Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-10 / 84. szám
AZ ÜJ VÁROSI TANÁCSON Túl az első lépéseken Nem volt felfordulás, idegeskedés, költözködés miatti perpatvar. Kívülről mindössze annyi látszik, az intézmény nevét tudósító táblát kicserélték, a korábbi nagyközség január elsejétől városi rangot kapott, így a tanács előtt is joggal áll ott a városi jelző. Bonyodalmak nélkül — Valóban izgalmak és bonyodalmak nélkül zajlottak le az átszervezéssel kapcsolatos események, az állampolgárok szinte semmit nem vettek észre, hogy közben új szervezeti formában végezzük feladatainkat — mondja dr. • Dobrovóczky István, a Pásztói városi Tanács hatósági osztályának vezetője. Az osztályon tizennégyen dolgoznak, többségük államigazgatási felsőfokú végzettséggel. Ezen az osztályon az adóhatósági ügyek kivételével valameny- nyi igazgatási ügyet elintézhetnek a helybeliek. Emellett bizonyos hatáskörökben — gyámügy, kisajátítások — a város környéki településeken is vannak kötelezettségeik. — Nagy figyelmet fordítunk a kezdet-kezdetétől az ügyfélszolgálati irodára, ahol az ügyfélforgalom zöme jelentkezik. Pásztón korábban is megvolt, de elsősorban tájékoztató jelleggel, most tucatnyi, konkrét ügyet azonnal intéznek. Bekukkantunk az irodába,' nhol Szentgyörgyi Károly éppen lakáskérelmének felújításáért kopogtatott be, Veres Zoltánná, aki 195? feta dolgozik tanácsi apparátusban, kellő tapasztalatokkal a háta mögött, veszi kézbe az ügyet. A művelődés, sport,- és tegészségügyi osztály vezetője Havril János is elégedett a személyi feltételekkel, a területen nagyjából a korábbi járási hivatal apparátusa tnaradt. — A féladatokat összességében már megszokhattuk, legfeljebb az intézmények operatívabb irányítása jelentette az újszerűt — Jegy- Ki meg. Az átállás időszakában is viszonylag zökkenőmentesen végezhették munkájukat, s a város környéken is megtörtént az első vizit, a városban található tanácsi intézményekkel — öregek napközi otthona, bölcsődék, óvodák — is kialakulóban az újfajta kapcsolat. — A tanács osztályai közötti együttműködés? — Még meg kell szoknunk a terület efféle tagolását. Előfordul, hogy egy-egy témának nehezen találjuk a gazdáját, persze végül nem marad gazda nélkül — mondja az osztályvezető. Az útkeresést említi, amivel számoltak, hiszen a megszokottól eltérni, érthető, hogy nem megy máról holnapra. Bizonyára így van ezzel Kovács Ferenc, a városi tanács elnöke is. Néhány óra leforgása alatt jártak nála a KEVITERV szakemberei. (Mióta Pásztói várossá nyilvánították csaknem harminc tervezővállalat jelentkezett!) Tárgyalt a városi rendőrkapitánnyal, járt nála a NÄ- ÉV, a NOTÉV igazgatója az idei és jövő évi lakásépítések feladatainak egyeztetése végett. Betoppant Illés Miklós, a megyei tanács általános elnökhelyettese, aki néhány környékbeli megyei tanácstagot keresett fel. Megjelentek az OVIBER képviselői a Tar határában tervezett fekáliatélep ügyében, amely négy-öt település családi házainál keletkező szennyvíz-fekália feldolgozását oldaná meg, de a helyi tanács szakigazgatási szerve a szakvélemények ellenére nem adta rá áldását. Egyszóval nem egy köny- nyed program ez a délelőtt S€n)t a % ütőképes apparátust ** Legfőbb szándékunk az első hónapokban, hogy ütőképes apparátust alakítsunk ki. A nagyközségi és a járási dolgozók közül a legalkalmasabbak maradtak, s hoztunk munkatársakat külső szervektől is". Megegyeztünk, hogy az átszervezés miatt az állampolgárok semmi hátrányt nem szenvedhetnek, azaz megnyugtató módon kell az ügyeket intézni. S időközben kialakult az éves fejlesztési terv és költségvetés is — — magyarázza a városi tanács elnöke. Vázolja a körvonalait. Mindenekelőtt a lakásépítés ütemét szeretnék gyorsítani, házhelyeket biztosítani a magánerőből építésre vállalkozóknak. Zajlik a városi kórház rekonstrukciója, amit figyelemmel kisérnek, ha kell segítenek, mert ez megyei beruházás. — Kapcsolatunkat igyekszünk „városiassá” tenni tervezőkkel, kivitelezőkkel, az OTP-vel, a különböző vállalatokkal. Az első lépések megtörténtek. Ugyancsak fontos törekvésünk a tanácsi munka nyíltabbá tétele. Minden lehetőséget, fórumot megragadunk a lakosság tájékoztatására. Elképzeléseinkről, gondjainkról őszintén szóltunk a tanácstagi beszámolókon, falugyűléseken, találkoztunk a helyi értelmiség, ifjúság, a munkások képviselőivel — sorolja Kovács Ferenc. Jobb együttműködésért Most a nem tanácsi szervek vezetőivel való párbeszéd előkészületei zajlanak. Szeretnénk a tanácsi fejlesztési terv és a fenntartási feladatok megvalósításában jobban együttműködni a pásztói mezőgazdasági, ipari üzemekkel. Együttműködési megállapodást terveznek. Igaz, ilyen korábban is született, de új dolgokkal szeretnék gazdagítani. — Erőink zömét az éves tervben megfogalmazott célok maradéktalan megvalósítására összpontosítjuk, s a tanácsi testületek, az apparátus is szeretne megfelelni a magasabb követelményeknek! A városi tanács új (és régi) apparátusától aligha várnak csodákat a pásztóiak. Elvégre most tanulnak „városiul” gondolkodni, cselekedni. Lehetnek apró, a munkát zavaró tényezők — például a tanács épületének második emeletén helyezték el az adóhatóságot, s az ügyfélforgalom miatt inkább a földszint lenne ésszerű, vagy a hatósági osztály hét megyei szakosztállyal áll kapcsolatban, de a megyei tanács igazgatási osztályán kívül nem nagy az érdeklődés — de végül is az első lépéseken túlvannak. M. Szabó Gyula L Másfél év egy üzem életében, nem nagy idő. Pedig megeshet, hogy mindössze ennyit él. A Balassagyarmati Építőipari Szövetkezet kályhacsempegyártó üzeme nem ért meg másfél évnél hosz- szahb időt. Története olyan tanulságokat rejt magába, melyeket érdemes megszívlelni. Minden beruházás kockázattal jár. A csempeüzem létesítésére vonatkozó döntés előkészítésekor azonban minden jel arra vallott, hogy az elhatározás rizikója elhanyagolható. A gyors döntésre és cselekvésre sarkallt megany- nyi piaci jelzés. Akkortájt az olajtüzelés drasztikus visszaszorításának idejét éltük. Ezzel egy- időben javában dúlt a nosztalgiahullám: a szemnek tetszetős, régies (vagy régi- eskedő), meleg, barátságos formák eleve sikerre számíthattak. A kályhaépítő szövetkezetek igen komoly igényeket jeleztek — gyártó viszont alig volt. A zalaegerszegi csempések termékeiből kis mennyiség jutott hazai piacra, az esztergomiak is elsősorban exportra dolgoztaik. Ebben a helyzetben határozott a balassagyarmati szövetkezet: kályhacsempével jelentkezik a hazai, s ha lehet, a külföldi piacokon. S hogy mit szólt ehhez a szövetkezeti tagság? Frecska József építésvezető: — Mint minden újtól, idegenkedtek tőle az emberek. Már akkor felvetődött: értünk mi. ehhez egyáltalán? A kalkulációk, a számok azonban igen meggyőzőek voltaik, úgy tűnt, rizikómentes a döntés. A közgyűlés egy. hangúlag szavazott: legyen hát akkor ceempeüzem! A beruházásra hatmillió forintot szántak. Az első fél év a döntés megalapozottságát igazolta. A balassagyarmati csempések nem tudtak annyit gyártani,' hogy a kész csempét a gyártósor végéről azonnal el ne vitték volna. Ez jellemezte az egész 1982- es esztendőt. Csakhogy a piaci igények egészen kézzelfoghatóan le- tapintható jelzések — amit Balassagyarmaton észrevették, azt tapasztalták a zalaegerszegi és az esztergomi gyártók is. Zalaegerszegen megduplázták a termelést, az esztergomiak' is éltek a hazai értékesítési lehetőségekkel. Előbbiek jpval A K A olcsóbban kínálták termékeiket: két balassagyarmati, kézi gyártású cserépkályha árából három zalaegerszegi telt ki. A gyarmati csempék egyébként szépek, formagazdagok voltak. A közületi megrendelők azonban az árat a formagazdagság elé helyezték. * . Felütötték fejüket az eladási gondok. Ráadásul éreztetni kezdte hatását a szakmai felkészültségbeli hiányosság is. A selejt elérte a 45 százalékot, csupán az 1983- as esztendő végére sikerült leszorítani tíz százalékra. Botschner Misklősné főkönyvelő: — A tavalyi félévi mérleg 800 ezer forintos veszteséget jelzett a csempe- gyártásnál. Szorítottak a pénzügyi gondok, iparkodtunk megoldást találni. Az ebbéli iparkodás sürgető volt. A szövetkezeti építők és kisbútorgyártók egyre gyakrabban adtak hangot véleményüknek: semmi kedvünk a csempésekre rádolgozni! A mi pénzünket ne eméssze fel az új üzem! Az elmúlt év őszén szórólapokat küldött a szövetkezet a lehetséges vásárlóknak, ezekben már nyolcszázalékos árcsökkentést ígért. Tehette, miután sikerült a gyártási selejtet leszorítani, s hát — számolt a más területeken képződő nyereséggel is. Egyetlen cég adott visszajelzést: 120 kályhára való csempét kért. Mások viszont tudatták, hogy nehéz eladni a gyarmati csempét, óriásira duzzadtak az eladatlan készletek, mert a termék — drága. Nem váltak be az exportáláshoz fűzött remények sem. Egy nyugatnémet üzletember bemutatásra vásárolt egy garnitúrára való csempét — a későbbiekben nem jelentkezett. Űjabb nyugatnémet aján. latra a kért máztechnikát nem tudta megoldani a gyártó — még külső szakemberek felkérésével sem. Vida Attila főmérnök: — Ebkor termékváltással próbálkoztunk Szóba jött a má- zastetőcserép-gyártás, erre azonban a kemence nem bizonyult alkalmasnak. Egy kisszövetkezet ki akarta bérelni az üzemet, az innovációs alap azonban olyan pénzügyi garanciákat kért tőle, melyeket nem mert vállalni. Idén februárig bíztunk ebben a lehetőségben, ekkor T azonban kénytelenek voltunk elhelyezni a csempeüzemben dolgozókat. Botschner Miklősné főkönyvelő: — Esztendő végére ötvenszázalékos tervteljesítós mellett másfél millió forintos veszteség jött össze az üzemben. Nem volt más hátra, mint latotat tenni kapujára. S hogy a latot mégsem zárta le teljesen az üzem kapuját, annak egyetlen oka van csupán: valamiképpen túl kell adni a több mint két és fél millió forint értékű eladatlan, befejezetlen készleten. Ez történik napjainkban. Mi lesz a több millió forint árán létrehozott üzemmel? Vida Attila főmérnök: — Semmiképpen nem hagyhatjuk parlagon. Most vasszerkezetek gyártása ügyében folynak a tárgyalások, ilyen munkához emberünk is, fel- készültségünk is, technikánk is adott. Ez sem teljesen mentes a rizikótól, de ha a kockázat hátrányunkra jelentkezik, könnyebb a váltás. * A balassagyarmati szövetkezet elmúlt évre tervezett nyeresége a kudarc ellenére is összejött, hiszen más területeken bejött a szövetkezet számítása. A kellemetlen szájíz azonban megmaradt. A rizikó bizony balul is kiüthet, s ezt most már a balassagyarmatiak nagyon jól tudják. Okultak belőle, levonták a tanulságokat. A piaci helyzet mai változékonysága mellett biztos üzlet nincs, tehát egy lapra mindent föltenni nem szabad. Ez esetben például egy több célra hasznosítható kemence gyógyírt jelenthetett volna az értékesítési gondokra. A személyi feltételek létét (vagy nem létét) háttérbe szorítani — megint csak indokolatlanul dagasztja az egyébként is meglevő kockázatot. Amit a döntést hozó közgyűlésen csak sejtettek az ottlevők, az bizony szomorú valósággá vált: mesteri hozzáértés híján nem érdemes vállalkozásba belefogni! * Most két ember munkálkodik a csempeüzemben a korábbi, csaknem negyven helyett. Kiégetik a nyers csempéket, s igyekeznek vevőt találni a már elkészültekre. Szendi Márta Szemüvege mögött szinte fcésnyire húzódnak össze pupillái, arca rezzenéstelen, lát* Hí, igen figyel. — Jó gépe van —mondom! — Az — néz rám egy pillanatra. — Szikraforgácsoló. Még hetvenegy derekán kaptak. Jól emlékszem rá, mert Rzóta dolgozom rajta, meg a kevés közül, akkor volt egy kis szerencsém az életemben. Egy hétre két kollégámmal kimentünk Svájcba, Genfbe, mert odavalósi ez a masina es a gyártócégnél tanulmányoztuk a működését. No, hát az életem gyönyörű emléke. De amíg én odáig eljutottam... Megint rámnéz, legyint égyet,, s csak nagysokára kezd el beszélni. Bagl.yasalján születtem, heten voltunk testvérek, két leány, öt fiú. Apám, nem él már szegény, mert negyvenkilencben, ötvenkilenp éves korában meghalt, jövőre én is annyi leszek, bányász volt. Vájárkodott, de aztán megsérült a szeme, úgy került át a fenntartáshoz. Hogy nagy volt a család, s még napközben is tudjon valamit tenni- venni, állandóan éjszaka dolgozott. Sosem aludt ő növelünk. Ott, Baglyason növö- gettünk, aztán jött a háború, az egyik bátyám ottveszett a fronton, a másik fogságba esett, s amikor szabadult, rá MUNKASARCOK Egy a alig egy fél évre el is temettük. Valami kigyógyíthatatlan nyavalyát kapott, szegény. Érdekes, hiába biztatott az apám, én soha nem akartam bányász lenni, világéletemben a gépek érdekeltek. Csak hát hat elemivel nagyon nehéz volt akkoriban egy suty- tyógyereknek elhelyezkedni. De rám, akkor úgy tűnt, rámmosolygott a szerencse. Közvetlen az iskola befejezése után felvettek ide, a tarjám öblösüveggyárba, kemence mellé. No, aztán dolgoztam vagy két hetet. Aztán leállították a kemencét nagyjavításra, engem meg sokadmagammal elbocsátottak. Csak egy év múlva sikerült visszakerülnöm, akkor is csak úgy, hogy a sógorom, aki itt volt a gépműhelyben, szólt az érdekemben. Egy évig voltam segédmunkás, aztán megkötötték velem a tanonc- szerződést és negyvennégyben szabadultam fel, mint lakatos. Nagyon sokat dolgoztam, már suhanckoromban is. A szabadságot mindig nyáridőben, aratáskor vettem ki, volt itt egy, Szolnoki Béla nevezetű ember, annak egy cséplőgépe, s jártuk vele a portákat. Először csak az volt a feladatom, hogy leápoljam hétből a gépet, de aztán be kellett állni, etetni a masinát: Voltak akkora kévék, hogy átölelni is alig bírtam, etetni meg csak szép vékonyan lehetett, mert ha tömte az ember, tefulladt a gép. Bánja is azóta azokat az időket minden porcikám. Rossz a bal lábam, fáj a derekam, ropog a gerincem. De aztán, megszűntek ezek a nagy nyári foglalatosságok. Igaz, volt helyette mindig más. No, harmincöt éves voltam, amikor nagy elhamarkodottan megnősültem. Alig másfél esztendőt éltünk együtt a feleségemmel, s aztán szép csendben el is váltunk. Egyáltalán nem értettük meg egymást. No, de hagyjuk ezt. Hatvannégyben nősültem aztán újra, a nejemnek már volt egy gyereke, úgyhogy nagyapa vagyok már, az egyik unokám nyolcadikba jár, a másik ötödikbe. Csudára elszaladt az idő. Negyvennyolcban aztán, itt jut eszembe, én is kijártam a dolgozók iskolájában a hathoz még két osztályt, és továbbra is itt dolgoztam az öblösüveggyárban. Voltam formaszereíő, tíz évig vésnök, aztán ötvennyolctól hetvenig meg forma- és gépjavítással foglalkoztam. Hetvenegyben aztán, hogy megjött ez a gép, azóta csak ezen vagyok. Áldott jő masina ez. S bár ő is öregszik, ennyi idő alatt véletlenül sem volt annyi baj vele, mint a másikkal. Igaz, én vigyázok is rá nagyon, istápolóm, nem hajtom veszettül. Mégis, mindennel időre, szépen készen vagyok. Nagyon szeretem ezt a munkát, nem is tudom mi lesz velem, ha egyszer majd nyugdíjba kell menni. Negyvenöttől párttag vagyok, ötször vagy hatszor kaptam Kiváló dolgozó jelvényt, nemrégiben meg miniszteri kitüntetést, az Ábrahám Kálmán aláírása van rajta. 1960-ban építkeztünk, felhúztunk Baglyason egy takaros házat, van hozzá szép kert, megtérem benne minden zöldségféle, én nemigen szoktam a piacra járni effélékért. A feleségem nyugdíjas már, rokkantsága miatt kellett abbahagyni a munkát, egyébként raktárvezető volt a bányai fuvarozásnál, tudja ott a fiúkollégiummal átei- lenben. Szépen éldegélünk kettecskén. Hát ennyit tudtam mondani. Tudom, nem sok, de majd csak kibogoz valamit belőle, ha egyáltalán érdekes... * Andó Gyula szavait lejegyezte: m, Karácsony György Több pénz segélyezésre, üdültetésre,' a munkakörülmények javítására Szociális intézkedések a viz- és csatornamű vállalatnál A hatszázötven dolgozót foglalkoztató Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat gazdag szociális tervet hagyott jóvá erre az évre. A nagycsaládos dolgozók, a gyermekeiket egyedül nevelők, a gyermekgondozási segélyen lévők, valamint az egyéb körülmények miatt arra rászorulók segélyezésére 180 ezer forintot irányoztak elő. Lehetőség nyílik az alacsony nyugdíjjal rendelkezők támogatására is. Üdültetésre — a vállalatnak saját nyaralója van Jászapátiban, valamint a SZOT- tal közös Balatonszéplakon, emellett üdülőt bérelnek Debrecenben és Zamárdiban, s pihenhetnek dolgozóik Hajdúszoboszlón és Gyulán — 220 ezer forintot terveztek. A lakásépítések támogatására rendelkező összeg — ezt a múlt évben emelték meg jelentősen — 650 ezer forint, amelyet kamatmentes kölcsön formájában nyújtanak az idén nyolc dolgozójuknak. Különösen nagy figyelmet és — 4,1 millió forintot fordítanak munkavédelmi célokra, a munkakörülmények javítására. Ebben az évben adják át Bátonyterenyén az új üzemviteli helyiséget, s javul a helyzet Pásztón is. Itt a három évvel ezelőtt megvásárolt telephelyet újítják fel és bővítik a Somoskőújfalui karbantartó műhelyt is. Munkaruha és egyéb védő- felszerelés vásárlására több mint 700 ezer forintot költenek, a gázos klórozóberendezések biztonságos kezelése miatt legalább hat oxigénes légzőkészüléket szereznek be. Biztonságtechnikai és tűzvédelmi célokra 290 ezer forintot fordítanak, s a környezetvédelmet szolgáló elképzeléseik között szerepel a védte- rületek további fásítása is. jMÓGRÁD — 1984. április 10., kedd 3
