Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-10 / 135. szám
ELLENKEZŐ IRÁNYBAN Látványosságok f Pezsgő az építési kedv Ka- Tancsságon. A falut átszelő út t>al oldalán tucatnyi teherautóra való föld került feltöltés gyanánt az egykori rétre, ami azt jelzi: a helyiek nem kívánkoznak el máshová. Valószínű az is közrejátszik ebben, hogy a helyi községi közös tanács vezetői igyekeznek jól 'sáfárkodni a rendelkezésre álló anyagiakkal, s gondoskodni a település funkciójához illő ellátásról. — Nemcsak Karancsság lakóinak ügyes bajos dolgait viseljük szívünkön, — mondja Juhász Márton tanácselnök. — Legalább ennyire ügyelünk a ságújfaluiak, szalmat.ercsiek gondjainak megoldására is... Szalmatercset említette harmadik helyen. Nem sorrendről van szó, lévén maga is e községből való. A közös tanács fiatal vezetőjével arról beszélgetünk: a VI. ötéves tervre megfogalmazott célkitűzések — amelyeket cselekvési programban is rögzítettek — miként valósulnak meg. — Nem dúskálhatunk a fejlesztésre szánt összegekben, viszont annak a kevésnek, ami rendelkezésre áll, annál jobban örülünk, s igyekszünk valóban a legfontosabb feladatokra összpontosítani — jegyzi meg. Alkalmi leltárt tartunk, miként is alakult az elmúlt években a három település ellátása, hogyan alakultak az életkörülmények. Juhász Márton némi büszkeséggel mondja, hogy a falvakban a községi kezelésben lévő utak hetven százaléka szilárd burSzovjet szakemberek árok nélküli kábelfektető gépét fejlesztettek „ki, Az aggreget technológiai berendezése két hatalmas összekapcsolva működő bulldózeren van elhelyezve. A tolókéssel ellátott eredeti vibrálószerkezet 1 méternél mélyebb rést vág, »melybe automatikusan egyezerre négy kábel fektethető. kolatú. A működési költség- vetésből jut a belvízelvezetésre, a környezetvédelemmel összefüggő teendőkre. Üjab- ban már megoldották a háztartási hulladék, szemét intézményes elszállítását is. Aztán a tervciklus kezdetén tervbe vették, hogy új napközis csoportot hoznak létre. A jelek szerint erre aligha kerül sor, mert nincs rá igény. Annál inkább az iskola bővítésére. Osztottak, szoroztak, összeadtak, míg végül az oktatási intézmény toldása helyett — a megyei tanács illetékeseivel egyetértve — egy új, nyolc tantermes általános iskola építése került napirendre. A diákok igaz, nem vehetik maholnap birtokba, egyelőre az előkészületeknél tartanak. Mégis nagy szó ez a településen, s reménykednek abban, hogy nem kevés társadalmi összefogással párosul majd az új intézmény kivitelezése. Mert az elmúlt esztendőben a közhasznú munkák terén a ka- rancsságiak nem jártak az élen. Elfogadhatónak tűnik a tanácselnök magyarázata: nem volt jelentősebb beruházás, amelyhez a lakosság kapcsolódhatott volna saját keze munkájával. Ha az iskola ügyére végleg point kerül — lesz. Mert szép példája az ösz- szefogásnak a községben létesített ravatalozó, ami több évtizedes vágya volt az itt élőknek. Csaknem félmillió forint került hozzá a tanács fejlesztési alapjából is. — Mi jellemzi általában a három falu ellátását? A távirányítással is vezérelhető gép lehetővé teszi a munkák komplex gépesítését fővonali kábelek lefektetésénél, egyebek közt vasúti pályatestek mentén. Az árok nélküli kábelfebtető gép nagy termelékenységével tűnik ki. Három szakember kezeli, s nyolc „Sz—100” traktort és 12 tagú munkásbrigádot helyettesít. nélkül — A legnagyobb problémánk a kenyér minősége és a késedelmes szállítása. Érdekes, amíg a községből elszármazott fiatalember volt a túra járaton, idejében érkezett. Most? Az óvodásoknak fél tizenegykor még nincs friss kenyerük! Mondja, az üzlethálózatra is ráférne a korszerűsítés. A három településen jelen van az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat, a szécsényi áfész, de egymásnak nemigen jelenthetnek konkurrenciát. Van aztán másik szívfájdalma is az itt lakóknak. A munkaképes korú lakosság kilencven százaléka Salgótarjánban keresi kenyerét. A közigazgatás korszerűsítésével a helyzet úgy alakult, hogy ellenkező irányba, Balassagyarmat felé kell utazniuk, mondjuk személyi gazol vány-csere, útlevélkérelem végett, vagy ha elintéznivaló akad földhivatalnál, takarékpénztárnál. Morog is érte a lakosság, mert ami eddig fél óra, legfeljebb egy óra volt, most rámegy egy fél nap... — Beszélünk a demográfiai hullámról, szerencsére környezetünkben — Karancssá- gon és Ságújfaluban — elegendő férőhely áll rendelkezésre az óvodákban. Elégedettek lehetünk a kulturális ellátással is, amin sokat lendített a függetlenített népművelő. A szolgáltatás is kielégí- gítő: huszonnyolc kisiparos, különböző szakmában ténykedik a három településen — sorolja a közös tanács elnöke. A nógrádi „betegséggel”, a jó minőségű ivóvíz hiányával azonban itt is küszködnek. Végleges megoldásra aligha gondolhatnak, hiszen tetemes pénz kellene hozzá. Annak örül a tanács elnöke, is, hogy a helybeli fiataloknak megjött az építési kedvük. Évente tizenöt új családi ház épül, s igyekeznek gondoskodni az ehhez szükséges telkekről is. Kisebb-nagyobb feladat pedig mindig akad: úttörőház felújítása, könyvtártatarozás. az egészségügyi ellátás feltételeinek javítása. Egyszóval unalomra nem panaszkodhatnak. Igaz, a látványosság is elkerüK a három falut. De a hétköznapi munkához ez nem is hiányzik! M. Sz. Gy. Villanyautó — iránytaxiként Moszkvában megkezdődött az iránytaxiként közlekedő mikrobuszok próbaüzeme. A tízszemélyes gépkocsik a rigai autógyárban készültek és villamos árammal hajtják. Nem szennyezik a levegőit és nem zajosak. Maximális sebességük hetven kilométer óránként. Ez tökéletesen elegendő városi körülmények között, ahol is a legnagyobb megengedett sebesség hatvan kilométer óránként. A kocsi akkumulátorainalk egyszeri feltöltése mintegy negyven kilométernyi útra elegendő. Az üzemanyag-fel- töltés folyamata az akkumulátorok cseréjére egyszerűsödik, amihez néhány perc kell csak. Még a múlt század végén jelentek meg Oroszországban a villanyautók, mint általában más országokban is. Előbb, mint a belső égésű motorokkal hajtott gépkocsik. Szovjet szakemberek véleménye szerint nem lehet kicserélni a teljes járműparkot elektromos gépkocsikra — ehhez nem lenne elegendő a jelenlegi villamos erőművek összes energiája. Ám a városi közlekedésben szükség van a villanyautóra. Szükség van rá, mint kihordőkocsira, amely kisebb szállítmányokat juttat el a raktáraiból a boltokba, éttermekbe stb. Emellett a fel- vagy a lerakodás ideje alatt ki lehet cserélni az akkumulátorokat is, vagy feltölteni azokat. A tapasztalatok szerint egy ilyen jármű napi útvonala nem haladja meg a 80—100 kilométert. Egyébként az akkumulátorok a normál elektromos hálózatról is feltölthetők, ehhez kifejlesztették a szükséges, nagy hatékonyságú töltőberendezéseket. A Szovjetunióban jelenleg többféle rendeltetésű villamos meghajtású jármüvek üzemelnek — mikrobuszok, kisebb teherautók, taxik. A Ladákról ismert volgai autógyárban próbaüzemre készítenek élő egy villanyautóf. Ezüst —cink akkumulátorokkal fog üzemelni, melyek 100 kilométeres út megtételére elegendők feltöltés nélkül. Hrok nélküli kábelfektetés ACÉLGYÁRI CÉLEGYEZTETÉS ,, Gőzeröviszonyok" — Eknehetnénk közömbösen is a szivárgó gőz mellett — fejtegeti a brigádtag. — Legyinithetnék, hogy majd megjavítom, ha szól a főnök. De nem legyintünk, hanem igyekszünk kijavítani önállóan. Ezt a fajta alaposságot persze nem lehet olyan köny- nyen forintokra átszámítani, mint a termelőterületeken a túlteljesítést... Kétféle (sz)ámítós Lényeges követelmény a versenymozgalommal szemben, hogy eredményei precízen a vállalati célokat szolgálják. E szervezési feladatot á tekinthetőén próbálják megoldani a Salgótarjáni Kohászati Üzemek versenyszervezői: — Itt van ez az „Intézkedési terv” — mutatja föl a dokumentumot Király István művezető, az Eötvös Loránd Szocialista Brigád tagja. — Ez a vállalati célokat foglalja magában. És mi ennek alapján készítjük el évről évre a vállalásunkat. Magától értetődő tehát, hogy a kettő egybeesik. A húszfős kollektíva az üzemfenntartási gyárrészleg múszerészműhelyében tevékenykedik. A nagy gyárnak a hőteehniikai berendezésen, kezelik, gőzzel és gázzal foglalkoznak. Munkájuk jellegéből adódóan karbantartással, felújítással és anvagtakaré- kossággal kapcsolatban tesznek fölajánlásokat. Összesen SŰ0 ezer forint értékkel kell növelniük a vállalati eredményt vállalásuk szerint. Eddig tízszer kaptak aranykoszorút, nagy tapasztalatuk van tehát a vetélkedésben. E tapasztalat birtokában fogalmazza meg észrevételét Zsidai Gyula biigádvezető: — A legutóbbi brigádvezetői tanácskozáson elhangzott, hogy a brigádok saját kimutatása szerint 160 millió forinttal növelték a vállalati eredményt tavaly. Ugyanakkor „fönt” csak harmincnegyven milliót lehet kézzelfoghatóan kimutatni. Hogy valóban hasznos versenyről beszélhessünk, ehhez pontosabb és egyértelműbb mérést kellene kialakítanunk! Szükségből erény Kézzelfogható eredményt hoz a brigád újítási tevékenysége. Fölajániásuk szerint idén tíz újítással rukkolnak ki, s ebből legkevesebb 200 ezer forint importpóllás származik: A dolog nagyobbik része már most a fél év előtt teljesült: egy nyugatnémet műszer helyett hazai eszközökből a brigádtagok állítottak össze vízminőséget mérő készüléket. A már hivatalos értékelés szerint . 157 ezer forint értékű az importpótlás. És újabb ötletek megvalósításán is fáradoznak. — Mi készteti magukat arra, hogy importpótláson törjék a fejüket? — Nehéz az aikatrészbe- szerzés, így sokszor csak arra van lehetőség, hogy az elromlott műszereket valahogyan hazaival pótoljuk —■ mondja a 37 éves Zsidai. Ezenkívül régóta hajtunk már a Vállalati kiváló címért, előbb-utóbb talán elérjük, és az importpótlással sok jó pontot szerezhetünk az elbíráláshoz. — Ha nincs alkatrész, ugyanahhoz a hibához nyolcszor is kimennek az emberek — így a művezető. — De előfordul, hogy mire beérnek, már csöng a telefon: újra rossz a műszer. Elhasználódott alkatrészekkel nem lehet mit kezdeni. Így ha megoldjuk az importpótlást, két legyet ütünk egy csapásra. Némi újítási díjat kapunk, és kevesebbet maceráinak bennünket. A kollektívában a különböző szakterületeknek megvannak a felelősei. Gyakran megesik, hogy egy nagyobb horderejű módosításhoz elektronikusok, mechanikusok egyaránt „bedobják” szakértelmüket. Egy mostani javaslatukkal — „csőredukálónak” nevezik a berendezést — már egy éve gyötrik magukat a brigádtagok. Ügy számítanak, hogy mintegy egymillió forint hasznot hoz majd az újítás, és hozzávetőleg ötvenezer forint lesz az együttes díj. — Arányos ez a fáradozásokkal? — Arányos — bólint a brigádvezető. — Mert a mi munkánk is könnyebb lesz, s emellett kapunk egy kis pénzt. Jól járunk mi is és a vállalat is. — Ha úgy volna, hogy ezzel az újítással munkaidő után vagy odahaza kellett volna foglalkoznunk, akkor kevés lenne érte az ötvenezer forint — kalkulál a művezető. — De a feladatot a napi munkánkba iktatva oldottuk meg. Az újításban fontos részt vállalt Lipták József elektronikai műszerész. — Nekünk is érdekünk, hogy a berendezéseket célszerűbbé . tegyük, ne kelljen soha kapkodnunk — vallja a 33 éves karancslapuj'tői fiatalember. Sokakat bosszant —• Ha valakik arra hivatkoznak: „ez vállalati érdek”, ennek tiszteletben tartására látnak-e példamutatást? ■ — Nem látunk mi bele annyira a dolgokba — közli Lipták József. — Sokszor csak az újságból értesülünk a részletkérdésekről. Itt vannak például a japán gépek már egy éve, és nem működnek. Ez sok embert bosszant, és mivel nem tudjuk az okát, mendemondák keringenek. — Jól gondolom, hogy egy normálisabb belső tájékoztatás megkönnyítené a vállalati célokkal való azonosulást? — Jól. Akkor nem lennénk kósza hírekre utalva. Sokkal jobban megértjük a hibát is,’ ha a tájékoztatás őszinte. Éneikül viszont nem tudjuk, hogy mi igaz, és mi kitalálás.Molnár Pál Nem a forma, hanem _ Vag yis megtalálni azt a legelőnyösebb, gazdag tartalmat,' amely a népgazdaságnak legjobban megfelel, megtalálni azt az együttműködési módszert, amely még hatékonyabbá teszi az ország fizetőképességének javítására irányuló export- tevékenységet, annak lebonyolítását. Másképpen szólva: a Külkereskedelmi Minisztériumnak mindegy, hogy a gazdaságos, jól jövedelmező, országot gyarapító exportot az ő irányítása alá tartozó külkereskedelmi vállalatok, önálló exportjoggal bíró gyárak, üzemek, vagy önálló exportvállalatot létrehozó gyárak oldják meg. Ezt hangsúlyozta a nemrég megtartott exportnövelésével kapcsolatos kerekasztal-beszél- getésünkön Herkner Ottó külkereskedelmi miniszterhelyettes. Szavainak igazságát bizonyítja az a 250 vállalat az országban, amelyik ma már önállóan oldja meg exporttevékenységét, az a 650 eseti példa, amikor egy-egy export bonyolítására kaptak engedélyt az érdekeltek. A bevezetőben közölteket azért szükséges hangsúlyozni,' mert még nem csitultak el teljesen azok a mindenáron való bizonyítási időszakok, amikor az előbb említett exportot lebonyolító szervezetek egyike, másika hazai, újszülött, vagy régi versenytársában látja, véli felfedezni átmeneti, vagy tartós sikertelenségének okát. Pedig az önálló exportjog megszerzésével nem jár automatikusan együtt a régi kül- kervállalatok által megdolgozott piacok automatikus átadása. Ellenkezőleg. A népgazdaság érdeke, az újabb, jól fizető piacok felkutatását, 'megszerzését kívánja meg. Máskor viszont a párhuzamosságok teremtenek népgazdaságot károsító helyzétet, mert az egymás ellen fellépők árcsökkentő szerepre vállalkoznak, amit a külföldi partnerek jó szívvel fogadnak. Ugyanakkor előfordul az is, hogy az új piacok megszerzése helyett a régieket veszik el egymástól. Sőt, egyesek és esetenként, vagy gyakrabban azt a követelményt sem tartják be, mely szerint az azonos piacon fellépő külkereskedelmi joggal rendelkezőknek egyeztetni kell az eladással kapcsolatos közös, népgazdasági érdekeket képviselő álláspontokat. Az ilyen és ehhez hasonló villongások, amellett, hogy piac. és pénzveszteséggel járnak, sokba kerülnek a népgazdaságnak. nem segítik elő a kormány ezzel kapcsolatos határozatában előírtak végrehajtását. Az olyan apró tűszúrások, megjegyzések, hogy a mi felállásunk, szervezetünk sokkal jobb, mint a tiétek, kulturáltabban tartjuk a kapcsolatot a partnerekkel — nem viszik előbbre az ügyet ebben a nagy és kegyetlen konkuríenciaharcban, amelynek részesei, esetenként, vagy gyakrabban nemcsak szenvedői, hanem kár- vallotjai is vagyunk. Ráadásul csak rontják az eddig megszerzett piaci pozícióinkat. Érthetetlen ez a magatartás azért is, mert a piac elég nagy, jut belőle mindenkinek — vélekedett Darvas József, a Transelektro Külkereskedelmi Vállalat gazdasági igazgatója —. csak meg kell jól dolgozni, ismerni ahhoz, hogy mindenki megtalálja számítását. Az önálló exnortjog megadása. a világgazdaságra való nagyobb kitekintés mellett az előbbit is alapvető követelményként állítja az új lehetőségekkel rendelkező, exportáló vállalatok, gyárak vezetői elé. Viszont abban sincs jogunk, okunk kételkedni, amit Kaszás Józsefné dr., a Salgótarjáni Ruhagyár igazgatója mondott, hogy az iparvállalatok és a külkereskedelmi vállalatok kapcsolatában tapasztalható konfliktusok feloldásában jelentős és előnyös változás következett be. Kevesebb a vita, mindkét részről nagyobb a hajlandóság, a közös, a mindkét fél számára előnyös megegyezésre. Mióta 12 ruhagyár létrehozta önálló külkereskedelmi vállalatát, a Modexet. azóta nőtt a gyár érdekeltsége, a vállalatot irányító igazgató ’ tanács határozza meg az árpolitikát, rendszeres az egyeztetés, megszűnt a rossz értelemben vett ipari, vállalati verseny. Urbán Lajos, a Magyar Kábelművek vezérigazgatója szerint az önálló exportjog megszerzésével a többi között felgyorsult náluk az információáramlás, csökkent az ajánlások átfutási ideje, nőtt a kiszolgálás kulturáltsága. A múlt évben együttműködési szerződést kötöttek a korábbi külker- partnerükkel, a Transelektroval. Ez utóbbi fontosságára erőteljesen szükséges felhívni a figyelmet, mert a még fellelhető villongások okozta kellemetlenségekből csak egymás kölcsönös megértésével, segítségével lehet kijutni. De ezt kívánja az ország egyetemes érdeke is. Az exportot lebonyolító különböző jellegű szervezetek együttműködését, az érvényben lévő játékszabályokat mindenki ismeri. Ezeket a mindenkori adottságokhoz, lehetőségekhez módosítják. Csupán igazi tartalommal kell megtöltenie az érdekelteknek, még akkor is, ha esetenként fel kell valamelyiküknek adni a vélt presztízsüket is. Akárcsak az élet bármelyik területén, úgy a népgazdaság fizetési egyensúlyát javító exporttevékenységnél sem az dönti el az elismerés milyenségét, fokát, hogy ki mennyire tartja státusszimbólumnak a megszerzett önálló exportjogot, vagy a régit. Az egyértelmű és kizárólagos mérce, a minél eredményesebb, jó jövedelmet hozó, gazdaságos, hatékony, régi piacokat megtartó, új piacokat megszerző külkereskedői munka. Csakis ennek a szolgálatába szabad és kell állítani aa együttműködés bármilyen formáját, akár írásba foglalják azt, akár nem. — venesz — Hazai vállalatokkal kooperációt vállalva, különféle tekercseket készítenek az írószer Szövetkezet salgótarjáni üzem. egységében. A szerkezeteket precíz mérőműszerekbe építik be a megrendelők, y f NÚGRÁD = .1964. június Iß., vasárnap 3
