Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-07 / 56. szám

Jugoszlávia Zasztava-karrier A Zasztava 10)-esek a szerelőszalagon IC if ■ ;■ Bolti őrjáraton Diétás kisüsti, utálatos hajvédö, a piszok természete és egyebek.:: Két hónapon át az élelmiszertörvény betartását vizsgálja a megyében a kereskedelmi felügyelőség a területi kereske­delmi felügyelőkkel, ügyintézőkkel és társadalmi ellenőrök­kel karöltve. Február elejétől március végéig több mint száz boltba nyitnak be. Nem biztos, hogy megjelenésüknek mindenütt örülnek. Sőt! Az élelmiszertörvény azonban azért van, hogy — mint minden törvényt — érvényre juttassák. Betűjének, szellemének megfelelően járjanak el, akár a bol­ti választékot, a minőségin ego rzési időket, akár a tisztasá­got vagy szakosított tárolást illetően is. A révről — Zasztava — szinte mindannyiunknak mindjárt a jugoszláv kis­autók jutnak az eszünkbe. Bár az utóbbi időben keve­sebbet hallunk róla. déli szomszédunk iparának ma is egyik büszkesége az az autógyár, ahol ezek a sze­mélygépkocsik készülnek. A Crvena Zasztava immár több mint három évtizedes múltra tekint vissza, s an­nak is negyedszázada, hogy az olasz Fiat cég li­cence alapján elkezdték gyártani a Jugoszláviában és külföldön egyaránt nép­szerű személygépkocsikat. Az elmúlt harminc eszten­dőben két és fél milliót gyártottak, évente 150—200 ezer új autó hagyta el a szerelőszalagot. A gyár eredményes mun­kájának egyik tanúbizony­sága — s ezt a jugoszláv határ mentén élők nap mint nap tapasztalják —, hogy déli szomszédaink kedvence mind a mai napig ez a kisautó, sőt az utóbbi időben mintha más sze­mélygépkocsikkal szemben is a Crvena Zasztava ter­mékeit részesítenék előny­ben. A torinói Fiat licen- eének megvétele annak ide­jén szerencsés vállalkozás­nak bizonyult, nemcsak a kragujeváci gyárnak, ha­nem az ország egész előre­lépni készülő személygép­kocsi-iparának. Az első Zasztava 1959-ben gördült ki a gyár kapuján. Húsz évvel később 1979-ben az ország öt autógyárában már 270 ezer különböző tí­pusú autó készült el. A Crvena Zasztava a nehe­zebb időkben is állta a sa­rat: 1980-ban — amikor a világ autóipara mór válság­gal birkózott, s több jugo­szláv autógyár is kénytelen volt csökkenteni termelését — egymaga 190 ezer sze­mélygépkocsit küldött a pi­acra a 237 ezres országos termelésből. A Zasztavák változatlan kelendőségére, egyre növekvő népszerűsé­gére a magyarázat viszony­lagos olcsóságukban, taka­rékos üzemanyag-fogyasztá­sukban és szerény méretük­ben lelhető meg. Emellett a gyár újabb és újabb típusok­kal jelentkezett. A Zaszta­vák mellett kis családi au­tókat készített Jugo—45 és Jugo—55 márkajellel. Ezek Még csak kísérleti példány: hergépkocsi. 45. illetve 55 lóerős motor­ral működnek, háromajtó­sak, száz kilométerenként •5,8 liter benzint fogyaszta­nak. Érdemes megemlíteni, hogy Kragujevácban egy elektromos meghajtású, könnyű teherautóval is kí­sérleteznek. amely áram­mal, teljesen zajmentesen működik. A Crvena Zasztava kül­földön ma is mintegy 50 ezer autót ad el évente. A főbb vásárlói közé Egyip­tom, Hollandia, Görögor­szág, Nagy-Britannia, Bul­gária és hazánk tartozik. A gyár és a magyar Mo- gürt 1981-ben tízéves koo­perációs megállapodást kö­tött. A magyar fél rész­egységeket és alkatrészeket szállít (ezeket a Magyar Gördülőcsapágy Művek és a Bakony Művek gyártja), elektromos meghajtású kis te­s ezért kész autókat kap cserébe. A megállapodás ér­telmében a mostani 1000— 2000 darab helyett 1985-től 4—5000 Zasztava kerül majd a magyar piacra. Az Egészségügyi Világszer­vezet megállapította, hogy kétszer annyi embert ér ha­lálos baleset a fürdőkádban, mint a világ összes strand­fürdőiben. Ennea egyik leg­gyakoribb oka, hogy a für- dőző — rendszerint be- vagy kilépéskor — elcsúszik a kádban. Főleg idős emberek­kel fordul elő ilyen baleset. Egy kölni orvos egyszerű­* A romhányi 139-es ABC- ben csendesek a délelőtti órák. Idős nénik, gyesen lévő kismamák válogatnak a gon­dolák között. Ügy tűnik van miből, noha a kereskedők már a márciusi készletszint­mérésre készülve a szokott­nál óvatosabban rendelik az árut. A mélyhűtőláda viszont színültig, a dunakeszi hűtő­ház bőségesen szállít. Üzlet­kötője is éppen most dugja be fejét az ajtón, új termé­keket, közte a hamburgert jött ajánlani. A gondola polca alatt jól látható felirat: diabetikus ké­szítmények. Mellette: bébiéte­lek. Mindkét jelzés fölött két- decis kisüsti barackpálinkák sorakoznak. Diétás kisüsti? Sőt babáknak való?! — Kiürült az a polc. Azért raktuk meg itallal, ne kelt­sen rossz hatást a csupaszság — magyarázza e különös tár­sítást Molnár Sándor boltve­zető. — Tudja, a készletmé­rés kemély dolog, nincs par­don! Addig már csak azt ren­delünk, ami azonnal el is fogy. Én valahogy úgy vagyok, hogy a készletszintnél előbb- revalóbbnak tartom az ellátás szintjét. S, hogy a kettőt együtt is lehet jól csinálni, az nemsokára ki is derül. Csábi Mihályné, kereske­delmi felügyelő kutat ugyanis kosárral a karján lejárt sza­vatosságú áruk után. Márpe­dig aki keres, az talál. Ez en és hatékonyan segített a do;gon. Egy olyan kis létrát szerkesztett, amelynek egyik peremét a kád felett két csuk­lóval a falra lehet erősíteni. Használaton kívül a létra a faihoz hajtható, be- és ki­szálláskor pedig a kád fölé nyitható. Eoben a helyzetben még a beteg és kövér embe­rek is biztonságosan beleka­paszkodhatnak. esetben, sajnos nem is keve­set, varázslatos gyorsan te­lik a kosár. Mandarinjam- mel, mely 1981. december vé­géig lett volna forgalomban tartható. Feketeribizli-lek- várral, melynek minőségmeg­őrzési ideje 1982 októberében járt le. Édesített gyümölccsel, mely 1980 nyaráig értékesít­hető. Aztán spagettikrémes tubusokkal, jugoszláv tejszín­habporral, s még sok egyéb mással. Ezek helyett jó friss árut is tarthattak volna! Molnár Sándor nem győzi a szemöldökét emelgetni cso­dálkozásában: — Pedig az átadó leltárkor is rengeteg árut dobtunk ki... Ez a leltár négy hónappal ezelőtt volt. Akkor vette át a boltot mostani vezetője. Szak- képesítése gépésztechnikus, gyári meó-vezetői állást cse­rélt fel az élelmiszer-keres­kedéssel. — Eligazították legalább? — Az elődöm elmagyarázta mit, hogyan kell csinálni. Azt mondta, ő is menet közben jött bele. Nekem ez a szakma nagyon tetszik, és szeretném az idevágó főiskolát is elvé­gezni. Ez mind szép. Csakhogy a felelősség addig is az övé. Na, meg kollégáié, akik régi kereskedők lévén, megakadá­lyozhatták volna, hegy a ta­pasztalatlan boltvezető nya­kába vegye a töméntelen „le­ült” árut. Hossz napja van az ABC- nek. Salgai Andrásné, a rét­sági közegészségügyi-járvány­ügyi szolgálat ellenőre is vizsgálódik. — Nem megoldott a tej el­adótéri hűtése. Nincs rend a büfében. Nem ismerik, vagy nem akarják ismerni a fer- tőtlenítési szabályokat. Fedet­lenek a szeméttárolók — so­rolja megállapításait. — A haj védőt az egész, hozzám tartozó területen utálják az eladók. Most is kiosztottam érte pár helyszíni bírságot. Majd meglátjuk, ki unja meg előbb: az eladók-e vagy a közegészségügyi ellenőrök... Szóvá kell tenni a hiányos árjelzést. Az árak feltünteté­se annyira rendszertelen, hogy abban már szinte rendszer van. * A romhányi tanácsháza mellett áll a 138-as élelmiszer- bolt. Amennyivel kisebb az ABC-nél, annyival rendezet­tebb, sőt rendesebb is. Az meg már nem Károlyi László boltvezetőn múlik, hogy a só, a liszt zacskója ereszt, hogy a kefir, a szegedi csemegepap­rika, a diósgyőri csokimalac gyártási ideje kifürkészhetet­len. Az olcsó cikkek kötelező­en előírt választékának vi­szont híja van. — Nem tehetek róla — tár­ja szét karját a fiatalember. — A minap is száz doboz saj­tot rendeltem, ötöt kaptam. Hypó? Ősz óta nincs! Kilencíajta húskészítmény kapható nála, ebből hét az olcsó áru kategóriájából. Vala­mennyi áruja friss, lejárt mi­nőségmegőrzési idővel egyet sem találtunk. * Sztruhár István boltvezető utcai ruhában fogad a rétsági 103-as ABC-ben. Több autó­buszra való turista vásárolt az imént, s a főnök úgy vél­te hasznosabb, ha rangrejtve tartja nyitva a szemét. A gyártó, illetve a szállító trehánysága itt is tetten ér­hető: magyar nyelvű felirat nélkül érkezett a lengyel tea­sütemény, a szovjet meggy­lekvár, az eredetileg export­ra készült literes Hevesi ezer­jó palackján viszont a hétde- cis üveg címkéje díszeleg. Lehet, hogy éppen ezért nem vette át a partner? A raktárban, ahol az előre- csomagolásnak szorítottak he­lyet, piszok, rendetlenség. Megengedhetetlen olyan he­lyen, ahol élelmiszerrel bán­nak! A piszok természete a színfalak mögött sem válto­zik: fertőzést, betegséget okoz­hat. * Hozzáértés, gondosság, fi­gyelem, pedantéria — az élelmiszer-kereskedelemben mindezen erények szükségel­tetnek. A mostani vizsgálat tapasztalatai is azt jelzik, azonban; e követelmények együttes megléte sok esetben még csak az óhaj tartomá­nyában van. Szendi Márta K. M. Baleset a fürdőkádban — Gondjainkkal bármikor fordulunk hozzájuk, mindig segítőkészséget tapasztalunk, nem berzenkednek a plusz­munkák miatt. Jelenleg a leg­újabb termékünk, a generá­torgyártás zökkenőmentes beindításának megoldására vállalkoztak. Csak jóit tudok mondani róluk — tájékoztat útközben Kovács István, az Ikladi Műszergyár berceli gyáregységének pártalapszer. vezeti titkára, amíg a Kandó Kálmán komplexbrigád veze­tőjéhez eljutok. Mint később kiderül, az előbbi ajánlólevél minden tekintetben fedi a va­lóságot. * Jól megtermett fiatalember Paróczi Gyula, a 18 tagú Kan­dó Kálmán nevét viselő komp­lexbrigád vezetője. Arcáról sugárzik a nyugodtság, a ki­egyensúlyozottság, a közvet­lenséget teremtő derű. Hal­kan szól. Eredményeikről is úgy beszél, mint valami ter­mészetes dologról. Pedig nem kis feladatra vállalkoztak. A brigád tevékenysége saját­ságos, egyedi. Ugyanis olyan műszakiak­ból és alkalmazottakból ver­buválódott a kollektíva, akik­nek hivatalból is kötelessé­gük a termelés folyamatossá­gának biztosítása, a feltételek megteremtése. Hát akkor mi az a plusz, ami őket a többi kollektíva fölé emeli? Az, hogy a munkaidőn kívül tár­sadalmi munkában, a szala­gok mellett, fizikai munkás­Bérceién nemraíi ként dolgozva, először ők is­merkednek meg az új termé­kek gyártásának minden rész­letével, a technológiai folya­matokkal. a felmerülő és megoldásra váró gondokkal. Ezt követően megbeszélik a szakmai tapasztalatokat, s ennek alapján kezdődik meg a termékgyártás. Ügy is fo­galmazhatok: a sokszoros szo­cialista brigád arany fokozat­tal és tavaly a Vállalat ki­váló brigádja címmel kitün­tetett kollektíva a gyártáselő­készítéstől kezdve a végter­mék átvételéig minden mun­kafolyamaton rajta tartja a kezét, s ahol szükség van rá, ott rögtön beavatkozik. Ez utóbbira általában a hóna­pok végén került sor, amikor a szalag mellé ülnek, s ter­melőtevékenységet végeznek, mert kiderül, hogy kevésnek bizonyult a termeléshez szük­séges munkáskéz. — Annyira összeforrott a kollektíva, hogy mindenki tudja a kötelességét és ma­ximálisan elvégzi feladatát — sűríti néhány sokatmondó szóba brigádtársainak jellem­ző magatartását Paróczi Gyu­la. Szavait igazolja a szépen, ízlésesen és pontosan vezetett brigádnapló —, amely felesé­gének igényességét és keze munkáját dicséri. Az 1983. évi önértékelés szerint a komplexbrigád je­lentősen hozzájárult a nagy­arányú termelésnöveléssel kapcsolatos elképzelések eredményes valóra váltásá­hoz. Ez azt jelenti, hogy az évi 312 millió forint termelé­si értéktervet a gyáregység dolgozói 315,5 millióra telje­sítették. Eleget tettek export­kötelezettségüknek, közre­működtek három új termék nullszériájának gyártásában, a hulladékot 8 százalékról 6 százalékra csökkentették. Se­gítettek a termelékenységnö­velését és a gazdálkodás ja­vítását megteremtő átcso­portosítások szükségességé­nek megértetésében és elfo­gadtatásában. Az import zo- mánchuzal-megtakarításban a vállalati átlag alatti ered­ményt vallhatnak magukénak. Öt újításukkal pedig igye­keztek leleményességüket, életrevalóságukat bizonyíta­ni. Különösképpen Paróczi Gyula jeleskedik, akinek a beadott újítási javaslatokban majdnem mindig ott olvasha­tó a neve. — Sajnos nagyon hosszú az az idő, amíg az újításunk­ra a vállalat központjából megérkezik a kisérletre vagy a bevezetésre utaló válasz — mondja a brigádvezető, amit felesége a brigádnapló­ban őrzött levelekkel is meg­erősít, mondván: — egy év is beletelik, mire olvashatjuk a választ. — Nem várunk addig, mert akkor nagyon ritkán segíthet­nénk elképzeléseinkkel a ter­melést — folytatja Paróczi Gyula. — Amikor a műszaki kollektíva jónak találja az új megoldást, az ötletet, a technológia hozzájárul a mó­dosításhoz, utána rögtön be­vezetjük. De azzal sem lehet vádolni az újítások elbírálóit, hogy anyagilag nagyon ösztönzik, illetve túlfizetik az újítókat, nagy becsben tartanák a mű­szaki fejlesztésnek eme fon­tos, máról holnapra jelen­tősebb és tartós eredményt hozó területét. Például az egyik újításuk után ezer fo­rint eszmei díjat kaptak. Ennek ellenére sem tagad­ják meg önmagukat. A ter­melékenységet és gazdálko­dást segítő életrevaló gon­dolataikat nem hagyják par­lagon. 1982-ben 448, 83-ban pedig 286 ezer forintos megtakarí­tást jegyeztek a brigádnapló­ba. Példásan túlteljesítették a társadalmi munkaórákra va­ló felajánlásaikat, a brigá­dokkal való együttműködési szerződésben és a szociális foglalkoztató intézet tagjai­val szemben vállalt kötele­zettségeiket. Emellett rend­szeresen továbbképzik magu­kat, s a kollektíva minden tagja több-kevesebb közéle­ti tisztséggel járó megbíza­tásnak tesz eleget. Vajon mi az, ami még ezt a jól összeszokott kollektívát képessé teszi a szocialista brigádmozgalom előtt álló új és megnövekedett követel­mények teljesítésére. önma­guk megújítására. — Kollektívánkban nagyon kellemes, jó a hangulat, min­denkire lehet számítani, bár­milyen feladatról van szó — mondja Nega György, a bri­gád rímfaragó mestere, aki a társadalmi évfordulókra egy- egy verssel kedveskedik tár­sainak. — Voltak zökkenőmentes évek — veszi át a szót Men- czerl Sándorné volt brigádtag, jelenleg a szakszervezeti bi­zottság titkára és tiszteletbeli brigádtag, majd így folytat­ja: — Hogy mégis együtt ma­radtak, abban a brigádvezető­nek van döntő része. Egyéb­ként olyan összeforrott kö­zösségről van szó, akik nem­csak tudnak, hanem akarnak is másokért önzetlenül dol­gozni. .. — Nagyon sok múlik a bri- gádvezetőm. Az, hogy ma itt tartunk, az elsősorban Paró­czi Gyula problémaérzékeny­ségének, feladatmegoldó ké­pességének és kezdeményezé­sének köszönhető — állítja határozottan Soltész János művezető, aki 1975 óta tag­ja a brigádnak. — Talán kicsit furcsa, mert a férjemről van szó, de ha már kérdezett, akkor őszin­tén válaszolóik. Maximálisan a közösségért dolgozik. Ami­kor azt mondom neki, ezért ennyire mégsem volna szabad, úgy válaszol: elvállaltam, be­csülettel csinálom — egészíti ki az előbbieket a feleség. Végül a brigádvezető a szo­kott szerénységével hozzáfű­zi: — Jó a csapat. Jó a csa­patmunka. .. Nem sakkal később Geese József gyárvezető a követke­zőket mondja: — A legutób­bi brigádvezetői értekezle­ten egyhangúan úgy döntöt­tünk, hogy őket terjesztjük fel ismét a Vállalati kiváló brigád cím elnyerésére. A ná­lunk is lanyhuló, megújulást kereső szocialista brigádmoz­galomban ők azok, akik to­vábbra is megmaradtak zász­lóvivőnek. — venesz — NÓCRÁD — 1984. március 7., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents