Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-15 / 139. szám
Tisztesség és kereskedés A fogyasztói érdekvédelemről okkal és joggal, a szokottnál többet foglalkoznak a tömegkommunikációs eszközök. Néhány tisztességben megőszült, becsületes kereskedő az előbbiek miatt neheztel a közvéleményt képviselő újságírókra, mert erőteljesen hangsúlyozzák a mulasztók gyengeségeit, a különböző visszaéléseket, azok gyakoriságát. Pedig a neheztelés helyett éppen az ellenkezőjére volna szükség. Azoknak a kollegáknak a megrendszabályozásá- ra, akik elfeledkeznek a tisztességes kereskedői magatartásról, akik nagyvonalúan tévednek a fogyasztók zsebére, legyen szó a kiskeresetű nyugdíjasról, vagy a jobb anyagi körülmények között élő dolgozókról. Bárkinek, bármilyen az anyagi körülménye, a tisztességtelen haszon egyetlen kereskedőt sem illet meg. Azok, akik erre építenek, spekulálnak, illetve gátlástalanul megvalósítanak, azokkal szemben, még ha néhány fillérről, vagy forintról van szó, nem elné- zőnek, megértőnek kell lenni, hanem helyeselni a megfeled- kezettek megrendszabályozá- sát, másokat visszatartani, megóvni ettől az úttól, amely természetesen szigorú erkölcsi és anyagi felelősséggel is jár. Megyénkben jórészt ismertek azok a vizsgálati eredmények, amelyek a fogyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos visszásságokat tárták fel, amelyek jogosan felháborították az érzékeny fogyasztói közvéleményt. Elég arra utalni, hogy a feltárt szabálytalanságok aránya, a korábbi 13,4 százalékról 21,5 százalékra az egy főre eső kiszabott büntetés pedig 2266 forintra nő, ami 22 százalékkal haladja meg az 1982. évit. A fogyasztói erdekvédelem- mel kapcsolatos lakossági észrevételekre az életszínvonallal kapcsolatos jelenlegi állapot miatt is érzékenyen reagálnak az ország, valamint a megye vezetői, a különböző irányító testületek. Megyénkben különböző szinteken foglalkoznak a jelenlegi helyzet kialakulásánál? okaival, és intézkedéseket dolgoznak ki a kedvezőtlen jelenségek megállítására, visszafordítására. A követelményeknek megfelelően á megyei tanács, mint testület és annak végrehajtó szervei a jövőben is kiemelt figyelmet fordítanak az eladóvevő kapcsolat etikailag kifogásolható vonásainak mérséklésére. illetve megszüntetésére. Különös tekintettel vizsgálják és ellenőrzik az áruvisszatartást, a csúszópénzre utaló magatartást, a bizonylati fegyelem, az árképzési szabályok betartását, az előjegy- zéses értékesítési mód alkalmazását, a magánkereskedők és szerződéses üzletvezetők árubeszerzésének szabályait, annak magatartását. Ezzel egy- időben nagyobb figyelmet fordítanak a vásárlói panaszok gyors elintézésére. Emellett rendszeressé teszik a visszatérő ellenőrzést, érvényt szereznek az illetékesek a szabály- sértést ismételten elkövető kereskedelmi dolgozókra vonatkozó foglalkoztatási tilalomnak. Amennyiben szükséges, akkor néhány működési engedélyt is bevonnak. A megye kereskedelmét irányító testületek, szervek, ellenőrző intézmények ily módon sietnek a kereskedelemben dolgozó becsületes nagy többség segítésére. Ez azonban nem menti fel az előbbieket az alól, hogy a napi munka sodrásában ne kiáltsanak álljt azoknak a társaiknak, akik esetleg megfeledkeznének magukról, akiknek még nem késő a jó szó, mert még nem nyúltak tisztességtelen eszközökhöz. így kell tenniök, mert a fogyasztók döntő többsége továbbra is segítőtársnak, egyre többen tanácsadónak, sokan jó ismerősnek és vannak akik barátjuknak tekintik a becsületes kereskedőket, akik hivatásuknak megfelelően végzik munkájukat, tiszteletben és megbecsülésben tartják a fogyasztók érdekeit. — venesz — A jó közérzet: termelőerő Vajon mennyi energia szükséges az élőmunkához? Aki a kérdésre feleletet keres, bizonyára valahogy így kezdi: attól függ, melyikhez mennyi. Munkája válogatja. Mert például a nehéz fizikai munka jóval több energiát, emberi erőt, egészséget, napi kalóriát emészt, mint a szellemi. Ezúttal azonban próbáljunk szétnézni az azonos fajta tevékenységek háza táján. Azt tapasztalhatjuk, hogy még ezek sem azonos energiát, erőt igényelnek. Mert például, aki derűsen, jókedvvel jár dolgozni, mert jól érzi magát a műhelyben, a vállalatnál, az joggal tartja, hogy könnyen megy a munka, szinte észre sem veszi az idő múlását. Azért, hogy a keze jár az embernek, még a kötött, nagy odafigyelést igénylő szalagmunka mellett is jut idő egy kis tréfálkozásra, néhány szavas beszélgetésre. Amelyből kitűnik, hogy „egy húron pendülnek” az egymás mellett dolgozók, közös a véleményük, a világlátásuk. S ez az együvé tartozás is kovásza lehet a jó munkahelyi légkörnek, a kellemes közérzetnek. Más üzemekben viszont né- hányan azt tapasztalják, hogy valahogyan nehéz a munka. S nem is mindig fizikailag, hanem éppen ama láthatatlan tényezők okán, amelyekről szó volt az előbb, s amelyek híján bizony néha taposómalomnak tűnik a napi bejárás. A nemszeretem munka pedig sokkal nagyobb erőbedobást követel, mint az. amelyet jó közegben végez az ember. Ez a sokszor megfoghatatlan tényezőkből épülő valami tehát, amit munkahelyi közérzetnek nevezünk, nagyon is fontos, mondhatnám, elhanyagolhatatlan. Ráadásul sokszor valóban kicsiségeken múlik. Például olyasmin, vajon meghallgatják-e az ott dolgozókat afelől, milyen színűek legyenek a műhely, az iroda falai, ha már úgyis a festésükre készülnek. Mindenki számára jó érzés, ha megkérdik a véleményét. Ha úgy érzi, mert joggal-okkal érezheti, hogy apróságoktól egészen a vállalat, a gyár érdekeit érintő nagyobb kérdésekig kíváncsiak a szavára, ha meghallgatják. Hiszen éppen ez az a közösségi aktivitás, amelyet joggal kérünk számon a legkülönfélébb fórumokon. Annak tudata ez, hogy a legegyszerűbb beosztásban dolgozónak is számít, számíthat a szava. Természetesen a termelési feladatok napi szorításában nem könnyű dolog odafigyelni az ilyesmire. Mégis, a legtöbb munkahelyen szerencsére már tudják, milyen jelentősekké nőhetnek az ilyen, látszólag apró, láthatatlan dolgok. Mert egyszerre csak megmozdulnak az emberek. Munkahelyet készül változtatni egyik a másik után, s amikor az okokat kérdezik, csak valami nehezen kézzelfoghatót képes válaszolni. Mondjuk, olyasmit: nem tudom, valahogy nem érzem jól magam az utóbbi időben. Nagy a feszültség bennem és körülöttem. Rossz nálunk a munkahelyi légkör. Pedig a legtöbb esetben kiderül, hogy ha alaposabban a dolgok mélyére néznek, helyben is megoldható lenne a hiányoltak nagy része, köny- nyűszerrel tudnának változtatni néhány rossz beidegződésen, légkört mérgező kicsiségen. Van azután olyan eset is, amikor nem jelenségek, hanem személyek rontják a többiek közérzetét. Ki tagadná, hogy léteznek kötekedő, békétlen emberek, olyanok, akik — ahogy a szólás tartja —, még a kákán is csomót keresnének. Ha az ilyen Lombikfacsemeték Parányi, ujjnyi nagyságú, viiágoszöld pelyhes takaróval borított sudár fák láthatók Leningrádban az erdőtechnikai akadémia általános növényökológiai — anatómiai és — fiziológiai tanszékének laboratóriumában. A fák itt lombikban születnek. A Néva- parti város tudósainak először sikerült tűlevelű fát növeszteniük a növényi szervezetből veri, külön élő sejtből. Egy „üvegbölcsőben” 3Ü0 hajtás is lehet, amelyek aztán idővel facsemetékké válnak. Az új módszer lehetővé teszi a növekedési idő lerövidítését és a fák betegséggel szembeni állóképességének növelését. A kísérletek során megállapították, hogy két-há- rom éves, mesterségesen nevelt fácskák fejlettség tekintetében versenyre kelhetnek a természetes ültetvényekről származó ötéves fiatal fákkal. dolgozótárs dönt úgy, hogy továbbáll, munkahelyet változtat, jól teszi. Másutt talán könnyebben beilleszkedik, eddigi munkahelyén viszont egy- csapásra megváltozhat a dolgok akusztikája. Sokait beszélünk munkafegyelemről, munkamorálról. Nos, nemcsak egyszerűen helyes, hanem elengedhetetlenül szükséges is azon munkálkodni, hogy ez a lehető legjobb legyen. S ez nemcsak a vezetők, hanem a kisebb közösségek dolga, felelőssége is. Annál is inkább, mert a jó közérzet is lehet termelőerő. Megléte esetén könnyebben megy a bármily bonyolult munka. Ha pedig hiányzik, a könnyű is nehézzé válhat. S énnél? végső soron a termelés látja kárát. Varga Zsuzsa Ezzel a kérdéssel kopogtatnak be a kisvendéglőkbe, éttermekbe a Nógrád megyei Tanács kereskedelmi osztályának felügyelői. A válasz legtöbb helyen igenlő, hiszen erre szóló kötelezettségüknek eleget tesznek a vendéglátó helyek. Nem mindegy azonban az sem, hogy hogyan. A menü viszonylag olcsó ebédelési, vacsorázási lehetőség. Árából tíz-tizenöt százalékos engedményt is kell adni. A szolid költségek ellenére úgy kell kiszolgálni a menüt a vendégnek, hogy laposabb bukszája miatt ne érezze hátrányban, mellőzöttnek magát. * Drégelyvár kisvendéglő, Nagyoroszt. Csendesen telnek a délelőtti órák, csupán egy bajszos úriember tartja szóval gyér számú hallgatóságát. Fején kackiás kalap, kezében üveg sör. — És akkor megkérdeztük a lovakat: mi húzzuk a kocsit, vagy ti akarjátok? — mire hálás nevetés hangzik a pult elől. Délelőtt az emberfia ilyen szerény szórakozásokkal is beéri. Garamszegi Károlv üzletvezető a gyenge üzletmenetre panaszkodik. Mióta megnyílt a művelődési köznont, benne étteremmel is. nagy a kísértés a vendég számára. S ez még nem is volna bai. csakhogy hagyják is magukat elcsábítani. A Drégelyvár ételforgalma a felére csannant. a konkurrencia bizony keménv A kisvendéglőben egvébként tábla hirdeti, hogv pacalpörkölt, halászlé kapható. Az étSalgótarjánt védték Az internacionalizmus iskolája Hatvanöt éve kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot Történelmi esemény színhelye volt a hatvanöt esztendővel ezelőtt, 1919. június 16- án a felvidéki Eperjes: itt kezdődött — déli fél egy órakor — a kelet-szlovákiai terület párt- és szakszervezeti képviselőinek, a helyi munkás- és paraszttanácsok tisztségviselőinek részvételével a népgyűlés, amely ünnepélyes nyilatkozatban mondta ki: „...Az imperialistáktól megtisztított szlovák földön a mai napon megalakult a Szlovák Tanácsköztársaság, amely természetes szövetségesének tekinti diadalmas testvéreit, az orosz és a Magyar Tanácsköztársaságot, és a nemzetközi proletariátus oltalma alá helyezkedik”. AZ ELŐZMÉNYEKRŐL Mint ismeretes, 1918, októberében alakult meg a Csehszlovák Köztársaság, amelynek polgári-kispolgári vezetői a csehek és a szlovákok jogos nemzeti törekvéseinek, független állami létüknek megvalósítását vállalták. Az első világháború végén kibontakozott forradalmi mozgalmakban azonban a dolgozó tömegek nem csak nemzeti célkitűzéseikért harcoltak, hanem szociális helyzetük javításáért is. 1918 végén, 1919. első hónapjaiban erőteljes munkásmegmozdulásokra, sztrájkokra került sor, s többfelé munkástanácsok alakultak, Szlovákiában pedig helyenként — átmenetileg — a munkásság vette át a hatalmat. Az antantra támaszkodó cseh és szlovák polgárság lassan konszolidálódó uralmát a proletárforradalom magyarországi győzelme újabb megpróbáltatásnak tette ki. Ezért a csehszlovák kormány, amelynek csapatai már a szovjet hatalom megdöntésére indított intervencióból is jelentős részt vállaltak, készséggel csatlakozott az antantnak a magyar tanácshatalom megdöntésére indított akciójához. Április 7-én kelt a prágai hadügyminiszter titkos parancsa a Magyar Tanácsköztársaság elleni támadás előkészítésére, majd, miután a román királyi hadsereg április 16-án orvul megtámadta a fiatal Tanács -Magyarországot, súlyos helyzetbe hozva ezzel annak kis létszámú, még csak a szervezés stádiumában levő Vörös Hadseregét, április 27- én szintén támadásra indította csapatait. Ez a minden alapot nélkülöző fegyveres provokáció, Miskolc elfoglalása, Salgótarján veszélyeztetése joggal váltotta ki a magyar dolgozók erőteljes ellenállását. Ám önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe igen sok magyarországi szlovák is, s a 16. szlovák vörösezred — a többi nemzetiségi egységhez hasonlóan — kitűnt a harcok során. INTERNACIONALISTA MÓDON A támadást visszaverő és ellentámadásba lendülő magyar csapatokkal együtt mentek a Budapesten szervezkedő csehszlovák kommunista szekció megbízottjai is. A szlovák községekben létrehozták a pártszervezeteket és segítették a direktóriumok megalakítását, amelyek — átmenetileg — a munkáshatalom helyi képviseletei lettek. Napokon belül megszervezték a tanácsválasztásokat is, s ezeken bebizonyosodott, hogy a felszabadított szlovák területek dolgozói igenük a tanácsrendszert. A június 16-i eperjesi gyűlés ideiglenes forradalmi végrehajtó bizottságot választott, s ennek első ülésén megalakult a Szlovák Tanácsköztársaság forradalmi kormányzó- tanácsa; gerincét a föderáció csehszlovák szekciójának vezetői alkották, elnöke Antonin Janousek lett. Kihirdették az állampolgárok nemzetiségi különbség nélküli egyenjogúságát. Kidolgozták a tanácsköztársaság alkotmányát. Rendeleteket adtak ki a dolgozók helyzetének megjavítására, s gondoskodtak élelemmel, valamint ruhával való ellátásukról is. Tervbe vették az iskolák államosítását, a nyolc általános iskolakötelezettség bevezetését stb. A Szlovák Tanácsköztársaság sajnos, mindössze három hétig állt fenn. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar Vörös Hadsereg — az antant követelésére — visz- szavonul a kijelölt demarkációs vonal mögé, a szlovák forradalmi kormányzótanács kénytelen volt végül úgy dönteni, hogy fegyveres egységeivel ő is visszavonul a Magyar Tanácsköztársaság területére. TÖRTÉNELMI TANULSÁGOK A Szlovák Tanácsköztársaság történelmi szerepének, helyének meghatározása körül már sok vita folyt és folyik napjainkban is. Az azonban vitathatatlan tény, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság olyan szlovák szocialista állam alapjait vetette meg” amely a Magyar Tanácsköztársaság szövetségese kívánt lenni, s amelynek határait az önrendelkezés alkalmazásával szándékoztak megvalósítani. A történelmi tények azt mutatják, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság nem csak a társadalmi problémák megoldásában, hanem a nemzeti kérdés rendezésében is mesz- szebbre látott, mint a polgári Csehszlovák Köztársaság létrejötte. Nem jelentette az alighogy megszületett önálló csehszlovák államiság felszámolását; a szlovák és a csehnemzet tényleges érdekeinek megfelelően a szomszédos nemzetekkel baráti, szövetségi viszonyban álló, a föderatív szlovák és cseh köztársaságot egyesítő, szocialista Csehszlovákia megvalósítását tartotta szem előtt. S bár nem volt hosszú életű, nagy történelmi jelentősége. hogy először deklarált olyan elveket, amelyekre a ma felépülhetett. Olyan szlovák, cseh, magyar és ukrán dolgozók közös internacionalista műve volt, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméitől és a Magyar Tanácsköztársaság példájától föllelkesülten elhatározták: a társadalom szocialista építésének útjára lépnek. Újlaki László Menü lapon is találni olyan ígyenc- ségeket, mint zuzapörkölt, rántott velő, rántott csirkemáj. Ha itthon nem kapok hozzávalót, Gyöngyösre is elmegyek érte — magyarázza a boltvezető a faluhelyen nem éppen megszokott választékot. Menüt kétfélét kínál, ára is rendben van. Igaz, engedményt nem ad belőle, nem is hallott ilyenről. * Börzsöny étterem, Rétság. Június elejétől szerződéses a jó hírű étkezőhely. Étlapja most is igen változatos, a havi 600 ezer forintos forgalom egyh armada az ételfogyasztásból jön össze. Ehhez persze a nyersanyagokat egyáltalán nem könnyű megszerezni, de Balog István nem azért főnök itt hat éve, hogy ne ismerné a forszát. Az előfizetéses ebéd mellett kétféle menüt ajánlanak, kis- adagos ételben kilencfélét. A menüből kötelezően adandó tízszázalékos engedményről azonban itt sem tudnak. Hogy miben töri a fejét, mint újdonsült szerződéses, arra Balog István így válaszol: — Egy tippünk már volt, arról lebeszéltek, alighanem igazuk is volt. Ki akartuk tenni a csapospultot a vendégtérbe. Jót tett volna a forgalomnak, de kissé kocsma? van? jelleget öltött volna az étterem. Akkor már inkább nem. Viszont a sörcsapolás bevezetésén változatlanul gondolkodunk. Nyáron sörínséges időkben hordós sörhöz még mindig könnyebb hozzájutni. Eddig ugyan nincs panaszunk az ellátásra, igaz, valódi meleg sem volt még. * Bokréta étterem, Érsekvad- kert. Az Ipolyvidéki Áfész sza- badkasszás egységében Pistyur Jánosné üzletvezető szabályos menükalkulációkat mutat. A kétfajta menüt naponként váltogatják, viszont aki hosz- szabb időn át ebből akar jóllakni, az az ételek rendszeres ismétlődését tapasztalhatja. A menüszolgáltatás tehát rendben van, nem mondható el ugyanez az étterem és a konyha általános rendjére. A pénteki fizetésnap után törött ablak, tönkretett üvegberakás, összetört vizelde, piszkos fal fogadja a vendéget. Egyébként alig néhány hete meszeltek. A vendég néha elfelejti a kultúrát. .. A konyhai dolgozók viszont a szabályos ételtárolást. A hűtőkből kifőtt tészta, egyéb ételmaradékok, csészealjon nyers velő kerül elő. Van mit kidobni a szemétbe! Bárka kisvendéglő, Bánk. Negyven iskolásra főznek, ők lakatják jól a faluban dolgozó vizeseket is. Es lesik az eget szomorúan: jönne már végre az igazi nyári szezon, s vele az üdülők pénze is. Egyelőre késik. A legutóbbi vasárnap is hideg idővel keserítette a „bárkásokat”, pedig Csereklye Sándor üzletvezető, bízva az idő jobbra- fordulásában, alaposan bevásárolt, Bár ne tette volna! A hűtő alsó fiókjában Vancsik János kereskedelmi felügyelő megtalálja a pénteken vásárolt májat — elszíneződött és bűzlő állapotban. — Leégett az éjjel a hűtő konnektorja — mutatja a főnök. — Ezért romolhatott meg. Amit mond, az igaz, de nem változtat azon a tényen, hogy a nyers máj jócskán túljutott eltarthatósági idején, szuper hűtőben sem tárolható. Menü csak egyféle kapható a Bárkában, babgulyás és tészta. A főnök szerint ilyenkor még ez is sok, viszont, ha beütne végre a szezon, úgyis több fajtát kínálnak. Az étlap különben változatos, alján még egy ígéretes ajánlat is olvasható: ha kedvenc ételét nem találja szívesen elkészítjük a rendelkezésünkre álló anyagokból! * Borongós, szeles időket ho-í zó, nyárelőn ezt láttuk. Szezonban vajon milyen színek kerülnek majd a vendéglátás palettájára? — szendi —■ NÓGRÁD 3 1584. június 15, péntek j >
