Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-17 / 90. szám
bővülő hatáskor A tárolókat megbontva válogatják a burgon yát a szügyi termelőszövetkezetben. Az osztályozott étkezési gumók az ország különböző piacaira jutnak el. — kulcsár — A csekély vízfelület ellenére is Nőtt a halállomány, gyarapodott a horgászlétszám Kereskedőbrigádok A kereskedést sokáig elhanyagolták nálunk a mezőgazdasági nagyüzemek. Igaz, a hiánygazdálkodás időszakában nem is volt erre szükség. Ma viszont már más a helyzet. A piacon egyre élesebb a verseny és csak az számíthat sikerre, aki jó termelés mellett jól is kereskedik. Persze a nehézségek ellenére is lehet üzletet kötni, csak az árunak többnek és jobbnak kell lenni, mint korábban. Az pedig kizárólag az üzemeken múlik, hogy a termékük miként jelenik meg a piacon, s mennyi új gondolatot hordoz. A kereskedésnek tehát mindenütt meg kell teremteni a kedvező feltételeket. Tulajdonképpen ez a felismerés ösztökélte a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezetőit arra, hogy a kereskedői munkára kérjék fel a szocialista brigádokat. Az ötleten lehet csodálkozni, íantáziálásnak minősíteni, annyi azonban máris bizonyos, az előjelek kecsegtetőek. Most, persze senki ne gondoljon arra, hogy a kombinát milliárdos termelését a brigádtagok fogják eladni. Dehogy. Erre a feladatra nálunk is vannak jól képzett, rutinos szakemberek. Az új megoldással elsősorban dolgozóik családi és baráti kapcsolatait szeretnék kamatoztatni. Főként a háztájiban szükséges termékek értékesítésében látnak komolyabb lehetőséget. Tavaly például 8 millió forint értékű naposcsibét és 20 milliónyi takarmányt sikerült ebben a formában értékesíteniük. Kezdetnek ez nem is csekély teljesítmény! A piacszerző és eladótevékenység alapját a szerződés képezi, amelynek aláírásával a brigádok vállalják, hogy bekapcsolódnak a kombinát kereskedelmi tevékenységébe. A munkára jelentkezőknek csupán a vevőt kell felkutatniuk, az üzlet lebonyolítását a kereskedelmi iroda dolgozói végzik. Az értékesítési tevékenységért a termékek eladási árának 0,5 százalékát kapják meg a brigádok. A befolyt pénz sorsáról maguk döntenek: kirándulhatnak az ország bármely szegletébe, vagy azt vehetnek belőle, amire éppen szükségük van. Az újat akaró vezetőket nem riasztja el az,' hogy sokan képtelenségnek tartják a mostani elképzelésüket. Ügy vélik: ha valamit sokan szidnak, akkor abban van „muzsika”, lesz belőle valami. Elgondolkodtató az is, Bábolnán a gazdasági vezetés a brigádmozgalmat nem adja ki albérletbe, mert a legjobb gazdasági egységnek tartják. Mostanában — mindenekelőtt — a brigádmozgalom családias vonásait szeretnék tovább erősíteni. Az új dolgozók felvételét például mindinkább a brigádok kezébe kívánják adni. Legyen az ő feladatuk a jelentkező személyének, családi helyzetének a megismerése, s vállaljanak ők garanciát az új munkatársukért. A fegyelme | zés is sokkal inkább a brigádokra bízható, mint ahogy eddig történt. Akinek egyszer a saját kollégái előtt kell számot adnia mulasztásáról, az később jobban megfontolja tettét, mintha a jogász íratná alá vele a dorgálást. A brigád tagok személyes teljesítményének külön minősítése és rangsorolása is régi vitatéma. Így — természetesen — lesz olyan, aki a legjobb teljesítményt nyújtja és olyan is, aki a leggyengébben dolgozott. Kétségtelen, ennek megállapítása járhat konfliktusokkal, ám a szocialista brigádok csak ott lehetnek a termelés, a gazdasági élet igazi főszereplői, ahol ezt a konfliktust vállalni merik. Cseh János Ülésezett a megyei MOHOSZ intéző bizottsága Megyénk köztudottan igen szegény folyó- és állóvizekben. Egyetlen folyóként jószerivel csak az Ipolyt lehet elkönyvelni, nagyobb kiterjedésű tavaink közül pedig a térképeken csak a palotáshalmi, a diósjenői szerepel, „leifrissítve” a komra-völgyi víztározóval. Ez ösztönözte a megyebéli horgászokat, hogy az ezek mellett meglévő vízfelületeket hasznosítsák, melyek célkitűzése nem egyoldalú. Hiszen a horgászat egyrészt spoü^ másrészt környe- zetvédebfií tevékenység, aztán a szabad idő hasznos eltöltése, s mindemellett ifjúságne- veles és népgazdasági haszon. Nógrád megyében a Magyar Országos Horgász Szövetség Nógrád megyei intéző bizottságához huszonegy horgász- egyesület tartozik, az utóbbi esztendőkben örvendetesen gyarapodó taglétszámmal. Hiszen ámíg 1980-ban csak 3 ezer 981-en tevékenykedtek, addigra számuk a múlt év végére 5 ezer 131-re növekedett. Különösen fontos, hogy „hazai vizeinken”, főként a Salgótarján — tóstrandi, valamint a szécsényi ifjúsági fogóhelyek létesítésével az országos 24,8 százalékot lényegesen meghaladó aránnyal képviseltetik magukat — természetesen az évnek csak egy-egy hosszabb-rövidebb ideig tartó szakában — a fiatal horgászok. Akik nevelésére, természetszeretetére, pontosságára, fegyelmezettségének növelésére külön nagy figyel met fordítanak a felnőttek. A múlt évben a megye horgászai több mint 8,5 tonnányi halat fogtak ki vizeinkből. Legtöbbet, 1,5 tonnányit a palotáshalmiak, s csaknem ugyanekkora mennyiséget a balassagyarmati Mikszáth egyesület tagjai. Mindez természetesen a korszerű halgazdálkodás eredménye. Jelenleg tizenhárom egyesület több mint százkét hektár vízfelületen folytat intenzív haltelepítést. Csupán a múlt évben, a Pest és Nógrád megye által működő ipo- lyi horgászterületekre magyar részről 5 ezer 847 kilogramm- nyi pontyot, húszezer előnevelt süllőt és 2180 kilónyi kárászt telepítettek a folyóba, s a szlovák, testvér horgász- szövetség szervezetei is 2500 kilogramm ponttyal és 30 ezer egynyaras süllővel gyarapították a folyó halállományát. Gazdag halfogó helynek kellene lennie határfolyóknak, ha az — a különféle halfogási szabalytalánságok ellenére, — nem a Dunába ömlene. örvendetes viszont, hogy az egyesületi vizeken káros szennyeződés, nagyobb mérvű halpusztulás az utóbbi években nem volt. Ez különösen az Ipolyra érvényes, előfordulása ott volt gyakori, bár ez néhány esztendőre visszatekintve, nem volt jellemző. Egyetlen — magyar részről történt — vízminőségromlást, s ezzel halpusztulást előidéző esemény történt csak. de sajnálatos módon, a felelős károkozót nem sikerült megtalálni, s így a kárigény „behajtása” is elmaradt. A horgászegyesületek tagjai nemcsak halat fognak: tisztítják, kulturáltabbá teszik, gondozzák a folyó- és tópartokat, kedvet adva másoknak is a vízparti kirándulásokra. A Salgótarjánban a múlt hét végén megtartott megyei küldöttközgyűlésen, ahol — a balassagyarmati Mikszáth egyesület kivételével — valamennyi szervezet képviselői, csaknem negyvenen. jelentek meg. s ezt a MOHOSZ országos szövetségének képviselője is megerősítette — sikeresnek ítélték a múlt esztendőben végzett munkát. A két tucatnál több felszólaló aktuális gondokat feszegetett, közöttük olyat, mint a nyírmed-pusz- tai, második halastó létesítése, az ifjúsági, és a nyugdíjas horgászok helyzete, a versenymozgalomban eddig elért eredmények fokozásának további lehetősége. A megye horgászai ebben az évben is, a tavalyihoz hasonló eredmények elérését tűzték ki célul. a heb vizsgálta Gépért ékek Egy nagy értékű gép csak akkor igazán érték, ha az nyújthatja is azt a teljesítményt a termelésben, amire a tervező megkonstruálta. A balassagyarmati népi ellenőrök legutóbb azt vizsgálták, hogy város három üzemében — „ kábelgyárban, a fémipari vállalatnál és az Ipoly bútorgyárban — a vásárolt nagyértékű masinák „megszolgálják-e” az árukat, s hogy mit tesznek a cégek vezetői a drága gépek jó kihasználásáELLENÖRZÉS: MINDIG Mindhárom gyárban folyamatosan nyilvántartják a veszteségidőket. A kábelgyárban napi termelési utasítások alapján működtetik a gépeket, a következő napon pedig értékelik a Végrehajtást. Ha hiba van, azonnal intézkednek. A fémipariak éves programot állítanak össze a veszteségidő csökkentésére — korábbi tapasztalatok alapján. A bútorgyár minden gépének külön naplójában rögzítik az állásidőt, a javítások tartamát. Ha újabb gépeket vásárolnak (vagy vásároltak), azt piackutatás előzi meg, tehát üzlet csak akkor jön létre, ha az valóban jó üzlet. allökép az Állasról A kábelgyár a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem közreműködésével filmtechnika segítségével föltárta — két esztendővel ezelőtt — a veszteségforrásokat. A tapasztalatokat a gyár szakemberei fölhasználták a mindennapi munka megszervezése során. Az Ipoly bútorgyárban is fényképek készülnek munka közben, amelyek értékelése után változtatnak a szervezésen, ha az szükséges. Mindhárom gyárban olyan ösztönzőrendszert alkalmaznak, amely többletforintokat jelent a dolgozóknak, ha a gépek kihasználtsága jobb. s ha a gyártott termék kifogástalan minőségű. SZÍNVONALKÜLÖNBSÉGEK A kábelgyár és a fémipari vállalat fiatal termelőüzem, gépei modernek, korszerűek, kihasználtságuk megfelelő. A nagy értékű termelőberendezések kihasználtsága az előbbinél jelenleg 61 százalékos, míg az utóbbinál 80 százalékot ér *el. Az Ipoly bútorgyár e tekintetben a sor végén kullog a maga 38 százalékával. S bár a másik két gyárat érintette az anyaghiány, átgondolt szervezéssel ezen igyekeztek úrrá lenni, a bútorgyáriak viszont krónikus létszámhiánnyal küszködnek —• ez a jövőre nézve is gondot jelent. MINŐSÉGI GÉP. MINŐSÉGI MUNKÁS Mint azt a népi ellenőrök megállapították: a nagy értékű gépeken jól képzett szakmunkások dolgoznak. Az alapos szervezés és a megfelelő tudás párosításával a drága gépek többsége megfelelően termel. Akadnak persze tennivalók is. A kábelgyáriaknak azt javasolták, hogy az alapanyagokat szállító vállalatokkal mélyítsék el jobban kapcsolataikat. A fémipariakat a radiátorgyártás fokozására és a bányatámexport bővítésére ösztönözték, míg a bútorgyár legfontosabb tennivalója a munkaerőhiány feloldása. Tavaszi nagyvásár Dedrecenben Debrecenben május 5-én szombaton és 6-án, vasárnap rendezik meg a már hagyományos debreceni nagyvá- sárt, a Nagyerdőn. az Ady Endre úton és a Nagyerdei körúton. A vásáron részt vehetnek az állami és szövetke- kezeti, ipari és mezőgazdasági, valamint kereskedelmi vállalatok, továbbá népművészek, kisiparosok és magánkereskedők, amennyiben áruik az esztétikai és minőségi követelményeknek megfelelnek Silány és giccses áruk értékesítését nem tartjuk kívánatosnak Az érvényes működési engedéllyel rendelkezők 1984. április 23-ig bezárólag küldhetik be levélben, illetve jelenthetik be személyesen hely- foglalási igényüket a következő címen: Debrecen megyeivárosi Tanács VB piaci ki- rendeltsége 4024 Debrecen, Rákóczi út 14. Telefon: 11-858. T ulajdonképpen most is ő a dirigens csak azzal a különbséggel, hogy odahaza a családban. Reggelenként eligazítja a munkábamenőket. Reggelivel látja el. A napra néhány intelmet mond. aztán az unoka következik, ha a helyzet úgy kívánja viszi az óvodába. Mindig van tennivaló a házban annak, aki keres elfoglaltságot. Az is az élete rendjéhez tartozik, hogy jóízűeket olvas, amit az unoka élvez leginkább. Aztán amikor az idő engedi, irány a Szilvás, kint a Pécskő oldalában. Szerény hétvégi házacska saját kezű előállításban, hozzá kis kert, amiben minden van, ami szükséges a háztartáshoz. Még néhány aprójószág is. A napokban éppen ez okozta a bait. A fiával kiugrottak, hogy születése évfordulójának díszebédére behozzák a kakast. Márciusi hószállingózással köszöntött be a reggel. Fent a hegyen még közelebb volt a tél, mint a tavasz. Síkossá lett a föld. A kakas mintha vesztét érezte volna, éktelen nagy zajjal cikcakkban futott amerre látott. Ö meg utána. Akkora futkározás kerekedett, hogy egy reggeli erős tornának is beillett volna. Csakhogy neki nem volna szabad így erőltetnie magát a Volt egyszer egy parancsnok... szíve miatt. Gyengélkedik vele. Hetvenéves az a szív. sok megpróbáltatással, keserűséggel meg örömmel is. Orvosi kezelésre szorult. Így fordult a születési évforduló. Azért a tisztelői, barátai szerét tették, hogy köszöntsék. És ezek igazán tiszta szívből jövő jókívánságok voltak, ami jólesett neki. Jókedvében olyat} élénké változott, mint ifjú korában. Megszínesedett az arca, emeltebbé válik a hangja és jóízűeket nevetett. Akkor komorodott el ebben a születésnapi hangulatban, amikor valahol olt legbelül megmozdult egy idegszál és a régebbi munkatársaira gondolt. Akik valószínű elfelejtették a volt parancsnokot, mert egy sor nem sok, azzal sem tisztelték meg. Pedig ha me- gyeszerte róla esik a szó. akkor mindig így esik: Kulcsár József a Nógrád megyei Vám- és Pénzügyőrség nyugállományú parancsnoka. Mert egyszer, nem is kevés időn át, ő volt a parancsnok. Amit tett az utódoknak hagyta. Eljött a tisztességgel megszolgált nyugállományba lépés ideje és lépett. Azért ő még maradt Kulcsár József. Az» út amit végigjárt tanulságos lehet az emberek számára. A bodrogközi hadiárva asztalosgyerek országosan elismert pénzügyőrtiszt lett, méghozzá csupán a ritkán tapasztalt szorgalmával. Mert az útkaparó nagyapja, akinek csak arra tellett, hogy eltartsa az árvát, nem nyújthatott az iskolázásra lehetőséget. Azt mondta a napokban Kulcsár József emlékezvén gyerekkorára. — Szerettem a könyveket. Tanulásban is kitűnő voltam... Ez nem dicsekvés, hanem a valóság megfogalmazása. Ahogyan a tanulásban, a szolgálatban is a pontosság volt számára a legfőbb. Már Miskolc városának nyomozó pénzügyőre volt, amikor az egyik bor- nagykereskedő, aki nem teljesítette az állam iránti kötelességét, megkísérelte megvenni őt: — Itt van egy kétszobás lakás, a magáé. Hozzá tízezer forint — micsoda pénz volt abban az időben — csak hagyjon békén,., — Nem lehetett megvenni a szolgálatát hűséggel ellátó pénzügyőrt. Még a háború végén történt, hogy behívták az akkor fegyveres rendet fenntartó egységhez és annak a parancsnoka egy diósgyőri munkás mondta neki: ,,A munkásbecsület a legnagyobb, arra vigyázz!” így indult a felszabadulás után aztán lett nyomban párttag, amikor végleg elkötelezte magát a rendszerhez. Feljegyzést őriz egy megsárgult papír. Az áll rajta, hogy tiszti iskolára jelölték és az országos parancsnokság személyzeti osztályára hívták. Asszony' volt az osztályvezető. Nézte az előtte álló jelöltet, aki a nem mindennapi eseménytől megilletődötten állott előtte. — Ismer engem? Kulcsár József kutatott a gondolatában és tagadólag rázta a fejét. Nem emlékezett. — Én viszont emlékszem magára... — mondta. Özdról érkezett feljelentés egykor, hogy tiltott szeszfőzéssel foglalkozik egy család. Maga ment ki ellenőrizni. Hadiárván maradt asszonyt talált a megjelölt helyen, aki azt mondta, nincs mit tagadnia. A gyerekek riadtan bújtak anyjukhoz. Mi minden megfordult akkor Kulcsár József fejében, de mindig csak azt látta, hogy egy szerencsétlenül járt család fölött kell most ítéletet moddania. Az asszonyt kioktatta, de a jelentést nem továbbította. Ez az asszony lett aztán a személyzeti osztályvezető, aki előtt ott állott a parancsnoki iskolára jelölt Kulcsár József, p veken keresztül végezte p, hivatását Szolnok városában mint parancsnok, onnan került ide, Nóg- rádba, a hegyek közé, amely szülőföldjére, a Bodrogközié emlékeztette. Azt- mondta, mégsem csupán az volt, amiért annyira megszerette ezt a vidéket. Az emberek miatt, akik olyan nyersek, mint az ő szülőföldjén a munkások, de a szívük mélységesen meleg. Ez kötötte véglegesen ide, pedig mehetett volna a fővárosba, vagy más fényesebb helyre is. De hát a szíve itttartotta és lett parancsnok. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1984. április 17., kedd
