Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

Örökmozgó ember Tolmácsi Ferencet, a nagy- bórkányi termelőszövetkezet volt elnökét mostanában ta­lán még nehezebb elérni, mr-'t korábban. Hol azt mg ’fák, még nem érkezett meg, hol azt, már elment. Ami egyébként teljesen ma­gától értetődő egy olyan örök­mozgó embertől, mint ő... * — Milyen érzés ebben az irodában ülni, ahonnan ki­lenc éven át, mint elnök igaz­gatta a közöst? — Itt mindig jól éreztem magam. Most is. A zárszá­madás után, amikor Tuza Istvánt megválasztották utó­domnak, összepakoltam a pu- tyerkámat és hazavittem Kis- hartyánba. A hely — a fele­lősséggel — azóta az új el­nöké. Aki, mint megállapítottam, némileg átrendezte az irodát, de hogy az íróasztal nem ar­ra néz, amerre eddig, abból nem következik, hogy a szö­vetkezet is más irányba ha­lad. .. — Megvallom, vajmi keve­set tudok Tolmácsi Ferencről. Mint ahogyan általában keve­set tudunk azokról, akik egy- egy üzemet irányítanak. — Talán mert ez utóbbi a fontosabb. — Lehet, de így hatvan év után már illő képet festeni egy sikeres vezetőről. — Rendben. Bányászcsalád­ban születtem 1923-ban Kis- hartyánban. Tizenhat éves koromtól a síküveggyárban dolgoztam, mint segédmun­kás, majd 1942-ben kerültem az államigazgatásba. Külön­böző tanácsi beosztásban dol­goztam 1966-ig, amikor a nóg­rádi termelőszövetkezet elnö­kének választottak. — Egyik napról a másikra csöppent a mezőgazdaságba? — Lényegében igen, bár voltak valamelyes ismerete­im. Honnan? — A pártfóiskola agrárgaz­dasági szakán államvizsgáz­tam és falusi lévén, voltak bi­zonyos mezőgazdasági tapasz­talataim. — Most már csak a kettő­ből kellett valamit összeková­csolni. Nehéz volt? gondolkodás, a tenniakarás. De ugyanilyen fontosnak tar­tottam mindig egy vezető mö­gött a hátteret, a kiegyensú­lyozott, békés családi háttérre gondolok. Ez szerencsére meg­adatott nekem. Kívánom, hogy mindenkinek olyan fe­lesége és gyerekei legyenek, mint az enyéim. — Maradjunk még a kelle­mes dolgoknál. Mi volt a leg­kedvesebb emléke mezőgaz­dasági múltjából? — Amikor évközben sike­rült egyesíteni a német nem­zetiségiek lakta Berkenye és a szlovák nemzetiségi Nógrád két termelőszövetkezetét. Igaz ebben nagy segítségemre volt, hogy igen értelmes, szorgal­mas, munka- és földszerető emberek élnek azon a vidé­ken. Máig is szívesen gondo­lok rájuk. * — Most kérdezek csúnyát is. Tévedett már? — Ki az. aki soha ném té­ved, ha dolgozik. A fontos az, hogy az embernek legyen ere­je bevallani és fordítani a dolgokon, ha kell. — Nagy ipartéremtő híré­ben áll. Igaz ez? — Így nem. Legfeljebb any­uidban, hogy korán rájöttem, milyen fontos ez a megye me­zőgazdaságának. A nógrádi termelőszövetkezetben már 1967-ben komoly ipari tevé­kenységet folytattunk. A Mű­szer- és Fémipari Ktsz-szel kooperáltunk. Kaptam is ér­te. .. — Hogyhogy? — Elhappoltam az üzletet a rétságiak elől. Akkor éltem először és utoljára vissza az­zal, hogy olyan információk birtokába jutottam, amelyek­kel ezt megtehettem. Mentsé­gemre legyen mondva, a kö­zösségért tettem és olyan jól sikerült, hogy a kapcsolat az­óta is fennáll a szövetkezet és a ktsz között. — A beismerő vallomás enyhítő körülmény. — A képhez ez is hozzá­tartozik. — Ügy mint 1956 is? — Akkor is azt tettük, ami a kötelességünk volt. Nem volt könnyű fegyvert fogni, de nem lehetett mást tenni. Volt mit megvédeni és sikerült is azokkal szemben, akik el akarták venni. — Ügy tudom ki is tüntet­ték a- Munkás-Paraszt Hata­lomért Emlékéremmel. — Nem egyedül engem. Es talán, ha akkor nem cselek­szünk, nem kaphattam volna meg éppen huszonöt évvel ké­sőbb a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. — Térjünk vissza a jelen­hez. Itt Nagybárkányban hár­man indultak csaknem egy­forma eséllyel az elnökségért most januárban. Hogy lehet ez? — Büszke is vagyok rá. Igazol, amit mondtam az előbb. Megfelelő emberek áll­tak mellettem. Hárman is, mert a negyedik — Percze József — már három éve Bá- tonyterenyén elnök, de ö is hozzánk tartozott. Ez a trió, a termelőszövetkezet élén mindent tud, amit ma tudni kell a vezetőknek. Egyidősek, 35—36 évesek, öt—hat éve együtt dolgoznak, megértik egymást. Mindez garancia az eddigiek folytatásához, sőt az előbbre lépéshez. — Ha jól tudom, augusz­tusban megy nyugdíjba. Ad­dig? — Az elnökin kívül vala­mennyi funkcióm változatlan, úgyhogy tennivaló akad bő­ven, itt helyben is, de segí­tek a karancssági termelőszö­vetkezet új vezetőinek, akik­nek a közös ipari tevékeny­ségét kell rendbe tenni. Sza­bad időmben pedig majdnem azt csinálom otthon a kertben kicsiben, mint korábban ti­zenhét évig nagyban. — Ha valamit kívánna, mi lenne az? — Nincsenek gondjaim, vi­szont van két gyönyörű uno­kám. Egészséges vagyok. Mit kívánhatnék? Csak rosszabb ne legyen. Zilahy Tamás Kányási újítók — Közgazdasági szempont­ból nagyon sokat adott a part.föiskola. Gondolkodásban ■ is. Ez a kettő már akkor is fél sikernek számított. — Éj a másik fele? — Olyan kiváló szakembe­reket sikerült magam mellé szerezni, akikkel közösen min­dent meg tudtunk oldani, Nógrádban is és itt Nagybár­kányban is. Ez a lényeg. A kollektív munka, az együtt­várokozásbon „öszvérgépet" találtak ki, ter­veztek meg és készítettek el a Nógrádi Szénbányák kányási ak­naüzemének. ötletemberei. Lackó István külfejtési irányitó, Miha- lik Sándor kányási főmérnök, Livo László főművezető és Er- hardt Miklós aknavezető egy 2 PNB 2-B típusú szovjet rakodó­gépet és egy F 6—HK jelű ma­gyar gyártmányú fejtő-rakodó gép jövesztőfeiét dolgozta ösz- sze egy masinává. A változtatás értelme az volt, Hogy az F 6-osokat alkalmassá tegyék a kányási „terepviszo­nyok” közt való termelésre. Ezeknek a gépeknek az önjáró­szerkezete nem bírta azokat a megpróbáltatásokat, amelyek Kányáson vártak rájuk. A 2 PNB 2-esek viszont kitűnően megbirkóztak velük. A most lét­rejött „öszvér" várhatólag egye­síti a két gép előnyeit, s föl­lendítheti a vágathajtást. Már 1982-ben kipattant az öt­let egy beszélgetés alkalmával a szakemberek fejéből. A műsza­kilag legkényesebb részletei, a jövesztőfejet tartó acélkart Livo László tervezte meg; illet­ve az összes többi műszaki do­kumentációt ő készítette el. A megvalósulás azért váratott ma­gára, mert az acélkart, hogy te­herbíró legyen, külön formába kellett önteni. Erre a feladatra a borsodnádasdi öntöde vállal­kozott: három darabot készített a fontos alkatrészből. Az összeszerelést Baranyi Sándor rakodógép-javító brigád­ja oldotta meg. Érdeme a kol­lektívának, hogy a napi üzemi feladatok mellett, sok-sok saját leleményt fölhasználva készült el az igényes munkával. Min­dent egybevetve a módosítás öt­százezer forint ráfordítást köve­telt. A bányai „öszvért” a közeli napokban próbálják ki Kányá­son. Elsőként Vályi László bri­gádja ha it vele egy 600 méte­resre tervezett vágatot. Ha a gép beválik, májusban úgyne­vezett gyorsvágathajtásra tesz­nek kísérletet a vájárok. To­vábbá még egy „öszvért" állí­tanak össze a vállalat műsza­kijai. az eb' géppel S7erzeU Nagyüzemi „csendélet”. tapasztalatok fölhasználásával. Hcssrű távú tervezés Milyen lesz 2000-ben a magyar népgazdaság? MAR-MAR BELÁTHATÓ KÖZELSÉGBEN VAN a „bűvös" ezredforduló. Várhatóan mi történik addig, milyen lesz 2000-ben a ma­gyar népgazdaság? Miből mennyit és hogyan termelünk és miképp élünk? Hol tartunk majd a világ hasonló fejlettségű országaihoz viszonyítva? Megannyi nyitott kérdés, amely­re azonban — mert az idő sürget — legalább tervezéssel, előrelátással válaszolni kell. Ezért bízta meg a Minisztertanács az Or­szágos Tervhivatalt, hogy készítse el a hosz- szú távú, 2000-ig szóló tervet. A nagy mun­kába bevonták a Magyar Tudományos Aka­démiát, a tudományos intézményeket, továb­bá a társadalmi szervezeteket, a tanácsokat és egyes gazdálkodó szervezeteket is. Elké­szült a terv, a Minisztertanács megtárgyal­ta és elfogadta. NEHEZEBB FELTÉTELEK Lehet-e a mai nehéz és bizonytalan világ- gazdasági helyzetben csaknem két évtizedre előre tervezni? Sokszor és sok oldalról me­rült fel ez a nem éppen indokolatlan kér­dés. S a válasz: nemcsak lehet, de feltétle­nül kell is! Éppen azért, mert a mai világ- gazdasági problémák nem lehetnek örök- életűek, gondosan kell előre tervezni az utá­na következő időszakra. S tervezni kell azért is, mert a hosszú távú tervezés- eredményeit hasznosítani lehet a középtávú — ötéves — tervek elkészítésénél, a gazdaságirányítás korszerűsítése során. De nem utolsósorban azért is, mert ez segít a KGST-országokkal folytatott tervegyeztetésben és általában a külkereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztésében is. Természetes, hogy az ilyen hosszú távra szóló terveknél sok bizonytalansági tényező­vel kell számolni. Elsősorban talán a mun­kaerőhelyzetre, hiszen ha feltételezzük, hogy ugyanennyi lesz a munkaképes ember az or­szágban, mint ma — közben meghosszabbo­dik a tanulási idő, viszont rövidebb lesz a munkaidő, és mind több munkaerőt igényel­nek a szolgáltató ágazatok. Mindebből kö­vetkezik, hogy a termelő ágazatok számára a mainál kisebb munkaidőalap marad. Előrelátható az is, hogy a beruházások mértéke — bár a mainál gyorsabb gazdasá­gi növekedéssel számolunk — nem éri el a korábbi évtizedek átlagát. Energia- és alap­anyag-ellátásunk mintegy fele ma importból származik, ennek növelésére kevésbé lesz le­hetőség, mint eddig. Tartósnak kell tekinte­nünk, hogy piaci pozícióink kedvezőtleneb­bé váltak, több a versenytárs, nehezebben tudjuk értékesíteni a mezőgazdasági és más termékeinket a fejlett tőkésországokban, a diszkriminációs és protekcionista intézkedé­sek miatt. Nehezebben tudjuk árucikkeinket értékesíteni a KGST-országokban is. Mindez — valljuk be — nem túl biztató.. Hozzá kell azonban tenni, hogy a bosszú tá­vú terv a legnehezebb feltételekkel számolt, s ha ezek közül valamelyik (vagv akár több is) kedvezőbben alakul, az mindenképpen éreztetni fogja jó hatását. VERSENYKÉPESSÉG ÉS NYITOTTSÁG A teljes foglalkoztatottságot úgy kell fenn­tartani — húzza alá a Minisztertanács által elfogadott terv —, hogy az segítse elő a munkaerő hatékony hasznosítását, mobilitá­sát és a kollektív újító törekvéseket. Ehhez tartozik, hogy jobban kell honorálni a minő­séget, a jövedelmező termelést, a hozzáér­tést, a vállalkozó és ‘ innovációs készséget. A termelés hatékonyságának elsősorban a bel­ső és külső piac elismerésében, azaz a több­letjövedelemben kell kifejeződnie. Minőség, minőség és ismét minőség. Ennek kell előtérben állnia a termelésben — de a közéletben, a mindennapi életvitelben is. Része ennek az ésszerű takarékosság, az anyagi értékek, a nemzeti vagyon gondos megőrzése is. Minőségileg magasabb szintre kell emelkednie a szocialista tulajdonformák együttműködésének és munkamegosztásának is. Gazdasági kapcsolatainkat erősíteni kell a KGST-országokkal, a harmadik világ orszár gaival és a fejlett tőkésországokkal is. Meg kell őriznünk gazdaságunk nyitottságát és kiegyensúlyozottságát. Túl a jelenlegi kap­csolatokon, módot és lehetőséget kell adni arra, hogy a gazdálkodó egységek új formá­kat, önálló és közvetlen kapcsolatokat ala­kítsanak ki a határokon túl, s hogy fejlesz­tési döntéseikben mérlegelhessék, érvénye­síthessék azokat az irányokat és követelmé­nyeket, amelyek a világ gazdasági-technikai fejlődésében mutatkoznak. Nem megy ez egyik napról a másikra, de még egyik évről a másikra sem, hiszen eh­hez jelentős szerkezeti átalakításokra és a hatékonyság javítására van szükség. Olyan termékeket kell előállítani, amelyek korsze­rűek s éppen ezért versenyképesek több pia­con is. Nagyon időszerű a technikai-techno­lógiai korszerűsítés, elengedhetetlenül fontos a szervezés megjavítása, a termelési folya­matok ésszerűsítése. Így lehet csak a mai magas fajlagos anyag- és energiaköltségeket jelentősen csökkenteni. Indokolatlanul magas ma az élőmunka-ráfordítás is. a vállalatok és az Állam Javításra, korszerűsítésre szorul a magyar gazdaság belső munkamegosztása, a gazda­sági egységek közti együttműködés — pél­dául a nyersanyagot, az alkatrészeket, fél­kész termékeket szállító vállalatok és a kész­terméket előállítók között —, továbbá, nem utolsósorban az ehhez kapcsolódó érdekelt­ségi rendszer. Ismét példaként: az exportból származó jövedelemtöbbletben nincs érde­keltsége a mégoly fontos félkész terméket .vagy alkatrészt gyártó vállalatnak. Növelni kell az érdekeltséget az importhelyettesítő anyagok bevezetésénél, felhasználásánál is. Növekszik a következő bő másfél évtized­ben az infrastruktúra, azaz a szolgáltató ága­zatok szerepe. Ez — az úgynevezett háttér­iparral együtt — feltétele annak, hogy nö­vekedjék az ipari (és általában az anyagi) termelés hatékonysága. Az iparon belül pe­dig a feldolgozóipar egyes tevékenységeit kell már a 80-as évek második felében kor­szerűsíteni, versenyképessé tenni beruházá­sai arányának növelésével. . önállóság, vagy irányítás? Sokszor feltett kérdés ez napjainkban, s kétségtelen, hogy az ezredfordulóig — vagyis hosszú távon — erre feltétlenül válaszolni kell, mégpedig egyértelműen. A Minisztertanács által elfo- gadottt terv kimondja: a struktúraváltozá­sok döntő részéhez vállalati kezdményezésre van szükség, a piaci követelményekhez és lehetőségekhez alkalmazkodva. Ez azonban nem zárja ki, sőt feltételezi a fő irányok megjelölésénél, a műszaki-termelési kultú­rák, tudományos irányzatok elterjesztésénél az állami befolyásolást, illetve azt, hogy a fejlesztéseknél az állam határozza meg az elsőbbséget, a sorrendet. Ugyancsak az ál­lam tevékeny, irányító részvételére van szük­ség a termelés fejlesztéséhez szükséges kép­zési és egyéb feltételek megteremtésénél, az együttműködési területek gyors kijelölésénél és összehangolásánál. A NÖVEKEDÉS VARHATÖ ÜTEME Hosszú távon ilyen elsőbbséget ad az ál­lami a „bioprogram”-nak, a mikroelektroni­ka és a számítástechnikai kultúra népgazda­sági elterjesztésének, az anyag- és energia- takarékos, környezetkímélő technológiák és technikák kifejlesztésének és alkalmazásá­nak. Ugyancsak állami feladat a komplett technológiák és komplex rendszerek olyan mértékű és irányú fejlesztése, hogy azok ex­portálhatok legyenek, továbbá a szellemi ex­port súlyának növelése. Mit jelent mindez a számok — immár köz­érthető — nyelvére lefordítva? Húsz év (1981—2000) átlagában, évenként a nemzeti jövedelem 2—3 százalékos növekedésével szá­mol a terv. Ugyanakkor a lakosság fogyasz­tása évenként másfél—két és fél százalékkal, a reáljövedelem ugyancsak, éves átlagban, 1,8—2.9 százalékkal növekszik. S HOGYAN ALAKULNAK ADDIG A FELTÉTELEK? A tervdokumentum erre vo­natkozólag több változatot dolgozott ki. Ru­galmasan, hogy alkalmazkodni lehessen az élet változásaihoz. S hogy a népgazdaság minden lehetőség legjobb, legésszerűbb ki­használásával fejlődjék tovább az ezredfor­dulóig, meg azután is. Illés János. az Országos Tervhivatal főosztályvezetője Pásztói mérleg A pásztói áfész tizenöt fős nöbizottsága eredményesen tevékenykedik az érdekkép­viselet ellátásában, ugyan­akkor sokat tesz a szövetke­zet üzletpolitikai céljainak valóra váltásáért is. A nőbi­zottság tevékenységének mostani értékelése számos példát sorakoztat fel a sok­színű feladatvállalásra. Többek között megtárgyal­ták a kiskereskedelem alap­ellátásának helyzetét, az ösz- szegezés eredményeként pedig számos javaslatot tettek a további teendőkre a szakve­zetésnek. A nőbizottság nagy figyelmet szentel a szolgálta­tások bővítésére, a kistelepü­lések áruellátására, a gyer­mekek és az idős emberek étkeztetésére, valamint a ke­reskedelmi és vendéglátóipari egységek környezeti kultúrá­jára. Fontos része a tevékeny­ségnek, hogy áru- és divat- bemutatók keretében megis­mertetik a lakosságot az új és modern árucikkek kínála­tával. Az eredményesebb gazdál­kodás érdekében propagálta a nőbizottság a dolgozók köré­be a szerződéses üzemeltetés előnyeit, ugyanakkor igen nagy szerepet vállaltak az is­kolaszövetkezet taglétszámá­nak gyarapításában is. A széles körű tevékenységre vall, hogy a dolgozók egész­ségének védelme érdekében több előadást szerveztek, részt vettek a véradás előké­szítésében, évről évre meg­szervezik a nődolgozók immár hagyományos rákszűrését. Sokat (esznek az idős, egye­dülálló és mostohább körül­mények között élő szövetke­zeti tagok felderítéséért és* megsegítésükért. Gondol a nőbizottság a szabad időre is, színes programokkal/összekö­tött kirándulásokat szervez­nek. A most meghatározott fel­adatok egyik fontos elhatá­rozása: szeretné a pásztói áféSz nőbizottsága, ha a ha­zánk felszabadulása 40. év­fordulója tiszteletére kezde­ményezett munkaversenybe tömegesen bekapcsolódná­nak a nők. | NOGRAD — 1984. április szerda V 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents