Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-15 / 139. szám

Kaposi Levente! Á Skorpió hadművelet Reflexiók egy versmondóversenyhez XV/4. Dorian ezredes, Paget tá­bornok, Lacombe, Halley és Donovan ezredes csendesen beszélgettek. Dorian kávét ivott és közben cigarettázott. — A szükséges intézkedé­seket megtettük — foglalta össze. — Az Alfa 3-asok meg­kezdték felderítő útjukat, a videokazetta útban van, Do­novan ezredes utasította a le­gi elhárítást a védelemre, és keressük a rádióamatőrt, aki vette az MZ vészjelét. Nincs mást tennünk egyelőre, mint várnunk. Hiszen tulajdonkép­pen még alig tudunk valamit. Csak akkor intézkedhetünk, ha pontosan tudjuk, miről yan szó. Ebben a pillanatban meg­szólalt a mikrofonban az ügyeletes: — Rendkívüli adás, uraim! £— jelentette. A vonalban az Dorian odaugrott a műszer­falhoz és bekapcsolta a kép­ernyőkivetítőt. Lane főhadnagy tűnt fel a k méter hosszú és 3 méter magas vásznon. A főhadnagy arca elnyűtt volt, hangja re­kedt. Haja kócosán hullott a homlokába. — Itt az MZ. Lane főhad­nagy, jelentkezem. Paget bekapcsolta a kép- hiagnetofont. Lane nem is tudott többet mondani, valaki durván el- taszitotta. Egy férfi tűnt fel a képernyőn, szkafanderszerü öltözetben. Arcát álarc ta­karta. Rekedt hangon megszó­lalt, valami furcsa akcen­tussal. — Közleményt olvasok be tenöknek. — Az Epszilon hadművelet korán fogságba ejtettük az MZ űrmegfigyelő állomást, Lane főhadnagyot, az állomás parancsnokát és két űrhajóst. Kisebb sérüléseket leszámítva semmi bajuk nem esett. Egye­lőre nem tartjuk fontosnak közölni önökkel, hogy kik va­gyunk. Azt viszont igen, hogy nagy teljesítményű ion­ágyút helyeztünk el az űr­megfigyelő állomáson. Tud­juk, hogy holnap összeül a parlament. Most 17 óra 8 perc van. Amennyiben 24 óra múlva, azaz holnap 17 óra 8 percre nem teljesítik követe­léseinket, megsemmisítjük a parlament épületét, természe­tesen a bennelévőkkel egye­temben. Tudjuk, hogy a dél­előtti ülésszak 14 óráig tart, utána másfél órás szünet van, majd 16 óra 30 perckor a dél­utáni következik. 17 óra 8 perckor tehát ott kell tartóz­kodnia a 350 képviselőnek, — beleértve az egész kormányt — és az épületben dolgozó­kat. Ha viszont elhalasztják, a parlament ülését, meg kell magyarázni, hogy miért tör­tént. önökre bízzuk a válasz­tást. Követelésünk a következő: 17 óra 8 perckor az űrállo­másra kell érkeznie Sisley professzornak az Epszilon el­nevezésű kísérleti anyagot tartalmazó csomaggal. Felhívjuk figyelmüket arra, hogy amennyiben megkísérlik visszafoglalni az űrállomást, akkor haladék nélkül meg­semmisítjük a parlament, a hadügyminisztérium és a biz­tonsági szolgálat épületét. Az ionágyú 2. fokozata 3 kilomé­teres körzetben hat, ebben a körzetben sem élőlény, sem más anyag meg nem marad. Vége. Dorian némán meredt a többiekre, majd megszólalt: — Most már legalább tudjuk, miről van szó. A teremben felvillant a pi­ros lámpa, majd megszólalt a mikrofon: — Itt az automatikus elem- zöközpont. Első számú riadó­készültséget rendelünk el. Kö­zöljük önökkel, hogy az egész harmadik szintet hermetiku­san lezártuk. Riasztottuk Humprey tábornokot, a biz­tonsági szolgálat vezetőjét, aki rövidesen jelentkezik. Tőle néhány perc múlva mindent megtudnak. Az automatikus elemzőközpont működését fel­függesztjük, a továbbiakban az emberi irányításra kerül sor. Még egyszer hangazono­sítást végzünk. Dorian ezre­des mondja: Én Dorian ezre­des vagyok. És várjon három másodpercet.., Megállapítot­tuk, hogy ön valóban Dorian ezredes... Kérem, Paget tá­bornok, mondja: Én Paget tábornok vagyok... Tíz perc múlva Humprey tábornok jelent meg a terem­ben. — Kérem, foglaljanak he­lyet uraim — mondta, mi­után mindenkivel kezet fo­gott. — Azzal kezdem, hogy ilyen helyzetben, mint amibe kerültünk — automatikusan a Szirom parancs lép életbe. Ez korlátozott válsághelyzetet jelent. Nem az egész ország megsemmisítéséről van szó, egyelőre csak lokális részek­ről. Bár, ha belegondolunk: a parlament, a hadügyminiszté­rium és a biztonsági szolgálat épületének megsemmisítése — egyenként három kilométeres körzettel, akkor az a 17 óra 8 percet tekintve — amikor az emberek zöme még a fővá­ros eme kiemelt centrumaiban tartózkodik — roppant ve­szélyes. Nos, de a helyzet elemzésére még sort kerí­tünk. Azt szeretném közölni önökkel, hogy idejövet — a gépkocsiból folytattam tele­fonbeszélgetést a kormánnyal — felhatalmaztak, hogy azon­nal hozzuk létre a válságcso­portot. A csoport vezetésével önt bízzék meg. Dorian ezre­des. Tagjai az itt lévők, ki­egészítve még néhány szak­értővel, akik rövidesen ideér­keznek. — Dorian ezredes, átadom önnek az Epszilon dossziét. Kérem, tanulmányozzák át, és tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Elmondom még önöknek, hogy a válság­csoport a legteljesebb önál­lósággal, saját felelősségére rendelkezik. Az adott esetben a legcélszerűbb Intézkedéseket hozhatják meg, tekintet nél­kül mindenkire. Mozgósíthat­ják a hadsereget, a rendőrsé­get, a biztonsági szolgálatot és — hadd tegyem hozzá — adott szituációban még az emberáldozatoktól sem szabad visszariadniuk — az emberi­ség érdekében... (Folytatjuk) Mi késztetett írásra? A bennem évek óta felgyü­lemlett általánosítható tapasz­talatok közreadásának vágya és az ötödik országos szövet­kezeti szavalóverseny körzeti fordulójának néhány egyedi jegye, hasznosítható sommá- zata. Az én életemben nem tar­tozik a ritka kivételek közé az ilyen rendezvényen való részvétel, többféle minőség­ben: közönségként, versenyző­ként, zsűritagként, felkészítő pedagógusként vagy éppen mint „hivatal”, azaz tanácsi megbízottként. Örömmel te­szem. Most is emelkedett lé­lekkel — ilyen vagyok! — tá­voztam a verseny színhelyé­ről a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának Rákóczi úti tanácskozóterméből: jól­lehet kissé keserű szájízzel is. Emelkedett lélekkel, mert 11 pódiumra tervezett, tehet­séges egyéniséget láthattunk- hallhattunk — ezt a zsűri elnöke is elismerte zárszavá­ban —, akik érzékenyen szó­laltatták meg a modern XX. századi magyar költészet leg­jelesebbjeit: Adyt, József Attilát, Radnótit, Szabó Lőrin- cet. S ami számomra a leg­kellemesebb . meglepetés volt, a mai, élő költészet és próza is „jelen volt”, méghozzá túl­nyomó részben! Ügy mint: Vas István, Somlyó György, Csoóri Sándor, Bella István és a nemrég elhunyt, kiváló Örkény István... Lehet, hogy megró néhány olvasó e száraz lajstromért, de higgyék el: évek óta nem tapasztaltam az élő irodalom felé ilyen mérvű frontáttörést középiskolás korosztálytól — mert zömében ők álltak „so­rompóba". Nagy öröm lehet ez számukra és annál inkább, ha figyelembe vesszük, hogy a kiírás értelmében a világ- irodalomból totális szabadság­gal lehetett választani. A költemények néhány eset­ben őszintétlennek hatottak, márpedig az őszinteség, az azonosulni tudás képessége nélkül az interpretátor sem tudja felmutatni az alkotás lé­nyegét, a mű nem szólal meg, nem tud ott és abban a pilla­natban megszületni — hang­súlyozta összefoglalójában a zsűri általam sokra becsült elnöke. Igen, -ezzel én is tel­jes egészében egyetértek, ez axióma az előadóművészetben. A maniroknál, a hamis fel­hangoknál mégis fontosabb volt és hangsúlyosabb és sze- retetre jogosultabb számomra a felelős, komoly, korszerű gondolkodásra törekvés — a versválasztásokban. Tisztelem mert jól ismerem — azokat az erőfeszítéseket, amellyel verset választottak sok-sok keresgélő olvasás után. Életünk időszerű, társadal­mi valóságunkat faggató kér­dései kerültek pódiumra. Meggyőződésem, hogy ők akar­tak, szerettek volna „azono­sulni” a költővel, a művel, csak éppen nem voltak meg ehhez a kellő előadói eszkö­zeik. Mégse vitassuk el tőlük a jogot a nagy kérdésekkel és ezúttal a nagy versekkel való találkozásra! Ne feledjük: legtöbbje nem színművész, előadóművész lesz — nem is akar azzá lenni — hanem egy­szerűen gondolkodó emberré szeretne válni. És én ebbeli törekvésüket többre becsülöm, mint előadói kvalitásaikat, jól tudva, hogy a zsűrinek mindenekfelett a képességek esztétikai megítélése a legfon­tosabb dolga. A legfontosabb, de nem az egyetlen. Mert szükséges az erkölcsi, emberi útmutatás is és nemcsak közhelyszerűen, mint ahogyan az a versmon­dóversenyeken majd mindig elhangzik: „Ebben a verseny­ben nincsenek vesztesek, itt mindenki győztes!” Hát per­sze! fgy igaz! Csakhogy ezt nem elég kinyilatkoztatni, ezt a versmondóval (versenyző­vel) éreztetni, felismertetni kell. Ez sokféle módon való­sítható meg. Nem akarom én ezeket felsorolni, nem szeret­Hány Istók, a Hanság vad fia, festők, szobrászok fantá­ziát foglalkoztatta, alakja köré a nép legendákat font. Jókai Mór a Névtelen vár című regényében állított em­léket Kapu várának a Hány Istóknak, de korábban Az utolsó tengeristen című regé­nyét is motiválta Hány Istók romantikus története. A vízi vademberpalántával Sziklay János. Pozsgay Géza, Pintér Jenő és Császár Elemér is fog­lalkozott. Ferstok Ferenc az 1940-es évek elején Hány Is­tók, Emil LudVig pedig 1866- ban Hány Istók a Hanyság ördöge, avagy a Fertő tavá­nak keletkezése és csodája címmel írt zenés színdara­bot. A környék népének képze­lete igazi mesealakká vará­zsolta: a legenda szerint hal­pikkelyek borították, ujjai között úszóhártyák feszültek, kopoltyúval lélegzett, és kí­gyót, békát, nyers halat evett. Egy német nyelvű bejegy­zés szerint „1749. március 17­A Hanság vad fia Hány Istók legendája én Nagy Ferenc és Molnár Mihály kapuvári halászok egy vadállathoz hasonló ffút fog­tak, akinek alakja azonban tökéletes ember, és körülbe­lül tízéves volt; behozták a várba és mivel a gyerek sem­mit sem tudott beszélni, fel­tételesen megkeresztelték.” Ez az 1748—1791. között ve­zetett anyakönyvben, a követ­kező latin nyelven írt sorok is bizonyítják: „1749. március 17-én feltételesen megkeresz- teltetett az erdőben talált esztelen fiú. István, aki kö­rülbelül 8 éves. Keresztszü- lei Hochsinger Mihály és Mea­ner Anna Mária”. „A gyerek -mezítelen volt — folytatódik az előbb idé­zett német nyelvű bejegyzés az 1788—1801. között vezetett anyakönyv végén; nyers fü­vet, szénát és szalmát evett, a ruházatot nem tűrte, és, ha embert pillantott meg, azon­nal a vízbe vetette magát és úgy úszott, mint egy hal. Majdnem egy évig volt a várban, megette már a főtt ételt, megtűrte magán a ru­hát és kezdett már teljes em­berré válni: a hajdúk már igen bíztak benne de ez a vízi emberke egész váratlanul elveszett, és többé elő sem került. Valószínűleg a vár­hoz közel folyó Rábába ug­rott és leúszott a Hanságba, ahol találták. Hosensting Pál tiszttartó saját kezűleg.” A legenda szerint a fog­ságban Hány Istók lassan hozzászokott az emberi kör­nyezethez, már kisebb mun­kákat is rábízhattak a vár­ban. Legszívesebben — mondják — Juliska, a tiszt­tartó szépséges leánya körül forgolódott, aki számtalan­szor megvédte a hajdúk dur­va csúfolódásától. Nagy lett a bánata, amikor megtudta, Juliska férjhez,megy, ám a maga módján 5 is még akar­ta ajándékozni a kis meny­asszonyt. Az esküvői vacso­ránál aztán egy' letakart tál­ban letette az asztalra az ajándékot. Juliska kíváncsian emelte fel a takarót, ám volt nagy döbbenet, mert a tál­ból békák ugráltak ki, kígyók tekeredtek az asztalra. Másnap —, hogy szerelme is elutazott —, bánatában a Rábába vetette magát. Le­úszott a Király-tóhoz, ahol majd egy éve kifogták a ha­lászok. A hagyomány szerint, amint herceg Esterházy Miklós, Ka­puvár ura értesült Hány Is­tók eltűnéséről, mindent el­követett, hogy előkeríttesse, de csak a rongyait találták meg az Égererdőben. Állító­lag a halászok három év múl­va még egyszer megpillantot­ták a Király-tóban, aztán so­ha többé nem látta senki a hanyi legendák hősét, a vízi Istókot. Német János egy igen va­lószínű magyarázatot ad a Hány Istók-legendára. Sze­rinte Istók, hanyi rablók gye­reke lehetett, akik szívesen bújdostak a hatalmas — há­rom vármegyére is kiterjedő — láp- és mocsárvilágban a pandúrok elől. Persze, ez is csak feltevés. Hány Istók éle­tének pontos történetét mi már sohasem fogjuk megtud­ni: csak az biztos, hogy volt, élt; születését és halálát már örökre homály fedi. B. J. ném ha úgy látszana, valakit vagy valakiket ki akarok okí­tani. Néhány jó szándékú megjegyzésem van csupán, ké­rem fogadják jószívvel tőlem, az „ügy” fogadott prókátorá­tól azok akikre tartozik. (Okulásul legföljebb a jöven­dő versmondóversenyek szer­vezői-rendezői olvassák.) A már emlegetett keserű szájíz egyébként az alább követke­zőkből ízesült. A verseny pontos kiírása jól néhány versmondóhoz miéi hét­tel a rendezvény előtt vélet­lenszerűen jutott el. A felké­szülés már 2—3 hónappal ko­rábban megkezdődött, s egye­seknél az utolsó pillanatban kellett változtatni a verseny­programon. Gondolhatnj: mennyire lehetett alapos. Idő­pontja közvetlenül egy héttel korábban jutott tudomására a résztvevőknek. Ez újabb za­varokat okozott: például egye­sek nem tudtak e miatt jelen lenni. (Huszon-egynéhány be­nevezettből csak 11 indulót számolhattunk.) Az ilyen rendezvény lebo­nyolítására egyébként is al­kalmatlan színhely egy tanács­kozó terem, teljesen „előkészí­tetlen” állapotban várta a szavalókat. Egyáltalán nem volt közön­ség. v A 11 indulóból csak hatan jutottak a megyei döntőbe, s ugyanakkor a pásztói elődön­tő 13 indulójából 10-en — ami a zsűri egy tagjának és töb­beknek véleménye szerint szerényebb színvonalú volt. És vannak, akik előselejtező nél­kül indulhatnak a megyei döntőn!? Kiküszöbölhető, kiküszöbö­lendő hiányosságok. Az értők­nek (úgy értem szakmabeli­eknek) nem kell részleteseb­ben megmagyarázni, miért? A versmondó, aki esetenként hónapok munkáját hozza elénk, megtisztel bennünket azzal, hogy pőrére vetkőzteti a lelkét. A költő magához emel azzal, hogy mint egyen­lőkkel beszél velünk. A ren­dező-szervező gondosságával megbecsüli az ügyet: a köz- művelődés számára oly fontos önművelést. Kinek-kinek megvan tehát a felelőssége. A zsűrinek pél­dául az értő döntés az értékek sorszámozásában. Biztos va­gyok benne: lelkiismeretesen, legjobb tudásuk szerint hir­dették ki a továbbjutókat, a tulajdonképpeni győzteseket. Éppen ezért nincs bennem, vagy bennünk — a tovább nem jutott tanítványaimban — semmiféle sértődöttség. Egyébként Is jól tudjuk, hogy a tévedés joga mindenkit megillet: felkészítőt, versmon­dót. szervező-rendezőt, zsűrit. Egyedül a költőket nem. És mi, az ő csalhatatlansá- gukban hiszünk leginkább. Hiszem az „igazat” mond­ják, nemcsak a „valódit”. Sándor Zoltán (Szerk. megjegyzése, Az időközben lebonyolított me­gyei döntőn kedvezőbb ta­pasztalatokat szereztünk, de a cikk megállapításai alapvető­en továbbra is helytállóak.) műsor KOSSUTH RADIO: 8.27: Egy kis figyelmet kérek! *.37: Zenekari muzsika 5.35: Nemzetközi mesefesztivál 5.53: Lottósorsolás 10.05: Hétszfnvirág 10.35: Levél egy klbúidosott ba­rátom után 10.40: Lantmuzsika li.oo: Ténvleg szeretsz? 12.30: Ki nyer ma? — Balaton- füreden 12.45: Hét végi panoráma 13.40: Kosa György müveiből 14.23: Népdalok 14.44: Magyarán szólva 15.05: Révkalauz 15.35: Ligyia Zaharenko opergáriákat énekel 10.00: Húszas stúdió 17.05: Argentínai zenés Jegyzetek VI/2. rész 17.28: Mi közünk tiozzáT! 17.53: Brahms: Esz-dúr szonáta 19.13: Michael Rabin hegedül 19.35: Bubi. dáma, király, ász 20.35: Operettkedvelőknek 2!.30: Ami a számok mögött van 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Kamarazene 23.19: Operafinálék 0.10: Meiódiakokté! PETŐFI R^.DIO: 8.05: Nútak Közben: 8.20: Tíz perc külpolitika (ism.) 8.33: A Nóták folytatása 8.14: Sláaerműzeum 9.31: Intermikrofon ».S3: Lottósorsolás 10.00: Zenedélelőtt 11.03: Zongorakavalkád 11.10: Spirituálék - Mahalia Jackson énekel 11.18: Bach—Brahms—Rlccl: Presto a g-moll szóló­szonátából 11.27: Orosz nyelvű hírek 11.35: Tánczenei koktél 12.35: Édes anyanyelvűnk 1-.40: Népi muzsika 13.15: Nyolc rádió nyolc dala 14.00: Dallamról, dallamra 13.25: Könyvről könyvért 15.35: Egészségünkért! 15.45: A Rush trió felvételei­ből 18.35: Jó utat! i7.:io: ötödik sebesség 18.35: A poptarisznya dalaiból 19.27: Hobby Csoki Kupa 19.40: Rég! nóta, hires nóta 20.35: Közvetítés a Magyarország —Olaszország vízilabda Tungsram Kupa mérkőzés­ről 21.10: Pécsi Anna történész, aki' Lázár Panninak nivtak 21.47: Santana összes albuma 22.30: Hol tartunk? 23.20: Kellemes pihenést! MISKOLCI STCDIO: 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. 17.03: Péntek este Eszak-Magyerországon. (A tarta­lomból: Az Idei nyár divatja — Kempingek a három megyében —Miskolctapolca várja a ven­dégeket — Programajánlat). Szer­kesztő: Jakab Mária. 18.00: Eszak- magyarországl krónika. 18.23— 18.30: Lap- és müsorelőzetes. MAGVAK TELEVÍZIÓI 9.55: Tévetoma (ism.) 10.4*': A „Fekete Macska" bandája. V/3. rész (Ism.) 11.20: Képújság 18.30: Hírek j*-.35: Még egyszer gyerekeknek 1 17.25: A fekete város. VIl/3. rész 18.20: Képújság 18.25: Reklám 18 30: Ablak 18.30: Reklám 19.40: Tévétoma 19.45: Esti mese 20.00: Tv-mradó 20.30: A bíró 21.43.: A fele sem Igaz! 22.15: Kálmán György önálló estje (FF) 23.05: Tv.híradó, 3. 2. MOSOK 1 18.35: Képújság 18.40: Interfórum ’84 19.30: Ablak (Az l. műsor folytatása) 20.00: Tungsram Kupa Kb.: 21.15: Tv-ntradő 2. 21.35: Szegedi beszélgetések 22.15: Ütőn - NSZK filmsoro­zat 23.05: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 18.15: Rövidfilmek a képernyőn 17.10: a Lesniewsky csaiad. 5. rész (ism.) 17.40: Tv-torna 17.45: A szabad természet (Ism.) 18.10: Bratislava! magazin 18.25: Nótaszó 18.30: Esti mese 18.40: Dokumentumműsor 19.10: Harc a fiatalkorúak bűnözése ellen 19.1»: Tv-hlradó 20.00: Cervantes, 6 rész 20.45: Vetélkedőmúsor 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15; Arany Prága ’84. 2. MOSOK: 20.00: Fiatalok tv-klubja (ism.) 21.00: Japan műemlékek. Dokumentumaim 21.30: időszerű események 22.00.- Fekete karaván. Tv-játék (Ism.) MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Há­romnegyed 6-tól: Napló gyerme­keimnek (14). Filmdráma. 8 órá­tól: Párbaj (16). USA film. IS­KOLAMOZI: Robin Hood nyila — Balassagyarmati Madách: Fél 4-től, háromnegyed 6-tól és 8 órától: Roncspálota (16). Színes, szinkronizált bűnügyi film — Pásztói Mátra: Kéjnő Kaliforniá­ba készül (16). Színes, szinkroni­zált USA film. — Rútság: Hósza­kadás. Színes, magyar filmballa- da. — Szécsényi Rákóczi: Cicák és titkárnők (14). Színes, szink­ronizált. csehszlovák filmvfgjáték. — Érsek vadkert: Biciklitől vajok. Olasz filmdráma, — Nagylóc: A szénbányász lánya. Szinés, zenit, amerikai film. 4 NÓGRÁD - 1984. június 15. péntek <

Next

/
Thumbnails
Contents