Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)
1984-02-14 / 37. szám
I Húszmillió liter tej Nógrád megye tejfeldolgozásának bázisa a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat pásztói üzeme, ahol az idén mintegy 20 millió liter tej felvásárlásával számolnak. Pasztörizálás után polietilénzacskókba töltik fél- és egyliteres kiszerelésben, különböző zsír- tat _ilem szerint értékesítik más tejtermékekkel együtt. Képünkön Szabó Gergely főművezető és Tömpe Károly a pasztőrüzemben. —kj— KEVÉS FÖLDÖN, SOKAT TERMELNEK Élenjárnak az állami gazdaságok Balassagyarmat ivóvízellátásának helyzete GÁLA *90 Olcsótól <a luxusig egészen olcsó kivitel — a bafcSzuperfoszfát-granuláló üzem épül Peremartonban ezt viszont szocialista piacon keressük meg. A fejlesztési osztály dolgozóinak ilyenformán napi olvasmánya a Ki mit gyárt katalógus. Tájékozódnak kiállt-j tásokon, latba vetik a személyes ismeretségeket is. Mindenképpen iparkodnak, hogy importalkatrészt legfeljebb a szuperluxus Gála tartalmazzon, az is csak igen keveset: Puskás Tibor kísérletiműJ hely-vezető végigfuttatja tekintetét az elsőnek elkészült prototípuson, majd leemeli tetejéről a főzőrácsot: — Első pillantásra is látni’ más mint a régi. Hegesztett huzalból készült. Rendeltetésének ugyanúgy megfelel, mi pedig megszabadulhatunk az öntvényrácsok előállításához társult gondoktól. A ráca formáján már itt, a műhelyben változtattunk. Most még tehet. Erőltetett menetben — Eehet — egészen addigi míg a vizsgálatokat végző hatóságok rá nem mondják az új gyártmánycsaládra az áment. Az sem egyszerű história lesz, s ez is egyik oka: a fejlesztők gyorsaságának. — Nem mondok újat: igen nehéz helyzetbe jutott ez a vállalat — teszi hozzá a megbízott műszaki igazgatói helyettes. — Az utóbbi hói napok fejlesztő munkájának! erőltetett menete, s várható sikere lesz remélhetően bei tegségünk egyik orvossága.' Ügy kívánjuk a fogyasztók: visszajelzését az új típusokban érvényesíteni, hogy ezáltal saját jövedelmezőségünk! hatékonyságunk is javuljon. A hazai gáztűzhelyszükségJ let felét az idén a Gála ’90 termékcsaláddal elégítik ki. Szendi Márta j hiányzó szuperfoszfátot importálja. A meglevő technológiai sor granulálóüzemmel történő kiegészítésével korszei rű, a mezőgazdaság mai igé-' nyének megfelelő terméket állítanak majd elő, s ezzel jelentős importtól mentesítik: a népgazdaságot. Az új granulálóüzem a tervek szerint jövőre már termel. fes állami gazdaságok: jelentős, sőt úttörő szerepet töltöttek be a magyar mező- gazdaság fejlődésében. Az előzmények sokak előtt ismertek: a felszabadulás előtti Magyarországon hat nagyobb állami birtok volt, közülük három — Bábolna, Mezőhegyes, Kisbér — azonnal állami gazdaság lett 1948-ban, az állami gazdaságok megalakulásának évében. Velük együtt akkor 99 állami gazdaságot tartott nyilván a statisztika, amelyek 40 000 hektár területen kezdték meg gazdálkodásukat. Az évek során a gazdaságok száma és területe gyors ütemben növe- -kezdett, 1966-ban már 215 állami gazdaságunk volt, átlagosan 4737 hektár területtel. Tartják előnyüket A kialakult nagyüzemi ménetek lehetővé tették és meggyorsították a termelés korszerűsítését. A termelés erőteljes fejlesztését viszont nyomon követte a gazdaságok területi koncentrációja, a termelés szakosodása, aminek következtében a gazdaságok száma napjainkra 128-ra csökkent, átlagos területük pedig eléri a 8103 hektárt. A csaknem egymillió hektáron — az ország szántóterületének 10,6 százalékán — gazdálkodó állami, tan- és kísérleti gazdaságok, kombinátok területi arányukat meghaladó mértékben, 17—18 szá- • zalékkal részesednek a lakosság áruellátásából, s a mező- gazdasági aktív keresőit 14 százalékát foglalkoztatják. Jellemző a szerepükre, hogy az elmúlt tíz év során a magyar mezőgazdaság változatlan áron számított bruttó termelése évi 4,8 százalékkal növekedett, az állami gazdaságokban viszont a termelés évi növekedése elérte a 7,6 százalékot. Néhány termelékenységi mutató alakulása is jelzi gazdálkodásuk kiemelkedő színvonalát. A 128 állami gazdaság, köztük 8 kombinát, 1982-ben száz hektárra vetítve 326 tonna gabonát, 53 tonna húst, 89 ezer liter tejet termelt. Ugyanezek a mutatók a termelőszövetkezeteknél a következők: 311 tonna gabona, 24' tonna hús, 40 ezer liter tej. Kedvezően alakultak a nyereséges termelést rep- neprezentáló adatok, az egy főre jutó vállalati eredmény 33 361 forint, az egy hektár mezőgazdasági területre jutó vállalati eredmény pedig 5883 forint. Az előbbi 9.6. az utóbbi 34,9 százalékkal haladja meg a termelőszövetkezeti közös gazdaságok mutatóját. A világ színvonalán Érdeklődésre tarthat számot, ha néhány nemzetközi összehasonlító adat tükrében vizsgáljuk meg az állami gazdaságok termelési eredményeit. A Közös Piac tagországaiban 1982-ben a búza átlagtermése 4,5 tonna, az USA- ban 2,4. hazánkban pedig 4,4 tonna volt hektáronként. Ezen belül az állami gazdaságok elérték a 4,7 tonnát. Kukoricatermelésben a magyar mezőgazdaság termésátlaga 6,9 tonna, az állami gazdaságok 7,2 tonnát termelnek — ez azonos az USA -éval —, szemben a közös piaci 6,2 tonnával. A tehenenkérrti átlagos tejtermelés a Közös Piac tagországaiban 3780, az Egyesült Államokban pedig 5637 kilogramm, de as állami gazdaságokban is túlhaladta az 5000 kilogrammot. Bár az adatok csupán három kiemelt ágazat termelését mutatják, így is megállapítható, hogy az állami gazdaságok — termelési színvonalukat tekintve — rangos helyet foglalnak el aí magyar mezőgazdaságon belül, s megállják helyüket a nemzetközi élvonalban is. A ma állami gazdasága szerves része a dinamikusan fejlődő magyar mezőgazdaságnak, tevékenysége ezer szálial kapcsolódik a mező- gazdasági termelők tömegéhez az élelmiszeriparhoz, -kereskedelemhez. Kiemelkedő szerepet vállal az agrárágazat vetőmag-, szaporitóanvages tenyészállatt-ellátásában, tehát a termelés biológiai bázisának korszerűsítésében. E termékek 40—60 százaléka napjainkban is az állami gazdaságokból kerül ki. A takarmánykeverő ágazat takarmánytáp-, premix-előátilítása mintegy 4 millió tonnára tehető, ez az országos termelés 50 százaléka. Együtt a tsz-ekke! Jelentős az állami gazdaságok élelmiszer-ipari feldol- gozókapacitasa is. A megtermelt áruk egyes termék- csoportokban elérik az országos forgalom 50—70 százalékát. Ilyen például a gyümölcs, a hal, a bor, a gyümölcslé. Az állami gazdaságok a belföldi borellátásban 30, a nem rubelelszámolású borexportban 50, a rubelelszámolású borexportban pedig 43 százalékkal részesednek. Az utóbbi években rohamosan fejlődik a zöldség- és gyümölcsfeldolgozás. A kis konzervüzemek mellett erőteljesen fejlesztik a félkész termék, mélyhűtött áruk, a gyümölcslé, üdítőital gyártását. Gyümölcssűrítő- és -velőgyártó üzemek létesülnek a nagy gyümölcstermő vidékeken. Jellemző, hogy a hazai gyümölcslevek, -nektárak csaknem 70 százalékát az állami gazdaságok állítják elő. Az állami gazdaságok változatlanul feladatuknak tekintik a modern nagyüzemi termelés továbbfejlesztését Ma azonban ez már nem történhet a termelőszövetkezetek nélkül, mert a változó gazdasági körülmények az állami gazdaságok és a tsz-ek összefogását igénylik. Ez pedig egyet jelent a vállalatközi kapcsolatok kibontakozásával. azzal, hogy a tsz- ek és állami gazdaságok egyaránt részt vesznek a termelési rendszerek, a mezőgazdasági társulások és közös vállalatok munkájában. Görgényi Pátné Az utóbbi évikben, évtizedekben a terület- és településfejlesztésekkel foglalkozó urbánus szakembereknek nemzetközi és hazai szinten egyaránt érdeklődésük középpontjába került a lakosság vezetékes ivóvízellátásának problematikája. Nem is csoda. Hiszen egyre több információ van arról —, no meg mi balassagyarmatiak a saját bőrünkön is éreztük —, hogy az egészséges ivóvíz hiánya mennyire rontja a széles tömegek, a lakosság körérzetét, közhangulatát. Az ivóvíz hiánya képes akadályozni az üzemek és intézmények működését. Az irányító szervek pedig a szó szoros értelmében tehetetlenek e súlyos gondokkal szemben, ha váratlanul éri az olyan jellegű probléma. Balassagyarmat egészséges vízellátásának megoldására komplex módon, az 1960-as dinamikus városfejlesztés adott lehetőséget. A város iparosításával párhuzamosan elkezdődött a vezetékes ivóvíz feltárása. A kutatás eredményeképpen a város déli részén, az Ipoly kavicsteraszán jó minőségű és nagy hozamú mezőt tártak fel a geológusok. Természetes és helyes volt az irányító szervek döntése, hogy a város vízellátását e térségből kell megoldani. 1959-től a város lakossága, az üzemek és intézmények folyamatosan építették ki a vízhálózat rendszerét. Ma elmondhatjuk, hogy a város valamennyi lakása, az üzemek és intézmények be Tavaly ősztájt fogant meg az új termékcsalád gondolata, s most, februárban első tagja már testi valóságában látható a kísérleti műhelyben. Ily rövid idő alatt aligha készült még el prototípus a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban. Hajszolt tempóban fejlesztették ki a hattagú termékcsaládot. Júliustól már a kereskedelmi forgalomban óhajtják látni a gyár 90 éves fennállását megörökítő tűzhely- famíliát. — Idült bajok megoldását várjuk tőle — mondja Podos Gyula megbízott műszaki igazgatóhelyettes. — A korábbi Gála tűzhelyeket a vásárlói vélemények alapján dolgoztuk át, figyelembe véve egyúttal a gyártási szemptontokat is. Az előző évek sorozatos, apró fejlesztéseiből nőtt ki a termékcsalád életre hívásának gondolata. Sütőből a méregfogat Az SCT utazószerelői eiőtt az esetek negyedrészében a tűzhely sűtőkamráját nyitották ki: szorult a tepsi benne, vagy éppen lezuhant. Az új Gálához vadonatúj sütőkamrakonstrukciót dolgoztak ki — ezzel mintegy kihúzva a termék méregfogát. Elgondolkodtak a tervezők azon is: vajon kell-e a tűzhely atsó fiókja? — A nyugati piacra fiókkal kérik, ott állítólag edényt szárítanak benne a lejutó hulladék hő segítségével — magyarázza Faragó János fejlesztési osztályvezető, a tervezési munka irányítója. — De ki szárít nálunk edényt a túzhelyfiókban? Úgy határoztunk, ezt a részt csak a luxus- kivrtelú Gálákba építjük be. Luxusigény, tömegigény, s Üj szuperfoszfát-granuláló üzem építését kezdték meg a peremartoni vegyipari vállalatnál. A 280 millió forintos beruházás elodázhatatlan volt, mivel a hazai műtrágyagyártó üzemek közül már egyedül csak a peremartoni vegyipari vállalat állít elő por alakú szuperfoszfátot. A vannak kapcsolva a vízvezetékes vízrendszer szolgáltatásába, amely az életviszonyok javítását nagymértékben segítette. A város vízellátásában azonban 1976-tól folyamatos problémák jelentkeztek, mivel a fokozódó vízmennyiségi igényt a vízmű kútjai, az új kutak bekapcsolása ellenére sem tudták kielégítem a csúcsfogyasztás időszakában. Ennek oka, hogy az Ipoly kavicsteraszára telepített kis mélységű — 6—8 méteres — kutak vízhozama a magyar- csehszlovák közös beruházásban végzett Ipoly-szabályozás után erősen csökkent. Napi 6000 köbméter a kutak vízhozama, ezért tartós vízkorlátozást kellett elrendelni a város egész területére. Ez az intézkedés a szükségessége ellenére is rendkívül negatív hatást váltott ki a lakosság, az üzemek és intézmények körében. Ilyen viszonyok között halaszthatatlan, gyors és hatékony intézkedéseket kellett hozni. A városi pártbizottság, a városi tanács, a megyei párt és tanács és az OVH segítsége gyors döntést hozott. A döntés lényege kétirányú volt. Egyrészt ideiglenes megoldásként az Ipoly medréből víztisztító művön keresztül napi 6—800 köbméter vizet kellett a városi vízrendszerbe átemelni, mérsékelve a krónikus vízhiányt. Ehhez kértük a csehszlovák hatóságok engedélyét is. Másrészt döntés született tagú Gala család mindhárom vásárlói kívánalomnak eleget tesz. Első két tagja szigorúan praktikus szempontokat érvényesít, a kispénzű ember sütő-főzö alkalmatossága. Az eddigi Gálához, az elődhöz legjobban a középső két családtag hasonlít, tömegigények kiszolgálására szánják. Az utolsó két tag viszont luxus- követelményeket is kielégít: a főzésre szolgáló gázlángot elektromos gyújtás lobbantja fel, a sütő viszont elektromos fűtésű, ezáltal pontosan szabályozható, benne, beépített grillel. Mindez persze árban is tükröződik majd. — Az árképzésnél még nem tartunk — szól Podos Gyula. Annyit azonban elmondhatok, hogy a szuperluxus Gála két és félszer drágábban kerül majd a boltba, mint a legegyszerűbb megoldásokkal operáló testvére. A tervezőasztai mellett dolgozó szerkesztőknek nem csupán a fejlesztés nagy tempója adta föl a leckét. Kívánalom volt az is, hogy a lehető legkevesebb import- alkatrész elhasználásával hozzák ki az egyes darabokat. Importot ne! Faragó János ennek a munkának még most sem jutott a végére: — Az elektromos gyújtóberendezéshez éppen most találtunk hazai gyártót a szi- getszentmiklósi Terminál Szövetkezet személyében. Eddig ez az alkatrész is külhonból származott. A sütő ablakához a síküveggyártól kértünk mintát: az üveg hőállósága kitűnő, zománcozásán még akad javítanivaló. Grillmo- tort nálunk nem gyártanak, mezőgazdaság ezt a terméket korszerűtlennek minősítette, mivei a granulálthoz viszonyítva igen alacsony hatékonysággal és jelentős veszteséggel tudja csak hasznosítani. Éppen ezért a peremartoni gyár a kapacitását csak részben tudja kihasználni, miközben a mezőgazdaság a arról, hogy végleges megoldásként a város kapcsolódjon rá a nyugat-nógrádi regionális vízműre, ahol a kutatás eredményeképpen rendelkezésre állt nagy mennyiségű egészséges ivóvíz. E döntés lényege, hogy 12 kilométer gerincvezetéken keresztül Dejtár községből Balassagyarmatra kell a vizet eljuttatni. Arról is döntés született, hogy a város ivóvíztározásának kapacitását is növelni kell a biztonságos ellátás érdekében. így született meg az. 1238 köbméteres víztározó megépítésének szükségessége. A kivitelezés pénzügyi és műszaki előkészítést és rendkívül körültekintő munkát igényelt, hiszen a kivitelezésre több mint 50 millió forintra volt szükség. A pénzügyi forrás három területről volt biztosított: az OVH-tól, a megyei tanácstól és a városi tanács ágazati pénzeszközeiből. A városi tanácsnak ilyen viszonyok között le kellett mondani az V. ötéves tervre előirányzott szennyvíztisztító telep megépítéséről. Ez az intézkedés viszont jelentős gondot okozott, mert a szennyvíztisztítás sem volt megoldott a városban. A fegyelmezett, gyors és jól koordinált munka eredményeképpen — amelyben jelentős szerepet töltöttek be az OVH illetékes vezetői, a megyei tanács és NOMBER vezetői és szakemberei gyorsan elkészültek a kivite-j li tervek is. így vált lej hetővé, hogy 1980-ban a városi tanács beruházásában el tudtuk kezdeni a gerincvezeték! kiépítését és a Szécsényi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat kivitelezésében a táJ rozó építését. Utólag is csak az elismerés hangján tudunk szólni a közi reműködő szervek és szakemJ berek megértő, segítő és tál mogató munkájáról. Ezáltal válhatott lehetővé, bogy —< viszonylag rövid időn belül — 1982. nyarán megtörténhetett! a művek műszaki átadása! biztosítva a város lakosságán nak, üzemeinek és intézméj nyeinek egészséges vízellátás sát. Nagy kincs a város számán ra a folyamatos vízellátás biz4 tosítása. Azért kell ezt hangú súlyozni, mert tudjuk, hogy megyénk településein egyreé feszítettebb gondot jelent aa ivóvíz ellátása. Mi pedig, baj lassagyarmatiak az 1983-aá aszályos esztendőben sémi éreztük hiányát a víznek. A balassagyarmati vízprobJ léma tanulsága egyrészt azj hogy a megoldást nem lehet halogatni, másrészt, hogy az egészséges ivóvízzel takarói koskodni kell. Csak az tudja igazából e vívmányt becsülni! aki már nélkülözte. Dr. Horváth József, a Balassagyarmati városi Tanács elnökhelyettese i ___________________ | NÓGRÁD = 1584. február 14,, kedd 3
