Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)
1984-02-04 / 29. szám
A Gránit tolmácsi gyáregységében a munkásdinasztiák egyik tagjával, Kuris Lászlónéval beszélget Szőke Gyula igazgató. Vendégek ezreit fogadja nyaranként a bánki nemzetiségi múzeum. A Globus Nyomda gyáregységében igényes termelőmunka folyik A téesz irodái fölött OTP-s lakások kaptak helyet A termelőszövetkezet műanyagüzeme jó eredményeket realizál övék a település Városban gondolkodva Akár keletről, akár nyugatról jön az ember — országúton csak kétféléi közelíthető meg — Rútságra le kell ereszkedni a dombokról. Gyalog tán bosszantó, de autóval, kivált utasként, módot ad a szemlélődésre. Mert én ide kicsit haza jövök. Három esztendőt töltöttem el ebben a községben. Innen föntről, a dombról is azonnal szembetűnő két változás: az út jobb oldalán fehérlő egészségügyi központ épülete, s beljebb, a község szívében egy zömök betonház. Mesz- sziről látni, hogy panel Változik a falu. — Hát tudod — jut eszembe egyik pesti vendégem mondandója —, én még ilyen formás kis falut nem láttam. Tisztességes utak, jól ellátott ABC, benzinkút, modem iskola, óvoda, művelődési ház! Mutass még a környéken ilyet! Két és fél ezer embernek! Nem vitatkoztam, mert a hirtelen kifaka- dásban sok igazság volt. Rétság valóban előtte járt a hozzá hasonló nagyságrendű településeknek. — Nekem úgy tetszik ma is előtte jár. Hogy csinálták? — o — — Készültünk rá — mondja lakonikusan Gresina István, az immár városi jogú nagyközség tanácselnöke. — Elődeimben is élt a vállalkozó kedv, az ésszerűség és a szükségszerűség határain belül. Hosszú évekkel ezelőtt itt nem yolt ipar. Megkeresték a lehetőségeket és ki is használták azokat. Ma már lélekszámúnkhoz viszonyítva jelentős iparral bírunk A jelen sem marad el a múlt mögött. Tulajdonképpen tavaly már teljesítettük a hatodik ötéves tervben szereplő fejlesztéseinket. Ez nem jelenti azt, hogy nincs már tennivalónk, de tény. ,Két év előnyben vagyunk önmagunkkal szemben. — A terv az terv. Hogyan lehet „megelőzni”? — Az egészségügyi központot csak az idén kezdtük volna. Két-három hónap múlva már ott gyógyítanak majd az orvosok. Ehhez szükség volt a műszaki, tervezői munkák fölgyorsítására, meg a megyei tanács segítségére. A másutt átmenetileg megmaradó forintokat idejében átcsoportosították, nekünk pedig megvolt a vállalkozó kedvünk. A tetteket a szükségszerűség diktálta. Az egészségügyi központot például a saját költségvetési üzemünk kivitelezte, természetesen egyéb munkán kívül! — A község központjában új épület magasodik. — Jóval a határidő előtt készült el. Hét lakáson kívül helyet ad a termelőszövetkezet irodáinak, az Állami Biztosító fiókjának és az ügyvédi munkaközösségnek. — o — Vállalkozó kedv. Nálunk most súlya van ennek. És eredménye! A rétsági Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövetkezet műanyagüzemében például sohasem állnak le a gépek. Három műszakban csattognak a különféle masinák. Szombaton, vasárnap nemkülönben ! Szakcsoport alakult, ők nem hagyják hét végeken sem pihenni a gépeket. Nem megszokott dolog! Pongrácz József, az elnök azt mondja modern irodájában: — Közösein építettük ezt a panelépületet, az elsőt a faluban. A közös beruházás a jövő útja! Nem könnyű, de mégis ez a járható út. A 43-as építők összerakták a panelokat, s a többit nagyjából a mi brigádjaink végezték. Nézvén az épületet csak hozzá tehetem: nemcsak határidő előtt, de kitűnő minőségben. — o — — Megnőttek a feladataink az új ranggal — így a tanácselnök. — Vonzáskörzetünkben bizonyos hatósági feladatok másodfokon még itt intéződnek és a megyei tanács tennivalóiban is közreműködünk. Az apparátusban jól fölkészült szakemberek dolgoznak. Az a kisvárosi kísérlet, ami az államapparátus munkájának korszerűsítésére kezdődött — Balassagyarmat is részt vett benne — nálunk már gyakorlat. Korszerűbb lett a szak- igazgatási szervezet, kevesebb egyséig, összehangoltabb munkát biztosít. — Most, hogy mi is nagyközségi rangot kaptunk — sorolja Szőke Gyula Tolmácson, a Gránit igazgatói irodájában —, reméljük gyorsabban fejlődünk. Huszonhét éve élek itt, ez alatt is hihetetlenül sokat változott minden. De még többet várunk! Szilveszter Géza, a téesz-meliéküzem mű-’ vezetője, halk szavú ember. Nem rétsági. Nem volt. Három esztendeje az. ■ - A műanyag hozott ide. és már itt is tart. Megszerettem ezt a falut. Mindnek ilyennek kéne lenni, nem lenne gond a megtartó erővel. Persze, mondani könnyű... — Partneri a kapcsolat a környező tana-’ csókkal Hogy mennyire az, azt bizonyítja az a készülő terv, amiben mór Rétság — és vele természetesen a csatolt Bánk és Tolmács —, valamint Romhácy általános rendezése szinte egy egységben formálódik. Két terv lesz, de az ellátási körzet igényeit figyelembe véve számot vet a lehetőségekkel. A szűk. ség, az élet dönti el, hogy hol, mi készüljön az eljövendőben. — Nem sérti ez a tanácsok önállóságát? — Éppen hogy nem — feleli hévvel Gresina István. — Érdekeink közösek, anyagi le- liéf őségéin kikel ésszerűen kell élnünk. Ehhez viszont együtt lehet, sőt muszáj gondolkodnunk. — Megmarad-e a vállalkozó kedv? — Másként nem lehet. Azokat a vezetőket, akik nem kutatják az új és új lehetőségeket a nehezebb helyzetben, az élet fogja leváltani. Mi már különféle csoportokban készítjük az ezredfordulóra érvényes prognózisunkat, hogy annak ismeretében alakíthassuk a jövőt. Megpróbálunk elébe menni az időnek, nehogy a sarkunkra hágjon. Mindannyiunk érdeke. Fokozzuk vállalkozó kedvünket A megyei tanács pályázatai nagyon felpezsdítették a tanácsok gondolkodását. Mi most telekalakításra készítünk épp pályázatot. Bánk üdülőterület ügyében a Dunakanyar Intéző Bizottsággal szövetkezünk. Tolmácsra az év második felében eljutnak a vízügyi szakemberek, lesz ott is hamarosan iható víz. A tévéátjátszó berendezései, a torony már a községben van, de csak akkor lesz belőle valami, ha a lakosság hozzájáruL Forinttal, miként a vízhez. A vízről jut eszembe. Nagy öröm, hogy elkészült a községi ivóvízhálózat. Bánkon most dolgoznak a szakemberek, s az üdülőterület is vízhez jut. Ök persze a teljes költséget fizetik. Szóval öröm ez, de némi gondot is jelent. A régi családi házak csak akkor köthetnek rá, ha megoldják a szennyvíz problémáját. Védenünk kell környezetünket. Ez már fölveti a szennyvíztisztító telep kérdését is, amiben most törjük a fejünket. Tudjuk, hogy elavultak az üzleteink. Régóta beszélünk egy napi cikkek üzletközpontjáról: közel a megvalósulás. Érezzük a felsőbb szervek segítő szándékát, de magunknak is hozzá kell járulnunk. Mint mondtam: van tennivaló bőven. — o — Rétság. Eddig azt mondták róla: városiasodé^ nagyközség. Most városi jogú nagyközséggé lépett elő. A gondolkodásban ott bújik a jövendő: a nagyközség város kíván lenni. Rajtuk is múlik. Hortobágyi Zoltán Az «cészséinigyi központban három orvosi rendelő cs öt lakás készül A kereskedelmi és kulturális központ Kulcsár József felvételei |
