Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-05 / 104. szám

OLVASÓNAPLÓ Régi magyar vasútállomások Oscar-díjasok, 1984 Ismét a XIX. század. A vasút évszázadának is neve­zik, teljes joggal. Öröksége napjainkig nyúlik, nemcsak vasútvonalakban, amelyek azóta hálózzák be a konti­nenseket, a világot — Petőfi Sándor szavaira utalva —, mint testet az erek, hanem a Kárpát-medence tájékán ilt- ott még a régi vasútállomá­sok, pályaházak, indóházak is állnak (némelyik jól-rosszul „modernizálva”), az építé­szeti örökség kevésbé becsült részeiként. Pedig a múlt szá­zad magyar állomásépületei, vasúti építményei több fi­gyelmet érdemelnének, hiszen ma már kultúrtörténeti, mű­vészeti értéket is képviselnek, legalábbis ezek egy része. Különösen akkor, ha meggon­doljuk, ezek az ipartörténeti, műemléki, vagy éppen csak városképi jelentőségű épüle­tek gyakran úgy tűnnek el manapság a föld színéről, hegy ami helyettük épül, ele­ve igénytelen, nélkülöz min­den építészeti invenciót, s néha még a lekszűkebben ér­telmezett praktikus követel­ményeknek sem igen felel meg. (Itt is vannak kivételek, de most nem ezekről van szó.) Csak remélhetjük, hogy a napjainkban nálunk is lassan alakuló építészeti — megren­delői — szemlélet a jövőben lehetővé teszi a még meglé­vő, építészeti kvalitást hordo- ró állomásaink fokozottabb műemléki védettségét, s a na­gyon is szükséges műszaki fejlesztés nem okozza ezek törvényszerű pusztulását. Vé­dettségre érdemes kisebb-na- gyobb állomásaink kultúrtör­téneti értékeikkel sajátos he­lyet foglalhatnak el az euró­pai vasutak történetének ha­gyományaiban, közvetett mó­don gazdagítva a hiányos történelmi tudatot is. Hogy mennyire figyelmet érdemlő építészeti örökségről van szó, azt többek között bi­zonyítja az a gazdag irodalom is, amely a vasút évszázadá­val és örökségével, az állo­másépületek kialakulásával és fejlődésével, a múlt század magyar állomásépületeivel, a nagy budapesti pályaudvarok­kal foglalkozik Európában, il­letve hazánkban. Ebben az irodalomban a tudományos művektől, szakirodalmi mun­káktól az ismeretterjesztő könyvekig, résztanulmányokig igen változatos anyag lelhető föl, amely részletesen szól a téma művelődéstörténeti je­lentőségéről is. S, akkor még nem is említettük az egyéb forrásmunkák (korabeli sajtó, képes levelezőlapok stb.) so­kaságát. Jóval kevesebb a szá­zadvég városi állomásépületei­ről, a hazai vidéki városok pályaudvarairól szóló iroda­lom, amely csaknem teljesen hiányzik, legföljebb egy pár városmonográfiában történik utalás rájuk. Ezért is érdemel külön fi­gyelmet Kubinszky Mihály: Régi magyar vasútállomások című könyve, amely a Corvi­na Kiadó gondozásában jelent meg, az Építészeti hagyomá­nyok sorozatban. Ez a kitűnő sorozat a korábbiakban is feladatának tekintette, hogy építészeti hagyományaink kö­réből fölmutassa azokat, ame­lyekre viszonylag kevesebb fi­gyelmet fordított az elmúlt évtizedekben mind a hazai — egyébként kitűnő eredménye­ket produkáló— műemlékvé­delem, mind pedig a szélesebb közvélemény. Például e soro­zatban esett szó a hazai kas­télyokról, kúriákról, falusi templomokról, kálváriákról, s most a vasútállomásokról. Ezek a kötetek tudományos megalapozottsággal, de ’ a nagyközönség számára Is érthe­tő éa élvezhető formában irá­SZOKOLAY KAROLYI Az édesanyák 'Az édesanyák, mondd, mind lebegők? Mért képzelem én ezt, édesanyám? Gyermekkorom mélyén pislog a mécses, ágyamhoz jöttél alig suhogón. Nincs suhogás finomabb, tanúskodom erről, hang sincs símogatóbb, bárhol keresed. Első szavamat mondtam neked én, első szavam kísér a síromig el, nem emlékszem rá, de a nyelvemen élf mondd, a felnövekvés ilyen különös? S az elszakadás! A keserűség! Hálásan is hálátlan a gyermek ám, és bármit tesz — 6, én ezt jól tudom! Az édesanyák mind lebegők, angyalok ők. Hallottátok-e már, felnőttek is ti mind a szárnyuk csattogását? nyitják a figyelmet egy- egy építészeti hagyománykör­re. Kubinszky Mihály kitűnő tanulmánya öt fejezetben te­kinti át a vasút évszázadát és örökségét, az állomásépü­letek kialakulását és fejlődé­sét, a múlt század magyar ál­lomásépületeit, a nagy buda­pesti pályaudvarokat és a századvég városi állomásépü­leteit. Érzékelteti a vasútvo­nalak építésének kiemelkedő szerepét az ipar koncentráció­jában, a gazdasági, társadalmi fejlődésben, az ország telepü­lésszerkezetének alapvető megváltozásában. A század- fordulóig, s még utána egy ideig a vasút monopolhelyzet­ben volt a szárazföldi közle­kedésben, szolgálta a műsza­ki haladást, de a kultúrát és a művészetet is. A vasútállo­mások a falvak és a városok életében a társadalmi életnek is központjai voltak, képes le­velezőlapok áradata jelzi sze­repüket, irodalmi, képzőmű­vészeti alkotások születtek ha­tásukra mind Angliában, mind pedig a kontinensen és Amerikában. Különösen az impresszionisták és a poszt­impresszionisták kitüntető fi­gyelmet fordítottak a vasút által jelképezett új életforma megragadására. Igazán 'nem a legjellemző példa, inkább csak érdekességként érdemes megjegyezni, vannak városok, amelyeket a vasút tett Ismert­té még a „könnyű” dalban is: az Amerikai Egyesült Ál­lamokban Chattanoogát a Chattanooga Choo-choo-t megörökítő dalból ismerik a legtöbben, mindmáig. Külön érdekessége a kötet­nek a századvég állomásépü­leteit tárgyaló fejezet. Ebben az időben ugyanis a MÁV (1890—1905) a fontosabb tele­pülések és vasúti csomópon­tok régi állomásépületeinek helyében reprezentatív állo­másépületeket emelt. Függelékek, irodalomjegyzék, s a régi magyar vasútállomá­sokat ábrázoló korabeli képes levelezőlapok gyűjteménye, mai fényképfelvételek sora te­szi teljesebbé a kötetet. Külö­nösen érdekes az első Függe­lék, amelyben a szerző a ma­gyar vasútvonalak megnyitá­sának és a vasútállomások építésének időrendi táblázatát közli 1846—1914 között. E felsorolásból csak néhány, 1914 után épült vonal hiány­zik, de benne vannak azok a vasútvonalak, amelyeket 1965 óta fölszámoltak, hiszen ezek épületállománya részben fennmaradt. (Corvina Kiadó, Budapest, 19&3.) Tóth Elemér Ebben az évben az Ötven'na- todik alkalommal osztották ki Hollywoodban az Oscar-díja- kat, az amerikai filmművé­szeti es filmtudományi aka­démia 1929-ben alapított dí­jait, a 28 cm-es aranyozott bronzszobrocskákat. Mint minden évben, az idén már­ciusban is nagy érdeklődés előzte meg az ünnepélyes ak­tust, hisz a várományosok kö­zött érdekes produkciók, ne­ves és alig ismert művészek egyaránt szerepeltek. És — ahogyan azt nemrég a televí­zióból megtudhattuk — a sza­vazók is csak a helyszínen felbontott borítékok tartal­mából értesülhettek az össze­sített eredményekről. Az első filmes James L. Brooks Terms of Endearment című alkotását például 11 kategóriában jelölték. S va­lóban, a magyarra Becéző szavaknak fordított című film nyerte el a legjobb film és a legjobb rendezés Oscarját. Ki­váló teljesítményéért Shirley MacLaine-é lett a legjobb női alakítás díja, míg Jack Ni­cholson ugyancsak a Becéző szavakban nyújtott teljesít­ményével érdemelte ki a leg­jobb férfi mellékszereplő cí­met. S ez az alkotás díjat nyert abban a kategóriában is, amely a legjobb forgató­könyv-adaptációnak szólt. A történet középpontjában anya és leánya kapcsolata áll. Az anya (Shirley MacLaine) csak úgy tudja elképzelni az életet és a boldogság mara- dandóságát, ha állandóan el­lenőrzi. figyeli saját magát és mindenki életét maga körül. Leánya (Debra Winger) sze­reti az anyját, de élete 30 éve alatt mindent elkövet, hogy ne olyan legyen, mint 6. Shirley MacLaine, aki épp e napokban, ez év április 24- én ötvenéves, egészen külön­leges személyiség. Kiváló tán­cos, sokoldalú színész, aktí­van politizál, két könyve je­lent már meg. 1955-ben mu­tatkozott be Hollywoodban Alfred Hitchcock Bajok Har- ryval című filmjében. Világ­hírűvé a Legénylakás tette 1959-ben. Sok filmjét bemu­tatták nálunk is, például az Irma, te édes, a Melyik úton járjak? Filmbeli partnere — szom­szédja, exűrhajós szerepében — Jack Nicholson színész-ren­dező. 1937. április 22-én szü­letett. Filmes pályafutását Hollywoodban küldöncként kezdte az egy'k stúdióban. Aztán fellépett színpadon, szö­vegkönyveket írt, és kisebb filmszerepeket játszott. 1969- ben ismerte meg a nevét a világ a Szelíd motorosok ré­szeges ügyvédjének szerepé­ben. 1974 óta már csak film­színész. 1975-ben kapott elő­ször Oscar-díjat, a Száll a kakukk fészkére Mc. Murphy- jának megformálásáért. Is­mertebb filmjei közül né­Shirley MacLaine az Irma, te édes című filmben. Jelenet a Gyengéd meg bocsátás című filmből. Kö­zépen Robert Duvall. Xa»XXXXXVXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXVVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX.\X>XXV«XXXXXVXNXV5XVXX>XXXXNW.XXXXXXXXXXXNXX\X.X>XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVvXXVXVXXVXXXXXXXXXXXXXXXX' Nyírfakéregre írt üzenet A Nógrádi Sándor Múzeum baráti körének munkája A megyei múzeumok köz- művelődési tevékenységében sajátos helyet foglalnak el a múzeumbaráti körök, ame­lyek mindhárom intézméiv ben (Palóc Múzeum, Bala sagyarmat, Kubinyi Fereiv Múzeum, Szécsény, Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján) saját munkaterv alapján te­vékenykednek. A salgótarjáni Nógrádi Sán­dor Múzeumban jelenleg 84 tagot számlál ez a lelkes kör. Viszonyag rövid múlt áll mö­göttük, mégis érdemes meg­jegyezni, hogy máris közös­séggé formálódtak, színvona­las proramjaik igényt tarta­nak a tágabb városi közösség érdeklődésére is, amint azt számos példa bizonyítja. Ter­veikben szerepel többek kö­zött a tartalmi munka szín­vonalának folyamatos javítá­sa, a tagság differenciált igé­nyeinek mind hatékonyabb kielégítése, a kapcsolatterem­tés a különböző intézmények­kel. Tevékenységük révén Salgótarjánban is mind töb­ben figyelnek fel arra, hogy a szűkebb pátria múltjának megismerése, föllelhető érté­keinek gyűjtése jelentős fel­adat, érdemes a támogatásra. Érdemes utalni arra, hogy ■jldául a múzeum barátai­nak tevékenysége révén az elmúlt időszakban 249 érté­kelhető dokumentum, köztük 27 fotó, 169 diapozitív és egy tárgy került a Nógrádi Sán­dor Múzeum birtokába. A kör tagjai közül többen arra is vállalkoznak — hogy csak néhány nevet említsünk, Bi- hary Lajos, P. Tóth László, Szabó János, Zeisler György, Lukácsy Dezsöné, Stark Fe­renc, Gedeon János —, hogy az ország különböző antikvá­riumaiban úgynevezett szór­ványkiadványokat, könyveket, egyéb dokumentumokat vásá­roljanak, amelyeket a múze­umnak ajándékoznak; Ezek a dokumentumok, kiadványok Salgótarjánhoz kötődnek, ese­tenként jelentős helytörténeti értéket képviselnek. A közel­múltban például Bihary La­8 NOGRAD - 1984. május 5., szombat 7T jós ajándékozta ilyen mó^on az intézménynek a Salgótar­jáni Almanach 1926-os kia­dását. Gedeon János pedig a Chorin Ferenc Gimnázium 1927-től 1935-ig terjedő érte­sítőit adományozta. A múzeumi gyűjtemények­be már idén is kerültek be érdekes ajándékok. Gedeon János egy első világháborús levelezőlapot vitt az intéz­ménybe, amelyet annak ide­jén egy salgótarjáni katona írt vaLamelyik frontról hoz­zátartozóinak nyírfakéregre. Értékes Vertich József aján­déka. Eddig még nem volt a múzeum birtokában Madách Imre Lantvirágok című köte­tének 1922-ből származó ha­sonmás kiadása, amely 1100 példányban látott napvilágot; „Szövegét a Pesten, , Füskúti Länderer Lajosnál 1840-ben megjelent kiadás nemzeti múzeumi példányáról, a »Lant­virágok, írta Zaránd, 1840« c. alatt közölt 4 versét pe­dig, Madách Emánuel úr szí­vességéből, az eredeti kéz­iratról szedték. Az átnézés és javítás, I az utószó ár. Wildz ner Ödön munkája. Sajtó alá Sugár Jenő készítette.. A baráti kör tagjai pálya­munkák írásával is foglalkoz­nak, s közülük többen érté­kes díjakat nyertek el a Nagy Ivánról elnevezett megyei néprajzi és helytörténeti pá­lyázaton. Így Vongrey Béla és Mucsi Lajos második dí­jat nyert, előbbi a Történeti emlékek Nógrád megyében, utóbbi Akikről elfeledkeztek című pályaművével. Ök azok az acélgyáriak, akik megaka­dályozták, hogy 1944-ben az áramfejlesztő turbinát kiszál­lítsák Németországba. A har­madik díjat kapta meg Lip­taii Jenő Bányakolóniák Sal­gótarjánban című pályamű­ve, amelyet 137 diával illuszt­rált. Ugyancsak harmadik díjat nyert Szabó János A Vasötvözetgyár DlSZ-alap- szervezetének története 1952— 1956 között című pályamun­kája. Dr. Kuti István A Ma­gyar Királyi Államvasutak kinevezési okmányai 1911— 1926 között című dokumentá­ciós gyűjtését pedig tovább küldte a múzeum a Közleke­dési Múzeumnak. A Nógrádi Sándor Múzeum baráti köre tagjainak érté­kes munkáját mindinkább el­ismeri a város szélesebb köz­véleménye is. : S. R . hány: öt könnyű darab, Kí­nai negyed. Foglalkozása: ri­porter. A legjobb külföldi film di­jában mi is érdekelve vol­tunk. Az öt benevezett pro­dukció közt szerepelt a Jób lázadása. A jelölés maga Is minősítés, a díjat azonban Ingmar Bergman filmje, a Fanny és Alexander kapta. 1976 óta, amióta elhagyta ha­záját, ez a világhírű rende­ző első újra Svédországban forgatott alkotása. Kitart amellett, hogy ez az utolsó filmrendezése. Hogy így lesz-e, a jövő dönti el. A díjnyertes alkotás egy jómódú nagy csa­ládról szól, amely svédországi városban él a század elején. A hosszú történet csak rövid időt ölel fel hőseinek életé­ből, a problémákkal való vi- askodásukból. Mint minden Bergman-filmnek, ennek sem a története az elsődleges, ha­nem az emberi kapcsolatok. Bergman alkotótársa ezút­tal is a kiváló Sven Nykvíst operatőr. A népes szereplő- gárdából csak néhány ismert Bergman-szinész nevét emel­jük ki: Jarl Kulié, Christine Sehollin, Harriet Andersson, Gunnar Björnstrand, Erland Josephson. A legjobb színészi alakítá­sért Robert Vuvallt jutalmaz­ták a Gyengéd megbocsátás című filmben nyújtott telje­sítményéért. Iszákos férfit személyesít meg, aki egy út menti benzinkút tulajdonos­nőjét arra kéri, hadd dolgoz­hasson nála néhány napig kosztkvártélyért... Az asszonyt Tess Harper, a kisfiát, Son- nyt Alan Hubbard játsza. A kritikák őket is dicsérik. Ugyancsak a Gyengéd meg­bocsátáshoz fűződik a leg­jobb forgatókönyvért adott Oscar-dij, amelyet Hortoií Foote-nak ítéltek oda. Barbara Streisand sokat re­mélt Yentl című filmjének nevezésétől, hisz többszörösen is magáénak mondhatta ezt az alkotás. Isaac Bashevis Singer regénye alapján Jack Rosenthallel ő írta a forga­tókönyvet, ő volt a rendezd és a saját produkcióban ké­szített alkotásnak ő játszotta a főszerepét. Míg a sikeres és nálunk is hamarosan lát­ható Tootsieban Dustin Hoff­man olyan férfit játszik, ak! csak nő képében tud érvé­nyesülni, Streisand filmjében egy fiatal lány adja ki magat férfinak, hogy tanulhasson. Ehhez persze az is hozzátar­tozik, hogy a történet a szá­zadelő Kelet-Európájában játszódik. Streisand várakozá­sával ellentétben filmjének csak zene- és dalszerzői; Michel Legrand, Alan és Marilyn Bergman kapott Os­car-díjat a legjobb zenei fel­dolgozásért. A legjobb erede­ti dalnak járó kis szobrot Giorgio Moroder Micsoda ér­zés című szerzeményének ado­mányozták, amely a Flesh- dance cimű filmben hangzik el. A történet egy fiatal nő­ről szól, aki függetlenségre törekszik, és híres táncosnő akar lenni. Három Oscar-díjat kapott az Igazi helytállás című, űr­hajósok között játszódó pro­dukció: eredeti zenéjéért, hangeffektusaiért és hangpro­dukciójáért. A film írója és rendezője Philip Kaufman, a főszereplők: Sam Shepard, Barbara Hershey és Donald Moffat. Mint eddig, valószínűleg most is eljut hozzánk néhány az Oscar-díjjal jutalmazott produkciók közül. Erdős Márta j gásiiár Aladári Kettesbe«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents