Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-04 / 29. szám

JVűzeumí Holgozok TcoTIelcfív elismerése Madách-díj a Madách-évért Á megyei tanács idén négy Madúch-díjat adott ki. Az egyiket a salgótarjáni Nóg­rádi Sándor Múzeum alkotó közössége — név szerint dr. Praznovszky Mihály múze- umigazgató, Horváthné Sza­bó Ágnes muzeológus, Pre- sits Antal dekoratőr-csoport­vezető, Kollár Sándor deko­ratőr és Buda László múzeu­mi fotós — kapta. Az indok­lásban hallhattuk: a Madách- hagyományok megőrzésében, népszerűsítésében kifejtett kimagasló tudományos és közművelődési tevékenysé­gükért. Mit takar, mit fejez ki ez Hz dndofalás? Voltaképpen e körül forgott beszélgetésünk, melyet a díjazott múzeumi dolgozókkal folytattunk. — Hallottam különféle vé­leményeket — mondja Kol­lár Sándor —, melyek néme­lyike kétségeinek ad hangot. Biztos, így van rendjén. De annyit állítok, hogy az itt dolgozók nagyon sokat tettek a Madách-évben azért, hogy a költő élete, művészete mél­tóképpen kerüljön a figyelem középpontjába. A mi kollek­tívánkban van annyi kurázsi, how tiszta szívvel merjük vállalni az elismerést A múzeum kétségtelenül azt tette, amit tennie kellett, amit a közönség elvár tőle. Viszont ezt a kívánalomnál sokkal nagyobb lelkesedéssel, idő- és energiaráfordítással. Mert: kényszeríthető-e akár­melyik múzeumi dolgozó ar­ra, hogy a kiállítás megnyi­tása előtt napi 16—20 órát dolgozzon — mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nél­kül —, csupán az eredmé­nyért? Többen az utolsó napok­ban aűig aludtak. Fűtötte őket a maximális helytállás, a tenniakarás. A dekorátorok csoportvezetője, Presits An­tal — mindig — most is a legnyugodtabb volt Tudta, hogy amit vállaltak, becsület­tel teljesítették, hogy a fel­újított csesztvei Madách-kiál- Htás kiállja a legkritikusabb látogató bírálatát is. Presits volt a kiállítás látványterve­iéi?. hónapokon át, mester­emberekkel tárgyalt, vitatko- ■osfct, mit miként kellene csi­nálni, hogy minden jó le­gyen, hogy megvalósuljon a tervező, dr. Kerényi Ferenc irodalom- és színháztörténész álma. Az október elsejei megnyi­tó közönsége érzékelhette: a gondos, áldozatos munka nem volt hiábavaló. Most a múze­umi dolgozók is érezhették: társadalmi figyelem kíséri te­vékenységüket. — Mi még ilyen nagysza­bású kiállítást nem csinál­tunk — mondja Presits An­tal. — Kedvvel dolgoztunk. Aztán amikor a szakmai át­vételen megjelent jó néhány ember, Budapestről a múze­umoktól, a minisztériumból is, és láttuk tetszik nekik a munkánk, megnyugodtunk. Kiderült, hogy körülbelül fe­le annyi pénzbe került, mint­ha a Központi Múzeumok Igazgatósága kiállításrende­ző csoportjával csináltatták volna, ugyanakkor a legké­nyesebb ízlést is kielégíti. Akik mellette szóltak, azok nemzetközi összehasonlítás­ban tudnak gondolkodni. — Rengeteg olyan emberrel ismerkedtem meg, akivel egyébként sohasem találkoz­tam volna — vélekedik Buda László. — A kiállítás fotó­anyagát én készítettem, mel­lette sok ezer más fotót, rész­ben az emlékévhez kapcsoló­dót. Ahol csak lehetett, kattog- tattam a gépemet. Lefotóztam a színészeket, Lucifert, Ádá- mot, Évát... Nekem Az ember tragédiája lényegében nem dráma, hanem vérbeli sci-fi. S, ha így tekintem, nagyon tudom szeretni. Az irodalomtörténettel fog­lalkozó muzeológus, Horváth­né Szabó Ágnes száméra nyil­ván többet jelent a mű, per­sze ő másként is közelit hoz­zá. Ötvözi személyes érdeklő­dését a szigorúan búvárkodó tudóséval. — A múzeum! és műemléki hónapra elkészült Madách- kiállításunk a legújabb kuta­tások alapján készült, összeg­zi az eddigi eredményeket. Korszerű Madách-képet is­merhet meg általa a látogató. Sok új, az utóbbi években elő­került dokumentummal, isme­rettel gazdagodott a tártat. S a tartalom mellett korszerű a megjelenítése is. A kollektívát ért elismerés­ben osztozott a Nógrádi Sán­dor Múzeum és a megyei mú­zeumok igazgatója, dr. Praz­novszky Mihály, aki egyike azon keveseknek, akik a leg­részletesebben, a legmegbíz- hatóbban ismerik Madách Im­re korát és életét, bizonyos mértékig irodalmi munkássá­gát. Praznovszky Mihály ter­jedelmes tanulmányt írt a drámaköltőről, s munkája vár­hatóan még ebben az évben könyvalakban megjelenik. — A kollektív Madách-díj ténylegesen az egész kollek­tívát jutalmazta — észrevé­telezi az igazgató. — A Ma- dách-emlékév alkalmából va­lamennyi munkatárs példásan, odaadással dolgozott, s intéz­ményünk átgondolt terv alap­ján a tudományos és közmű­velődési formák sokaságát használta fel a madáchi élet­mű népszerűsítésére, megis­mertetésére. Ügy érzem azon­ban, hogy a díj nemcsak a múlt évi munkának szól, ha­nem a múzeumi szervezet ed­dig végzett tevékenységének. A tanácsi irányítású múzeu­mi szervezet tavaly volt húsz­éves. Korábban olyan művek jelentek meg Madách Imré­ről, amelyeket figyelembe kell vennünk — többek között Csukly László, Krizsán Lász­ló tollából. 1973-ban temati­kus Madách-évkönyv jelent meg, 1975-től sokirányú Ma- dách-kutatás bontakozott ki. Mindezeket, — és amiket nem említettem —, figyelembe vé­ve, úgy hiszem, eredményes a munkánk és rászolgáltunk az elismerésre, örülünk neki. S, ha csak magamra vonatkoz­tatom, nem mondhatok mást: minden eddigi erkölcsi, anya­gi elismerésem közül erre va­gyok a legbüszkébb. Persze a díj több örömnél, megtisztel­tetésnél: kötelezettség — a még felelősebb, még jobb munkára. S, így érzi ezt vala­mennyi munkatársam. Minden jel azt mutatja: a Madách-díj jó helyre került. Megbecsülik, tettek és tesz­nek érte! Sulyok László Ismét otyosópálfázot „Kell a jó könyv '83—85‘ Lapunk december 31-4 szá­mában jelent meg a „Kell a jó könyv ’83—85” olvasópá­lyázat felhívása. Az ajánlott művek közül újabb hármat mutatunk be olvasóinknak. A könyvismertetőket a Balassi Bálint Megyei Könyvtár mx&n- katársai készítették. MOSZKALENKO, KIRILL SEMENOVIC: A délnyugati irányban. önéletrajz. Bp. 1982. Zrínyi. ,,A történelem legnagyobb háborújának egyik résztvevő­jeként — írja a bevezetőben Moszkalenko — nekem ugyancsak van mondanivalóm mind nemzedékem tagjai, mind az ifjúság számára, amely átveszi tőlünk a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom és a Nagy Honvédő Há­ború dicsőségétől övezett har­ci zászlót. Számukra írtam meg emlékeimet a délnyu­gati irány hadműveletéről, ahol végigharcoltam a hábo­rút”. Az író a személyes em­lékező hitelével mutatja be a harcoló katonákat, és elevení­ti meg a Nagy Honvédő Há­ború jelentős hadvezéreinek és politikusainak alakját Ki­tűnő jellemzést ad Sztálinról, Zsukovról, Vorosilovról, Grecskóról, Brezsnyevröl, Ko- nyevröl és a cseh Szvobodá- ról. Moszkalenko marsall há­borús memoárja érdekfeszitő olvasmány, elsősorban a fia­talabb generációk számára. ROTHSCHILD HEGEDŰJE: Szovjet írók új elbeszélései. Bp. 1983. Európa. A szovjet írók elbeszéléseit ♦emutató antológia az elmúlt két év novellaterméséből vá­logat. Mint minden váloga­tás, ez sem törekedhet tel­jességre. de arra igen, hogy • lehetőségekhez és a rendel­Három a ...gyerek kevésre álló anyaghoz mérten képet próbáljon adni a mai szovjet emberek gondjairól és örömeiről. A tizenkét szerző más-más tematikájú anyaga a sokszínű élet egy-egy da­rabját villantja elénk. Meg­rendítő«! érdekes színfoltja a kötetnek Mariszajev elbeszé­lése, mely egy geológus cso­port, a természet és a „váro­si ember” találkozását mutat­ja be. A kötet legdrámaibb írásában Baklanov a szovjet irodalom örökké megújuló témáját, ja háború okozta tes­ti-lelki sérülések emberi tra­gédiáját fogalmazza újra meg­rázó őszinteséggel. UNT, MATI: Őszi kavar­gás. Kisregény. Bp. 1983. Eu­rópa. A legnevesebb észt próza­írók egyike a fiatal Mati Unt. Regényében Tallinn egyik új városnegyedét, Mustamäet mutatja be hat különböző sorsú ember életének ábrázo­lásával. A könyv hősei egy­formán sérült, ingatag eg- zisztenciájú emberek. Az egyetlen, akit még nem defor­mált a panel életforma: Lau­ra kilencéves fia, aki a világ csodásabbnál csódásabb tud­nivalóival, jelenségeivel is­merkedik. Ö talán még képes lesz igazi emberi kapcsolatok kialakítására. A szereplők itt-ott egymásba botlanak a regényben, vagy éppen elke­rülik egymást. De nemcsak azért van tele feszültséggel a kitűnő könyv, mert szerzője a cselekmény nagyszerű bo­nyolítója. Legalább ennyire ébren tartja érdeklődésün­ket a szerző stílusa, groteszk de nem erőltetett humora, ko­mikus helyzeteket teremtő ké­pessége, aforizmákkal kitelje­sedő fogalmazásmódja. Ebédre várva Gyerekágy-csendélet Kata volt a leghangosabb. Csaik úgy dőlt belőle a mél­tatlankodás. Kora délután, az ebédet követő megérdemelt sziesztában zavarják őt! Teli tarokból kürtölte világgá sé­relmét. Habár neki még a világ csupán egy szoba DiÓ6- jenon, a Zrínyi utca 8-ban... S hogy Kata ráíkezdlbe, Esz­ter, a legidősebb sem maradt el tőle. Hármójuk közül egye­dül István volt a nyugodt. Szőke, pihés fejét ide-oda for­gatta: mi ez a cirkusz itt, ké­rem? Jaj, lányok, hagyjátok már abba, az ember egy perc­re sem hunyhatja le a sze­mét.«! Nem kürtölték világgá a te­lexek, nem a világ csodája, hogy egy diósjenői fíatalasz- szany, december derekán há­rom egészséges gyermeknek adott életet. Hanem ahogy el­nézem Bőigér Istvánnét, ezt a húszéves, törékeny asszonyt, sehogysem tudom elképzel­ni, hogyan bírta. — Amikor megállapították a terhességemet és azt is, hogy ikrek lesznek, azonnal szigorú fekvést parancsoltak az orvo­sok. A tizenötödik héttől kezd­ve ágyban raboskodtam. Ma­gam sem tudom hogyan bír­tam, de egyáltalán nem volt nehéz! — Így képzelték... ? — A három gyerekre gon­dol? Nem, úgy gondoltuk, hogy két gyereket fogunk föl­nevelni. — Mit szólt, amikor az ult­rahangos vizsgálat kimutatta, hogy alighanem hárman lesz­nek? — Valójában el sem hit­tem. Tudtam, értettem, de nem tudtam elképzelni. Hát most itt vannak... — pillant a három kiságy felé, ahol a jóllakott ikrek mocorognak, immár csöndesen. — Nem is én voltam megijedve, hanem édesanyám, meg anyósom! — Így van! — bólint menye szavára Bőgér néni. — Ebbe a csöpp kis asszonyba ho­gyan férhet három gyermek egyszerre? Féltettem nagyon, de most már minden rendben. — Ha egytnás mellett van­nak, még csak megkülönböz­tetem a lányokat, de, ha kü­lön ! — nevet Kis Gerc Ist­ván, a kismama boldog édes­apja, immáron háromszoros nagyapa — egyszerre. — Ha külön hozzák elém őket, bi­zony összekeverem Katát, meg Eszterrt. Majd belejövök. A budapesti orvos-tovább­képző intézetben, december tizenkilencedikén először Esz­ter jött viliágra 2050 grammal, őt Kata követte 2350 gram­mal, majd a leglustább Ist­ván 1930 grammal gyarapítot­ta a Bőgér családot. — Három helyről kapjuk az anyatejet — sorolja a fiatal édesanya. — De ez sajnos csak a harmadát fedezi a napi ..szükségletnek”. Hál isten, jól esznek a gyerekek, de bizony a táp helyett jobb lenne az anyatej. Csakhát Di­ós jenére nem juthat el rend­szeresen az anyatej. Ezt mondja a kismama. Én csak lopva firkantom föl a jegyzetfüzetembe: három egészséges felnőtt legyen ezek­ből a gyerekekből. Ahhoz pe­dig anyatej kell. Diósjenő nem a világ vége. S ha az is! Va­lahogyan, valakik — összefog­va — csak eljuttathatnék min­dennap Balassagyarmatról, vagy Vácról Bőgérékhez az anyatejet. Hogy kik? Talán szocialista brigádok, talán az intézmények, talán... az em­berek. — képek: kulcsár — A szekrényben hatvan pe- lenka. húsz kis ing, tömérdek rugdalózó. A cumisüvegeken ragtapasz, rajtuk a „tulajdo­nos” heve. Automata mosógé­pet az erdészet hozott aján­dékba — a „hármak” édes­anyja ott adminisztrátor. A szakszervezet rendkívüli se­gélyt utalt ki, akárcsak a ta­nács. Mint hírlik, a tanácsel­nök most olyan babakocsi után futkos, amelyikben egy­szerre elférnek az ikrek. A kismama édesanyja „családi állami” szolgálatba lépett: ott. hon maradhatott gondozónk«« ként, ehhez a tanács adja 0 pénzt. — Szűk lesz a szülői hás hamarosan. — Igen — mondja elgortt doükodva Bőgér Istvánne. —i Most még kicsit összefolynak a dolgok, temérdek a tenmlJ való, de már nekem is mag-' fordult a fejemben, hogy örökké itt nem maradhatunk.' Építésihez, lakásvásárláshoz kevés a pénzünk. A faluköz- pontban hamarosan láncháziak épülnek, ott kaphatnánk. Csak még azt nem tudjuk, miiből gyűjtjük össze a hozzávalót? — Talán szülői segítséggel,.? — Lesz az is — bóMnfatóki a boldog nagyszülők. — Már azon is gondolkod­tam, ünnepen hogy férünk el ennyien egy asztal mellett? tűnődik hangosan Kis Gere István. — Nagyobb gondunk sose legyen! — kapja nevető szája elé kezét Bőgér néni. Ezt kívánjuk mi is az egész­séges, .szépen fejlődő hármas ikreknek. Hortobágyi Zoltán Műhold erdőtüzek ellen Műholdak segítségével ez évben több szibériai és távol­keleti tűzfészkét sikerült fel­deríteni és semlegesíteni. A több száz kilométeres távolsá­gokra elnyúló évszázados er­dőségekben a műholdak már a tűz keletkezésének időpont­ját is felderítették, így idejé­ben értesítést kaptak a tűz­oltók. Ezzel a segítséggel több tízezer hektáj*ftyi erdőség megmentése vált lehetővé. A földfelszín megfigyelése és s föld tartalékainak tanulmá­nyozása az űreszközök segítsé­gével jelenleg több mint 700 szovjet tudományos és nép- gazdasági központ megbízá­sából történik. NÖGRÁD - 1984, február 4.« szombat Mini autó Jui'ij Medovcikov egyetemi hallgató olyan autót készí­tett, amely száz kilométeren­ként mindössze 300 gramm üzemanyagot fogyaszt. Az órán­ként 50 kilométeres sebessé­get tó elerő autó kétszemé­lyes. Az összehasonlítás ked­véért közöljük: a leggazdasá­gosabb, modern, kis térfogatú szériaautók száz kilométeren­ként körülbelül 8 liter ben­zint fogyasztanak. A nagymama segítsége is biz ony clkel minden aspektusának, vala­mint a kémiával rokon tudo­mányok — molekuláris bio­lógia, geokémia, fizika és má­sok — fogalmainak bemuta­tására. A Szovjetunióban kémiai enciklopédiát adtak ki, 9000 szócikkel. A világirodalom más egykötetes kémiai kézi­könyveitől eltérően, az új ki­adás sikeres kísérletet tesz a kémiatudomány és vegyészet Kémiai enciklopédia

Next

/
Thumbnails
Contents