Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-15 / 63. szám

* NŐTINCSEN Megtépázott hírnév — odaveszett szavahihetőség (II.) VISSZASZEREZNI... Nemcsak az 1983. évi rossz gazdálkodás következményeit kellett tudomásul venni a tagságnak, hinnem vállalnia kellett a pénzügyi, gazdasági revízió által az 1981—82-ben elkövetett szabálytalanságok konzekvenciáit is. Feltárták Exek a következők voltak. Ölj ail huiladék-visszavételezést számolták el, amelyet már év közben megsemmisítettek. Helytelenül mutatták ki a be­fejezetlen termelést, átmenő tétéiként sorolták fel a fenn­tartási költségeket és a fo­gyóeszközöket, nem könyvel­ték le a Börzsöny Gazdasági Társaság felszámolása után jegyzőkönyvekben szereplő veszteségeket, s mivel a Na­szály Gazdasági Társaság több mint hatmillió forintos vesz­teségének 50 százalékát a kósdi szövetkezet, mint ala­pító tag nem ismerte el, ezt az összeget is a szövetkezet „nyakába varrták”. A vizsgá­latok szerint termelési adó­hiányt is megállapítottak, sőt a többlettermelés után sem fizettek adót. Felül nem vizsgált, nem ellenőrzött szám­lákat könyveltek el, olyano­kat, ami mögött egyáltalán nem volt munka, Helytelenül vették igénybe az árkiegészítést a bogyós­gyümölcs-, a vágómarha-, vala­mint az energia-áremelés után. Rosszul számolták el az építési adót A kisiparo­sok számlái miatt pedig a re­vízió csökkentette a fejlesz­tési alapot. A szabálytalanságok vég­eredménye a következő: az 1981. évi 10,5 millió forintos nyereséget 3,1 millióra, as 1982. évi 14,7 millió forint nyereséget pedig 11,9 millóvaí csökkentette. Ezt a 15 mil- Hó forint eredménycsökkentést kellett volna kigazdálkodnia a szövetkezetnek 1983-ban úgy. hogy teljesítse az 1983. évi nyereségtervét. Az -előbb emktett kétévi nyereség nem volt több mint az 19?*» es évek végen eiert átlagos eredmény. A termelési adóhiány, va­lamint jogtalan alapképzés miatt 4,2 millió forint bírság­gal sújtottáK a szövetkezetei. Sajnos még ezzel sem zárult le a szabálytalanssg-'-k soro­zata. A Börzsöny Ss-zdssági Társaság 1981-ben helytelenül számlázott, s ennek követ­keztében 2,2 millió forintot hárított át a megrendelőkre. Ezt a jogos követelést a szö­vetkezet sem 1982-ben, sem 1983-ban nem rendezte. Ezért a gazdasági bíróság további 4,1 millió bírságot szabott ki. ez halmozódott 1981-től. Ezt a folyamatot állítottuk meg, kimutatva a tényleges helyze­tet...” — Amikor a szövetkezet kikerült a kedvezőtlen adott­ságú gazdaságok kategóriájá­ból, 1980-ban új vezetőség ke­rült a közös gazdaság élére — pergeti vissza a történe­lem lapjait Makrai István, a községi pártvezetőség titkára. — A korábban élvezett, de elveszett kedvezmények, el­lensúlyozására dinamikus és jó irányú fejlesztésbe kezdtek az új vezetők. Ebben a párt- vezetőség támogatta és segí­tette őket. Ugyanakkor fi­gyelemmel kísérte munkáju­kat. 1981-ben a pártvezető­ség megtárgyalta a szövetke­zet gazdasági tevékenységét. Ekkcr már aggályok merül­tek fel a gyors felfutás mi­att. A számítások nem iga­zolták az elképzeléseket, azaz nem láttunk kellő biztosíté­kokat a fejlődés további meg­alapozásához. Ezért a meg­szilárdítás mellett foglaltunk állást. Ezt erősítettük meg 1981 végén, amikor újból megtárgyaltuk a szövetkezet gazdálkodását. Nehéz 'helyzet­ben voltunk, mert a szövet­kezet fennállásának legna­gyobb nyereségét mutrtta ki. Ennek ellenére megkritizáí- tuk a gyenge pontokat. A szövetkezet vezetője azzal vá­laszolt, hogy majd az új egy­ségek egyenesbe hozzák a gazdaságot. Egyébként mi kívülről nézzük az esemé­nyeket. Mint később kide­rült, nekünk lett igazunk. A több irányból érkező jelzések­re aztán a felsőbb szervek is lendületesebben tevékenyked­tek. 1983' szeptemberére a Magyar Nemzeti Bank hitei- képtel ennek minősítette a szövetkezetét. Ennek ellenére a szövetkezet vezetője még 1983 októberében is 6- -3 mil­lió nyereségről tájékoztatott bennünket, mondván: — ezt jelezték neki a részlegveze­tők... A tavaiyeSSSt még kivetés­re méltónak ajánlott közös gEzrW-tí-g 1983 végére az is- a»B*t okok saiatt olyan hul- lárnvöígyba hatott, amelyből csak közös erőfeszítéssel tud­nak kékíbalni. — A köritä-viänk levő ter­melőszövetkezetek isetíül a legtöbb egyetemet végzett szakember itt taláHwié — folytatja Makrai Isvváa, a községi pápivesetőség titkára. — Amennyiben megfelelő helyre kerülnek, akkor nagy dolgokra képesek... — Tőle a szót Varga Mi­hály főkönyvelő veszi át: — A feladatok megoldhatók, mégpedig megfelelő személyi feltételekkel, kollektív, de­mokratikus szellemben, tel­jes erőbedobással. A tagság anyagilag eddig még nem érezte meg a veszteséges gaz­dálkodás követelményeit. A nehéz pénzügyi helyzet elle­nére az elmúlt évben a dol­gozók bérszínvonala 1100 fo­rinttal nőtt. Hét mázsával megemeltük a háztáji jutta­tást, ami négymillió forint feletti értékben biztosított ter­ményt. 347 ezer forintot köl­töttünk üdülésre, 64 ezer fo­rint jutott a tagsághoz se­gély címén, a szocialista bri­gádok 130 ezer forintban ré­szesültek, lakásépítési támo­gatásra 114 ezer forintot for­dítottunk. Ennek ellenére a tagság érzi, hogy ezután jóval töb­bet kell tennie az eredménye­kért. Kijutni... — Nehéz helyzetünkből csak összefogással, még jobb mun­kával, a felsőbb szervek se­gítségével tudunk csak ki­jutni — vélekedik Schlenk Jakab vezetőségi tag. Hason­lóképpen gondolkodik Bera Miklósné fejőnő, ugyancsak vezetőségi tag, majd hozzáfű­zi — bíznak a új vezetés­ben... — A tagság döntő része szorgalmasan és becsületesen dolgozott eddig is, bizonyára így cselekszik a jövőben is. A siker kulcsa az ő kezük­ben van, a vezetőkével együtt — zárta le az előbbi bizako­dó gondolatokat Halaj Ignác, a megyei tanács mezőgazdasá­gi osztályvezetője, majd rész­letesen tájékoztatta a tagsá­got a kialakult . helyzetről. Ezt követően Varga József, a városi jogú rétsági nagyköz­ségi pártbizottság titkára azokra a területekre irányí­totta a tagság figyelmét, ahol kiaknázatlanok és nagyok a lehetőségek. A többi között a költséggazdálkodásra, a vezetés színvonalának emelé­sébe stb. Máté J&noe, a svövek'-'?eet Esegválssstoti új elnök? s kö­vetkezőkbe SÄfttbtä«: &WS9 a te>'.mvaiú?»eít.: 'iftdsra 'nx-'í sze­rezni a jaöwalSirsM* kssíbbi jó hferrwéfc, -er^aseBSá»^ b*- zelmaí h*£ a szövetkezet j-.-gzőjértek is. * A ve TísségnriíPoaésseí ksn­csoíatos “"'ánáí'.úi'a márchss— ípriüsbasa kerül sor. Sírnék fsyszége a legnagyobb a me- szövetkezeteinek tö»:--’?*- iében. (Vége) Ve «esz Káawiy Vtms KÄNTÄsow Tonnás vasvázakat „cincálnak" — A tatóffekonyság is fon­tos ebben a munkában — fejtegeti Denies Pél vájár- brigád-vezető a kányásí bá­nya mélyében. — Mert elvégezzük mi a lakatosmunkát is, ha van hozzá szerszám; az ácsmun­kát is, a kőművesmunkát is Csak itt a vájárnak kell rá­jönni arra, hogy mikor me­lyik eszét vegye elő... Most az igazi! Ezerháromszáz méteres pá­lyán visz minket a gumisza­lag a kányási akna déli fő­vonalának aljába. „Most az igazi!” — kiált fel előttünk hason fekvő kollégánk, mi­kor a vasvázból hegeszteti szalagpálya meredekebb sül­lyedésre vált, s az ember úgy érzi: bukfencezve ér el a vá­gat végébe. Tetemes munka lehetett — így a meditáció, miközben a fej fölött ellen­kező irányban szenet visz a gumiszalag „hátoldala” —, amíg a se vége, se hossza vas­vázat erős bányászkezek ösz- szeszerelték a föld alatt há- romszáz-egynéhány méteres mélységben. Most ugyanilyen munkának a befejezéséhez közelednek a Csépe Sándor nevű vájárbrigád tagjai: hat és fél száz méteres szalagpá­lyát állítottak össze a déli fővonalra merőleges 3-as siklóban. — Fönt azt hallattam, ez a munka valamivel könnyebb, mint a frontfejtés vagy a vá­gathajtás. így van-e? — szö- geződik a kérdés az 52 esz­tendős Dénes Pál mellének. A tagbaszakadt bányász há­rem és fél évtizede keresi fesuyerét föld alatqi munká­val. A váj árkodásnak min­den fortélya a kisujjában van; a szénfejtés valamennyi fel­adatával találkozott már. — Én nem merném éA- Sfawti, hogy könnyebb vohia — rázza meg sisakos fejét c rokonszenves szakember. — lát** fizikailag is nehéz ese- fc-i* a vasgerendákat emeí- g'étzi, és szakmailag is többet iííé~yel a munka. Összeszo­kott brigád kell heszá; olyan emberek, akik mindenfajta nmnkát, amit itt a föld alatt ei lehet képzelni, megolda­nak. A tizenöt fős Csépe brigád ilyen bányászokból áll: több­ségük 15—20 éve a kányási aknában tevékenykedik. „Meg »oltunk zödülve” A munka nehézségével kap­csolatban egyetért főnökével Varga Jenő, 49 esztendős vá­jár. ő egy híján harminc esz­tendeje bányászkodik; fia is ere a szakmára adta a fejét. Adódik a kérdés: meg van- nak-e fizetve ezért a testi erőt és leleményességet egya­ránt követelő munkáért? — Tudja, hogy van — rán­colja homlokát a közvetlen bányászember —, a pénz, az soha nem elég. Mindenki na­gyobb darab kenyérre vá­gyik. Siket Pál 53 éves vájár sza­vait hallgatva kiderül, nincs az a pénz, amivel megfizet­hető lenne ezeknek az em­bereknek a fáradozása. — Ez a munka változato­sabb, mint a fronti vagy a vágathajtási — fejtegeti a ke­mény arcvonású férfi. — Ez jó benne. Bár elvégezzük mi azt is: legutóbb a vizes vá­gatban is az első pénzeket fogdostuk — fejezi ki magát Ízesen. Mint kiderül, a szó­lás azt jelenti: az üzemben az ő csapatuk kapta abban a hónapban a legmagasabb prémiumot. — Ennek a vál­tozatos rrrurkémak is meg­vannak a maga nehézségei. Amikor hoztuk be a vázakat, nem fértek el, a vágatban a szalag melleit: meg voltunk ződülve... Aztán meg a gumi­szalagok áthajtása is borzasz­tó nehéz. Később, a 3-as siklón föl­felé haladván Híves Mátyás körletvezető rámutat egy bö- höm nagy meghajtó egységre, amely a végeláthatatlan gu­miszalagot mozgatja: — Ezt nézze meg: Dénesék a vápáiban ezeket „cincál- ják”. Nem lehet könnyű, gon­dolhatja... Emeli a kollektíva munká­jának értéket, hogy tavaly és idén eddig baleset nélkül oldották meg a kényes fela­datokat. A szakma igazi pro­fijai képesek erre: — Akiről itt elterjed, hogf tud, az biztosan tud — fo-i galmazza meg egyszerűen gondolatát Berki János 23 éves bányász; a csapat fia-J talnak számító tagja. — Itfl nem lehet beszéddel becsap-» ni senkit. — Van-e, akire föl tud nézé ni? — Dénes Pál olyan ember} akire nem csak én, hanem» mindenki felnéz — állítja a sűrű fekete hajú Berki. — CJ bármilyen munkát le tud ve-j zetni. De nemcsak irányit; hanem a két kezével tasz is mindent. A brigád többi tag­ja is így áll hozzá a munJ kához. Másképpen ide nem telelne meg. A sötét vágatban kézilány» pák fényénél lejegyzett egy­szerű szavak sok időszerű igazságot tartalmaznak. Ma különösen fontos, hogv a munkahelyeken az igazi tel­jesítmények alapozzák meg a tekintélyt. S nem másodlagos az sem, hogy az irányítók maguk is hozzáértő, szükség esetén színvonalas gyakorlati produkciókra képes emberek legyenek. Csak az első tíz év Hányáson vannak példa­mutató emberek, számuk azonban az idő haladtával csökken. Az egyenletesen zúgó szállítószalag mellett kapás­ból fölsorolnak négy-öí ne­vet, amelyek viselői pár éven belül a jól megérne neit nyugdíjba vonulnak. Az után­pótlás egyelőre nem érkezik ilyen gyors ütemben. H.-.yryan lehetne gyorsítani? iBörom- száz-egyíiéhány méterei mély­ségben, a fáradságos rswmka közepette józan, realista öt­letek hangzanak el: lejjebb venni a nyugdíjkorhatárt; följebb vermi a fizetést, to­vább könnyíteni a fiatal bá­nyászok lakáshoz jutását éa igy tovább. — Aki eljön a bányához} az előző munkájában szer­zett rutint elveszíti — fejte­geti Dénes Pál. — Oda vissza már nehezebben mehet. S ha itt tíz évet letölt, utána már itt is marad. Molnár Pál I Mit lépett a veretés? — A vezetésben bekövetke­zett személyi változások — ál­talános elnökhelyettes felmen­tése, főkönyvelő munkaviszo­nyának megszüntetése, ipari elnökhelyettes felmentése — nem tették lehetővé a szoro­sabb irányítás-ellenőrzés ki- szélesítését — — olvashatjuk a vezetőségi beszámolóban. Ennél egyértelműbben, ha­tározottabban és karakte­risztikusabban fogalmazott az ellenőrzési bizottság beszámo­lója. „Az elmúlt két-három év­ben a veszteséget okozó, rosz- szul gazdálkodó, sőt a rábí­zott nagy értékű eszközökkel hanyagul bánó részleg, ága­zat, gazdasági társasági ve­zetők minden konzekvencia nélkül, szinte előnyös helyzet­ben távozhattak a szövetke­zettől. Ezeknek az anyagi megbecsülése messze fölötte volt a már régen itt dolgozó, és többször bizonyító üzem- és ágazat vezetőkénél A vezetők tucatja használta ki a ter­melőszövetkezetet. Nálunk szervezték meg az üzemeket, majd továbbálltak, a létre­hozott üzemekkel együtt csak a problémákat, a felesleges készleteiket hagyták hátra. Próbálkoztunk, kísérleteztünk, kockáztattunk, s ehhez nem voltak meg a megfelelő tár­gyi, személyi és pénzügyi fel­tételek. Nagy összegű idegen pénzeket vettünk igénybe, s amibe azt befektettük. nem hozta a várt eredményt. És A tájak íze ' szere tétét az ember otthonról hozza magával, a szülői ház sonyhájából, és a mama főztje az értékmérő. Ahhoz lehet hozzámérni és hasonlítani a más tájakon felbukkant ízeket, más, idegen kony­hák főztjét. Rendszerint ragaszkodunk a megszokott ízekhez, mert az hozzátartozik az otthon me­legéhez, valahogy része a családnak és mind hű társ, a megismerés kezdetétől végigkísé­ri életünket. S, ha bárhová megyünk, nem­csak a táj, a ház, a kert iránt érzünk nosz­talgiát, az ízek után is vágyódunk. Az ismert, a megszeretett régi ízek után. Csakhogy vannak speciális ételek és ízek, olyanok, amelyek egy-egy nép szokásaihoz, földrajzi helyzetéhez alkalmazkodva nyerték el eredeti zamatukat. Ezek a tájízek, ame­lyek az utóbbi esztendőben sajnálatos módon elhalványodtak, csaknem kivesztek. Gondoljunk csak bele, elutaztunk Debre­cenbe, ugyanazt a kolbászt kaptuk, ugyanazt a virslit szolgálták fel (még a debreceni is ugyanaz volt), mint Szegeden, vagy Balassa­gyarmaton. Ha áttanulmányozunk egy-egy régi étlapot, bizonyíthatjuk: bárhová utazott kiküldetésbe az állampolgár, mindig ugyan­azt kapta, egyazon ízű volt a sült, a szósz, a tészta, a kenyérről meg jobb, ha nem beszé­lünk. Mintha egységes receptre készült volna minden. Az olyan ember, aki régebben is utazgatott, aki ismerte a Dunántúlt, az Alföldet, aki járt Baranyában, s a Tisza mentén, meg Nógrád- ban is otthonosan mozgott, az talán még em­lékszik az ízek változatosságára, a zamatok sokaságára és csodálatos harmóniájára. Egyik helyen azért állt meg az utas, mert tudta, hogy abban a városban, abban a vendéglő­ben, azon a piacon libafertályt ehet, ropogós­ra sülve, a másik városban és vidéken olyan halászlét szolgálnak fel neki, amelyik mellé metélt tésztát kap, a harmadikban főtt kol­bász és tormás csülök várja, a negyedik tá­ján, vidékén a hazának Ízletes hurkát kaphat, akár haza is viheti, mint a Duna menti csár­dából befőttesüvegben a birkapörköltet. Ezek az idők során elhalványodott, kifakult, megszűnéssel viaskodó ízek lassan most visz- szatérnek. Olvasom a lapokban, hogy sok termelőszövetkezet, melléküzemágként hús- feldolgozót alapított. Az egyik Duna menti faluban (nem akarok nevének kiírásával rek­lámot csinálni) sváb hurkát és kolbászt ké­szítenek. Házikolbászt árulnak a szövetkezet pavilonjai a fővárosban is. Egy dunántúli szövetkezet a régen ismert, közkedvelt juhtúró- keverékkel jelentkezett a piacon. Összeírtam vagy húsz ilyen új vállalkozást, mind kap­csolatos a hagyományos és már-már elfelej­tett régi ízekkel, ételekkel. Magánvállalkozó vendéglősök is igyekeznek ezeket visszacsem­pészni az étlapokra, hogy változatosabbá te­gyék az egysíkú, szürkévé és íztelenné váló kínálatot. r, üdvözölni lehet a vállalkozó szel­V-SOK iemű úttörőket, segíteni kell tö­rekvéseiket. A visszatérő régi ízek, egy-egy táj hagyományos ételének megjelenése az ét­lapon nemcsak a választékot bővíti, annál többet jelent. Idegenforgalmi lehetőséget is, mert szorosan hozzátartozik a város, a föld­rajzi egység múltjához, történelméhez ugyan­úgy, mint a tér, a templom, az omladozó ré­gi kastély a parkkal, vagy az ősi nyárfás sora az utak mentén. Tökéletes üzembiztonság Épül a mirszki és odesszai atomerőmű Minszk, szovjet Belorusszia fővárosának közelében épül a Szovjetunió egyik legnagyoob teljesítményű atomerőműve. Üzembe helyezése után ez fog­ja adni a köztársaság villa- mosenergia-termelésének több mint harmadát. Az erőmű épí­tése nincs hatással a környe­zetre. A védőövezeteket és bur­kolatokat, a reaktor automati­kus hűtését olyan egészség- ügyi előírások alapján tervez­ték, amelyek szigorúbbak a nemzetközi szabványoknál. Megbízható garanciát nyújt- nak bármilyen üzemzavar esetén. Az atomerőmű építésének megalapozottságát alátámasztó műszaki-gazdasági számítá­sok kidolgozásában részt vevő Vaszilij Nyesztyerenko, a Belo­rusz Tudományos Akadémia atomenergetikai intézetének igazgatója azt mondta: „A számítások eredményei azt bizonyítják, hogy az atomerő­mű körzetében a sugárdózis éves mennyisége 14—40 mik- rorem — ugyanennyi ér min­ket néhány óra alatt a stran­don.” „Még egy hétköznapi ka­zánház is lényegesen magasabb értékű sugárzást kelt, mivel a szerves fűtőanyagok is tar­talmaznak uránt, tóriumot, rádiumot és ezek bomláster­mékeit” — jegyezte meg a tudós. „A minszki atomerő­műben felszerelésre kerülő reaktorokban a biztonsági be­rendezések sokszorosan átfe­dik egymást, az automatika pedig minden elképzelhető esetre fel van készítve, még olyanokra is, melyek valószí­nűségét még kifejezni is ne­héz lenne”. A Szovjetunióban megkü­lönböztetett figyelmet fordí­tanak az atomerőművek biz­tonságára. A három-négysze­resen túlméretezett védelmi berendezések — zárt vízrend­szer stb. — majdhogynem el­érik az erőmű költségeinek felét. Épül a minszkihez hasonló második erőmű is Odessza, a Szovjetunió fekete-tengeri part­vidékének jelentős tengeri ki­kötője közelében. | NÓGRAD — 1984. március 15., csütörtök íj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents