Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

Szász Endre művészetéről

Szász Endre ismert és sokat foglalkoztatott művész. Különös történetek, sőt legendák keringenek már róla.

Szürrealisztikus-szimboli- kus fogalmazási készséggel rendelkezik, ő az akinek a tó- megvisszhang mindig lendületet, s megújulást jelent. Szeret sok emberhez szólni, „hiszen egy kép nem a vásznon fejeződik be, hanem az emberek szívében. Olyan nyelven kell megszólalni, melyet sokan értenek”. Erre jó alkalom volt a Budapesten megrendezett tavaszi fesztivál, mellyel elképesztette a kritikusokat és a közönségei egyaránt, s megszólaltak nemcsak csodálói, de régi irigyei is. Egy régebbi híressé vált nyilatkozatában a sznobokról így nyilatkozott: „Éhen halnék, ha nem lennének”. Ma már nem kell túlságosan bizonygatni, hogy a sznobság könnyen válhat a magas műveltséghez vezető út egyik állomásává.

Szász 1970 óta Kanadában, 1974 óta pedig az USA-ban él

és dolgozik magyar állampolgárként. Felesége: Lula mindig vele van, aki mindenben segíti. (A magyar kormány engedélyével szabadon választhatja meg tartózkodási helyét.) Rengeteg hír érkezik látványos tárlatairól, mindent elsöprő sikereiről, valamint utólérhetetlen munkabírásáról, s kitartó szorgalmáról. Már Várkonyí Zoltán több mint egy évtizeddel ezelőtt megírta róla az Egri csillagok forgatásakor, hogy a cínemaszkóp méretű képei az éjszaka óráiban készültek, „A hajnal nála a nap végét jelentette”.

Nemrégiben sikerült vele hosszasabban elbeszélgetni,

festészetének műhelytitkaiba is bepillantva. „A művészetben valójában fejlődés nincs, csak kornyelv van — magyarázza meggyőződését. Közben közli gondolatait az egyes korok művészeti nyelvezetéről. Így például a XV. században »tizenötödik századiul« beszéltek, A mai művész mai nyelven szóljon, bár ettől még nem lesz nagyobb a művészete, ha a tehetsége nem tud a kor szellemével azonosulni”.

Miben áll Szász Endre művészetének meghökkentő eredetisége? Üj tárgyi összefüggéseket hoz létre, s talányos szituációkat, melyek mélyértelmű mondanivalókat sejtetnek. A szüntelen megújulás, kitartó kísérletezés teszi még izgalmasabbá Szász Endre képeit. Az igényesen kimunkált technikai felületeket fölényesen kezeli. Interjújában kifejtette: „Számomra az élet egyetlen értelme a munka. Az alapmesterséget meg kell tanulni, ez mindenféle alkotás alapfeltétele. Kell 20—25 év amíg az ember ezt megtanulja” — jegyzi meg sokát- mondóan. De, hogy jól megtanulta, bizonyság rá szinte egész oeuvréja. A legnehezebb testhelyzeteket, a szemek és a kezek jelzéseit is virtuóz könnyedséggel oldja meg. Ez a pazarló tehetségű alkotó mindent meg tud rajzolni. A legsikeresebb magyar művész, aki bárhol állítja ki képeit a világban, mindenütt elismeréssel, érdeklődéssel figyelik.

Az indulás őseinek egyéniségében, s a táj atmoszférájában gyökerezik. Csíkszeredán született 1926-ban. A két nagyanyja döntő hatással hatott a gyermek szellemi fejlődésére. „Nekik köszönhetek

mindent az ő mesélőkedvüknek melyek gyermeki képzeletemet oly erősen felizzították. Első rajzát négyéves korában készítette. Édesapja a „Zokogó varjú álma” címet adta neki, amely már jelezte, hogy babonás földön, székely talajon nőtt fel, ahol már gyökereket vert benne a mesék, a balladák, a népi szürrealizmus világa.

S. közben egyre kitartóbb szorgalommal készült nemes hivatására: hogy festőművész lehessen. Nyolcéves korától kezdve tudatosan rajzol. Rajzaiban gyakran találkozunk különös lényekkel, szörnyetegekkel, kányamadarakkal. Nagyon közel állt hozzá minden groteszk téma. Tehetségét hamar felismerték. Mindig kiváló nevelők, pedagógusok kezébe került, akiket szerénységükért, emberséges magatartásukért máig is szeretettel emleget. Szász képei nem egyes embereket, inkább típusokat, emberi karaktereket ábrázolnak, melyeket gyakorta az állatvilágból vett szimbólumokkal fokoz. Az érzelmek túlhevitésében, expresszi- onusában —, ha a mondanivalója úgy kívánja — elmegy a karikatúra határáig. Megragadó olajgrafikáiban a naturális és irreális elemek ötvöződése. Nem hasonlóságban, csak felfogásában közel áll Salvador Dalihoz. Groteszk állatvilága sajátosan szászi teremtvény. Rókái, kutyái, kígyói itt élnek körülöttünk. Mivel nem használja a festészet eddig ismert módszereit, olyan felületi eredményekhez jut el, melyek fokozzák jelbeszédének mélységeit. — Mindig kutatja az újat, ami mindenki mástól elhatárolja, így döbbent rá a porcelán nemes anyagában rejlő további lehetőségekre, s ezzel megalapozta az eddig alig ismert kis határszéli falu gyárának világhírnevét is. — íme: a porcelán több évezredes története most egy új fejezettel bővült. A Szász-stúdió ma már a porcelán murá- lis lehetőségeit is megoldotta, s kapcsolódott az architektúrával.

Köze! 600 könyvet látott el Illusztrációkkal, tollrajzokkal, ■ hidegtűkarcolatokkal. A Magyar Helikonnál megjelent Omar Khajjam-kötethez 135 ábrát karcolt közvetlenül a nyomóhengerre. A nemzetközi kritika e művét a XX. század legszebb könyvei közé sorolta, s a londoni Britisch Múzeum állandó kiállításán szerepel. Munkásságáért 1964- ben Munkácsy-díjat kapott. Illusztrációiban elsősorban a művek hangulatát ragadja meg.

1983 decemberében Menyhárt László összeállításában könyv jelent meg róla, mely egyben Szász Endre spontán nyilatkozatainak nagyvonalú gvűiteménve, akárcsak a korábbi Koltay—Riskó interjúgyűjtemény.

Tóth Márta

Az IGE íróhetei

— ötven éve volt az első —

A margitszigeti IGE-tanácsko zások színhelye

ötven évvel ezelőtt 1934 júniusában rendezte meg az IGE a margitszigeti íróhetet,' első irohelét, amelyet meg jó héhany követett.

Az IGE, az írók Gazdasági Egyesülete, a magyar irodalmi élet szervezésében, az írók anyagi és alkotói érdekeinek védelmében 1934-től jelentős szerepet töltött be. Mindez részleteiben még feltárásra vár, amiben nagy segítséget fog jelenteni a mostanában előkerült IGE-jegyzőkóny- vek megismerése. Az IGE belső ’életéről eddig ugyanis csupán Móricz Zsigmond nap- lófeliegyzéseiből és leveleiből nyerhettünk ismeretet.

Az IGE a nagy nyilvánosság előtt rendszeresen' fellépett az úgynevezett íróheteken. Irodalompolitika! törekvései közül elsőnek az íróiirodalmi egység megteremtéséért folytatott küzdelmét kell említenünk.

A vidéki írók és irodalmi nrhelyek részvételére és szerepeltetésére szintén nagy gondot fordítottak. A dunántúliak közül Surányi Miklós Keszthelyen, Bárdosi Németh János pedig Miskolcon beszélt a vidéki irodalom helyzetéről. A debreceni Ady Társaság vezetői közül Juhász Géza volt a legaktívabb, de

Gulyás Pál és Kardos László is résztvevője volt az egyts íróhetek eseményeinek. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma tevékenységéről és kiadványairól Buday György a Margitszigeten tájékoztatta irótársait és a közvéleményt. Az északkeleti országrész, Miskolc és környéke írói a lillafüredi és a miskolci íróheteken jutottak szóhoz.

Az IGE-íróhetek a demokratikus szabadságjogok követelésének és a fasizmus elleni tiltakozásnak a fórumai voltak. Kárpáti Aurél Siófoktól kezdve Miskolcig mindenütt a demokratikus szabadságjogokért, az alkotó szabadságért emelt szót. Pa- kots József az országgyűlés képviselőházában a németországi könyvégetés első napján — a magyar írók nevében — emelte fel szavát a barbarizmus ellen.

A munkásság és parasztság gazdasági és társadalmi-kulturális felemelésének szükségességét hangsúlyoztál' az IGE-íróhetek előadói. Móricz Zsigmond a lillafüredi kongresszus nyitó előadásában beszélt erről. A Margitszigeten a szociáldemokrata kultúrpo- litikus, Bresztovszky Ede és a népi írói mozgalom képviselője, Fája Géza fejtett« ki, hogy „az író csak a legteljesebb szabadság híve lehet, tgy csak a feltörekvő osztályokra támaszkodhatik”. Miskolcon Veres Péter — a munkásosztály társadalmi elnyomásáról szólva — fejtette ki, hogy „ennek a nemzetnek a szellemi és anyagi felemelkedését egy vigasztalan társadalmi berendezkedés akadályozza’.

A magyar írók „boldog he- té”-t is jelentette egy-egy IGE-íróhét. Nagy Lajos a balatoni 'íróhét végén így összegezte élményét: „A balatoni hét minden szépsége, néhány jó előadás, siker, nehány fontos irodalompolitikai álláspont leszögezése, utazás, természeti panoráma, strandu- lás, csónakázás, pihenés, kitűnő evés-ívás..Lillafüredről Bálint György jelentette olvasóinak: „Luxusban élnek tehát egy hétig a magyar írók. Élvezik a gyönyörű környezetet, üldögélnek a hatalmas parkban, kirándulnak a zöld Hámori-tó árnyas partmenti útjain. Jókedvűek... A magyar Parnasszus tagjai valóban parnasszusi derűben töltik itt az ’Írók Hetét’ ”. Az • egymás megismerésének emberi és alkotói jelentőségéről Bárdosi Németh János irt szép sorokat. „Nekem az fro- kongresszus felejthetetlen emlékekét hozott Mert felejthetem-e Móricz Zsigmond Arany János-i sörényét. Ba.i- csy-Zsilinszky Endre kurucos kiállítását, és másokat, akik azóta a magvar pantheon halottal, de emberi alakjuk, szavuk a Margitsziget szelíd fái alól szól vissza hozzánk”.

Az IGE az íróhetek erkölcsi

tőkéjével felvértezve végezte munkáját 1944. március Ifiig, majd 1945-ben újjászerveződve — egészen 1948—4Ö- ig. Nem merül feledésbe az IGE és irodalompolitikai tevékenysége: márcsak azért sem. mert a mai irodalompolitikái vitákban felhasználható tanulságokkal szolgálhat.

M. Pásztor József |

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Közművelődési Titkársága ismét új verseskönyvet bocsátott útjára: Konczek József Galambok, galambok a történelemben című kötetét. A Közművelődési Titkárság vezetője, Vagy Géza irodalomtörténész, az egyetem oktatója Szoko- lay Zoltán tavaly megjelent verseskönyve után ismét olyan patrónusl, pártfogói munkára vállalkozott, amelyet ha most még nem is, később minden bizonnyal följegyzésre méltónak fog ítélni az irodalomtörténet. Konczek József kis könyvecskéjének kiadója — mint már említettük — az ELTE Közművelődési Titkársága, VasyGéÚj könyvek

za „csupán” a titkárság titkára. e verseskötet azonban nélküle aligha látott volna napvilágot. ,

Konczek József az Elérhetetlen föld című antológia egyik költője, aki a „Kilencek” közül ez idáig még egyetlen önálló kötettel sem tudott az olvasók elé kerülni. A Galambok, galambok a történelemben első szuverén jelentkezése. Mivel nem hivatalos könyvkiadó tárta ót elénk, bizonyára még azokhoz sem jut el, akik szeretnék megismerni. Pedig már több mint húsz esztendeje olvashatók versei a folyóiratokban, a napilapokban, orosz műfordításai pedig a Szovjet Irodalomban és az Űj írásban. Konczek József költeményei elevenek, szinte pezsegnek az élet szeretetétől. túlcsordulók, fesztelenek, s valljuk be, éppen ezért kissé szokatlanok is: se pesszimizmus, se sötét közérzet, de igenis a mai költészet annyi és annyi fegyvere — anélkül, hogy erőszakos lenne.

Verselt olykor túlbeszéli — ez is hozzátartozik az igazsághoz —, kissé szertelen, figyelmünket — a hivatalos kiadók figyelmét is — azonban mindenképpen megérdemli. Jobban, mint gondolnánk.

Gy. L.

Regényhősök és emberek

Beszélgetés Julian Szemjonóvval

Julian Szemjonov írót jól Ismerik a Szovjetunióban és a határokon túl. Magyarországon különösen az Iszajev- Stirlitz szovjet hírszerzőről szóló „A tavasz tizenhét pillanata” című televíziós sorozat tette ismertté a nevét. Szerzője még „A TASZSZ jelenti” és a „Válaszút” című regénynek, számos más műnek.

— Hogyan születnek a hö- •ei? — kérdeztük tőle.

— Iszajev nyomára például először egy dokumentumban akadtam. Azután egy író, egy fehéremigráns beszélt nekem erről az emberről, később „Jelszó nem szükséges” című regényem egyik alakja lett, „Iszajev” az új újságjánál dolgozott. Amikor az ember megszerez egy hőst, nagyon nehéz búcsút mondani neki. Így történt velem is. De nemcsak a szerző szeretetéről van szó. Iszajev népes nemzedéke átélte a XX. század legfontosabb eseményeit, olyan erők metszéspontjában állt, mint a háború és a béke, a szabadság és a diktatúra, az internacionalizmus és a nacionalizmus. Azzal, hogy Makszim Makszimovics több könyvem hőse ■ lett — és készülő, Expanzió című regényem hőse lesz — semmit nem vétettem az igazság ellen, mert, azt írtam meg, ami megtörténhetett.

