Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-27 / 73. szám

I Szovjet exportra készülő festéküzemi keverőkészülékek mo torállványát forgácsolja Mester Béla esztergályos, a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyáregységében. —barna— Kábelek exportja Balassagyarmatról Kiviteli „körülírások" — Van benne valami — fejtegeti az üzemvezető —, hogy az üzem szerepe az ex­portban „passzív”. Mert amit leírnak nekünk, azt kell meg­felelő minőségben, határidőre végrehajtanunk. Azt el lehet ugyan mondani, hogy ha jól megoldjuk a feladatot, akkor a megrendelő jövőre is tő­lünk igényel. De ezek csak amolyan „körülírások”... Több mint egymilliárd fo­rint értékben exportál idén — tervei szerint — a balas­sagyarmati kábelgyár. Az Ipoly-parti üzem kisebb részben rubelért, nagyobb há­nyadban — 658 millió forint­nak megfelelő értékben — tőkés fizetőeszközért szándé­kozik külföldön értékesíteni termékeit. Mivel tavalyi kivi­telük tekintélyes mértékben elmaradt az előzetes, doku­mentumba foglalt elképzelé­sektől, tanulságos lehet, hogy most mire alapozták tervü­ket. — A vállalati központban Idén is nagyobb mértékű ex­portot kívántak a gyárunk tervébe építeni, most azon­ban sikerült elérnünk, hogy csak az a mennyiség kerül­jön a dokumentumba, ame­lyet mi is reálisnak látunk — mondja Báblena László anyag- és áruforgalmi vézető. — A nagyobb vevőknél be­szerzett piaci információkra alapozva három nagy tételt vettünk számításba az idei tőkésexportban. Az első egy olasz—tunéziai megrendelés, amely 3 ezer tonpa acél-alu- anínium szabadvezetékre szól. Ez az igény konkrét, a gyár­tás a kezdés előtti stádium­ban van. A másik üzlet egy NSZK—pakisztáni megrende­lés, ugyancsak „ac-al” veze­tékre. Kétezer tonnát igényel­tek ebből a termékből. A harmadik üzlet még tárgyalá­si szakaszban tart. Egy oszt­rák féllel történő kooperáció­ról van szó: 3 ezer tonna ALUMOWELD vezeték készí­tése lesz a feladat. Ezeken kívül kisebb mennyiségre szóló dán, finn, liechstenstei- ni és kínai megrendelésnek teszünk eleget. Kilátás van egy nagyobb szabású kínai üzletre is. — Az exportban a gyár szerepét kis erőltetéssel a futballkapuséhoz lehet hason­lítani. Ha jól véd, mindenki természetesnek veszi; ha gólt kap, ő a főbűnös... — Nem egészen értek egyet — rázza fejét Újhelyi Zol­tán, termelési osztályvezető­helyettes. — Ugyanezt a pél­dát folytatva: a kapus indít is, és nem mindegy, hogy ho­gyan! fgy van ez a termelők­kel is. A határidő betartása, a jó minőség vonzza a to­vábbi üzleteket. A szakemberek szavaiból kitűnik: nehéz éles határvo­nallal különválasztani, hogy mi múlik pusztán magán a gyáron az export szempont­jából. A termelők megítélésé­nek alapja „csak” a jó minő­ség és a határidő betartása. De ez sem csupán az Ipoly- parti csarnokokban dől el. ők is kapják az alapanyagokat valahonnan. Többek közt a December 4. Drótművektől, az ALUTRÖSZT-től és kül­földről. Ezek beérkezésének ideje, illetve a beérkezett hu­zalok minősége rajtuk kívül­álló tényező. A balassagyar­mati gyár piaci sikerei, vala­mint fiaskói is jól példázzák azt a közhelynek is beillő, de néha elfelejtett igazságot, hogy egy-égy vállalat export­sikereihez szinte az egész magyar gazdaságnak az élénk működésre, friss mozgására szükség van. Maga a gyár hozzájárulhat ezen mozgások felfrissítéséhez, például az anyagigénylések gyors leadá­sával, az úgynevezett „kiaján­lások” idejekorán történő, pontos megfogalmazásával és így tovább. — Mi múlik a termelőkön az export gazdaságossága szemszögéből? — A nyereségésség nagy­részt az árképzésen múlik, ebbe nekünk beleszólásunk nincsen — fejtegeti Sümegi Tibor üzemvezető. — De az anyagtakarékosságon rajtunk nagyon sok múlik. Hiszen termelési értékünkben az anyaghányad több mint nyolcvan százalék. Egy-két tizednyi megtakarítás is óriá­si összegekre rúg tehát. So­kat számít például az, hogy a pvc az utóbbi időben zárt rendszerben áramlik. Ennek köszönhetően az egy negyed­év alatt mérhető megtakarí­tás értéke milliós nagyság- rendű. — Azt még feltétlenül ér­demes ehhez a témához el­mondani — állítja Bablena László —, hogy az exportpia­con való bentmaradást a pár éve befejeződött beruházás tette lehetővé. A régi techni­kánkkal nem bírtunk volna versenyben maradni. Ezenkí­vül az emberek is felkészül­tek az igényes feladatokra. Százhűszan szereztek kábel­készítői szakmunkás-bizonyít­ványt és tizennégy kábel­gyártó szakmérnökünk tevé­kenykedik. Egy évvel ezelőtt a gyár vezetői közül négyen az angol, négyen a német nyelv elsajátításához kezdtünk hozzá, hogy a tárgyalásokon magunk fejthessük ki véle­ményünket... Molnár Pál Szovjet külkereskedelem — tendenciák VÁLTOZATLANUL széles körű nemzet­közi gazdasági együttműködést, bár csökke­nő mértékű külgazdasági forgalomnöveke­dést mutatnak a Szovjetunió tavalyi külke­reskedelmének adatai. Az elmúlt évben az árucsere-forgalom 6,6 százalékkal nőtt, ami alatta marad a korábbi kilencszázalékos nö­vekedésnek. A Szovjetunió továbbra is a szocialista országokkal, ezen belül is a KGST tagálla­maival bonyolítja le a kölcsönös áruszállí­tások nagyobb részét, az utóbbi országcso­porttal valamivel több, mint a felét. A for­galom bővülési üteme ezekkel az országok­kal jóval meghaladja az összforgalom bő­vülésének mértékét, ami mindenekelőtt az állami szinten garantált megállapodásoknak, az integrációs lehetőségek kihasználásának köszönhető. Minden szocialista országot ala­pul véve értékben ugyan az utolsó előtti he­lyet foglalja el a Kínai Népköztársaság, ám az első helyen áll a növekedési ütemet te­kintve: a szovjet—kínai kereskedelem ta­valy több mint 100 százalékkal nőtt a meg­előző évhez képest. A jövőben is a kül­kereskedelmi forgalom gyors ütemű bővülé­se várható a két ország között. Egészében stabilitást mutat a tőkésorszá­gokkal folytatott külkereskedelem. Ezen be­lül azonban ellentétesen alakultak a gaz­dasági kapcsolatok az európai és a konti­nensen kívüli tőkésországokkal. Nyugat-Euró- pa államaival az előző évihez hasonló mér­tékben, 6,4 százalékkal bővült a forgalom. A nemzetközi politikai légkör láthatólag nem hatott fékezőleg az ezekkel az államok­kal folytatott kereskedelmi-gazdasági kap­csolatokra; A korábbi évek hagyományainak megfe­lelően alakult a tőkésországokba szállított, illetve az onnan vásárolt áruk szerkezeti megoszlása. A Szovjetunió továbbra is első­sorban energiahordozókat, fűtő- és nyers­anyagokat szállít Nyugatra — ez teszi ki az összes exportnak> körülbelül a három­negyedét. Változatlanul alacsony ugyanakkor a tőkésországokba exportált gépek és be­rendezések aránya. Az Európán kívüli tőkésországok mind­egyikével csökkent a kereskedelem. Japán­nal a visszaesés 18,5 százalékos. A távol­keleti ország, amely a hetvenes évek köze­pén a Szovjetunió második számú külkeres­kedelmi partnere volt, továbbra is csak az ötödik helyen áll. Ugyancsak jelentős mér­tékben, mintegy 15 százalékkal csökkent az Egyesült Államokkal folytatott külkereske­delmi forgalom értéke. Két évvel ezelőtt még mind a két tőkésgazdasági nagyhatalomnál növekedés volt tapasztalható a Szovjetunió­val folytatott külkereskedelemben. Szovjet részről sokszor hangsúlyozták: kölcsönösen előnyös és egyenjogú alapokon készek fej­leszteni a kereskedelmi-gazdasági kapcsola­tokat ezekkel az országokkal is. A FEJLŐDŐ országok közül továbbra is India a legjelentősebb külkereskedelmi part­ner. Tavaly ebben a relációban is — igaz nem túl jelentősen —, de azért 4 százalék­kal csökkent a forgalom. Ujítoszolgalat Az idén már központilag is nyilvántartják a mezőgazda- sági, élelmiszer-ipari és erdé­szeti újításokat. A MÉM irá­nyítása alá tartozó ágazatok­ban az újítások száma éven­te meghaladja a tízezret. Kö­zöttük jelentős számban van­nak olyan megoldások, ame­lyek szinte minden mezőgaz­dasági üzemben alkalmazha­tók lennének, elterjesztésük azonban a kívántnál lassab­ban halad, mivel nehezen hozzáférhetőek- s gyakran csak a legszűkebb szakmái körben válnak ismertté. Az újítások „forgalmazásának” könnyítésére a MÉM infor­mációs központja, az AGRO- INFORM egységes tájékozta­tási rendszert hoz létre. Kor­szerű elektronikai eszközök felhasználásával gyorsan és könnyen kezelhető nyilván­tartó és visszakereső szolgál­tató rendszert dolgoztak ki. Az AGROINFORM újítási szol­gálata — ezen a néven mű­ködik majd a szervezet — egyben az újítások jogvédel­mét is garantálja. Az újítási szolgálat rend­szerébe való felvétel — az újítások nyilvántartása — ön­kéntes és költségmentes. A rendszerbe azokat az újításo­kat veszik fel, amelyek egy­felől hasznos eredmény alap­ján — kalkuláció szerint — díjazottak, másfelől eszmei alapon fizettek értük kétezer forintnál nagyobb összeget. Nyilvántartanak továbbá min­den olyan újítást, amely a balesetveszély, vagy az egész­ségre káros körülmények csökkentését, a munkakörül­mények javítását, illetőleg a környezetvédelmi feladatok megoldását teszik lehetővé. A nyilvántartásba vett ada­tok csekély összegű térítés ellenében, szolgáltatásként ki- kérhetők, igénybe vehetők. Az adattárban való keresést — tulajdonképpen a megren­delést — a rendszeresen köz­readott szakmai jegyzékek segítik majd elő. Az újítási szolgálat megbízás alapján vállalja a teljes újítási doku­mentáció értékesítését is. En­nek a szolgáltatási formának az az előnye, hogy a felhasz­náló a címszavas rendszerben megtalált és alkalmazni kí­vánt újítások teljes leírását a központi helyről szerezheti meg, az újító pedig gyorsan és megbízhatóan kap tájékoz­tatást újításának használatba­vételéről. Az AGROINFORM már meg­kezdte a tájékoztatók szét­küldését és a beérkező adat­lapok rendszerezését, illetve az adattár feltöltését. A rend­szeres szolgáltatást a negye­dik negyedévben indítják meg. (MTI) A dolgozók biztonsága, munkakörülményeik javítá­sa fontos feladatként szere­pel a Szécsényi Szolgáltatóipa­ri Szövetkezet vezetőinek te­vékenységében. Ennek meg­felelően figyelembe véve az anyagi lehetőségeket, tették meg a szükséges intézkedése­ket. Ennek eredményeként kor­szerűsítették a lakatosipari műhelyeket, kisgépek vásár­lásával könnyítették a fizi­kai munkát, az építőipari részlegnél pedig a csőállvány beszerzésével teremtettek ked­vező munkafeltételeket. Ma már az elektromos javító­részlegben tevékenykedők is korszerűbb feltételek mellett oldják meg feladataikat. Az anyagi befektetéseket kívánó intézkedéseken kívül figyelemmel kísérik a mun­kavédelmi szemlék megtartá­sát, ugyanakkor eleget tesz­nek a dolgozók munkavédel­mi vizsgáztatásával kapcso­latos előírásoknak is. Mire költik a részesedési alapot? ÉLETUTAK A Dunántúlról Nógrádba Í Szinte napomat látom az alacsony, kis asszonyt. Ott | ül, vagy inkább áll a pénz- :! tárgép mellett, s nemcsak I számol, hanem segít a vasár- f lásban, szép, ízes tájszólással Í arlva felvilágosítást. Véltem, hogy nem itt született a mi ? hegyeink között, s így igaz: f Klenóczky Lászlóné bakony- ' szentlászlói. Ott jöttem a világra, meg még a négy testvérem, fiú — fiú? régen nyugdíjas már! — — egy van közöttünk. Apám szabómester volt, de hát azokban az időkben kevés volt a varrnivaló, így mellet- 1e gazdálkodott is. Volt kis földünk, jószágaink, csibék, libák, s így sikerült betömni az öt gyerek éhes száját. Ta­nultunk, dolgoztunk, s én a szülői házban maradtam egé­szen negyvenkilencig, amíg férjhez nem mentem. Itt ka­tonáskodott az uram, néha elbeszélgettünk, de aztán ki­vitték a frontra, fogságba esett és a háború után csak négy évvel szabadult: Salgó­tarjáni volt, talán mondá­som sem kell. No, ahogy megjött, visszalátogatott Szentlászlóra és megkérte a kezemet. Én igent mondtam, az édesanyám viszont elle­nezte ezt a házasságot. Azt mondogatta: Édes lányom, ne menj te olyan messzire, is­meretlen sok ember közé! De hát a döntés sora végül is énrajtam volt. Még abban az évben idekerültem, Tar- jánba. A férjem akkor az acélgyárban dolgozott, elő- munkás volt, tengelykovács. De nem sokáig ütötte a va­sat, mert a párt megkérte, menjen el gépállomás-vezető­nek. Erre akkor nem lehetett nemet mondani, meg tán ő is akarta. Elkerült Szemlőhegy- re, iskolába, s amikor azzal végzett, nem tartott hosszú ideig, ő alapította meg Tá­pon a gépállomást. Később Gödöllőre parancsolták, aka­démiára, majd aztán Csor­nán lett gépállomás-igazgató. Hat évig. Azután kerültünk végül is vissza, Tarjánba. Haza. Az uram már nem ment vissza aa acélgyárba! az üveggyárban lett csoport- vezető, az automata gépek­nél. Onnan is ment nyugdíj­ba két esztendeje. Három gyermekünk szüle­tett. A legnagyobb fiú har­mincnégy éves, de őt ritkán látni, mert már 1971-től kint dolgozik az -NDK-ban, Lip­csében, a darugyárban cso­portvezető. Oda is nősült, né­met a felesége, nekik is há­rom gyerekük van. A leá­nyom most gyermekgondozási segélyen van, különben könyvelő, a nagykanizsai vá­rosgazdálkodási vállalatnál, merthogy ott laknak. A férje tűzoltótiszt. A kisebbik fiam rengeteg sakkversenyt meg­nyert, sokan ismerik, jelen­leg a műszaki egyetemen ta­nul, az építészmérnöki ka­ron. Most harmadéves, még nőtlen, mondogatom is neki, eszébe ne jusson addig meg­nősülni. amíg pem yegez, , Én sem akartam otthon ma­radni, és állást vállaltam a mostani élelmiszer-kiskeres­kedelmi vállalatnál. Pénztá­ros lettem, az vagyok azóta is. Mennyi pénz ment már át a kezeim között, de soha egyetlen fillér hiányom nem volt. Pedig volt olyan nap, amikor egy műszak alatt száz- húszezer forintot ütöttem be a gépbe. Hat boltban voltam eddig, most már hatodik éve itt, a megyei tanács fölötti kis boltban. Rengeteg isme­rősöm van, ezen a részénfő- leg idősebbek laknak, s ha nem nagy a forgalom, el-el- diskurálgatunk erről-arról. Persze, a fő téma az egész­ség, mert ennyi idős korban — négy hónap múlva leszek ötvenöt és éppen akkor me­gyek hivatalosan nyugdíjba is, furcsa egybeesés — mi máson is járhatna az ember esze. Hál’ istennek, én nem panaszkodhatok. „ gyugodtait alszom, frissen ébredek, csak a lábaim fájnak már. De hát csoda-e ez, ennyi talpalás után. És, mondtam már, saj­nos nem vagyok mai gyerek. Elszálltak gyorsan ezek a frá­nya évek. Szóval, a nyár derekán nyugdíjba megyek, de a mun­kát abba nem hagyom. Úgy tervezem, egészen addig dol­gozom, amíg a kisfiam nem végez az egyetemen. Mert kevés a fizetésünk, neki sem sok az ösztöndíja, meg kell fogni minden fillért. Meg egyébként sem tudnám el­képzelni az életemet úgy, hogy csak otthon ücsörögjek. Én nem abból a fajtából va­gyok, aki egy percig is tét­lenül tud ülni. * Klenóczky Lászlóné szak- szervezeti bizalmi, kétszeres kiváló dolgozó. És boldog. S ez kincset ér... A Mátraaljai Állami Gaz-- daság az elmúlt évi eredmé­nyei alapján 2 millió 325 ezer forint részesedési alappal ren­delkezik. A legutóbbi válla­lati bizalmitanácskozás dön­tött az összeg felhasználásá­ról. Ennek értelmében a jóléti és kulturális alapba 500 ezer forint került. Közvetlen anya­gi ösztönzésre 1 millió 243 ezer forintot költenek. Év­közi jutalmazásra pedig 532 ezer forint kerül a legjob­bakhoz. A közvetlen anyagi ösztön­zésre felhasználható össze­get, a termelési egységek kö­zött, eredménytervük teljesí­tésének arányában, a kollek­tív szerződésben foglaltak alapján osztják el. Ez azt je­lenti, hogy az 1 millió 243 ezer forintból 40 százalék jut a kifizetett bér alapján, 50 százalékot kapnak' a kiemel­kedő munkát végzők, valamint azok, akik munkájukkal je­lentős befolyást gyakoroltak a gazdaság eredményére. Ez utóbbi címen 622 ezer forint jut a dolgozókhoz. A gazda­ságban töltött évek alapján pedig 24 ezer forintot adnak az arra érdemeseknek. Karácsony György | fcíÓpRAe se ffiórciuj kedd ~ 3

Next

/
Thumbnails
Contents