Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)
1984-02-10 / 34. szám
A vgm-ek eredményeinek szervezetek kiforratlanságai, értékét nem-csökkentik az új fogyatékosságai. Kár volna például tagadni, hogy a vgm- ek nem olyanok, mint amilyeneknek valamikor elképzelték őket. Döntően saját vállalatuk számára dolgoznak, s nem külső rendelésre. Jelentéktelen a lakossági szolgáltatások aránya. Vállalkozói jellegük fejletlen. tőkét, hasznot nem kockáztatnak. Munkavállalói pozícióik biztonságosak, kényelmesek. A gyári vezetők az ellenpóluson nem érdekeltek a feltételek szigorításában, a „piaci” viszonyok pedig nem kényszerítenek — főleg a jövedelmek terén — feszesebb vállalásokra. A vgm-ek és tagjaik számára korlátozott, helyzetük csaknem monopo- lisztikus, a munkákat elosztják közöttük. Nem visszafelé Van tehát probléma és tennivaló — nem is kevés. Fontos, hogy előítéletektől mentesen értelmezzük a helyzetet. Az új szervezetek révén régi problémák kerültek felszínre, éles reflektorfénybe. Vagyis nem visszafelé lépve, hanem határozottan előre haladva oldhatók fel az ellentmondások. A vgm-eket nem korlátozni kell, hanem olyan hely- aethe hozni, hogy teljesen kibontakozhassanak. Ehhez bátorítani szükséges például számszerű gyarapodásukat, hogy kaSő társadalmi nyilvánosság mellett érdemi verseny alakulhasson ki közöttük. Viszonylag szűk körben — m korlátozott munkaidőben dolgozó, egészségre ártalmas üzemekben — kell kifejezetten megtiltani a vgm-ek alapítását. Mindenütt másutt inkább a létesítésük ösztönzése, mintsem korlátozása a feladat. A valTadkozok nagyobb száma esetén ugyanis a vgm-ek nemcsak versenyeit ethetők (ezál - tál a vállalati díjak mérsékel- hetük), hanem felszámolható az új szervezetek kaszt jeli ege. A különmunkák jobb „térítésévé#” pedig természetes módon össaébbszoríithiastók a jövedelmi csücsök. Az első síámú feladat tehát az új szervezetek kibontakozásának útjában álló szemléletbeli akadályok elhárítása. Hogy vannak ilyenek, azt jelzi a vgm-ek rendkívül egyenetlen területi megoszlása. Ha eltekintünk a főváros és agglomerációs övezete sajátos helyzetétől, szembetűnő Fejér megye kiugró első helye. Az új szervezetek számát tekintve Komárom megelőzi Borsod- Abaúj-Zemplén megyét. Szintén figyelmet érdemel Csong- rád és Rács-Kiskun megye előkelő helyezése a rangsorban. Közeledjenek a teljesítmények A vállalati gazdasági munkaközösségek kihívására megfelelő választ a nyilvánvaló anomáliák felszámolása, az ösztönzés, a szabályozás, az irányítás továbbfejlesztése, a reform kibontakoztatása hozhat. Vagyis a következőket kell elérni: 1. Fokozatosan csökkenjen és idővel szűnjön meg a „kemény” bér- és a „puha” költségforint közötti különbség. Nincs szükség nép- gazdasági hasznot nem hozó vállalkozásokra. 2. Hatásos anyagi ösztönzés érvényesüljön a főmunkaidőben. 3. Csiszolódjék és szigorodjék a vállalkozói cBj kalkulációjának: módszere. 4. Fontos az összeférhetetlenségi szabályok meghatározása, vagyis annak * 1 tisztázása, hogy milyen beosztású dolgozók nem lehetnek a vgm-ek tagjai. 5. Egyidejűleg meg kell oldani a vgm-ekkel kapcsolatos vezetői tevékenység honorálását. A legfontosabb a fő munkaidő A tennivalók sokrétűek és összetettek, egymástól elválaszthatatlanok. Miközben az új szervezetek létesítésére bátorítunk, nem válhatunk a formális és látszateredmények rabjaivá, vagy a vállalati gazdasági munkaközösségek megszállottjaivá. Valamennyi új szervezet lehetőségeivel szükséges számolni és tudni keH azzal élni. A legfontosabb azonban a fő munkaidőben végzett tevékenység fejlesztése, korszerűsítése. A kiválóan működő, mintaszerű vgm-háiózat, s a rossz hatásfokú, érdektelen főmunkaidős tevékenység (nagy veszteségidőkkel belső munkanélküliséggel) mint a tűz és víz összeférhetetlen. Bár a főmunkaidős tevékenység korszerűsítésének, hatásos ösztönzésének külső (szabályozási-irányítási) feltételei is vannak, mégis saját tehetetlenségét bizonyítja az a vezető, aki nem -képes a gyáron, a vállalaton belüli kihívásra meggyőzően válaszolni. Kovács József Budapest Baranya Bács-KáJu» Békés Borsod-A’oauj-'Aemptcm Csongrád Fejér Gy ör-Sopron 1 iajdú-Rii-K* Heves Komárom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-SzntrtKK Szolnok Tolna Vas Veszprém Zala összesenm 565 20 44S 648 279 9201 8 :m 200 42 274 3 406 9 203 290 65 378 1 357 37 192 645 42 642 70(3 53 330 5 964 47 764 38 965 ;m 61 53« 5'477 fi :i54 37 76 640 530 5 714 1*2 36 255 739 45 749 J 697 71 223 692 25 874 4 7« 16 563 455 18 487 699 71 104 457 25 958 68 21 473 144 110 656 T 379 125 515 481 18 436 178 26 182 188 fi 800 366 19 264 261 26 -m 86« 30 564 269 17 58« 1 242 14 616 3 219 ■ — 25 147 79 1*4 609 — 46 238 179 1 193 5 13 314 942 230 480 39 290 1 504 173 23 66? KETTEN BESZÉLNEK Visszanéznek—előretekintenek Balassagyarmaton Több mint egy évvel ezelőtt kicseréltek a cégtáblát és a bélyegzőket Ugyanis a korábbi telephely gyáregységgé lépett elő. Vajon csak a cégtáblát festettek át, és a bélyegzőt cserélték ki, vagy alapvető tartalmi és érdemi változások is történitek a gyár nagykorúsításának, ön- átióságánaik növelése érdeke- ben-? — I rrkáhb csak egyet léptünk az önállóság, a nagykorúság irányába — kezdi a beszélgetést Rozsnyai István villamosmérnök, a KÖPORC — Elektronika Alkatrész- és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat — balassagyarmati gyáregységének termelési osztályvezetője. — Tulajdonképpen a korábbi irányitás- -ból egy-két lépcsőfok esett ki. Ennek következtében változás történt a termelés irányításában és a szervezésében. Vagyis az új helyzethez igazodott. Jelenleg közvetlenül a termelési igazgatóhelyetteshez tartozunk. Ez azt jelenti, hogy ma már rövidebbre tudjuk zárni a termeléssel kapcsolatos gondjaink megoldását. — Az előbbi változások jelentik-e azt, hogy a gyáregység önállóam tervez, dolgoz ki programot, illetve gazdálkodik? — Nem állítja határozottan az osztályvezető, amit a gyáregység vezetője, Gyimesi László és megerősít, mondván: — Adottságainkat és lehetőségeinket figyelembe véve a vállalati központ állítja össze éves termelési programunkat. Onnan kapjuk az alapanyagot, félkész terméket. — Feladatunk ugyanaz mint korábban volt: a kiadott nropram ió végrehaitása — folytatja Rozsnyai István. — Tavaly elég sok gondunk adódott az alapanyag változó minősége miatt, de az ebből fakadó problémáinkat átcsoportosításokkal és egyéb módon megoldottuk. Sikerült eleget tennünk a tőlünk elvárt követelményeknek. — Az elmúlt évi operatív tervünket 100,8 százalékra teljesítettük, amelyhez túlórát csak minimálisan használtunk fel, főleg a karbantartóknál — folytatja az előbbi gondolatot a gyáregység vezetője. — A tervezett létszámot nem haladtuk túl, az anyagfelhasználás! tervünk is jól alakult, mert üzemvezetőnk és a technológusok közös újítása révén jelentős importot takarítottunk meg. A felhasználásra tervezett ezüst 40 százalékát hazaival helyettesítettük, azaz a hulladék ezüstből kivontuk a használható mennyiséget. Nem. egyáltalán nem romlott a minőség az előbbiek miatt. Egyébként az alapanyag-ellátás minőségi kifogásai régebbi keletűek, megoldásra várnak. Elhúzódását objektív okok is motiválják. A budapesti üzemünkben, ahonnan kapjuk a félkész terméket, nagyon elhasználódott, húszéves, sajtológépekkel állítják elő a nekünk: szükséges kondenzátorokat. Méghozzá olyan alapanyagból, amelyeket pillanatnyilag be tudnak szerezni. Ennek a minősége gyakran változó és ráadásul importból származik. Igaz, amit elmondtam az nem érdekli a megrendelőt, mert ez a mi gondunk. A pénzéért jó árut kíván tőlünk. Nem magyarázkodásnak szántam az előbbieket — mondja a gyáregység vezetője. Nem is lehet, mert jelenleg is a legkényesebb és legsebezhetőbb pontja a napi termelésnek. Ezt bizonyítja a termelési osztályvezető. Egy dossziét helyez maga elé, majd egy kisebb köfegnyi telexet vesz ki belőle és folyamatosan olvassa. Mindegyikben segítséget kér a kiadott program folyamat-« teljesítésének a biztosításához. Egyikben a félkész termékek gyenge minőségét kifogásolja, máskor a megváltozott programhoz szükséges nagyobb mennyiségű ezüst beérkezését szorgalmazza, a harmadik esetben előnyomó szitaszövetet kér, stb. A válasz mindig megérkezik és készséges, csak a tartalma igen változó. Két nap múlva megy... intézés alatt vas... Egyelőre nem tudjak beszerezni, stb. — Ha a programhoz szükséges anyagok időben megérkeznének. akkor a jelenlegi létszámmal hatékonyabban termelhetnénk — summázza a ki nem hasznait lehetőségeket Rozsnyai István, majd hozzáfűzi. — Annak birtokában mondtam az előbbieket, hogy szerencsére megrendelésgondjaink egyelőre nincsenek. Erre a negyedévre 21 milliós termelést kell produkálnunk. A januárra esedékes részt az előbb ismertetett gondjaink ellenére valószínű 103 százalékra teljesítjük. Telexüzenetekkel, máskor meg egy kis veszekedéssel. — Azért vagyunk itt hogy sürgessük azt, ami hiányzik, ha netán szükséges, akkor veszekedjünk — kapcsolódik az előbbi gondolathoz Gyimesi László. — Az anyagellátás egyenetlenségei szerencsére nem rontják a dolgozók keresetét. Mindenkinek van munkája, csak nem a megszokott helyén... — Egyébként sem muakarwiNöSEG, pénz pmxrvim Nem favágás az üvegvágás! — Ahogy a piád viszonyok változnak, a nyugati vevő egyre igényesebb lesz. Most már csak a teljesen hibátlan árut fogadja el — fejtegeti a főművezető. — Téhát ugyanazért a pénzért jobbat kell termelnünk. A minőségi bérezést azért vezettük be tavaly, hogy a jobb minőséggel járó pluszmunka a dolgozóknak valahogyan meg legyen fizetve. .. Idő a gondosságra Fontos exportárukat készítenek a salgótarjáni síküveggyár vágóüzemében. A hatalmas üvegtáblákat pontosan a megrendelt méretűre szabják, ügyelve arra, hogy csak kifogástalan felületű táblák kerüljenek a kiszállítandók közé. Kilenc vágó napi négy és fél—ötezer négyzetméternyi üveget szab ki, s ad tovább a fölrakók segítségével a csomagotoknak. Ezek a termékek túlnyomórészt nyugati megrendelőkhöz kerülnek, sok múlik tehát azon, milyen fokú a gondosság, az alaposság. — Észre kell vennie a vágónak, felrakónak, ha nem pontos a derékszög, a sarkok töredezettek, 1 milliméternél nagyobb a méreteltérés, vagy ha az üveg karcos, buborékos — magyarázza Babján Tamás főművezető. — Ha figyelmetlenség miatt hibás áru kerülne a jók közé, ez reklamációt vonna maga után és rontaná piaci hírünket. A minél magasabb termék-- színvonal elérése végett tavaly minőségi béresést vezettek be az üzemben. Lényege, hogy a norma teljesítésnek minden 90 százalék fölötti percentje duplán számít. Azaz 95 százalékos mennyiségi teljesítés után már 100 százalékos fizetést kapnak a vágók és a felrakok. Több idő, energia marad tehát a gondosságra ugyanannyi pénzért Rossz kifejezés— — Mi kell ehhez a munkához? — Kézügyesség. türelem, erő meg jó derék! — közli területre, hanem a kondenzátorgyártás -szerelés összes műveleteire vesszük fel a dolgozókat — kér ismét szót a termelési osztályvezető. — Vajon mikorra szűnik meg a termelést kísérő gyakori telexezés, amit bizonyos mértékben a munka természetes velejárójának is tekinthetünk? — Talán az első negyedév után — vélekedik a telepvezető. — A vállalati központ elképzelése szerint áprilistól önelszámoló egységként tevékenykedünk. Az önállósággal, illetve nagykorúsítással kapcsolatos előkészítő munkálatokat két évvel ezelőtt kezdtük meg. Jelenleg Budapesten készülnek az önállósításunkkal kapcsolatos játék- szabályok. Igen, az új feladatokhoz a személyi feltételek már megvannak. Az új felállásból adódó tennivalókat létszámnövelés nélkül oldjuk meg. Fő feladatunk lesz a piacok megszerzése. Ennek érdekében új termékekkel kell előrukkolnunk, de erre kényszerítenek bennünket a szűkülő piaci lehetőségek is. — Utal a megnövekedett feladatokra Gyimesi László, majd hozzáfűzi. — Az alapanyagoknál jelentkező minőségi problémákat úgy oldjuk meg, hogy a budapesti gyáregységből érkező félkész termékeket meósunk osztályozza ami nem felei meg a követelményeknek azt visszaküldjük. Vagyis megrendeiéses viszonyban dolgozunk majd együtt Nem tehetünk másként, mert a kondenzátorok értékében 69 százalékot az anyag tesz ki. Önállóságuk mikéntjére, tartalmára, nagyságára, a nagvkorúsítás fokának elismerésére az igazgató teszi majd fel a pontot. Addig is a balassagyarmatiak készülnek, hogy az új felállásban is jól bizonyítsanak. Veivész Károly Kecsicés Ptö, s hozzáteszi.,— Reggel háromnegyed hattól délután kettőig kell hajlonga- nuiik egyfolytában. A gyérülő hajú munkás hét esztendeje vágó; korábban csomagol ókéret ügyködött ugyancsak az üveggyárban. Ö általában 110 százalékra teljesíti normáját, naponta átlag 270 forintot keres. A minőségi bérként kapott ráadás tehát napi 43 forint. Ösztönöz-e ekkora summa valamire? — Nem azt a napi negyven forintot kell nézni, ámbár egész hónapra számolva nem kevés — mondja a vágóasztal mellett álló atlétatrikós munkás. — De a rossz munkát már a meós sem veszi át, és ez rbntja a teljesítményt. A szomszédos vágóasztalnál szaporán mozog Varga Ernővé. Ö kereken tíz esztendeje műveli a kemény munkát, altalaban HM- *108—110 százalékot teljesít, a minőségi „különdíj” napi 35—37 forintra rúg. — Nem jó kifejezés az, hogy „ösztönöz” — csóválja meg a fejét. — így nem lehet fogalmazni. Arról van szó, hogy a piaci helyzet nehezült, s emiatt nekünk többet kell dolgozni. A vezetők ezzel ai minőségi bérrel akarták megfizetni a több munkát. Tehát hogy mi ne érezzük meg anyagilag a piaci romlást. A minőségi bérnek nem is az ösztönző hatása a fontos, hanem az, hogy az ember mivel a több munka anyagilag megéri, jobban érzi magát. És jobb hangulatban, természetesen jobb minőségben dolgozik. Így ez a pénz valóban „ösztönöz”. — — Egy még jobb ösztönzéssel el lehetne-e érni, hogy az üvegvágók gárdája ne fogyjon, hanem meglegyen az utánpótlása? — Ez nem azon múlik —i közli Vargáné. -— Hanem azon, hogy ez nagyon monoton munka. Emellett még nehéz is; nekem majdnem tíz év kellett, hogy mindent tudjak, ami kell hozzá. Aki nem erre született, az nem fogja csinálni. Ehhez szeretni kell a munkát, szeretni kell a gyárat — állítja a legcsekélyebb érzelgősség nélkül a rokonszenves munkásasszony. „Kifogásnem“ — Bevált-e mindent egyJ bevetve az itteni minőségi ösztönzés ? — Erre azt tudom mondani — feleli Babjak Tamás —, hogy az exportunk fokozatosan nő, annak ellenére, hogy a vágók létszáma csökken. Többet termelnek tehát, olyan minőségben, hogy a vágók hibája miatt reklamáció nem fordult elő. (molnár) A Budapesti Harisnyagyár bátonyterenyei gyáregységébe»» dolgozó mintegy batszáz fő egynegyede szakmunkásként végzi feladatait. A korszerű üzemben régi gyakorlat, hogy a szakmai felkészültség emelése érdekében munka melletti tanfolyamokat szerveznek, ennek során az idén is huszonnégyen járnak szakmunkásképzőbe, akik a 10 hónapos tanulmányi idő elteltével júniusban kapják meg kötőipari konfekciós-oklevelüket. Képünkön Lengyel Zoltánné, aki szintén részt vett a felnőtt-szakmunkásképzésben. napi munkája mellett hetente egy alkalommal elméleti oktatásra jár- — kulcsár — NÓGRÁD — 1984, február Ml», péntek A* I Munka után iskolapad MTRE INT Ä VGM-EK KffflVÄSÄ? 2. „Kemény" és „puha” Isrint