— Az ön hősei általában forradalmárok, csekisták, diplomaták, bűnügyi nyomozók. Miért éppen órájuk esik a választása?

— Az én hőseim — emberek. Foglalkozásukat tekintve az emberek lehetnek csekisták, orvosok, gyerekgyógyászok, idomszerészek. Elfogultságom nyilvánvalóan foglalkozásomból ered, és én foglalkozásom szerint politikus vagyok. Nekem imponálnak azok a hősök, akik őszinte odaadással viseltetnek a forradalom iránt. „Magánemberként” érdeklődöm nagy jellemek iránt, érdekel az ellentétek elkeseredett harca és az eszmék összecsapása. Variációk című sorozatomban tervem szerint történelmi személyiségekről, politikusokról fogok mesélni: I. Péterről, Sztolininről, O’Henryről, Oví- diusról. Van egy sorozatom úgymond „antik” elbeszélésekből is, rólunk...

— És az egyszerű emberek élete?

— Nem értek egyet a kérdés ilyetén felvetésével, mivel „egyszerű emberek” nincsenek. Az emberiség az Ének sokaságából áll, akik közül mindegyik külön mikrokozmosz, külön világmindenség. Ebben a kifejezésben: „egyszerű ember” valami sértőt érzek, valami igazságtalant. Az irodalom kötelessége az, hogy tanítsa, lelkében gazdagítsa, ha úgy tetszik, infor. málja az embereket. Az emberek, különöse^ napjaitikban, nagyon vonzódnak a lényekhez. dokumentumokhoz. Hajlok arra, hogy ezzel magyarázzam a politikai regény, krónika iránti érdeklődést. Ennek nehéz túlértékelni a jelentőségét. Ki másnak, mint az irodalomnak kötelessége, hogy a fiatalok elé fontos társadalmi kérdéseket állítson, elgondolkodásra késztesse őket avégből, hogy egyedül is eligazodjanak az életben, és annak értékelésében, a valódiban és a képzettben egyaránt. Abban a században, amelyben megrendült a béke eszméje, amit következetesen védelmez a Szovjetunió, a szocialista országok és a világon minden haladó gondolkodású ember, az USA kormányának és az állami politika rangjára emelt terroreszméjével senki, legkevésbé az író nem teheti meg, hogy nem veszi fel a harcot: ez megbocsáthatatlan és rettene- les következményekkel fényé.

get. Egyes kollégáim, írók, filmesek', erre azt mondják: „Ez politika”. „Foglalkozzunk inkább az emberek problémáival”. Én azt válaszolom nekik: „Hát az ember, az érte folytatott harc mi más, mint politika?”

— Milyen vonásait szereti legjobban rrjűvei hőseinek?

— Semmi, ami embert, nem lehet idegen tőlük... Erőmhöz mérten igyekszem védelmezni azokat a tulajdonságokat, amiket végtelenül nagyra becsülök elsősorban a jóságot, az intelligenciát, az alapos tárgyismeretet, a humort, az emberi gyengeség iránti elnézést, ugyanakkor a kishitűség, a becstelenség, a képmutatás teljes elutasítását. A világnak jóságra van szüksége.

— Gondolja, hogy az irodalom képes megváltoztatni a világot?

— Nem tudom, hogy ván-e hozzá ereje. De úgy mondják, hogy, ha az embernek

nincs ereje a felemelkedéshez, akkor is dicséretes az akarat, hogy megpróbálta. Az irodalom gondolkodásra készteti az embereket, erkölcsileg műveli őket. Ez, ha úgy tetszik, az érzések gyakorlása, az értelem csiszolása. A tehetséges író által létrehozott hihető világ az olvasó számára természetes közeggé válik, s ezzel máris megváltoztatta az embert, következésképpen a világot is.

— A hőstettek témája nagy szerepet játszik az ön munkáiban. Hogyan értelmezi hétköznapjaink hősi tetteit?

— Ügy. hogy legyünk lelki- ismeretesek, becsületesek, rendesek, egyszerűen, jó emberek. Kevesebbet törődjünk a csak saját érdekeinkkel és védelmezzük meg a másokét. Az ember legyen előzékeny a nőkkel, hallja meg más ember segélykiáltásait és ne zárja lakatra az ajtaját, ha segítségért kopogtatnak. Harcoljon az igazságtalanság ellen és a végsőkig tartson ki a meggyőződése mellett, ha erre nem csak neki magának, hanem á környezetének ii szüksége van. Egyszóval: em^ bér legyen,

8 fJÓGRAD - 1984. június 9., szombat