Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)

1984-07-21 / 170. szám

Nemzetközi művészfelep, Salgótarján (7.)

Eszik Alajos

Eszik Alajos Szomorú nip- pp.k címmel grafikai sorozatot készít.

— Vitrinekben sorakozó kis porcelán figurák grafikai másai ezek — mondja —. Arról van szó, hogy a hétköznapi életben apró-cseprő vereségeket szenvedett embereket állítok nipphelyzetbe. Tehát nem kis hősöket, János .vitézt, Dérynét, kardját pengető huszárt, akik sikereket értek el, akik valahol győzelmet arattak, hanem azokat, akiknek nem sikerült fölülemelkedni a hétköznapokon. Ezért hívom szomorú nippek- nek őket.

Salgótarjánba nem üres kézzel érkezett.

— Sok vázlatot hoztam magammal erre a pár hétre ezeket szeretném érlelni, tisztázni. Elsősorban azokat a fájdalmas deformációkat szeretném kirajzolni magamból, amelyeket magamon és embertársaimon megfigyelek. Vagyis azokat a kényszerű, vagy önkéntes eltéréseket, amelyek a megélt életben csorbítják az emberi méltóságot. Sok ilyen adódik a hétköznapokban, sajnos, egy részüket már észre sem vssz- szük, annyira megszokottá váltak. Pedig nem szabadna természetesnek venni az ember megalázását, történjék akár kicsiben, akár nagyban. Hiszen az ember méltóságra született, magában hordozza az egész világot, ezért a min- rienapi életben is tiszteletet érdemelne. S ezt igen gyakran nem kapja meg.

— Tehát nem csoda, hogy szaprodnak a „szomorú nip- ,pek”. Dehát válójában kinek készülnek? Észreveszik-e őket?

— Ez minden művész számára fontos kérdés. Azt hiszem, ezekre a jelzésekre azok a vevők, akiknél önmagukban Is megvan a hajlam és az igény ezen hétköznapi deformációk észrevételére. E műveken keresztül belső morális katarzist élhetnek át. Segítségükkel azok az emberek kaphatnak újabb szemléletes érvanyagot, akik hatni akarnak az életre. Mert hiszen az ember hatni akar, még akkor is, ha túl sokat elvárni ettől nem lehet. Viszont enélkül nem lenne értelme művészetet csinálni. Egyébként, mást sem.

Eszik Alajos már többször járt Salgótarjánban.

— Igen. Kétszer voltam itt főiskolás-művésztelepen, egy csomó krokit őrzök még, amiket annak idején a vasgyárban készítettem, de csináltunk tűzzománcokat és síküvegre szitáztunk. A salgótarjáni tavaszi tárlatok rendszeres résztvevője vagyok, s úgy éreztem, az első rajzbi- ennálét nekem találták ki. Abban az időben a grafikusok körében még nem volt divat rajzolni, inkább fotómanipulációkkal és egyebek? kel foglalkoztak. Annál inkább rosszul esett, hogy az idei biennáléról kizsüriztek. Nem vágytam és nem vágyom díjakra, de azt se gondoltam, hogy lesznek emberek, akik megpróbálnak leradírozni a szakma térképéről. Mióta a főiskolán tanítok, sok ellenségem van. Ügy látszik, ezt tudomásul kell vennem.

A művész 1953-ban született Kiskunfélegyházán. Szegeden érettségizett, 1976-ban a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán végzett rajz—földrajz szakon. 1977-től 83-ig a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt a sokszorosító grafika szakon, Raszler Károly, Rozanits Tibor voltaic a mesterei. Ugyancsak 1983- tól a főiskolán az elsős grafikusok oktatásában vesz részt, tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának és a 'művészeti alapnak. Derkovits-ösztöndíj- ban részesült 1984-ben. Önálló kiállítása volt: BME, Bercsényi Klub (1977), Iparterv (1981), Fórum Szálló galériája (1984., König Frigyessel közösen), Balassagyarmat, Horváth Endre Galéria (1984), Kecskemét Galéria (1984). Itthon és külföldön csoportos kiállítások résztvevője.

Tóth Elemé*

SIKLÓS JÁNOS:

Zilahy Lajos utolsó évei

11.

Később híre ment a városban, hogy Tisza ott fekszik holtan a villában, senki sem hajlandó neki koporsót vinni. Mindenki tudta, hogy az alkotmány értelmében a magyar honvédséget Tiszának nem volt joga az ország határain túl a harcterekre dobni. A közhangulat szerint Tisza százszorosán megérdemelte a halált.

— Itt most megállók.

— Azért, mert szundikálunk? — jelezte Bogdánfi az idő múlását.

— Nem. El akarom mondani nektek, hogy miért voltam én az egyetlen ember huszonhét éves koromban, aki azon az éjszakán egy nagy szürke érckoporsót szerzett Tiszának. Buchammer kopor- sokészitővel együtt vittem el egy targoncán a villába. Az ott tartózkodó Radvánszky báró és Almássy grófnő rémületében nem akart ajtót nyitni, nem hitték el, hogy akad ember Budapesten, aki Tiszának koporsót hoz. Eközben egy éles töltényt találtam a lépcsőházban, amit felvettem és zsebretettem. Valószínűleg az egyik forradalmár hagyta el.

— Miért csináltad? — kérdeztem tőle.

— Hálával tartoztam neki az ösztöndíjamért, afniről már többször is írtam, s így róttam le a hálámat.

Film a vulkánokról

Monte-Carlóban, a televíziós filmek nemzetközi fesztiválján oklevéllel tüntették ki a Pokol a felhők felett című szovjet dokumentumfilmet. A kamcsatkal tv-stúdió operatőrei készítették.

Mint » Cím is sejtett, a film arról, szól, milyen veszedelmes természeti jelenség a vulkánkitörés és milyen kockázatos, szinte életveszélyes munka a vulkánok kutatása. A film készítői most újabb dokumentumfilmet forgatnak egy másik, nem kevésbé veszedelmes természeti jelenségről, a tengerekben keletkező ciklonokról. Bemutatják a meteorológusok és halászok nehéz munkáját, izgalmakkal, veszélyekkel teli mindennapi életét.

— Meg az arisztokrácia remet vesztettem, mert a Ti« előtti tiszteletedet — szúrtam sza-párti Hadházy irodából kiközbe. dobtak.

Az asztal alatt Bogdánfi megrugdosta) a cipőmet. Ügy látszik, nem helyesen szóltam.

— Nem egészen erről van szó — folytatta Zilahy.

— Újabb elbeszélés következik? — kérdezte Bogdánfi, és rám nézett.

Megértettem a cipőrugdo- sás okát.

— Tiszát nem szerették. Emlékszem, a tízes évek végén főként azért szerepelt a világsajtóban, mert mint a Ház elnöke, a „Darabont huszárokkal”, a parlamenti őrség diszruhás tagjaival dobáltatta ki az ülésteremből a túl hangos képviselőket. Ha jól emlékszem az évszámra, 1909-ben (nem jól emlékezett, 1912. június 7.) jelen voltam a zsúfolt karzaton, amikor Kovács Gyula ellenzéki képviselő revolverrel háromszor rálőtt Tiszára, aki a Ház elnöki székében, a magasságban trónolt. De Tisza sértetlen maradt, s lelkinyugalommal folytatta a parlamenti vitát. Az azonban egészen biztos, hogy ekkor lobogott fel ellene a negyvennyolcas magyar politika égő gyűlölete.

Az 1910-ben újonnan alakult Nemzeti Párt képviselő- jelöltje Tisza Kálmán, a csengődi földbirtokos volt, s akkor engem azzal vádoltak — néhány versem már megjelent az Űj időkben és a Hétben —, hogy én írtam a Ti- sza-ellenes, rímbe szedett választási kurjantást, amely így hangzott:

„Tisza Kálmán ágyba sz...rt, Egye meg, M véle tart!”

Bár a rímelés Arany Já- nos-i tökélyét elismerem, nem igaz, hogy én költöttem ezt a verset, az viszont igaz, hogy friss és büdös tojásokkal — ösztöndíj ide. ösztöndíj oda — én is megdobáltam Tisza István ferencjózseíkabátját. Ennek következtében kertyeTudjátok, én akkor tizenkilenc éves voltam, és megállapítottam magamban, hogy az ember lelki alkata és jelleme a gyerekkori és ifjúkori sérelmekből épül fel. Az én lelki sérülésem a vasútállomással szemben, a marhalegelőn történt, ahol választást sátrak voltak fölállítva. Ä bukott jelölt, a kétezer holdas Balogh Mihály, szegről- végről atyafim, hosszabb gondolkodás után nekem adta át a választási kassza húszezer koronáját, kétezer darab tízkoronást, kétezer darab, vadonatúj, ropogós tízkero- nást, még a zöld papírszalaggal átkötve, százas köte* gekben.

Órákig álltam ott a sátorban, a bejárat mellett, s amikor egy-egy bocskoros, tü- szős francia (a hegyi embereket hívta a néphumor franciáknak) belépett, tízkoronás bankjegyeket nyomtam a markába, azután kinyújtott karral mutattam arra az asztalra, ahol Balogh Mihályra kellett szavazni. Kétezer szavazót vesztegettem meg, s közben úgy megútáltam a magyar politika aljasságát, hogy amikor huszonnégy év múlva a Magyarország című lap szerkesztője lettem, két és fél éven át egyetlen egyszer sem tettem a lábamat a parlament piros szőnyegére.

Későbbi éveimben könnyű volt megállapítanom, hogy

nemcsak a magyar pártpolitika volt a megvesztegetés rothadó szemétdombja,

ugyanilyen volt a francia, sőt az angol parlament is, nem szólva az amerikai kongresszus szörnyűségeiről. A Herald Tribune most közli, hogy

Nixon új alelnökének kerületében a demokrata jelölt

győzött, amit a republikánus sóhajok azzal vettek tudomásul, hogy „Watergate Killed Us” — Watergate ölt meg bennünket.

fFolytatjuk)

juu«uiiiimiinmHiiiiiiiiMiMimimunmiiiimimiiiiiHHintiiiiumHinmniHiiiiiiiiMiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiimiimiiiiiiMiiiiHiiiiuHii!uiiniMiuiimiiiHuniiiiMihiiiiiiiiiiiinniiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiuniiiiiiiiiiiii!iiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

| Helyszíni riport a nudista táborból

(Ne) vetkőzzünk

Megvallom, eszem ágában nem volt fölkeresni a honi nudisták, pontosabban: a naturisták főhadiszállását, a délegyházi strandon. Ám, amikor az M—5-ös melletti Kincseshegy borozóban, szűkén mért irüstököm fogyasztása közben egy családi diskurzus szem- és fültanúja lehettem, no, ekkor már erősen furdalt a riporteri kíváncsiság.

— Adok én majd neked pucérkodni! — korholta az ötven év körüli, bajszos, pocakos papa a nagykorúság küszöbén álló leánygyermekét, aki éppenséggel nem volt híján a természet által adományozott testi előnyöknek. — Nem fogsz kimozdulni a tanyákról! — folytatta az atyai intelmeket a gőgös apa, s ebből nyilván kiderült, hogy a család — amely egyébként dunántúli — valahol Délegyháza közelében fog eltölteni, a gyermekek számára nem éppen kellemesnek ígérkező két hetet.

Bő három órám volt még a pusztavacsi sajtótájékoztatóig, gyorsan fizettem, s Bugyi felé vettem az irányt. Félre értés ne essék: Bugyi, egy Pest megyei község, rajta keresztül lehet eljutni a naturistákhoz, a délegyházi bányatóhoz.

Útközben fölveszek egy stopost igaz nem a strandra készült, de szívesen elkalauzol ezen a környéken. Kiskatona, Hubert Bélának hívják, Bugyin, a Rákóczi úton lakik, 32 napja van a leszerelésig.

— Tavaly a haverokkal kijöttünk a nudistákhoz — meséli — az asszony nem is tudott róla, szóval, kíváncsiak voltunk, milyen is ez a társaság? Fejenkint egy 'százast kellett leperkálnunk a kapuban, ennyi volt a beugró! Egyébként, frankón éreztük magunkat, nincs abban semmi különös, ha az ember meztelenül fürdik, napozik. Feltéve, ha mindenki ezt teszi, s a férfiaknak sem csurog a nyáluk, ha meglátnak egy szép női testet.

— Korántsem ilyen a közvélemény hangja a környező községekben — vetem közbe.

— Eleinte nagyon gyűlölték a falusiak a nudistákat.

NŰGRAD - 1984, július 21., szombat

de mostmár sokan kijárnak közülük a strandra, így szent a békesség! Tudod, az volt a probléma, hogy egy-két ember kijött a boltokba, utcákra pucéron... hát, persze, hogy botrány lett belőle!

Letérünk a műútról. Poros, bukkanókkal teli földút vezet a bányatóhoz. Egyetlen útbaigazító táblát nem látni. Ha nincs a kísérőm, talán még ma is ott kóválygok valahol a homoksivatagban.

Délelőtt kilenc óra van. A nyár legmelegebb napjának nézünk elébe: 36 fokot ígér a meteorológia.

Megérkezünk az északi szélesség 47 fok 19’, és a keleti hosszúság 19 fok 7’ koordináták metszéspontjaihoz, vagyis a naturisták birodalmához. A több mint húszezer négyzetméternyi területet kerítés, élő sövény védi, Imitt- amott áttörve, megrongálva —• nyilván az olcsóbb bejutás végett. Mint a bentiek mondják: sok a kukkoló.

Hogy ennek még a látszatát is elkerüljük, a kocsit jóval a kapu előtt parkírozóba állítjuk, s arra várunk sto- pos ismerősömmel, hogy valaki fölszólítson, mit akarunk itt? Közben arra sétál egy negyven év körüli nudista hölgy, barna akár egy napolajreklám, szedi össze az eldobott papírokat. Szemérmesen hátat fordítunk, noha őt egyáltalán nem zavarja a jelenség. Várunk. Aztán ráunva bemegyünk a portához: senki.

— Mindjárt jönnek — szól valaki valahonnan, majd pár

percen belül megérkezik az ajtónálló, s közli: újságíróknak ő nem nyilatkozhat, keressem meg a telepvezetőt, éppen most kelt föl.

— Munkaerőhiányunk van, harminc ember helyett öten vagyunk! — adja a magyarázatot Mészáros László, a telepvezető. — Kapuőrökre, adminisztrátorokra lenne szükség, persze csak szeptemberig. Pedig a diákoknak, főiskolásoknak megérné, hiszen három és fél ezer forintot kereshetnek, s ingyen használhatják a tábort.

A Magyar Naturisták Egyesületét 1983 decemberében vették nyilvántartásba a Belkereskedelmi Minisztériumban, mint idegenforgalmi tevékenységet. Jelenleg hatezer tagja van, az ország minden tájáról — nógrádiak is! Sokan jönnek a határon túlról, most éppen hollandok, nyugatnémetek, osztrákok, svédek lakókocsijai virítanak a tóparton.

Ki lehet az egyesület tagja? Ahogyan fogalmazott a telepvezető, minden 18 éven felüli állampolgár, akinek személyigazolványában a 8. oldalon nincs bejegyzés, azaz nem került maradandó összetűzésbe a rendőri szervekkel. Az éves tagdíj 309 forint, 14 évesnél idősebb diákoknak és kisnyugdíjasoknak 150 forint. Aki csak éppen beruccan, hogy fürödjön egyet, annak 100 forintos jegyet kell váltania, másodszor pedig be kell lépnie az egyesületbe. Amelyben, középiskolás diáktól az orvoson át a géplakatosig szinte valamennyi szakma és korosztály képviselve van.

Természetesen az idegennek nem kell „bevetkeznie”, s a kapuőrök, a telepvezető, s még többen mások sincsenek ádámkosztümben. Egyébként is tisztázandó: a na turizmus több a nudizmustól. Annyival mindenképpen, hogy a naturisták nemcsak az emberi nem természetességét, hanem a környezet tisztaságát is kedvelik. Körülnézve ez hamar kiderül, mindenütt rend, sehol egy eldobott tejeszacskó, kiflivég, cigarettacsikk.

Bő ezren lehetnek ezen a hétköznapon, de szombaton és vasárnap, azt mondják hosszú kocsikaravánokban érkeznek a fürdeni vágyók. A tó ivóvíz tisztaságú. Körös-körül magasodó part szegélyezi, kék, piros, sárga sátrak, lakókocsik színesítik a panorámát.

Húsz év körüli, csinos diáklány, szép, hosszú fekete haját szárítgatja a reggeli fürdés után. Arrébb egy szegedi család készülődik a szalonnasütéshez, föntebb, a tó másik végén pedig szörfözők startolnak. Csillog a víztükör, amint a napsugarak a domb mögül rásiklanák.

De korántsem ilyen ideális az egyesület helyzete.

— Magunkra vagyunk utalva teljesen! — háborog a telepvezető. — Anyagi gondjaink tetemesek... csatornázás, vizes blokk, nagyfeszülségű áram, újabb kerítések — sorolja mindaz milliókba karül, s ehhez kevés a tagsági díj. A tanács pedig nem segít, jóllehet idegenforgalmi szempontból nekik is megérné.

Délegyházára indulok, keresem a tanácsot. Menjen Du- mavarsányba — kapom az utasítást, mivel önálló tanácsuk nincs a délegyháziaknak. Néhányukat kérdezgetem, mintha a naturista tábort keresném.

— Nem tudjuk mi azt, hogy merre vannak a pucérkodók — mondja egy öreg nénike jövet az élelmiszerboltból, majd rátromiol a szomszédja: — Hagyjad, Rózsi ez is olyan! — És Rózsi néni faképnél hagy.

Kétszáz méterrel arrébb három tizenéves srác készséggel elmagyarázza, merre kell mennem, hogy eljussak a strandra. Persze, már nem akarok visszamenni, Dunavar- sányba igyekszem a tanácsra. Nincs szerencsém, sem a tanácselnök, sem a vb-titkár nincs bent.

— Ilyen ügyben előre be kell jelentkezni, más erről nem nyilatkozhat — tájékoztat az egyik előadó, s itt vége is szakad az informálásnak.

Pusztavacsra igyekvőben egy gyors kávéra ismét megállók a Kincseshegy borozóban. A dunántúli családnak már hült helye. Talán javában kapálják a krumpli üdülőtanyájukon. Délegyháza tőszomszédságában. Miközben a papa azon morfondíroz, hogyan fogja távoltartani két szép szál leánygyermekét a nudistáktól.

Harminckét, fokot mutat a hőmérő. És még dél sincs.

Tanka László