Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-03 / 28. szám

Az Országos Béketanács levele a stockholmi konferencia résztvevőihez Az Országos Béketanács levelet intézett az európai bizalom- és biztonságerősítő intéz­kedésekkel, valamint a leszereléssel foglal­kozó stockholmi értekezlet résztvevőihez. A dokumentum bevezetőben megállapítja: a magyar társadalom — a nemzetközi közvé­leménnyel együtt — nagy figyelemmel kí­sérte a stockholmi konferencia kezdeti sza. kaszát. Reménytkeltő jelnek tekintjük, hogy a NATO szélsőséges köreinek politikája kö­vetkeztében megnövekedett feszültség elle­nére összeült az értekezlet, amelynek nyitá­nyán a külügyminiszterek is jelen voltak. Ez arról tanúskodik —, hogy kontinen­sünk népeinek kívánsága szerint — folyta­tódhat az európai biztonsági folyamat, s van lehetőség az enyhülés továbbvitelére — hang. súlyozza a levél, majd rámutat: a nyugat-^- európai rakétatelepítés azonban árnyékot ve­tett és vet Stockholmra is. Ebben a bonyo­lult és ellentmondásos helyzetben a stock­holmi konferencia nem helyettesítheti és nem pótolhatja az elmaradt és meghiúsult genfi lehetőségeket. A józan ész ugyanis változatlanul azt kívánja, hogy Európa tér­jen vissza a telepítés előtti helyzethez. A békeszerető erők azt remélik, hogy ebben fontos szerepet vállalhat a svéd fővárosban létrejött új tárgyalási fórum. Az Országos Béke tanács nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a szocialista orszá. gok, — köztük a Magyar Népköztársaság — továbbra is kezdeményezően kívánnak hoz­zájárulni az európai bizalom- és biztonság­erősítő intézkedések átfogó programjának ki­munkálásához. Elősegítené ezt, ha a két po- lit'kai-katonai szövetségi rendszer lemonda­na az erőszak alkalmazásáról, valamint a nukleáris fegyverek elsőkénti alkalmazásáról, továbbá Európa mentessé válna a nukleáris és vegyi fegyverektől. Az Országos Béketanács rrjpsszemenően tá­mogatja a feszültség csökkentését célzó, a bizalom és a biztonság légkörének erősíté­sét szolgáló indítványokat, mert ezek meg­valósítása minden nép, köztük a magyar nép érdekében állnak — hangoztatja a doku­mentum. Teszi ezt annak a több mint 4 millió magyar állampolgárnak a nevében is, akik az elmúlt év végén aláírásukkal tettek hitet a' béke, az atommentes Európa megteremtése mellett. A magyar békemozgalom következetesen vallja, hogy a vitás kérdéseket tárgyalások útján kell rendezni, de a tárgyalások nem leplezhetik a fegyverkezési hajsza fokozásá­ra tett lépéseket. Stockholm újabb próbája a jóakaratnak; alkalom arra, hogy javuljon a nemzetközi helyzet — fejeződik be az OBT levele. Zavar a hivatalos körökben Bejrúti hivatalos körökben érezhető zavart és nyugtalan, ságot keltett, hogy Abdallah szaúd-arábiai trónörökös ugyanazon a napon sürgette a Libanonban levő amerikai csa­patok kivonását, amikor Amin Dzsemajel libanoni elnök a leghatározottabban ellenezte az amerikai kontingens sze­rinte súlyos következmények­kel járó távozását. Az ural­kodó távollétében alkirályi ha. táskörrel felruházott trón­örökös nyilatkozata egyúttal arra utal, hogy Szaúd-Arábia irányvonala közeledett Szíria ismert álláspontjához, ame­lyet Dzsemajel a libanoni rendezés fő akadályaként je­lölt meg. A szaúdi trónörökös állás- foglalása egybecsengett azzal a véleménnyel, amelyet Ha. fez Asszad szíriai elnök fej­tett ki Ausztrália külügymi­nisztere előtt. Asszad szerint Washingtonnak két választása van: vagy kivonja csapatait Libanonból, vagy pedig fo­kozza politikai és katonai be­avatkozását. Abdallah rá. mutatott: az amerikai csapa, toknak csak akkor volna he­lyük Libanonban, ha kiűznék onnan az izraeli agresszoro- kat, de megengedhetetlen és szégyenletes szerepet játsza­nak, ha jelenlétük néhány személy védelmét és egy hely­telen politika kivitelezését szolgálja. Az amerikai és az izraeli csapatok kivonása után a szíriai erők is eltá­voznának Libanonból — tét. te hozzá a trónörökös. A diplomáciai erőfeszítések egy helyben topogása a har­cok fellángolását vonta maga után a polgárháborús fronto­kon. A szerdai összecsapá­soknak hat halálos áldozata volt. Bányaszerencsétlenség Komién A Mecseki Szénbányák Kossuth bányaüzemének X. szintjén csü­törtökön 10 óra 20 perckor, eddig még kiderítetlen okból robbanás történt. A bányamezőben 42 em­ber dolgozott. A mentést azonnal megkezdték. A robbanás követ­keztében életét vesztette Cseri Lajos vájár 48 éves komlói, Mó­zes István vájár 50 éves apar- hanti, Jurinics János aknász 52 eves komlói és Szikra Imre se­gédvájár 44 éves mucsfai lakos. További öt bányász megsérült, közülük az egyik állapota életve­szélyes. a többieké súlyos. A balesetet követően a helyszín­re érkezett Kapolyi László ipari miniszter, Kovács László, a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszerveze­tének főtitkára és Menyhárth László, az Országos Bányamű­szaki Főfelügyelőség elnöke. Az Országos Bányaműszaki Főfel­ügyelőség, az Ipari Minisztérium, a Bányaipari Dolgozók Szakszer­vezete és a Baranya megyei Rendör-főkapitánvság megkezd­te a baleset okának és körülmé­nyeinek vizsgálatát. (MTI) Andreotti a konferenciáról Reménytkeltő tapasztalatok Giulio Andreotti külügymi. niszter csütörtökön az olasz képviselőház külügyi állandó bizottsága előtt kijelentette, hogy a stockholmi konferen­cia első tapasztalatai reményt- keltők és további cselekvésre buzdítanak. Andreotti szerint a kapcso­latok javításához, a fegyver­zetcsökkentési tárgyalások új­rakezdéséhez nélkülözhetetlen a párbeszéd erősítése. „Az olasz kormány megbizonyo. sodott a szocialista orszá­gok tárgyalási szándékáról, amit nagy hiba lenne figyel­men kívül hagyni” — mon­dotta. Miután leszögezte, hogy igen jelentősnek tartja a Stockholmban lezajlott 'Gro- miko—Shultz megbeszélést, a szovjet—amerikai viszonyról úgy nyilatkozott, hogy a Szov jetunió bizalmatlan Washing, tonnái szemben. Andreotti közölte, lehetsé ges, hogy Andrej Gromiko áprilisban, vagy májusban Rómába látogat. (MTI) Válasz Walesa levelére Lech Walesa, az egykori lengyel Szolidaritás szakszer­vezet elnöke újból kísérletet tett arra, hogy személyét a közvélemény figyelmének kö­zéppontjába állítsa. Levelet írt Wojciech Jaruzelskinak, a minisztertanács elnökének, s elpanaszolta, hogy a hatóságok újra meg újra ürügyet (sza­bálysértéseket, vámkihágáso. kát stb.) keresnek a zaklatá­sára. A levélben felsorolt esete­ket a minisztertanács panasz­irodája kivizsgálta. Megálla­pította és dokumentumokkal bizonyította Walesa panaszai nak alaptalanságát. Kimutat ta, hogy Walesa sorozatosan megsérti a közlekedésrendé­szeti szabályokat, a munka törvénykönyv előírásait, há zirendet stb. Minthogy Wojciech Jaru zelskihez írt levelének szöve­gét Walesa a nyugati sajtó rendelkezésére bocsátotta, a Dziennik Baltycki című napi lap csütörtökön leközölte levelét és a rá adott hivatalos választ. (MTI) Mitterrand—Kohl találkozó A Közös Piac költségvetési válsága és reformja állt an­nak a táigyalásnak a közép­pontjában, amelyet Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és Francois Mitterrand fran­cia államfő folytatott csü­törtökön az NSZK-beli Eden- kobenben. A két politikus újból meg­vitatta azt a csomagtervet, amelyet 1983 júniusában fo­gadtak el a Közös Piac stutt­garti csúcstalálkozóján. E terv keretében az NSZK ragasz­kodik hozzá, hogy együttesen oldja meg a közös költségve­téshez való hozzájárulások felemelését, a szervezet ag­rárreformját, valamint Spa­nyolország és Portugália be­lépésének ügyét. A nyugatnémet kormány szóvivője közölte, hogy Mit­terrand elnök több „érdekes” javaslatot terjesztett elő, így az úgynevezett mezőgazdasá­gi határkiegyenlítési kérdés­ben. Ez a probléma tartós ellentétet okoz Bonn és Pá­rizs között, mivel a nyugat­német parasztok valutaki­egyenlítést kapnak a Közös Piac kasszájából a Francia- országba irányuló szállításaik után, a francia parasztok vi­szont az NSZK-ba kivitt ter­mékeik után nem. Mitterrand elnök ezért sürgeti a francia exportot sújtó rendszer felül­vizsgálását. (MTI) Trudeau — Ceausescu eszmecsere Pierre Trudeau kanadai kormányfő és Nicolae Ceau­sescu román elnök szerda es­te állást foglalt a béke, a ke­let—nyugati párbeszéd és együttműködés fenntartása mellett, megállapítva, hogy a két ország hasonló, közel álló nézeteket vall a leszerelés kérdéseiről. A kanadai kormányfő, aki szerdán érkezett a román fő­városba, a tiszteletére rende­zett díszvacsorán kijelentette: teljes mértékben egyetért az­zal az óhajjal, hogy újrakez­dődjenek a szovjet—amerikai tárgyalások. Kijelentette: ösz­tönözni kell azt, hogy kétol­dalú és olyan sokoldalú tár­gyalásokat folytassanak, mint a stockholmi és a bécsi ta­nácskozás. Nicolae Ceausescu pohár­köszöntőjében leszögezte: az amerikai rakétatelepítés meg­kezdése teljesen új helyzetet teremtett Európában. Hang­súlyozta: Kanada több olyan kezdeményezést tett, amelye­ket Románia értékel és tá­mogat. A hiány költségvetése Az elmúlt három esztendő­ben már megszokhattuk, hogy az amerikai kormányzat meg­annyi hazai ellenfele, éppúgy mint a fél világ felhördül, megdöbben Reagan egy-egy gazdasági avagy politikai döntése hallatán. Az 1985-ös évre szóló állami költségve­tés szerdán előterjesztett ter­vével azonban a washingtoni kormány minden korábbi fel­hördülést szolid morgolódássá tett. Amerika Reagan elkép­zeléseivel nem szimpatizáló politikusai most aztán iga­zén a szívükhöz kaptak. So­kak szerint ilyen veszedelmes pénzköltési programot még nem talált ki kormány az Egyesült Államok fennállása óta. Reagan nem kevesebbet kér ugyanis a kongresszustól, mint azt, hogy kormánya a kö­vetkező (idén októberben kez­dődő) pénzügyi évben 926 milliárd dollárt költhessen, s ennek majd harmadát kato­nai célokra. Mégpedig úgy. hogy ezzel szemben csupán 746 milliárdos bevétel áll fe­dezetként. 180 milliárdos be­tervezett deficit egy olyan évben, amely már amúgy is nyomasztóan eladósodott esz­tendőket követ. A legutóbbi deficit elérte a 170 milliárdot. pedig ennél jóval kevesebbet terveztek. Ezek után még az optimistább gazdasági jósok NÓGRAD - 1984. február 3„ péntek is bizonyosra veszik, hogy Amerika kormánya hamaro­san évi 200 milliárddal költ többet, mint amennyi a be­vétele. S ezt egy olyan elnök alatt, aki a költségvetés egyen­súlyának jelszavát kiáltotta országgá hatalomra kerülése előtt, sőt azután is. Nos, eh­hez képest, az amerikai ál­lamadósság, amely a Carter —Reagan váltás idején még csak egybillió dollár volt, Reagan vezetése alatt két év múlva szinte bizonyosan meg­haladja a kétbilliót. Ezeket az iszonyatos ál­lamháztartási lyukakat egy tőkésállam persze a magán­bankoktól felvett hitelekkel tömi be. Márpedig ha a leg­nagyobb tőkésállam kormá­nya ilyen gigantikus mére­tekben növeli a hitel iránti keresletet, hogyan is csök­kenne a hitel ára. a kamat? Amely olyan- magas Ameri­kában, hogy egyrészt elszív­ja a kapitalista világgazda­ság más tájairól a tőkét, más­részt bilincset rak magára az amerikai gazdaságra is. Hiá­ba van most még fellendülés az Egyesült Államokban, az ilyen költségvetési hiány előbb-utóbb megbénítja a gazdaságot — jövendölik jó­zan gazdasági szakértők. S mindez miért? Mert a Reagan-adminisztráció min­den áron százmilliárdokat akar költeni fegyverekre. Gondoljuk csak meg: becs­lések szerint ma az egész vi­lágon égy évben úgy 6—700 milliárd dollárt költenek kato­nai célokra. Ebből jövőre az Egyesült Államok maga 305 milliárddal kíván az élen járni. S ugyanakkor szem­rebbenés nélkül állítják, hogy erre a Szovjetunió túlzott fegyverkezése miatt van szük­ség. A mostani költségvetés katonai célú tétele éppen 18 százalékkal haladja meg az előző évit. Ha leszámítjuk az 5 százalék körüli inflációt, akkor is 13 százalékos a reá­lis növekedés. Csak a növek­ményből jól eléldegélne a világ néhány szegény orszá­ga. Persze, ez a terv mostani formájában aligha megy ke­resztül a kongresszuson. De Reaganék eleve olyan tétele­ket szabtak, hogy még drasz­tikus megnyirbálásuk ese­tén is riasztó összegek ma­radnak a fegyverkezésre. Ez­zel szemben viszont minden más kiadást nyomorékra kí­vánnak szabdalni. A bevétel növelésének kézenfekvő mód­járól, az adók — főleg a leg­gazdagabbak. a nagy cégek adójának — növeléséről pedig Reagan változatlanul hallani sem akar. Hát persze, ami­kor újra célba vette a Fehér Házat nem vállal népszerűt­len döntéseket. Inkább ma­radjon a megnyomorító költ­ségvetési hiány. Avar Károly A holland békemozgalom ellenzi a telepítést Interjú Mient Johan Faberrel Hollandiában az egyházak, — ezen belül a holland egy­házközi béketanács (IKV) — vezető szerepet töltenek be az atomfegyverek ellen foly­tatott harcban. Mient Johan Faber, az IKV főtitkára erről a harcról beszélt az MTI tu­dósítójának, Magyar Péternek. — Már a második világhá­ború előtt is az egyházak küzdöttek nálunk legtevéke­nyebben a nácizmus ellen, a békéért — mondotta. — Ezek akkor a protestáns egyházak vohak. de a katolikus egyház is csatlakozott most hozzájuk az atomfegyverek kérdésében. Mára mozgalmunk hatalmas tömegekre terjed ki: 1981-ben Amszterdamban 400 ezren, 1983 októberében Hágában 500 ezren vonultak fel hívá­sunkra. Csatlakoztak hozzánk a szakszervezetek, a baloldali pártok más társadalmi szer­vezetek. Széles egységfrontot tnöürnk kialakítani, ami már túlién az egyházak és a hívők keretein. — Meg akarjuk akadályoz­ni, hogy országunkban újabb atomeszközöket helyezzenek el, meg akarjuk akadályozni a 48 cirkálórakéta telepí­tését. Nemzetközileg pedig minden atomfegyver leszere­lését akarjuk, a katonai töm­bök feloszlatását, együttmű­ködésre épülő biztonsági rend­szert Európában, alternatíva­ként a tömbök jelenlegi poli­tikájával szemben. — Eddig sikerült megaka­dályoznunk. hogy a holland kormány döntsön a rakéták befogadásáról. Fő igyekeze­tünk most, hogy befolyásol­juk a kormányzatot kézben- tartó és az egyházakhoz szin­tén közel álló keresztényde­mokrata pártot. A párt veze­tése belső okokból érdekelt abban, hogy ezt a kényes kérdést, az atomfegyverek kérdését addig húzza, halo­gassa. ameddig csak lehet. — Konkrét veszély volt, hogy a NATO sürgetésére a kormány idén júniusban döntést hoz és a parlament elé terjeszti azt. Ez a veszély mintha csökkenne jelenleg. Lehet, hogy a kormány ismét elhalasztja a döntést, de ad­dig is folytatja az előkészüle­teket a telepítésre a woensd- rechti támaszponton. — Szerintünk persze ez a legveszélyesebb. Miért? — Mert azt jelenti, hogy a de­mokratikus rendszer, amire mindenki hivatkozik nálunk, képtelen dönteni egy alapve­tően fontos, mindenki sorsát érintő kérdésben. Mi tehát ellenezzük, hogy halogassák a kérdést, és suba alatt foly­tassák az előkészületeket. A kelet—nyugati feszültség éleződésével, a rakéták tele­pítésének megkezdésével a telepítés kérdése nemzeti vi­tatéma lett, és nagyobb súly­lyal esik latba, mint koráb­ban. A kereszténydemokraták elveszíthetik vezető helyze­tüket a rakétakérdés miatt. Ami pedig a mi mozgal­munk esélyeit illeti: Hollan­dia kivételt képez Nugat- Európában és a NATO-ban. Először is Hollandia 1979-ben elfogadta ugyan a kettős ha­tározatot a NATO-ban, de azt nem, hogy maga is telepít. Másodszor: nálunk a parla­ment még egyetlen egyszer sem járult hozzá ahhoz, hogy a kormány igent mondjon a rakétákra. Hollandia az egyetlen ország Nyugat-Euró- oában ahol a parlament még nem hagyta jóvá a telepítést. Harmadszor: nálunk legfel­jebb 1986-ban kerülne sorra a telepítés, több időnk van hát. Mindez együtt azt. jelen­ti. hogy Hollandia különleges helyzetben van. Ráadásul a holland békemozgalom a leg­régebbi és a legerősebb, a leg­nagyobb tömegeket mozgatta meg Európában. Nálunk már 1977-ben folyt kampány az atomfegyverek ellen, amikor az NSZK-ban még senkit sem érdekelt a kérdés. Egyetlen más országban sem ilyen ki­terjedt a társadalmi szerve­zetek támogatása, ilyen egy­séges a közhangulat. — Világossá szeretném ten­ni: mi minden atomfegyvert ellenzőnk. Azt akarjuk, hoey Hollandiába, ne telepítsenek, másutt pedig, ahol már van­nak. a Szovietuniót is bele­értve. szereljék le ezeket a fegyvereket. Ügy véltük, Hollandia tehetné meg szél­ső példaadó léoést ebben az irányban azzal, högv elutasít­ja a telepítést, a többi euró­pai kis orszá® pedig követ­hetné. Keleten és Nyugaton eevaránt. Ehhez persze poli­tikai akarat szükséges. Ha á politikai erők nem érdekel­tek, nem akarják igazán az atomleszerelést, az sohaserrt fog bekövetkezni. — Tisztában vagyunk vele’ hogy az atomfegyverek szint­jének csökkentése csak úgy lehetséges, ha a meglévő glo­bális egyensúlyt megőrizve csökkentenék mindkét olda­lon. Sainos az irányzat én- nem ellenkező a fokozódó miJ litarizálódás érvényesül min­denütt Európától Japánig. Mi' ezt az egész folyamatot sze­retnénk visszafordítani —azt,’ hogy a katonai-ipari kompJ lexumok érdekei érvényesül-’ nek a népek érdekeivel szem-' ben. Kevesebb fegyvert akaJ runk a világban és több de­mokráciát. Var. éppen elég társadalmi problémánk Rt Nyugaton: munkanélküliség,’ a fejlődő világ baiai. Ezekre kellene összpontosítani az erőforrásokat. Mint ahogv a szocialista országokban is éoJ nen elég gazdasági eond jelenleg, és nem a fegyverek­re kellene költeni. A sorkötelesek külföldre utazásáról Módosult a sorköteles fia­talok külföldre utazásának engedélyezése: eddig a kato­nai szolgálatot még nem tel­jesített sorkötelesek külföldre utazásához minden alkalom­mal honvédelmi miniszteri engedélyre volt szükség. Az új rendelkezés értelmé­ben — amely január elsejével lépett életbe, és összhangban áll a közelmúltban módosított útlevélrendelettel — ezeknek a fiataloknak csak akkor kell a külföldi utazáshoz engedélyt kérniök, ha a kinntartózko- dás ideje a 30 napot megha­ladja. Ugyancsak engedélyt kell kérni, ha a külföldi tar. tózkodás időtartama nem ha­ladja meg ugyan a 30 napot, de a sorköteles már megkap­ta a behívóparancsot, illetve értesítették a katonai szolgá­lat megkezdésének várható időpontjáról. Az engedélyt — a sorköte­les, vagy az őt kiküldeni zándé- kozó vállalat, intézmény ve. vetőjének kérelmére — a megyei hadkiegészítési és te­rületvédelmi parancsnokság (Budapesten a fővárosi had­kiegészítő parancsnokság) adj ja ki. Napjaink gyakorlata, hogy a fiatalokat általában 21'—22 éves korban hívják be kato­nának. A sorköteles kor azon* ban annak az évnek a janu. ár l-i napjával kezdődik, amelyben a fiatal a 18. élet­évét betölti. A sorkötelesek 30 napot meghaladó külföldi tartózkodásának engedélyhez kötését — a Honvédelmi Mi­nisztérium tájékoztatása sze­rint — a hadkötelezettség tel­jesítésének előírásai indokol, ják. Ugyanis nyilvánvalóan nem adnak — és nem adhat­nak — kiutazási engedélyt a fiatalnak, ha külföldi tartóz­kodása idején kellene sorka­tonai szolgálatra bevonulnia. Az új rendelkezés számos adminisztrációtól és utánajá­rástól kíméli meg az érintett fiatalokat, s megkönnyíti a katonai szervek munkáját is. A tapasztalatok szerint a fi­atalok szokásos, többnyire tu_ risztikai utazásai a 30 napot nem haladják meg, így a jö­vőben csak ritkán kell uta­zásukhoz engedélyt kérniök. I

Next

/
Thumbnails
Contents