Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-10 / 59. szám

mezogai it fejlődés kulcsa dasági nagyüzemek kezéüen non INTERJÜ HAVAS FERENCCEL, A MEGYEI TANACS ELNOKHELYETTESEVEL Hosszú évek óta hagyomány, hogy a zárszámadó és terv- tárgyaló közgyűlések végezté­vel megkérdezzük Havas Fe­rencet, a Nógrád megyei Ta­nács elnökhelyettesét, hogyan értékeli megyénk mezőgazda­ságának múlt évi eredménye­it, miként vélekedik a nagy­üzemek további fejlődéséről. — A megye mezőgazdaságának a múlt év­ben is sikerült megvalósítani azt a dinami­kus fejlődést, amely az elmúlt három évet jellemezte. Mondana-e erről néhány monda­tot? — Valóban, az elmúlt három évet egyen­letes fejlődés jellemezte. A gazdaságosság és hatékonyság javítására tett intézkedések ered­ményesnek bizonyultak. Ezt a szabályozó módosulások is kikényszerítették, de az üze­mi vezetői szemléletben is kedvező a válto­zás. Az eredményekben alapvető a követke­zetesebb kádermunka, amely a vezetés szín­vonalának jelentős mértékű javulását ered­ményezte. Kezdeményezőbb, vállalkozóbb szel­lemű a vezetők döntő többsége, erősödött a közgazdasági szemlélet. Javult a munkafe­gyelem, a rend, a szorgalom, fokozódott a minőségi termelésre, aiz eredményesebb gaz­dálkodásra való törekvés. Nagy eredmény, hogy a nagyüzemekben három év alatt mintegy 60 százalékkal nőtt a termelési érték és a nyereség. Az intéz­kedések hatására javult a gazdálkodás haté­konysága. A múlt év végére ilyen kedvezőt­len adottságok között is a gazdaságok 35 szá­zaléka magas hatékonyságú volt, míg az ala­csony kategóriába tartozók köre 19-ről 10-re szűkült. Az eredményesség szempontjából megha­tározó ágazatainkban, a növénytermesztésben es kiegészítő tevékenységben történt erőtel­jesebb előrelépés. A vetésszerkezeten belül az adottságoknak megfelelően tovább nőtt a jövedelmezőbb növények vetésterülete. A ka­lászos gabona hároméves összes hozama 12 százalékkal magasabb az előző tervidőszak első három évének átlagánál. A második legfontosabb szántóföldi növényünk a nap­raforgó lett, betakarított mennyisége aiz el­múlt évben több mint háromszorosa volt az 1980. évinek. A kiegészítő tevékenység árbe­vétele pedig 1 milliárd forintról 3 milliárd forintra nőtt három év alatt. A vágóállat-felvásárlásban megyei szinten 1983-ra meghaladtuk a tervciklus végére ki- tűzöttet Vágómarha-, vágósertés-értékesítési növekedési ütemben fejlődésünk országosat meghaladó. Ebben a nagyüzemek által jól in­tegrált háztáji és kistermelés eredményei is jelentősek. Azt tudom mondani, hogy gazda­ságaink többsége eredményesen, fegyelmezet­ten, jól dolgozik, megfelelő célokkal rendel­kezik, látják azt, hogy ezekhez milyen felté­telek szükségesek — A tavalyi esztendő közismerten nagyon nehéz volt az egész országban. Nógrád me­gye mezőga~dasá'i nagyüzemei viszo'nt a várt­nál nagyobb sikerrel „vették” az akadályo­kat. Minek köszönhető ez? — Szeretném hangsúlyozni, hogy az 1983- ban elért eredmény a több éve tartó kedvező irányú folyamatoknak a gyümölcse. Annak, hogy ezek a tendenciák több területen és üzemben tovább erősödtek, szélesedtek. Mind­ezek olyan fontos területek biztató eredmé­nyeiben jelentkeznek, mint a népgazdasági és a megyei ágazatfejlesztési tervben is oly nagy szerephez jutó gabona- és hústermelés! program következetes végrehajtása, a költség- takarékos termelési módszerek terjedése, a nem mezőgazdasági tevékenységek arányá­nak növelése, a termelési szerkezet módo­sítása, a több lábon állásra való törekvés, a vezetés színvonalának emelése, vagy a vál­lalkozói magatartás erősítése. Ugyanakkor az igazsághoz tartozik az is, hogy az időjárás sem vo.lt olyan kedvezőtlen nálunk, mint az ország más tájain. Talán ezek a legdöntőbbek, amelyek azt eredményezték, hogy ma az 1983. év kap­csán azt tudjuk mondani, a nagyüzemek ál­tal elért 391 millió forint az eddigi legma­gasabb nyereség. Ez közel 20 százalékkal ha­ladja iné? az 1982. évit. A termelőszövetkezetekben és állami gaz­daságokban minden eddiginél erőteljesebb törekvést tapasztaltunk a belső tartalékok feltárására, nagyobb gondot fordítottak üze­meink az ösztönzőbb érdekeltség feltételei­nek a megteremtésére is. Mindezek eredmé­nyeként javult a költséggazdálkodás, a_ ter­melés növekedési üteme az előző évektől el­térően meghaladta a költségek növekedését. A folyamatosan változó külső feltételekre nagyüzemeink többsége jól reagált Megemlítem az energiatakarékos talajmű­velési rendszerek térhódítását, a gabonaszá­rítás, mint rutinszerű technológiai elem meg­szűnését, az épület nélküli tartás terjedését az állattenyésztésben, a nedveskukorica-tar- tósitást, a melléktermékek és hulladékok jobb hasznosítását és még sorolhatnám tovább. Természetesen ezeken a területeken még sok tartalék, további lehetőség van. Több gazda­ságban az ez irányú törekvések nem elég­ségesek. A piaci értékítélet változásai és a megvál­tozott költségviszonyok a termelési szerke­zetben is tudatos módosulást okoztak. Az árunövények közül a kalászosokat és a nap­raforgót a vetésterület 60 százalékán terme­lik a gazdaságokban. A korábban sok szak­mai vitát kiváltott szarvasmarha-tenyésztési szakosodás is jelentősen felgyorsult. A nagy­üzemekben a jövedelmezőség növekedésében, a gazdálkodás eredményességének javulásá­ban, a leghatékonyabb eszköznek a kiegészí­tő tevékenységek bővítése bizonyult a múlt évben is. Az innen származó bevétel 15 szá­zalékkal emelkedett. Kedvezően változott a gazdaságok vállalkozói készsége, de itt is differenciált a kép. Vannak élenjáró, átla­gos és az átlagtól messze elmaradó színvo­nalon vállalkozó gazdaságok. Kiemelném en­nek a gyakorlatnak legeredményesebb meg­valósítói közül a Mátraaljai Állami Gazda­ságot, a szécsényi, a nagybárkányi, a nóg- rádmegyeri, a káráncslapujtői és a berceli termelőszövetkezetet. — Ami viszont kedvezőtlennek ítélhető az az, hogy ezúttal is jelentkeztek olyan fe­szültségek, gondok, amelyek immár évről év­re visszatérők, hát-e valamiféle kiutat ezek­ből? — Igen, sajnos vannak ilyen jelenségek. Ezek döntő része üzemen belüli okokra ve­zethető vissza, de vannak tőlük független té­nyezőkből adódók is. Még mindig jelentős az indokolatlan differenciálódás üzemek, ágazatok között, hozamokban, ráfordítások­ban egyaránt. A növénytermesztésünk leg­gyengébb pontja továbbra is a takarmány­termesztés. A hozamok a szárazságot figye­lembe véve is alacsonyak. A gyepeik hasz­nosítása nem kielégítő, a szántóföldi tömeg- takarmánytermő terület csökkentésében a céljain kat nem sikerült megvalósítani. Az ál­latállomány kitelelitetése biztosított, de az ez évi feladatok megvalósítását a jelenlegi takarmánykészlet és annak minősége több üzemben korlátozhatja. Állattenyésztésben, a juhtenyésztésben vannak a legnagyobb ba­jok. Az elmúlt három évben az anyaállo­mány a nagyüzemekben mintegy negyedével csökkent, a folyamat tartósnak bizonyuk Megjegyzem, hogy eltérő az országostól A 38 nagyüzem közül már csak 25 foglalkozik juhtenyésztései. Ebben alapvető oknak a te­nyésztési, termelési munka alaorony színvo­nalát tekintjük, igaz a közgazdasági kör­nyezet sem nyújt kellő ösztönzést. Figyelmeztetőnek tartjuk azt is, hogy a fajlagos tejhozam növekedése ellenére a me­gye összes tejtermelése 1983-ban sok év óta először csökkent. Itt említem még meg, hogy az állategészségügyi helyzet általános javulá. sa mellett a felnevelési veszteségek néhány gazdaságban magasak, de hozzáteszem ezt nemcsak állategészségügyi kérdésnek tartom. A feszültségek közül kiemelem azt is, hogy a kiegészítő tevékenységben komoly szabály­talanságok is felszínre kerültek. Néhány gaz­daságban a lehetőségektől elszakadt, nem kellően átgondolt fejlesz.téseket valósítottak meg. Ez főiként a megyén kívüli tevékenysé­gekre jellemző és két esetben jelentős vesz­teség forrásává is vált. A gazdálkodás nehézségei közül szólnom kell az egész évre jellemző pénzszűkösség- ről, a lassuló pénzfolyamatokról, a tovább romló fizetési morálról, aminek üzemeink sokszor szenvedő alanyai. Sajnos továbbra is nagyon mérsékeltek a fejlesztési lehetőségek. A kiemelkedő év ellenére is 10 gazdaságban a fejlesztésialap-képzés nem éri el az lß millió forintot. A kérdés második része, hogy mi a kiút? A megoldás kulcsa a legtöbb esetben — tel­jes meggyőződéssel állítom — az üzemek ke­zében van. Legalapvetőbbnek azt tartom, hogy minden üzem ismerje gyengeségeit, az alacsony színvonalú ágazatban a hibá­kat, hiányosságokat, mert ezek ismeretében lehet megtenni a szükséges intézkedéseket. A rangsor elén és a végén álló gazdaságok közötti különbség elsősorban a rend és fe­gyelem, a rugalmas alkalmazkodás, a vállal­kozói szellem, az új iránti fogékonyság és a törvényesség betartása területén szembetűnő. Számtalan példa bizonyítja, hogy azonos fel­tételiek mellett, megfelelő szakmai felkészült­séggel, nagyobb odafigyeléssel e különbségek számottevően mérsékelhetők. Az elmúlt évek gyakorlata megmutatta, hogy a vezetés meg­erősítéséve], új vezető beállításával a feszült­ségek, problémák többsége felszámolható. — Megyénk mezőgazdaságát illetően évek óta nincsenek úgynevezett kényes kérdések. Ugyanakkor évről évre akadnak olyan té­nyezők, amelyek árnyékot vetnek az eredmé­nyekre. A nötincsi és a szandai termelőszö­vetkezet eredménytelenségére gondolok. Ki­fejtené erről véleményét? — Szeretném kijelenteni, hogy néhány gondokkal küzdő gazdaság nem árnyékolhat­ja be megyénk agrárágazatának eredményei^ hiszen csak néhány gazdaságról van szó. Az*, igaz, hogy ezeknek gondjai, problémái na­gyon nyugtalanítanak bennünket Annál in­kább, mivel már harmadik éve mindig „be­jön”, egy nagy összegű pénzügyi hiánnyal záJ ró termelőszövetkezet. Tapasztalatunk, hogy ezek nem egy év „termékei”. Az adott üzem vezetői nem látják, nem ismerik saját hely­zetüket, a gazdálkodás évközi mérése nincs biztosítva. A nötincsi termelőszövetkezetnek például már a korábbi időszakokban is, da különösen az elmúlt év májusától felhívtuk figyelmét, hogy komoly bajokat látunk, te­gyenek intézkedéseket ezek mérséklésére és szankciókat is életbe léptettünk az üzem ve­zetőivel szemben. Figyelmeztetésünk nem t»J Iáit meghallgatásra. Még október elején is 6 millió forint körüli várható nyereségről szá­molt be az üzem vezetője járási testületi ülésen. Január végén döbbentek rá, hogy a pénzügyi hiány több mint 50 millió forint! Súlyosbítja az esetet, hogy ez döntően a kie­gészítő tevékenységből származik, amely szinte valamennyi üzemben meghatározója a javuló nyereségnek. Ez olyan nagyságrendű pénzügyi hiány, amely évekre lehetetlenné teheti az eredményesebb gazdálkodás felté­teleinek megteremtését, ha nem kap megfe­lelő főhatósági segítséget az új vezetés. Végeredményben a szandai termelőszöveV kezeinél, ha nagyságrendileg nem is, de haj somló a helyzet, mégpedig annyiban, hogy it# sem ismerik az üzem vezetői a saját gazda­ságuk helyzetét. Nyilván elhúzódott, illetve el is maradt a szükséges intézkedések megté­tele. A vezetőket minősíti, hogy februárban a küldöttgyűlés előtt tíz nappal még rózsás a hangulat, 3—4 millió forint nyereséget vár­nak, a végeredmény pedig 6 milliós veszte­ség. Azokban az üzemekben is mélyrehatóan át kell tekinteni a helyzetet, ahol nincs fejlő­dés, illetve megtorpanás tapasztalható, mint például a karancssági, a pásztói, a bujáki és az őrhalmi szövetkezetekben. Nyilván az irá­nyításnak is le kell vonni ezekből az esetek­ből a megfelelő következtetést. Ezek közül is kiemelem azt, hogy a vezető megítélésének! alapja csak a végzett munka és annak ered­ménye lehet. Még egyszer hangsúlyozom^ hogy e néhány kivétel ellenére megyénk me­zőgazdaságában folyamatos, eredményes fej­lődés van, az üzemek döntő többsége becsüle­tesen, eredményesen dolgozik, képes a meg­újulásra. Ehhez az elmúlt években végbe­ment vezetői cserék is hozzájárultak. — Ez az időszak a tervezés ideje volt A mezőgazdaságba* is. Hogyan látják a nagyi, üzemekben az idei esztendő fontosabb fel­adatait, milyen elképzelések vannak a tóvá b-J bt fejlődésről és mit lehet várni 1984-ben megyénk mezőgazdaságától? — Az év végi mérlegvonáskor, a különbö­ző testületi ülések tartalmasak, jó’.színvona­lúak, munkajellegűek voltak. A tagság, a dolgozók nagy felelősséggel szóltak 1983 ér­tékeléséhez, véleményükben a jobbító szán­dék fogalmazódott meg. Optimista, de nem elbizakodott a hangulat. Ez így van rendjén. Ez lehet a garancia arra, hogy az eddigi kedvező folyamatok folytatódjanak, á VI. öt­éves terv céljai megvalósülhassának. Míg or­szágosan az 1982. évi, megyénkben a már említett jó eredmények miatt az 1983, évi szint elérése a cél ebben az évben. Az ágaza­tok közül a növénytermesztésben és kiegészí­tő tevékenységben indokolt továbbra is a gyorsabb ütemű fejlődés, nagyobb hangsúlyt helyezve a gabonatermesztésre és a proble­matikus ágazatok helyzetének javítására az exportképes termékek növelésére. Erre egyébként bérpreferencia és a külön vezetői jutalom is ösztönöz. Ennek érdekében indo­kolt a világbanki hitellel'' finanszírozott üzemi lehetőségeket is jobban kihasználni. A termelés, az irányítás minden szintjén a nap mint nap megújulni tudó, megújulni akaró, olyan magatartásra van szükség, amelynek középpontjában a hatékonyság, a munka minőségének javítása, az ésszerű ta­karékosság áll. Ügy ítéljük meg, hogy a legfontosabb cé­lok megfogalmazódtak az üzemi tervekben. Az elmúlt évi jó eredményekhez képest is több területen előrelépést tartalmaznak. Nő a búza, a napraforgó területe, a számosállat^ létszám, a vágóállat- és állatitermék-termelésl A kiegészítő tevékenységben továbbra is je­lentős növekedést terveztek üzemeink. A sza­bályozóváltozás jelentős elvonó hatása elle­nére az 1983. évi rekordnyereség több mint 8 százalékos túlszárnyalását irányozták elő nagyüzemeink, amely önmagában jelzi a nagy­fokú tenni akarást. Mindezek mellett meg­említem azt is, hogy néhány gazdaságban a dinamikus fejlődést a feltételek oldaláról nem tartjuk teljesen megalapozottnak. Amire fel szeretném hívni az üzemek figyelmét, az a VII. ötéves terv munkáinak beindítása, a koncepciók előzetes kimunkálásának elkezdé­se. Az év indítása, gépjavítás, fejtrágyázás, vetőmag, műtrágya biztosítása összességében jónak ítélhető. A tervek végrehajtásának esz­közrendszere, személyi és tárgyi feltételei adottak a célok közepes időjárás mellett, vé­leményem szerint teljesíthetők. Zilahy Tamás , A Salgótarjáni Ruhagyárral alakított ki termelési kapcsolatot a varsányi Űj Kalász Termelőszövetkezet. Ennek értelmében divatos ruhákat varrnak a helyi és környékbeli asszonyok a darázsdópusztai melléküzemágban. A ruhagyár által biztosított varrógépe­ken ezekben a hetekben exporttermékek készülnek. Képeinken a kiegészítő tevékenység­ről számolunk be. — kulcsár —

Next

/
Thumbnails
Contents