Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-10 / 59. szám

Meäcfig jar 0 tsorosj Jcorso 0 KW? VoJt egyszer egy C-— ■venriégJSUS űzSeftjen irwünfemapokan SBcezes itaR értékesíteni ... reggel 9 óráig tilos.* iflOilSTL. BkM számú rendeletéből) 'J—ha agárrygyeirekefc: potyognak az égbe», én akikor is megiszom az enyimétf! fEgy törzsvendég véleményéből) Kihajt kítenc előtt negyed-s titán« az enyhe ittas beío- óeanyivai a kornyék, lehú- lyásoltság állapotában ugyan- aott roló jelzi: még nincs ital- úgy végzik tovább a munká- kiszolgálés. Voltaiképpen az jukat. Igen, ez világcsúcs! A étterem is fölöslegesen nyitott közeli építkezésen órdeklőd- ki, egy árva vendég nem sok, tünk volna, hogyan lehetsé- de annyi sincs az asztalok- ges e dolgok zökkenőmentes mák Békésen reggeliznek hát összehangolása, s hogy vélel- a felszolgálók, majd egyiküik lenül nincs-e összefüggés a befejezvén, a maradékot nagy- munkafegyelem és a lakás- lelkűen odaadja az érkező és árak alakulása között, ám sóvárogva tekin.tigető, ám fi- február 7-én délelőtt fél tíz zetőképességgel sem rendel- tájban az irodákban senkit kező törzs.vendégraek. nem találtunk. Az építkezé­Tiz perccel a büférészleg sen nem tudtak pontos infor- nyitása előtt benyit a máso- mációt adni a termelésirányí- dik vendég. Töpörödött, rám- tokiról, hollétükről, így erről cos öregasszony, közvetlen a büfé melletti ajtónál foglal le kellett mondanunk, — Egyébként is igazságtalan lesz-e a két decire? Nem ké­ne, a biztonság kedvéért va­helyet, percenként átszámol- mindig a melóst bántani! ja néhány forintját, elegendő ha horog ismerősöm. — Róla ■ _ J ' * 'T ,_í könnyen lerí, hogy munka­időben van, mert árulkodik a lakitól kérni még két farín- munkásruha. Tudok én ne- tot? Mérlegel, tanakodik, ked ezer olyat mutatni, aki mondja, ne mondja, újra át- ugyanúgy szintén munkaidő­számolja, összead, szoroz, köz- ben van, csak éppen nem ben a pincér hoz egy pohár munkaruhában —, s ezzel szódát, hadd szoktassa ma­gát az öreglány a pálinkához. meg is győzött arról, hogyne az építőipari sajátosságok Kelletlenül szürcsölgeti apat- után kutassak. Helyette meg­fogó széndioxidgömböket hát igen, ez csak nem az igá­id. Öt perecéi a rrvités véget ér a személyzet regge­lije. sőt a maradékkal is vég­zett a megajándékozott. Át­kerestem a statisztikai hiva­talt és a Nógrád megyei Ta­nács kereskedelmi felügyelő- előtt ségét. Kezdjük egy kis „számmisz­tikával”, megyei adatokkal, Benkő Tibomé statisztikus­vonulnak a szomszéd helyi- előadó segítségével. ségbe. előkészíteni a terepet. Az étterembe háromfős cso­port érkezik, valamelyik kö­zeid munkahelyről lódultak át, ők is várnáik. Egy perccel a roló fölhúzása előtt már ki­mérve áll vagy negyven kor- wó sör. ugyanennyi decis pá­Élelmiszer-, vegyesboltok száma: 450. Tejbolt: 6 (!). Italbolt, kocsma, büfé: 222. Tehát harminchét italboltra, kocsmára, büfére egy tejbolt jut! Tudom, durva és igaz­Itnfcaadag. s a várakozóik fe- ságtalan az összehasonlítás, pvelmezett sorban állnak. Még de így kiragadva is jelez azért egy utolsó pillantás a hadd- valamik .. rendre: rend és tisztaság, ka- Mindezek ebenere, a ten- tonás korsósarok, elvétve denciózus összkép mégiscsak íőncB közöttük háromcentes, reménytkeltő, hiszen amíg vagy féldecis, csak decis. Szó- 1976-ban a vendéglátó-ipari mai, minden, készen, jöhetnek egységek kínálatának több te kedves vendégek! hetven százaléka (!) al­És pontiban kilenckor tettem koholtartalmú ital volt, addig nyolc százalékra bátonyi 57-es vendéglő tóé gv Rég ajtaján, tessék csak ké­nem beljebb fáradni... történő italozást, csökkent. De ma már több mint 12 liter 100 százalékos .tömény szeszt fogyasztunk évente, cseesemő- _™3Cf!oda tragédia, ez az ket ^ agg0^at is beleszá- átkozzrtt pénztárgép épp most mítv£L pedig a -yo_es évek de- banmolódik. A kezelonolgy rejíaT1 ^'gy tűnt sikerül megál- minden tudását Tatba veti, iitani ezt az életveszélyes ten- hogy míhtíirrLariahb megjavít­»a mert hát a sor nfttön nő. — Alkjkorílbam niagy várako- S kerem. rtt munkából jöttek za6 fogadta a belkereskedel- az emberek, nem érnék rá. mj miniszter rendeletét, — Tudja, maiga ez a pár amely egyebek között megtil- pere kiesés népgazdaságilag tóttá a kilenc óra előtti ital- hóny milliárd forintot jelen- árusítást, kivonta az élelmi- tene? — oktatja egy pufajkás szerboltok pultjairól a félde- pufók képű, pöttömnyi cimbo- cis, decis üvegeket, meghatá- ráját. Ki gondolná, hogy ilyen rozta a boltok szeszkinálati maigasröptű kérdésekről esik arányait, megtiltotta a közte­szó sorban állás közben. Hogy Fületeken ez a közeli építőipari válla­latnak mennyit jelent, erről most nem esiik szó: kész a gén. mehet a sor! Percek alatt megtelik a he­lyiség, amely nem nagyobb égy jókora család! szobánál. 'Ám itt volt már olyan is, hogy egyetlen délelőtt 27 ezer forint került be a kasszába. A nagybátonyi 57-es vendég- Játóesvség az egyik legjöve­delmezőbb részleg, hari for­galma egymillió forint körüli! — Nem csökkent sem az ftalrendelet. sem az áremel­kedések hatására a forga­lom — mondja Tóth József- mé kalkulátor. — Bővítettük ugyan a választékot, ételt is kínálunk, dehát az igazi igény az . alkoholtartalmú italok ftránt van. — legtöbben a sört és a éegyes pálinkát kérik — em­líti Szalai Menyhértné pénz­táros —. van olyan délelőt- tom, hogy 350 korsó söriegye* adok ki! Sokan többször is megfordulnak, akad. áld ti­zen ötször-hússzor jön egy mao... És olvanok is akadnak, úgv tiatvanan-ovolevainain, akik muukaideiükből szentelnek Időt az italozásra. Fáradságot nem kímélve váligiHák, hogv a negyedórás reggeli szünet­ben elfogyasztják az elemó­zsiát, megjárják a büfét, el­végzik ügyes-bajos dolgaikat, es még egy sor hasznos kez­deményezést tartalmazott. Lett-e foganatja? — kérdez fém Molnár Tibort, a Nógrád megyei Tanács kereskedelmi osztály vezefcahelye ttesét, a kereskedelmi felügyelőség •» ze tőjét.. — Feltétlenföt hasznos ren­delet és van is látható hatása — válaszolta •—, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy nem követték egyéb területeken olyan intézkedések, amelyek ennek hatását tovább erősí­tették volna. Az alkoholizmus elleni küzdelem nem egyetlen szerv feladata, hanem össztár. sadalmi ügy! Érthetetlen pél­dául, hogy némely munkahe­lyi vezető, ahelyett, hogy sa­ját hatáskörében gondoskod­na a munkafegyelemről, azt kéri, hogy például zárjuk be a büfét, vagy valamilyen mó­don ellenőrizzük, hogy a ven­dégek munkaidőben van­nak-e. .. Vagy egy másik pél­da: nemrégiben bejelentést kaptunk, hogy az egyik köz ségben kilenc óra előtt sze­szes italt árusítanak. Kime­gyünk annak rendje és módja szerint, hogy meggyőződjünk személyesen is, de a kocsma „vonzáskörzetén” belül már valakinek gyanúsak voltunk, pillanatokon belül eljutott a hír a csaposhoz is, Amikor beléptünk a helyiségbe, mint­ha sóbálvánnyá meredt volna az egész vendégsereg, néme­lyik asztalon még pohár se volt. A probléma valójában nem is a sikertelen ellenőr­zés, hanem, hogy azok a szer­vek, amelyek a legilletéke­sebbek lennének, s ott hely­ben a legjobban ismerik az ügyeket, nos ezek nem teszik meg a szükséges lépéseiket! Még az italrendelet harma­dik esztendejében elrettentő példaként vonult be az alko- holtörténelemfoe a kisecset! dajdajozás hajnali ötkor, mun­kakezd,ás előtt, akikor ötezer forintra büntették a kimérőt, de nagyobb volt ennél az er­kölcsi sttem®. Hogv azóta má­sok is adnak el kilenc óra előtt szeszes italt? Ez nyílt titok, ám korántsem egykörry- nven bizonyítható, tény azon­ban, hogy a soröskorsó is addig jár a kútra, amíg el nem törik. Legutóbb a var- sánri italbolt vesetőjét bün­tették meg 1500 forinttá, s éppen e napokba« folyik u«T~vner-tk eov hossaaftfo idő­szakú éSenóraás. Persze, mindez csupán csepp a tengerben. Amíg még az sem egyértelmű, hogy a köz­vetlenül érte kapott forintok, az italnyereség a fontosabb, vagy az alkoholizmusból szár­mazó emberveszteség, addig lényeges változás nem várha­tó. Pedig a csaita elkerülhe­tetlen. Tan ka László Kincskereső Kgflfcedbx és kíváncsiság — — Ötödik esztendeje csíné- ség ne terhelje. .. Biztosan t -« — - ■ n 1 -rl lj- 1—v 1—w 7 r-wW) — /M/1 rf-i O /|J 4 41 04 1/1 / /I f __ *** 1 O I ÍVt Oí1 lilt i rv l-\ l-v /1 1 - 1—V n 14___ v ájom melyik volt erősebb, amikor beültem arra a vetél­kedőre? Hogyan csinálja, mi a titka? Miért ismeri a mar­ni ár mammutiskoia szinte mindegyik tanulóját? Miért emlegetik, holott nem is ta­nítja őket? Hogyan tanulnak tőle mégis Oly sokat?... Móra-évfordülót ünnepel­tünk a napokban — a beszter- ce-lakótelepi iskola úttörőcsa­pata is az ő nevét viseli. Az ünnepi rendezvények egyike a könyvtárban zajlott, negyedi­kes kisdobosok részvételével. Négy raj „összecsapása” egy kis hírnél többet nem érde­melne. de nem is ezért szó­lok' róla. Túlmutat az évfor­dulós ünnepségeken, iskolai rendezvényeken. Ahogy az itt szereplő negyedikesek. szur­koló osztálytársaik, kisebbek is hamar elfelejtették, mi­lyen hivatalos céllal gyűl­tek össze. Dacára annak, hogy sök irodalmi betét hangzott el, közte egy kiugró szívme­lengető prózamondás Puszta Andrea, az iskola Mikszáth Kálmán-szépprózamondó aranyérmese előadásában... Kincset kerestek — egyre közelebb kerültek az iroda­lomhoz. Móra írásainak em­berséget, melegséget sugárzó ereje ünnepivé tette a kér­déseket is. Krajnák Tibor nem varázs­ló. Az iskola könyvtárának vezetője, címzetes iskolaigaz­gató, az úttörőmozgalom lel­kes híve. Ahogy a Bartók Béla úti iskola egykori tanu­lói ismerik: a nevelő isko­lát kezdettől úgy értelmezte, hogy a pedagógusnak — le­gyen az iskolaigazgató — az úttörőmozgalommal eevütt le­het csak nézni a nevelés fel­adatait és eredményeit. A tavaly megkapott „Gyerme­kekért érdemérem” nagyon jó helyre került... lom a reggeli ügyeletet — a reggeliztetés után szervezett foglalkozásokat tartunk, rá­kérdezek a leckéikre is, fej­törőket adok fel, gyakorol­nak a gyerekek. Azután el­kezdem a takarékbélyeget árulni — a tanulók tudják, hogy nyolcig általában ott ta­lálnak a könyvtár helyiségé­ben. — Mióta könyvtárvezető vagyok, egy napot se voltam táppénzen — (ezt pár héttel ezelőtt mondta Krajnák Ti­bor, de reggelente azóta is mindig látom. . .) — van könyvtárosszakköröm, sok gyerek keresi fel a sima köl- csönzősdélutánokat és a ren­dezvényeket egyaránt. (Ojból a Móra-vetélkedő jut eszembe: a kezdet egy közös daltanulás volt — hiszen sok más mellett pedagóguskó- rus-tag. ének szakos is Kraj­nák Tibor) — az első pilla­natokban úgy éreztem, a gye­rekek utálni fogják a felada­tot, egy nótát kell megtanul­ni. De a szöveg — egyszerű, kedves — a táblán felírva várakozott, a dallam sem volt nehéz. Amikor félidőben Mó­ra Kecskebálját tanulták meg együtt, már nem is csodál­koztam. ..) — Harminc éve. 1951-ben lettem a Bartók Béla úti is­kola igazgatója — 39 éve va­gyok a pályán. Közben a vá­rosi úttörőház ügve is foglal­koztatott: könyvtárat alakí­tottunk ki az épületben, én a városi úttörőelnökség kul- túrfelőse voltam, sok városi versenyt, vetélkedőt lebonyo­lítottunk. Három és fél ezer kötettel, hatszáz olvasóval indult meg az első városi gyermekkönyvtár. Sok író-ol­vasó találkozót s-zerveztem, vetélkedőket tartottunk. Ami­kor a betegségem után azt hitték, soron kívüli nyugdíj­ba megyek, tévedtek — én dolgozni akartam. Az orvos szerint ez normális kívánság volt — csak túl nagy felelős­felmerült löbbekben — egy volt igazgató miért vállal Jolly Joker-szerepet egy isko­lában? Egyszerű a magyará­zat: a hivatásom, a gyerekek nélkül nem tudnék élni, ezért csinálom. Kell a tárgyi tudás is — egy-egy vetélkedő anya­gának összeállítása nem kis energiát kíván. — Tantestület? Benne is vagyok, meg nem is. Mindig tudom, hogy hiányzik ebből vagy abból a tárgyból valaki a gyereke betegsége miatt, megismertem az új nevelőket is — de amikor értekezlet van, én legtöbbször könyvtárt órát tartok... Azt hiszem, nemcsak a gyerekek, hanem a kollégák között is vannak, akik szeretnek — a lába­mat is lejárom, ha egy kollé­ga kér egy könyvet, vagy ösz- szeállítást akar csinálni egy ünnepélyre. Voy érzem, egy kissé bi­zalmatlanná válik. Nem hi-' szí, hogy én elhiszem, mi­lyen őszinte híve a mozga­lomnak. Közben érzi, érti, miért vagyok egy kis fenn­tartással ; manapság ritkábban találkozik az ember ilyen ízig-vérig úttör őssel — ko­pott a romantikája a mozga­lomnak, túlságosan „szakoso­dik” már a gyerek. De ' van egy dolog, amit nem lehet elfelejteni, kiiktatni, fé.lretol- ni (neim kívánt törlendő!) —a gyerekeknek az ismeretszer­zéssel kapcsolódó érzelmi töl­tése, ..kalandvágya”. Ez több a tv adásainál... Figyelmeztetem a fiamat, vissza kellene már vinnie a könyveket a könyvtárba. Hallgat. — Mi van ? ... —■' Mindent elolvastam, de még át akarom gondolni, mit is mondjak, ha Tibor bácsi megkérdezi: miről szólt, mi tetszett? ... Ha nem tudom elmondani, nem ad újra ilyen jókat... «. M. ismét olvasópályázat „Kell a jó könyv '83—85‘ Lapunk december 31-i szá­mában jelent meg a „Kell a jó könyv ’83—85” olvasópá­lyázat felhívása Az ajánlott művek közül újabb hármat mutatunk be olvasóinknak. A könyvismertetőket a Balassi Bálint Megyei Könyvtár mun­katársai készítették. KATAJEV, Valentin P.: Szkuljani temető. Bp. 1981. Magvető. 335 1. Mi az ember szerepe a történelemben ? Hogyan hat a műit a jelenre? Hogyan ha­tározza meg több nemzedék sorsa az egyén tudatát? Ezekre a kérdésekre vála­szol Katajev úgy, hogy nagy­4 NÖCRÁD - 1984. március 10., szombat Humorral könnyebb Beszélgetés Janikovszky Évával — A rövidség és a pontos- nek hatnak, csak én tudom, lám apukája is, anyukája is ság az újságírószakmában el- mennyi önfegyelem, ciuneg- van a gyereknek, bár az nem sőrangú követelmény — len- tartóztatás, szigor, gyötrődés mindig nyilvánvaló, hányadik ne. Naponta érzékelem, mi- az ára. papáról és mamáról van szó. lyen nehéz... Engedje meg a — A meséi: mai, hétköz- Bízom benne, hogy az ép kíváncsi skodást: mi a recept- napi életünkről szóló, mai családok is a mai valósághoz je, hogy ilyen páratlanul és gyerekeknek és mai felnőttek- tartoznak, sajátságosán könnyedek, gyér- nek való történetek. Olyany- — Az író-olvasó találkozó nyira valóságközpon'túak, hogy elnevezést nem szereti, be- némelyik kis olvasója azt hi- szélgetni jár az ország min- szi, valaki biztosan elmesélte den csücskébe, olvasóival, a „az Éva néninek”, ami vele gyerekekkel. Vagyis nem történt meg. 1 azokkal találkozik, akikről a — Ahogy a stílusomat, a statisztikák elszomorító adatai meséim valószerűségét is ál- szólnak, az alig olvasókkal, landóan ellenőrzőm. Hogy mi- vagy a semmit sem olvasók- szakmám. amit nagyon szere- ért? Mert engem az érdekel, kai. Róluk hallva az iskolát, tek. Huszonkilenc éve lekto- A mostani mindennapok. Va- a családi életvitelt, a tévét rálok könyveket a Móra Ki- lahogy annak a képe vált vi- szoktuk hibáztatni. Mi lehet adónál. És folyton leKtorálom lágossá bennem, hogyan élünk az igazság? saját magamat is. Időnként ma, így együtt, családokban — Ha tudnám... Némely észreveszem, hogy már-már és család nélkül, s hogy eb- statisztika valóban elrémisz- eltúlzott az önkontrollom, ben miként lehetne, talán hu- tő, az is bosszantó, hogy ol- Számtalanszor újraírom, át- mórral — segíteni. Gyakran vasástechnikai nehézségekkel írom, javítom a munkáimat, a megkérdezik tőlem, hogy van küzd sok gyerek. A tévével szövegeim így lesznek egyre az., hogy a könyveimben álta- kilátástalan versenyre kény- rövidebbek. Akárhányszor el- Iában ép családok szerepel- szerül néha a könyv, mégsem nek. holott az ifjúsági iroda- hiszek abban, hogy ez vonja lomban, mint az életben, ren- el a gyerekeket az olvasástól, geteg az elvált szülő, a félár- Talán céltudatosabban kelle- , va gyerek, az állami gondo- ne kihasználni a kép elemen- já'k, gördülékenynek, könnyed- zott, az egyedül nevelő. Ilyen táris hatását a televíziós mű­I könyvekre is szükség van, ez sorválasztásban is, meg a nyilvánvaló. De. talán nem köyvkiadásban is. Hiába, a kell pironkodnom, hogy ná- képek vonzzák, lenyűgözik a mekeknek, felnőtteknek él vezetesek, pedig elképesztően kevés szavúak. rövidek a tör­ténetei, a meséi. — Nincs receptem, és tit­kom sincs. Ahogy mondja, rö­viden írni igen nehéz. A se­gítségem és a hátráltatóm a készülök egy változattal, új­raolvasom, mindig találok benne fölösleges szavakat. Le­csupaszított szövegeim, mond­apja, dédapja feljegyzéseinek felhasználása közben „átéli” ősei életének — mintegy 150 esztendőnek — jelentősebb eseményeit. NAPRAFORGÓK: Wsai uk­rán elbeszélések. Bp. 1982. Európa. 503 1. A kötetben szereplő 22 író a mai ukrán elbeszélő iroda­lom teljes színképét kínálja az olvasónak. A novellák erkölcsi kér­désekkel, életformák ütköz­tetésével és a háborúval fog­lalkoznak. E témaköröket az emberi helytállás szép példái kapcsolják össze. gyerekeket, itt vannak példá­ul a képregények. Figyelje meg, a felnőtteket általában idegesítik. Az ember megnéz egy kockát, elolvassa a szöve­get, újra a képre pillant, bambul, nem érti, hogyan kapcsolódik a következő az előzőhöz. A hatéves gyerek­nek semmiféle megértési problémát nem okoz, ha egy képhez semmi más szöveges támpontja nincs, csak egy hangutánzó betűsor. Rögtön ért mindent, villámgyorsan kapcsol, egyik képtől a mási­kig veszi a lényeget. Vagyis a valódi képregény ellen kár berzenkednünk. Van, kell. Más a helyzet az irodalmi művek képregényesítésével, ezt egyáltalán nem helyeslem. — Legutóbb az ünnepi könyvhétre felnőtteknek való könyve jelent meg. két kötet, az egyik kék, a másik rózsa­szín, az előbbi címe: örülj, hogy fiú! az utóbbié: örülj, hogy lány! Minthogy Réber László szellemes, remek gra­fikáival mint minden Jani- kovszky-könyv, félő, hogy a gyerekek veszik ezt is. — Ha a nagyobbak, a ti­zenévesek, az egyáltalán nem baj. Legalább megtudják, mit vár tőlük apuka vagy anyuka, még mielőtt megszülettek. Ha a gyerekek megvásárolják, tán a szülők is megnézik, és remélem együtt nevetnek. Ki­OKLJDZSAVA, Bulat: Sze­gény Avroszimov. 2. kiad. Bp. 1983. Európa. 342 1. Szép és érdekes könyv Okudzsava történelmi regé­nye, amely az 1825-ös dekab­rista felkelés utáni időkben, játszódik. Avroszimov vidékről kerül Szentpétervárra, hogy a cári vizsgáló bizottság írnokaként jegyezze le a összeesküvők vezetőjének, Pesztyel ezredes­nek vallomásait. Avroszimov a vidéki lélek riadtságával és erkölcsi tisztaságával éli át megbízatásának „magasztos­ságát” és ismeri föl saját rab­ságát. Janikovszky Éva portréja ki szembesül a saját illúziói­val és mit tehetne, ha egész­séges, kikacagja magát. így biztatjuk egymást: humorral könnyebb az életünk. Sulyok Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents