Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)
1984-07-21 / 170. szám
Tábor a barátság jegyében Salgiánya térképre került Olvassuk a tábori névsort: Zuzana Cirska Hammila Hira, Huzarski Maciej, Majoros Csaba, Szalai Éva, Mikula Zoltán... Salgóbányán, a Barátság nemzetközi úttörőtábor ismét megnyitotta kapuját. Mintha tavaly óta be sem zárta volna. A zászlórudakon ott csattog a magyar, csehszlovák, finn és lengyel lobogó, s hiába volt a hét eleji vihar, egy-két öles fa ugyan nem bírta, amiket másnap gyorsan eltávolítottak, de a zászlók álltak. — Csaknem kétszáz gyerek tölthet .el tíz napot Salgóbányán — mondja Molnár Istvánná, a tábor parancsnoka, aki „civilben” a balassagyarmati úttörőelnök. A szervezők gondosan állították össze a programot. Csupa olyan dolog, ami önmagában is vonzó, hát még egy csokorba kötve: tábori olimpia, túra a környező hegyekben Somoskő és Salgó várához, karnevál a VIT jegyében, ismerkedés Salgótarjánnal, múzeum- és gyár- látogatások. Milyen a reggel? A tábor szigorú ügyeletese mindenkit kiparancsol az ágyból. Irány a reggeli torna. Szubjektív okok miatt nem a legnépszerűbb elfoglaltsága a tábor ifjú polgárainak. A reggeli (aztán az ebéd és vacsora) annál inkább. Sok idő aligha marad, mert nyolc óra tájékán kezdődnek a programok. Legfeljebb néhányan a tábor faliújsága előtt meditálnak a felnőtt vezetők elfogultságán: — Vajon, az Arany seprű díjért zajló tisztasági szemle alkalmából miért hétnyolc pontot kaptak az adható tízből? Igaz a mondás: aki a táborban korán kel. csak az lelhet aranyseprűt, de legalább cirokból készültet. Milyen a tábori olimpia? Valószínű, hogy megközelíti a Los Angedes-i torna izgalmait. Finn fiúk és lányok egy csapatban rúgják a labdát a csehszlovákok ellen. Az előbbiek könnyű helyzetben vannak, hiszen élvezhetik a hazai környezetet: finn szauna áll rendelkezésükre, a KISZ Nógrád megyei Bizottságának politikai képzési központjában. Az uszodában zajló versenyen a négy nemzet úttörői, akár a halak, siklanak a feszített víztükrön. — Huu, de érdekes — mondják a lengyel pajtások a salgótarjáni öblösüveggyárban. Dorota Buda és Andrej Kódúra, a csoport vezetői is élénk figyelemmel kísérik az üveggyáriak produkcióját. A forró tűzgömbből miként alakulnak percek alatt korsók, kely- hek. Aztán elcsodálják az üvegfestőket, az automata gépsort S. ahogy az illendő: a gyár kapuján kilépők kezében ott csillog egy-egy üvegpohár. Emlék Magyarországról, oldalán Salgótarján városközpontjának képével, vagy a somoskői vár ábrájával. Az ábrán könnyebb felfedezni az egykori erődítmény szépségét. Annál nehezebb a valóságban. Ehhez a táborból több kilométeres túra szükségeltetik. Hiába, az árnyat adó fák, becsempészett pihenők. A túra bizony, próbára teszi a felnőttet és a gyereket egyaránt. Ami vigasztaló: maga a látvány! Van ám dolga itt a Barátunk az újság című rovatunk ifjú munkatársainak is. Kosik Rita, Oláh Krisztina, Strehó Eszter és társaik egész tanévben szorgalmasan küldözgették tudósításaikat a szerkesztőségbe. Jutalmuk: ők aztán éjjel-nappal dolgozhatnak a nemzetközi táborban. Ismerkednek a műfajokkal, próbaképpen helyszíni közvetítést adnak az úszóversenyről, pedig még a vizet sem látták. Kérdésekkel ostromolják a táborvezetőt, tábori újságot készítenek. Persze, nekik is van idejük a pihenésre, a ki- kapcsolódásra. De, aki tizenéves fejjel belekóstol az újságírásba, gyorsan megtanulja, hogy első a munka, és a második, harmadik is... v Meglehet, takarodó után indul önkéntes riportútra. s a táborügyeletes halk szavakkal fejezi ki rosszallását. A palóc vidék napja osztatlan sikert aratott. A két finn, Tomi és Mikael Salmi — testvérek — a többiekkel együtt gyönyörködhettek Hollókő, Szécsény és Balassagyarmat nevezetességeiben. A magyar pajtások sem reklamáltak, hogy egyszer-kétszer már jártak erre. Mindig találni valami újat, valami kellemeset a megye határain belül is. Igaz, az úttörőújságírók még mindig a Karanoshús Szövetkezeti Közös Vállalat meglátogatása során szerzett élményekről beszélgetnek. Mert disznóölést, s utána a •disznótort okkal tartották meg emlékezetükben. Igaz, ehhez olyan házigazda is kellett, mint Frink Ferenc, a közös vállalat főkönyvelője és Herczeg József művezető. A ráróspusztai kitérő pedig külön kellett. Elő az egy szál gitár, munkába kezdtek a húrok, a dal átszállt az Ipolyon túlra is- Elvégre a barátság nem ismer határokat. Sőt, voltak, akik Magyarország térképén némi korrekciót hajtottak végre. Keresték, de nem találták Salgóbánya nevét. Kétségbe nem estek, odarajzolták Salgótarján mellé. A karnevál: ötleteknek nincsen híján az ifjú korosztály. A jelmezkölcsönző álla bizonyára felkopott volna, annyi ötlet született a helyben található anyagok — lepedő, faág, függöny, pokróc, papír — felhasználásával. Tetszett a filmvetítés, tombolt a diszkó. Végül is a tánc kitesz egy közepes tolmáccsal is. — Nem vagytok fáradtak? — érdeklődtünk Vladimir Mancejtől és barátaitól. — Nem... Ki is fáradna el annak a tudatában, hogy ez indokkal lemaradhat egy úiabb érdekes programról. S. amikor felcsendült a halk melódia, jelezvén a takarodót, olvkor-olykor érthetően elmarad a fogmosás. Elvégre a napból még tizenöt-húsz p°rc hátra van. Rengeteg idő a szótár használatához, a matricacseréhez. a szellemes csínytevéshez. A szabályok végül is szigorúak. Tíz óra után már csak a táborvezetőség tagjai beszélhetnek — a táborvezetőségi ülésen. Gyors mérleg a napról, a holnaoi teendők. Kérdések és válaszok szikráznak. A nemzetközi barátság tábor vezetői nem kímélik energiájukat. A gyerekek pedig azt sajnálják, hogy hipp-hoop, milyen gyorsan elröppent a tíz nap. Hétfőn búcsúest, kedden utazás haza. De a remény él, hogy az új és ifjú barátok valószínű, találkoznak még egymással. M Szabó Gyula Pencze Péter felvételét * i
