Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-12 / 136. szám

il környezetvédelem közügy (I.J A jövőért ma kell tenni, mert holnap talán késő '„Földünket nem apáinktól örököltük, hanem unokáink­tól kölcsönözzük”. Ez volt a ■jelmondata az első országos ifjúsági környezetvedelmi konferenciának, amelyet a múlt hét végén rendeztek Kecskeméten a KISZ KB kez­deményezésére. Kevés ennél méltóbb helyet találhattak volna, s ez most nemcsak a kifogástalan szervezésre, arra a körültekintésre és kedves­ségre vonatkozik, amellyel a házigazdák — a Bács-Kiskun megyei KlSZ-blzottság — fo­gadták az ország minden tá­járól érkezett több mint két­száz résztvevőt, — köztük a héttagú nógrádi küldöttségét r—, hanem a megyének azok­ra az eredményes törekvése­ire, amellyel óvják, védik környezetüket, természeti ér­tekeiket, példát mutatva má­sok számára is. Sajátos eszközökkel Erről egyébként szó esett Gráner Gyulának, a megyei KISZ-bizottság első titkárá­nak köszöntője után, Szakol- czai Pálnak, a megyei párt- bizottság titkárának megnyi­tó jában. Dr. Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára, a közelmúltban létrehozott Ifjúsági Kömye- izetvédelmi Tanács elnöke adott tájékoztatást arról a határozatról, amelyet a KISZ KB hozott ez év elején az if­júsági környezetvédelmi moz­galom elindításáról. Mint mon­dotta, az ifjúsági szervezet­nek ezzel az a célja, hogy sa­játos eszközeivel — és kihasz­nálva azt a tényt, hogy az utóbbi időszakban a fiatalok érdeklődése roppant módon megnövekedett a környezet- védelem iránt — a szemlé­let formálásával segítse az il­letékesek törekvéseinek való­ra váltását. Ennek érdekében íő feladat cselekvővé tenni az Ifjúságot, bővíteni tudásukat, megnyerni a mozgalom szá­mára azokat, akik még nem látják tisztán, hogy a jövő­ért ma kell tenni, mert hol­nap talán már késő lesz. Jól vizsgázott a gyakorlat­ban a soproni autófelszerelé­si vállalat új terméke, a va­gonmosó. Az első komplett berendezést néhány hónapja helyezték üzembe a budapesti Keleti pályaudvaron, s azóta több ezer vasúti kocsi külső felületéről tüntette el a szeny- nyeződést. A MÁV-val kötött együtt­működési szerződés alapján kifejlesztett vagonmoső több nagyméretű fémkeretböl, úgynevezett mosókapuból áll, amelyekre oldalkeféket és tetőkeféket erősítenek. A ka­pukon keresztül vontatják a vagonokat. Az elsőnél törté­nik az előáztatás. Savas ve­gyi anyagot spriccelnek a Közérzetünk függ tőle Ezt erősítette meg dr. Tóth Károly délután elhangzott előadása. A Kiskunsági Nem­zeti Park igazgatója a termé­szetvédelemről szólt — ameiy amellett, hogy sokkal régeb­bi keletű — mint a környe­zetvédelem, annak szerves tartozéka. Hazánk területének mintegy másfél százaléka ter­mészetvédelmi terület, s ezzel nemzetközi összehasonlításban ás megálljuk a helyünket. Az olyan nemzeti parkok, mint a kiskunsági is sokat tehet­nek — és tesznek is — azért, hogy abban a washingtoni te­metőben ahol a világ kipusz­tult állatfajainak állítanak egy-egy síremléket, ne legyen szükség újabbakra az eddigi 85 után. Ebben a munkában a fiatalokra nagy feladatok várnak, számítanak Is rájuk a szakemberek, azonban eh­hez a munkához az is hozzá­tartozik, hogy rend legyen az emberek közvetlen környeze­tében is. S ebben bőven akad még tennivaló. Az előadássorozat délután Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhe­lyettes előadásával folytató­dott, aki a településfejlesz­tés időszerű kérdéseiről, a la­kókörnyezetről, a városvéde- lemről és a környezeti kultú­ráról beszélt. A településkörnyezet az em­ber életének döntő színtere a levegő-, a víz-, vagy éppen a zajszennyezés mess'zemenő- en befolyásolja szellemi, fizi­kai közérzetünket, teljesítő- képességünket, a környeze­tünk színvonalával mérni le­het kultúránkat. A miniszter- helyettes szólt a tárca és az ifjúsági szervezet közti ered­ményes kapcsolatról, a sike­res közös pályázatokról, a fi­atalok környezetvédelmi épí­tőtáborairól, amelyek évről évre bizonyítják, hogy hasz­nos és okos célok érdekében fiatalok ezrei mozgósíthatók. A mezőgazdaságnak létérdeke Nagy figyelem kísérte dr. pénes Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe* kocsikra, amely feloldja a rájuk rakódott szennyeződést, fékezésnél keletkező izzó fémszemcséket, amelyek ál­talában bele is égnek a felü­letbe, s éppen emiatt nehéz eltávolítani őket. A következő kapunál mossák, majd leöb­lítik a vegyi anyagot a vas­úti kocsikról, a mosóberende­zést működtető korszerű mik­roprocesszor automatikusan illeszti a keféket a kocsik fe­lületéhez, és biztosítja a sú­roláshoz, a tisztításhoz szük­séges kefenyomást. A nyúzópróba sikerét kö­vetően hamarosan megkezdik a berendezés sorozatgyártását. A közel-keleti országokból is érdeklődnek iránta. lyettes előadását, aki rámuta-. főtt, hogy az agrártermelés és a környezetvédelem nem vá­laszthatók el egymástól, ép­pen ezért ez utóbbi vonatko­zásában is értelmes gazdálko­dást folytat a magyar mező- gazdaság. Mindezt nem vélet­lenül mondta, mert sajnos sokan vélekednek úgy, hogy az az intenzív, iparszerű ter­melés ami napjainkra meg­valósult — mindnyájunk örö­mére — ebben az ágazatban, veszélyezteti a környezetün­ket. Hoiott — s ezt viszont kevesen tudják — a hazánk­ban alkalmazott kemikáliák felhasználásának engedélyezé­se világviszonylatban is a leg­szigorúbbak közé tartozik. Műtrágya-felhasználásunk egytizedét sem éri el annak az értéknek ami károsodást ökozhatna környezetünkben. Természetesen mint minden, ez is az embereken múlik, akik szállítják, tárolják, hasz­náljak ezeket a vegyi anya­gokat. Annyi azonban tény, hogy a magyar mezőgazda­ságnak alapvető létérdeke fű­ződik ahhoz, hogy mindent megtegyen a talaj, a víz és a levegő tisztaságának meg­őrzése érdekében. Ellenkező esetben a legközvetlenebb szenvedő alanya lenne az el­követett hibának. A mezőgazdaság hulladék- tanyagainak kétharmada már jelenleg is visszakerül a ter­mészetes körforgásba, az el­következő időszakban a ma­radék egyharmad sorsán kell gondolkodni. Való igaz, hogy ennek hasznosítása sokba ke­rül a népgazdaságnak, de a környezetvédelmet nem sza­bad alárendelni a pillanatnyi érdekeknek. A termőterület csökkenése csak mérsékelhető, de meg nem állítható folyamat. A múlt évben «2 a csökkenés mintegy ötezer hektárt tett ki, annak ellenére, hogy min­den eddiginél nagyobb — ösz- szesen hatezer hektárnyi — földterület került vissza me­zőgazdasági hasznosításra a rekultivációk révén. (Folytatjuk) Zilahy Tamás r Angol kutatók olyan mes­terséges cukorszármazékot ál­lítottak elő, amely olyan édes, mint a rendes cukor, nincs semmi mellékíze, de szerve­zetünk enzimei nem képesek lebontani, és így nem kerül be az anyagcsere-folyamatok­ba sem; a vesék változatlan formában kiválasztják. Alap­anyaga természetes cukor, ké­miai neve; 1, 4, 6, 6-tetrak- lórgalakto-szaharáz. Mivel neun bomlik, nem rongálja a fogakat, s nem hizlal. Cukor­betegek és fogyókúrázók is tetszés szerinti mennyiségben fogyaszthatják. A közvélemény és az ál­latvédelmi szervek erélyes tiltakozását váltotta ki az a módszer, amellyel több nyu­gati ország gazdálkodói a borjúhizlalást folytatják. A közönség egyre több borjúhúst fogyaszt, s többnyire a fehé­res színű húst keresi, amely­nek nagyobb táplálkozási és egészségügyi értéket tulajdo­nít. A borjúhús fehérsége vi­szont attól függ, hogy mek­kora mozgásszabadságot en­gednek meg az állatnak. és hogy szálas takarmány nélkül nevelik-e fel. Ebből a két feltételből azután szívettépő jelenetek játszódnak le az A Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységében készülő sportruházati cikkek iránt a dollárral fizető piacokon egyre nagyobb az igény, s azok minősége alapvetően megha­tározza a további vevők -»rdeklödését. Vdfontiszlító Alkotó, erős kapcsolat MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője írta: Baranyai Tibor, az A jelenlegi nehezebb poli­tikai. gazdasági és ideológiai feladataink eredményes meg­oldása szükségessé teszi, hogy még jobban elmélyüljön tár­sadalmunkban a tudat: előre­haladásunkban meghatározó szerepet tölt be a párt. Nél­külözhetetlen a párt és a nép alkotó, erős kapcsolata. Az MSZMP Központi Bizottsága erről ezt állapította meg 1983. április 12-i határozatában: „A Magyar Szocialista Mun. káspárt a kongresszusi hatá­rozatok szellemében irányítja, szervezi a szocialista építő­munkát; betölti vezető szere­pét, egysége és kapcsolata a tömegekkel jó. Fejlődött a pártélet, érvényesülnek a le­nini normák. A pártszerveze­tek eredményes munkát vé­geztek a XII. kongresszus ha­tározatainak végrehajtásában”. A párt a munkásosztály, a dolgozó nép élcsapata és egy­ben olyan tömegpárt, amely­nek a taglétszáma jelenleg meghaladja a 861 ezer főt. Ma már a felnőtt lakosság 10,9 százaléka tagja a pártnak. Ez a létszám, ez a szervezettség biztosítja a párt politikai be­folyását a szocialista építés minden fontos területén. Ez a nagyságrend azt is lehetővé teszi, högy a társadalom vala­mennyi osztályának, rétegének a legjobbjai legyenek képvi­selve a pártban, és bizonyít­ja a párt tekintélyének növe­kedését, tömegbefolyásának erősödését. A párt jelenlegi szociális összetétele jól tükrözi a tár­sadalom állapotát. Az egyes társadalmi osztályok és réte­gek párton belüli aránya alapvetően összhangban van társadalompolitikai súlyukkal. Kiemelésre méltó, hogy ere­deti foglalkozás szerint a párt­tagságnak csaknem háromne­gyede, jelenlegi foglalkozás szerint pedig több mint a fe­le munkás és szövetkezeti pa­raszt. örvendetes az is, hogy állandóan növekszik a párt­tagság politikai, szakmai és általános műveltsége, nőtt a nők száma és aránya is a párton belül. A párt építésében a jövő­ben is elsődleges cél — amit a XII. kongresszus határoza­tában megjelölt — a minőségi fejlesztés. Nem lehetünk elé­gedettek a munkások és a fia. talok párton belüli arányának alakulásával. Lényegesen javí­tanunk kell az ifjúság közötti politikai munkát és a tagfel­vételt; még következetesebben kell dolgoznunk a legjobb munkások párttaggá nevelése érdekében is. Erősíteni szük­séges a tagfelvételi munkát az értelmiségiek egyes köreiben, a tudósok, a művészek között, az egyetemek és főiskolák leg­jobb hallgatói soraiban is. Az ifjúság körében a párt- épités az eddiginél tartalma­sabb, összehangoltabb tevé­kenységet kíván mind a párt, mind a KISZ szervezeteitől. E munkát az ifjúság közötti jobb politizálással, aktivizálásukkal, vagyis a politikai befqlyás nö­velésével kell megalapozni. Ami a párton beiüii munká­sok arányát, a párt munkás­bázisát illeti, ezt elsősorban a politikailag, szakmailag leg­képzettebb munkásrétegekből, a szakmunkásokból, a közvet­len termelésirányítók közül kell folyamatosan biztosítani. Elsősorban olyan politikai munkával, amely növeli a munkások politikai érdeklődé, sét és fokozza aktivitásukat. Mindenekelőtt a pártalapszer- vezetekben kell pezsgőbbé tenni a politikai életet, főként a nyílt politizálással. így te­hetjük vonzóbbá a pártot a munkások legjobbjai előtt, miközben értelmes cselekvési teret, részvételi lehetőséget biztosítunk számukra a helyi és az országos kérdések meg­vitatásában, eldöntésében, de a megvalósításában is. Az ősz. szetétel minőségi fejlesztése nem öncélú, mert ennek nyo­mán az egész párt erősödik és még alkalmasabbá válik tör­ténelmi hivatásának: vezető szerepének és a nép szolgála­tának betöltésére. Jól fejlődik a párt belső élete, működése egészséges. Ezt a kommunisták többségé­nek lelkes munkája, önként vállalt fegyelme jellemzi a legjobban. Megvalósul a de­mokratikus centralizmus, egy­re jobban érvényesül a párt­demokrácia, alkotó viták ké­szítik elő a döntéseket. A pártélet az utóbbi időben megélénkült. fokozódott a párttagok érdeklődése, vita- szelTeme cselekvő aktivitása. Mindebben kifejeződik a kommunisták nagyfokú fele­lősségérzete, ügyünk féltése és a tettrekészség is. A párttag­ság töbsége nagy politikai ér­zékenységgel, kritikusan rea­gál a környezetében tapasztal­ható negatív jelenségekre, a hanyag munkára, a közönyre, a korrupcióra, a hatalommal való visszaélés minden formá­jára. A fejlődés mellett azon­ban azt is látjuk, s nem tit­koljuk, hogy a párttagság egy kisebb része még nem elég aktív, nem mindig áll ki a politika védelmében és előfor. dúl az önként vállalt köteles­ségek elhanyagolása is. Ebbe nem nyugodhatunk bele; meg kell követelnünk minden kom­munistától a párt politikája melletti kiállást, az aktív po­litikai és meggyőző munkát. Ebben a munkában még na­gyobb szerepet kapnak — és kell, hogy vállaljanak — a pártalapszervezetek. Az az igény velük szemben, hogy váljanak mindenütt területük önálló és felelős politikai irá­nyítójává. A pártcsoportok munkájában figyelemre méltó­ak azok az eredmények, ame­lyeket elértek a legkisebb kommunista egységek igazi közösséggé formálásában. Napjainkban minden párt- szervezet kritikusan és önkri­tikusan vizsgálja, hogyan te­hetné a maga területén a párt irányító munkáját még politi- kusabbá, elvibbé, egyben konkrétabbá és segítőbbé. A párt irányító munkája kor­szerűsítésének fő útja sehol nem lehet más, mint a XII. kongresszuson megjelölt fel­adatok teljes megvalósítása, vagyis a megjelölt út folyta­tása. Ennek érdekében min­den pártszervezetnek a saját területén, önállóan kell politi­kailag elemeznie a társadalmi, gazdasági, ideológiai folyama­toka;, a helyi eseményeket. A poiitUát megvalósító emberek oldaláról nézve kell kialakí­tania a teendőket, szerveznie a tartalékok feltárását, az ösz. szes társadalmi erő mozgósí­tását. Ez azt is jelenti, hogy minden pártszervezetben gyor­sabban kell válaszolni az élet által felvetett kisebb-nagyobb kérdésekre, gyorsabban kell meghozni a szükséges dönté­seket a jobb végrehajtás ér­dekében. A jövőben is nélkülözhetet­len, hogy a pártszervezetek rendszeresen foglalkozzanak gazdaságpolitikai, gazdasági kérdésekkel. Még nagyobb fi­gyelmet kell fordítaniuk a gazdaságpolitika] célok helyi megvalósítására és a gazda­ság párteilenőrzésére. Mai ne- nézségeink leküzdése, az em­beri tényezőkben rejlő lehe­tőségek jobb kihasználása, minden tartalék feltárása és hasznosítása érdekében min­denképpen szükség van a pártszervezetek helyi politikai- gazdaságpolitikai útmutatásai­ra. A pártszervezeteknek elvi orientációt és társadalmi-poli­tikai segítséget kell adnia a gazdasági vezetésnek a konk­rét intézkedésekhez és cselek­véshez. A partszervezetek állásfoglalásai váljanak igazi mozgósító erővé és jelöljék meg, mit és hogyan támogas­sanak a kommunisták. Pártunk jól tudja és hitié! vallja, hogy a szocialista épí­tésben elért minden eddig! eredményünk a'apja: a párt­nak és a tömegeknek kölcsö­nös bizalmon nyugvó, szoros együttműködése. Ennek szel-' lemében folytatunk olyan sző. vetségi politikát, amely össze­fogja társadalmunk minden dolgozó osztályát és rétegét, amelynek igazi tartalma a béke védelme, a szocializmus építése, népünk boldogulása. Hazánkban a nemzeti egység tehát szocialista célok jegyé­ben fejlődik, amelyhez kiváló keretet nyújt a népfrontmoz­galom. Ebben alkotóan együtt­működnek társadalmunk kü­lönböző szervezetei, a kom­munisták és a pártonkívüliekj a különböző világnézetű em­berek. Pártunk igazi harcostársá­nak, nélkülözhetetlen segítőjé­nek tartja a társadalmi szer­veket és mozgalmakat, ösz­tönzi, támogatja tevékenysé­güket. M a tapasztalatunk,' hogy a munkásmozgalmat erő­síti. szocialista építőmunkánk hatékonyságát növeli, ha min­den társadalmi szervezet és mozgalom sajátosan, önálló arculattal működik és felelős­séggel vesz részt a nolitikai irányvonal kialakításában és megvalósításában. A pártszer­vezeteknek ezért ösztönözniük kell a társadalmi szerveket, a fokozott öntevékenységre, a bátor kezdeményezésekre, erő­sítve ezáltal is a mással nem pótolható sajátos tevékenysé­güket. A társadalmi szervek­ben dolgozó kommunistái« mindennapos meggyőző mun­kája a jövőben még nagyobb megbecsülést érdemel, mert döntő fontosságú a párt és a tömegek még gyümölcsözőbb kapcsolatának építésére. Első­rendű érdekünk tehát, hogy a tömegszervezetek útján is be­vonjuk a pártonkívüli töme­geket a közös gondolkodásba; hogy figyelembe vegyük job­ban a dolgozók véleményét, mert ezzel a közös cselekvés alapjait erősítjük. Csak a min­dennapos, személyes meggyő­zés, a milliók közötti aktív politizálás biztosíthatja min­denütt számunkra a cselekvő támogatást. Ebben a szellemben és fel­fogásban tárgyalta tavaly ok­tóber 12-én a Központi Bi­zottság a párt szakszervezeti politikájában előttünk álló tennivalókat. Tervezzük a kö­zeljövőben időszerű ifjúságpo­litikai feladataink megvitatá­sát is. Értenünk és tudatosí­tanunk kell, hogy a tömegtá­mogatás, a kölcsönös bizalom semmi mással nem pótolható erőforrásunk, egyben nehéz­ségeink leküzdésének, további előrehaladásunknak legfőbb biztosítéka. Ezért most arra van szükség, hogy a központi szervek útmutatásai alapján minden pártszervezet jelölje meg saját tennivalóit a töme­gek közötti politikai munká­ban, a tömegszervezetek párt-: Irányításában, segítésében. Ez­zel olyan, új alkotó erőforrá­sokat, tartalékokat tárhatunk fel, amelyek — minden szin­ten — tovább erősíthetik az élenjáró párt és az alkotó, cselekvő milliók kapcsolatát. Borjúhús és állatvédelem istállókban. Az állatokat olyan rövid kötéllel kötik a jászolhoz, hogy se megfor­dulni, se lefeküdni ne tud­janak. Ügyelnek rá, hogy a mozgásra ne legyen alkalmuk, az ugyanis az izmok fejlődé­séhez vezet, ami pedig nem fehérhús... A borjakat csak zsir- és fehérjetermékeken tartják, s mivel hiányzik ne­kik a szálas takarmány, egy­másról rágják le a szőrt, vagy a boxok fáját rágcsál­ják. Mindamellett a világos­ság teljes kizárása mellett nevelik az állatokat, állítólag ez is fehér húst eredményez. Nos, ilyen körülmények láttán léptek közbe neves szakemberek, követelvén a kormányoktól, hogy törvény- nye! vessenek véget a felhá­borító állapotoknak. Ugyanak­kor azt is leszögezték, hogy a fehér borjúhúsnak semmi­féle különleges táplálkozási i értéke nincs, csupán egyszerű divathóbortról van szó. A gazdálkodók viszont nem na* gyón hagyják magukat meg­győzni, úgy vélekednek, hogy az állatok rövid életük után úgyis pusztulásra vannak ítél­ve, tehát mindegy nekik; hogy milyen körülmények kö­zött élnek. Arra viszont nem gondolnak, hogy nem is kit mennyiségű állatról van szé (például csupán Svájcba» évente mintegy 900 ezer bor­jú születik!). NÓGRAD - 1984- június 12., k»dd 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents