Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-10 / 59. szám

Jószomszédság A magyar—jugoszláv magas szintű eszme­cserék befejeztével, pénteken a jugoszláv saj­tó első __ oldalas címei is azt illusztrálják, hogy Kádár János tárgyalásain a két ország közvetlen együttműködése kapta a legjelen­tősebb hangsúlyt. „Eredményesen fejlődő kapcsolatok”, „Kölcsönös tisztelet és biza­lom”, „A kölcsönös megértés magas foka” — íme, néhány cím a vezető jugoszláviai lapok első oldaláról. Hasonló szellemről tanúskodik a tárgyalásokról — a tegnapi lar :an megje­lent — közös közlemény is. Jóleső érzés tudni, déli szomszédunkkal, Jugoszláviával rendkívül sokoldalú együtt­működésünk, s kapcsolataink a jövőben to­vább bővülnek. Kádár János rövid hivatalos baráti látogatása kitűnő alkalmat kínált ar­ra, hogy tárgyalópartnereivel összegezze a két párt és a két ország viszonyának jelen, állapotát, és ebből kiindulva kölcsönösen meghatározzák az együttes teendőket. A lá­togatás külsőségei is híven bizonyították: a két szocialista ország között nincs semmi­féle, feszültségre okot adó vitás kérdés, el­lenkezőleg: mind Budapest, mind Belgrád törekvését a fokozott együttműködés iránti jogos igény jellemzi a jószomszédság keretei között Az MSZMP KB első titkára és belgrádi há­zigazdái megelégedéssel állapíthatták meg: kapcsolatunk, együttműködésünk kiegyensú­lyozottnak mondható. Magától értetődik, hogy a szocialista építőmunka különböző út­jai más-más tapasztalatot kínálnak hazánk és Jugoszlávia népeinek. Az alapvető kérdések­ben: a béke, a társadalmi haladás, a szoci­alista jövő igenlése tekintetében azonban nincsenek nézetkülönbségek köztünk. Helyes­nek bizonyult a két ország gyakorlata a kü­lönböző szintű párbeszéd, a rendszeres vé­leménycsere folytatásában. Hazánk közvéle­ményét örömmel töltheti el, hogy a szom­szédos ország népei a kommunisták vezeté­sével hatalmas eredményeket értek el a népi hatalom négy évtizede alatt az ország föl - emelkedésében. Ugyanakkor tudjuk: déli barátaink is nagy figyelmet szentelnek a mi erőfeszítéseinknek. Ebben különös szerep jut az ott élő magyaroknak, illetve a hazánk­ban élő horvát, szerb és szlovén nemzetisé- gűeknek. ök a szó legnemesebb értelmében hidat képeznek a barátság, a jó szomszéd­ság ápolásához. Vannak természetesen feladatok is, megol­dásra váró teendők. Távolról sem merítettük ki a gazdasági, tudományos-technikai, vala­mint kulturális együttműködés valamennyi tartalékát. Szakembereinken a sor — ná­lunk és déli szomszédainknál egyaránt —, hogy a kooperációt új, életrevaló ötletekkel tovább gazdagítsák. Megfelelő formát kí­nál erre a többi között a határmenti terüle­tek és városok, a helyi társadalmi és politi­kai szervezetek már meglévő együttműködé­sének továbbfejlesztése, a két ország turiz­musának bővítése. Ami a nemzetközi helyzet értékelését ille­ti: Budapest és Belgrád egyaránt aggodal­mának adott hangot a fennálló feszültség mi­att. Azonosan ítélte meg Kádár János és Dragosziav Markovics, a JKSZ KB Elnöksé­gének elnöke azt az aggasztó jelenséget is, hogy „a kölcsönös bizalom csökkenése miatt nehezebbé váltak az államok közötti érint­kezés feltételei”. A magyar és a jugoszláv vezetők „kifejezték meggyőződésüket, hogy a békés egymás mellett élés megszilárdítása a világ békéjének és biztonságának elengedhe­tetlen feltétele, és egyben tartós, szilárd alapját képezi a különböző társadalmi rend­szerű államok együttműködésének”. Hazánk — mint a Varsói Szerződés tagja és Jugoszlávia, mint az el nem kötelezettek mozgalmának egyik alapítója — a jelenlegi bonyolult és feszült világhelyzetben sok kö­zös törekvést vall magáénak. A kölcsönös bizalom helyreállításában, a fegyverkezési hajsza korlátozásáért folytatott erőfeszítések­ben, a leszerelés feltételeinek megteremtésé­ért mindkét ország rendkívül sokat tehet és tesz is. Példás jószomszédi kapcsolataink, a két ország és népeink egyre gyümölcsözőbb együttműködése Kádár János belgrádi láto­gatásával tovább szilárdultak. Meggyőződé­sünk, hogy a találkozó nyílt, elvtársi lég­körben megvitatott témák újabb tapasztala­tokkal gazdagítják mind hazánk, mind Ju­goszlávia vezetőit. Céljaink azonosak, még ha a megvalósítás útja más és más is: a szoci­alista gazdaság és társadalom gyarapításán munkálkodunk. Zavartalan együttműködé­sünk, az élet minden területén gyarapodó kooperációink nemcsak a két ország és né­peink javára válik, hanem az európai biz­tonságnak és békének is. Gyapay Dénes — ........................... 1 ’...................................................... V 111111 ............. .in ­R eagan veresége a szenátusban Bokor Pál, az MTI tudósí­tója jelenti: Az amerikai szenátus meg­ajánlása bizottsága elutasítot­ta Romold Reagan elnöknek azt' a kérését, hogy az 1984- es pénzügyi évre folyósítsa­nak 21 millió dolláros sürgős segélyt a ndcamaguui ellenCor- radailmárok támogatására és a közép-amerikai országban zajló titkos akciók finanszíro­zására. Az amerikai fővárosban po­litikai vereségnek tekintik a Reagan-kormányzatra nézve a szenátusi bizottság állásfog­lalását. A republikánus pár­ti többségű bizottságban tizen­öt szavazattak tizennégy elle­nében utasították el Ted Ste­vens alaskai szenátor által előterjesztett kérést a CIA közép-amerikai felforgató akcióinak a finanszírozására. A Fehér Ház arra is kérte a kongresszust, * hogy 93 mil­lió dolláros gyorssegélyt fo­lyósítson Salvadornak, még­pedig az Ati ikának szánt élein űszersegély- programhoz csatolva. Értesülések szerint a salvadori segély ügyében a szavazást elhalasztották és majd s jövő héten, kedden döntenek arrói az afrikai élei. miszersegéllyel együtt. A törvényhozási vereségnek washingtoni megfigyelők sze­rint alapvetően erkölcsi jelen­tősége van. A kormányzatnak ugyanis a már megajánlott segélyprogramok átcsoporto­sításával is módja van meg­szerezni a közép-amerikai fur­kósbot-politika végrehajtásé­hoz szükséges újabb összege­ket. Reagan elnököt é6' kormá­nyát csütörtököm egy másik kellemetlenség is érte a sze­nátusban. Az igazságügyi bi­zottság egy hétté! elhalasztot­ta a szavazást Edwin Moese volt elnöki főtanácsadó igaz­ságügymi ciszteri kinevezésé­nek jóváhagyásáról. A bizott­ság úgy határozott, hogy előbb megvizsgálja azokat a doku­mentumokat, amelyek bizo­nyítják: az elnök főtanács­adójának tudomása volt az annak idején Reagan mun­katársainak birtokába kerü't úgynevezett Carter-okmá- nyokróil, amelyeket állítólag felhasználtak az 1980-as vá­lasztási kampányban. Irak—Irán Fennáll a nemzetközi konfliktus veszélye Továbbra is ellentmondá­sos jelentések érkeznek az irak—iráni front déli szaka­száról, elsősorban a Madzs- nun-szigetekről, amelyek bir­toklásáért napok óta heves harcok folynak. Hasemi Rafszandzsani hod- zsatoleszlám, az iráni parla- 'ment elnöke, pénteken a te- heráni egyetemen megerősí­tette, hogy az iráni csapatok továbbra is ellenőrzésük alatt tartják a két szigetet. Az ira­ki hadvezetés egyik illetéke­se viszont csütörtökön este új­ságírók előtt kijelentette: a két mesterséges sziget egyi­két — Bászrától mintegy hat­van kilométerre északra — az iraki csapatok heves harcok után visszafoglalták. A világsajtót továbbra is élénken foglalkoztatja a két ország közötti konfliktus ki- szélesedésének veszélye. A Philadelphia Inquirer című amerikai lap értesülése sze­rint az Egyesült Államok konkrét előkészületeket tett a Perzsa-öböl térségében történő beavatkozásra. Ennek beveze­tőjeként az Ománi Szultánság területén levő támaszponto­kon állomásozó amerikai fel­derítő gépek rendszeres járőr­repüléseket végeznek az öböl felett. Tájékozott forrásokra hivatkozva a lap azt írja, hogy Omán „szabadkezet” adott az Egyesült Államoknak ,,a hajózás szabadságának biz­tosítására” a Hormuzi-szoro- son keresztül. A lap szerint az amerikai—omáini katonai együttműködés bővítéséről 1981-ben kötött megállapodás olyan titkos záradékoltat tar­talmaz, amelyeknek értelmé­ben a Pentagon szabadon használhatja a szultánság te­rületét, ha a térségben köz­vetlen amerikai beavatkozásra kerülne sor. Ilyen beavatko zásra pedig indokul szolgálhat az ománi kormánynak Wa­shingtonhoz eljuttatott „hiva­talos segélykérése”. A georgetowni egyetem stratégiai és-nemzetközi kuta­tásokkal foglalkozó központjá­nak közel-keleti szakértője. S. Hunter, a Christian Science Monitor hasábjain figyelmez­tet arra, hogy az amerikai beavatkozás a Perzsa-öböl térségében rendkívül veszélves nemzetközi konfliktussá széle­sedhet, s rendkívül negatív hatással lenne az Egyesült Ál­lamok és az oit'o világ kap csolataira. (MTI) A brüsszeli csúcs küszöbén Amikor a hét elején Mitter­rand francia elnök befejezte a „hosszú hét végét” a brit miniszterelnök vidéki reziden­ciáján — csak 'egyik volt az egymást követő látogatók so­rában. Előtte Kohl nyugatné­met kancellár látogatott Ang­liába, őt pedig Pertini olasz államelnök előzte meg. A lá­togatások közül azonban mé­gis a francia elnöké volt a legjelentősebb. A Közös Piac március 19-én kezdődő brüs­szeli csúcsértekezletének kü­szöbén a gazdasági vitákban a franciák és az angolok áll­nak szemben egymással a legkeményebben. Ráadásul Mitterrand a Közös Piac so­ros elnöke és rendkívül fon­tos számára belpolitikai szem­pontból is, hogy elnökségi pe­riódusa ne záruljon kudarc­cal. A felszínen pusztán gazda­sági kérdésekről van szó. A legutóbbi athéni csúcsértekez­let is gazdasági okok miatt végződött csúfos kudarccal. A mostani csúcsot megelőző lá­zas diplomáciai tevékenység célja az. hogy a kudarc ne ismétlődjék meg. A vita középpontjában — mint jóEormán a Közös Piac eaész történelme során — a mezőgazdasági árrendszer áll. Nagyon leegyszerűsítve: ez az árrendszer falja fel a közös­ség egész • költségvetésének kétharmadát. Ez óriási arány­talanság, ha meggondoljuk, hogy a mezőgazdasági terme­lők a tíz nyugat-európai tagor- szágoan csak a lakosság 8 százalékát teszik ki és érték­ben számítva az egész társa­dalmi termelés alig több mint 4 százalékát adják. Ez az óri­ási összeg szám szerint 37 mil­liárd márka. Ennyit fordíta­nak a’ mezőgazdasági terme­lés támogatására, a magas mezőgazdasági árak fenntartá­sára. E támogatás egyik kö­vetkezménye. hogy Nyugat- Európában óriási mezőgazda- sági tartalékok halmozódtak fel. (Különösen tejből és tej­termékekből.) Ez az óriási te­her ránehezedik az egész gaz­dasági közösség fejlődésére. Így például mindössze 20 mil­liárd márkányi összeg jut az elektronikai fejlesztésre és az ipari szerkezet megújítására a központi kasszából. A közös mezőgazdasági ár­politikát még annak idején De Gaulle tábornok olyan fur­fangosan és okosan szervez- tette meg, hogy a legnagyobb mezőgazdasági termelő, Fran­ciaország érdekeit védje. A gépezet nagyjából úgy műkö­dik, hogy minden ország be­fizet egy bizonyos összeget a közös kasszába. Azután min­den ország vissza is kap eb­ből a kasszából. Csakhogy a mérleg az egyes országok számára nagyon különböző. A két nagy „ráfizető” az NSZK és Anglia, ök ketten évente közel 5—5 milliárd márkával többet fizetnek be, mint amennyit visszakapnak. Fran­ciaország nagyjából egyen­súlyban van. (Tehát minden változás óriási politikai ne­hézségeket okozna a párizsi kormánynak a mezőgazdasági termelők körében — akik egy­ben szavazók is.) Az egész rendszer legnagyobb haszon- élvezője Olaszország, utána sorrendben Írország, Görög­ország, Dánia és a Benelux ál­lamok következnek. Látható tehát, hogy óriási érdekek követelik a jelenlegi rendszer fenntartását. A má­sik oldalon — azoknak a so­rában, akik a számlát fizetik — az NSZK még viszonylag jobb helyzetben van, mert külkereskedelmi mérlege je­lentős felesleget mutat. A leg­élesebb a helyzet Angliában. Ebből is kitűnik, hogy gaz­dasági szempontból nézve a március 19-én kezdődő csúcs- értekezlet sikere a francia— angol összecsapás eredményé­től függ. Pontosabban attól, hogy sikerül-e .valamiféle kompromisszumot kidolgozni- ok. Az ügynek persze van poli­tikai, sőt katonai oldala is. Politikailag a legkényesebb kérdés Spanyolország csatla­kozása. Miután a spanyolok Franciaország mezőgazdasági konkurrensei — itt is Párizs jelenti a fő akadályt. Ezt az ügyet is közelebb kell vinni a döntéshez a most következő csúcson. Ami a katonai ügyeket il­leti: az amerikai közepes ha­tósugarú rakéták nyugat-eu­rópai telepítésének elkezdése a Közös Piac tagországai szá­mára (amelynek valamennyien NATO-tagállamok) új problé­mát jelentett. Megerősödött az az irányzat, amely szerint Nyugat-Európának nem sza­badna egyoldalúan az ameri­kai „atomernyő” alá húzód­nia, hanem komolyabban kellene foglalkoznia saját ka­tonai-védelmi szervezetének megerősítésével és összehango­lásával. (Természetesen a NATO-szövetsé&en belül.) 2 NÓGRÁD - 1984. március 10.. szombat Kádár János fogadta dr. Rainer Barzelt Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára pénteken az MSZMP KB szék. házában fogadta dr. Rainer Barzelt, a Német Szövetségi Köztársaság parlamentiének elnökét. A szívélyes légkörű találkozón véleményt cserél­tek a nemzetközi helyzet leg­fontosabb problémáiról, és ezzel összefüggésben a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű államok közötti párbeszéd és együttműködés megőrzé­sének fontosságáról. Áttekin. tették a Magyar Népköztár­saság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak helyzetét é6 továbbfejlesztésé­nek lehetőségeit. A találkozón jelen volt Ap­ró Antal, az országgyűlés el­nöke. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke a nap folyamán az Országházban fogadta a dr. Rainer Barzel vezetésével hivatalos látogatáson csütörtök óta hazánkban tartózkodó NSZK parlamenti küldöttsé­get A megbeszélésen részt vett Cservenka Ferencné, az országgyűlés alelnöke. Dr. Várkonyi Péter külügy­miniszter hivatalában talál­kozott az NSZK-beli parla­menti delegációval Valamennyi eseményen je­len volt Norman Dencker, a Német Szövetségi Köztársa­ság budapesti nagyköve+e. (MTI) Török—görög incidens öt török torpedóhajó csü­törtökön a Görögországhoz tartozó Szamothraki-sziget közelében tüzet nyitott egy görög rombolóra — jelentette be Athénban a görög kor­mány szóvivője. Az eset az Égei-tenger nem­zetközi vizein történt csü­törtökön délután. Dimitrisz Marudasz szóvivő az ügyet „súlyos provokációnak” mi­nősítette és közölte, hogy a lövedékek éppen hogy elke­rülték a „Panther” romboló- hajót. Azt is bejelentette, hogy Jannisz Kosztantopulosz görög nagykövetet hazarendelték Ankarából. Hírek szerint a török nagykövetnek szintén haza kell utaznia Athénból. Csütörtök délután rendkí­vüli ülést tartott a szűkebb görög kabinet. A tanácskozá­son a „török kihívásra” adan­dó athéni válaszról volt szó. Az ülés után fokozott kato­nai készenlétet rendeltek el az Égei-tengeren. Görög rész­ről közölték a NATO-orszá- gok athéni nagyköveteivel: elfogadhatatlan, lwgy a NATO egyik tagállama a szövetség másik országát provokálja. Egy magát meg nem neve­ző ankarai külügyi szóvivő viszont az incidensről szóló athéni bejelentést nevezte „provokációnak”. Azt mond­ta. hogy a görög „vádak” olyan időben fogalmazódnak meg, amikor az amerikai kongresszus a Törökországnak és a Görögországnak nyújtan­dó katonai és gazdasági se­gély nagyságáról dönt. A két ország között az el­múlt napokban szemmel lát­hatóan fokozódott a feszültség. Nemrég Görögország kilátás­ba helyezte, hogy az Égei- tengeren kiterjeszti területi vizeinek határát. Ankarában ugyanakkor kijelentették: semmikéDpen sem tűrik el, hogy Görögország Cipruson „megbontsa a katonai egyen­súlyt”. Köztudott azonban, hogy jelenleg is mintegy 20 ezer török katona állomásozik a kettéosztott szigeten. (MTI) lavul az egészségügyi ellátás (Folytatás az 1. oldalról) alatt, ez természetes. — hang­súlyozta a miniszter —, hi­szen évek teltek el addig is, amíg az integráció hasznát tapasztalhatták. S a korszerű­sítés még nem fejeződött be, további intézkedéseket hoz­nak a betegségek megelőzésé­re, leküzdésére. Az intézmé­nyek sürgős feladata a többi közt — mondotta — hogy jobban megszervezzék a bete­gek vizsgálatát, kezelését, így megkíméljék őket a felesle­ges várakozástól, fáradságtól. Jelenleg sokhelyütt zsúfol­tak a rendelők várói, nem mindenhol tanúsítanak meg­felelő magatartást a betegek iránt, annak ellenére, hogy országunkban egy-egy orvos­Ez viszont teljesen új mó­don vetné fel Nyugat-Német- ország helyét és szerepét kon­tinensünk nyugati felén. Hi­szen Nyugat-Németországban összpontosulnak a stratégiai szempontból legveszélyesebb Pershing—2 rakéták, míg a többi ország csak amerikai cirkálórakétákat kap. Nyugát- Németországnak a katonai szerepe tehát felértékelődött. Nehezen képzelhető el, hogy létrejöhet olyan külön nyu­gat-európai védelmi erőfeszí­tés, amely ezt kényszerűen ne tükrözné. Márpedig ez világ- politikai méretű megrendü­lést okozhat. Hiszen az egész második világháború utáni korszak stratégiája azon a feltételezésen alapul, hogy Nyugat-Németország nem le­het a nukleáris korszakban teljes értékű katonai hatalom. Ezek a katonai kérdések hivatalosan nem szerepelnek a most kezdődő csúcsértekez­let napirendjén. Ott Kísérte­nek azonban az egész konfe­rencia hátterében. Közeli meg­oldásuk alig várható. Hiszen nehéz lenne közös katonai koncepció kidolgozását, vagy akár a különböző fegyvertí­pusok egységesítését várni olyan országoktól, amelyek a tej árában, vagy a mezőgaz­dasági termelők nyújtott tá­mogatás felosztásában is alig tudnak megegyezni. —1—e nak — a nemzetközi összeha­sonlítást tekintve — viszony­lag kevés állampolgárt, 2000— 2100 lakost kell ellátnia. Más tárcák és a társadal­mi szervezetek tevékeny köz­reműködése is szükséges ah­hoz, hogy az egészségügy ajánlásai megvalósuljanak, kialakul,loh az emberek egészséges életmódja, bete­gek és egészségesek az orvos segítő partnereiként óvják, egészségüket. Csakis a meg­előzéssel lehet jelentős mér­tékben csökkenteni a megbe­tegedések, halálozások szá­mát, jobbítani a lakosság egészségügyi helyzetét. Az egészségnevelés rendszerét is meg kell újítani — ugyan­csak a társadalom, a lakosság segítségével — hangoztatta a miniszter. Kitért arra is, hogy felül kell vizs­gálni az egészség­ügyi statisztika rendszerét is: az adatok ugyanis nem a valóságnak megfelelő helyze­tet tükrözik, a tapasztalatok szerint a puszta számok sok esetben kedvezőtlenebb ké­pet festenek a megbetegedé­si arányokról, mint amilyen a valóság. Az újságírók kérdéseire válaszolva a miniszter és ve­zető munkatársai a többi kö­zött elmondták; a terv sze­rint halad az egészségügyi intézmények rekonstrukciója, több intézmény felújítását, korszerűsítését idén befeje­zik. A megújult Traumatoló­giai Intézetben, ahol megkez­dődött a technikai eszközök felszerelése, előreláthatóan októberben rendezkednek be. Szó esett arról is, hogy meg­határozták ugyan a gyógyin­tézetek, regionális központok hatókörét, de ha a beteg ér­dekei megkívánják, eltekinte­nek a megyehatároktól, a be­teget az állapotának megfele­lő ellátásra, gondozásra kénes • intézményben kezelik. Több kórházban megteremtették már a feltételeket az orvos- tudomány legújabb eredmé­nyeinek alkalmazására, a többi közt szívműtétek, vese- átültetések elvégzésére. E te­kintetben eredményesen együttműködünk a KOST- lagországokkal — hangzott eá a sajtótájékoztatón.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents