Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-23 / 146. szám

Ax NSZK kancellárja Véget értek a szovjet— Fejlődnek pénteki programjából r (Folytatás az l. oldalról) kérdéseivel foglalkoztak a ta­lálkozón, amelyen részt vett Esztergályos Ferenc külügy­miniszter-helyettes, Kővári Péter, a Magyar Népköztár­saság bonni nagykövete vaia- lamint Peter Boenisch állam­titkár, a szövetségi kormány sajtó- és tájékoztatási hiva­talának vezetője, Andreas Meyer-Landrut kúlügyminisz- tériumi államtitkár, Norman Dencker, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagy­követe. A nap folyamán Helmut Kohl koszorút helyezett el a magyar hősök emlékművé­nél Budapesten, a Hősök te­rén. A Német Szövetségi Köztár­saság szövetség! kancellárja a déli órákban Budapesten találkozott a magyar és a nemzetközi sajtó képviselőivel a Duna Inter-Continental Szállóban. A sajtókonferen­ciát Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnöke nyi­totta meg. * A nap folyamán Helmut Kohl találkozott a Magyaror­szági Németek Demokratikus Szövetségének vezető tisztség- vtseiőivei. * Később Helmut Kohl talál- 1 ozott Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsekkel a Budai Várban levő reziden­ciáján. A program ezt követően Debrecenben folytatódott, aho­va Helmut Kohl különvonat- tai érkezett. A szövetségi kan­cellárt — és társaságában több NSZK-beli vendéget — elkísérte Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Nagy János külügyminisztéri- umi államtitkár, Esztergályos Ferenc és Kővári Péter. A vendégeket a- debreceni pályaudvaron Sikula György, az MSZMP Hajdú-Bihar me­gyei Bizottságának első titká­ra és Szabó Imre, a megyei tanács elnöke fogadta. Este a megye vezetői vacsorát adtak a vendégek tiszteletére. * Bajnok Zsolt és Peter Boenisch pénteken tárgyalást folytatott egymással a magyar —NSZK sajtó- és tájékozta­tási kapcsolatokról, a hivata­laik közötti együttműködés fejlesztéséről. (MTI) Kereskedelmi aktívaértekezlet Salgótarjánban (Folytatás az 1. oldalról) bolti jelenségek iránt; a fo­gyasztók megkárosítása, a mi­nőségrontás, az árdrágítás az egész közvéleményt irritálja. A szigorodó büntetések mind­eddig nem sok eredményt hoz­tak, a túlnyomó többségben azonban valóban becsületes, tisztességes kereskedők talán több sikerrel bírhatnák jobb belátásra néhány társukat. A beszámolót követő vitá­ban is a kereskedők társadal­mi megítélése, presztízse, ala­csony bérezése kapott nagy helyet. Kiemelték a hozzá­szólók az ipari hátteret, hi­szen eladni csak azt lehet, amit a gyártó előállít. Andri- kó Miklós belkereskedelmi ál­lamtitkár hangsúlyozta, hogy a hazai élelmiszer-ellátás ki­állja a nemzetközi összeha­sonlítás próbáját is, az ipar­cikk-kereskedelem azonban több, hosszabb időn át ész­lelhető hiánycikkel küzd. A hiánycikkek számának csök­kenésében az év második fe­lében észrevehető változás­nak kell bekövetkeznie. A kereskedői magatartás is ezt a törekvést erősítse: több áru csak úgy juthat a boltokba, ha a kereskedők nem csupán várnak a szállításra, hanem az áru után mennek. A vá­sárlási körülményeket tovább kell javítani, hiszen néhány területen nagyok az elmara­dások. Hozzászólásában ki­fogásolta a belkereskedelmi államtitkár, hogy a vállalatok belső működési feltételei igen lassan alakulnak át, nem iga­zodnak elég rugalmasan az új üzemeltetési formák nyo­mán bekövetkezett helyzet­hez. francia tárgyalások Nagyobb stabilitást a két ország viszonyában Mindkét fél véleménye sze­rint hasznosak voltak . a Moszkvában pénteken véget ért szovjet—francia tárgyalá­sok. A megbeszélések bizo­nyították, hogy lehetséges a két ország nézeteinek továb­bi közelítése, párhuzamos vagy közös nemzetközi lépéseik ki­dolgozása — ezt állapítja még az a hivatalos jelentés, ame­lyet a Konsztantyin Cser- nyenko és Francois Mitter­rand vezette küldöttségek két­napos megbeszéléseinek befe­jezésekor adtak ki a szovjet fővárosban. A tárgyalások második nap­jának fő témája a kétoldalú kapcsolatok alakulása volt. Mind szovjet, mind francia részről megerősítették, hogy valamennyi területen e kap­csolatok fejlesztésére és el­mélyítésére törekednek. Konsztantyin Csernyenko a megbeszélésen hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniót nem kon­junkturális megfontolások ve­zetik a Franciaországhoz fű­ződő kapcsolatok ápolásában, mivel ezekhez tartós érdekei fűződnek. Szovjet részről most azt tartják a legfontosabbnak, hogy a két ország viszonyá­ban az utóbbi években tapasz­talható problémák után a kapcsolattartás minden terü­letén előbbre lépjenek — el­sősorban politikai területen. A szovjet vezetés különösen szükségesnek tartja a nagyobb stabilitást a két ország vi­szonyában. A pénteki megbeszélésen szovjet és francia részről is hangsúlyozták, hogy az eddi­gi rendszeres politikai kon­zultációk hasznosnak bizo­nyultak. Megerősítették azt is. hogy ezeket az 1970-ben aláírt szovjet—francia jegy­zőkönyv megállapításaival összhangban folytatni kíván­ják. Francois Mitterrand fran­ciaországi látogatásra hívta meg Konsztantyin Csernyen- kót, aki a meghívást elfogad­ta. Az időpontot később egyez • tetik. Zavargások Srí Lankában Egy diák életét vesztette a rendőrsortűzben Srí Lanka fő­városában, Colombóban egy tüntetés során, amely csü­törtökön zajlott le egy diák­szálló közelében. A tüntető egyetemisták összecsaptak a kivezényelt rendőrökkel, akik végül tüzet nyitottak rájuk. A hatóságok bejelentették, hogy pénteken bezárják a kö­zépiskolákat is. Az egyetemet már korábban bezáratták, amikor a hatóságok tudomást szereztek a készülő tünteté­sekről. (MTI) Csehszlovákia és az integráció A CSKP KB elnöksége és a csehszlovák kormány pén­teken megvitatta a KGST- tagországok felső szintű gaz­dasági értekezletének ered­ményeit, és teljes egyetérté­sét fejezte ki az értekezlet­nek, valamint a KGST XXXVIII. rendkívüli ülés­szakának következtetéseivel. A csehszlovák vezető szer­vek rámutattak arra, hogy az utóbbi években a KGST tag­országai megszilárdították gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos potenciáljukat, kiterjedt szociális programokat valósí­tottak meg és ezzel erő­södött a szocializmus nemzetközi tekintélye. A ( bonyolult nemzetközi hely­zetben a KGST-tagorszá- gok növekvő gazdasági ereje a békepolitika és a nemzet­közi enyhülés megvalósításá­nak anyagi alapjává vált. A szocialista gazdasági in­tegráció fejlesztésére elhatá­rozott lépések közül különö­sen jelentősek azok, amelyek a gazdaságpolitikai koordiná­ció elmélyítését, az együttmű­ködés gazdasági mechaniz­musának tökéletesítését szol­gálják annak érdekében, hogy a KGST-együttműködés mi­nőségileg magasabb színvo­nalra emelkedjék, és megszi­lárduljon a szocialista közös ség egysége és összefogása. Közös piaci csúcs Kedvezőtlen előjelek Mitterrand francia elnök, aki egyben a Közös Piac so­ros elnöke is, így nyilatkozott a Tízek legutóbbi brüsszeli csúcsértekezletének küszö­bén: „Ha Brüsszelben nem ju­tunk megegyezésre, akkor a következő csúcstalálkozón még kedvezőtlenebbek lesznek a körülmények. A júniusi kö­zös piaci parlament megválasz­tását kísérő kampányok ugyanis minden tagállamban még jobban kiélezik a nézet- eltéréseket”. Akkor, március végén ez borúlátó nyilatkozatnak szá­mított. Ma már tudjuk, hogy a valóság ennél sokkal söté- tebb és a Közös Piac tagor­szágainak június 25-én kez­dődő csúcsértekezletét szinte páratlanul kedvezőtlen körül­mények között tartják meg. A brüsszeli csúcsértekezlet csaknem teljes kudarccal vég­ződött. A sikertelenség alap­vető oka az volt, hogy Anglia határozottan és makacsul kö­vetelte a Közös Piac agrárpo­litikájának megváltoztatását. Az eltartók magatartása Ez az agrárpolitika a fe­lelős ugyanis azért, hogy a Tizek közös kasszájába Ang­lia (az NSZK mellett) jóval többet fizet be, mint ameny- nyit visszakap. Franciaország nagyjából egyensúlyban van, a többi országok pedig válto­zó mértékben ugyan, de va­lamivel többet kapnak visz­sza, mint amennyit befizet­nek. Magyarán: Anglia és az NSZK tartja el a Tízek kö­zös gazdasági gépezetét. Az NSZK politikai okokból, meg kiemelkedően nagy gazdasági teherbírása következtében óvatosabban kezeli az ügyet. Nem támad, bár nyilván ro­konszenvez Angliával. Nagy-Britannia azonban nincs olyan helyzetben, hogy engedékenységet mutasson. Ezért Brüsszelben Thatcher brit miniszterelnök erre az évre ötmilliárd francia frank- nyi visszatérítést követelt,, s amikor ezt az összeget a francia ellenállás következté­ben nem kapta meg, zátony­ra futtatta az értekezletet. Mindamellett nemcsak Ang­lia követelései ítélték kudarc­ra a brüsszeli csúcsot, hanem más ezzel, összefüggő szerke­zeti problémák is A Tízek közös költségvetésének orosz­lánrészét a mezőgazdaságra költik. Még pontosabban: ar­ra. hogy Nyugat-Európa ma már rendkívül termelékeny, sőt. egyes területeken nagy­arányú túltermelést produká­ló mezőgazdaságát szubven­cionálják. Erre megy el a közös pénz legnagyobb ré­sze és az előrejelzések szerint az idei pénz októberre már el­fogy — ha nem születik va­lamilyen reformintézkedés. Politikai háttér Voltaképpen a most össze­ülő újabb csúcsértekezlet munkáját már ezek az előz­mények is megnehezítik. Gaz­dasági szempontból ugyanis a brüsszeli kudarc óta semmi sem történt, ami közelítette volna egymáshoz az állás­pontokat. Annál több történt politi­kailag. A közös piaci, úgyne­vezett európai parlamenti vá­lasztások valamennyi kor­mányfő számára kudarcot hoztak. Ezeknek a választá­soknak az volt az igazi jelen­tőségük, hogy afféle óriási közvélemény-kutatást helyet­tesítettek: megmutatták, mi­lyen a politikai hangulat Nyu­gat-Európa legfontosabb or­szágaiban. A legjelentősebb eltolódás éppen Franciaországban kö­vetkezett be. ahol Mitterrand kormányzó szocialista pártja összesen 20,7 százaléknyi sza­vazatot kapott, a kormányban is részt vevő kommunisták pe­dig alig több mint 11 száza­lékot. Ezzel szemben a klasz- szikus francia jobboldal jó- yal több mint 40 százalékhoz jutott. A politikai jobboldal különösen a paraszti vidéke­ken erős. Ez azt jelenti, hogy Mitterrand gyenge pozíciókból tárgyal majd. Belpolitikai okokból nem engedheti meg magának, hogy a francia me­zőgazdasági termelők érdekei­vel ellentétes, kompromisszu­mos ajánlatokat tegyen Nagy- Britanniának. Hasonlóképpen merevségre van kárhoztatva legfőbb ellenfele: Thatcher brit miniszterelnök. Angliá­ban ugyanis csak a választók 32 százaléka jelent meg az urnáknál, ami páratlan kö­zönyről tanúskodik. Emellett a brit munkáspárt, amelynek vezetése élesen támadja a Közös Piacban való brit rész­vétel politikáját — hosszú évek óta először tett szert bi­zonyos fokú szavazatnyere­ségre. A politikailag egyéb­ként továbbra is biztos hely­zetben lévő Thatcher asszony tehát aligha tesz olyan gesz­tusokat, amelyekről a Közös Piac angliai bírálói azt mond­hatják: azok sértik a brit nemzeti gazdasági érdekeket. A két fő ellenfél az esemé­nyek következtében arra van kárhoztatva, hogy a nemzeti érdekek védelmét az integrá­ció szempontjából fontos kompromisszum fölé helyez­ze. NÚGRÁD - 1984. június 23., szombat 71 a szovjet—kínai kapcsolatok A proletár és szocialista internacionalizmus érvénye­sülésének szemszögéből elem­zi a szovjet—kínai kapcsola­tokat legújabb számában a Partyijnaja Zaizny, az SZKP KB elméleti folyóirata. A cikk leszögezi, hogy az SZKP mindig internaciona­lista kötelességének tekintette a Kínai Kommunista Párt erősödésének elősegítését, az első kínai marxisták képzé­sét. saját tapasztalatainak át­adását. A szovjet nép évti­zedeken át hű volt, s hű ma is a proletár internacionaliz­mus elveihez, a szovjet—kí­nai együttműködés eszméjé­hez. A kapcsolatok története azt mutatja, hogy nincs es nem is lehet objektív oka a szovjet és a kínai nép közöt­ti elidegenedésnek, s még kevésbé ellenséges szembenál­lásuknak — állapítja meg a folyóirat. Éppen ellenkezőleg, minden feltétel adott , ahhoz, hogy barátságban éljenek és együttműködjenek. A két ország kapcsolatai­nak vizsgálata alapján a szov­jet folyóirat cikke a követke­ző megállapításokra jut: a Szovjetunió és Kína barátsá­ga és együttműködése megfe­lel nemcsak a két nép alap­vető érdekeinek, hanem a béke, a demokrácia és a szo­cializmus általános érdekei­nek is. Minden esetben, ami­kor a szovjet—'kínai kapcso­latok szorosabbá váltak, a forradalmi erők megerősítet­ték pozícióikat Kínában, a ha­ladás újabb ösztönzést nyert, s a reakció kénytelen volt védekezésbe vonulni. A két ország kapcsolatai pontosan megmutatják, milyen veszé­lyes a nacionalizmus a szo­cialista országok barátságára és együttműködésére. (MTI) Strauss Belgrádban Franz Josef Strauss, a szövetségi tanács (Bun- CSU elnöke, bajor miniszter- desrat) elnöke is, Milivoj elnök csütörtökön háromna- Sztojovics, a köztársaságok és pos hivatalos látogatásra tartományok tanácsának el- Belgrádba érkezett. Strausst, nöke hívta meg Jugoszláviába, aki jelenleg a bonni (MTI) Izraeli hadgyakorlat a Bekaa-völgyben Egy nappal az első közös amerikai—izraeli haditenge­részeti gyakorlatok után az izraeli megszálló csapatok csütörtökön nagyszabású szá­razföldi hadgyakorlatot tartot­tak a kelet-libanoni Bekaa- völgyben harckocsizó és gya­logsági egységek, valamint tüzérségi ütegek részvételével. Helyszíni tudósítások szerint a Tel Aviv-i hadvezetés nagy­számú légvédelmi rakétát te­lepített a „robbanékonynak” minősített szíriai—izraeli frontvonal mögött elterülő övezetben. A damaszkuszi sajtó annak bizonyítékaként értékelte a közös amerikai—izraeli had­gyakorlatot, hogy drámai fej­lemények előtt áll a közel- keleti térség, Izrael az Egye­sült Államok jóváhagyásával és támogatásával támadást készít elő a Libanonban állo­másozó szíriai csapatok ellen. Izrael mindent elkövet annak érdekében, hogy megakadá­lyozza a libanoni nemzeti megbékélést, a nemzeti egy­ségkormány rendezési kísér­letét — állapította meg az Al- Baath című lap kommentárja. Péntekre virradóra három izraeli ágyúnaszád hatolt be a a libanoni vizekre Nyugat-- Bejrut magasságában (MTI) Meghosszabbították a rendkívüli állapotot Chilében további három hónappal meghosszabbították a féléves megszakítással im­Mitterrand rangsorol Ez a magyarázata annak, hogy Mitterrand a pénzügyi reform és a brit hozzájárulás ügyét a napirendi pontok kö­zül sorrendben csak az utol­só helyen kívánja megvitat­ni. Ezzel próbálja elejét ven­ni annak, hogy ez a vita is­mét elsodorja az értekezletet —, mint ahogy az Brüsszel­ben megtörtént. Aligha való­színű azonban, hogy ez a tö­rekvése sikerrel járhat. A leg­több, amire számítani lehet az, hogy önmagukban fontos, de mégis csak szűkebb gazdasá­gi jelentőségű részmegoldá­sok születnek. (Ilyen már Brüsszelben is létrejött a tej és tejtermékek túltermelésé­nek csökkentéséről.) Most el­képzelhető, hogy megkísérlik csökkenteni a gabona felvá­sárlási árát, hogy ezen a te­rületen is megfékezzék a túl­termelést és olcsóbbá tegyék a takarmányozást. Az ilyen részletmegoldások azonban aligha tudják elte­relni majd a figyelmet a fő kérdésről. A Közös Piac pénz­ügyi rendszere, a mezőgazda- sági politika nyilvánvaló kor­szerűtlensége és az ezzel kap­csolatos angol követelések óhatatlanul utat törnek majd maguknak. Mindez pedig a brüsszeli csúcshoz hasonló kudarccal fenyeget a nyugat­európai gazdasági integráció történetében. —1—e. már tizenegy éve érvényben levő rendkívüli állapotot. A belügyminisztériumnak a saj­tóban ismertetett rendelete értelmében „a rendkívüli ál­lapot mindaddig érvényben marad, amíg belülről veszély fenyegeti a nemzet biztonsá­gát”. A rendkívüli állapotot 1973. szeptember 11-én léptették életbe, azon a napon, amikor véres katonai államcsínnyel a jelenlegi diktatúra urai A1- lende elnököt eltávolították a hatalom éléről és meggyilkol­ták. Pinochet tábornok hata­lomra jutásának tizedik év­fordulóján. 1983 szeptemberé­ben fél évre felfüggesztette a rendkívüli állapotot. A szak- szervezetek. a különböző po­litikai és ifjúsági szervezetek tiltakozó megmozdulásai, a nagyszabású tömegtüntetések, a szakszervezetek által meg­hirdetett nyolc országos til­takozónap nyomán azonban ismét elrendelték a rendkívü­li állanotot az ország egész területén. Santiagói bírósági forrásból közölték, hogy csütörtökön es­te — óvadék ellenében — szabadlábra helyezték Rolf Luders, volt gazdasági és pénzügyminisztert. Luderst ez év januárjában vették őrizet­be pénzügyi csalás vádjával. A hatóságok őrizetbe véte’e után feloszlatták az ország második legnagyobb, magán­kézben levő pénzügyi csoport­ját. amelynek egyik vezetője Luders volt. Chilei politikai körök véle­ménye szerint Luders bebör­tönzésének oka nem annyira „félrelépése”, mint inkább Pinochetet bíráló nyilvános megjegyzései voltak. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents