Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-07 / 31. szám

„Hallotta már, hogy kül­földi mandzsettagombok érkeztek?” — hirdeti szeré­nyen egy, a vad pesti kör­utakon szerénykedő bol­tocska. Megvallom őszin­tén, nem hallottam. Már csak azért sem hallottam, mert idestova keit évtizede nem hordok mandzsetta­gombot, s úgy gondolom, hogy a kézelő (a mandzset­tának ez a találó neve) 'kö­rülbelül akikor ment ki a divatból, amikor én a kéz­előgombok beszerzését, viseletét elhagytam. Mivel gondolom, sorstársaim kö­zött a honi férfiak nagy ré­sze szerepelhet — igencsak jogosnak tartom, hogy a mandzsettagombot erőtel­jesen hirdessék: nem való­színű ugyanis, hogy hirde­tés nélkül valaki mand­zsettagomb-vadászatra in­dulna. Ami persze az én figyelmemet igazából meg­KalEolta mm... ragadta a hirdetésben, az nem is az árva mandzset­tagomb, hanem ez a hal­lotta? Ráismertem hazám fővárosára, szülőfalumra. Budapesten az ember nem lót valamit, észrevenni se vesz észre kirakati árut, újdonatúj flasztert vaigy akármit. Még csak nem is olvas.róla. Az ember Buda­pesten hall. Mag se kellett néznem, milyenre sikere­dett a Hilton Szálloda, elég, ha meghallom, hogy szép. Nem kell látnom, milyen olasz pulóverek érkeztek a Váci utcába — hallom, drágák. Ha a városokat egy-egy érzékszervünk alapján osztályoznánk, ak­kor nem kétséges, hogy Párizs a szem, Nápoly az orr, míg Budapest a fül vá­rosa. Franciaországban néz az ember, Olaszországban finom illatokat szimatol- gat, Budapesten viszont hall. Ez az oka annak, hogy a rádiót végül is csak ná­lunk (!) nem tudta legyőz­ni a televízió. Hiszen még a tefevízHórói is hallunk — élvezetének lényegéhez tartozik, hogy másnap va­laki elmeséli nekünk a mű­sort. Mi voltunk az az or­szág, aihol egyik vezérünk­nek forró ólmot öntöttek a füléibe, nyilván azért, hogy meg ne hallhassa, mi a királyok dolga. Ügy hal­lom tehát, hogy friss kül­földi mandzsettagombok érkeztek. Remek hír. Aki hallja, adja át. Ungvári Tamás Retem, versengés, Tanán ORSZÁGOS HÍRŰ lapszer­kesztő mondta: — Kollegák, a vidékről sem lehet megfeledkezni. Egyszer a pesti nyomdák nem tudtak vállalni egy fon­tos munkát. Balassagyarma­ton igen. És mondhatom szép terméket kaptunk. Egy to­vábbképző iskolán hangzott ez el. Rég volt. de így volt. Csak annak idején a Nógrád me­gyei Nyomdaipari Vállalat balassagyarmati részlege af­féle bérházban működött a város főutcáján. 1972-ben költözött ki az üzem a város szélére az újonnan épült töb­bi üzem szomszédságában. A nagy, tágas csarnokokban du­ruzsolnak a nyomdagépek, már régebb óta dolgozik itt színes nyomtatásra alkalmas ofszetsajtó is. Munkás, dolgos élete köti ide Trepinszki Margitot is. Műszaki ügyintéző, de van egy nem javadalmazott munka­köre is: párttitkár. Nem nagy alaoszervezet. de a közel­múltban három új taggal •»varaoodtek. Az új tagok­Ralázs Lászlóné könyvkötő. Grenács József magasnyomó génmester és Szklenár Jó­zsef ofszet gépmester. Mi tesz itt alkalmassá va­lakit a párttagságra? Talán kicsit szónokias a kérdés, még­sem alaptalan. Csakis az, hogy tud-e valaki több lenni önmagánál. Ki tud-e lépni saját szűkebb világából, amit úgy. is mondhatnánk, az én várából, az egyéni élet bűv­köréből. Mert élnek előítéle­tek is. Van aki azt mondja, is ott segédkezett az építke­zésen. Sok kicsi sokra megy és önkéntelenül kialakul a summázó vélemény. Máso­kért tenni, cselekedni, csak ez lehet az egyenes út ahhoz, hogy becsüljük önmagunkat. Van egy régi nyugdíjas tagja az aiapszervezetnek, Lombos Mártonná. Évtizede­ket dolgozott az üzemben. Ma is ide húzza a szíve a nyomdászokhoz. Itt alapszer­vezeti tag. S. ahogy dukál, pártmegbízatása is van. Könyvtáros. S kötelességét a világért sem mulasztaná el. A párttitkár szívesen je­gyezte meg szavait, amely úgy érzi. az ő munkájának is elismerése. '— örülök a megújulásnak. Mindenki megöregszik. De a pártszervezet fiatal marad... A BEVEZETŐ SOROK: vi­déken is lehet alkotni. Szép új kötésű könyveket mutat­nak az üzemben. Ismét fel­fejlődik a könyvkötészet. Fel­jövőben a nyomda. S, ha valamikor igaz volt a pozi­tív vélemény a balassagyar­mati nyomdászokról, valószí­nű így lesz a jövőben is. Szinte családi összetartozás köti össze az embereket, de itt érvényesül a lojalitás mel­lett a család szigorúsága is. Amit az fémjelez leginkább, hogy a nyolcvanfős üzemi gárda évről évre teljesíti feladatát. 'Tavaly is így volt. S talájn kicsit jobb is a tér­f rvál C. NÓGRAD— 1984- február 7* kedd ÉLETUTAK Mögötte 908 ezer kilométer Már ránézésre is azt mond­hatná az ember: az isten is gépkocsivezetőnek teremtet­te! Mert nyugodt, megfontolt, s valamiféle belső harmónia sugárzik belőle. Jó izű, za­matos szavakat ejt, le sem tagadhatná, hogy nem az or­szág más tájáról keveredett ide, a hegyek közé. Mondom is neki. — Eltalálta: kunhegyesi születésű vagyok, ott nevel­kedtem, cseperedtem, s azt a jellegzetes beszédet még a Palócországban eltöltött hosz- szú-hosszú évek sem tudták megmásítani. Igaz, néha-né­ha észreveszem, hogy hajlok az „ázásra”, de ez még ma­gamnak is olyan feltűnő, hogy azonnal visszahelyesbi- tek hegyesire. — Mi szél hozta erre a vi­dékre? — Hosszú története van annak... Apám cipészmester volt. Kis műhelyében dolgoz­gatott, bizony, keserves ke­nyérkereset volt, vagyont se gyűjtött a foltozásokból, tal- palásokból. Tudtam én is, hogy ebből a szakmából nem lehet meggazdagodva nyudíj- ba vonulni, de mert más le­hetőségem nemigen adódott, hát én is kitanultam cipész­nek. Elhiszi, még ma sem áll­na sután kezemben az ár, meg a varrótű...? Cipészked-' tem egy ideig, de már apám­nak is bevallottam, hogy en­gem egészen más érdekel: a motorok, a gépek, az autók, így aztán, éppen harminca­dik esztendeje, beleegyezés­sel, megszereztem a jogosít­ványt, s végrehajtottam a „pályakorrekciót.” — Nem bánta meg? Mosolyog: — Vélem, maga is örülne, ha egy titkos vágya valóra válna. .. A kis műhely abla­kából jószerivel még az ut­cára sem láttam ki, most meg járom a nagyvilágot... Nos, ahogy kezemben volt a jogo­sítvány, s éreztem, meg tu­dok majd állni a saját lába­mon, megnősültem és elsze­gődtem a miskolci MÁVA- ÜT-hoz. Elköltöztünk Mező­kövesdre, egy kis albérletet kaptunk, s onnan jártam dol­gozni. A „hős bányászok” kora volt az. hordtam-vittem őket én is Perecesre, L.yukó- bányára, a diósgyőri bányá­ba meg Bérén téré. a háború utáni „legdivatosabb” autó­busszal. a nagy monstrum, tízkerekes amerikai gyárt­mányú GMC-vel. Közben meg­született az első gyermekünk, s egyre elviselhetetlenebbnek éreztem lakáskörülményein­ké*: Még hárman is nagyon szűkösen voltunk abban a ■nicinyke szobában. No. volt énnekem egy régi. jó bará­tom. aki Salgótarjánba került, tartottuk vele a kancsolatot. leveleztünk, ha meg haza­jött hosszan elbeszélgettünk. T-Tí* őt kértem meg. nézzen utóna lenne-e ott nekem is munkalehetőség. Természete­sen p szakmában. — Volt? — T«en Tsv aztán ötven­11 -,„t jk magunkat, fel- npko'tupk. me" sem álltunk Salgótarjánig. De a bökkenő Felelős szókimondóság jelle­mezte az idei, ezúttal immár negyedik alkalommal meg­rendezett fiatal közgazdászok salgótarjáni országos konfe­renciáját. Felelős volt egyfe­lől „hagyományos” értelem­ben, azaz: a fejtegetések és a föltett, kérdéseik az ésszerűség határain innen maradtak, nem kalandoztak el a fantazmagó­riák birodalmába. És felelős volt másfelől reformszellemű értelemben, azaz: nem ma­radt kimondatlanul gond, hogy a baj elfödése miatt még ne­hezebb legyen a megoldás. A meglevő és várható bo­nyodalmakkal való férfias szembenézést sugallta már az idei rendezvény címe is: „Ver­senyképességünk — realista szemmel”. Két miniszterhe­lyettes, egy kereskedelmi ta­nácsos, egy bankár, egy ál­lamtitkár és az árhivatali el­nök segítette hozzá a három­száz fiatal közgazdát ahhoz, hogy e tág kérdéskört: gazda­ságunk nemzetközi verseny­képességét valóban realista megvilágításban tudja szem­ügyre venni, Mint a megnyi­tó beszédekből kitetszett: a Maígyar Közgazdasági Társu­lat és a megyei pártvezetés szerint egyaránt fontosaik az effajta fórumok, mivel itt közvetlenül történik az in­formációcsere a gazdasági ve­zetés csúcsa közelében dol­gozó irányítók és a gazdasági élet különböző pontjain —, mint Gubcsi Lajos a beveze­tőben mondta: „Sajnos, legin­kább alsóbb pontjain” — mű­ködő fiatal szakemberek kö­zött. A közvetlen információ­val járó ráadás: a személyes­ség megnövelheti a hatást: az elképzelésekkel együtt közölt kételyek fokozhatják a moz­gósító erőt. Ez is indokolhatja a konfe­rencia iránti élénk érdeklő­dést, de talán az is, hogy ke­vés gazdasági információ jut el a fiatalokhoz. „Ez nem igjaz így, hogy kevés — nyi­latkozta lapunknak az MKT ifjúsági bizottságának elnö­ke. — Sok jut él hozzájuk, de ezek nem jó információk, mert nem mindig nevelnek; nem ösztönöznek gondolkodásira, tanulásira. Megkezdtük, ter­vezzük, átadtuk és így to­vább. Nem mutatják be a mélyebb közgazdasági ösz- szefüggéséket, nem fejlesztik a problémaérzékenységet. Nincs még meg az a híd, amely a globális irányítást, (pedig ez nemzetközi tekin­télynek örvend) összeköti a végrehajtás szintjével, hogy az ügyek ne egiész másként folyjanak... Ezt a sajtó ön­magában nem tudja megol­dani. Bár a gazdasági sajtó sokat javult, de még mindig elmarad a lehetőségektől — fűzte hozzá az elnök, aid a legnépszerűbb gazdasági té­véműsor gazdájaként és a Magyar Ifjúság főszerkesztő­jeként közvetlenül látja az ál­lapotokat. — Az újságírók személyes felelőssége is sze­repet játszik abban, hogy munkájuk a folyamatokból mennyit fejez ki. De a sajtó önmagában nem építheti, fel az említett »-hidat«, ehhez át­fogóbb szervezett változtatás szükséges”. Hogy a „híd” fölépíthető, ezt Nagy Lajosnak, a Nógrá­di Szénbányák 27 éves közgaz­dasági csoportvezető jénelk szavai is igazolni látszanak: „Én most fejeztem be az or­szágos vezetőképző intézet­ben egy hathónapos tanfo­lyamot. Ott nem maradtam le semmiről, így a konferencián, különösebb újdonságot — egy információ kivételével — nem hallottam. Számomra lassan megszokott dolog, hogy ilyen magas szinten az irá­nyítók őszinték, és nagyobb nyilvánosság előtt is sok prob­lémát nyíltan kifejtenek. En­nek mindig is így kellett vol­na lennie, ebben az irány­ban kell haladni... ” Reformfolyamat közben ki­váltképp fontos, hogy a fele­lős szókimondás ne csupán el­méleti konferenciákon, hanem „kint”, a gyakorlatban is az élet szerves részévé váljék. „Hoigy nálunk jellemző-e az effajta szabad, nyílt légikör, erre azt mondhatom: is-is — közli Czékmány József, a sal­gótarjáni öblösüveggyár hu­szonéves osztályvezető-helyet­tese. — Egy vállalatnál nyil­ván erősebbel: a függőségi vi­szonyok, mint egy konferen­cián. Viták vannak nálunk is, de el-elhangzáik, hagy a fiata­loknak nincs tapasztalatuk. Persze a fiatalok közt is van­nak, akik csak beszélnek, de hiányzik náluk a szakérte­lem. .. Az utóbbi hónapokban mi nem panaszkodhatunk:na­gyon fontos feladatokat kap­tunk a gyári vezetőktől. Az, hogy tavaly rosszul ment a gyárr,„-,k, ilyen kellemes követ­kezményekkel járt! Nem túlzók: ki se látunk az értelmes Országos diákfotó-pályázat Ipari Szakmunkásképző In­tézet címére: Pécs, PostaíióK 269. 7661.' A nyilvános kepbi- rálat március 10-én lesz, a zsűri a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagjaiból és a Népművelési Intézet munka­társaiból áll. A legszebb ke­pékből felszabadulásunk 29. évfordulója tiszteletére kiál­lítás nyílik április 4-én, ak­kor adják át a pályád íja ka c is a legsikerültebb képek szerzőinek. A fotókiállítás vándorserlegét egy esztende­ig a legjobb eredményű elért iskolai fotószaklkör őrzi majd. Pécsett, a forradalmi ifjúsá­gi napok részéként az idén is megrendezik a diákfotósok hagyományos seregszemléjét. A rendezők által meghirdetett pályázaton valamennyi, rend­szeres középfokú oktatásban részesülő fiatal részt vehet személyenként legfeljebb négy fekete-fehér képpel. Ezek egyi­kének — kötelezően — ifjú­ságunk mai életét kell ábrá­zolnia, a többiek témája sza­badon választható. A fotókat március 5-ig kell eljuttatni a pécsi 508. számú Tara- Imre dől, mint önmagára, s ez szinte egyenkint jellemzi a párttagokat. A kisüzem termékei révén közismert a városban. Keres­kedelmi nyomtatványok, újabban könyvek, színes pro­Másokért lenni Trepinszki Margit kedves szeretettel beszél ezekről, s most már pláne természetes a mosoly, amikor a párttagok kötelességeiről, vagy éppen az úgynevezett előnyeiről be­szélünk. Az ő élete is szol­gáltat példát, követnivalót. Egészen fiatalon került a nyomdába 15 évvel ezelőtt. De volt ereje, bátorsága vál­lalni a munka mellett a ta­nulást a gimnáziumban. a technikumban, a szakmai ok­tatásban is. S a maga iránti igény, a párttagsággal szem­ben is az. Arcán elégedett­séggel újságolja. — Jelenleg is négy Dárttag tanul tovább. S elárulhatom azt, hogy többen vannak még olyanok az üzemben, akiket szívesen látnánk, vagy lá­tunk is a párttagság somi­ban. pagandanyomatok, s még a kenyéren lévő címke is a nyomdát idézi. A városi üze­mek. intézmények megszok­ták a nyomda szolgáltatása­it, rövid az átfutási idő. nem kell sorban állni, a legtöbb megrendelő igényének egy hónapon belül eleget tudnak tenni. És sokszor lépnek túl a na­pi kötelességen. Társadalmi munkában elkészítik azokat a meghívókat, nyomtatványo- . kát. amelyek az iskolai évek eseményeihez kellenek. Jegy- ze'tpapírokat juttatnak el az iskolába, s amikor épül, vagy­is amikor bővítik az Ifjúság úti iskolát, a tipográfusok a betűket felcserélik az ásóval, lapáttal, kőművesszerszám­mal. Keretezett oklevél függ a telepvezető irodájában. A Magyar Úttörő Szövetség el­ismerése ez az önzetlen plu­szokért. A párttitkárnő férje könnyebb a boldogulása a párttagnak. Előbb tesznek a „szekérre” valamit. — Itt is így lenne? —kér­dezem a párttitkárnőt. Mosolyog, látja, hogy nem komolyan kérdezem, bár el­készült a komoly válaszra is. De hát a krónikást nem kell megcáfolni. Ö is legfeljebb csak „provokált”. Az új, de a, régi párttagok is odaadó, rendes munkatársak, nem af­féle különállók, vagy kaszt­hoz tartozók, mindennap hús-vér emberek. A nap termelői munkán kívül sok mindenre tudnak még idői áldozni, figyelmet és érdeklő­dést. A szakszervezeti bizal­mi — mert ilyen megbízatás is van — kapocs a dolgozók és az üzem vezetői között A szocialista brigádokban is több valósul meg. mint csu- nán a termelés, s aki a napi munkája mellett tanul, ké­pezi magát, az is többre gon­munkából !.Mindent egy­bevetve a konferencia jól ér­zékeltette, hogy a fiatal köz­gazdászodnak rugalmasab­ban, a változásokhoz allkail- mazkodobban kell dolgozni­uk, mint más korosztályoknak: kellett... ” Jellemző módon épp ez a konferencia kínált példát ar­ra, hogy korántsem csak a zsengébb generációk törek­szenek frissességre. Az utol-' só előadásra: Csikós Nagy Bé­la árhivatali elnök eszmefut­tatására a közönség feltűnő­en megsokasodott, idősebb tar­ján! közgazdák által. Novák István, a statisztikai hivatal elemző közgazdásza is erre a fejtegetésre ült be a főiskola termeibe. Miért? „Maga az ár­rendszer naigyon izgalmas gaz­dasági kérdés, ezenkívül olyan naigy egyéniséget, mint Csikós Nagy Béla, szívesen hallgat az ember. Ámbár az árrend­szerről nem túl sokat mon­dott, így is nagyon érdekes volt az előadás... Az. hogy egy magas rangú ve2ető nyíl­tan beszél a problémákról, és őszintén bevallja, hogy egyik- másik kérdésre nem tud vála­szolni, szerintem nemcsak az előadó jó szándékától függ. hanem a tudásétól is! Én úgy vagyak vele, hogy minden szinten elvárnám ezt az őszin­teséget. Kivéve persze, mikor üzleti oka van egy-egy infor­máció megőrzésének”. Bajosan mérhető, hogy me­gyénk gazdaságában mennyi­re élénkíti meg az egészséges mozgásokat a konferenciában 'kifejeződő reformszellem. De ha figyelembe vesszük, hogy előadásonként legalább negv_ ven nógrádi ült a széksorok­ban, elgondolhatjuk, hogy a hatás nem marad el. „Hiva­talból”, az elnökségi asztalnál figyelte az előadásokat dr. Lonsták László, a számviteli főiskola helyi tagozatának igazgatója, a Magyar Közgaz­dasági Társaság megyei szer­vezetének titkára. Az ő látás­módját megváltoztatta-e /va­lamiben a konferencia? ..In­kább megerősítette! — közöl­te a rangos szakember. — Amit például Csikós elvtárs mondott az üzleti bankrend­szer kialakításáról, tehát, hogy a jegybankot a hitelbanktól külön kell választani, ezzel én messzemenően egyetértek 1 Beszéltem már erről koráb­ban is fórumokon, és erősí­tette véleményemet, hogy ez a gondolat magasabb szinten is előkerül. Meg kéne valósí­tani ezt az újítást, mert ez felel meg a korszerű irányítá­si rendszernek és a vállalko­zási szellemnek.... Nagyon rokonszenves volt a fiatalok tevékenységi hajlama. Ez ab­ban a derűs epizódban is ki­fejeződött, amikor az egyikük megkérdezte az államtitkár­tól: „mit tehetünk mi önért?". Molnár Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents