Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)

1984-04-17 / 90. szám

t Szovjet— egyiptomi kapcsolatok Butrosz Gáli egyiptomi kül­ügyi államminiszter hétfőn másfél órás tárgyalást foly­tatott Vlagyimir Poljakovval, a Szovjetunió külügyminisz­tériuma közel-keleti főosztá­lyának igazgatójával, aki öt­napos konzultációra vasárnap érkezett Kairóba. Poljakov a Szovjetunió kairói nagykövete volt 1981-ig, amikor Szadat elnök rendelkezésére el kel­lett hagynia Egyiptomot. Az egyiptomi külügyminisz­térium szóvivője a tanácsko­zások után kijelentette, hogy „mindkét felet a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének és javításának célja vezérli”. (MTI) Emlékünnepség A volt koncentrációs tábo­rok felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából a Ma­gyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége Nácizmus Üldözöt­téinek Bizottsága vasárnap emlékünnepélyt rendezett Bu­dapesten a Magyar Néphad­sereg Művelődési Házában. November László, a NÜB el­nöke megnyitójában emlékez­tetett: 39 éve, hogy a szovjet hadsereg győztes csapatai, a szövetséges erőkkel együtt megsemmisítették a náci hor­dákat és megnyíltak a kon­centrációs táborok kapui. Az Ellenállók Nemzetközi Szö­vetsége kezdeményezésére a buchenwaldi koncentrációs tábor felszabadulásának al­kalmából minden évben vi­lágszerte felidézik az áldoza­tok emlékét és az antifasisz­ta küzdelem bátor tetteit. Az ünnepség szónoka — Darvasi István, a Magyar El­lenállók, Antifasiszták Szö­vetsége Országos Bizottságá­nak tagja volt. A megemlékezés ünnepi műsorral ért véget. Losonczi Pál Sopronba látogatott Győr-Sopron megyébe láto­gatott hétfőn Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az Elnöki Tanács elnöke. A vendégeket a megye­határon Háry Béla, a megyei pártbizottság első titkára, Lombos Ferenc, a megyei ta­nács elnöke és a megye több más vezetője fogadta, s az út­törők köszöntötték virágcso­korral. Losonczi Pál kíséreté­vel ezután Sopronba indult. Sopronban a pártbizottsá­gon Hencz József első titkár és Markó József tanácselnök számolt be a hatvanezer la­kosú város helyzetéről és jö­vőjéről. Elmondták, hogy az ipar a jelenlegi ötéves terv­ben oly mértékben fejlődik, mint soha korábban; rövide­sen eljut a városba a föld­gáz is, és megoldódnak a víz­ellátási gondok. Sopronban évente csaknem egymillió turista fordul meg, ezért az idegenforgalom fej­lesztését kiemelt feladatnak tekintik. Egyre több olyan színvonalas kulturális ese­ményt rendeznek, ami az or­szág más vidékeiről és a ha­tárokon túlról is vonzza a kö­zönséget, a soproni tavaszi na­pok nemrégiben befejeződött rendezvényein tízezrek fordul­tak meg. Az Elnöki Tanács elnöké­nek programja a 75 éve ala­pított Soproni Szőnyeggyárban folytatódott. Az üzemben a házigazda, Weiszböck Rezsöné igazgató kalauzolta Losonczi Pált és kíséretét. A gyár ter­melésének értéke most a ju­bileumi évben eléri az 1,3 milliárd forintot; most feje­ződött be egy 395 milliós be­ruházás, melynek eredménye­ként két éven belül kétmillió négyzetméterrel tudják meg­növelni a termelést. Az igaz­gató elmondta, hogy termé­keik a hazai piacon kívül nagy mennyiségben jutnak el a szocialista országokba, és számos tőkésországba, és szólt a gazdálkodás gondjai­ról is. Losonczi Pál köszöntő sorokat írt be a Széchenyi István szövődéi szocialista bri­gád naplójába. Az Elnöki Tanács elnöke ezután megtekintette az újjá­épített Lővér Szállót, majd délután az Erdészeti és Fa­ipari Egyetemet kereste fel. Itt meghallgatta Gól János rektor tájékoztatóját és okta­tási kérdésekről folytatott esz­mecserét az egyetemi tanács tagjaival. Megszemlélte az in­tézmény könyvtárát is és fát ültetett el az egyetem Euró- pa-hírű botanikuskertjében. Az Elnöki Tanács elnöké­nek programja belvárosi sétá­val fejeződött be; Horváth Zoltán, a soproni levéltár igazgatója mutatta be a ven­dégnek a város helyreállított műemléki épületeit, a Köz­ponti Bányászati Múzeum ál­landó kiállítását. Libanoni válság Tragikus mérlege van az elmúlt hétnek Hétfőn reggel átmenetileg lezárták a libanoni fővárost kettészakító zöld vonal egyet­len átkelőhelyét, miután több tüzérségi belövés érte a nem­zeti múzeum körzetét. A hét végén több mint húsz halott­ja és ötven sebesültje volt a polgárháborús konfliktusnak, túlnyomórészt Nyugat-Bejrút síita külvárosában, ahol 13 gyermek vesztette életét. A baabdai elnöki palotát is ra­kétatalálat érte, de senki sem sérült meg. Szervezési és politikai okok miatt tovább késlekedik a szemben álló erők szétvá­lasztása a bejrúti, a külváro­si és a hegyvidéki frontvona­lon. Sem az ütköző erő, sem a libanoni és francia tűz- szüneti megfigyelők létszáma nem elegendő a biztonsági terv kivitelezéséhez. Vasárnap véres utcai har­cok robbantak ki az észak­libanoni Tripoliban a reakci­ós Iszlám Egyesülési Mozga­lom és a Szíriához közel álló Arab Demokratikus Párt mi- licistái között. Az Arafat ve­zette palesztin erők kivonása óta legsúlyosabb helyi konf­liktusokban hatan vesztették életüket és húsz fölött volt a sebesültek száma. Vasárnap a síita Amal moz­galom közreműködésével visz- szanyerte szabadságát Nyu- gat-Bejrútban egy februárban elrabolt amerikai egyetemi tanár és egy francia üzlet­ember. Az emberrablók cél­jára, hovatartozására egyelő­re nem derült fény. Egy ame­rikai diplomata és egy újság­író továbbra is ismeretlen emberrablók fogságában van. Utólagos bűnbakkeresés helyett Előzetes megbeszélés az ünnepi ellátásról Pásztóit Pásztó eddigi életében szo­katlan esemény volt hétfőn délelőtt: közös tanácskozáson vettek részt a város és a vá­roskörnyék ellátásáért dolgo­zó kereskedelmi intézmények, a szállító vállalatok képvise­lői. A városi tanács által kez­deményezett tanácskozáson ott voltak a magánkereskedők is*, az eszmecsere alapvető célja pedig az volt, hogy egyeztes­sék a közelgő többnapos ün­nepre való felkészülést. Dr. Dobrovoczky István, a városi tanács hatósági osztályának vezetője mindenekelőtt hang­súlyozta, hogy a kapcsolatnak a jövőben folyamatosnak és elevennek kell lennie, hiszen így lehet igazán tisztázni: a város és a városkörnyék ellá­tásában „hol szorít a cipő”. Bognár Sándor, a városi ta­nács főmunkatársa vitaindí­tójában utalt rá, hogy ezen a vidéken — apróbb, szervezet­lenségre visszavezethető prob­lémán kívül — legutóbb sem volt gond az ellátásban. Elő­fordult ugyan, hogy az áfész- nél például nem tartották be a nyitvatartást szabályozó el­nöki utasítást, így akadt üz­let, ahol nem vehették át a megérkező hússzállítmányt. A húsvéti ellátáshoz szükséges árumennyiségre a rendelése­ket már leadták, ezúttal a már ismert igények alapján a gondokat és a további teen­dőket lehet egyeztetni. Az igények felmérése nem könnvű. mert nem lehet elő­re tudni, hogy ki hol és meny­nyit vásárol, különösen bo­nyolulttá teszi a helyzetet az ingázók nagy száma — elöl­járóban erre utalt Simicska György, a pásztói áfész főosz­tályvezetője. Az áfész-t a tá­jékoztató szerint jellemzi a ri­zikóvállalás. Az ünnepi ellá­tásban inkább vállalják a rá­fizetést is, a rendelésekkel igyekeznek megfelelő bizton­sági tartalékokra is szert ten­ni. A folyamatos kenyérellá­tást segíti az ügyeletes gép­kocsi és kiterjed a figyelem arra is, hogy húsvét táján tej­ből és tejtermékből a szo­kottnál is többre van szük­ség. Azt már most tudják, hogy margarinból nem lesz elegendő, a pótlás érdekében azonban több vajról gondos­kodnak. Ami pedig a húsel­látást illeti: a helyi forráso­kat más megyékből történő beszerzésekkel egészítik ki. A Nógrád megyei Sütőipa­ri Vállalat képviselője rugal­mas rendelésmódosításokat kért. a tejipart képviselő részt­vevő pedig arról adott szá­mot, hogy tartós tej is lesz. Figyelemre méltó, hogy tej­fölből, túróból és vajból tar­talékokkal is rendelkeznek, a hűtőkamrában tárolják a nem várt esetekre. A megbeszélé­sen felmerült, hogy a pásztói Nógrádi Sándor-lakótelepen és környékén a munkaszüneti na­pokon nincs megoldva a la­kosság tejjel való ellátása, ezért indítványozták, hogv a Nyírfácska presszó példájára a lakótelepi Napsugár presszó is árusítson ilyenkor tejet _ A presszó jelenlevő vezetője, Berta László úgy nyilatko­zott, hogy erre örömmel vál­lalkoznak, bár néhány techni­kai feltételt meg kell terem­teni. Jó kezdeményezésnek bi­zonyult, hogv a tanácskozá­son részt vettek a sütőkis­iparosok is. Pontosan egvez- tethető volt ígv, hogy mikor és mennyit sütnek, s ezáltal könnyebb gondoskodni a ki­egyensúlyozott kenyérellátás­ról. A hétfői feladategyeztetés­sel elkerülhető az utólagos bűnbakkeresés — így minden­képpen hasznos kezdeménye­zés az előzetes megbeszélés. Éppen ezért hasonlóra kerül majd sor a május 1-i több­napos ünnep előtt is. — k — Robbantások, gyújtogatások Szakadat akciók Pandzsábban A Vatikán képviselői Magyarországon Kínai—brit tárgyalások Hétfőn délelőtt Pekingben kínai—brit külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek. Vu Hszüe-csien kínai külügymi­niszter brit kollégájával Sir Geoffrey Howe-val véleményt cserélt nemzetközi kérdések­ről, a kelet—nyugati kapcso­latokról, az európai helyzet­ről és a kínai—brit viszony­ról. Megkezdték a hongkongi kérdés megvitatását is. A kí­nai—brit külügyminiszteri tár­gyalások délután folytatód­nak. (MTI) Indiában a hét végén foly­tatódtak a központi kormány meggyengítését célzó szaka- dár akciók. Pandzsábban szikh szélsőségesek felgyújtot­tak 37 vasútállomást, felrob­bantottak négy raktárát, vá­gányokat és távközlési vona­lakat rongáltak meg. A vas­útállomások elleni támadáso­kat a „Dzsasmess hadsereg” elnevezésű, szélsőséges szikh szervezet vállalta magára, egyben további „nagyobb ak­ciókat” helyezve kilátásba ar­ra az esetre, ha a kormány nem oldja fel az Indiai Ra­dikális Egyetemista Szövetség betiltására vonatkozó, febru­ár 19-i határozatát. A helyi hatóságok értesülé­se szerintt az akciókat nyolc­tíz fős, álarcosokból álló cso­portok összehangoltan hajtot­ták végre a hajnali órákban. A kormány kétezer fős biz­tonsági egységgel erősítette meg Pandzsáb vasúti létesít­ményeinek védelmét a további erőszakos cselekmények meg­akadályozására. A Pakisztánnal határos, 17 milliós állam egy ideje véres összetűzések színtere: a fő­ként szikh lakosság nagyobb politikai és vallási önállóságot követel. Indira Gandhi mi­niszterelnök vezetésével va­sárnap rendkívüli ülést tar­tott a kormány. Pandzsáb­ban szigorú biztonsági intéz­kedéseket rendeltek el. (MTI) Luigi Poggi, érsek rendkír vüli felhatalmazású pápai nuncius páter John Bukows- ky, az Egyházi Közügyek Ta­nácsa munkatársa kíséreté­ben az elmúlt héten Magyar- országon tartózkodott. A vati­káni diplomaták — a szoká­sos konzultáció keretében — a két felet érintő időszerű kérdésekről eszmecserét foly­tattak Miklós Imre államtit­kárral, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével. A Szent­szék képviselőit fogadta Sar­lós István, a Minisztertanács elnökhelyettese. A vatikáni küldöttség találkozott dr. Lé­kai László bíborossal, a Ma­gyar Katolikus Püspöki Kar elnökével, a püspöki kar tag­jaival, a katolikus egyház más vezető személyiségeivel, valamint megismerkedett a katolikus egyház több intéz­ményének életével. (MTI) Arcéi háttérrel: ANDREJ GROMIKO Négy évtized az első vonalban Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere, első miniszterelnök-helyettes. „Hogyan kell folytatni a külpolitikát olyankor, amikor ennyire nyilvánvalóan külön­bözőek és ellentétesek a nem­zetközi politika fő irányvona­lai? Talán egyszerűen meg kell haragudni, be kell csap­ni az ajtót és nem kell időt és erőt fecsérelni arra, hogy tárgyalásokat folytassunk a világszerte tapasztalható fe­szültségért felelős nyugati ha­talmakkal? Vagy talán mégis fel kell vetni a megérlelődött problémákat és sürgetni meg­oldásukat — a népek támoga­tására, az összes békeszeretö erők segítségére támaszkodva, együttműködve a polgári tá­bor azon erőivel, amelyek megértik a nemzetközi kap­csolatok egészségessé tételé­nek szükségességét. Csakis a második szemlélet a helyes.” Ezek a megállapítások ma is elhangozhatnának. Valójá­ban azonban csaknem két év­tizeddel korábbiak: az SZKP XXIII. kongresszusán mortd- ta el e mondatokat Andrej Gromiko külügyminiszter, aki akkor már egy évtizede állt az ország diplomáciai appará­tusának élén. Ezt a politikát képviseli folyamatosan, már több, mint négy évtizede azo­kon a posztokon, ahová az dí NŰGRÁD - 19S4. április 17.. kedd SZKP és a szovjet kormány megbízásából került. KEZDÉS WASHINGTONBAN A belorussziai Gomel kör­nyéki szegényparaszti csa­ládban, 1909-ben született fia­talember alighanem sohasem gondolt ifjú korában arra hogy a diplomácia lesz mun­katerülete. Agrárközgazdász­nak készült, a minszki főis­kolán tanult, s 23 éves korá­ban aspiránsként került a mezőgazdaság kérdéseivel fog­lalkozó kutatóintézetbe. Ké­pességei azonban hamarosan új pályára terelték. 1936-ban már a tudományos akadémia közgazdaságtudományi folyó­iratának szerkesztőségi titká­raként szerez széles körű nemzetközi ismereteket Há­rom év múlva új munkakör­be hívják: a külügyi népbiz­tossági állományba kerül, s azonnal az Egyesült Államok­kal foglalkozó osztályon kap megbízatást. Rövid diplomá­ciai gyakorlat utón a Szovjet­unió washingtoni nagykövet­ségének tanácsosa lesz. A szovjet—amerikai kapcso­latok akkor jóformán a kez­detnél tartanak. A diplomá­ciai viszonyt alig néhány éve teremtették meg. a gazdasági kapcsolatok távlatait is csak akkor kezdik felfedezni S közben a világra ráveíődött a háború árnyéka: Európában már dörögtek a fegyverek. Abban, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok két évvel később az antifasiszta koalícióban szövetségesként indult harcba a hitleri bar­bárság ellen, része volt an­nak a diplomáciai munkának is, amelyet Andrej Gromiko fejtett ki. Ennek is elismeré­se, hogy 1943-ban már a nagy- követség vezetésével bízták meg. A szovjet küldöttség tag­ja a jaltai és a berlini kon­ferencián, képviselte országát az ENSZ létrehozásánál, majd a Biztonsági Tanácsban. KÖVETKEZFTES TÁRGYALÓPARTNER 1947-ben nevezik ki külügy­miniszter-helyettessé, s — azt a rövid időt leszámítva, amíg a londoni nagykövetséget ve­zette — munkahelye ezután már Moszkva. 1953-ban a mi­niszter első helyettese, 1957- ben pedig külügyminiszter lesz. Közben beválasztják az SZKP Központi Bizottságába, előbb póttagnak, majd 1956- ban — a XX. kongresszuson — tagnak. 1973-ban lesz tag­ja a párt legfelsőbb vezető testületének, a Politikai Bi­zottságnak, tavaly pedig első miniszterelnök-helyettessé is kinevezik. E négy évtized alatt a vi­lág minden országában megis­merték Gromiko nevét — és nagyon sok országban sze­mélyesen őt is. Szinte nincs a világon olyan magas rangú államférfi, aki ne találkozott volna vele, ne folytatott vol­na vele tárgyalásokat. Az ENSZ közgyűlésének szónoki emelvényéről csupán a leg­utóbbi ülésszakon hiányzott, mert az Egyesült Államok je­lenlegi vezetése lehetetlenné tette New York-i útját —, de igen sok diplomata döntött úgy, hogy módosítja eredeti terveit, s ellátogat Moszkvá­ba. vagy más városban kér találkozót a szovjet külügy­minisztertől, hogy ne mu­lassza el a rendszeressé vált évi megbeszélést. Gromiko következetesen képviseli a Szovjetunió állás­pontját, és ennek megfelelően határozottan és szívósan ke­resi mindig a lehetőséget ar­ra. hogy megtalálják a közös érdekeket, a megegyezés alapjait. Aligha akad jobb ismerője a nemzetközi kap­csolatoknak, a békéért vívott küzdelem lehetőségeinek, hi­szen évtizedeken át képvisel­te ezt a politikát az első vo­nalban. Tárgyalópartnerei ke­mény ellenfélnek tartják, de tisztelik mélyreható tudását, kimagasló diplomáciai érzé­két. TÖRHETETLEN ELVHÜSÉG Barátai —, akik közé mi, magyarok is tartozunk — jól tudják, hogy e határozott ma­gatartás a törhetetlen elvhű­ségből származik. Gt-omikó- nak fontos szerepe volt és van ma is a szocialista országok együttműködésének fejlesz­tésében, a Varsói Szerződés politikai kezdeményezései­nek kidolgozásában, a kétol­dalú baráti, testvéri kapcso­latok elmélyítésében, egyez­tetett külpolitikájának a ki­munkálásában. Andrej Gromiko nem egy­szer járt hazánkban, s rend­szeresen tartja a személyes kapcsolatot a magyar külpo­litika irányítóival. Ennek a szoros, baráti kapcsolatnak és a szovjet külügyminiszter érdemelnék egyik elismerése volt, amikor 70. születésnapja alkalmából hazánk Elnöki Tanácsa magas kitüntetésben részesítette. Kiss Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents