Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)
1984-02-18 / 41. szám
A múlt 'évben, a BRG salgótarjáni üzeme új, korszerű termékéből az URH rádiórendszerből, mintegy tizenhárom és fél ezer darabot gyártott és szállított le a megrendelőknek. Az importőrök közül a legjelentősebb a Szovjetunió volt, de komoly mennyiséget vásárolt az NDK, Kuba, Lengyelország és Szíria is. A képünk az átadóhelyiségben készült, ahol Kovalovszky László a rendszer összeállítását és működését ellenőrzi. —- B — Az elvesztetteket nem pótolja semmi Mindig megrendítő a baleset Szocialista rendünk lényegéből fakadó legfontosabb feladat a dolgozó emberről való fokozottabb gondoskodás, a balesetek megelőzése, a munikaártalmaik csökkentése. Ez az összetett feladat csak akkor oldható meg eredményesen, ha ebben egyaránt részt vesznek a műszakiak, a munka- és üzemszervezéssel, üzemegészségüggyel, a dolgozóit miunkájának irányításával foglalkozó szakemberek, a munkavédelmet irányító hivatalos szervek és társadalmi aktivistáik, a mozgalmi szervek. Vagyis mindazok, akik felelősek a dolgozók munkabiztonságáért, vagy részt vesznek a termelőtevékenységben. Jelentősen javult te etmúflt években — a műszaki fejlesztés mellett — a szociális létesítmények felújítása és bővítése is meggyorsult. A dolgozók munkakörülményeinek nagyarányú javulása, fejlődése, a munkások, műszakiak szakszervezeti aktivisták jó munkáját tükrözi. Az utóbbi években a megyében végrehajtott műszaki fejlesztés — új üzemek, rekonstrukciók, üzembővítések és gépesítések — ä munkakörülmények, a szociális ellátottság és velük a munkabiztonság javulását eredményezte. A műszaki fejlesz- ■ tés következtében több üzemben tovább csökkent a zsúfoltság és a nehéz fizikai megterhelést igénylő muinka- he’vek száma. Általánosabbá vált a vállalatoknál és az üzenieknél a munkavédelmi intézkedési és fejlesztési tervek használata. Ezek a leggyakrabban előforduló balesetek, foglalkozási ártalmak, megbetegedések és általában' a veszélyforrások felszámolására, a szociális ellátottság javítására és az eredményesebb propaganda- és felvilágosító munkára irányultak. A munkakörülmények tervszerű fejlesztése mellett a szakszervezeti szervek minden szinten szorgalmazták a dolgozók nevelését, felvilágosítását bővítették a munka- védelmi propaganda módszereit és eszközeit Ahol sikerült — ahol nem A munkabiztonságot, munkavédelmet szolgáló sokrétű tevékenység jelentős eredményeket hozott. Megyénk dolgozóinak létszámához viszonyítva a balesetek 6záma az utóbbi években határozottan csökkenő tendenciát mutat, ám mégsem tekinthetjük elfogadhatóknak. az erőfeszítésekkel és a lehetőségekkel összhangban állónak a mostani helyzetet. A fejlődés ellenére sem lehetünk elégedettek egyes jellemző baleseti források kiküszöbölésére, illetve csökkentésére tett intézkedések hatékonyságával. Nem jártak kellő eredménnyel a kéasérülé- ses balesetek mérséklésére tett intézkedések. Éveik óta az összes sérüléseknek több mint 15 százaléka kéziszerszámtól ered. Nem sikerült lényeges változást elérni az elcsúszó sí veszély felszámolásában. Több éve váltó aaittanul nagyon magas a rakodással, anyagmozgatással, a tárgyak esésével összefüggő balesetek aránya. Elszomorító, hogy évről évre hét és tizenhat között váltakozik a legsúlyosabb következményekkel járó, halállal végződő üzemi balesetek száma. Csökkenőben vannak viszont a csomfcu- lássaíl járó sérülések: számuk évi lC-ról 12-re esett vissza. Az üzemi balesetek számának stagnálása mellett 10 százalékkal mérséklődött a sérülések következtében kiesett munkanapok száma. Ahol előnyös változás történt, ott azt segítette a korábban érzékeltetett anya.á eszközöket igénylő műszaki intézkedéseken túl, a szakszervezeti szervek nevelő, felvilágosító és propagandamunkája, a munkavédelem társadalmasításában történt fejlődés, az anyagi ösztönző megfelelőbb formáinak alkalmazása, valamint a gazdasági vezetők és a dolgozók szemléletében be következett előnyös változás. A további előrehaladás' érdekében alapvető feladat a fel- világosító, nevelő, agitációs és propagandatevékenység továbbfejlesztése mind a munkavédelemben, mind az egészségügyben, mert a balesetek nem szükségszerű velejárói a munkának. Megelőzhetőek, az egymással való fokozottabb törődéssel, segítőkészséggel, i körültekintéssel, a biztonságos munkakörülmények megkövetelésével és megteremtésével. A gazdasági és mozgalmi vezetés együtt biztosítja, hogy a termelés irányításában és a tenmelő tevéken ységibetn mesz- szemenően érvényesüljenek s munkavédelmi és az egészségügyi rendelkezésekben, valamint a technológiai utasításokban előírt követelmények. A példák újra figyelmeztetnek A baleset mindig megren dítő, méginkább a halál, kü lönösen, ha az értelmetlenül következik be. Az elvesztette két nem pótolja semmi, de példájuk újra és újra súlyos figyelmeztetés az élők, a dől gozók számára. Fejes Balázs SZMT munkavédelmi osztályvezető FeT I» ufón nogylkm Három kérdés o csodaszerről Éppen fél éve annak, hogy egy furcsa nevű szer hosszú vajúdás utáni világrajöttéről beszámoltunk. A salgótarjáni Rákóczi út egyik épületének földszintjén, valóságos kis boszorkánykonyhában, apró üvegcsékben fejtette ki áldásosnak ígérkező tevékenységét a VINTRAP. Szennyvizet, ivóvizet, bort, üdítőt próbált megtisztítani hordalékaitól Vincze György magánkutató. Bár a múlt idő használata a próbálkozások kis hányadára érvényes, a laboratóriumi kísérletek néhány (és újabb) folyadékkal még folynak. Egy biztos, a VINTRAP — nevével ellentétben, hiszen a trap-csapda — nem csapta be feltalálóját. Hol bizonyított? — Néhány napja fejeztük be az üzemi kísérleteket a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. A legnagyobb eredmény az, hogy a 24 órás derítés! időt 8 percre sikerült csökkenteni. Így az acélgyár jelenlegi berendezése többszörös kapacitásúvá vált, mert mondanom sem kell, hogy a VINTRAP alkalmazásakor a régi szennyvíz-tisztító berendezés is használható. nincs szükség újra. További VINTRAP-os kezelés után feltételezhető, hogy a szennyvíz, illetve a városon átvezető patak vize tiszta lesz. — Az igazi érték ezek után az lenne, ha vissza lehetne forgatni a vizet, tehát még takarékoskodna is a gyár! — A technológusok foglalkoznak ezzel a gondolattal — mondja Vincze György — keresik a megoldást, hogy visszavihető legyen a megtisztított víz a technológiai folyamatba. Mit bizonyított még? A boszorkánykonyha nem füstölög gőzöktől, gázoktól, de a laikus mégis fél az ezernyi fiolától, s ha nem is mérget feltételez az üvegekben, attól tart, hogy felborítva őket, valami visszaíordíthatatlant művel. (És persze kacérkodik a gondolattal, hátba eme mozdulattól valami csoda történik. De hol vannak ma a csodák?) Persze Vincze György sem véletlen öntögetéssel hozta létre csodaszerét. "Nyugodt lelkiismerettel lehet ezt a jelszót használni, mert gyors és hatékony tisztító tulajdonsága mellett, jelenlegi gazdasági helyzetünkben, s egyáltalán, a takarékos gazdálkodásban van még egy figyelemre méltó tulajdonsága a gélnek. — Most már Jsonkrét összehasonlítási lehetőségem van arra mi a különbség: mibe kerül egy hagyományos folyadéktisztító megépítése és mibe, a VINTRAP-hoz szükséges berendezés és épület — mondja a magánkutató, mi tán próbálunk kikászálódni a rengeteg megrendelés, dokumentáció, szabadalmi leírás és papírra vetett számtenger közül. — Szóval, a győri Húsipari Vállalat a Tatabányai Szénbányáktól rendelt egy napi 200 köbméter kapacitású tisztítót, ami 16 millióba került volna. A tisztítás önköltsége 13—14 forint lett volna köbméterenként, helyigénye 50x100 méteres terület. Ezzel szemben, mi egy 6x10 méteres alapterületű épületben helyezzük el a VINTRAP-os tisztítót, ára 1 millió négy- százezer forint lesz, és a szennyvizet 1 forint 48 fillérért tisztítja meg, köbméterenként. — Persze hosszú távon akkor van értelme áttérni, ha a szer előállításához van elég alapanyag. — Kőzetanyagunk több ezer évre elegendő. Természetes alapú az előállított gél, így aztán nem kell félni, hogy nem lesz nyersanyag. Bár most némi gondunk van — mered egy nagyméretű fotóra Vincze György —, hiszen a laborkf- sérletek után áttértünk a nagyüzemire, nagyobb feldolgozóra van szükségünk, komolyabb törőberendezést kell építenünk. A Nógrádi Szénbányák Vállalat ad most segítséget, egy kihasználatlan épületet vehetünk igénybe, már folynak a tárgyalások a volt osztályozó bérbevételére. Itt majd napi 8—10 tonna kapacitású kőtö- rőt készítünk, így elláthatjuk a kísérleti időszakban vevőinket. — Annak idején, egy általam hozott, egyliternyi szeny- nyezett bort is megtisztított Van-e ennek nagyüzemi, üzemi kísérlete? — Ahhoz, hogy Magyaron-; szágon borhoz, de általában élelmiszerhez használhassuk, az Egészségügyi Tudományos Intézet engedélye szükséges. Ezzel már rendelkezünk, még a MÉM jóváhagyása hiányzik. A Borgazdaságok Kísérleti Intézete hét nagyvállalat-; nál, például Égerben, Villány-; ban és másutt alkalmazza máB nagyüzemi kísérletekhez. Mi jöhet még? — Fél esztendeje megitta a VINTRAP egy bizonyos ele- gyét Annyit állapított meg, hogy gyomrát némileg rendbe hozta. Egészségügyi területen folytatódnak a kísérletek? — Igen. Hatvanban, a rákJ kutatásról híres Szabó főorvos kért különleges keveréket. Az első megállapítása az, hogy ez ugyan olyan hatásfokkal öli meg a bacilusokat, mint az antibiotikumok. Annak idején a KÖJÁL vizsgálata is megállapította ezt, de a folyamatot és az okot nem vizsgálták. — Elkiabálni nem lenné ildomos, de elképzelhető, hogy nem csak tisztító, de gyógyszer is lehet a VINTRAP-ból? — Feltételezhető. De való-; ban hem lehet még messzeJ menő következtetéseket levonni. Ha a feltételezések bejönnek, ki sem merem mondani... ez világszenzáció lehet. 4 Zengő Árpád J Gazdagodó háztáji A nagybárkányi Kis-Zagyvavölgye Termelőszövetkezetben szorosan kapcsolódik az alaptevékenységhez a háztáji ágazat. Az itt folyó termelés integrálása a közös gazdaságba továbbra is jelentős. Ezt bizonyítja az 1983. évi csaknem 10 millió forint értékű háztáji termelés. Ebben elsősorban a tej és a nyúl- hús felvásárlása a meghatározó. Ugyanakkor dinamikusan nőtt a sertéshizlalás. Üj színfoltként 1982-ben megjelent a mák is. Akkor nagyon idegenkedtek a tagok ettől a növénytől, a kedvező eredmények láttán, viszont 1983- ban már többen vállalkoztak a termelésére. A háztáji állatállomány növelését segíti a szövetkezet a díjtalan terményjuttatással. Ez a korábbiaknál kedvezőbben alakult. Katasztrá- lis holdanként 14 mázsa szemes terményt kaptak a szövetkezet tagjai, és az alkalmazottak. Az ez évi elképzelések jó megvalósítását segíti, hogy a háztáji területeket időben és megfelelő minőségben megmunkálták. Ahol igényelték; ott a vetést is elvégezte a szövetkezet. Egyébként ebben az esztendőben a tej és a nyúlhús felvásárlásánál a ta- valvi szintet »keríák taH^ni, ugyanakkor növelik a sertés- hústermelést Ez utóbbi elképzeléseik teljesítése érdekében a tagoknak bérbe adják a gazdaságban még meglévő, de ugyanakkor nagyüzemiig már nem használható épületeket. Az előbbieken kívül más eszközökkel segítik a háztáji termelés bővítését és növelését. * * E ngem hiába kérdeznének. egyetlen kambodzsai filmszínész, vagy labdarúgó nevét sem tudnám megmondani. A városok közül is csak Phnom Penh, a főváros jut hirtelen eszembe. Azaz egy valami szinte azonnal: a gyermek- város, amit a khmer árváknak épített Magyarország Kom- pong Kantuiban, a fővárostól alig harminc kilométernyire. Ott, ahol Pol Poték előtt még pedagógusokat képző főiskola állt, s ahol a magyar munkások érkezte előtt csupán romhalmaz, napalmfüstös falakkal, szétbombázott épületekkel. S ahol ma ezer kambodzsai apátlan-anyátlan fiú és leány otthonra találhatott. Minderről már ki-ki láthatott 'tévéfilmet. olvashatott az újságban, hallhatott a rádióban. Én azonban valahogy közelibbnek érzem az irdatlan távolságot most, hogy Balassagyarmaton, a Munkás utcában Csordás Jánossal beszélgethetek. ö ugyanis ott volt a gyermekváros építésén. Neki a khmerek nem csupán egy embercsoport valahol Délkelet-Ázsiában, hanem egy teherautósofőr, egy katona. eey nincér a kínai étteremből. Nekem a fantáziám dolgozik, neki csak az emlékezete. —' Nem véletlenül kerül- ; tem Kambodzsába. Én már egy A khmerek földién NÓGRÁD — 1984. február 18,, szombat Színes fotókat nézegetünk. Az egyiken a Phnom Penh környéki királysírok gyönyörű épületei, másikon az őserdő, aztán a bazár, a szálloda. Csordás János bekapcsolja a vetítőt: megelevenednek a fotók. A főváros utcáin hömpölyögnek a sárga bőrű emberek a forgalmat úttörők is irányítják. Épül a városka. Épp az egyik tető- szerkezetet emelik a helyére. Két kambodzsai a szerszámokat adogatja a vízvezetékszerelőnek. A víztorony nevető arcú figurává változott egy ügyes festő keze által. Hatalmas kondérokban fő a rizs, mezítlábas szakács nevet a kamerába. Lobogó szemű gyerekek falatoznak. Csordás János megint ott jár közöttük... — Este kilenckor minden bezár. Az utcákon megáll az élet. A vietnami televízió műsorát nézheti, akinek van televíziója, hisz kambodzsai adó még nincs. Más, fontosabb tennivalóik lesznek hosszú esztendőkön át, azt hiszem. Mindvégig, amíg ott voltam tavaly áprilistól decemberig, éreztem a tartózkodó hálát. Ök nem fejezik ki látványosan az örömüket, a köszönetüket és mégis megérévet dolgoztam Uszty- Ilimszkben is, aztán Paksra szerződtem az ifjúsági építőbrigádba. összeszokott húsz ember indult a gyermekváros építésére. Olyanok, akik a váratlan, szokatlan helyzetekben sem állnak tanácstalanul. — Nemcsak a klímát kellett megszoknia a csapatnak, de teljesen más életformát is. Nem lehetett könnyű. — Viszonylag gyorsán ment az átállás. Végül is nem ju- talomútra mentünk, hanem keményen dolgozni, hogy a gyerekek mihamarabb, megfelelő körülmények között élhessenek. Kilencven-kilenc- venöt százalékos páratartalmú ' levegőt szívtunk, nagy volt a meleg. Az az ország most áll talpra a szinte felfoghatatlan rémuralom pusztításai után. Mi csak épp. -hogy enyhíthettünk gondjaikon. A gyermekvárost Magyarország ajándékozta a kambodzsai népnek. Nekünk az volt a dolgunk, hogy a munkát elvégezzük. Segítőink a helybeliek, a khemerek voltak. Legtöbbjük soha nem végzett ilyen építőmunkát. de nagyon rövid idő alatt megtanulták a különböző fogásokat és átvettek a mi tempónkat. Jó volt együttdolgozni velük. zi az, akinek szól. Nagyon jó volt a viszony közöttünk. — Hogyan értettek szót? — Eleinte nemzetközi nyelven: mutogatással. Aztán gorsan elsajítottam néhány khmer szót, kifejezést, s akkor már könnyebben ment. Mi már a második magyar építőcsoport voltunk, így khmer barátaink is tudtak néhány magyar szót. Boldogultunk egymással. Az idő rövid volt, a tennivaló sok, igazán nem ismerhettük meg a kambodzsai embereket. Amit megismertem belőlük, az visszahív, visszacsábít. Remélem, lesz még módom viszontlátni őket. — A filmen az óceánt láttam? v — Hat hetente átautóztunk Vietnamba, Saigonba, s az óceán partjára. Ez afféle pihentető program volt a nagy munkában. — Ez a gyönyörű Sharp magnetofon...? — A keresetemből vettem. Itthon megkaptam a teljes fizetésemet Kambodzsában az ellátáson kívül napi hat dollárt kaptunk. Másutt nyilván jobb üzletet lehetett volna esi» nálni, de ez nem üzleti kérdés. önként vállalt feladat. A magnetofont a napidíjamból vettem. A fotók, a film pedig egy életre megőrzi ezt a nyolc hónapot. — A kinti követségen keresztül naponta kaptunk tájékoztatást az itthoni eseményekről. Az újságol? rapszodikusan érkeztek. Talán asajtóhiánv- zott legjobban. A vietnami televízió, műsorán két ízben, is láttunk képeket Budapestről, egészen különleges érzés volt. — És most? — Dolgozom Pakson a szakmámban, általános lakatosként. Böngészem a térképet^ sokat gondolok Kambodzsára. Egyelőre nem juthatok ki. de talán egyszer... Szeretném látni, hogyan élnek ott, a kezem nyomát is viselő gyermekvárosban a khmer gyerekek. * Ezer egyerek otthona elkészült. A díszkapun ott a fölirat: Magyar—Kambodzsai Barátság Gyermekváros. Valami olyasmit hirdet, ami igazából nem látható: az emberség határokat, távolságit, nehézségeket nem ismer. Hortobágyi Zoltán
