Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-24 / 71. szám

1

Üzemek', társadalmi szervek' támogatósával

EGY BOLDOG EMBER

Színvonalas ifjúsági zongoraverseny Bátonyterényén

A Bátonyterenyei Állami Zeneiskola fennállásának 25. évfordulója alkalmából a közelmúltban nagy sikerrel rendezte meg a Nógrád megyei zeneiskolák ifjúsági zongora- versenyét. örülünk annak, hogy az iskola a megemlékezés, ünneplés lehetőségeit nemcsak a maga számára használta ki, hanem e rendezvénnyel mutatta meg hagyományos, baráti jó együttműködését a két másik megyei testvériskolával, a balassagyarmatival és a salgótarjánival.

Az előzetes megillapodás szerint minden iskola egyenlő arányban 10—10 tanulót nevezett a versenyre. A verseny anyaga osztályonként egy kötelező és egy szabadon választott műből állt. A kötelező művek előadásánál érdekes volt figyelni, hogy ugyanazt a darabot, egymás után többen milyen felfogásban, tartalmi közelítésben, tempóban, dinamikával, technikai felkészültséggel játszották. A mezőny kiegyenlítettségét jelezte, hogy kevésbé igényes, bizonytalan produkcióval nem találkoztunk. Viszont több olyan tehetséges előadót ismertünk meg,

akik később a zenei pálya gondolatával is foglalkozhatnak, (pl. a bátonyterenyei Langmayer Edit, a balassagyarmati Gyarmathy Stefánia stb.).

A versenyre mindenki lelkiismeretesen, szorgalmasan készült. Könnyen lehetséges az is, hogy a legközelebbi versenyen azok lesznek az elsők, akik most a sorrendben hátrább végeztek.

A versenyzéshez külön adottság is kell. A legjobb teljesítményt ugyanis a versenyműsor eljátszásának idejében kell nyújtani. Akiknek még nincs versenygyakorlatuk, versenyen még nem szerepeltek, ennek a követelménynek nem mindig tudnak eleget tenni.

A zsüiinek sem volt könnyű dolga a sok egyformán jó előadásból kiválasztani a legjobbakat. A versenyben igazolódott, hogy a Nógrád me- gvei zongora^ktatás az utóbbi években sokat fejlődött. A zeneiskolák régebbi, nagy tapasztalatokkal rendelkező tanárai mellé felzárkóztak a lelkes fiatalok. Az időközben kinevezett zeneiskolai általános felügyelő sokat tesz a pedagógiai egység megteremtéséért. A miskolci zeneművészeti szakközépiskola tanárai pedig rendszeresen szakfelügyelik, segítik a zongoratanárok munkáját.

Ügy véljük, ha Nógrád megyében sok üzem, vállalat, társadalmi szerv fog össze és támogatja a zeneoktatáson alapuló zenekultúra ügyét, figyelemmel kíséri a zeneiskolák helyzetét, a további fejlődés biztosítottnak látszik. Tudjuk, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet nehezíti nagyobb kulturális beruházások közeli megvalósítását, de bízunk abban, hogy Nógrádban a már átadott új salgótarjáni és balassagyarmati zeneiskolai épületek után lehetségessé válik, a működésének 25. évfordulóját ünneplő bátonyterenyei zeneiskola új, megfelelő épületbe való költöztetése. Ezt megérdemelnék a kitűnően muzsikáló fiatalok, a hivatástudattal dolgozó tanárok és az immár városi jogú nagyközség társadalma.

Váczi Károly

zsürielnök

Könyvek a családban

A Házi könyvtárak egy felmérés tükrében

Mindig is izgatott, hogy vajon a könyvvásárlók szándékai mennyire tudatosak, mi határozza meg választásukat, amikor a könyvek százai közül éppen azt az egyet emelik le a polcról. Mi • történik aztán e kötettel, ha otthon korábbi társai mellé kerül? A kereskedőktől tudom, hogy u igazi könyvbarátok nagyon sokszor a becsomagolás mellőzését kérik, mert mihamarabb szeretnék birtokukban érezni az alkotó üzenetét.

Vidáné Kulcsár Júlia és Mándi Péter Könyvek otthon címmel egy most megjelent kötetben a könyvvásárlási szokásokról, a családi könyvtárakról siámol be egy 1978. évi országos olvasáskutatói vizsgálat tapasztalatainak birtokában. A könyvet a Magyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők Egyesülése jelentette meg, a kutatásban a Könyvtártudományi és Módszertani Központ munkatársai is közreműködtek. A felmérők egy korábbi, 1964-ben végzett hasonló vizsgálat eredményeivel vetették össze újabb tapasztalataikat. 1964 és 1978. A közben eltelt tizennégy esztendő alatt a magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem legdinamikusabb korszakát ekkor élte át. A hatvanas évek közepén 44 millió kötet jelent meg hazánkban, 1978-ban viszont már 93 millió könyv hagyta el a nyomdákat. A megnövekedett választék e viszonylag rövid idő alatt három és félszer nagyobb könyvforgalmat teremtett, amely összegben kifejezve mintegy

hárommilliárd forint volt. Ezt a fejlődést — már ami a mennyiségi mutatókat illeti — igazolja az imént említett olvasáskutatói felmérés is: a családok tulajdonát képező könyvmennyiség megháromszorozódott. (A* interjúkat készitők 1000 családot kerestek fel országszerte, különböző nagyságrendű településeken.)

Mindezek ellenére néhány

ténnyel ajánlatos szembenéznünk. A könyvvásárlás volumene növekedett, a rendszeres könyvolvasók száma azonban nem változott különösképpen. Csökkent — méghozzá figyelmeztető mértékben — az olvasásra fordított idő. A havonta legalább egy könyvet elolvasók száma (nem magas mérce!) a vizsgált időszakban 22,8 százalékról 17,2 százalékra süly- lyedt. Megszokott válaszként a televízió térhódítására illik hivatkozni, a szerzők újszerű megállapítása, hogy a televízió nem az olvasni szeretők kedvét zavarja. A tévé általában azokat invitálja, a szükségesnél hosszabb időre a képernyő elé, akik egyébként is a művelődésnek, a szórakozásnak az olvasásnál passzívabb formáját választják.

Sajnálatos, hogy a más

szabadidős-tevékenységgel szemben az utóbbi időben az olvasás érdemtelenül háttérbe került. További feladat: a fiataloknál 1964-ben a felsőfokú végzettségűek 73,3 százaléka, most csak 52,6 százaléka vallotta magát rendszeres olvasónak. A középiskolát végzetteknél 60,7 százalék

és 36 százalék, a nyolc osztályt elvégzetteknél 32 százalék és 14,8 százalék az arány. Ha valami fontos lehet könyvkiadó, -terjesztő, könyvtáros és író számára, akkor elsősorban ennek az állapotnak a megváltoztatása a könyv, az olvasás segítségével, a művelődés presztízsének megőrzése és megvédése érdekében.

A könyvvásárlási szokások változásainak függvényében érdemes egy pillantást vetni a családi könyvtárak polcaira Is. A korábbi évtizedekben általában a szépirodalom volt az egyeduralkodó, a 70-es évek végére megváltozott a helyzet: nőtt az ismeretközlő irodalom részaránya. S ml van a könyvespolcon? Továbbra 1« Jókai, Mikszáth, Móricz, Petőfi, Hemingway, Berkes! és Verne vezeti a sort, de mindinkább helyet kapnak a kézikönyvek, a lexikonok, a népszerű ismeretterjesztő kiadványok, a politikai irodalom. Igaz, eközben néhány könyvtípus — mint például az útleírások — iránt mérséklődött az érdeklődés. A mintavétel szerint általánosságban a családi könyvtárakban első helyen a klasszikus magyar, második helyen a klasszikus külföldi, a a harmadikon pedig a mai magyar prózairodalom van. A költészet iránt szerényebb az érdeklődés.

A felmérést irányító Gereben Ferenc és olvasáskutató csoportjának munkáját

ajánlhatjuk mindazok számára, akik az olvasó, a művelődő népért kívánnak cselekedni „olvasástérképünk” javítása érdekeben.

Maróti István

és újra felfedeznek

Jelenet Babiche-Édouard Martin: Perrichon úr utazása című bohózatából. Képünkön Harkányi Endre és Szemes Mari látható.

Akit újra

Äöndör, vörösesszőke haj, kerek arc, tágra nyitott, csodálkozó gyermekszenek. Egy kisfiú, 14 éves. A feledhetetlen Valahol Európában egyik kis rongyosa, aki olyan utá- nozhatatlanul kérte: „Kö- nyöraök akasszuk fel!”

Talán hihetetlen, de Harkányi Endre 50 éves. Meglett férfi egy 17 éves fiú apja, mögötte megszámolni is nehéz, — rengetem színpadi. tévé-, rádió- és filmalakítás áll. A Valahol Európában után gyermekként nem szerepelt többé. „Ezért később nem érhettek csalódások. Azt hiszem, boldog felnőttnek mondhatom magam” — olvashatjuk egy régebbi nyilatkozatában. Aztán elvégezte a színház- és filmművészeti főiskolát, 1957-ben kapott diplomát. A vizsgán a Botrány az Ingeborg-koncerten imoresz- szárióját alakította. 1957—60. között a debreceni Csokonai Színház, 1960—63-ig a Petőfi Színház, 1963—67. között a Vígszínház tagja. Közben 1962-ben megkapta a Jászai- díjat. Darabok, szerepek hosz- szú sora. Mit ragadjunk ki közülük? A Koldusopera Kim- bal tiszteletesét, Burkhard Tűzijátékának Fritz bácsiiát. a Szegeden eljátszott Puckot a Pzeptiváoéii álomban? Vagv a Közjáték Vichyben című Miller-dráma egyik emlékezetes alakját, a pincért?

Alapító tagja volt a Mik- roszkón színpadnak, ahol nyolc esztendőt töltött. Közben a televízió sem feledkezett meg róla. A Szinetár Miklós rendezte Férjek iskolájában nyújtott alakításért elemezve írta róla egy évtizede az Ország— Világ: „... ismét felfedezték. Ki tudja, hányadszor? Azok közé a színészek közé tartozik, akiket még sokáig fel fognak fedezni”.

De maradjunk még a televíziós szerepeknél. A Foxi Maxi sorozat Maci Laci meséiben Bubu az ő hangján szólalt meg sokunk örömére. És ő Mézga Géza, a Mézga család k“dves, tutyimuiyi feje, az örökösen kalandokba keveredő, szeretni való rajzfigura.

Harkányi Endre 1977 óta a József Attila Színház tagja, Ott a Vízkeresztben bohócként debütált. Aztán eljátszotta Reich bácsit Fejes Endre Rozsdatemetőjében. „Abból a nyolcadik kerületi világból jöttem, amelyből Fejes Endre, Garazs Dezső... Amikor évek múlva a Rozsdatemetőben eljátszottam Reich bácsit, úgy igyekeztem megformálni, akihez hasonlót sokat láttam az áldott-átkozott nyolcadik kerületben” nyilafkozta a Pesti Műsorban. Színházában titkos szavazással neki ítélték 1980-ban az év legjobb színészi teljesítményéért adományozott aranygyűrűt.

Amikor legutóbb a tévé sugározta a Valahol Európában-t, gyerekeim megkérdezték az ominózus „könyörgök” mondatnál, ki ez a fiú. — Harkányi Endre — válaszoltam. Reagálásukból döbbentem rá, hogy ezt a kisfiút mi emlékezetünk őrzi. A fiatalabb generáció Harkányi Endrét színházi, televíziós szerepekből, a rádióból ismeri, szereti. Adjuk hát a filmtörténetnek a Valahol Európában kisfiúját és kívánjunk Harkányi Endrének, a sokoldalú művésznek, fél évszázados szület°sr>n,">’á- ra jó egészséget a még előtte álló sok kitűnő szerephez, boldogságot hivatásbeli és magánéletében. A következő fél évszázadra.

Erdős Márta

Szépen magyarul — szépen emberül

Túl a 200. adáson

Péchy Blanka a Beszélni nehéz mozgalomról

Péchy Blankával beszélgettem a minap. Abból az alkalomból, hogy Beszélni nehéz című, Dem* Lászlóval közös rádióműsoruk nemrég hangzott el kétszázadszor.

Egy-egy adás után levéltornyok magasodnak Péchy

Blanka író, színművész íróasztalán: példamondatok megfejtései, szerte az országból.

Vannak, akik a rádióadások kezdeti időszakától, 1976 tavaszától rendszeresen küldik megfejtéseiket. „Van versenyzőnk — említette Péchy Blanka —, például a pannonhalmi Sámbokréthy Péter,

aki már az első adásban közölt példamondatokat beküldte. S azóta egyetlenegyet sem hagyott ki...” De olyanok is vannak, akik munkaterületükön alkotóan törekszenek a műsoradások tanulságait hasznosítani. A sátoraljaújhelyi Katona Rezsőné Kazinczy- díjas tanár például óra elején, ha a hetes a hiányzók jelentése közben a vezetéknév helyett a keresztnevet

hangsúlyozta, azonnal kijavította. Következetesen. Ma már nem kell ezt tennie. Har- ■ogva tiltakozik az osztály, ha valamelyik tanuló elvéti a hangsúlyt.

Üjabb és újabb ötletekről, akciókról, új meg új szakkörök megalakulásáról érkező hírek is jelzik, hogy az általános beszédműveltség megteremtése ügyében indított mozgalom szépen lombosodik. Hosszú lista fekszik előttem. Helynevek- Békéscsabától és Sarkadtól; Orosházától és Szentestől vagy éppen Szö- csénypusztától, a Soponyától Komáromig, Tatabányáig Győrig; vagy Salgótarjántól Nagykanizsáig s a fóti gyer- mekvái’osig — mindenünnen, ha nem is hibátlan, de határozott fejlődést bizonyító megfejtéseket küldenek középiskolai, általános iskolai, sőt, gyors- és gépíróiskolai Beszélni nehéz körökből. Felsorolásukra nincs lehetőség.

„Hűséges, fáradhatatlan munkatársaink azok a tanárok, akik magukénak érzik az általános beszédműveltsé* közügyét. Jó néhányan már nemcsak saját tanítványaikból szerveznek Beszélni nehéz köröket. Megnyerik például más iskolák, sőt más városok pedagógusait is... tgy gyorsan növekedett országossá a mozgalom. Alig akad megye, ahonnan ne kapnánk megfejtéseket. Ára, ha a versenyző iskolák számát összevetjük hazánk tanintézeteinek tekintélyes számával, szüntelenül arra kell gondolnunk: az általános beszed- kultúra megalapozása sokkal szélesebb társadalmi összefogást követel” — mondotta Péchy Blanka művésznő, a Beszélni nehéz! című könyv szerzője, a Kazinczy-díj megalapítója, aki életének 90. évében is töretlen hittel küzd azért, hogy a tiszta magyar szó barátainak, híveinek mozgalma mind jobban szélesedjék.

Wallinger Endre

•iiiiiiiiiiiiiiiiiiimiHimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiMiuiiiiiimiMittiHiiiiimtiiimiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii JiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii,tiiiiiiiiiiiiiii»«iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiriii.iiiiiiit

Az év plakátjai

A Művelődési Minisztérium és a Magyar Hirdető rendezésében az 1983-as esztendő legjobb hazai plakátjaiból nyílt kiállítás a Nemzeti Galériában. A politikai, kulturális és kereskedelmi plakátok hagyományos seregszemléjén a zsűri 4 fődíjat és több nivódíjat osztott ki. A kiadott díjak is bizonyítják, hogy az 1982-es évi alkotásokhoz képest jelentős színvonalemelkedés tapasztalható. Reprodukcióink a díjazott művekből mutatnak be néhányat. Balról jobbra:

Molnár Gyula és Antal Fái fódijjal jutalmazott plakátja Kemény György nívódíjas plakátja Aba Béla: István, a király