Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-12 / 136. szám

Csatazaj Pandzsábban Bombamerényietek, orvlö­vészek akciói, több ezres kor­mányellenes tüntetések, gyúj­togatások és utcai lövöldözések •— hosszú idő óta ilyen és eh­hez hasonló jelentések érkez­tek az India északkeleti ré­szén fekvő Pandzsáb szövet­ségi államból. Az elmúlt na­pokban lezajlott események azonban a szikh válság min­den eddiginél súlyosabb sza­kaszát jelzik, amely már a fe_ szültség kiterjedésével, sőt nemzetközivé válásával is fe­nyeget. A krízis háttere dióhéjban is felvázolható. A lél magyar- országnyi területű, Pandzsáb­ban elő, 17 milliósra becsült szikh lakosság — amelyet el­sősorban egyistenhívő és a kasztrendszert elvető vallása különböztet meg az indiai né­pesség többségét kitevő hin­duktól — evek óta megoldha­tatlan gondot jelent az új­delhi kormányzatnak. Indira Gandhi kabinetje ugyan min­dig hajlandó volt tárgyalni re­álisabb követeléseik egy ré­széről, s a miniszterelnök szá­mos kompromisszumos indít­ványt is tett, egyes radikális szikh áramlatok viszont nem­csak részleges autonómiát, ha­nem az Indiától való szinte teljes elszakadást tűzték ki céljukul. Ezeket a szeparatis­ta elképzeléseket pedig a köz­ponti kormányzat vezetői visz- szautasították. Az elmérgese­dő helyzetben a szélsőséges szikh csoportok szabályos ter­rorhullámot indítottak be, amely napjainkig már több száz áldozatot követelt. A szikh pártok a közelmúlt­ban túlléptek eddigi követelé­seiken, s egyfajta polgári ele- gedetlenségi mozgalmat hir­dettek, (vagyis az államból származó gabonaszállítások megakadályozását, az áram- és vízvezetékek megszakítá­sát), Üj-Delhiben tehát dön­tésre kényszerültek. Nem két­séges, hogy nehéz és fájdal­mas döntés volt ez. Hiszen Indira Gandhi mind ez ideig tiszteletben tartotta a szikhek íő szent helyének, az am- ritszari aranyternplomnak ki­váltságait — (annak ellenére, hogy ott éveken keresztül kormányellenes fegyveres osz­tagok találtak menedéket. A rendkívüli állapot bevezetése, a kijárási tilalom kihirdetése után azonban nem volt más kiút: a hadsereg rendfenntar­tást átvett egységei megroha­mozták a templomegyüttest. A katonai akció sikeresnek bizonyult, ám hosszabb távú hatása mégis kérdőjelekkel terhes, mivel előfordulhat, hogy a „szentségtörő” intézke­dés még inkább Üj-Delhi el­len fordítja a szikh lakossá­got. Máris érkeztek jelentések, hogy a bosszúvágy nemcsak Pandzsábban lobbant fel, hanem kiterjedt a szomszédos Kasmírra. Ráadásul — s a do­log itt kap egyben nemzetkö­zi vetületet — Indiában egy­re több forrásból erősítik meg, hogy a szikh szakadárok kül­földi, mindenekelőtt pakisztá­ni támogatást élveznek. Szegő Gábor KGST-csúcs Kedden délelőtt kezdi meg munkáját a KGST-tagországok legfelsőbb szintű gazdasá­gi értekezlete. A tanácskozáson részt vesznek a kommunista és munkáspártok vezetői, a kormányfők — jelentette be hétfőn Moszk­vában Leonyid Zamjatyin. az SZKP KB Nem­zetközi Tájékoztatási Osztályának vezetője. Az SZKP KB osztályvezetője közölte, hogy o háromnapos, csütörtökig tartó tanácsko­záson a résztvevők megvitatják, miként lehet tovább mélyíteni a KGST-tagországok gaz­dasági együttműködését, figyelembe véve megnövekedett gazdasági és tudományos-mű­szaki potenciáljukat, valamint a megváltozott nemzetközi helyzetet. Zamjatyin emlékezte­tett arra, hogy a KGST létrehozása óta eltelt időszakban számottevően fejlődött a tagálla­mok együttműködése. Nagyon megnőtt a vi­lággazdaságban képviselt súlyuk is. Ma már a KGST-országokban állítják elő a világ ipa­ri termelésének egyharmadát, s ugyancsak a KGST-országok termelik meg a világ nem­zeti jövedelmének 25 százalékát. Ezekben az országokban nagy gazdasági és szociális prog­ramokat haitanak végre, népeik számára biz­tosított az életkörülmények állandó javulása. Ezekben az eredményekben fontos szerepe van a testvéri szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok elmélyítésének és tö­kéletesítésének. A tapasztalatok ugyanakkor azt bizonyítják, hogy a KGST-n belüli együttműködésnek még sok kiaknázatlan tar­taléka, lehetősége van, s a tagországok ezek minél jobb hasznosítására törekednek. Kérdésekre válaszolva Nyikolaj Talizin szólt arról, hogy a tanácskozást sokoldalú, alapos előkészítő munka, a tagországok, s az egész gazdasági szervezet előtt álló feladatok át­gondolása előzte meg. A tanácskozás össze­hívását az indokolta, hogy napjainkra vala­mennyi KGST-ország fejlődésének fontos szakaszába érkezett. A tagállamokban befe­jezésükhöz közelednek a jelenlegi ötéves ter­vek, készülőben vannak az új ötéves és a távlati gazdasági fejlesztési programok. Ezek elkészítésében is komoly szerepe lesz a vala­mennyi résztvevőt közvetlenül érin‘<? fontos kérdések értekezleten történő megvitatásá­nak. A sajtóértekezleten bejelentették, hogv a tervek szerint június 14-én tájékoztatják a sajtó képviselőit a tanácskozás eredményeiről Perzsa- (Arab-)öböl a BT tagjai előtt Kárpótolják a károsultakat Az ENSZ Biztonsági Taná­csának tagjai hétfőn Javier Pérez de Cuellar főtitkár ja­vaslatára konzultációkat foly­tattak az iraki—iráni hely­zetről. A kot hadbanálló fél a világszervezet főtitkárához intézett levélben is megerő­sítette: elfogadja Pérez de Cuellar indítványát az egy­más polgári célpontjai elleni tüzérségi és légitámadások felfüggesztésére — közölte az ENSZ-főtitkár szóvivője. Az öböl menti országok együttműködési tanácsához tartozó hat ország (Szaúd- Arábia, Kuvait, Egyesült Arab Emírségek, Katar, Bahrein, Oman) olajminiszterei vasár­nap késő este befejezték a szaúd-arábiai Taifban, zárt ajtók mögött megtartott rend­kívüli tanácskozásukat. Az ülésen elnöklő katari olajmi­niszter bejelentette: úgy dön­töttek, hogy kárpótolni fog­ják vásárlóikat, mégpedig annyi olajjal, amennyit azok az általuk vásárolt kőolajat szállító tartályhajókat az öbölben ért esetleges támadás során veszítenek. A rendkívüli értekezleten áttekintették az olajpiacon a szállítóhajókat ért támadások következtében kialakult hely­zetet, a várható fejleménye­ket és azokat az intézkedése­ket is, amelyek az öbölbell helyzet súlyosbodása esetén válnának szükségessé. Űjabb harci cselekmények­ről érkeztek hírek a frontvo­nalakról. Az iraki főparancs­nokság legutóbbi közleménye szerint az elmúlt 24 órában az iráni tüzérség Bászra, Mandali, Kanakin és Zurba- tíja iraki városokat lőtte, míg az iraki ütegek Baszrától ke­letre vették tűz alá az ellen­séget. Iraki helikopterek a Tigristől keletre levő hadmű­veleti övezetben iráni csapat­összevonásokat támadtak. Az ÍRNA iráni hírügynök­ség arról számolt be, hogy az iraki nehéztüzérség Abadant támadta. A frontvonal nyuga­ti és északnyugati részén az iráni erők iraki állásokat tá­madtak és jelentős vesztesé­geket okoztak az «ellenség­nek. Szórványos tüzérségi összecsapások voltak a front déli szakaszén is. A párbeszéd bizonyitia a tárgyalási szándékot Nicaragua kételkedik abban, hogy az Egyesült Államokat valóban érdekelné a közép­amerikai válság politikai ren­dezése. A most kezdődő ni- caraguai—amerikai párbeszéd fogja bebizonyítani, hogy mennyire komoly a Reagan- kormány tárgyalási szándéka — jelentette ki Daniel Orte­ga, a nicaraguai kormányzó tanács koordinátora a nica­raguai televízió hetente je­lentkező „Párbeszéd a nép­pel” című programjában. A sandinista kormány már többször is leszögezte, hogy a nicaraguai—amerikai tárgya­lásoknak a két ország kölcsö­nös biztonságát kell szolgál­niuk. Ezért Nicaragua tovább­ra is azt javasolja, hogy von­janak ki minden külföldi ka­tonai tanácsadót Közép-Ame- rikából, számolják fel a kül­földi katonai támaszpontokat, és szüntessék be a hadgya­korlatokat a térségben. A közép-amerikai ország at­tól tart, hogy az amerikai tárgyalási szándék valójában propagandacélokat takar, s a Reagan-kormány nem meg­egyezni akar a haladó nica­raguai rendszerrel, hanem megpróbálja térdre kénysze­ríteni a sandinista forradal­mat. Kérdésekre válaszolva Da­niel Ortega elmondta, hogy a hondurasi hadsereg élén tör­tént változások lehetőséget adhatnak a nicaraguai—hon­durasi párbeszéd megkezdésé­hez. Nicaragua támogatja a Con- fadora-csoport erőfeszítéseit, kész minden kölcsönösen el­fogadható kompromisszum aláírására, de nem fogad el semmiféle „előírást” belügye- <inek intézésében — hangsú­lyozta végezetül a nicaraguai kormányzó tanács koordiná­tora. Nyilatkozat a Rivonia-per évfordulójára Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizott­ság hétfőn nyilatkozatot tett közzé. Ebben kifejezi: a vi­lág demokratikus és haladó közvéleménye június 12-én emlékszik meg a szégyenletes Rivonia-per befejezésének 20. évfordulójáról. A per ítélete alapján immár két évtizede börtönben sínylődnek a dél­afrikai nemzeti felszabaditási mozgalom olyan kiemelkedő vezetői, mint Nelson Mande­la, Walter Sisulu, Govan Mbeki. Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizott­ság, csatlakozva a világ bé­keszerető erőihez, elítéli a dél-afrikai rendszer fajüldö­ző politikáját. Az emberi jo­gokat csak úgy lenet tiszte­letben tartani Dél-Afrikában, ha érvényre juttatják az ENSZ által elf( gadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkoza­tának alapelveit. Meghalt Enrico Berlinguer Achille Occhetto, az OKP titkárságának tagja a párt­központban hétfőn bejelentette, hogy elhunyt Enrico Bcr- linguer, az OKP főtitkára. Röviddel korábban a római rádió műsorát megszakítva közölte a hírt. Enrico Rerlinguert szer­dán temetik. Ezzel kapcsolatban hétfőn délután rendkívüli ülést tartott az OKP vezetősége. Enrico Berlinguer 1922. má­jus 25-én született a Szardí­nia szigetén lévő Sassariban. A családjában megismert ha­ladó-liberális szellem hatá­sára már fiatalon kapcsolat­ba lépett a fasisztaellenes csoportokkal. 1943-ban, 21 éves korában belépett az Olasz Kommunista Pártba, és nemsokára őt bízták meg az ifjúsági szervezet vezetésével. Égy évvel később letartóztat­ták, majd négyhónapos bör­tönre ítélték az antifasiszta megmozdulásokban való rész­vételéért. Salernóban 1944 nyarán megismerkedett Palmiro Tog­liattival. A párt még abban az évben Rómába hívta: tag­ja lett az Olasz KISZ titkár­ságának. Ebben az időben joghallgató volt, ügyvéd édesapja foglalkozását kíván­ta folytatni. Életpályáján dön­tő fordulat következett be. amikor 1945-ben az OKP Központi Bizottságának tagjá­vá választották. Rövid ideig a párt milánói vezetőségében dolgozott. 1949-ben ismét Rómába szólították: öt bízták meg az ifjúsági szervezet irá­nyításával, az Olasz KISZ fő­titkára lett. Ebben a minőség­ben került Budapestre 1950- ben. ahol a Demokratikus If­júsági Világszövetség elnöke volt. A DlVSZ-ben töltött * évek során jártasságra tett szert a nemzetközi politiká­ban: sokat utazott, alkalma volt megismerni a szocialista országok életét. 1956-ban új feladatot ka­pott, az OKP központi párt- iskoláját vézette. Ezután több más fontos beosztásban dolgo­zott; titkárhelyettesként irá­nyította a szardíniái kommu­nisták munkáját, tagja volt az OKP titkárságának, a pártközpontban a szervezeti ügyek tartoztak hozzá. Először 1968 májusában vá­lasztották meg parlamenti képviselőnek az OKP római listáján; képviselői mandátu­mában valamennyi választá­son megerősítették — minden alkalommal nagy szavazat- aránnyal. A XII. pártkongresszuson, 1969-ben az OKP főtitkárhe­lyettesévé. a XIII. kongresz- szuson, 1972-ben pedig a párt főtitkárává választották. Az­óta valamennyi pártkongresz- szus megerősítette e tisztség­ben. Enrico Berlinguer Kádár Jánosnak, az MSZMP KB el­ső titkárának meghívására 1977. szeptember 30-tól októ­ber 3-ig baráti látogatást lett Magyarországon. Könyve „Válogatott beszédek és írá­sok" címmel 1976-ban ma­gyar nyelven i” megjelent. fiz MSZMP Központi Bizottságának részvétlávirata Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának, Ró­ma. A Magyar Swciaiista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a magyar kommunisták, egész népünk mély megrendüléssel értesült Enrico Berlinguer elvtérsnak, az Olasz Kommu­nista Párt főtitkárának, a nemzetközi kommunista moz­galom kiemelkedő személyi­ségének haláláról. Osztozunk az olasz kommunisták, a de­mokrácia és a haladás híve­inek gyászában. A magyar kommunisták nagyra értékelik azt a fárad­hatatlan és áldozatos tevé­kenységet, amelyet Enrico Berlinguer elvtárs az olasz kommunista mozgalom külön­böző posztjain, ruajd a párt főtitkárának tisztségében az olasz társadalom demokrati­kus vonásainak erősítése, a dolgozók jogainak védelme és kiterjesztése érdekében . fej­tett ki. Tisztelettel tekintünk vissza arra a sok évtizedes munkásságára, amely nagy­mértékben hozzájárult az Olasz Kommunista Párt te­kintélyének és befolyásának növekedéséhez. Berlinguer elv­társ személyében olyan kivá­ló forradalmárt, nagy tehet­ségű politikust gyászolunk, aki alkotó szellemű politikai és elméleti tevékenységével jelentősen előmozdította az olasz társadalom előtt álló feladatok megoldását. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága elvtársi együttérzéséről biz­tosítja az Olasz Kommunista Párt vezetését és tagságát. Meggyőződésünk, hogy az olasz kommunisták Berlingu­er elvtárs értékes életművét is felhasználva eredményesen folytatják következetes küz­delmüket. a demokrácia, a szocializmus és a béke egye­temes ügyéért. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében Kádár János, a Központi Bizottság első tit­kára. Pártkongresszust tart júni­us 14—16. között a kanadai Liberális Párt, hogy megvá­lassza a február végén tiszt­ségéről leköszönt Pierre Elli­ott Trudeau utódát. Az ese­mény jóval többnek ígérke­zik egyszerű tisztújításnál. Az új jelölt ugyanis egyben a miniszterelnöki széket is meg­kapja a 16 év után posztjáról távozó Trudeau-tól. Érthető tehát áz ottawai tanácskozást megelőző figyelem, hiszen az ott születő döntéstől függ, ki irányítja a továbbiakban a világ második legnagyobb te­rületű országát. FORDULT A KOCKA Igaz, a kampány meg sem közelítette a déli szomszéd Egyesült Államokban folyó kí­méletlen demokrata elnökje­lölési harcot. Az eltérés, a kanadai versenyfutósi hév vi­szonylagos visszafogottsága szakértők szerint két tényező­vel magyarázható. Egyrészt azzal, hogy akárki is kerüljön a kormányfői bársonyszékbe, nem sokáig üldögélhet kényel­mesen, mivel az előírások sze­rint legkésőbb a jövő év ele­jéig ki kell írni az általános választásokat. Trudeau-t va­lószínűleg épp ez a sürgető dátum késztette arra, hogy a liberálisok csökkenő népsze­rűségét felismerve, belássa: nincs sok reménye arra, hogy még egyszer győzelemre vigye pártját. Ezért határozta el, hogy visszalép, s ezzel időt ad le­endő utódának. Nem pusztán pártszervezési, pártfrissítési okokból, hanem még inkább gazdasági megfontolásokból. A liberális vezetés arra szá­mít, hogy az Egyesült Álla­mokban megfigyelhető lassú fellendülést — szintén válasz­tási szempontból — Washing­ton semmiképp nem engedi az év végéig kifulladni, s hogy a, gazdaság megélénkülése jó­tékonyan hat az USA-val szo­rosan összefonódó kanadai gazdasági életre is. Néhány biztató jel máris mutatkozik: mérséklődött például az inflá­ció, s az idén előreláthatólag gyorsul a nemzeti jövedelem növekedése. § NÚGRÁD - 1984- június 12., kedd J elöltek és önjelöltek Utódkeresés Kanadában A fellendülés kezdeti jelei és Trudeau lemondása kimoz­dította a liberálisokat a holt­pontról, s sikerült feljebb tor­nászni magukat a közvéle­mény-kutató intézetek rang­listáin, amelyek év elején még a fő ellenzéki erő, a Ha­ladó Konzervatív Párt tekin­télyes előnyét tükrözték. A május elején készült felmé­rések szerint fordult a kocka, s pillanatnyilag ismét a libe­rálisok számítanak favoritnak. TURNER ESÉLYEI A versengés kíméletlensé­gét csökkentő másik tényező, az, hogy az esélyek meglehe­tősen egyenlőtlenek. Leg­alábbis a helyi megfigyelők úgy vélik, hogy Trudeau egy­kori igazság-, majd pénzügy­minisztere, John N. Turner győzelme szinte j....t~sra ve­hető. A most 54 éves politi­kus (eredeti foglalkozása sze­rint ügyvéd), 1975-ben vált ki az otttawai kabinetből, s az­óta több kanadai óriásvállalat jogi képviseletét látta el. Nyolc éven keresztül kivonta ma­gát a napi politika reflektor- fényéből —, ám ez furcsa módon javította pozícióit. A szavazópolgárok ugyanis nem kapcsolják össze személyét azokkal a gazdasági nehézsé­gekkel, amelyek még az egy­kor viharosan szeretett Trudeau karrierjét is kikezd­ték. Turner eddig meglehetősen óvatosan nyilatkozott későbbi' terveiről. Valószínűleg mór a közelgő törvényhozási vokso­lásra tekint előre, s igyekszik nem elriasztani egyetlen vá­lasztói réteget sem. Kiáll a munkanélküliség csökkentése mellett, szorgalmazza a költ­ségvetési hiány lefaragását, bár ígérete szerint ezt nem a jóléti programok megkurtí­tásával akarja elérni. Külpo­litikai téren pártolja Trudeau békekezdeményezéseit, például a legutóbbi próbálkozását a nukleáris hatalmak párbeszé­dének beindítására. Kevésbé körvonalazottak nézetei a kanadai sajátossá­gok szempontjából igen fon­tos nyelvi 'kérdésben, a Trudeau alatt elért kétnyel­vűség hivatalos kezelésében. (Ö maga angokajkú, de töké­letesen beszél franciául is). A nyelvhasználat kérdése, a tar­tományok önállóságának prob­lémájával együtt kétségtele­nül az ottawai kormány egyik legégetőbb gondja a 35 mil­liós országban, ahol a lakos­ságnak körülbelül az egyne­gyede vallja magát francia aj­kúnak. VETÉLVTARSAK SORA A versenyt persze túlzás lenne eleve lefutottnak tekin­teni. Turnerrel szemben je­löltek és önjelöltek sora küzd, élükön Jean Chrétien jelenle­gi energetikai miniszterrel, akit különösen segít québeci származása. A Liberális Párt hosszabb ideje csak e tarto­mányban elért elsöprő válasz­tási eredményeinek köszön­heti parlamenti többségét, az ország nyugati felén viszont gyakorlatilag egyetlen képvise­lethez sem jutott, az ottani tartományok változatlanul a konzervatívok bástyái. Már­pedig ez a földrajzi-politikai elhatárolódás egyre nehezebbé tette a központi kormány­zást az elmúlt években. A Chrétienen kívül csata­sorba állt politikusok, Donald Johnston gazdaságfejlesztési, Mark MacGuigan igazságügyi, John Roberts foglalkoztatási és bevándorlásügyi miniszter esélyei szerénynek tűnnek a két éllovashoz képest. Az ot­tawai pártgyűlés 3500 dele­gátusának mindenesetre az öt jelölt közül kell kiválasz­tania, kit szánnak a Liberáj- lis Párt élére, s — ami még nehezebb lesz — a roppant színes egyéniségű Trudeau pótlására. Szegő Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents