Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-14 / 62. szám

Jc-e brigádvezetsnek lenni ? — Nem adnám át a brigá­dot — válaszolja határozot­tan a jóvágású fiatalember, Zsíros László, az ELZETT szécsényi gyára 13 főt szám­láló, Kossuth nevét viselő vállalat kiváló brigádjának vezetője arra a kérdésre, mi lenne, ha valamilyen oknál fogva más kollektíva élére ke­rülne. — Közöttünk nagyon, jó a kapcsolat — folytatja — bár nem kérdeztem meg kol­légáimat, brigádtársaimat, de utólag biztos egyetértenek velem, hogy ők sem menné­nek el szívesen más kollektí­vába. Két-három évvel ez­előtt, amikor vezetőjüknek választottak, nem tudtam, mi­lyen nehéz feladatra vállalko­zom. Mert más brigádtagnak és megint más vezetőnek len­ni. Az utóbbinál nagyobb a felelősség. Rangsorolni kell a feladatokat. Brigádunk és jómagam kettős képviseletet látunk el. Tolmácsoljuk a gyár vezetőinek ' kívánságait, képviseljük a magunk, illetve a brigád érdekeit oly módon, hogy a két érdek találkozzék egymással. — A brigádunk jellegénél fogva — művezetők, diszpé­cserek, termelési irányítók vannak benne — kettős fel­adatra vállalkozott, illetve se­gített annak megvalósításá­ban. Az egyik az 1983. évi terv teljesítésének segítése, az elfekvő készletek haszno­sítása, a másik az eredménye­sebb kapcsolatok kialakítása, kooperációs partnerekkel, hogy minél kevesebb fenn­akadás legyen a termelés fo­lyamatosságában — kér ismét szót a brigádvezető, majd a következőket mondja: — Mindkét feladatot teljesítet­tük. A múlt évben csak olyan termékeket gyártottunk, amit el is tudtunk adni, amit a vevők kértek. Szerencsénkre a kooperációs kapcsolatokban is sikerült előnyös változást elérni, mert a korábbinál gyakrabban tájékoztattuk egymást. Nemcsak hivatalo­san, hanem erősítve a baráti kapcsolatokat is. A kollektíva összetételénél fogva sajátos arculatot, szín­foltot képvisel a mozgalom­ban. Amíg a munkaköri kö­telezettségeikről van szó, ad­dig érvényesül a vezető és be­osztott kapcsolat. Amikor a brigádélet kötelezettségeinek elvégzése, értékelése kerül szóba, akkor ugyanolyan mér­cével mérik a soraikban lévő osztályvezetőt, mint a közvet­len termelési irányítókat. — Kölcsönösen megbeszél­jük a tennivalókat. Időnként előfordul, hogy egyik, vagy másik brigádtagunk hiányzik, ilyenkor az ő munkájukat is mi végezzük el, mert képe­sek vagyunk rá — vélekedik a brigádvezető. Mivel mindannyian műsza­kiak, egy-egy megoldásra vá­ró feladatot sokféleképpen közelítenek meg. — A tennivalók sokrétűsé­ge önként kínálja a vitákat, a célhoz vezető eredménye­sebb megoldások keresését, így hát sohasem abból indu­lunk ki, hogy mindig az osz­tályvezetőknek van igazuk. De ezt nem is igénylik! Szí­vesen fogadják a közvetlen termelésirányítók észrevéte­leit, javaslatait, mert ők vannak közvetlen kacsolatban a megoldásra való apróbb napi termelési gondokkal. Egy-egy jó javaslatra, életre való elképzelésre csak annyit válaszolnak: — Csináljátok, ahogy nektek a legjobb... Szerintem nem - is lehetne másként, mert egy célért dolgozunk, s mindannyiunkra hárul a termelés folyamatos­ságának biztosítása — érvel, bizonyít, meggyőz Zsíros László. Kisvártatva pedig a követ­kezőkkel folytatja: — Ta­valy beneveztünk a Vállalat kiváló brigádja cím elnyeré­sére. Tudtam, illetve tudtuk, nem lesz könnyű dolgunk. Visszatekintve a megtett út­ra, csak azt mondhatom: — kétszer annyit dolgoztunk, mint korábban, de megérte.. Az elért siker ad újabb ösztönzést az idei továbblé­péshez. Magasabb szinten, igazodva az önállóvá válás követelte magasabb igények­hez, szabták meg tennivalói­kat. — A brigádnak még olyan előnye is van, hogy hozzánk futnak be a rendelések. Ezek­ből rögtön látjuk, mikor, mi­hez és milyen mértékben kell igazítanunk munkánkat, fel­cserélni a programot — vall korszerű felfogásukról és ehhez simuló gyakorlatuk­ról a brigádvezető. A gazdasági munkában je­lentkező nagyobb feladatok vállalása mellett megmarad­nak egészséges lokálpatriótá­nak is. Ebben az esztendőben is aktívan részt vesznek a 650 percet Szécsényért moz­galomban, ugyanakkor mél­tóképpen készülnek felszaba­dulásunk 40. évfordulójára is. Ahogy halad az idő. úgy formálódnak az újabbnál újabb gondolatok, amelyek még színesebben, árnyaltab­ban érzékeltetik a brigád életének gazdagságát. Mivel az idő nagyon előrehaladt, így hát elbúcsúztam. Zsíros László pedig ott folytatta munkáját, ahol korábban ab­bahagyta. Venesz Károly Tarjáni építkezések szervezésében Parkfelújítás a megyei tanács elüt! Megkezdődött Salgótarján­ban a megyei tanács előtti., park felújítása. Ennek során el kell távolítani mintegy ti­zenöt juhar- és nyárfát, ame­lyek. elöregedtek, korhadtak és veszélyt jelentenek a kör­nyezetre is. A jóváhagyott tervek szerinti munkálatokat a salgótarjáni városgazdál­kodási üzem szakemberei végzik. Ök gondoskodnak a termőtalaj cseréjéről és a te­rület növényzettel történő be­ültetéséről, betelepítéséről is. A park felújítása előrelátha­tólag egy hónapig tart és a kertészek ígérete szerint lé­nyegesen szebb külsőt ölt a korábbinál. Újfajta korrózióvédelem Leningrádi kutatók eljá­rást dolgoztak ki, amelynek révén a vasból álló szerke­zeti elemeket jól lehet véde­ni a korrózió és a kopás el­len. A védendő elemeket egy krómporból, alumínium­oxidból és jódtartalmú am- móniumból álló keverékbe merítik, majd 1000—1050 C- fokra hevítik. Ezen a hőmér­sékleten a keverék megolvad, és az olvadékból két-három óra alatt korrózió- és kopás­álló réteg rakódik a szerke­zet felszínére. A réteg vas­tagsága 0,01—0,02 milliméter. Tanműiiely-felújílás, vasalósor A Balassa Ruhaipari Szö­vetkezet két fontos beruhá­zás megvalósítására vállal­kozott az elmúlt esztendőben. Az egyik a tanműhely felújí­tásának megkezdése, a másik a régi vasalósor cseréje. A tanműhely építése a szo­ciális létesítmény kivételével megtörtént. Az építés anyagi fedezetéhez nagy segítséget kaptak az OKISZ-on keresz­tül a Művelődési Miniszté­riumtól. Ez utóbbitól 1 miihó forintot vettek át a tanmű­hely építéséhez. a NOMBER Fontos salgótarjáni építke- .SÓspjkéú szervez ,ebben ,az. év- bep a. JípMBER. A beruhá­zási vállalat az Arany János úton, a Sorkij-telepen és a nyugati városrészben egybe­számolva megközelítőleg négy­száz lakás fölépítését mened­zseli. Az épületek elkészítését túlnyomórészt OTP-beruházás fedezi: a kivitelezés részben a NÁÉV, részben a NOTÉV, részben a STÉSZ feladata. Ugyancsak lakásépítés, de távolabbi befejezéssel, a nyu­gati városrészben a tízemele­tes házak fölhúzása. E mun­kák idén veszik kezdetüket, a LAKÖTERV dokumentációi alapján. Ugyanezen a helyen, ugyanennnek a tervezőválla­latnak a munkái szerint kez­denek hozzá a megyei könyv­tár épületének összeállításá­hoz. A kivitelező vállalatról versenytárgyaláson döntenek! A NOMBER szervezésében zajlik majd — heteken belüli épületének elkészítése is. A kétejneletes há^aj a ,'Eaisk,ó];g,; út mellett, á yaá'dqmfküszpk táborhelyén húzzák fö£ 70 millió forintos költséggel. Már összeállt a szerkezete a beszterce-lakótelepi szol­gáltatóháznak. A környékbe­liek által régóta várt épü­letnek. a benne majd működő közületek előreláthatólag már a jövő év elején meg­kezdhetik a „beüzemelését”. A tetszetős építmény 32 mil­liós költséggel készül el. Még az idén befejeződik a Mérleg úti építkezés utolsó, negyedik üteme. A most el­készülő épületben az MTESZ, a MÉSZÖV, a Cooptourist és a Gelka kap helyiségeket. A kivitelező, a STÉSZ, októ­berben fejezi be a városköz­pontban zajló, nagy figyelem­mel övezett munkáját. Ezzel egy több éves építkezéssoro­zat zárul majd le a megyeszékhely frekventált ré­szében. kezaessel — a számítóközpont Nem hulladék, hanem nyersanyag A Minisztertanács — február 16-i — ülésének egyik fon. tos napirendi pontja volt a biológiai eredetű erőforrások komplex hasznosítása, illetve az e cél eléréséhez szükséges legfontosabb tennivalók megfogalmazása. A biológiai eredetű anyagok — vagy ahogyan a szak­emberek fogalmazmaik: a hio,massza — fogalma meglehe­tősen nehezen irháit» körül. Idetartozik minden olyan anyag, amely él, vagy a közelmúltban még élt. Vagyis minden nö­vény, a gabonaféléiktől az erdők, mezők növényzetéig, akár mezőgazdasági művelés keretei között termesztik, akár va­don terem. A biomassza fogalmába tartozik melléktermék is, szalmától a fagazdaságiban keletkező nyesedékig. Ide kell sorolni az állattenyésztés minden élelmezésre felhasználható termékét a hústól a tejig, gyapjúig és bőrig. Ez a csonka felsorolás is elegendő azonban annak ér­zékeltetésére, hogy a kormány nem jelentéktelen témát tű­zött napirendjére. így kap nagyobb hangsúlyt az a megálla- pitás is, hogy hazánknak kedvezőek az adottságai ebben a szférában. Viszonylagos nyersanyagszegénységünkkel el­lentétben a biológiai eredetű anyagok előállításában gaz­dagnak mondhatjuk magunkat. Mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk stratégiai jelen­tőségű. A gabona, a zöldség és gyümölcs, a- takarmány, hús, tej, tejtermék, bor — ma keresett cikkek a világban. Világ­szerte egyre több figyelmet fordítanak annak a vizsgálatá­ra is, hogy a különböző biológiai anyagok milyen szarepet telíthetnének be az energiatermelésben és másban. Új ipar­ágak alakulnak ki, mikroorganizmusokat fognak munkára, s mind nagyobb hangsúlyt kapnak a környezetkímélő me­zőgazdasági technológiák, természetes anyagokkal igyekez­Dobozgyártó gépsor a Globus Nyomda rétsági gyáregységében, hol az idén 9600tonná­nyi kartonpapírból készítenek különféle termékek számára csomagolóanyagot. — kj — Bányászok Bárnáról légvárak helyett­Légvágatot építenek — A hónap végiéig 25 mé­tert kellett volna előrehalad­nunk — mondja Szalczer Be­la harmaidvájár —, de nem lesz belőle csak 22—23 mé­ter. — Odafent úgy hallottam, hogy most nem a geológiai viszonyok szóltak közbe. — Nem. Hamieim a szerelés miatt akadozott a szállítás, és az anyagok nem értek ide. Ezt nem számították bele a tervezők, amikor kitűzték a feladatot. — Ilyenkor hálásan gondol­nak azokra, akik melléfogitak a számításban? — így lett kiadva, minden­kire ez vonatkozott. Nem le­het ezt kiszámolni pontosain. Ezért hátjtéwytí» í-sm harag-, szunk rájuk.. Ilyenkor nem­csak a mi prémiumunk lesz rövldebb. Hanem az egész bá­nyaüzem kisebb keretből gaz­dálkodhat. Gajdár, a vájár A kányási bánya 3-as sik­lójának végében légvágalot ágaztatnak le a Baranyi Jjií- ván vezette vájárbrigád tag­jai. A hosszú, sötét folyosó végén három fénypont vüiód- zik. A csiiűepáiya mellett kö­zelítünk feléjük; gumicsizmás lábunk bokáig érő vízben to­csog. Néhány hete még iszap árasztotta el ezt a helyet. Hí­ves Mátyás körletvezető pár pillanatig gondolkozik aszón, s kimondja: — Iszapbetörésnek nem le­het nevezni; írja azt, hogy bő iszapbefolyás. Ez az enyhébb fokozat is jókora munkát jelentett Gaj­dár Páléknak, amíg a vizes masszát sikerült elvezetni. Mostani munkahelyükön — vagy ötvein-hatvan méternél odébb — is csöpög a víz a fő­iéből, de ez nem rontja kedé­lyüket: barátságos mosollyal fogadják a váratlan látogató­kat. — Az iszap a munkahelye­ket sokáig megbénította — idézi fel a közelmúltat Gaj­dár, a másodvá jár. — Most már, ahol tartunk, kezd el­maradni a víz is... Amint szavai leíródnak, egy termetes vízcsepp csöppen a noteszlapra fölülről, a TH- gyűrűkbe szorított deszkák közül. A vonalak elmosódása kitűnő illusztráció még utóbb, az anyag megírásakor is. A negyvenkét éves Gajdár 1956 óta bányászkodik; két házasságából három gyereke született, a legkisebbet Bar­nán nevelik feleségével. Ter­metes, válstag ember; meg­látszik testén a csaknem há­rom évtizedes eröpróbá-ló munka. Erős, de valamivel sziká­rabb férfi a 40 éves Szalczer Béla. ö is bárnai bányász, egy 10 éves fiú édesapja. Huszon­két éve keresi kenyerét föld alatti munkával. Nehéz lenne fölismerni „civilben”: az ar­cára szállt szénpor mögül vá­laszol: — Kell ide hozzáértés is, meg erő is. A lapátolás, a csilllézés elég az embernek. A tele csillét hetven méterre toljuk, onnan meg vissza az üresei, de felfelé! Bírná két ember is, de nem szívesen. A har madik ember Kiss Jó­zsef, 27 esztendős vájártanu­ló. Korábban a síküveggyár samottműhelyében tevékeny­kedett tíz kerek éven át. Most másfél éve adta fejét bányász- kodásra, lakáshoz jutás ked­véért. Egy kislánya már van, otthona még nincs. — Mondják, hogy aki meg­kapja a lakást, nyomban el­hagyja a bányavállalatot. Ön is így dönt majd? — szöge- zodik a kérdés az értelmes fiatalember melléinek. — Én ezt cáfolná tudom.' Beszéltem már oilyanokikai,' akik valóban elmentek, de ha. mar vissza is jöttek. Mert nem lehet másképp kifizetni az adósságot, amit a szerződés­sel magára vállalt. Én még tizenöt évig itt kell, hogy dol­gozzak, utána pedig koros le­szek már én is, nem mozog­hatok — fogalmazza meg táv­lati elképzeléseit fejlámpája fényénél, egy félig telt csillé­nek dőlve. Mestere a szerénységnél? A lámpa fénye a másfél méterre lévő vágatvégre ve­tül: alul meddő, felül meddő,’ közte 1 méter 70, I méter 80 centi vastag príma szén. Lent már ot|t sötétlenek a kerek fu­ratok : azokba helyezik majd a robbantószert, a földön már rendben sorakoznak a kellék kék. Veszélyesnek vélii-e mind­ezt egy vájár tanuló? — Alaposságot meg fegyeW met követel a vágaithajitás —• közli Kiss József. — Külömö-* sen az előretűzéseknól kell vi- gyázni, hogy a tető ne sza­kadjon le. Nekem van még mit tanulni a többiektől. Szerénységét is lehet tamultí ni a bányában, Kiss József — mint válaszából kitűnik —eb­ben már mester. Jó szerencsét a többihez is. Híves-elégedettség Visszafelé más utat választ Híves Mátyás, .és megmutat egy vágatkezdemónyt. — A Vályiék fogják hajtaJ ni. Az az elképzelésiünk vele,’ hogy most megmutatjuk, hogy ha van rá lehetőség, akikor Kányáson is tudnak gyorsan vágatot hajtani. Hogy ne mondhassák: máshol tudnak, csak itt nem — fejtegeti a körletvezető. Pár perc múlva egy vágatkereszteződésiben megáll, fölfelé mutat lámpája fényével s így szól: — Nézze meg ezt az áthatást! Dénes Paliék csinálták. A nem hozzáértő szemek kidüllednek s pásztázzák a betonépítményt, valami külö­nöset keresve. Híves megszó­lal: — Gyönyörűi. És látszik az arcán, hogy el van ragadtatva a szépség­től, amit társainak mesteri munkája számára jelent. Molnár Pál Inkább hárman mozgatjuk. nek helyettesíteni a műtrágyákat és növényvédő szereket. Nem új dolgok ezek, hiszen valamikor teljesen termé­szetes volt, hogy az emberi fogyasztásra, vagy takarmányo­zásra alkalmatlan anyagokat felhasználták trágyázásra, vagy energia előállítására. A technika rohamos fejlődése azonban fokozatosan leszoktatta az emberiséget erről a régi és jó gyakorlatról, s e szabály alól hazánk sem volt kivétel. Pedig óriási mennyiségű, mintegy 60—65 millió tonna biomassza keletkezik nálunk évenként. Ebből 55 millió ton­na a növényvilág és -termesztés hozadéka, a többi pedig az állattenyésztésé. A számítások szerint a növényi eredetű biomassza 60 százalékát hulladékként tartottuk nyilván, az állattenyésztésben pedig még ennél is magasabb volt a hui- Ladékarány. Természetesen azért nem arról van szó, hogy minden mellékterméket veszni hagytunk. De bizonyára mindenki látott már aratás után felégetett tarlót, ahol lángok pusztí­tották el a kicsépelt szalmát is, vagy áliattelepet, ahol sza­badon folyt a híg trágya, szennyezve a vízgyűjtő területet. És biztosan sokan láttak már erdőirtást otthagyott vágótóri nyesedékkel, vagy vágóhídi, konzervgyári huliladékszállító autókat, amint a szeméttelepek valamelyikén kiürítik a tar­talmukat. A Minisztertanács rámutatott, hogy a már meghirde­tett anyag- és energiagazdálkodási kormányprogramok esz­közrendszerét is fel lehet és kell használni a cél érdekében. A tét igen nagy. Az előrejelzések szerint mezőgazdasá­gunk és élelmiszeriparunk az ezredfordulóig másfélszeresé­re tudja növelni a teljesítményét és ezzel párhuzamosan — képes akár megháromszorozni is a kivitelét. Ehhez minden természeti adottsággiad rendelkezünk. Hogy ezekkel az adottságokkal élni is tudjunk, ahhoz a még feltárható lehetőségek felkutatására, egyszóval — ahogyan a kormány fogalmazta — a biológiai eredetű anya­gok komplex hasznosítására van szükség. ÁMwy Tivadar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents