Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-07 / 31. szám

Színház a tévében Kezdetektől a legnépszerűbb tévészolgáltatások között tart­juk számon a színházi köz­vetítéseket. Megjelenésük a programban annak idején nem kis riadalmat keltett színházaink tá’án, s meg kell állapítani, nem minden alap nélkül. De hisz a probléma már abban az időben „élt”, ami­kor a tévé még világszerte csak embrionális állapotban volt. A harmincas években egy amerikai lap kérdésére Molnár Ferenc, a sikeres színpadi író így vélekedett: „Hogy ki féljen, a Rádiótól és a távolba látástól? A szín­ház ne féljen. Azaz: a rossz színház féljen a jó televízió­tól, és a rossz televízió fél­jen a jó színháztól”. Helytálló a megállapítás, mert a tévé mind általáno­sabbá válásával szinte egye­nes arányban csökkent orszá­gosan a tájoló színházak sze­repe, képtelenek voltak ver­senyben maradni a legjobb színházak kínálta produkciók sugárzásával. De a konkur- renciaharc az idők során azt is eredményezte, hogy sikeres produkcióikról a nagy széri­ák teljében eszük ágában sincs lemondaniuk fővárosi színházainknak. Tévéközvetítési lehetőség­ként ma jobbára a vidéki színházak kínálata marad, ahol egy-egy mű húsz-hu­szonöt színrevitele után sza­bad az út a képernyőre, s egy-egy sugárzás hírverésnek sem megvetendő a színháznak és művészeinek. Ezért is érthetetlen, hogy az utóbbi években csökkent a tévében a színházi közve­títések száma. Jelenlegi tu­catnyi vidéki társulatunk szerte az országban mintegy száz-százhúsz bemutatót tart évente. A kínálat számszerű­ségében bőséges, s bizonyára a minőségi válogatás sem okozhat gondolt. Mégis, hóna­pok, talán évek is elmúlnak, míg egy-egy vidéki társulat a televízió révén országos nyilvánossághoz jut, s akkor sem bizonyos, hogy legjobb produktuma fényében. Jóhírű előadások, melyekről a napi­sajtóban olvashatunk, úgy tűnnek le a színpadról, hogy hírmondójuk sem marad, kö­zépszerűek, a szerencsés ki­választás előnyét élvezik. Mint az elmúlt héten pél­dául Goldoni Csetepaté Chi- oggiában című, ma már alig élvezhető vígjátéka is. Az olasz mester számos komédi­ája, mindenekelőtt a Két úr szolgája, A furfangos özvegy, a Mirandolina több mint két­száz év múltán is frissen tartja magát színpadainkon, de a Csetepaté a maga együ- gyűségében inkább terhére van a nézőnek mint szórako­zására. Kivált a történet első fele érdektelen, unalmas. Hogy a miskolci Nemzeti Színház és a tévé mégis mű­sorára tűzte, gyanítom, azért történt, mert Major Tamás rendezői ambícióját akarta kielégíteni. Ez a rendezés pedig a kép­ernyőről élvezhetetlenségig harsánynak hatott. A kaoti­kus lótás-futás szándékait alig lehetett követni a szín­padi zűrzavarban, s maguk a szereplők is többnyire csak a komédiázás külsődlegesen primitívi eszközeivel éltek. Ki­vételt tálán a mértéktartó Simon György, a mulattatóan egyéni Csapó János és né­hány jobb pillanatában Má- thé Éva jelentett. Ha már a színháznál va­gyunk. vegyünk búcsút a Fe­leki Kamill és vendégei cí­mű, most véget ért ötrészes produkciótól. Vállalkozásában a művész népszerű partne­rek, pályatársak arcát villan­totta fel az elmúlt fél évszá­zadból, akik ma már nagyob- bára csak elnyűtt filmkópiá­kon villannak elénk néha. Egyebekben a műsorhétről kevés érdemlegeset említhe­tünk. Hetedik részét láttuk a Wagnernak, második foly­tatását a Faustus doktor bol- dogságos pokoljárásának, és az ismétléseknek se szeri, se száma. Erre legjellemzőbb a csütörtöki program volt, ahol a főműsorban az első csator­nán A hamis Izabella című, 1970-es filmtákolmány per­gett, a második csatorna kí­nálatában A korona arany­ból van, majd A messziről jött ember című, 1979-es, il­letve 1981-es tévéjátékot is­mételték meg. (b. t.) ' Kőből, fából házat... igék­ből várat” — Ez a mondat áll a Magvető kiadó egyik legújabb könyvének címlap­ján. In memóriám Kós Ká­roly 1883—1983. Kós Károly születésének 100. évfordulóját ünnepeltük mút év decembe­rében. író, építész, népművelő, grafikus, könyvkiadó, mező­gazdász, nyomdász, betűvéső, lapszerkesztő, mecénás, szer­vező s még oly sokminden volt. Ezer barázdától szántott arcát a tv képernyőjén is láthattuk, megnézhetjük ál­latkerti pavilonjait, s olvas­hatjuk szépírói munkáit, de csak akkor mutathatjuk be iga­zán, ha az egész emberről szólunk, aki nem is polihisz­torok, de a minden műfajban és mesterségben alkotók utol­só mohikánja volt. Mester, a szó nemes értelmében, mester abban is, hogy a humán tu- tudományoktól nem választotta le a természettudományokat, s a tudománytól a kétkezi alkotást, lett légyen az építészet vagy betűfaragás, grafika vagy képírás. 1979 augusztusában így búcsú­zott tőle a kolozsvári házsongárdi temetőben Ben- kő Samu: „Végtisztességtevő Gyülekezet! A férfiú, akit ide kikísértünk, s akitől most el­búcsúzunk, ezt a helyet, a te­metőt, soha nem tartotta az enyészet, a semmivé válás bi­rodalmának. Históriai ihle- tettséggel fedezte fel, hogy pompás fekvésű cintermeink, temetőink mindannyi őrhelyei az életnek, örálló helyek. ahonnan dolgos múltú ősök­től munkálkodó életre és helytállásra nyer intelmet a maradék.” Hosszú élettel ajándékozta meg a sors, 94 évesen szállt sírba s hihetet­len gazdagságú életművet ha­gyott hátra. Az Akadémiai Ki­adó második kiadásban jelen­tette meg építészeti sorozatá­ban a Kós Károlyt bemutató kötetet. Az összeállító-szerző a fiatal építész próbálkozásai­nak kezdetétől mutatja be a sokoldalú alkotót, bő teret szentelve az erdélyi építészeti hagyományok legalaposabb s legalkotóbb módon újító fel- támasztójának. Bepillantha­tunk az iparművész Kós Ká­roly műhelyébe is. A Helikon Kiadó erre az alkalomra leg­jelentősebb prózai művét bo­csátotta közre, Az országépí­tőt. Kós Károly e művét 1934- ben írta. Első jelentősebb s terjedelmesebb prózai alkotása a Varjú-nemzetség volt (1921), melyben „csupán” krónikát ír, s kipróbálja tehetségét. Az or­szágépítő már kiforrott mű: István király az ábrázolás tel­jes fegyverzetben lép az olvasó elé. A kor felfogásával ellen­tétben Szent Istvánban nem a szent királyt, a kereszténység bajnokát látja, hanem az ál­lamférfit, aki a törzsekből egységes nemzetet tudott te­remteni, s volt ereje, tehetsé­ge összefogni Magyarországot. Schöpflin Aladár így írt a mű­ről: „... a tagadhatatlanul ér­dekes és szuggesztív koncep­ció azonban inkább csak alappilléreit adja meg a re­gények, a történet menetét... szélesen, nagy kedvteléssel ki­tűnő elbeszélő ízzel, szinte Jó­kaira emlékeztetve mondja el az író.” Kós Károly művészi alkotói szerepét túlértékelni nem lehet, s nem kell attól sem tartanunk, hogy évfordu­ló lévén az ünneplést túlzás­ba visszük. De beszélnünk kell Kós Károlyról az ember­ről is, aki Kolozsvár főterén Petru Grozával kezet fogott — a két nép barátsága érde­kében. A Magvető Kiadó Kós Károly-emlékkötetéből a sok­oldalú alkotót és embert is­merhetjük meg önéletírásai és emlékezések alapján, jó néhány olyan dokumentumot bukkantva föl, melyek jóré­sze alig ismert, vagy most ke­rül először nyomtatásban a közönség elé. Kitüntetése al­kalmából Kós Károly azt mondotta: „A történelem ta­núsága szerint az igaz ember­nek, de mindenekelőtt az igaz , művésznek mindenütt a vilá­gon, minden időben és min­den körülmények között a : Sors által rendeltetett köte­lezettsége (volt, van és lesz), hogy a maga népének és szü­lőhazájának sorsát vállalja, és élete munkájával szülőhazáját és népét, megbecsült hagyomá­nyainak szellemében hűsége­sen szolgálja.” Kós Károly a hűség példaképe, a tántorít­hatatlan hűségé, és a munkál­kodásé. Benkő Samu 1977-es búcsúbeszédét így fejezte be: „Életműve része holnapunk nyugalmának békéje, jöven­dőnk záloga, ezért hát örök álma felett virrasszon Erdély csillagos Ege és a hűség!” Mintegy ezernyolcszáz kötetes műszaki könyvtár segíti a gyári munkát és a dolgozók továbbképzését a Vegyépszer salgótarjáni üzemében. A kölcsönzés mellett, az itt tévé- kenykedő könyvtárosok kezelik a vállalat szabványtárát is. — b. a. — Én kérem Melopsittacus un- dulatus, törpepapagáj vagyok. Egy állatkereskedés kiraka­tából láttam meg a világot. Mondhatom, szép kis világ, ahol a verebek és a galam­bok szabadon járkálhatnak az utcán. Persze, nem születhet mindenki papagájnak, abba is bele kell törődni, ha valaki díszpinty. A díszpintyek rosz- szabbak, mint az emberek, nem elég, hogy egész nap ve­szekednek, de közben énekel­nek is. Én csak be vagyok zár­va, pedig nem követtem el semmit. Egy jó ügyvédre len­ne szükségem! Nem ügyvéd vásárolt meg, hanem egy apuka. Az apu­kának van egy felesége, aki éjjel-nappal veri otthon az írógépet, s van egy kisfia, aki az anyukát veri, ha nem kap papagájt vagy vaníliakrémet. Ez a kisfiú egyszer engem is megkínált a vaníliakrémmel, de papagájkórosnak színlel­tem magam, amitől a csalá­dot kilelte a hideg. Névadó szüleim erre a ron­da Pityuka névre keresztel­tek, mintha nem létezne Ben- ci. Frici, Gabi, Lali, Őszi és Ricsi becenév Magyarorszá­gon. És az még csak hagyján, hogy ők reggeltől estig Pityu- kának hívnak, de az már túl­zás, hogy örökké reszelt sár­garépát dugdosnak a csőröm alá, hátha elkezdem monda­Á nyáron A fenntartó intézmények szervezetek — többségében fővá­rosi kerületi és vidéki városi ta­nácsok — összefogásával meg­kezdték az 1982-ben bezárt káp­talanfüredi úttörőtábor vízellátó- rendszerének és csatornahálózatá­nak kialakítását. A fenntartók ál­tal e célra alapított társulás csak­nem 15 millió forinttal rendelke­zik. Azt akarják, hogy ennek fel­Pityuka monológja ni: Pityuka vagyok, Pityuka vagyok. Ez, kérem, pontosan olyan, mintha az intenzív nyelvtanfolyamon állandóan sósborszeszbe áztatott koc­kacukrot tennének az ember szájába, hátha kimondja vég­re: Ai em cselovék. Ennek ellenére megtanul­tam néhány káromkodást a gyerektől, s néhány vegyes mondatkezdő fordulatot a te­levízió külpolitikai kommen­tárjaiból, azonban ezeket so­hasem használom fel társa­ságban, mert akkor a ciga­rettafüsttől se nem látok, se nem hallok, csak köhögök. Azt viszont nagyon is jól látom, hogy sok embernek nincs iga­za a lakáskérdésben, amikor panaszolják, hogy szűk lakó­telepi lakásban élnek, na, de mit szóljak én ebben a kalit­kában, ahol csak egy kis tü­kör van, abban is mindig ma­gamat látom. Különben se tartson szoba­madarat az a házaspár, ame­lyik alig várja, hogy elalud­jon a gyerek, aztán letakar­nak engem egy kendővel, mintha a sötétség elnyelné a hangokat. Vagy azt hiszik, hogy egy törpepapagájjal min. A káptalanfüredi tábort, mint annak idején hírt adtunk róla. a higiéniai hiányosságokra vissza­dent szabad arra sosem jön rá a szerelem!? Kár, hogy csak beszélni tanítanak minket, ír­ni nem, mert akkor az újsá­gok orvosi rovatai teli lenné­nek a papagájok panaszaival. Aztán a gyerekneveléssel se értek egyet. Mindennap tömik azt a kis szerencsétlent csoko­ládéval, rágógumival, Match- box-szal és fém húszassal, én pedig csak kétnaponként egy­szer kapok friss madáreledelt, és mégsem fogom felpofozni a szüléimét soha! A legnagyobb baj, hogy nem vagyok kutya és egyszer sem visznek le az utcára sé­tálni. Ebben az összezárt csa­ládi környezetben gyakran rámjön a szituatív neurózis, s nemcsak hogy nem kezeltet­nek, de még a pálinkásüveget is elzárják előlem, amikor né­ha kilógok a kalitkából. Pedig valahol a papagáj is ember. Most végre bekövetkezett egy kis háztartási baleset, megcsíptem az apuka felesé­gének az ujját, amikor tiszta vizet akart önteni az Hatóm­ba. aztán kirepültem a nyitott abla kon. — Pityuka. azonnal gyere vissza! — kiabált rémülten az asszony, de én felszálltam a szomszéd háztetőre, és azt mondtam: — Napóleon vagyok, Napó­leon vagyok! Tormai László ezer gyermek nyaralását biztosít­hatja. (MTI) ismét megnyílik a káptalanfüredi úttörőtábor és használásával június közepére megoldódjon a megfelelő vízellá­tás és elkészüljön a regionális rendszerhez csatlakozó szennyvíz­gerincvezeték. A tábor szennyvize ezen át a balatonfűzfői tisztítóba jut. vezethető tömeges megbetegedé­sek miatt zárták be. Az összefo­gással előteremtett beruházási ösz- szeg felhasználásával, a mostani munkálatok befejezése után a tá­bor maradéktalanul megfelel majd a higiéniai követelményeknek, s így az idén már több mint tíz­mm ■■nWKal műsor KOSSUTH RADIO. $•27: Mikroelektronika és társa­dalom, X. rész 8.37: A Népzenei Hangos Űjság melléklete 10.05: MR 10—14 10.35: Pesti háztetők titkai. Beszélgetés Kiss Károllyal, IT l. rész 11*05; Rimszkij-Korszakov-művek 11.43: Az eltűnt miniatűr, avagy egy érzőlelkű hentesmester kalandjai, XX/6. rész 12.45: Törvénykönyv 13.00; A Rádió Dalszínháza 14.25: Daloló, muzsikáló tájak 14.40: Élő világirodalom 15.05; Nyitnikék 15*35; Magyar fúvós kamarazene 15.59: Kossuth, 1. 17.05: Mendelssohn: d-moll trió 17.43: A Szabó család 19.13; Zenekari muzsika 19.40: Beszéljünk az államiról isi Riport 2010: Mi a titka? 21.05; Tudomány és gyakorlat 21.35: Bikfalvy Júlia népdalokat énekel 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30; Martha Angelici opera­áriákat énekel 22.50: Hétköznapok kutatói 23.00: Barokk versenyművek 0*10; Virágénekek PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Fúvósesztrád 8.20: Tíz perc külpolitika 8.33; Társalgó. Másfél óra irodalomkedvelőknek 10.00: Zenedélelőtt 12.25: Gyermekek könyvespolca 12*35; Melódiakoktél 13.25: Látószög 13.30: Muzsikáló természet. Farkas és rokona 13.35: Dezsényi János: Szvit ifjú­sági zenekarra 14.00: Zenés délután 14.35: Tánczenei koktél 13.20: Könyvről könyvért 15.30: Színészek a sanzonpódiumon 16.35: Csúcsforgalom 18.00; Tini-tonik 18.35: Beszélni nehéz 18.47: Balogh Albert népi zene­kara játszik 19.25; Eltűnő szigetek 19*35: Csak fiataloknak! 20.35 : Tigrisugrás, 15. (befejező) rész 20.58; Santana összes albuma — XXIII/1. rész 21.38: Bécsi operettekből 22.20: Popmühely 23*20; Jugoszláviai dzsesszfelvé­telekből MISKOLCI STÚDIÓ: 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. 17.05; Zenedoboz. A stú­dió zenés rejtvényműsora. Tele­fonügyeiét: 35-310, Szerkesztő: Beély Katalin. 18.00: Észak-ma­gyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsor előzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ; 8.00: Tévétorna. 8.05: Iskolatévé 9.55: Wilson jutalma. Amerikai tévéfilm 10.45; Humor Harold. Amerikai burleszkfilmsorozat, A gardedáma 11*00: Képújság 14.40; Iskolatévé 16.10; Hírek 16.20: Téli olimpia. USA—Kanada jégkorong- mérkőzés. Közvetítés Szarajevóból 18*20: Képújság 18.25; Reklám 18.30: Dél-alföldi krónika. A szegedi körzeti stúdió műsora 19.00: Reklám 19.10; Tévétorna 19*15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00; Wagner. Angol—magyar tévéfilmsorozat, 10 8. rész 21.00: Stúdió ’83. 22.00: Kockázat. A külpolitikai szerkesztőség világgazdasági magazinja 22.30; Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 18.00: Képújság 18.05; Még egyszer gyerekeknek! Vrungel kapitány kalandjai. Szovjet rajzfilmsorozat, 13,6. rész. Michal úr kalandjai. 0 Lengyel kalandfilmsorozat, 13 6. rész: Az erőd parancs­noka 18.45: Sakk-matt 19.05; Biológiai forradalom. Vírusmentesítés 19.30: Schumann: Bécsi karnevál. NSZK film 20.00; Arcképek: Él József, csi- perek. — Elmúlt a nyár 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Matthelyzet. Csehszlovák tévékomédia 22*10; Képújság BESZTERCEBÁNYA; 19.30: Tv-hiradó 20.00: Koncz Gábor-sorozat. A dunai hajós 2t.45: Pár perc könnyűzene 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Kamarahangverseny 23.00: Hírek 2. MŰSOR; 19.30: Tv-hiradó 20.00: Fiatalok tv-klubia 21.30: Időszerű események 22.00: Téli olimpia MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.; Fél 4-tól: Misi mókus kalandjai. Szí­nes, magyar bábfilm. Haromne- negyed 6 és 8 órától: A Tű a szé­nakazalban. (16) Színes, szinkro­nizált angol kaiandfilm. — Ko­hász: A szép ismeretlen. Színes, szovjet filmvígjáték. — Tarján vendéglő; Atlantic city. (14) Szí­nes kanadai bűnügyi film. — Ba­lassagyarmati Madách: Háromne­gyed 6-tól: Az álarcos lovas le­gendája. Színes, szinkronizált amerikai western. 8 órától: A biztosan öiő Sárkány Lady. (io> Színes, japán kalandfilm. isko m- mozi: Egri csillagok. (I—II.) — Nagybátonyi Petőfi: A matróz, a kozák és a hamiskártyás.. Színes, szinkronizált szovjet háborús ka­landfilm. — Pásztói Mátra: Há­romnegyed 6-tól; Hé, élet! (i6> Színes, finn film. — Rétság: a francia hadnagy szeretője. (16* Színes, szinkronizált angol film. — Kisterenyei Petőfi. Kiút«. (16) Színes. USA bünüeyi film. — Jobbágyi: E. T. (A Földönkívüli.) Színes, szinkronizált amerikai fantasztikus film. 4 NÓGRÁD - 1984. február 7., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents