Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)
1984-02-10 / 34. szám
Francia javaslat A Biztonsági Tanács elé a libanoni kérdést A francia kormány erőfeszítéseket tesz az ENSZ-en belül annak érdekében, hogy a Biztonsági Tanács foglalkozzék a libanoni helyzettel és az ENSZ segítséget nyújtson Libanonnak egysége, szuverenitása és függetlensége biztosításához — közölte hivatalosan Pierre Mauroy miniszter- elnök a francia televíziónak adott nyilatkozatában. Claude Cheysson külügyminiszter tájékoztatta a nemzetgyűlés külügyi bizottságának tagjait a libanoni fejleményekről és a francia álláspontról. A biza’mas tájékoztató után Claude Estier, a bizottság elnöke kijelentette: „Franciaország nem hagyhatja cserben Libanont, s nincs szó arról, hogy a francia csapatok távozzanak onnan, anélkül, hogy felváltanák őket”. Charles Hernu hadügyminiszter egy nyilatkozatában célzott arra. hogy Franciaország hajlandó katonákat adni egy libanoni ENSZ-haderő részére, ha megállapodnak annak felállításában. Maxime Gremetz. az FKP PB tagja, a KB titkára a libanoni helyzetről nyilatkozva hangsúlyozta: Libanonban rendkívül súlyos a helyzet, gyakorlatilag polgárháború folyik. Megvoltak a feltételek a konfliktus békés rendezésére, de Reagan és Dzsemajel mindent elkövetett ennek meghiúsítására. Az FKP-nak mindig az volt az álláspontja, hogy belső konfliktusról van szó, s abba nem szabad még jobban beavatkozni — mondta Gremetz. — Ügy véljük, a köz- társasági elnöknek, az az álláspontja. hogy az ENSZ vállaljon felelősséget Libanonban, megfelel ennek a régóta hangoztatott véleményünknek. Súlyos harcok Beirúthan A nyugati — elsősorban amerikai — erők libanoni jelenlétével, valamint a libanoni vérontás megszüntetésének lehetőségeivel csütörtökön is vezető helyen foglalkozott a világsajtó, és számos politikus is állást foglalt e kérdésben. Bejrútban folytatódnak a harcok és megkezdődtek az előkészületek a külföldi állampolgárok elszállítására. Washington katonáit a szárazföldről hadihajóira vonta vissza és a 115 főnyi brit kontingens is a partok közelében állomásozó hajókon tartózkodik már. A legújabb jelentések szerint a bejrúti helyzet súlyosbodása miatt a szaúdi nagykövet, a diplomáciai személyzet egy része és a szaúdi állampolgárok átköltöztek a főváros nyugati körzetéből a keresztény negyedbe. Törökország úgy döntött, hogy bejrúti nagykövetségének dolgozóit — a nagykö- fret kivételével — evakuálja. Az arab világon belül folytatódnak a diplomáciai' érintkezések a libanoni válság rendezésének reményében. Elie Szalem libanoni külügyminiszter tizenkét órás sza- úd-arábial látogatásának befejeztével csütörtökön hazautazott Rijadból. Szalem megbeszéléseket folytatott a szaúdi uralkodóval. Moamer el-Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője telefonbeszélgetést folytatott Valid Dzsum- blattal. a libanoni Haladó Szocialista Párt elnökével — jelentette csütörtökön a JANA líbiai hírügynökség. Szerdán és csütörtökön különböző felhívások hangzottak el, amelyek a libanoni helyzet sürgős rendezését követelték. A négy legfőbb libanoni vallási közösség vezetői közös felhívásukban a vérontás beszüntetését sürgették, és a nemzeti egyetértés alapjául szolgáló párbeszéd megkezdését javasolták. Sedli Kli- bi. az Arab Liga főtitkára Tuniszban minden libanonit a harcok azonnali beszüntetésére szólított fed. II. János Pál pápa telefonon, beszélt a helyzet megoldásáról Dzsemajel elnökkel. Asszad szírial államfő csütörtökön — Reagan elnök korábbi üzenetére válaszolva — leszögezte, hogy országa ,.az arabságáért, szabadságáért, -és függetlenségéért küzdő libanoni népet támogatja”. Hondurasban maradnak az amerikaiak Az amerikai és hondurasi kormány szerdán megállapodást írt alá, amtelynek értelmében átmeneti jelleggel Hon- durasban marad a nemrég befejeződött „Nagy Fenyő II.” fedőnevű hadgyakorlaton részt vett amerikai egységek egy része és az Egyesült Álla. mok felderítő gépeket is küld az országba — jelentették be Tegucigalpa ban. A hondurasi hadsereg hivatalos közleménye szerint az országban maradó amerikai egységek további kisebb gyakorlatokon vesznek részt, számuk hetente változik, de mindvégig 1700 fő alatt marad. Az elsősorban az ország középső részén levő Palmerola támaszponton állomásozó egységek számát fokozatosam csökkentik, a nyárom sorra kerülő újabb nagyszabású hondurasi—amerikai hadgyakorlatig. A Pentagon szóvivője Washingtoniban megerősítette a megállapodás létrejöttét. A bécsi munkásfelkelés 50. évfordulója 1 Fél százada, 1U34. február l2-én tört ki a bécsi munkásfelkelés. Az európai munkásosztály első nagyszabású megmozdulása a fasiszta veszéllyel szemben — tragikus bukása ellenére — történelmi tanulságokkal szolgált. A harmincas évek elején Ausztriában éleződő harc bontakozott ki a hatalmon lévő szélsőjobboldal és a Hitlerek irányította osztrák nácik között. Az Engelbert Doll- fuss kancellár vezette rendszer az olasz (és a magyar) fasiszta rendszerre támaszkodva hasonló diktatúrában látta a „megoldást” — amihez (a parlament korábbi feloszlatása után) végleg le kellett számolnia a baloldal nagy tömegpártjával, a szociáldemokratákkal. A támadást a Dollfuss-kormány és a jobboldal fegyveres erői, a Heimwehr nem Is burkoltan készítették elő. A szociáldemokraták, akik a köztársaság 1919-es megalakulása óta a jobboldali-polgári ke- resztényszocialistákkal egyenlő erőt képviselték, ugyancsak jelentős fegyveres csapatokkal rendelkeztek: a Schutzbund elnevezésű önkéntes munkásmilíciáknak több tízezer tagja volt. A szocdemek vezetése azonban mindvégig a tárgyalásokban, az engedmények politikájában bízott, bár Dollfussék már egy évvel korábban felfüggesztették a parlament működését, ahol a szociáldemokratáké volt a legerősebb frakció. Az Otto Bauer vezette párt a polgári demokrácia további jelentős korlátozásába, vagy akár a Habs- burg-ház restaurációjába is hajlandó lett volna beleegyezni, ha a párt és a szakszervezetek további működését engedélyezik. Az ausztrofa- siszták azonban, akik mögött Musssolini (és Gömbös, magyar miniszterelnök) erkölcsi és katonai támogatása állt, nem tárgyaltak: elsőként január végén Innsbruckban, majd február 11-én Linzben, a nagy iparvárosban támadtak a munkáspártra. A linziek támogatást és általános sztrájk kihirdetését kérték a bécsi központi vezetéstől — de hiába. A hadsereg linzi támadásának hírére azonban megmozdult a bécsi munkásság — annak ellenére, hogy a Schutzbund katonai vezetőit és a párt fő embereit a hatóságok már letartóztatták. A harc eleve egyenlőtlenül indult: a Schutzbund felét nem is mozgósították, a pártvezetést felkészületlenül érték a fejlemények, az általános sztrájk elmaradt; Több bécsi kerületben azonban a munkásság mégis hősiesen szembeszállt a nehézfegyverekkel felvonuló katonai egységekkel. a rendőrség és a csendőrség csapataival (amelyek egyébként részben a magyar Gömbös-kormány szállította lőszerrel voltak felszerelve. ..) A schutzbundisták fő köz- pontiai azok a világhírű, korszerű műnk áslak ótel eoek voltak, amelyeket a omci a lista vezetés alatt á1 11ő Bécs éoített: a Karl Marx-Hof és társai. A munkások súlyos, véres harcokban 2—3 napig tartották magukat a túlerővel szemben, míg végül ki kellett üríteniük az ágyúkkal szétlőtt lakóházakat és munkásotthonokat, ahol nők és gyermekek is áldozatul estek a támadásnak. Bécs mellett heves harcok voltak a felső-ausztriai és a stájerországi iparvidékeken is. Az utóbbi tartományban Wallisch Kalman, a temesvári születésű forradalmár irányította a munkásfelkelést, aki a magyar proletárdiktatúra idején a szegedi direktórium egyik vezetője volt. A többi osztrák tartomány viszont a szervezetlenség vagy a vezetés árulása miatt nem mozdult meg. Ez is egyik oka volt a munikásfelkelés kudarcának, akárcsak az, hogy sokakat a munkanélküliségtől való félelem tartott vissza. Történelmi tény az is, hogy a nácizmus 1934-re már osztrák munkástömegekbe is behatolt. A kormánycsapatok összesen 118 halottat és 500 sebesültet vesztettek a több napos harcokban, míg a munkásság — pontosan soha meg nem állapítható — veszteségeinek száma jóval magasabb volt. Az ausztrofasiszta terror feletti nemzetközi felháborodást még tetézte, hogy a Dollfuss-kormány a felkelés véres leverése utáni napokban a harcok 9 vezetőjét (köztük Wallischt) statáriá- lis úton bitófára küldte. Egyiküket, aki súlyosan megsebesült, hordágyon vitték az akasztófához. A szociáldemokrata felső vezetés még idejében Csehszlovákiába szökött, míg a kisebb tisztségviselőkre — a négyszázezres tagságú párt és a szakszervezetek feloszlatása. teljes szétverése kö- zenette — súlyos börtönbüntetés, vagy koncentrációs tábor várt. Több, mint tízezer 2 NÓGRÁD - 1984. február 10., péntek Választások előtt a Szovjetunióban A legfelsőbb tanácsi választások jelentőségéről, a választási nagygyűlések feladatairól szólt csütörtökön Moszkvában Alekszej Sityikov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke. Az ország legfelsőbb államhatalmi szervébe március 4-én választják meg a képviselőket. Sityikov kijelentette: a választás fontos belpolitikai esemény lesz, ezen túlmenően azonban nemzetközi jelentősége is van. A választási kom- pány során a jelöltek és választók hozzászólásaiban sok szó esik a jelenlegi nemzetközi helyzetről, a háború és béke kérdéseiről. Mindezekből kitűnik: a szovjet emberek békét akarnak, teljes mértékben támogatják az SZKP-nak és a szovjet államnak a béke megóvására és megszilárdítására, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, az államközi kapcsolatok kibővítésére irányuló politikáját. Sok gyűlésen a szovjet emberek elsőként jelölték a Legfelsőbb Tanács tagjai közé Jurij Anöropovot, az SZKP KB főtitkárát, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökét. A szovjet emberek általános tisztelettel és bizalommal szólnak Jurij Andropov céltudatos és energikus munkájáról, emberi tulajdonságairól — mondotta Sityikov. A képviselők felelősséggel és beszámolási kötelezettséggel tartoznak választóiknak. Ha a választók úgy látják, hogy képviselőjük nem felelt meg a bizalomnak, joguk van visszahívni őt. A képviselők visszahívásáról elfogadott törvény óta 12 legfelsőbb tanácsi tagot hívtak vissza a választók. Sityikov végezetül megállapította: a kommunista párt a jelenlegi választásokon is a pártonkívüliekkel szoros szövetségben vesz részt. Ez a szövetség kiállta az idők próbáját, bebizonyította erejét, s elnyerte a választók bizalmát. Célba ért a Szojuz Szocialista országok részére is végeznek kutatást mélyzetének tagja volt, s végül dublőrként vett részt a program földi biztosításában. Oleg Atytkov kutató űrhajós, húsz évvel a Voszhod—1- en repülő Borisz Jegorov után a második szovjet orvos a világűrben. A fiatal szívspecialista — 35 éves — már eddig is sok komoly tudományos kutatási eredményt ért el. 1978- ban egy ultrahangos kardiográf létrehozásában való részvételéért megkapta a fiatal szovjet szakemberek egyik legjelentősebb kitüntetését, a Komszomol-díjat. Évek óta részt vesz az űrhajósok orvosi felkészítésében. A szerda délutáni rajt előtt a három űrhajós a hagyományokhoz híven sajtóértekezletet tartott a bajkonuri űrrepülőtéren. Mint Szolovjov fedélzeti mérnök egy kérdésre válaszolva elmondta, komoly kutatási program áll előttük, s egyik feladatuk, hogy növeljék a Szaljut—7 „termelékenységét”. javítsák az űrállomáson végzett kutatások hatékonyságát. Vlagyimir Satalov altábornagy, az űrhajósok felkészítésének irányítója a TASZSZ kérdésére válaszolva közölte, hogy a Szojuz T—10 személyzete az Interkozmosz- programban résztvevő szocialista országok számára is végez majd tudományos és népgazdasági jelentőségű kutatásokat. Folytatják a szovjet—francia űrrepülés alatt elkezdett kísérleteket és elvégeznek néhány, az idei első fél évre tervezett közös szovjet—indiai űrrepülés előkészítését. szolgáló munkát is. Ki- zim, Szolovjov és Atykov startjánál a bajkonuri űrrepülőtéren jelen volt a szovjet —indiai űrrepülésre készülő két nemzetközi személyzet is. Zavargások Baszkföldön Baszkföld spanyol részének négy megyéjében csütörtökön többszáz megmozdulásra, sztrájkra, tüntetésire került sor. A tiltakozó hullámot az váltotta ki, hogy szerdán este — a francia oldalon — meggyilkolták az ETA baszk terrorszervezet két tagját. A magát „Terroristák Elleni Felszabadító Csoportnak” (GÁL) nevező szervezet közölte, hogy emberei hajtották végre az akciót. A határ mindkét oldalán megszigorították az ellenőrzést. A hatalmon levő Spanyol Szocialista Munkáspárt nyilatkozatban fejezte ki mélységes aggodalmát a gyilkosság miatt, s elítélte a terrorizmus mindenfajta megnyilvánulását. A Baszk Kommunista Párt arra hívta fel a figyelmet, hogy „a valakik által pénzelt szeny- nyes háború, újabb terrorhoz vezet, és késlelteti a baszkföldi béke megteremtését”. Csütörtökön bejelentették Madridban, hogy az állambiztonsági hivatal eddigi vezetőjét miniszterhelyettessé nevezték ki. Helyére, az a Julian Cristobal került, aki eddig a baszkföld! Vizcaya megye kormányzója volt. Ez a hivatal hangolja össze a terrorizmus elleni harcot. Séta a hátsó udvarban A szükséges pályamódosítások végrehajtása után a tervek szerint a csütörtök délutáni órákban érte el a Szaljut—7 űrállomást a Szojuz T—10 űrhajó, amely szerdán indult útra Bajkonurból. Az űrhajó személyzete háromtagú. A parancsnok, Leo- nyid Kizim ezredes a legújabb típusú szovjet szállító- űrhajók jó ismerője. 1980-ban, a Szojuz T—3 fedélzetén indult először a világűrbe Oleg Makarov és Genmagyij Sztre- kalov társaságábain. Csak 13 napot töltöttek a Szaljut—6 űrállomás fedélzetén, de igen bonyolult és fontos munikát végeztek el. Érkezésükkor a Szaljut—6 ugyanis már negyedik éve keringett a Föld körül és kétségessé vált, hogy néhány alapvető berendezése használható-e tovább. Kizimék kicserélték az elhasználódott berendezéseket, s a többieket is valóságos ^nyúzópróbának” vetettek alá, meghosszabbítva' ezzel az űrállomás élettartamát. Vlagyimir Szolovjov fedélzeti mérnök először jár ugyan a világűrben, de már elvégzett egy teljes felkészülési programot. Az 1982 nyarán Végrehajtott közÖ6 szovjet— f rancia űrrepülés egyik • szeembert tartóztattak le, 120"- at el is ítélték. Dollfusst és társait viszont hamarosan a történelem ítélete érte utói: a kancellárt még 1934 nyarán agyonlőtte egy náci merénylő, 1938-ban pedig a fa- sizálódott osztrák államot, amely maga ásta meg sírját azzal, hogy tömegei ellen fordult, bekebelezte a hitleri Németország. A második Osztrák Köztársaság belpolitikájában máig érezteti hatását a tény, hogy az ország két legnagyobb pártja, akárcsak 1919—1934 között, ma is a szociáldemokratáké, illetve — Néppárt néven — a polgári keresztényszocialistáké. A két párt hajdani vezetői 1934-et követően legközelebb 1938- ban, a nácik koncentrációs táboraiban találkoztak újra — majd 1945-től éppen a történelmi tanulságok alapján alakították ki a máig tartó, szoros együttműködést a polgári demokrácia keretei között. Mindez azonban nem jelenti, hogy a múlt sebei maradéktalanul behegedtek volna, vagy hogy a történelmet át lehetne kozmetikázni. így baloldali körökben idegenkedéssel veszik tudomásul, hogy a Néppárt elméleteit az 1934. februári tragédiáért való „kettős felelősségről” az évforduló alkalmából ismét előveszik — vagy hogy például a ma is nagy szocialista többségű Becsben a két párt együtt koszorúzza meg február munkásáldozatainak sírját — s azokét a katonákét, rendőrökét, akik a front másik oldalán álltak 1934- ben. A szocialista párt mindenesetre nagyszabású ünnepségekkel, kiállításokkal emlékezik meg az évfordulóról — arról a régen volt időről, amikor az osztrák szociáldemokrácia foradalmi erői (s velük a kommunisták) világraszóló példát adtak. Hellai András Azt, hogy a Rió Grandétól délre az amerikai kontinens egész spanyolul és portugálul beszélő része az Egyesült Államok hátsó udvara, nem újságírók találták ki, hanem maiga Ronald Reagan közölte. Ezt a kifejezést használta az amerikai elnök például hagyományos üzenetében, mond. ván, az USA-nak rendet kell teremtenie saját, zaklatott hát. só udvarában. George Shultz most ide látogatott el. Különösen a közép-amerikai térség két államában folytatott tárgyalásai, azok háttere jelzi, hogyan képzeli el az Egyesült Államok az itt élők sorsát. Az amerikai diplomácia vezetőjének Salvador i látogatása például egybeesett két eseménnyel. Az egyik: a washingtoni kongresszus jóváhagyta a Salvadornak nyújtandó katonai segélyekről szóló törvénytervezetet. A jóváhagyáshoz a testületnek becsületszóra (!) el kellett hinnie Reagannek azt a megállapítását, hogy a salvadori rezsim jelentős erőfeszítéseket tesz az emberi jogok tiszteletben tartására, és hogy felszámolják a hírhedt halálbrigádokat. A döntés annyit jelent, hogy ebben a költségvetési esztendőben Salvador csak katonai segélyként hat- vanötmHliió dollárt kaip, általános fejlesztésre pedig ü> vábbi százötvenmillió dollárt. Az elmúlt fél évtizedben az a rezsim, amely nemcsak saját honfitársait, hanem — a többi között — négy amerikai apácát és két amerikai szakszervezeti vezetőt is nyomtalanul eltüntetett, összesen egy- midliárd (!) dollárt kapott a nagy északi patróniustól. A másik Salvadorral kapcsolatos hír Géniből érkezett. Itt, a svájci konferencia városban ülésezik az ENSZ emberi jogok bizottsága és megvitatta egy spanyol professzor jelentését, aki a bizottság nevében járt Salvadorban. Eszerint csak 1983 első felében a sa-1- vadori hadsereg (amelynek tagjai, gyakran civil bérgyilkosok segítségével garázdálkodnak a városokban és falvakban) 1657 személyt végzett ki, és további 554 személyt tüntetett el nyomtalanul A gyilkosságok sorozata — hangzik a jelentés — folytatódik. Az amerikai külügyminiszter grenadai látogatására hasonló közegben került sor. Shultz érkezése egybeesett a kis szigetország függetlenségének tizedik évfordulójával. Annak a hatalomnak a képviselője jelent meg az ünnepségeken, amely gyakorlatilag — az ismert módon — megszüntette Grenada függetlenségéi. Harmat Endr*
