Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
L—í” ..Initial .Jm.............*.. B ESZÉDÜK MEG! Fogjunk össze és cselekedjünk! "llllll'llllllHlilÜMillM'IMÍ ........ ' ll|j||ijijll I 111 |l;if I HOGY MIÉRT ADTAM ezt a címet, a vitában való hozzászólásomnak ? Ezért magyarázattal tartozom. A NÓGRÁD hasábjain folyó vitasorozat, ugyanis amely az amatőr színjátszó- mozgalom megyénkbeli problémáiról, gondjairól szól, meglehetősen vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Néhány gondolat elnyerte tetszésemet, de többségét nem tudom elfogadni. Ami tetszett. A hozzászólók mindegyike fontosnak tartja a mozgalmat, félti és szereti, s ebből az alapállásból közelíti meg a kérdést. Azonban nem tetszettek azok a sorok, amelyek vádaskodtak, személyeskedtek. Miért nem tudunk örülni mások sikereinek? Miért nem tudunk örülni annak, hogy a megye amatőr színjátszó csoportjai közül néhányan színvonalasabb munkát végeznek, s megfelelő anyagi és erkölcsi támogatást élveznék a fenntartó szerveiktől? Nem értek egyet azokkal, akik nem Bényi László rajza Gajane felújítása a Nagyszínházban A moszkvai Nagyszínház együttese felújította Aram Hacsaturján Gajane című balettjét. A művet eiső ízben 1952-ben Vaszilij Vajnonen koreográfiájával tűzte műsorára a színház. A felújítás koreográfusa a moszkvai balett- intézet művészeti vezetője, Makszim Martiroszjan, az előadást Alekszandr Kopilov vezényli, díszlettervező: Nyiko- iaj Zolotarjev. — Miért fordult a Nagyszínház ismét a Gajanéhoz? — Hacsaturján zenéje rendkívül gazdag érzelmekben, plasztikus és szerfölött színpadra termett. Koreográfusok, balett-táncosok és a nézők sokadik nemzedékét tartja bűvkörében — mondja Makszim Martiroszjan. — Magam negyedik alkalommal fordulok a kitűnő zeneszerzőnek ehhez a művéhez — én rendeztem a Gajanét Jerevánban, Voronyezsben és Ulan-Udeban. A mostani felújítást Aram Hacsaturján születésének nyolcvanadik évfordulójához kötöttük. Az előadás cselekménye az új librettót. Makszim Martiroszjan írta — az új szövegkönyv szerint a harmincas években játszódik, akkor, amikor a zeneszerző ezt a művét írta. Az örmény hegyek között akkoriban folyt a villamosítás, az új élet fénye ragyogott a vidékre. A balett vezérmotívuma a hegyi lány, Gajane és Armen, a fiatal elektromérnök szereimének története. Előadásunkon a moszkvai Nagyszínház ismert szólistái mellett szerepelnek a moszkvai balettintézet végzős növendékei se — folytatja Makszim Martiroszjan. — Ebben nincsen semmi különös, hiszen a leendő balettművészek szerepelnek más előadásokon is, mint a Csipkerózsikában, vagy a Coppéliában. A Gajane előadásaira egyszerre több szereplőgárdát is fölkészítettünk. Makszim Martiroszjan jó ismerője az örmény táncfolklórnak és koreográfiájában bőkezűen használja is annak kincseit. A Nagyszínház vezető díszlettervezőjének, Nyikolaj Zo- lotarjevnek díszletei töltik be a Kreml kongresszusi palotájának színpadát — itt folyik az előadás. Az Ararát völgyek koszorúzta, hófödte hegycsúcsok fennséges látványa adnak élénk színekben pompázó hátteret a tömegjeleneteknek, népi táncoknak, az örmény Soloho-nak, a grúz Lezgyinkának. A fináléban fények sokasága gyűl ki a hegyi falvakban, s nagyszerű forgatagban folynak egybe a tánccal a zárójelenetben. ______ A Gajane visszatérése a Nagys zínház repertoárjába a Alekszej Lazarev Armen sze- szovjet főváros idei zenei repében. évadjának jelentős eseménye. saját házunk előtt próbáinak meg rendet teremteni, hanem másoknál akarnak tisztaságot. Ezért kell összefogni és cselekedni a mozgalomért felelősséget érzőknek, hogy az „átmenetileg megbotlott harmónia” újra egyenesen járjon. E bevezető sorok után két kérdéssel foglalkoznék részletesebben. Az amatőr művészeti mozgalmak és a szakszervezetek kapcsolatával, valamint a színjátszók személye, személyisége kapcsán felmerülő gondolatokkal. A magyar szakszervezeti mozgalomban nagy hagyományai voltak és vannak az amatőr művészeti munkának. Már a múlt században a munkásmozgalom művelődési aktivitásának harmadik legerősebb ágazata az énekkarok szervezése volt. Ezt követték azután a színjátszó körök, képzőművészeti körök, s más művészeti ágakban alakított csoportok. A szakszervezetek nemcsak támogatták a munkát, de kezdeményezői is voltak az öntevékenység minél szélesebb kibontakozásának. A felszabadulást követően jelentős mértékben növekedett az amatőr csoportok száma, melyeket a szak- szervezetek tartottak fenn. A 60-as évek elején jelentkezett az első válság az amatőr színjátszásban. A televízió elterjedésével megszűnt a csoportok „színházpótló” szerepe, a tagok nem tudtak váltani, az akkor divatossá vált irodalmi színpadi forma irányába. Így több együttes szűnt meg, hagyta abba az öntevékenyikedóst, a színjátszást. Napjainkban, megyénkben a szakszervezeti művelődési házakban, valamint az üzemekben négy amatőr színjátszó csoport működik. Ebből a Tempress, a Petőfi kohász színpad és a SVT klubszínpad rendszerése/n próbál és gyakran tart előadást. A nagy- bátonyi harisnyagyár irodalmi színpadának fellépései alkalomszerűek, művészeti vezetőjük nincs. A csoportok közül kiemelkedik a salgótarjáni öblösüveggyári Tempress együttes, melynek 22 tagja van. A Kossuth Művelődési Ház évente 73 000 forintot fordít a csoport kiadásaira. A csoport az óvodásoknak és gyermekotthonoknak teljesen ingyen játszik, csak az iskoláskorú gyermekeknek tartott műsorokért kérnek költségtérítést. A Petőfi kohász színpad jelenleg 18 fővel dolgozik, évente 70 000 forintot fordít rájuk a Kohász Művelődési Központ. A csoport elsősorban a felnőttközönség igényeit próbálja kielégíteni. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége ez évben megtárgyalta és elfogadta a „Feladatok »A közművelődés szerepe a közösségi magatartás erősítésében« című megyei PB-hatá- rozat végrehajtásában” című előterjesztést. A feladatok közül kiemelkednek az amatőr csoportokra, kisközösségekre vonatkozó ajánlások, amelyek felhívják a figyelmet, hogy többet kell foglalkozni a csoportok belső életének, nevelő munkájának fejlesztésével. Ne csak a produkció legyen a fontos, hanem a közösségformálás is. Az SZMT elnöksége felhívja a szakszervezeti alapszervezetek, szakszervezeti bizottságok figyelmét arra, hogy ahol a feltételek adottak, ott törekedjenek amatőr művészeti csoportok létrehozására, vagy már működő csoportoknál vállalják a közös fenntartásban való részvételt. De a formát kezdeményezhetik a színjátszó csoportok, a tanácsok, a művelődési házak is. A SZOT AGITÁCIÓS és propagandabizottsága a napokban tárgyalta az amatőr színjátszómozgalom helyzetéről és időszerű feladatairól szóló előterjesztést. A jelentés kiemeli, hogy a szakszervezeti együtteseknek jelentős, meghatározó szerepük van, az amatőr színjátszómozgalomban. Ugyanakkor azt is megállapítja, hogy csőikként az üzemi együttesek száma. Jelenleg 127 szakszervezeti színjátszó csoport működik különféle szakszervezetek fenntartásában. Jelentős a változás a korosztályi összetételben is. Túlnyomóan 18 éven aluli fiatalok, alkotják a csoportokat, az összes színjátszók 81 százalékát adják. Bírálatként hangzik el a jelentésben, hogy a fesztivál és minősítési zsűrizésekben, a szakmai zsűri ugyanabból az 5—7 főből áll, s ez a zárt kör és szemlélet sokszor nehezíti a mozgalom egészséges törekvéseit és újító szándékát. Mint már jeleztem, a másik témakör, amire választ próbálok adni, hogy ezután „ki megy fel a színpadra”? Azt gondolom, hogy ez a nehezebbik kérdés. Mert tapasztalataim szerint, egyre kevesebb fiatal lep be a színjátszó csoportokba, s vállal ott munkát. Ezek okai többfélék lehetnek. Néhányat közülük, ahogyan én látom. Pár hite megjelent egy beszélgetés a NÖGRÁD hasábjain a szakmunkások utánpótlásáról, a szakmunkásképző intézetekben tanuló fiatalokról. Magam is tanítottam a salgótarjáni 211. számú Szakmunkás- képző. Intézetben, s tapasztaltam, hogy az elsős tanulókat újra meg kell tanítani számolni és olvasni. Ez olyan hátrányt jelent, amit nehezen tud kiheverni a szakmunkás- tanuló, s éppen ezért nem várható el tőle, hogy verset mondjon, hogy irodalmi színpadi - foglalkozásokra járjon. Gyermeknap alkalmából, a salgótarjáni Tanácsköztársaság téren bemutatkoztak a gyermekszínjátszók. Bangosí - tási problémák miatt azonban az érdeklődők, a szülők és nagyszülők csak éppen mikrofonközeiben játszó gyermekek hangját hallották. Nem csoda, hogy keserű szájízzel tértek haza a színjátszó „palánták”, s az őket elkísérő családtagok. Egy hatalmas téren ahol még a felnőttek hangja is elveszne, csak tökéletes hangosítással szabad — amit a tér minden szegletén lehet hallani — a gyermekszínjátszók fellépését megszervezni. Az amatőr művészeti tevékenység nem csak a szabad ; időt érinti. A csoportok sokszor munkaidőben lépnek fel, ezért kikérik tagjaikat. Ez nagyon sok problémát okoz. Nem minden munkahelyi vezető érti meg és fogadja, el, hogy beosztottja munkaidőben szerepel. Ebből a konfliktus- helyzetből általában nem az amatőr színjátszó kerül ki győztesen. Emiatt elég sokan hagyták már abba az öntevékeny színjátszást. És még lehetne sorolni tovább. Csak három példát mondtam el s próbáltam bizonyítani, hogy valóban' gond, ki menjen fe! a színpadra! AZZAL ZÁROM hozzászólásomat, hogy javaslom mi, akik írtunk, s akik még nem szólaltak meg, üljünk le, beszéljük meg gondjainkat, közösen tárjuk fel a kivezető utat. Megtehetjük ezt a vita zárása után, de tovább várnunk nem szabad, mert a mozgalom iránti felelősség erre kötelez bennünket. Ponyi Sándor VILÁGAINK A „rejtelmes" Szontagh Pál Különös szeglete ez nem is csak az országnak — a világnak. Horpácsra köthető a magyar történelem és a magyar irodalom világhírre vergö- ciött( ?) értékes jó része és hagyománya néhány kiemelkedő személyiség révén. És mindazon alkotások után, amelyeket vagy ők maguk, vagy barátként némiképp általuk is létrehozott Madách azután meg Nagy Iván és legvégül az időben a nagy palóc, Mikszáth Kálmán. Itt. élte le egyébiránt viharos éleiét a bölcs és fanyarul okos irodalmi Lucifer, „aki” hovatovább az újabb Tragédia-értelmezésekben és szín- revitelekben valóságos újkori főszereplőjévé lép elő a drámának — itt élt és halt Madách talán valóban egyetlen barátja, a „rejtelmes” Szon- t.’igh Pál. De itt nyugszik a horpácsi temetőben (temetőkben, mért egymással átellen- ben kettő is van belőlük) Mauks Ilona, Mikszáth rajongással szeretett kétszeres felesége (kétszer vette el, kétszer kérte meg a nagytekintélyű gyarmati ügyvédtől, Ilona apjától, Mauks Mátyástól). A horpácsi omlós föld őrzi az író Kálmán fiát és odaát, a másik oldalon porlik a tudós író Nagy Iván és felesége. született Csa.tó Mária. És mind a mikszáthi fabulák modelljei és részben „szállítói”, elmesélői — helybéli halhatatlanok: Macska Alizéi m kőműves, Pöstényi a kovács, és Vitéz József, az egykori ..vén bíró”... . Éppen nyolcvan esztendeje annak, hogy az irodalomtörténeti kutatás révén bizonyosra vehető Lucifer-modell, Madách jóbarátja, íeleségé- rcK lánykori udvarlója, valamennyi irodalmi munkájának első számú kritikusa és életbeni tanácsadója, Szontagh Pál Horpácson, a ma is álló kúriában csendesen elhunyt. Ez a kúria ma a nevelőintézet legfőbb bázisa. Valamikori tulajdonosa Mikszáth is volt; ezt vette meg legelsőbb is, innen öröklődtek rá Szontagh Pál kutyái (azonos címmel novellát is írt erről), innen élve és már jó évtizede mindenféle re- dakcióból és politikai harcmezőről meglehetősen kiábrándultán kivonulva építette fel az oszlopos Mikszáth-kú- riát abból a pénzből, amelyet a nagy elődről, Jókairól és koráról írt művéért kapott, itt szeretett üldögélni akkor is, amikor a kicsit talán fenségesre szabott új kúria elkészült már, ide tért meg nyaranta, itt hallgatta a hor- pácsiaktól Mauks Kornélia közvetítésével hozzá kerüli híresen szép meséket, anekdotákat, itt rejtőzött a selme- ci pipa füstje mögé... Lám csak, minden keveredik, minden összefügg ebben a kicsiny faluban. De még Tolsztoj is ide vonható! Mondják is gyakorta, hogy Horpács a magyar Jász- nája Poljana: az orosz író elküldte fényképét Mikszáth- nak, tudtak egymásról, ha soha nem is találkoztak a fizikai valóságban. Találkoztak más módokon, a művészet csarnokaiban és halálukban — mindketten 1910-ben haltak meg és mindketten ugyanabban a betegségben, tüdőgyulladásban. A vásárlás réven erősen kötődik a történeti szál Szontagh Pál és Mikszáth között. Még erősebb szálak voltak azok, amelyek Szontaghot Madáchoz kötötték és viszont, hiszen mindvégig ismerten jóbarátok v,ol- voltak és maradtak. Fráter Erzsinek, Madách későbbi szerencsétlen sorsú feleségének lánykorában mindketten udvaroltak, de aztán a később érkezett győzött, feledtetve a mondást, hogy „politikában és szerelemben mindig az győz, aki elsőnek érkezik”. A költő szenvedélye valódi szerelmen alapult — nem úgy Szontaghé. aki csak a szelet csapta a bihari széplány körül, és úgy vélekedett, hogy „az ilyen lánynak csak udvarol az ember, de nem veszi el..." Ugyan, mi lehetett a vélekedés alapja? — kérdezheti az utókor, amelyben mindig több a rossz iránti fogékonyság, mint a jóért tenni készség. Tény, hogy az egyébként fes.v nek nevezhető Szontagh Pál nem nősült meg soha (némi rejtélyt már itt is szimatolhatna a kíváncsiság), tény az is, hogy a negyvennyolcas szabadságharc leverése után nem sokkal, talán úgy ötven tájékán, magához vette egy elesett honvéd menyasszonyát, bizonyos Jarabák Veront, aki akkor huszonkét éves volt, aki aztán meg a végrendeletében is szerepel (a végrendelet maga mind ez ideig nem került elő). Ezt onnan tudhatni, hogy Horpácson, a múzeum (vagy emlékhely) korábbi gondnokánál ma is látható az a hagyatéki végzés, amely Szontagh Pál 1904-ben bekövetkezett halálakor kelt Rétságon a végrendelet mellett (annak alapján). Vitéz Veronika őrzi ezt a felbecsülhetetlen értékű okmányt, amely végeredményben egyetlen hiteles tanúja a „magyar Lucifer” végrendeletének! Hogy ott van-e a legjobb helyen? — az már nem olvan bizonyos, hiszen a fiókok mélyén hányódó régi irat (éppen most nyolcvan- éves) máris több helyen olvashatatlan a hajtásoknál. Vitéz Veronika és Szontagh Pál mindvégig leghűségesebb alkalmazottja (szakácsnéja volt), a hagyományozásban is kedvezményezett Jarabák Verőn vér szerinti rokonok, így lehet, né la a hagyatékból megmaradt fontosnak tekinthető okirat és nehány, Szontaghtói származó bútordarab is más kisebb tárgyakkal együtt (például egy kötővel ellátható ivópohárral, amelyet a madzag segítségével húztak ki bedobás és merítés után a szakali? csevicekútból). Hát a régi világ sok vonatkozásban felderíthető és felderítésében nem csak a szakembereknek van szerepe, de mindazoknak, akik a múltból tanulva nézik a mát és látják a jövőt. * 1 „1904 b 96/4. szám Hagyatékátadó végzés. A rétsági kir. járásbíróság végrendelet hátrahagyása mellett 1904-évi június hó 15- én Horpács községben elhalt iglói Szontagh Pál összhagyatékát, mely ...... értékű (i lyen és ilyen számú ingatlanból stb) ....értékű aranyból .... drágaságokból 1904. s zeptember 10-én felvett....... j egyzőkönyvben foglalt alapján törvényes végrendeleti stb. 1. nr. Szontagh Antal végrendeli örökös az örökhagyó mostoha öccsének, Szontagh Tivadarnak a fia....” A végzésben itt sorra következnek az örökösök, közöttük a már említett Jarabák Veronika, Zámbó József- né a tizenharmadik helyen, előtte a rokonok és többek között a bánki Ágoston evangélikus hitvallású iskola, a megyei múzeumi!) és így tovább. Mindenesetre a lista önmaga is bemutatja az értő olvasónak, hogy ki és mi volt, míg élt, a nyolcvan éve halott, a Tragédia révén viszont halhatatlan, horpácsi birtokosként ismert, örökké kétkedő Szontagh Pál. Fekete márvány síremléke ellent áll az időnek, rajta a felirat saját epigrammája: „Nyugtalanul fürkész, forrj Kétkedik és tagad a fej.” íme, a luei- feri gondolat és szándék nemkülönben. A sír maga azonban elhanyagolt. Szontagh-leszármazották nem élnek Horpácson. Ilyent tájt minden évben virágzik sírján a szarkaláb, környéke vastag bogáncsot terem. Pedig lehetett volna a 14. az aradi vértanúi sorban! A bécsi kancellária fiatal fogalmazójaként ő csempészte ki Bemet a forradalmi Becsből és vitte rejtekezvé Pozsonyba, Kossuthoz... Gunár nevű lován gyakran érkezett Madáchoz Sztregdvára, ő olvasta elsőként a Tragédiát; „Szervusz Pálom” mondta neki a költő a halála előtti hajnalon. , Mit tudunk róla? T. Pataki László NÚGRÁD - 1984. június 23* szombat J t,'
