Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-10 / 135. szám

Är olasz állampolgárokat megrendítette a hír Berlinguer állapota súlyos Enrico Berlinguer állapota továbbra is igen súlyos. Az OKP főtitkára a péntek haj­nali agyműtét után nem nyerte vissza eszméletét. Az orvosok szerint az eltelt 30 óra után legalább 48 órára, vagy még ennél is több időre lesz szükség a részletesebb diagnózishoz. Egyébként a pénteken kiadott három hiva­talos orvosi jelentés csak a változatlanságot rögzíti. Az olasz rádió szombat reg­geli padovai jelentésében be­számolt arról, hogy Berlingu­er elektroencefalogramja vál­tozatlan agytevékenységet mu­tat és a beteg mellett levő orvosok ehhez a szálhoz fűz­nek reményt. Olaszország visszafogott lé­legzettel figyeli a főtitkár ál­lapotának alakulását — írta szombaton reggel a L’Unitá, első oldalas szalagcímben. Az ősziníe aggódás számos meg­nyilvánulása közül kiemelke­dik, hogy Sandro Pertini köz- társasági elnök az éjszakát is Berlinguer közelében töltötte. Mind Padovában, mind a párt római szókháza előtt ember­sokaság várja a főtitkárról érkező híreket. A pártot, az olasz dolgozó­kat, az állampolgárokat meg­rendítette a váratlan hír, hogy az ország politikai életének egyik vezéregyénisége igen súlyos állapotban van és ép­pen akkor, amikor különösen hevessé váltak a társadalmi • és politikai összecsapások — írta szombati vezércikkében a L’Unitá. A cikk megállapítja, hogy a főtitkár különösen fe­szült hónapokat élt át és dol­gozott lankadatlan erővel. A rakéták problémája, a mozgó bérskála vitája, a közéleti er­kölcs újból felszínre törő kér­dése. a köztársaság elleni csel­szövések, a korábbi egyen­súlyt megbontó politikai vál­ság. amelyből nem látni a ki­utat, mindezek nem hagyták tétlenül a kommunista veze­tőt. Az Olasz Kommunista Párt titkársága, mint ezt pénteken bejelentették, Enrico Berlin­guer betegségétől függetlenül, minden korárban tervezett programot végrehajt. Hz építők napi ünnepség a Gyurtyánosban ' (Folytatás az 1. oldalról) dettek a szerződéses fegye­lemmel, a munkák szerve­zettségének fokával, a meg­levő kapacitások kihasználá­sával. Jelentős tartalékok fel­szabadítását, mozgásba hozá­sát tenné lehetővé a vezető, irányító munka színvonalá­nak emelése, elsősorban a munkafeltételek teljesebb biztosítása, egy-egy munka­folyamat jobb előkészítése ré­vén. Ugyanakkor fontos fel­adat az egyéni képességeket jól kibontakozó anyagi ösz­tönzési rendszer kidolgozása is. Az előadó szólt arról is, hogy 1083-ban a megye kivi­telező építőipara elmaradt az előirányzattól, hogy á terme­lékenység 4,4 százalékkal volt alacsonyabb, mint korábban. Megemlítette, hogy a termelő- szervezetek közül a NOTÉV- nél emelkedett csak a terme­lés és a termelékenység, a NÁÉV-nál viszont csökkent. A termelés csökkenésénél na­gyobb mértékben apadt a dolgozók, létszáma., ugyanak­kor közelebb került a keres­let és a kínálat egymáshoz, lényegesen csökkent az eluta­sított munkák száma. Ezek a fények csak aláhúzzák az elő­zőkben említett tennivalók jelentőségét. Reálisan kell arra számíta­ni, hogy a következő terv­időszakban is a mostanihoz hasonló vonások jellemzik majd a megyei termelőága­zatok beruházásait. A meg­lévő üzemek korszerűsítését, rekonstrukcióját, amelyekben az építési hányad a népgaz­dasági érdekeknek megfele­lően szerény lesz. Ebből adó­dik, hogy a kapacitások le­kötése aktívabb piacíeltáro, a mainál kezdeményezőbb, vállalkozóbb magatartást igé­nyel. Az erre való felkészü­lést napjaink aktuális fel­adatának kell tekinteni. Tovább folytatódik me­gyénkben a kiemelt társadal­mi programok megvalósítását szolgáló lakásépítés, az álta­lános iskolai férőhelybőví­tés, az egészségügyi és vízel­látási helyzet javítása. Az építőipar cselekvő részvételé­re nagy szükség van, hogy megyénk eredményesen já­ruljon hozzá a népgazdasági feladatok végrehajtásához, te­lepüléseink kulturáltságához, megyénk lakói életkörülmé­nyeinek javításához. Ennek sikeres elvégzéséhez kívánt az építőkollektíváknak jó érőt, egészséget, örömet, bol­dogságot egyéni életükben. Az ünnepi köszöntő el­hangzása után Lantos Lász­ló, az ÉVM pártbizottságának titkára, a Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést nyúj­totta át Terdik István szo­bafestő, Andó Jenőné osztály- vezető, Rózsa János kőműves, Hanák László kőműves NÁ- ÉV-es dolgozóknak, Hajós Ferencnek, a NÖGRÁDTERV dolgozójának, és Fülöp Gyu­lának, a ceredi költségvetési üzem brigád vezetőjének. Teg­nap az építésügyi és város- fejlesztési miniszter Ország Józsefnek, a Munka Érdem- 'rend bronz fokozata, Bozó Pálnénak és Éliás Sándornak pedig a Kiváló munkáért ki­tüntetést nyújtotta át. Luda Lászlót Alpári-emlékéremmel tüntették ki. Befejezésül Timmer Zoltán a NÁÉV, Botka Miklós a NOTÉV, Farkas Barna a NOMBER igazgatója, Király Attila a NÁÉV. Nagy Ferenc a NO­TÉV, Domos Gyula, a NOM­BER szakszervezeti bizottság titkára Vállalati kiváló dolgo­zó kitüntetést és pénzjutalma­kat adott át. Az ünnepségen részt vevő Vagos Ján, a cseh­szlovák delegáció vezetője, a besztercebányai testvérmegye beruházási vállalatának ve- zéfigazgátójá tolfháésölta az ottani építők jókívánságait, ismertette eredményeiket és a kapcsolatok erősítéséről be­szélt. Az ünnepséget kultúr- és sportműsor követte. A hét három kérdése Mi a jelentősége Kim ír Szén magyarországi látoga­tásának? A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság kormánykül­döttségének élén 28 éve járt Magyarországon Kim ír Szén: akkor is a szocializmus út­jára tért európai országok­ban tett látogatás sorozatában illett bele a budapesti megál­ló. A mostani tanácskozásai a magyar vezetőkkel a két or­szág pártjainak, kormányai­nak kapcsolatában új fejlő­dést jeleznek. Mint Kádár János hangsú­lyozta a Kim ír Szén vezet­te párt- és állami küldöttség tiszteletére adott díszvacsorán: a földrajzi távolság ellenére összeköti a két népet, a két országot a társadalmi célok és a nemzetközi törekvések alapvető azonossága. A tár­gyalások során is kifejezésre jutott, hogy a Magyar Nép- köztársaság támogatja a Ko­rea békés, demokratikus és külső beavatkozásoktól men­tes újraegyesítésére Phenjan- ban tett javaslatokat. Kim ír Szén rámutatott ar­ra, hogy Koreában is nagyra értékelik a szocialista építő­munkában elért magyar sike­reket és tapasztalatokat, azo­kat a szocialista országok kö­zös kincsének tekintik. Emlé­keztetett arra a ’ segítségre, amelyet a magyar nép nyúj­tott a koreai népnek az im­perializmus ellen vívott fel­szabadító háború, majd a há­borút követő újjáépítés idő­szakában. Kifejtette, hogy a KNDK nemrég háromoldalú tárgyalások megkezdését ja­vasolta az USA és Dél-Korea részvételével az országegyesí­tés előfeltételeinek megterem­tésére. Céljuk a feszültség enyhítése az országban, a Tá­vol-Keleten, egész Ázsiában. Köszönetét mondott a magyar párt. a kormány és a nép szolidaritásáért, ameilyel ezt a tervet támogatja. Ugyanak­kor a koreai vezető támoga­tásáról biztosította azokat a békés erőfeszítéseket, ame­lyeket a magyar párt és a kormány az Európában ki­alakult veszély elhárítására, a béke fenntartása érdekében tesz.----- — ■ A rfiagyar—koreai tárgya­lások eredményeként lehet nyugtázni: kölcsönös a szán­dék a kapcsolatok bővítésé­re, a még kiaknázatlan, új le­hetőségek feltárására. Csak „gazdasági” volt a londoni tőkés csúcstalálko­zó? Bár mindig is csupán gaz­dasági rendeltetésűnek mond­ják a hét leggazdagabb tő­késország vezetőinek az év derekán rendezett, s most már hagyományosnak mondható csúcstalálkozóját, azon mindig napirendre kerülnek a világ- politikai problémák is. Lon­donban most Thatcher asz- szony vendégei szintén szóba hozták a kelet—nyugati vi­szony alakulását, no meg az öböl mentén kirobbant vi­szály politikai-katonai ténye­zőit. Furcsa módon a nem gazdasági viták háttérbe szo­rítását a „fővendég” érdekei­nek figyelembevétele indokol­hatta: Reagan, az elnökjelölt­elnök számára kedvezőbbnek látszott, ha a „csúcson” poli­tizálnak, nem pedig az USA gazdálkodását bírálják... Mert egy gazdasági vita óhatatlanul egységfrontot te­remtett volna az Egyesült Ál­lamokkal szemben. Minden nyugati szövetségese megsíny­li, ha Washingtonban óriási a költségvetési deficit (vagy 190 milliárd dollár!), ha magas a kamatláb (jóval 10 százalék fölött!), és ezzel elszívja a tökét máshonnan. De sza­bad-e. lehet-e egy választá­si hadjáratba induló amerikai elnököt a vádlottak padjára ültetni? Inkább ott kell meg­próbálni ráhatni, hogy ne csak szavakban szorgalmazza a kelet—nyugati párbeszéd újrafelvételét: ez azért is hasznos, mert így bizonyos fokig Reagannel szemben tud­ja magát a feszültség enyhí­tése hívének feltüntetni egy Kohl kancellár épp úgy, mint egy Mitterrand, egy Thatcher asszony és egy Craxi. Az amerikai választás kö­zeledtével a diplomáciai meg­figyelők és a gazdasági-pénz­ügyi szakértők már jóval a londoni találkozó plőtt azt jó­solták, hogy nem lehet konk­rét megállapodásokat várni a Lancaster Houséban, a „he­tek” tárgyalóasztalánál. Külö­nösen olyan megegyezések voltak eleve kizárva, amelyek még oly szelíd formában is valamire elkötelezték volna Amerika urát. Talán a jövő évi csúcstalálkozó már igazi vitákat hozhat. Hogy igazi döntéseket is, az kevésbé bi­zonyos. Mi a helyzet az iraki—iráni háborúban és az öböl „ten­geri háborújában”? Teheránban és Bagdadban olyan jelentések látnak nap­világot, amelyek elmondják: a másik fél légitámadásai, il­letve tüzérségi támadásai hány és hány emberéletet ol­tottak ki. Mintegy igazolásul szolgálnak ezek a szemben­álló felet elmarasztaló közlé­sek az újabb és újabb katonai erőfeszítésekre, a csapásokat megtorló ellencsapásokra. A diplomáciai erőfeszítések a háború mielőbbi befejezé­sére egyelőre eredménytele­neknek mutatkoznak, legyen szó bár algériai, szaúd-ará- biai vagy szír akciókról. Ami azonban a világot a héten növekvő nyugtalanság­gal töltötte el: kiterjedtek az ellenségeskedések az Arab- (Perzsa-)öböl légterére is. A szaúd-arábiai légierő zsoldo­sok vezette harci repülőgéoei lelőttek két iráni gépet. Köz­ben az iraki légierő újabb tartályhajókat lőtt, Irán vi­szont bejelentette, hogy ellen­őrizni fogja a Hormuzi-szoros forgalmát, megakadályozza az iraki kikötők felé tartó halók továbbhaladását, elkobozza az Iraknak szánt árukat. Mindezt eszkalációnak lehet minősíteni, a háború lépcső­zetes kiterjesztésének. Az Iránnal szemben kirajzolódó frontban ott sejthető az Egye­sült Államok is, amely oél- dául az iráni—szaúd-arábiai légiincidens hírére sietett be- ie!°nteni, hogy további új AWACS felderítő és légierő irá­nyító repülőgépeket küld a térségbe. Ilyen AWACS-ok fe­délzetéről irányították az irá­ni gépek ellen a szaúd-arábiai Phantomokat. Az „America” reoülőgép-anyahajónak most kell megérkeznie a Hormuzi- szoros közelébe. Ott van még esv amerikai anyahajó, a „Klttv Hawk”. A hivatalos indoklás szerint az „America” tulajdonképpen csak felválta­ni akarja a ..Kitty Hawk”-ot.. Az iraki—iráni háború kár- .dése minden bizonnval ott szerepel az ENSZ főtitkárá­nak. Perez de CtieHamak a tárgyalási témái között, aki' Kairó és Damaszkusz után — mint ezt egy nyilatkozatában kijelentette —. akár a háborús térségbe is hajlandó elláto­gatni. Pálfy József Lidice él Gazdasági csúcs Londonban Ar 1942. június 10-én ki- adott hivatalos jelentésből: .. mivel Lidice község la­kossága segítséget nyújtott Heydrich SS-Obergruppen- führer gyilkosainak, s ezzel a legdurvább módon megsértet­te érvényes törvényeinket, a felnőtt férfiakat agyonlőttük, a nőket koncentrációs tábor­ba szállítottuk, s a gyerekeket megfelelő nevelésbe adtuk ... a község házait földdel egyen­lővé tettük, s nevét kitöröl­tük a térképből!’» Lidice község felégetése Csehszlovákia fasiszta meg­szállóinak egyik legszörnyűbb rémtette volt, E tragikus ese­mény 1942. június 10-én ját­szódott le, s követte több más cseh és szlovák falu el­pusztítása. Ez is a fasiszta Németországnak ahhoz a ter­véhez tartozott, amellyel a cseh kérdést falvainak kiir­tásával, a cseh nép deportá­lásával vagy elnémetesitésé- vel akarták megoldani. Az ürügyet hozzá egyrészt a kom­munisták, a hazafiak ellen­állási tevékenysége szolgál­tatta, másrészt a cseh nép esküdt ellensége, Reinhard Heydrich birodalmi helytar­tó ellen 1942. május 27-én végrehajtott merénylet. A feljegyzések világosan beszélnek. A merényletet kö­vető hatodik napon már meg­kezdődött *a Lidice elleni rémtett előjátéka. Frank Gruppenführer telefonon kö­zölte a német rendőrség es biztonsági szolgálat parancs­nokával, Horst Bőhmmel, hogy Lidice községet illetően a következő eljárásra van szükség: 1. Minden férfit agyon kell lőni. 2. Minden nőt koncentrációs táborba kell küldeni. 3. A gyereke­ket össze kell terelni, s aki közülük érdemesnek látszik az elnémetesítésre, azt né­met családhoz kell kiadni nevelésre. 4, A községet fel kell égetni, s földdel egyen­lővé kell tenni. Még el sem ült a kivégző század lövéseinek hangja, amiv'el 173 lidicei férfi éie- tét oltották ki, 195 nőt a gye­rekekkel együtt a közeli Kladno gimnázium épületebe hurcolták. Kétnapi fogva tar­tás után a gyerekeket a fa­siszták elszakították anyjuk­tól, s valamennyi nőt Ra- vensbrückbe szállították. Itt végigélték a náci koncentrá­ciós táborok minden szörnyű­ségét és sokan közülük bele­pusztultak a szenvedésekbe. Legszomorúbb sorsuk a li­dicei gyerekeknek volt. Két hosszú napon és éjszakán át egyre csak azt kérdezgették kétségbeesetten: „Miért-.'” Mi szüksége van a Gestapó­nak szemük, hajuk színére és/ fejformájukra? Miért so­rolják be őket ábécés sor­rendbe? Miért kell elválni anyukájuktól, s mi történt apukájukkal? És hová viszik őket? Mennyi hiábavaló kérdés előzte meg a gyerekek elhur­colását Lodzba és Chelmbe, ahol új nevet kaptak, s ahol nem voltak sem játékok, sem babák, sem az otthon illatát árasztó virágos mezők. Csak néhány, rokonoknak küldött levél maradt fenn utánuk. Annyira remélték, hogy ha­zatérhetnek Fiatal életüket mégis Chelmben végezték, ahol több mint ezer gyerme­ket, férfit és nőt pusztítot­tak el a gázkamrában napon­ta. Csupán kilenc lidicei gye­reket tartott a lodzi fajvédő és áttelepítési hivatal az úgy­nevezett faji jelek alapján elnemetesítésre megfelelőnek. Német családoknak adták vagy adták el őket. A hábo­rú után a csehszlovák hiva­talos közegeknek sikerült mind a kilenc gyereket meg­találniuk és visszahozniuk Lidicébe. E szerencsések között van Marie Dolezalová-Supiková is, aki ma a lidicei városi nemzeti bizottság (tanács) tit­kára. Tevékenysége, munkája élő tanútétele annak, hogy Lidice él és élni fog. 0 ma­ga így beszél erről: „Ha a második világháború alatt Lidice a fasizmus elleni harc szimbóluma lett, a mai Lidi­ce az életnek a halál felett aratott győzelmét hirdet:. Igen. új Lidieénk van. Újjá­építését 1947-ben kezdték meg, az állami és pártszer­vek gondoskodásával. Ma már 495 lakosa van. s köz­tük 71 nő még mindig em­lékszik az egykori tragikus eseményekre.” Találkozhatunk velük a községben bárhol. Végzik a dolgukat, bevásárolni, szóra­kozni járnak. S a fiatal anyák a gyermekkocsi fölé hajolva arról ábrándoznak, milyen is lesz jövőjük. Lidice községben 150 csa­ládi ház áll. ezeket az egész országból, sőt, külföldről ér­kezett brigádmunkások épí­tették fel a háború utáni el­ső években. A községben asz- faltutak vezetnek a zöldnö­vények és virágok között, van kultúrotthona és több korsze­rű üzlete. A pusztulásra szánt Lidice szépen berendezett kertek, tiszta utcák és utak községe lett, s lakosainak egyetlen óhaja, hogy békében élhessenek. Mouika ttemmkrová A hét vezető tőkésország állam- és kormányfői szom­baton három nyilatkozatot adtak ki — éppoly kevés tar­talmi újdonsággal, mint 24 órával korábban. A' „kelet—nyugati viszony­ról és a fegyverzetkorlátozás­ról” szóló dokumentum a nyugati magatartás megme­revedését illusztrálta. Üjabb felhívást intézett a Szovjet­unióhoz, hogy „térjen vissza a tárgyalóasztalhoz” — de semmilyen kezdeményezést nem tett ennek érdekében. Állást foglalt „a Szovjetunió­val és szövetségeseivel foly­tatandó tartós politikai pár­beszéd és együttműködés” mellett, és hangsúlyozta ..a Nyugat és a Kelet közös ér­dekeit”. A Nyugat magatar­Walter Mondale pénteken találkozót beszélt meg párton belüli fő ellenlábasával, Gary Hart szenátorral. A demokra­ta párti belviszály csillapo­dása láttán a republikánus párt országos elnöke kijelen­tette: egységes ellenfélre és nagy küzdelemre számit no­vemberben. Mondale capitoliumi irodá­jában hívta fel a colorádó' szenátort, s a telefonbeszél­getés után sajtótitkára „na­gyon szívélyes, alapvetően nagyon barátságos” társal­gásról tájékoztatta az újság­írókat, melynek eredménye­ként a két rivális megálla­podott; egy héten belül ta­tására nézve mindenesetre „a szolida: itást és az eltökéltsé­get” minősítette legelőbbre- valónak. A következő nyilatkozat — a brit elnökség nevében — az iraki—iráni háborúval fog­lalkozott A csúcsértekezlet részvevőinek aggodalmát fe­jezte ki amiatt, hogy a konfliktus esetleg továbbter­jed: leszögezte, hogy a tőkés- hajalmak „minden tőlük tel-, hetót megtesznek a térség stabilitásának előmozdításá­ra”. Brit kezdeményezésre nyi­latkozat jelent meg a nem­zetközi terrorizmusról Ez fokozott konzultációt és együttműködést sürgetett a terrorizmus megfékezésére. tálkoznak nézeteltéréseik elsi­mítása végett. Mondale kö-. zölte továbbá, Jacksonnal is találkozni fog még a júliusi konvenció előtt. Frank J. Fahrenkopf, a republikánus párt országos bizottságának elnöke pénte­ken. egy pártgyűlésen kije­lentette: számítása szerint „a demokrata párt egységesen kerül ki a San Franciscó-i konvencióról”. Fahrenkopf arra számit, hogy Hart és Jackson támogatni fogja Mondale-t, a novemberi vá­lasztásokon szoros küzdelem várható Reagan es Mondáié között, amelyben Reagan gye* A lidicei közös sírhoz sokan vándorolnak cl az egész vi­lágból, hogy itt tisztelettel adózzanak a fasizmus áldo­zatainak emléke előtt. Ü NOGRAD - 1984. június 10., vasárnap Hondáié—Hart találkozó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents