Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-03 / 28. szám

A száguldó részecskék nyomában ARCCAL A TŐKÉSEXPORT FELÉ Az alom magját alkotó ré­szecskéket gigászi erők tart­ják össze és villamos töltésük erős védőfalat emel köréjük. Az atommagot alkotó részecs­kéket ezért igen nagy sebes­séggel kell belelőni a vizs­gált atommagba, hogy átjus­sanak annak védőfalán (po­tenciálgátján), bejussanak a mag belsejébe és ott kölcsön­hatásba tudjanak lépni ré­szecsketestvéreikkel. Az atom­mag tulajdonságainak e mó­don való megismerése csak különleges eszközökkel vált lehetségessé. E különleges esz­közökre az atomi részecskék igen nagy sebességire való fel­gyorsításához van szükség. Ezekben a leggyakrabban a legkönnyebb és legegyszerűbb kémiai elemnek, a hidrogén­nek az atomjait, protonjait gyorsítják. A protonok pozd- . tív villamos töltésű részecs­kék, amelyek úgy gyorsítha­tok, hogy nagy feszültségikü- lönbségű fémelektródok kö­zé juttatják őket. A gyorsulás annál nagyobb lesz, minél na­»■*-<**. minél kisebb a tömege. Mi- elesésekben mozgó részecs- vel a proton töltésének és tö- kék gyorsulása tízbilldószonta­százbilliószorta nagyobb a földi nehézségi gyorsulásnál Villamos erőtér segítségéved pozitív és negatív villamos töltésű atomi részecskék egy­aránt gyorsíthatok, így a pro­tonon kívül a nehézhidrogén, vagy a nehezebb kémiai ele­mek ionjai éppen úgy, mint az elektronok. A gyorsítás tör­ténhet több kisebb ismétlődő szakaszban, ilyen elven mű­ködnek például a ciklotronok, a szinkrofazotronok, a lineá­ris gyorsítók. De történhet egyetlen lépésben is az ún. egyszeres gyorsítókban, ahol a részecskék egyszeri gyorsítás­sal érik el végenergiá j ukat. Az egyszeres részecskegyorsító be­rendezések különleges típusa a Van de Gnaaff-generátor (elektrosztatikus gyorsító), amelynek mindenekelőtt az a feladata, hogy nagy egyen- feszültséget állítson elő. Ké­pünkön egy ilyen generátor 41 méter magias gyorsítócsö­vét láthatjuk. A hatalmas mé­retű és teljesítményű angol berendezés 30 megaivoltos (30 millió voltos) feszülitségkülönb- ség előállítására képes. Drezdába, Wupperthafba Terenyéről Márkás piacok ;',A minőséggel eddig is elé­gedettek Voltak, ezért is nyílt lehetőség az export bővítésére — mondja az üzemigazgató. — Kint az NDK-ban Q-val jelölik a mi termékeinket; ez ott a legmagasabb színvonal jelzése.«” Nívó, foil Sokasítja kivitelét az idén a Nógrádi Szénbányák bá- tonyterenyei üzeme. A ki- lencszáz fős kollektíva ex- portmunkávai foglalkozó részlege tavaly mintegy két­millió rubel értékű terméket adott el egy drezdai cégnek. Több éves kapcsolat alapján villanymotorokat, motorhoz kellő állórészeket, tartozéko­kat készítenek. Ebben az év­ben mintegy 300—400 ezer ru­bel értékkel növelik a kivi­telt, a megrendelő igényéhez igazodván; a korábbihoz ha­sonló termékekből. A két év alatt, amely óta az üzem a jelenlegi „föl­állásban” működik, techniká­val és szakértelemmel fölké­szült az igényesebb teendők elvégzésére. Szocialista piac­ról származó gépek, berende­zések emelték a - műszaki színvonalat; hazai, ijletve sa­ját előállítású műszerekkel fölszerelt próbateremmel tet­ték lehetővé az elsőrangú mi­nőségellenőrzést. így az NDK- ban megszerzett piaci pozí­cióikat megszilárdították; ön­bizalommal néznek elébe a további különféle megrende­léseknek. Erkölcsi siker Említésre méltó közvetlen tőkésexportra még nem ke­rítettek sort az üzemiek. Közvetett kivitelre viszont bőven kínálkozott példa: na- gyobbára a Ganz-VILL ré­vén, kisebb részben az ÉR­DÉRT által jutottak márkás piacra terenyei árük. A Ganz-üzemen keresztül vil­lanymotor-alkatrészek jutot­tak el tőkésvevőkhöz, az erdészeti árukkal kereskedő vállalat pedig parkettákat, karókat, léceket továbbított nyugati megrendelőknek. Előnytelen azonban, hogy a terenyexek nem részesülnek az exporttal járó haszonból. Ezen a helyzeten idén vál­toztatni >■ kívánnak: a szabá­lyok- adta lehetőségeket ki­használván megpróbálják hi­vatalosan „elismertetni” a kivitelben való részvételt: ez 40 ezer forint bérfejlesztési lehetőséggel járna, az erköl­csi siker mellett. Nemzetközi kapcsolatnak számít egy Wupperthalban székelő vállalattal kapcsola­tos ügylet: ezt a NIKEX szer­vezi. A bányavállalat az NSZK-beli cégtől vásárolt pajzsokat, s ezt árukkal el­lentételezi. Körülbelül 500— 600 tonnányi biztosítóelemet készítenek ebből a célból Te- renyén. A jó minőségben való teljesítés érdekében más ter­mékeket kooperációs partne­rekkel gyártatnak, hogy így a speciális hegesztésekhez helyben maradjon meg a ma­gas színvonalú kapacitás. Kérdés Hindusztánból Sikeres terméküket, a va­gonvontató berendezést eddig nem sikerült dolláros piacon meghonosítani. A próbálko­zásról azonban nem mondtak le: a NIKEX szorgalmazza e kitűnő áru fölkínálását. A közelmúltban Indiából kér-: tek árajánlatot Terenyéről: a <ermék mellett a helyszínen való fölszerelés is az üzlet keretei közé tartozna. (molnár) Sokszínűbbé válik a termékcsalád Újabb gazdasági munkaközösségek alakulnak — Igaz, sok gonddail, hirte­len jött, nem várt, gyors át­állást kívánó feladatokkal ugyan, de a várakozásnak megfelelően, gyári szinten minden rendben van. Vonat­kozik ez az árbevételre, a késztermékre és a tőkésex­portra. Nemcsak a mi gyá­runkban, hanem a vállalat­nál is ugyanez a helyzet. Ügy is fogalmazhatok: 1983-ban rendkívüli évet zárt a válla­lat. Ilyen még nem volt fenn­állása óta. Az elmúlt év az arccal a tőkésexport növelése felé gondolat, és ennek meg­felelő széles körű feladat si­keres elvégzésének jegyében telt el. A vállalat, a korábbi éves ötmillió dolláros export­tervét tavaly 15 millió dollár­ra emelte. Ehhez mi itt, Pász- tón, a saját árbevételünk — 123 millió — 14 százalékéval járultunk hozzá, közvetett for­mában — foglalja tömören egy csokorba az 1983-as esztendő jellemzőit Pataki Sándor, az ÉLGÉP 3. sz. pásztói gyárá­nak igazgatója. — Az idei esztendőt pedig ötmillió fo­rint befejezetlen állománnyal kezdtük meg, ami biztosította a folyamatos és zökkenőmen­tes átmenetet, a több tekin­tetben megváltozott feladatok jó elvégzéséihez. — Miről van szó? Tovább bővül a választék — Az első fél év végére be­fejeződik az a tízéves koope­rációs kapcsolat, amit egy NDK-beli vállalattal kötött annak idején a központunk, aminek mi is részesed va­gyunk. Az előbb említett idő­szakra megszüntetjük a fer­de felhordóik gyártását. A mos­tani, utolsó szakaszban húsz­millió forint értékű termékkel zárjuk a már említett kapcso­latot. Tudomásom szerint a jövőben vállalatunk nem al­katrészeket gyárt majd, ha­nem mindkét fél komplett mezőgazdasági gépek gyártá­sára tér át, részben a gaz­daságosság. részben az an vág- takarékosság, s egyéb szem­pontok miatt — veszi vissza a szót az igazgató. Az NDK-s termák kiesése nem okoz göndör. Pótlását úgy oldják meg, hogy ..z egyébként sem rési termék­szerkezetüket tovább bővítik. Vasútvillamosítás hatezer kilométeren Hatezer kilométert villamo­sítanak a szovjet vasutakon az elkövetkező két évben. Énről adott ki közleményt a Szov­jetunió közlekedésügyi minisz­tériuma. A villanymozdonyok megjelenésével a fővonalak átengedőképessége többszö­rösére növekszik. Az alapvető villamosítási munkálatokat az ország keleti területein végzik, ahol hatalmas ipari központokat létesítenek, hasz­nos ásványi lelőhelyeket tár­nak fel. A Szovjetunióban a vasutakon naponta több mint 10 millió tonna terhet szállí­tanak. Ide sorolható a kalapácsos dariálócsadád, amit vezérter­mékként tartanak számon. Eb­ből az idén 127 darabot gyár­tanak, kettő-négy, illetve négy­öt tonnás kivitelben és hatfé­le mértékben. A választék bővítésének hatása, a kisebb méretű termékben jelenik meg. Ezt a háztáji és kisgaz­daságokban tudják majd jól hasznosítani. A prototípus el­készítése, majd elfogadása és az üzemszerű gyártás be­indulása a negyedik negyed­évben várható. Mivel jórészt ismeretlen termékről van szó, az ezzel kapcsolatos piackuta­tást már megkezdték. Az új termék annyit tud, mint a Dániából behozott és jelenleg forgalomban levő társa. Elő­nye még, hogy olcsó, s ami igen fontos: jórészt hazai alapanyagokból készül. Újabb terméikcsaűáddal gaz­dagodik a mósiiik meghatáro­zó termékük, a takarmányke- verőgép-gyártás. A kettő­négy köbméteres kapacitású gépek, berendezések mellett hozzákezdenek a hat-nyolc köbméter óránkénti teljesít­ményt produkálók élőáillífásá­hoz. Ez utóbbiak előnye kö­zött említik a könnyebb ke­zelhetőséget, a tökéletesebb keverési arányt, valamint a könnyű szerelhetőségét. Gyár­tásához a második, illetve a harmadik negyedévben kezde­nek hozzá. A két fő terméken kívül —, amely hatvanmilliót képvisel az idei száznyolc milliós terv­ből — továbbra is foglalkoz­nak, a még mindig viszony­lag újnak mondható terméke­ik: melasz-, zsír- és vízada­golók előállításával, granulá- tumhűitők gyártásával, mű- gyantatenmékefc termelésével. A gyáirtmányszerfcezebük sok­színűbbé válása széles körű, jól szervezett, előrelátó irá­nyítást, szervezést kíván, ugyanakkor segít abban, hogy több lábon állva, megtehes­sék a szükséges újabb váltá­sokat és zökken őmentesen va­lósítsák meg azokat. Szűkítik a kooperációt — Vajon máért? — Mert tavaly többen át­vertek bennünket, nem szál­lították le a kívánt határidő­re és minőségben a szerző­désben válfeít alkatrészeket. Emiatt az utolsó pillanatban Az üzlet Aranysárga gépkocsi gör­dül a MAVAD-telepen a má­zsa mellé, a személyautóból két elegáns úr száll ki. Fel­nyitják a csomagtér tetejét, a műanyag fólián pedig két kibelezett vaddisznó vonja magára a figyelmét. Gyorsan peregnek az ese­mények, minden megy a ma­ga útján. A puskavégre ke­rült, zsigereitől megszabadí­tott vaddisznóit a mázsára kerülnek, hogy hivatalos jel­zésekkel ellátva — némi hű- tőházbeli „pihenő” után — a kamion gyomrában külor­szágba induljanak. Az ügyintézés percek kér­dése. A nyakkendős vadátadó kezében rögvest ott az átvé­telt tanúsító hivatalos papír, indulhat a pénztárhoz. No, nem a vad áráért, a tisztes summát majd átutalja a MA­VAD a vadásztársaság pén­zes számlájára. Itt, a helyszí­nen. csupán a beszállítási fu­vardíjat fizetik. Kilenc forint kilónként, mínusz adó. Így van ez rendjén, a de­rék pénztáros némi könyvelés • után a nyakkendősnek is kifizet vagy ezer forintot. Tisz­tes térítés a benzinköltsé­gért és a kocsi önzetlen hasz­nálatáért, koptatásáért, ko- szolásáért. A dologban csak egy a bök­kenő. Ez a két vaddisznó ál­lami rendszámot viselő sze­mélygépkocsival érkezett. A jelek szerint pedig külön so­főrrel. Akit fizet valamelyik cég. Ugyanaz, amelyik a ben­zint' is, meg a kocsikopást is. Valaki pedig felveszi a saját kocsival szállított vad után járó térítési díjat. Nyitott szemmel Rezsi nélkül — de így üz­let igazán az üzlet. Osztozkodás Merő véletlen, hogy az alábbi történet is a gyarapo­dásról szól, az ötesztendős csemetét pedig Nimród néven anyakönyvezték. A kicsiny gyerek sok időt tölt a nagyapával, nyiladozó értelme már igen sok derűs percet szerzett az elvált em­berek életét élő nagytatának. A kicsi Nimród pedig azt mondja egy kettesben eltöl­tött szép délutáiron­— Tata? Ha meghalsz, ez a ház ám a miénk lesz! A derék öregúr felkapta a fejét e szokatlan — kicsi gyerektől főként szokatlan — mondat hallatán. Egy kissé el­gondolkodott — „Mi minden eszükbe nem jut ezeknek a mai apróságoknak” — de kü­lönös jelentőséget nem tulaj­donított az egésznek. Néhány napig. A ragyogó hét végén ugyanis ismét együtt indult barangolni nagyapa és unoka. A folyó­parton kicihelődtek a Tra­bantból, néhány méter meg­tétele után azonban a kicsi Nimród visszalépett a kocsi­hoz. Apró kezeivel rápaskolt a kocsi orrara és felnóttes komolysággal megszólalt: — Tata! Ez a Trabant is a mienk lesz, ha te meghalsz. A „tata” elkomorodott. Sor­ra vette csekélyke vagyon­tárgyait és végiggondolta: mi mindenre mondhatja még az apróság: „A miénk lesz.” „Ha meghalsz, tata.” A sokat lá­tott öregúr előtt pedig az is nyilvánvaló volt, hogy e fur­csa és meghökkentő monda­tok szülője nem az agyonké­nyeztetett unoka. Az apróság csupán „postás”, gyerekes ár­tatlansággal közvetíti az ott­hon hallottakat. Ezen a napon, a folyópart­ról hazaérve, a „tata” oda lépett asszonylánya elé: — Fiam, fejezzétek be az osztozkodást... ha lehet. Még élek. A magyarázat Ugyancsak nagypapa és unoka történet — ellenkező előjellel. A rideg számokkal dolgozó főkönyvelő életének derűs pillanatai, amikor a világ dolgaira oly fogékony apró unokával kimehet a te­lekre. Teszi a dolgát, az unoka meg ott lábatlankodik körülötte, mégis minden munkának ez adja az értel­mét S eljön egy idő, amikor nélkülözni kell a telket: a derűs környezet és a jó leve­gő helyett marad a sivár kór­terem és a gyógyszerszag. Á főkönyvelő „megmarad”, a korán felismert infarktust ki­heverve már lábadozik, újra a telekre vágyik. Minden szabad idejét ott töl­ti, a lassan intenzivebbé váló munkája nyomán elfogy a gyom, tisztul a termőföld, nem csöppen a víz sem a ki­csinyke házikóba, mert meg- reparálta a tetőt is. Valami azonban mégis hiányzik, nem tud örülni a változásoknak. Egyszer, a kedveszegetten befejezett ásás után azonban a homlokára csap: „Persze, az unoka... az a baj, hogy ő nincs itt.” A lábadozó főköny­velő gondolkodik, s egyre vi­lágosabb előtte minden. Ment ő. persze, hogy ment a gye­rekért — „Indulunk, pici­nyem, a telekre!” — csak va­lami mindig közbejött. A meny addig-addig ügyeske­dett, addig keresett valami elfoglaltságot a csöppségnek, hogy a tata az unoka nélkül indult útnak. S végre, hónapok múltán, újra a derűs együttlét a tel­ken. A főkönyvelőt mintha kicserélték volna, lassan a súlyos betegségét is feledi. A kicsiny unoka pedig egy pil­lanatban elszólja magát. Meg­adia a magyarázatát, milyen előképzés után engedte el édesanyja a kirándulásra a tatával. — Nagyapa, nem kell ám félned — így a gyerek. — Ha rosszul leszel, szaladok az Unger bácsiékhoz és jön is a segítség. Kelemen Gábor mindig kapkodnunk kellett; hogy lehetőleg megőrizzük sza­vahihetőségünket. A tavalyi, 40—50 főt számláló koope­rálok körét jelentősen leszű­kítjük. A MEZŐGÉP Tröszt három vállalatával is bizonyos területeken mérsékeljük az együttműködést. Az ecsegá ter­melőszövetkezettel viszont szinten tartjuk. A Kisipari Termeltető Szövetkezet által ajánlott és korábban kapcso­latban levő kisiparosok kö­zül csak azokkal tartjuk meg továbbra is a kooperációs együttműködést, akiknek ko­moly felszerelésük van, precíz munkát tudnak végezni. Szer­számkészítőkről és rugógyár­tókról van szó. A kisiparo­sokkal való együttműködés eseti megbízásokra épül —, hangsúlyozza Pataki Sándor. — Hogyan pótolják a kiJ esett kisiparosok munkáját? — Növeljük a belső koopeJ nációt, azaz a gyári gazdasá- sógii munkaközösségek szá­mát. Az eddigi három, 1983- ban 9350 munkaórának meg­felelő termelést végzett. A ná­luk szerzett tapasztalatokat felhasználjuk a szervezés alatt álló forgácsoló, hegesztő-laka­tos és elektromos-lakatos-szer­számkészítő munkaközössé­gekkel való szerződésköté­seknél. Amennyiben a meg­levő ütköző felületeiket —• anyag-előkészítés, készáruik átvétele, bizonylatolása, kész- áruraiktárba való szállítása stb. — tisztázzuk, utána részűikre is szabad az út — vélekedik az igazgató. Ugyanolyan felállásban Az idei termelési tervük ér­tékben kisebb lesz, mint a tavalyi, mert figyelembe vet­ték az új termékek bevezeté­sével járó buktatókait, eset­leg kudarcokat, a váratlanul jelentkező gondok megoldását,' ugyanakkor számoltak a koo­perációban bekövetkezett vál­tozásokkal. Mindezek szoli­dabb tempóra kényszerít ették a gyár vezetőit. Ugyanakkor termelékenységben és haté­konyságban a korábbinál na­gyobb ütemet diktálnak. Ez szükséges az idei 6 százalé­kos bérfejlesztés megvalósítás sáhoiz. A mostani tenrnivalókajt á jelenlegi szervezeti felállásban oldják meg belső átszervezé­sek nélkül. Amennyiben a fel­adatok eredményes teí j-esííé-5 se megkívánja, akkor átcso^ pontosításokkal zárják rövid-J re a gondok megoldásának ÚU ját és módját. — venesz —; i Korszerű bánya biztosító idomacél Korszerű, nagy teherbírású bányabiztosító idomacélt fej­lesztettek ki a Tatabányai Szénibányák kérésére a diós­győri Lenin Kohászati Művek szakemberei. A magyar szén­bányászatnak már régóta gon­dot okoz, hogy a nagy mély­ségű bányák fokozott kőzet- nyomású vágatainak biztosí­tásához nem elegendő a ha­zánkban éddig gyártott idom­acél teherbírása. Az abból készült szerkezetek tönkre­mennek, a vágatok deformá­lódnak. A meleghengerléssel előállí­tott új bányabiztosító idom­acél megfelel a nagy mélysé­gű bányák legszigorúbb biz­tonsági követelményeinek; kedvezőtlen geológiai viszo­nyok esetén is megfelelő vá­gatbiztosító szerkezetek ké­szíthetők belőle. Alkalmazá­sukkal feleslegessé válik a vágatok eddig nemegyszer néhány héten belül szükséges­sé vált és tetemes többletkölt­séggel járó újraibiztosítása. A Lenin Kohászati Művek az új idomacél kialakításával, nemzetközi mércével mérve is korszerű gyártmány üzem­szerű előállítására rendezke­dik be. NÓGRÁD — 1984. február 3., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents