Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-19 / 92. szám
Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ii i r r rr m nleserol (Folytatás az 1. oldalról) és tulajdonviszonyok, tervszerűbbé vált a gazdasági előrehaladás. Nőtt a vállalatok önállósága, hatásosabban érvényesült az anyagi érdekeltség, a munka szerinti elosztás szocialista elve. Fokozódott a vállalatok, a dolgozók érdekeltsége a szervezett, jó minőségű munkában. 2. A Központi Bizottság megállapította: a szocialista építőmunkában növekvő társadalmi, gazdasági követelményekkel kell számolni. Feladataink megoldása, hosszú távú társadalmi, gazdasági céljaink elérése megköveteli, hogy reálisan számba vegyük a külső gazdasági feltételeket, de mindenekelőtt aria van szükség, hogy javítsuk a hazai munkánkat, maximálisan kihasználjuk gazdasági adottságainkat, a szocialista rendszerben rejlő lehetőségeket. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az ország adottságainak megfelelő, hatékonyan működő gazdaságirányítási rendszer a szocialista társadalom építésének, a gazdaságpolitikai célok elérésének nélkülözhetetlen eszköze. Alapvető követelmény, hogy az irányítás összhangban legyen az ország gazdasági fejlettségével, és segítse az építőmunka feladatainak megoldását. Gazdasági tevékenységünk középpontjában az elkövetkező években is a minőségi tényezők kibontakoztatása, a gazdaság jöVedelemteremtő képességének és nemzetközi versenyképességének fokozása áll. Gyorsítani kell a műszaki haladást, csökkenteni a fajlagos anyag- és energiafelhasználást, ésszerűsíteni a munkaerő-gazdálkodást. Javítani kell a köztulajdonnal való gazdálkodást, s fejleszteni a dolgozók tulajdonosi tudatát. Olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek mozgósítják a kollektívákat és az egyéneket, s jelentős energiákat felszabadítva a gazdasági hatékonyság javulását eredményezik. Tovább kell javítani a nép- gazdasági tervezést, erősíteni a központi gazdaságirányltó tevékenységet, növelni a vállalatok önállóságát és kezdeményezőkészségét, bővíteni a szabályozott piac szerepét. 3. A Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy a gazdaságirányítás folyamatos, összehangolt tökéletesítése fogja át az irányítási rendszer minden elemét: a tervezést, a gazdasági szabályozást, az intézményi és szervezeti rendszert, és segítse az emberi tényező szerepének teljesebb kibontakoztatását. A szocialista állam gazdaságszervező funkciójának megfelelően a központi gazdaság- irányítás fő feladatai a következők legyenek: a népgazdasági terv és az állami költségvetés kidolgozása, végrehajtásának szervezése, ellenőrzése, a gazdasági folyamatok összehangolása, az irányítás eszközeinek a kimunkálása és működtetése. A népgazdasági terv a társadalmi érdek érvényesítésének, a szocialista gazdaság irányításának alapvető eszköze. A népgazdasági tervezésnek és a terveknek jobban meg kell felelniük a gazdaság intenzív fejlődési szakaszával, a változó külgazdasági feltételekkel összefüggő feladatoknak. A változó körülmények között is biztosítani kell, hogy a tervek reálisak, megalapozottak legyenek. Erősödjék a tervezés nyitottsága, rugalmassága. A népgazdasági tervek az eddiginél jobban mérlegeljék és vegyék figyelembe a gazdasághoz szorosan kapcsolódó társadalmi folyamatokat, az oktatásügyet, a szakemberképzést, a közművelődést, a szociálpolitikát. A gazdasági szabályozás, az üzemek közötti gazdasági verseny teremtsen olyan körül2 NÓGRÁD - 1984. ményeket, amelyek a gazdálkodás valamennyi résztvevőjét az eredmények és a teljesítmények növelésére, rugalmas alkalmazkodásra ösztönzik, szorítják. A termelőüzemekkel szemben általános és ilapvető követelmény a nyereséges gazdálkodás. A társadalmi szempontból fontos szociálpolitikai, művelődéspolitikai szolgáltatást nyújtó vállalatoknál, szervezeteknél, az infrastruktúra néhány ágazatánál, az egészségügyben olyan pénzügyi szabályozás működjék, amely az alapfeladatok színvonalas ellátását összekapcsolja a takarékosság követelményével. Az árrendszer fejlesztésével el kell érni, hogy a termelői árak csak a társadalmilag indokolt ráfordításokat juttassák érvényre, ennek révén fokozottan késztessék a termelőket és a felhasználókat a hatékony gazdálkodásra. Az árképzési és kalkulációs előírásokat egyszerűbbé, áttekinthetőbbé és ellenőrizhetőbbé kell tenni. Folytatni kell a termelői ártámogatások leépítését. A fogyasztói árrendszer feleljen meg mind a gazdasági, mind a társadalompolitikai követelményeknek. A termelés és a szükségletek kellő összhangjának, a megfelelő áruellátás biztosításának feltétele, hogy a fogyasztói árakban érvényesüljenek a termelői árakban kifejezésre jutó szükséges ráfordítások. A fogyasztói árak tartósan ne szakadjanak el a termelői áraktól. Állami támogatást hosszabb távon csak a társadalompolitikai szempontból indokolt termékek, szolgáltatások fogyasztói ára tartalmazzon. A lakosság fogyasztásában alapvető termékek és szolgáltatások árát továbbra is központilag kell meghatározni. Változatlanul hatósági árformába tartozzanak az alapvető élelmiszerek, az üzemanyagok, a tüzelőanyagok és más meghatározott termékek és szolgáltatások árai. Biztosítani kell a jövedelmek és az árak tervszerű alakulását, a fogyasztói árak érdemi ellenőrzését. Gazdasági céljaink elérésének fontos feltétele, hogy a társadalmi, erkölcsi megbecsülés és az anyagi érdekeltség egyaránt a teljesítmények növelésére ösztönözzön. A keresetek jobban fejezzék ki a tényleges teljesítményeket, és tükrözzék a munka társadalmi hasznosságát A szabályozás tegye lehetővé a hatékonyan gazdálkodó, nyereséges termelést folytató vállalatoknál a magasabb keresetet, s akadályozza meg a keresetek növekedését ott, ahol a hatékonyság ezt nem támasztja alá. A jelenlegi vállalati átlagbér-szabályozás szűnjön meg azokon a területeken, ahol a teljesítmény növelésére ösztönző módszerek alkalmazhatók, s a gazdasági verseny, az ár- és költségérzékenység képes korlátozni a teljesítménnyel nem megalapozott bérkiáramlást. A bér-, illetve keresetszabályozás továbbfejlesztésével is elő kell segíteni az elosztás szocialista elvének következetesebb érvényesítését, a teljesítményt visszatartó, fékező hatású egyenlősdi szemlélet és gyakorlat visszaszorítását. Elsősorban a többet vállaló, a kezdeményező, a kimagasló teljesítményt nyújtó dolgozók anyagi megbecsülését kell fokozni. A vállalati vezetők anyagi érdekeltségét, jövedelmét a vállalati gazdálkodás hatékonyságához kell kötni, figyelembe véve a kollektíva értékítéletét is. Társadalmi juttatási rendszerünknek az elmúlt évtizedekben kialakult alapvonásait meg kell tartani. A szociálpolitika továbbfejlesztése, valamint a társadalmi juttatásokra fordított eszközök erősítsék a létbiztonságot, mérsékeljék az indokolatlan társadalmi egyenlőtlenséget. Arra kell törekedni, hogy távlatiáprilis 19., csütörtök lag az összjövedelmen belül növekedjék a munkajövedelmek aránya. A gazdaságirányítási intézményrendszer, valamint a vállalati szervezeti rendszer fejlesztésével elő kell mozdítani a hatékonysági követelmények érvényre jutását, a vállalati önállóság növekedését és a vállalatok közötti gazdasági verseny kibontakozását. A vállalati méretek a gazdaságosság és az ésszerű termelés követelményeihez igazodjanak. Javítani kell az állami vállalatok közötti kooperációt, valamint az állami vállalatok és a szövetkezetek együttműködését. A gazdaságirányító szervek és az állami vállalatok kapcsolatait oly módon kell továbbfejleszteni, hogy növekedjék a gazdaságirányítás hatásfoka és bővüljön a vállalatok önállósága, felelőssége a gazdálkodásban. A jelenlegi vállalatvezetési formában — kinevezett vezetővel. igazgató tanáccsal, felügyelő bizottsággal — működjenek a kommunális és köz- szolgáltató vállalatok, valamint az állami érdekből a Minisztertanács által ide sorolt vállalatok. Az állami vállalatok körében — a tulajdon jellegének változása nélkül — két új vezetési formát kell alkalmazni: a vállalati tanács, illetve a választott vezetőség útján történő irányítást. Mindkét esetben állami hatáskörben marad: a vállalatok alapítása, s egyidejűleg a tevékenységi körük meghatározása, a vállalatvezetési forma, valamint a vezetőkkel kapcsolatos káderhatáskör megállapítása, a vállalatok megszüntetése. Vállalati tanács irányításával működjenek a közepes és egyes nagyméretű állami vállalatok. A vállalati tanács a vállalat stratégiai döntéshozó szerve, amely átruházott hatáskörben gyakorolja a szocialista tulajdonnal kapcsolatos egyes rendelkezési és munkáltatói jogokat. A vállalat folyamatos irányítása, a vállalati terv megvalósításához szükséges döntések meghozatala a vállalati Igazgató feladata, illetve joga. A vállalati tanács tagjai a dolgozók küldöttei és a vállalatvezetés képviselői legyenek. Munkájában részt vesz a vállalat pártszervezetének, szakszervezetének és KlSZ-szervezeté- nek titkára. A dolgozók küldötteit meghatározott időre a vállalati kollektíva választja. — Választott vezetőséggel általában a kisebb minisztériumi és tanácsi vállalatok működjenek. A tulajdon feletti egyes rendelkezési és munkáltatói jogokat a dolgozók közgyűlése vagy küldött- gyűlése gyakorolja. A vállalatot az igazgató és a vállalati vezetőség irányítja. Az igazgatót és a vállalati vezetőség tagjait a dolgozók választják meg és hívhatják vissza. A vállalati tanáccsal, illetve a választott vezetőséggel irányított vállalatok esetében a törvényességi felügyeletet vagy az ágazati minisztériumok, vagy a fővárosi, a megyei, illetve a helyileg illetékes tanácsok gyakorolják. 4. A Központi Bizottság áttekintette gazdaságirányítási rendszerünk fejlesztésének társadalmi összefüggéseit. Hangsúlyozta, hogy társadalmi és gazdasági céljaink elérése megköveteli a népgazdaság teljesítőképességének jelentős fokozását, és az ezt akadályozó tényezők következetes felszámolását. Megállapította, hogy a gazdasági teljesítmények növelését akadályozza: a műszaki színvonal viszonylagos elmaradottsága, az anyagi érdekeltség nem kellő érvényesülése, az alacsony hatékonyságú vagy veszteséges gazdasági tevékenységek kiterjedt köre. az irányító munka gyengeségei, az üzem- és munkaszervezés hiányosságai, a munkafegyelem lazaságai, s helyenként a munkaerő nem megfelelő foglalkoztatása. A gazdaságirányítás továbbfejlesztésének az is célja, hogy mindezekre a problémákra olyan szocialista megoldást találjunk, amely a kedvezőtlen folyamatok fokozatos felszámolását segíti elő és biztosítja alapvető társadalmi és politikai feladataink megoldását. A Központi Bizottság ismételten hangsúlyozta, hogy a gazdasági építésben a párt alapvető feladata a gazdaság- politika meghatározása, érvényre iuttatása és a végrehajtás ellenőrzésé. A pártszervezetek fő feladata a gazdaságpolitikai elvek helyi érvényesítése, a végrehajtás segítése politikai eszközökkel, a tömegtámogatás biztosítása, a tömegek mozgósítása. Megfelelő ideológiai, politikai tevékenységgel alakítsák a köz- gondolkodást, fordítsanak fokozott gondot a kádermunkára. támogassák határozottan a jó kezdeményezéseket. A Központi Bizottság felhívja a szakszervezeteket, a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, a társadalmi szervezeteket, hogy sajátos eszközeikkel segítsék a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésére 1985- től folyamatosan és összehangoltan kerüljön sor. A Központi Bizottság felkéri a Minisztertanácsot, hogy dolgozza ki a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésével kapcsolatos állami feladatokat, terjessze az országgyűlés elé a szükséges törvénymódosítási javaslatokat. * A Központi Bizottság köszönetét és elismerését fejezte ki a kommunista és párton kívüli tudósoknak, elméleti és gyakorlati szakembereknek, a közreműködő intézményeknek, mindazoknak, akik a tárgyalt napirend előkészítésében részt vettek. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy állásfoglalását a gazdaságirányítás továbbfejlesztéséről teljes terjedelemben nyilvánosságra hozza a Társadalmi Szemlében és a Pártéletben. (MTI) KÖZLEMÉNY Andrej Gromiko magyarországi látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívására Andrej Gromiko, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter 1984, április 17—18. között hivatalos baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szívélyes légkörű találkozón fogadta Andrej Gromikót és megbeszélést folytatott vele. Lázár György, a Minisztertanács elnöke találkozott és tárgyalásokat folytatott Andrej Gromikóval a magyar—szovjet kapcsolatokról. Várkonyi Péter és Andrej Gromiko a külügyminiszteri tárgyaláson véleményt cserélt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A találkozók és a megbeszélések a két ország kapcsolataira jellemző testvéri barátság, a nézetazonosság, a kölcsönös bizalom légkörében folytak. A felek a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség 1983. júliusi szovjetunióbeli látogatása idején kötött megállapodások szellemében áttekintették a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kétoldalú kapcsolatainak alakulását. Nagy megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország együttműködésének elmélyítésére irányuló széles körű program minden területen eredményesen valósul meg. Fejlődtek az MSZMP és az SZKP, az állami szervek és a társadalmi szervezetek gyümölcsöző kapcsolatai, tökéletesedik a nemzetközi együttműködés, dinamikusan növekszik az árucsere-forgalom, bővül a termelési kooperáció és a szakosítás, elmélyülnek a tudományos és a kulturális kapcsolatok. A felek ismételten hangsúlyozták, hogy az MSZMP és az SZKP, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió testvéri szövetségének további erősítése az 1967-ben aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel összhangban, megfelel a magyar és a szovjet nép alapvető érdekeinek, hozzájárul a két ország szocialista és kommunista építőmunkája feladatainak eredményes megoldásához. Magyarország és a Szovjetunió politikájában kiemelkedő helyet foglal el a szocialista országok barátságának, együttműködésének, a szocialista közösség egységének és összeforrottságának sokoldalú elmélyítése. A felek hangsúlyozták a Varsói Szerződés nagy jelentőségét, azt, hogy e szervezet megbízhatóan garantálja a tagállamok biztonságát, hatékony eszközül szolgál békeszerető külpolitikai irányvonaluk megvalósításához, aktív tényezője a béke megőrzésének Európában és az egész világon. Magyarország és a Szovjetunió a jövőben is kész erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében tökéletesedjen a szocialista országok gazdasági együttműködése, mélyüljön a gazdasági integráció minden egyes tagország és a szocialista közösség érdekeinek megfelelően. A nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecsere tükrözte a felek nézetazonosságát az agresszív imperialista erők tevékenységének következtében kiéleződött világhelyzet értékelésében. A magyar fél nagyra értékelte azokat az új szovjet békekezdeményezéseket, amelyeket Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke terjesztett elő. Külön kiemelte annak jelentőségét, hogy a Szovjetunió kész a többi nukleáris hatalommal bármikor olyan megállapodás megkötésére, amely kötelező normatívák formájában szabályozza viszonyukat. Ezzel összefüggésben ismét felhívták a figyelmet az amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítése megkezdésének rendkívüli veszélyeire. Az Egyesült Államok és NATO- beli szövetségeseinek a katonai erőfölény megszerzésére irányuló politikája megingatja az államok közötti bizalmat, akadályozza a normális együttműködést, a helyzet veszélyes megromlásához vezet Európában és az egész világon. A Szovjetunió és a többi szocialista ország a kialakult katonai erőegyensúly megbontásának megakadályozása érdekében védelmi jellegű válaszintézkedéseket kénytelen tenni. Ezekre nem lenne szükség, ha az ÜSA és a NATO más országai visszatérnének az új rakéták európai telepítése előtti helyzethez. Ez megnyitná az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén alapuló igazságos tárgyalásokhoz vezető utat. Magyarország és a Szovjetunió úgy véli, hogy a jelenlegi körülmények között is lehetséges az áttérés a konfrontáció politikájáról az enyhülés és az együttműködés politikájára. Ezt elősegítené az államok közötti komoly és becsületes párbeszéd a béke megőrzésének és megszilárdításának kérdéseiről; g fegyverkezési verseny beszüntetésének gyakorlati útjairól; az egyoldalú előnyök megszerzésére irányuló j%óbálkozásokról való lemondásról, a nemzc‘'-özi jog általánosan elismert elveinek és normáinak, az érvényes szerződéseknek és megállapodásoknak szigorú betartásával. Az érdemi tárgyalásokhoz és a megállapodásokhoz reális alapot nyújt a Vársói Szerződés számos kezdeményezése, amelyeket a taggor- szágok prágai Politikai Nyilatkozata és a moszkvai Közös Nyilatkozat tartalmaz. A felek leszögezték, hogy a többi szocialista országgal együtt a jövőben is aktív és következtés erőfeszítéseket .tesznek e program valóra váltására, amely a nukleáris háború elhárítására, a nemzetközi feszültség enyhítésére, az államok közötti egyetértés és együttműködés fejlesztésére irányul. Magyarország és a Szovjetunió síkraszáll a közép-európai fegyveres erők és fégy- verzetcsökkentéséről folyó bécsi tárgyalások sikeréért. Ehhez az szükséges, hogy a tárgyalásokon részt vevő nyugati államok érdemben foglalkozzanak a szocialista országok konstruktív javaslataival. A felek kifejezték határozott szándékukat: továbbra is erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó stockholmi konferencián olyan megállapodások szülessenek, amelyek csökkentenék a katonai szembenállást, erősítenék a kölcsönös bizalmat és ezzel elősegítenék a nemzetközi helyzet kedvező irányú változását. Magyarország és a Szovjetunió ezzel összefüggésben ismételten hangsúlyozta a szocialista országok javaslatainak nagy jelentőségét: a stockholmi konferencián részt vevő nukleáris hatalmak vállaljanak kötelezettséget arra, hogy elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvert és kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról, a békés kapcsolatok fenntartásáról. A felek áttekintettek több más időszerű nemzetközi kérdést is, köztük a közel-keleti, a közép-amerikai és a karib- tengeri, valamint az Afrika déli részén kialakult helyzetet. Állást foglaltak amellett, hogy továbbra is síkraszáll- nak a meglevő feszültséggócok és fegyveres konfliktusok felszámolásáért, újabbak kialakulásának megelőzéséért, a nemzetközi problémák békés, politikai rendezéséért. Magyarország és a Szovjetunió szolidaritásáról biztosította az agresszív imperialista politika ellen, a szabadságért, a függetlenségért, és a társadalmi haladásért küzdő népeket. A felek eredményesnek értékelték a megbeszéléseket és kifejezték meggyőződésüket, hogy azok hozzájárulnak a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió együttműködésének elmélyítéséhez, a két ország ncp^í. barátságának erő-' sítéséhez. (MTI) j
