Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-10 / 84. szám
Fegyweracetkorlätozäs — laufet—amerikai kapcsolatok KONSZTANTYIN CSERNYENKO NYILATKOZATA A PRAVDÁNAK A nemzetközi helyzetről, ezen belül a fegyverzetkorlátozás, a szovjet—amerikai kapcsolatok időszerű kérdéseiről nyilatkozott Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára a Pravdának. A lap kérdéseit és Konsztantyin Csernyenko válaszait, amelyek a lap hétfői számában jelentek meg, az alábbiakban rövidítve közöljük. KÉRDÉS: Hogyan értékeli e pillanatban a nemzetközi helyzetet? Van-e valamilyen jele annak, hogy az Egyesült Államok politikájában pozitív változások kezdődtek? VÁLÁS?: A nemzetközi helyzet sajnos nem javul, továbbra is nagyon veszélyes. Ennek oka az, hogy az Egyesült Államok kormányzata továbbra is a katonai erőre épít, katonai erőfölényt próbál kivívni és saját elképzeléseit akarja ráerőszakolni más népekre. Ezt erősítette meg Reagan elnöknek a közelmúltban a georgetowni egyetemen elhangzott beszéde is. Ha Washingtonban el is hangzanak néha békeszólamok, ezek mögött a legjobb szándékkal sem lehet felfedezni a legkisebb jelét sem annak, hogy ezeket a szavakat gyakorlati tettekkel kívánnák alátámasztani. Az új szavak használata tehát nem jelent új politikát. Vizsgáljunk meg egy olyan alapvető kérdést, mint a nukleáris fegyverkezési hajsza megszüntetése. Felismerték-e vajon a Fehér Házban, hogy milyen veszélyes és kilátástalan ez a fegyverkezési hajsza, s vajon mérsékletet tanúsítanak-e ebben a kérdésben? Semmi ilyesmi nem történt Éppen ellenkezőleg, az Egyesült Államok egyre újabb programokat dolgoz ki a nukleáris fegyverek létrehozására és hadrendbe állítására. Folytatódik az amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítése is. Mindezt azzal a céllal teszik, hogy valamilyen módon megbontsák a kialakult egyensúlyt. Ezek a lépések semmiképp sem egyeztethetők össze azzal a céllal, hogy korlátozzuk a fegyverkezési hajszát. Egyáltalán nem véletlen, hogy az Egyesült Államok szándékosan aláásta a nukleáris fegyverzetek korlátozásának és csökkentésének folyamatát, és meghiúsította a tárgyalásokat mind a hadászati fegyverzetek, mind az európai nukleáris fegyverzetek kérdésében. Az amerikaiakkal fenntartott kapcsolataink is azt mutatják, hogy az Egyesült Államok álláspontjában ezeknek az alapvető kérdéseknek a tekintetében semmiféle pozitív változás nem következett be. Miközben ragaszkodik a genfi tárgyalások megszakadását előidéző korábbi álláspontjához és folytatja rakétáinak nyugat-európai telepítését, Washington azt hangoztatja. hogy kész a tárgyalások felújítására. Felvetődik azonban a kérdés, hogy miről legyen szó ezeken a tárgyalásokon. Arról, hogy hány és milyen a Szovjetunióra és szövetségeseire irányított rakétát helyezhet el az Egyesült Államok Európában? Ilyen tárgyalásokon mi nem vagyunk hajlandók részt venni. A párbeszéd és a tárgyalások hasznáról minket nem kell meggyőzni. Mihelyt az Egyesült Államok és a vele együtt cselekvő más NATO- országok hozzákezdenek az új amerikai rakéták nyugateurópai telepítésének megkezdése előtti helyzet visszaállításához, a Szovjetunión nem fog múlni a dolog. Ez a reális út a tárgyalásokhoz. KÉRDÉS: Mi a helyzet a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés más területein? VÁLASZ: Az Egyesült Államok más kérdésekben is akadályozza az előrehaladást. Hadd említsek csupán néhány kérdést. Mindenekelőtt a világűrről. A Szovjetunió már évek óta egy olyan megállapodás elérésére törekszik, amely megakadályozná, hogy a fegyverkezési hajsza a világűrre is kiterjedjen. Ezt a kérdést mi állandóan felvetjük az amerikai vezetésnek, és tesszük ezt azért, mert pontosan látjuk, hogy milyen veszélyes következményekkel járna a világűr militarizálása. Az amerikai elnök egyébként a napokban hivatalosan is a kongresszus tudomására hozta, hogy a kormányzat megkezdi a világűrbeli fegyverkezési hajsza széles körű programját, és állítólag az ellenőrzés nehézségei miatt nem szándékszik a Szovjetunióval az űrfegyverkezést megakadályozó szerződést kötni. Nyersen és nyíltan fogalmazva tehát, — nem akarnak megállapodást. Az pedig már egyenesen a józan ész kigúnyolása, hogy az amerikai kormányzat saját állítása szerint kész megállapodni velünk abban, hogy erről a kérdésről lehetetlen egyezményt kötni. így értelmezik hát Washingtonban a politikai párbeszédet, a tárgyalásokat. Vizsgáljunk meg egy másik" fontos kérdést, a vegyi fegyverek betiltásának problémáját. A Szovjetunió és más szocialista országok a genfi leszerelési bizottságban még 1972-ben azt a javaslatot tették, hogy kössenek konvenciót a vegyei fegyverek kidolgozásának, előállításának és felhalmozásának betiltásáról, e fegyverek megsemmisítéséről. Ugyanakkor előterjesztették e konvenció tervezetét is. A későbbiekben mi nemegyszer visszatértünk erre a kérdésre, pontosítottuk és részleteztük javaslatainkat. Ezekben az években azonban az Egyesült Államok mindig megakadályozta a vegyi fegyverek teljes betiltásáról szóló konvenció megkötését. Egyszerűen obstrukciós magatartást tanúsítottak. Washingtonban most úgy döntöttek, hogy megpróbálják magukat a vegyi fegyverek betiltásának híveiként feltüntetni. Az amerikai vezetők már hónapok óta ígérgetik, hogy e kérdésről valamiféle javaslatot terjesztenek elő Genfben. Az ígéret azonban mindmáig csak ígéret —, s még azt sem tudni, hogy pontosan mire vonatkozik —, s közben az Egyesült Államok, mint ez az amerikai elnök nyilatkozataiból is kitűnik továbbra is növeli és megújítja vegyi fegyvereit, amelyeket amerikai területen és külföldön tárolnak. Még egy példa. Mindmáig nem lépett életbe két szovjet—amerikai megállapodás a föld alatti nukleáris robbantások korlátozásáról. Csaknem tíz évvel ezelőtt írták őket alá, és mi nemegyszer javasoltuk az Egyesült Államoknak ratifikálásukat, ök azonban mindmáig elutasítják ezt. Miféle kifogásokhoz képesek folyamodni! Kezdetben azt mondták, hogy a szerződések ratifikálása hátráltatja a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásáról folytatott tárgyalásokat. Majd e tárgyalások megszakadása után az ellenőrzés nehézségeire kezdtek hivatkozni. Persze nem az ellenőrzésről van itt szó — e kérdés az aláírt szerződésekben a legrészletesebben ki van dolgozva. Más a lényeg — Washington semmiféle korlátozással nem kívánja megkötni a kezét, nem akarja, hogy bármi is akadályozza a nukleáris fegyverek gyarapításában és tökéletesítésében. Az ellenőrzés kérdését azért is említettem, mert az Egyesült Államok mindig ezt veti fel, valahányszor nem kíván megállapodást kötni. A fegyverzetkorlátozási és leszerelési szerződések megkötésére irányuló valódi szándék esetén az ellenőrzés nem jelent, és nem is jelenthet akadályt. Ezt tanúsítják a múlt tapasztalatai is. Egyébként, ha figyelembe vesszük az Egyesült Államok politikáját és gyakorlati lépéseit, akkor mi talán még inkább érdekeltek vagyunk a konkrét fegyverzetkorlátozási és leszerelési intézkedéseknek megfelelő, megbízható ellenőrzésben. KÉRDÉS: A Nyugaton most azzal érvelnek, hogy a Szovjetunió jelenleg állítólag nem kíván megállapodást kötni az Egyesült Államokkal, kivárja az ottani elnökválasztások eredményét. Mi erről a véleménye? VÁLASZ: A következőket mondanám. Akik ezt a gondolatot felvetik, vagy nem ismerik, vagy pedig —, s ez a valószínűbb — tudatosan félremagyarázzák politikánkat. Ez a politika elvszerű és nem befolyásolják konjunkturális meggondolások. A szovjet—amerikai kapcsolat története alatt mi mindig különböző washingtoni kormányzatokkal tartottunk kapcsolatot. Azokban az esetekben, amikor az amerikai vezetés realista magatartást tanúsított és felelősségteljesen közelített a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokhoz, a dolgok, hogy úgy mondjam, normálisan mentek. Kedvező hatással volt ez az általános nemzetközi helyzetre is. Ha nem volt meg ez a realista magatartás, akkor kapcsolataink is romlottak. Mi ma is azt kívánjuk, hogy normális, stabil kapcsolataink legyenek az Egyesült Államokkal, olyan kapcsolataink, amelyek az egyenlőségen, az egyenlő biztonságon és az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson alapulnak. Az amerikai elnökválasztással kapcsolatos állítólagos számításainkra való utalásokkal azt kívánják leplezni, hogy nem akarnak megállapodást kötni a Szovjetunióval a megoldást követelő kérdésekről. Ahhoz, hogy világosan lássunk, elég összehasonlítani a két fél álláspontját csupán az általam korábban említett kérdésekben. (MTI) rosi Hétfőn Pekingben a kínai baráti társaságok szövetségének rendezésében emlékülést tartottak Körösi Csorna Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából. Az emlékülésen Teng Zsuj-ling, a kínai társadalomtudományi akadémia nemzetiségi kutató- intézetének munkatársa mondott beszédet. Kiemelte, hogy Körösi Csorna Sándor kezdte meg elsőként tudományos módon Tibet feltárását, s ismertette meg a világot a tibeti kultúrával. Felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a tibeti nyelv tanulmányozásában, s az egész emberiség kulturális gyarapodását szolgálta. Voltak Körösi Csorna Sándor előtt és után is, akik Tibettel foglalkoztak, de egyikük munkássága sem volt olyan átfogó, mint az övé. Életműve hatására több tudós kezdett el behatóan foglalkozni Tibet-kutatással. (MTI) Körösi Csorna Sándorra emlékezve Ünnepi díszülés az Akadémián Körösi Csorna Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából ünnepi diszülést rendeztek hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A tanácskozáson Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes. a Körösi Csorna Sándor Országos Emlékbizottság elnöke „Nemzeti tudat. nemzeti egvség” címmel előadást tartott. Többek között elmondta: — Körösi Csorna a XVITI. század végén, abban az évtizedben született, amikor két hatalmas átalakulás: az ipari forradalom és a feudalizmus alkonyát jelentő francia forradalom alapjaiban rázta meg Európát. Értelmét vesztette egyebek közt a latin nyelv fennsőbbsége: az anyanyelv művelésére politikai és irodalmi társaságok és tudóskörök jöttek létre. Az egyéni vélemény, a kutatás, a világ megismerésének vágya lett a haladás záloga. Az egymást addig idegenül, vagy közönyösen szemlélő közösségek felismerték együvétartozásukat, addig be nem vallott testvériségüket. szerte Európában elementáris erővel indult meg a nemzeti államok kialakításának folvamata. — Körösi Csorna a nagy- enyedi kollégium diákja, majd a sok nemzet fiataljait vendégül látó göttingeni egvetem hallgatója ekkor elkötelezi magát a kor új, nemzeti eszméje mellett. A fiatal Csorna azt tapasztalja, hogy a környező német és szláv népek felismerik egy családba való tartozásukat, ezért bizonyságot akar szerezni arról, hogy a magyar sem áll egyedül a világban. A rokonságot talált európai népek gyűrűjében társtalanul maradt magyarság testvéreit kívánja felkeresni, és ez jóval több számára, mint pusztán tudományos tett. Halaszthatatlan hazafias kötelességnek tartja, hogy népének társat találjon, mert ez a magyarság öntudatos magabiztosságát teremtené meg. Harmincöt esztendősen, 13 élő és holt nyelv ismeretében, tarisznyájában alig , néhány hónapra elegendő pénzzel vágott neki az ismeretlen Ázsiának azért, hogy megtalálja népének őshazáját. Mikor önként vállalt útjára elindult, népe a függetlenné válás útját kereste, s társait, lehetséges barátait a népek sokaságában — emelte ki a szónok. Körösi Csorna hitt abban, hogy a magyarság az idők végéig fennmarad, s gazdája lesz a hazájának. Lépteit a reformmozgalom egészének lelkesedése kísérte, s a nemzet legjobbjai fogtak össze támogatására. Bár többször terjedt el halálhíre, sokan hitték, hogy teljesíti küldetését. Szűkebb hazája. Erdély külön gyűjtést kezdeményezett, s mikor Körösi a munkáját támogatni hivatott összeget átvette, szűkösségében megtakarított pénzével egészítette ki azt. s így küldte vissza hazájába a Magyar Tudományos Akadémia és az erdélyi főiskolák támogatására. — Körösi Csorna nagyságát jól példázza, hogy sosem tért le arról az útról, amelynek sikerében kortársai annyira hittek: megmaradt egyszerű, humanista magyar tudósnak. Halálának híre nemzeti gyász; Kemény Zsigmond, Hegedűs Sámuel, Toldi Ferenc, Eötvös József emlékezik meg róla. Az utókor születésének es halálának évfordulói alkalmával országos ünnepléseken méltatja munkásságát. Ma általános és középiskolák, akadémiai társaságok, intézmények és munkahelyi közösségek tekintik példaképüknek névadójukat, Körösi Csorna Sándort. Rokonok keresésére indult, s helyettük barátokra talált egy idegen nép fiaiban. Nagy jelentősegű siker volt ez: Európa üzenete volt minden, a gyarmatosítás korában elnyomott népnek arról, hogy egyenlő- ek vagyunk: ha akarjuk, megérthetjük egymást, ha akarjuk, felfedezhetjük minden nép szellemi értékeit, ha akarjuk, megtaláljuk a barátság népeket, nemzeteket ös'z- szekötő szálait — mondotta végezetül Sarlós István. A díszülésen felidézte Körösi Csorna Sándor alakját P. K. Szungon indiai művelődési miniszterhelyettes, a nagy magyar orientalista emlékezetére rendezett ünnepségek alkalmából hazánkba érkezett indiai delegáció vezetője. Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke „Körösi Csorna Sándor az Akadémia emlékezetében” címmel tartott előadást. Az ünnnepi ülésen Ligeti Lajos akadémikus, a Körösi Csorna Társaság tiszteletbeli elnöke Őshazakutatás és ti- betisztika című tudományos referátumában méltatta Körösi Csorna Sándor munkás- ságát. Délután a X. kerületi Körösi Csorna sétányon" felavatták Tóth Béla szobrászművésznek a nagy magyar orientalistát megörökítő alkotását. A szobornál a Körösi Csorna Emlékbizottság és a Körösi Csorna Társaság nevében Térjék József, az emlékbizottság titkára, a társaság főtitkára, illetve Czeg- lédy Károly, a Körösi Csorna Társaság elnöke helyezte el a megemlékezés koszorúit. A Magyar Tudományos Akadémia nevében Harmatta János és Hazai György akadémikusok koszorúztak. A Művelődési Minisztérium részéről Boros Róbert főosztályvezető és Juhász Ernő osztályvezető helyezett el koszorút. Budapest Főváros Tanácsa és a X. kerületi Tanács nevében Farkasinszky Lajos elnökhelyettes, illetve Bartu Györgyné tanácselnök koszorúzott. A megemlékezés virágait helyezték el Körösi Csorna Sándor szobránál a nagy magyar orientalista leszármazottai és kerületi iskolák diákjai is. (MTI) A Mátraaljai Állami Gazdaság, Pásztó pályázatot hirdet: munkakör betollésére. Pályázati feltétel: mezőgazdasági szakirányú egyetemi, főiskolai végzettség, legalább 5 éves vezetői gyakorlat. Pályázni írásban, vagy személyesen lehet. írásos pályázatnak tartalmazni kell: munkahely megnevezését, jelenlegi beosztását. A pályázathoz csatolni kell részletes önéletrajzot. Pályázat benyújtásának határideje: 1984. április 30. Jelentkezni lehet: a gazdaság személyzeti és munkaügyi osztályvezetőjénél. Cím: Mátraaljai Állami Gazdaság 3060 Pásztó Nagymező út 3. Telefon: Pásztó 50. Az Észak-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat salgótarjáni telepére jó kereseti lehetőséggel felvételt hirdeti GÉPKOCSIVEZETŐ, OXIGÉNVÁGO, SEGÉDMUNKÁS MUNKAKÖRÜKBE. Jelentkezés: személyesen a telep vezetőjénél: Salgótarján, Fülemüle u 11. A Balassagyarmati városi Tanács Kórház-Rendelőintézet igazgató főorvosa (2660 Balassagyarmat, Rákóczi u. 125—127.) pályázatot hirdet: ANYAGGAZDÁLKODÁSI OSZTÁLYVEZETŐI ÁLLÁSRA Pályázati feltétel: pénzügyi, számviteli főiskolai végzettség ANYAGGAZDÁLKODÁSI CSOPORTVEZETŐI ÁLLÁSRA. Pályázati feltétel: középfokú raktárgazdálkodási tanfolyam, vagy 5 éves vezetői gyakorlat MOSOD A VEZETŐI ÁLLÁSRA. Pályázati feltétel: középfokú műszaki végzettség, vagy középfokú iskolai végzettség, művezetői gyakorlat. Bérezés: a 14/1983 (XII 17.) ÁBMH-rendeletnek megfelelően. A pályázatot az intézet személyzeti főelőadójához kell be nyújtani.
