Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

Mikola Nándor kiállításáról r Mikola Nándor 30 éve Finnországban é>ő festőművész tájképeiből, csendéleteiből nyílt kiállítás a Auűaprsti Tör­téneti Múzeumban. Képzi egyike. Kiszáradt, fa POSFAl PETER: ÁLRUHÁBAN Széttáncolt margarétaszirmokon csúszva kapaszkodik a vetített rendűiét az élet nyakába Hideg márványlépcsők, elhangolt zongorák hernyórágta csipkebábok, ékszerek — az ágyban, a tükörszilánkok fényében és egy utolsó, rekedtre száradt tűzparancsban Csak a szoba, a szakadozott drapériafény És az átkozott lefolyónyílás! várunk eldugulva, s a mások vérétől fuldokolva... A fény felvágja a szekrényeket, röhögnek, sikoltoznak az akasztott kabátok várunk utánozzuk őket, aztán intünk a „Klakknak.. (Itt mindent jól elintéztek!) Az utolsó szekrény körülnéz, összeszed, osztályoz és elraktároz — gondosan készülődve a háborús évek fájó perceire CZILCZER OLGA: VÁSÁR Hullámok vagy nyolcán i rakodnak ki a parton Itt még eleven rákok ott kagylófűzérek Tenyerére rak nyolc követ az ördög felesége Latolgat vesz a rákból a követ a tengernek adja KÖVES ISTVÁN: LAKÓTELEP Nyáréjszakákon a műanyag csövekben Wright fogcsikorgatása visszhangzik s valahol krákogva gargalizál monsieur Le Corbusier TÍZ KUTYA VAN rámbíz­va. Ha jói gondozom, rend. bentartom őket, ha megfele­lő előrehaladást mutatnak a „munkában”, akkor én jó ka­tona vagyok. Nem bánt senki. Élni hagynak. Most meg kü­lönösen. hogy öreg harcos let­tem, már azokhoz képest, akik éppen tegnap vonultak be a maguk másfél esztendejére. Ezután ők lesznek az új hús, , őket darálják, minket elfe­lejtenek. Nyugodtabb 360 nap vár rám, mint az elmúlt 180 amilyen volt, de még így is szanatóriumi üdülésnek tűnt ahhoz képest, amit a tsz-ben ki kellett bírni. Azt, hogy sze­relem az állatokat, azt abból is láihatni. a seregben is el­vállaltam ezt a kényes mun­kát a kutyákkal. Hát hogyne vallílkoztam volna örömmel tehenek, lovak, bikák közé dolgozni menni. A szakmát az iskolában úgy, ahogy megta­nították nekünk, a lényeget egészen bizonyosan, még ön­bizalmam is lett volna. Mikor is legyen, ha nem tizennyolc eves koromban? Az elnök tárt karokkal fogadott, bevágott egyenest a mély vízbe, beosz­tott műszakvezetönek. Odalök­te nekem egyetlen nap tapasz­talata nélkül 40—50 ember, meg! 300 birka minden gond­ját. A tied, mondták —, az­tán rend legyen! Hát az volt! Ügy kijött a lépés, az isten verje meg, hogy azt már a legnagyobb ellenségem se kí­vánhatta volna cifrábbul el­lenemre. Hullott az anyajuh, hullott a bárány. Ilyen meg­betegedés, olyan vész, minden elért bennünket, ahogy én let­tem a felelős. Jó, vagy rossz munkám nem lehetett még a dolog mögött, mégis engem vettek elő; soha nem volt annyi báránykori megbetege­dés! Hót most aztán lett! A te fejed főjön — mondta az elnök, mikor bizonygattam, hogy semmi közöm az előde­im rossz munkájához, én így,' meg így képzelem el a rend­csinálást —, te lettél a gaz­da, rajtad kérjük számon. Et­tem a kefét, ha vért izzad­tam kínomban, akkor se tud­tam egyik napról a másikra úgy csinálni a munkát, ahogy a tanult szakembernek csi­nálni kéne, úgy tudtam vál­toztatni. ahogy itt, éppen ak­kor lehetett, végtelenül apró lépésekkel. Amikor' még' az apró lépések felé is rossznak, hatástalannak bizonyult, a fő­nök nem azt mondta, mint tapasztalt a kezdőnek, hogy legközelebb így, vagy úgy csi­náld jobban, hanem azt; tud­tam előre, hogy majd befü- rödsz ezzel is... Hát most itt van.1 Befürödtél megint. Et­től golyóztam be aztán iga­zán; középvezetőt csinálnak belőlem, semmit nem segíte­nek, pedig rosszak a feltéte­lek, olyan eredményt várnak, mintha minden csak azon múlna, hogy én milyen ke­mény gyerek vagyuk, ahogy az elnök jobb napjaiban mondta rólam, ha egy-két istállót ki­vakartam a sárból, és kezdett rendesen menni a munka. Mi­re észbe kaptam, már az én ■ feladatkörömbe került a nagy értékű, jól tejelő szarvasmar­ha-állomány, enyém a lovak gondja, ráadásnak megkap­tam három falu tsz-tagjainak háztáji termelési irányítását. Ez a ráadás lett a legkeser­vesebb teher az életemben. Nem azért, mintha nem tud­tam volna,, hogy ez a feladat sehol sem érdékli igazán a tsz-főnökségeket, itt lehetne lófrálni, lazítani. Tudtam én ezt, mert a magunk gazdasá­ga mellett már szakiskolás koromban jól ismertem még vagy öt .környékbeli tsz min­den gondját, baját, csődjét, sikerét, elnökét, ellető tehené­szét, sofőrjét, kanászát... Érett­ségi előtt olyap fontosnak tűn­tek ezek az ismeretek, "hogy szinte semmi nem volt fonto­sabb: majd így jó munkahe­AMIKOR G IS VÉGZETT az iskolában, akkor veszeked­tünk először. Elege volt a mi piszkos - szakmánkból — író­asztalt akart, meg nyugalmat maga körül. Egy rokonszak­mában dolgozó vállalat igaz­gatójának titkárnője lett. Ez' nem tetszett - nekem: a lány túlzás nélkül, mindig, minden­ben kiváló volt, nagyszerű ál­lattenyésztő lehetett volna. Adminisztrátor, fityulás kávé­főző baba lett. Ha balhéztunk is ezen a döntésén, az igazi válság csak fél év múlva sza­kadt a nyakamba. Látták itt is, ott is, konyakozgatni, ét­termekben, presszókban ücsö­rögni a kopaszodó főnökével. Eleinte ékszernek használta a direktor, néhány hónap után kezdődött az igazi gyűrődés, tál napokig hordtam » vizet a kútba, hogy szomjan ne vesszenek az állatok. Kiszá­radóban volt a kút, feltöltöt- tük. Kibírtam! Nem. vojt ta­karmány egy szál se, már ven­ni se bírt a főnökség, sírva rakodtam a szalmát a méreg­drágán vásárolt jól tejelő mar­hák elé, pedig jól tudtam, hogy szalmától nem lehet rekord- mennyiségű tejet termelni, akkor se. ha a legkorszerűbb fejőgépeket már fel tudom rakatni az embereimmel a tehenek tőgyére Hogy az istenbe lehet ez így —, káromkodtam, mivel kezdőként is tudtam, hogy a tsz egyik legnagyobb bevételi forrása a tej, akkor itt takar­mánynak is lenni kellene. Mi­ért nincs, mikor lesz? Az el­Erdős István Kútba vizet hordani? lyet fogok választani, Lnegéri a sok beszélgetés, kérdezőskü- dés. Én aztán beleválasztot­tam! Bele, ahogy a szerelem­be is, amikor megbukik az ember, annyi az erős i szál, , a sokféle megszokott kötődés, hogy nem lehet rögtön ott­hagyni a lányt, aki pedig egy­értelműen kimutatta a foga fehérjét, futni kéne mellőle a világ végére is, mert jó há­zasság ebből úgyse lehet; tud­va ki tart maga mellett ies- lett, gyűrt nőszemélyt? ■Nem­csak képletesen mondom éh ezt a párhuzamosságot, együtt van itt bennem egy rossz tsz, meg egy rossz lány. meg- emésztetlenül. Ahogy a tsz­szel nem, úgy a szerelemmel se volt szerencsém. Enyhén szólva, nem szent ez a lány, akinek én öt évig glóriát néz­tem a feje felett. Másodikos voltam, ő meg elsős. Össze­jöttünk. Erőlködés, fontosko­dás nélkül. Természetes, iga- zabbul, ahogy köztünk szere­lemmé vált a haverság. Együtt csápoltuk az eget szabadtéri beatkoncerteken, együtt szid­tuk a bírót a futballmeccsen, együtt vélekedtünk iskoláról, tanulásról, melóról. Az, hogy jövő, házasság, szóba se ke­rült, de nyilvánvaló volt: mi megálltunk egymás mellett, és ez egy életre szól.. így be­szélt rólam otthon, én úgy be­széltem róla anyámékkal. Ösz- szemelegedett a két család is: szüreteltünk, disznótoroztunk, névnapoztunk együtt néhány­szor Erre nincs gond az életemben, gondoltam, és más lányra soha rá se néztem. A suliban sem, amikor a tsz-be kerültem, ott se. Megint csak nem azért, mert hűségesküt tettünk volna, nem, ő volt, nem' kellett más, még gondo­latban se! a lány gyenge volt, beosztott volt, egy idő után nem véde­kezett olyan riadtan, hevesen, s, mit ad isten, háromhóna­pos viszony után azzal mesél el nekem mindent, hogy csak engem szeret, hogy ő csak az enyém,, csak rám tud gondol­ni meg különben sem jó ne­ki azzal a hasas ürgével, csak eltűri valahogy a békesség kedvéért, de szigorúan csak hetente egyszer, csütörtökön­ként,.. Mit szóljak ehhez? A dolog már nem ért teljesen váratlanul, hiszen pletykál­tak az ezerhatos sötétkék Zsi­guli szép utasáról eleget, hit­tem is, nem is, szerettem is, utáltam is ezalatt, de a bizo­nyosság, a mentegetőzés, be­ismerés kiborított. Megduplá­zódott bennem minden rossz. Mert, amíg csak a meló ideg­baja kínozott, -és rendben volt az életem munkaidő után, azt is kibírtam, ha fát vágtak a hátamon. A balhét, a durva lejárató szidást is megideolo- gizáltam: kell ez, -így tanu­lom meg a szakmát. Háztáji felelősként kibírtam a légci- kibb macerát: az én földem itt legyen, az enyém meg emitt. Miért ő kapta a job­bat, mért nem én, mért az ő hízott disznóját szállíttatja el máma, s áz enyémet csak holnap, mért az ő földjét szántották meg mélyebben, mért nem az enyémet. Tud­tam nevetve magyarázni, azt, ami első látásra is evidens, ha bűnbakot kerestek, tudtam mondani bűntudattal: elvtár­sak, én vagyok a hibás. Tud­tam megértőén hallgatni a fafejű elnök szakmainak lát­szó okoskodását, noha, bizo­nyos volt, ugyanazt a brosú­rát olvasta tegnap, amit én is olvastam. Mikor kiapadt a kút az istálló mellett, lajt­...vXXXXXV,VvXXXXXXXXXXNXnXXXX\XVXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXVvXXX\XXXXXXX'XXXXSXXXXXXXXXX\>^XXV\XXXXXXXXXVvXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXxXXXXXXX\XXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXX\.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXX­KONCERTEK ORSZÁGSZERTE A nyári hangversenyévad elé ’ Orgonaestek, szimfonikus fcenekari koncertek, kamara­muzsika, kórusok — szabad­téren, műemléki környezet­ben, templomokban, várudva­rokban, kastélyokban. par­kokban. Rég megkedvelt helyszíneken és újonnan fel­fedezett színtereken. Fél hang­versenyévadra való program, amelyét az Országos Filhar­mónia rendez szerte az or-, szagban. Budapesten 44, az ország ftöbbi részén 106 nyári kon- fcertre kerül sor ezen a nyá­ron. A budapesti Mátyás­templomban 20 orgonaharig- verseny lesz — a közelmúlt­ban újjáépített nagyszerű hangszeren egyebek közt Le- hotka Gábor, Hotlay Keresz- fély, Zászkaliczky Tamás, Elekes Zsuzsa, Hoch Berta­lan, valamint a japán Naomi Matsui, a francia Georges jkthanasiades, a svájci Albert Bolliger, a szovjet Alek- szandr Fiszejszkij, az angol .Malcolm Rudland és mások közreműködésével. Újdonság, hogy a templom augusztus végén, szeptem­ber elején négy zenekart koncertnek is helyet ad Vi­valdi, Händel, Mozart, Schu­bert zenéjét szólaltatva meg. Tiz-tíz hangverseny színhe­lye lesz az óbudai Zichy-kas- tély udvara és a budai vár­ban — új helyszínként — az intim hangulatú, Úri utca 62. számú Zenélő udvar, amely bizonyára megnyeri a látogatók tetszését. Sok évtizedes hagyománya van Marton vásáron a Brunschwick-kastély parkjá­ban a Beethoven-esteknek. Áz idén június 23-án, július 28-án és augusztus 17-én és 18-án szólal meg Beethoven örökszép muzsikája a Magyar Állami Hangversenyzenekar tolmácsolásában, az osztrák Kurt Wöss, Németh Gyula és Kórodi András vezényletével. Vácrátóton, a botanikus kert hangulatos környezeté­ben három alkalommal — jú­lius 7-, 21-, és augusztus 11- én Mozart, Vivaldi és Bach zenéjét élvezhetik az odaláto­gatók. Szerencsére egész sor olyan templomunk van szerte az országban, amelynek orgoná­ja, akusztikai adottságai le­hetővé teszik hangversenyek rendezését. Békéscsabán, az evengélikus nagytemplom­ban Gergely Ferenc, a deb­receni nagytemplomban Le- hotka Gábor, Koloss István és Kovács Endre ad orgona­estet. Az egri székesegyház, a szegedi és a pécsi dóm, a keszthelyi karmelita 'temp­lom, a göncruszkai műemlék templom, a gyulai a hajdú. «zoboszlói, a szilvásvárad! templom orgonáin hazai és külföldi művészek szólaltatják meg a zeneirodalom nagyjait. A köröshegyi római katoli­kus templom hangversenyei már országhatárainkon kívül is híresek — itt a nyár fo­lyamán tíz alkalommal hall­hatunk orgonakoncertet kóru­sok és népszerű szólisták közreműködésével. A tihanyi apátsági templomban 22 or­gonaestet tartanak _ június. 20- tól szeptember 5-ig. Tavaly kezdtek koncertezni Miskol­con, az újjáépített avasi re­formátus templomban: az idén nyolc alkalommal fogadja a műemlék templom a hangver­seny-látogatókat A gótikus nyírbátori templomban há­rom este oratóriumok szólal­nak még. Keszthely a Festetich-kas- télyban kamarahangverse­nyek, Szentesen, Sopronban zenés estek színesítik a nyár műemlékegyüttesének 1 falai programját. A diósgyőri vár közt. szabadtéri színpadot rendeztek be. Itt a Filharmó­nia rendezésében a Miskolci szimfonikus zenekar lép fel három alkalommal — Craig Zerbe, Ligeti András és Her- zy Sahvarowsky vezényleté­vel. A győri nyár ’84. prog­ramjához kapcsolódva a szín­házban Verdi Requiemjét játssza a Győri filharmonikus zenekar, Makón Nagy János és Gregor József énekel, Pá­pán a Magyar barokk trió és Kovács Dénes hegedűmű­vész ad egy-egy hangver­senyt, a veszprémi várban a Magyar Állami Hangverseny- zenekar koncertezik. Balaton- szemesen a Modern rézíúvós- együttes, valamint Pege Ala­dár és az Ű.i Budapest vo­nósnégyes műsora nyújt prog­ramot a zenekedvelőknek. Ismerős és új helyszínek. Hangversenyek, balatonparti és más, idegenforgalmi szem- nőn* ból frekventált helyeken, Budapesten és a megyesíéK- helyeken, a városok egyéb nyári programjában vagy ön­álló zenei rendezvényként. A hangversenyek nagy része kiköltözik a szabadba. Tó­partra, kastélykertekbe, par­kokba. Ha a műsorok a népszerűbb komoly zene irányába mutat­nak is némi eltolódást — a közreműködők, a szólisták, a zenekarok, neves hazai és külföldi művészek garanciái a színvonalnak, a minőségnek. Kádár Márta nőkön nem tölthettem ki a haragom, <ez ágazatvezetőn se. hát balhéztam a cigányem­berrel, 'aki rossz pillanatában vasvillát vágott a tehén olda­lához. Én meg szájon vág­tam, aztán bocsánatot kér­tem. Túléltük, azóta barátok vagyunk. Balhéztam a birka- nyírókkal, akik úgy rohanják le az állatokat a gépezeteikkel, mint a sáskák a vetést. Siet­nek, pédig gyorsan nyírni iga­zából nem lehet, sok lesz a seb, a heg, a forradás, jövő­re sokkal rosszabb lesz a gyapjú, harmada, mint a kutyaszőr, némelyik birka be­lepusztul a sebesülésbe, volt, akinek siettükben a szemét is kivágták. Beszélhetek ne­kik, sietnek, holnap már egy másik tenyészetet boldogíta­nak. Kibírtam ezt is, és ki­bírtam mindent, ami egy rosz- szul szervezett, képmutató gazdaságban csak a nyakam­ba szakadhatott. Miért va­gyok én egy rossz tsz-ben szakember, mikor tizenöt ki­lométerrel arrébb 10 milliós nyereséggel zár a gazdaság? Mért kell nekünk a veszte-' ségtől rettegni, ha ott jól sza­lad a vonat? A főnökség min­denre hivatkozott a vakvilá­gon: nálunk aszály volt! S náluk nem volt? Nem tu­dunk gazdaságosabban ter­melni, sok a fajlagos költség.' Náluk nem sok? Ők hogyan csinálják? A föld sem rosz- szabb nálunk, a dolgozók is egyformán akarják azt, ami jó nekik, s nem akarják, ami­ről messziről bűzlik a szak­szerűtlenség, a hülyeség. Még ezekkel az összevetésekkel is megbirkóztam. Türelem, mond­tam magamnak, azért vagy itt, hogy a jobbak felé told ezt a szekeret... Aztán szakítottunk azzál a lánnyal, aztán megint együtt­jártunk, majd végleg szét­mentünk, noha igen szerettük! egymást. Ez nem sokkal a be­vonulásom előtt történt. Egy­két hónapot a szerelem el­vesztése után, mint idegbe­teg, mint alvajáró dolgoz­tam végig. A munka, amit azelőtt szerettem, elviselhe­tetlen lett. A hibák, amelyek mejlett el tudtam menni ége­tő -fájdalom nélkül, most ki­borítottak. Kibírhatatlan le­hettem felfelé is, lefelé is,' megváltás volt számomra a bevonulás. Most tíz kutyával birkózók, felejtem a szerel­met, a munkát. Ha leszerelek,' tanulni fogok. Egyetemre ké­szülök. Legyek teljesen kész ember, egy biztos ember aki, amit tud, aät határozottan tudja, meg a módját is, hogy lehet a tudást a gyakorlatban hasznosítani. APÁM, ANYÁM AZT mond-^ ja, bután gondolom: öt évta-' nulás után ugyanott fogom kezdeni, ahol most kiszállok: Ugyanúgy hordhatom majd a vizet a kútba, hogy ihassa­nak a tehenek. Én másképp gondolom: ha tanulok, ki tudom tán cserélni az elrom­lott lelkemet. Talán még egy­szer érdemes nekifutni en­nek az egésznek, még csak húszéves vagyok, egy életet nem lehet végig legyintgetni.­NÚGRÁD — 1984. június 9., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents