Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)
1984-02-07 / 31. szám
Demográfiai kilátások a legnépesebb földrészen Nyugati sajtóvisszhang az angol kormányfő budapesti látogatásáról A korábbi előrejelzésekkel ellentétben a harmadik világban, mindenekelőtt annak legnépesebb — ázsiai — országaiban mostanában mintha kevésbé meredeken emelkedett volna a születési arányszámok görbéje. Ennek ellenére a jövendő kilátásai egyáltalán nem megnyugtatóak — legalábbis ezt állapította meg 12 ázsiai és néhány nyugat-európai ország, valamint nemzetközi szervezet szakemberei a közelmúltban Hongkongban megtartott tanácskozásukon. Abszolút számokban mérve ugyanis a folyamat lassulása ellenére is olyan ütemű ezekben az országokban a lakosság növekedése, hogy ma már puszta vágyálomnak tűnik az Észak és a Dél között valamiféle egyensúly kialakítása. A népességnövekedés adata nem csak a születések, arányszámából tevődik össze. Ázsia fejlődő országaiban, (amelyekben 2000-ben további egymilliárddal több, mintegy 3 és fél milliárd ember fog élni), a hatvanas évek közepétől gyakorlatilag mindenhol következetes egészségvédelmi programokat valósítanak meg, mégis rendkívül nagyok a különbségek a várható élettartam tekintetében A férfiak átlagéletkora Kínában, Hongkongban és Szingapúrban jelenleg 70 év, míg az ENSZ adatai szerint Bangla- desben, Kambodzsában Indonéziában, Laoszban, és Nepálban még az évszázad végén születők sem számíthatnak 60 évnél hosszabb életre. A szakemberek véleménye szerint az aránytalanságok — eltekintve a rendkívüli körülményektől — a népesedési politika helytelen vagy egyoldalú alakítására, vagy a nem megfelelő végrehajtásra vezethetőek vissza. Összefüggésbe hozható a jelenlegi helyzet azzal is. hogy egyes érintett országokban nincsenek eléggé tisztában a szaporulat mérséklése és a gazdasági növekedés közötti kölcsönhatással. A szakértők egyetértenek abban, hogy az optimális népesedési politika általános modellje márcsak a nagyság- rendi különbségek, az eltérő társadalmi és kulturális feltételek miatt sem képzelhető el. Túlhaladottnak tekinthető azonban az az álláspont, hogy a megoldás kizárólag a születésszabályozástól várható, ennek radikális alkalmazása ugyanis olyan nemkívánt eredményhez vezet, mint például a lakosság elöregedése. Az a kínai terv például — s erre Harald Hansluwka, az Egészségügyi Világszervezet igazgatója hívta fel a figyelmet — hogy a lakosság növekedését 2110-re adminisztratív eszközökkel visszaszorítsák. súlyos társadalmi és végsősoron politikai következményekkel járhat, amelyek sbk- kal több gondot okozhatnak, mint maga a túlnépesedés. Kína esetében persze ez utóbbi is jelentős probléma: a lakosság száma ma már jócskán túlhaladta az egymilliárdot. A népesedési politika csak akkor lehet eredményes, ha a társadalom és a gazdaság kiegyensúlyozott korszerűsítésének általános koncepciójába Darázsfészek és mocsár Franciaország legsajgóbb külpolitikai „fejfájása” mostanában az, miképpen szabadulhatna meg a közép-afrikai Csádban attól a helyzettől, amelyet a párizsi lapok csak „darázsfészeknek”, vagy „mocsárnak” neveznek. Claude Cheysson külügyminiszter a múlt héten azért járt a csádi, iaz etiópiai, majd a líbiai fővárosban, hogy újabb kísérletet tegyen valamiféle tárgyalásos rendezésre, amely — akár rövid iőre is — lélegzet- vételhez juttatná Afrikában a francia diplomáciát. Cheysson mentőakciójának háttere: Franciaország már lassan két évtizede kínlódik azzal a maga által vállalt kötelezettséggel, hogy volt gyarmata, Csád zavaros belső ügyeibe állandóan beavatkozzék. Párizs számára ugyanis a volt afrikai gyarmataihoz fűződő különleges, szoros kapcsolatok jelentik hosszú ideje áz egyik legfőbb eszközt Franciaország világpolitikai súlyának megőrzésére. A múlt hónapban kudarcot vallott az etiópiai fővárosban az a kísérlet, hogy közvetlen tárgyalásokat szervezzenek — az Afrikai Egységszervezet égisze alatt — a csádi ellenlábasok, Hisszén Habré és Gukuni Veddei között. Ismert, hogy jelenleg Habré az úr a csádi fővárosban, míg az általa megbuktatott volt elnök, Gukuni Veddei, az északi szomszéd, Líbia támogatásával, próbálja visszaszerezni a hatalmat az emigrációba kény- szerített GUNT (Ideiglenes Nemzeti Egységkormány) számára. A francia diplomáciának gondot okoz, hogy volt afrikai gyarmatai közül sokan — főleg a Líbiát gyűlölő konzervatív kormányzatok — Habré még következetesebb támogatását követelik. Még zsarolják is Párizst azzal, hogy szorosabbra fűzik kapcsolataikat Washingtonnal, ha a Mitter- rand-kormányzat nem bizonyítja erejét Csádban. A szocialista párti vezetésnek ugyanakkor a hazai közvéleményre is tekintettel kell lennie: a „hátországban”, úgy tűnik, csak addig rokonszenveznek a francia gloire (dicsőség) csádi megóvásával, amíg ez nem követel vér- és túl sok anyagi áldozatot. S még egy lényeges megfontolás Párizs számára: lehetőleg nem kiélezni a kapcsolatokat a Habré ellenfelét támogató Líbiával. (Discard d’Estaing elnöksége alatt Párizs fegyverszállítási tilalommal sújtotta Líbiát. Az akkori francia kormányzat még hitt abban a washingtoni reményben, hogy Líbia — az Egyesült Államok legfőbb közel- keleti ellensége — diplomáciai, gazdasági, sőt katonai eszközökkel térdre kényszeríthető. A Mitterrand-kormány- zat azonban engedélyezte a fegyverszállítások felújítását, már csak azért is, mert Franciaország, a világ harmadik legnagyobb fegyverexportőre 1982-ben, tíz év óta először — kénytelen volt visszaesést elkönyvelni fegyverkivitelében. Tavaly áprilisban a líbiai külügyminiszter Párizsban már Mirage 2000 és Super Étan- dard típusú harci repülőgéoek vásárlásáról tárgyalt. Emellett Líbia gazdaságában több mint ötven francia cég van jelen és Tripoli hozzávetőleg egymilliárd frankkal adós Párizsnak, amely kereskedelmi hitelekkel halmozta el az észak-afrikai olajtermelő arab államot. Párizsban arra számítanak, hogy Líbia sem akarja rontani a viszonyt Franciaországgal, hiszen a súlyos ellentétek idején is, elsősorban a „francia kapcsolat” révén enyhíthette elszigeteltségét a gazdaság, az olajexport miatt számára fontos nyugattól. ' Cheysson külügyminiszter vasárnap arról tárgyalt Kadhafi líbiai vezetővel, hogy lehet-e találni olyan csádi vezetőt, „harmadik személyt”, aki elfogadható mind Párizs, , mind Tripoli, sőt Habré és i Veddei számára is. Ez egyelőre reménytelen próbálkozásnak tűnik, de Párizs mindent megkísérel, hogy Csádban „ne szúrkálják tetőtől talpig a darazsak”, illetve „ne süly- lyedjen el teljesen a mocsárban”. Kurucz János 2 NÓGRÁD - 1984. február 7., kedd illeszkedik — vélekednek ma- laysiai szakértők, saját országukban szerzett tapasztalataikból kiindulva. Bebizonyosodott, hogy a gazdasági fejlődést, nem csak a népesség növekedése, hanem a lakosság területi megoszlása is befolyásolja. Indiában és Pakisztánban, ahol nem sok sikert könyvelhettek el a születésszabályozás terén, a szakemberek belátták, hogy a népességrobbanást legfeljebb akkor lehet megakadályozni, ha a kevesebb gyermek vállalása az érintett család számára a gazdasági és társadalmi fel- emelkedés jobb esélyét is jelenti. További gond — mindenekelőtt az indiai szubkontinen- sen — hogy a nagyvárosok túlzsúfoltsága egyre egészségtelenebb méreteket ölt. Egy manilai kutatóintézet adatai szerint az ez—'fordulóra a világ 35 leg ob városa közül 18 lesz iában (1975- ben még csak négy volt). Közéjük tartozik majd, Dákká, Szöul., Dzsakarta és Bangkok is. A túlzott népsűrűség kialakulásának folyamata nehezen fordítható vissza — ezt példázza Indonézia, ahol az ország összterületének alig 7 százalékát kitevő Jáva szigetén ma a lakosság 60 százaléka keres megélhetési lehetőséget, sokan közülük egyre kisebb eséllyel. A kormány nagyszabású áttelepítési akciója elkésett intézkedésnek bizonyul, s alig-alig jár sikerrel. Jobb lenne megelőzni az ilyen helyzetek kialakulását — ebben valamennyi szakértő egyetért, csak éppen a hogyan kérdése vár még válaszra. A nyugatnémet sajtó hétfői összegző anyagaiban elégedetten vette tudomásul, hogy Budapestre látogatva a brit kormányfő szakított a szocialista országokkal szembeni merev vonalával, és nagyobb szerepet kíván játszani a kelet—nyugati feszültség csökkentésében. Az NSZK sajtója ezt nevezte a látogatás egyik legfontosabb eredményének, kiemelve, hogy Budapest igen pozitív szerepet játszott a brit fordulat lehetővé tételében. Athéni békeéitekezlet Az európai szárazföld atomfegyvermentes övezetté való nyilvánításáról kezdődött Athénban hétfőn nemzetközi értekezlet. A tanácskozást a mozgalom a nemzeti függetlenségért, a nemzetközi békéért és leszerelésért elnevezésű görög szervezet, a KEADEA kezdeményezésére hívták össze. Több mint hatvan békemozgalom küldöttsége képviselteti magát azokból az országokból, amelyek 1975-ben aláírták a Helsinkiben tartott európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányát. A magyar békemozgalom küldöttségét Péter János, az országgyűlés alelnöke vezeti. Az értekezletet Andreasz Papandreu görög miniszter- elnök nyitotta meg. A hétfői olasz lapok sikeresnek ítélik Margaret Thatcher budapesti útját. Az II Messaggero nyugat-európai szemszögből azt tartja fontosnak, hogy Margaret Thatcher akkor emelt szót Magyarországon a párbeszéd érdekében, amikor Ronald Reagan beszédei mindinkább a hidegháborús hangot tükrözik. A Vatikán lapja, az Osser- vatore Romano kiemeli, hogy a szívélyes hangulatú Kádár— A káosz Libanon válsága az elmúlt néhány napban valóságos káosszá mélyült. A kis közel- keleti ország politikai megosztottságából fakadó véres polgárháború ismét teljes erővel lángol, a belső erőviszonyok kuszává, kiszámíthatatlanná, a helyzet robbanás- veszélyessé vált. Ebben a folyamatban a bejrúti kormány minapi lemondása inkább a katalizátor szerepét játssza, mintsem az események elindítójáét. Safik el-Vazzan 1982 októbere óta állt a libanoni kormány élén, s ez idő alatt többször is bejelentette távozási szándékát. Dzsemajel elnök ezt mindannyiszor visz- szautasította, ezúttal azonban már nem volt abban a helyzetben. hogy ne fogadja el. A jelek szerint Amin Dzsemajel rendszere közel került az összeomláshoz. Mindez a legnagyobb aggodalommal tölti el azokat az erőket, főleg IzNujoma-nyilatkozat Valósítsák meg a BT határozatát A Namíbia felszabadításáért küzdő szervezet, a SWAPO mindaddig folytatja fegyveres harcát a Dél-Afrika által megszállt Namíbia területén, amíg Pretoria alá nem írja a fegyverszüneti megállapodást és feltétel nélkül meg nem valósítja az ENSZ Biztonsági Tanácsának Namíbiára vonatkozó 435-ös számú határozatát. (A hat évvel ezelőtti BT-ha- tározat a dél-afrikai megszállás megszüntetését és szabad választások megtartását követelte Namíbiában.) Sam Nujoma vasárnap a Tanjug. jugoszláv hírügynökség laundai tudósítójának adott nyilatkozatában megerősítette, hogy szervezete kész tárgyalni Pretoriával, de csakis „semleges területen”, közölte továbbá, hogy a Pretoriával esetleg kötendő tűzszünet csupán bevezetője lehet az ENSZ Namíbiára vonatkozó rendezési terve feltétel nélküli végrehajtásának. Nujoma kétségét fejezte ki Pretoriának a közvetlen tárgyalásokkal kapcsolatos őszinteségét illetően. Szerinte a dél-afrikai vezetés csupán azért kíván tárgyalóasztalhoz ülni, mert az esős évszak beköszöntővel a SWAPO újabb nagyarányú offenzívá- jától tart. A könnyűfegyverrel felszerelt SWAPO-harcosok ebben az időszakban általában sikeres akciókat hajtanak végre a megszállók ellen. Thatchgf tárgyaláson a nukleáris fegyverek korlátozásának lehetőségéről is szó volt. A l’Humanité hétfőn Thatcher budapesti sajtóérteke''- Setéről beszámolva idézi a brit kormányfőnek azt a k - jelentését, amely szerint a Szovjetuniónak vissza keller - térnie a tárgyalóasztalhoz. A lap emlékeztet azonban arra is: Thatcher elutasította azt a követelést, hogy a NATO mondjon le a tárgyalásokat lehetetlenné tevő rakétatelepítésről. napjai raelt és az Egyesült Államokat, amelyek Libanonnal kapcsolatos terveiket a falang's- ta kormányzatra, s személy szerint Dzsemajel államfőre építették. Libanon tragédiája több regionális kérdésnél, nemzetközi jelentőségű válsággóc, a belső események hatása eleve túlcsap az ország határain. A mai helyzetet minőségileg megkülönbözteti a korábbitól, veszélyesebbé teszi az a tény, hogy ma már nem csupán az Izraelnek szállított amerikai fegyverek, s az izraeli hadsereg katonái néznek farkasszemet a libanoniakkal, hanem az amerikai csapatok is. Az Egyesült Államok rátért a közvetlen, nyílt beavatkozás politikájára. Washington stratégiai érdekterületének minősített egy olyan országot, amely geopolitikai helyzeténél fogva a Közel-Kelet, a Földközi-tenger térségének, s túlzás nélkül állítható, a két világrendszer érdekütközésének színhelye. Önmagában az a tény, hogy az Egyesült Államok közel-keleti politikájában a hangsúly átkerült a katonai lépésekre, kiélezett formában veti fel Washington felelősségét a közel-keleti események kialakulásába”. A libanoni főváros — ki tudja hányadszor az izraeli beavatkozás óta — ismét csatatérré vált. A legújabb hírek szerint Izraelben . részleges mozgósítási gyakorlat kezdődött. Erősödik az összehangolt amerikai—izraeli nyomás Szíriára. Vagyis nem újságírói közhely immár az a gyakorta emlegetett megállapítás, hogy Libanon a Közel-Kelet, s a világpolitika lőporoshordóia. Győri Sándor Szovjetunió: Az oktatási reform és a gazdaság Alaptétel: az oktatás felfogható egy olyan bonyolult munkafolyamatnak, amelynek során a „nyersanyag” — azaz a diák — formálódik, számos ismeret, tudásanyag hordozójává válik. A munkafolyamat eredményeként olyan „többletértékkel rendelkező terméket”, vagyis végző diákot kell kibocsátania az iskoláknak, aki megfelel a kor legmagasabb színtű követelményeinek, képes a legbonyolultabb munkafolyamatok résztvevőjévé válni a gazdasági és társadalmi életben egyaránt. A fenti alaptételből kiindulva a Szovjetunió történetének negyedik átfogó iskolareformja többféle változtatást javasol a máig érvényes oktatási rendben. A tervek szerint egy évvel korábban, már hatéves kortól megkezdődik az oktatás, s 11 éven át tart. Az általános iskola ezentúl 4 éves lesz, a nem teljes középiskola a kilencedik osztállyal ér véget, míg a következő két év szükséges az úgynevezett teljes középiskola elvégzéséhez. Ez utóbbit elsősorban azoknak javasolják, akik már a kilencedik osztály végén tudják, hogy felsőfokú tanintézetekben kívánnak továbbtanulni. A többiek szakmunkásképzőkbe, technikumokba jelentkezhetnek. A javaslat szerint — és ez talán a legnagyobb minőségi előrelépés — mindegyik iskolatípus a középfokú végzettség mellé szakmai képzettséget is ad a fiataloknak. Azok tehát, akik a 11 osztály elvégzése után nem jutottak be az egyetemre, vagy főiskolára, egy év alatt szakmunkásvizsgát tehetnek. Az elképzelés szerint ugyanakkor közeledni fog egymáshoz az oktatás színvonala a különböző iskolatípusokban, ami egyenlőbb esélyeket biztosít a későbbiekben a felsőfokú képzettség megszerzéséhez. Szovjet szakemberek azt várják, hogy az általános tanulmányi idő meghosszabbításával csökken a diákok leterheltsége, több idő jut az egyes tantárgyak elsajátítására. Ennek érdekében javasolják azt is, hogy vizsgálják felül az oktatott tananyagot, mivel abból sok elavult rész elhagyható. Helyettük be kell vezetni olyan, a jövőben általánosan szükséges ismeretek oktatását, mint például a számítástechnika. A reform tervezetét össznépi vitára bocsátották, amelynek alakulásáról mindenekelőtt a televízióhoz, rádióhoz, és újságokhoz beérkezett olvasói levelekből lehet képet alkotni. Ezek egyértelműen bizonyítják: helyes volt a reform kidolgozóinak elképzelése, amikor a „szellem csiszolása” mellett a munkára nevelésre, a manuális képességek kibontakoztatására helyezték a fő hangsúlyt. Mindig is voltak ilyen irányú törekvések, ám ezek inkább csak „elméleti síkon” mozogtak. A mostani javaslat szerint a tanulóknak már az első iskolai napoktól ismerkedniük kell a fizikai termelőmunka elemeivel, s az évek során egyre bonyolultabb és összetettebb munkafolyamatok elvégzésére kell megtanítani őket. Ez adja majd meg az alapot ahhoz, hogy később szükség esetén mindenki rövid idő alatt be tudjon illeszkedni a termelőmunkába. Az össznépi vitában Atutov akadémikus, a pedagógiai tudományok akadémiájának tagja a Trud című lapban elképzeléseit kifejtve nagyon fontosnak tartja, hogy az iskolai oktatás kereteibe szervesen illeszkedő fizikai munka rendszeres, folyamatos legyen. A 8—11 osztályosok részére legalább heti tizenkét órát kell beiktatni a tanrendbe. Atutov javasolja továbbá, hogy az általános iskolában a tanulók javítsanak, illetve készítsenek játékokat az óvodások részére, a későbbiekben pedig ismerkedjenek meg az egyes szerszámok használatával, az otthoni „mindennapos” teendők — például villany- és vízcsapszerelés — alapelemeivel. Később már külön csoportokba szerveződve tanulhatják meg az egyes szakmák alapfogásait. A munka örömét akkor fogják érezni a tanulók, ha látják annak eredményét — írja. Ezért — sok levélíróhoz hasonlóan — ő is támogatja azt a javaslatot, hogy az iskolákat pártoló bázisüzemek tanműhelyeiben a termeléshez szükséges feladatok elvégzésével bízzák meg a fiatalokat. Ez persze nem lesz mindig egyszerű, de ha megfelelő ösztönzést biztosítanak a vállalat részére is, akkor később ez népgazdasági szinten ig-n komoly mértékben fog megörülni. Hogy a munkára nevelés mennyire aktuális kérdés, rámutatja az a számtalan oh sói levél, amelynek szer felteszik a kérdést: miért vr i az, hogy egyes szülők félt5 ; gyermekeiket a fizikai munkától? Hogyan történheted meg, hogy többféle szakim teljesen elvesztette korábbi presztízsét? Egy nemrég végzett szociológiai felmérés érdekes következtetésre jutott: nem igaz az, hogy a gyerekek nem akarnak üzembe vagy ko'- hozba menni dolgozni. Gyakran nekik kell szüleiket győzködni, hogy az is van olyan hasznos és megbecsülésre érdemes foglalkozás, mint a mérnöké. A szellemi és fizikai mun'-a összekapcsolásával az oktatás 11 eve alatt az oktatási reform kidolgozói azt is várják, hóm lehetőséget ad a gyerekek” - saját képességeik, hajlam-”: megismerésére, megkönnyítő ezzel a pályaválasztást. A Pravdában az egyik levél szerzője röviden az alábbiakban fogalmazta meg a lényeget: „sajnos még mindig csak agitálni tudunk egy-egy szakmára, de pályára orientálni nem tudjuk a fiatalokat”. Kovács B. Sándor
