Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)
1984-02-18 / 41. szám
CoroncsEeszi IClSZ-eseE gondja A kastély — Haswaáy össze# a tanácst#nök üzent, hogy adjute át á kastély kulcsát, mert jönnek a megyei tanácstól megnézni. Örömmel tettük, ment aizt hittük, hogy felújítják az épületet. De aztán kiderült, hogy másról van szó. A levéltár vetett szemet a kastélyra: raktárnak akarják berendezni. Tiltakoztunk a döntés ellen, mert minket a szívünk a kastélyhoz köt. De a tanácselnök azt mondta, hogy „a falu érdeke ezt kívánja”, meg közölte velünk, hogy „ez nem lehet a KISZ- eseknek szívügye”,». Nyakunkba a whJL 1798-as évszámot találtak a falra domborítva, így valószínűleg akikor készült el a karancsikeszi Prómay-kastély. Csaknem két évszázados históriája bizonyára sok izgalma« epizódot tartalmaz, itt azonban elég annyi, hogy az 1974-es esztendőt igen rossz állapotban érte meg. Akkor ütöttek tanyát benne a kar- rancskeszi KISZ-ifiatalok. — Romhalmaz volt az egész. Töredezett parketta, levert fal — idézi föl a múltat Tóth József 27 éves műszaki ügyintéző, volt KISZ- titkér. — Harmincán voltunk akkor az aiapszervezet- bere A mostani 73 fős közösségnek abból a harmincból már csak 15-en a tagjai. A kastélyt ötéves munkával, pénz, szakember nélkül 1979- re tettük „lakhatóvá”. — Ezt a helyiséget úgy betonoztuk — mutat körül Tóth László 25 éves előadó —, hogy egy vödör víz se kellett hozzá. Szakadt az eső, s a tetőn keresztül a víz, Vidáman becsurgott.., Mégis szívesen dolgoztunk! Szétnézve kellemest fűtött helyiséget látni: asztalok, puffok, kályha — ezekért az alapszervezet dolgozott meg, különfajta munkák váHaJásá- val. A faion a KISZ KB vándor zászlajad saraikozanakí Puszta véletlen! — Az az érzésem, hogy nem érdemel ez a dolog ekkora nyilvánosságot — véH Futó László községi tanácselnök, i— Adva van ugye a Prónay- kastély, ami szakértők szerint 3 éven belül össaeros- kad. Nincs ugyan biztos adatom, de a felújításhoz egyesek szerint 10 millió forint kellene. Mi örültünk, hogy a levéltár szemet vetett az épületre, mert így megyei beruházásként lesz rá pénz. örülünk annak is, hogy a KiSZszervezet így bekerül a faluba jobban bevonják a KISZ-en kívülieket. Mert itt a faluban van egy művelődési ház, amely nagyon jól dolgozik. A KlSZ-alapszer- vezet is csoda dolgokat tud művelni: háromszor elnyerték a KISZ KB vándorzászlaját. Ha ezt a két dolgot: kultúrházat, KISZ-t összehoznánk, milyen jó dolog lenne az! ... Nem azért a kastélyért kell verekedni, hanem azért, hogy itt bent a faluban megkapják a méltó helyet. Nem szabad addig ragaszkodni a kastélyhoz, amíg összeszalad! Mi úgy látjuk, hogy nem is a KISZ- tagok zöme ragaszkodik ahhoz, hanem azok, akik már kezdenek kiöregedni a korosztályból. .. — Azt írja bele a cikkbe — kéri a 17 éves Baksa Szabolcs szakközépiskolás, az Ifjú Gárda helyi szakaszparancsnoka —, hogy ha a kastélyt nem újítják fel hivatalosan, akkor az Ifjú Gárda, a benne lévő szakemberekkel még az idén hozzákezd a tető felújításához. — Én is többször végeztem már itt társadalmi munkát — közli a 16 éves Balkó Tímea. — Ezenkívül azért is ragaszkodunk a kastélyhoz, mert ha itt kinyitunk addig maradunk, amíg kedvünk tartja. A kultúrházból meg már 8 órakor elzavarnak bennünket. — Ez olyan jó kis hely — meditál Simon Andrea 20 éves dekoratőr. — Az udvarán a majális, a tábortűz már az egész falut megmozgató hagyomány lett több százan vettek részt rajtuk. Itt működik a fotószakkör is, ami ha elköltözünk, biztosan megszűnik. — Nézzen be a másik helyiségbe — mutat a zsúfolásig megtöltött terembe Vá- róczi László, a salgótarjáni városi KISZ-bizottság munkatársa. A fiatalok épp a taggyűlés napirendjét szavazzák meg, kezük a magasban. — Ha ezek nem itt lennének, akkor a kocsmában ülnének! A panasz eljutott a szövetség városi testületéhez, onnan a megyei laphoz. Vajon a falu vezetőihez is? — Megkaptam a meghívót a tanácsülésre, február 2-ra szólt — számol be Erdélyi Endre 53 éves szakközépiskolás; a Ságvári Endre KISZ- alapszervezet új . titkára. — Megyek be a jelzett időben, hát azt mondják, hogy az ülést már megtartották előző nap. Véletlenül elfelejtettek értesíteni. De a tanácstitkár asszony megkért, hogy a mondandómat adjam elő, jegyzőkönyvbe veszik. De ez nem ugyanaz! — Én megmutatom magának, mit mondott jegyzőkönyvbe; nem hiszem, hogy az olyan nagy hatást váltott volna ki — állítja Varga Jó- zsefné tanácstitkár. — Valóban előbb 2-ra tűztük ki az ülést, de utóbb kiderült, még januárban meg kell tartani. Mindenkinek szóltunk, de ez a fiú véletlenül kimaradt. De később megjelent, és jegyzőkönyvbe vettük a hozzászólását A jegyzőkönyv is dokumentum. Ezeket őrzi a levéltár. Ha van hoL ,. — Három—négyezer folyóméter iratanyagunk van kint különböző helyeken — tájékoztat Varga László, a levéltár igazgatója. — Nekünk természetesen az lenne a legjobb, ha szomszédba felépülne egy raktár. De erre nincs lehetőség. Kaptuk a feladatot: nézzünk körül, hol találunk alkalmas épületet Mi megnéztük a karancslap- ujtői Mocsáry-kastélyt — az nem felelt meg a céljainknak —, és a karancskeszi Prónay- kastélyt. Ez megfelelt. Két- három millió forintból rendbe hozzuk és kettős célt érünk el. Megmentünk egy szép műemlék épületet és kapunk egy raktárt. Ha minden kötél... Balkó László, a Karancs- völgyi ÉPSZÖV párttitkara szép rajzokat tereget a KISZ- esek elé; ilyen lesz majd az átépített kultúrház. Még az idén, december 31-ig át kell adni! — bizonygatja. „De ez még bizonytalan!” ellenkeznek vele. „Nem is hasonlít a mostani kultúrházhoz!” — porolnék. — Megértem őket, mikor azt mondják: „a szívünk ide köt”. De ha minden kötél szakad, én arra beszélem rá őket, fogadják el az új kultúrházat. Ezért mutatom nekik a rajzokat. Egy Moszkvában végzett „szuper gyerek” tervezte az átépítést. Meg kell nekik mutatni! Ezt az alapszervezetet a megyében „jegyzik”, oda kell figyel ni rájuk. Kérdezzük meg őket, mielőtt döntenénk! Úgyis van elég baj az ifjúsággal, Ök most jól együtt vannak. Ezt meg kell becsülnünk nagyon! Itt emberi értékekről van szó! Molnár Pál A szálak nem szakadtak el... Mottó; Mennyi sok mindent odaadtam, Amíg ily szépen el fáradtam.” (Ady Endre) * Elfáradt? Valóban elfáradt? Kétlem. Egy héten keresztül’ szinte mindennap hiába csörgettem a telefont. nem találtam otthon. Édesanyja, örökös és hű ügyintézője közölte; vidéken van, beugrott a tanácsra, valamilyen értekezletre hívták... Hogyan ? Hiszen januárban olvashattuk a hírt, hogy Szoó Béláné, a megyei Vöröskereszt titkára nyugdíjba vonult. 27 évi eredményes munkája elismeréseként áz országban negyedikként megkapta a Henry Dunant-em- lékérmet. Sok mást is kapott. Táviratokat, elismerő sorokat a megye településeiről, az apró falvak embereitől. Mert Szoó Béláné't majd mindenütt ismerik. neve elválaszthatatlan a vöröskeresztes mozgalomtól. . Szobája asztalán ott pompáznak a búcsúztatás virágai s falán szomorúan hatnának, ha az egykori titkár úgy szemlélné őket, mint csokorba szedett emlékeket. Elmosolyodik; — Emlékezni? Mikor? Hiszen olyan kevés az időm. Munkatársaim, utódom szinte mindennap hívnak, segítséget, ' tanácsot kérnek. És én nem mondok nemet. Tudat alatt falán várom is a telefoncsörgést. Mert nehéz lenne azt egyik napról a másikra abbahagyni, amit az ember több mint negyedszázadon keresztül csinált, amit az életének tekintett. Félre ne értsen. Nagyon jó nyugdíjasnak lenni, nagyon jó megpihenni, nyugodtan aludni úgy, hogy nem kavarognak a fejemben számadatok, jelentések, beszámolók. Sajnos egészségi állapotom is nyugalmát, kikapcsolódást követel tőlem. De ugyanakkor remek érzés, hogy továbbra is az országos, a megyei vezetőség alelnöke vagyok. A szálak nem szakadtak el, a. kötődések épp olyan erősek, mint régen, csak a tempó lassult... A búcsúztató ünnepségen azt kérdezték tőle: mit jelentett neki a Vöröskereszt? Válaszában nem személyes élményeket idézett fel, mint ahogy mostani beszélgetésünkkor is igyekszik magáról elterelni a figyelmet. — Gyerekcipőben járt a Vöröskereszt 27 évvel ezelőtt. Sokan talán azt sem tudták, mi ennek a humanizmuson, emberi segítőkészségen alapuló szervezetnek a lényege. Meg kellett hát győzni a tömegeket. szervezeteket kellett létrehozni, aktívákat betanítani, akik agitáltak. Negyed- százada. alig 115 szervezet működött, ma 456, több mint negyvenezer felnőttel és öte ezer fiatallal. A másik jelentős állomás a térítésmentes , véradás bevezetése. Soha nem felejtem el, Nagybátonyban rendeztük az elsőt. Hatszá- zan jelentkeztek. de csak négyszázan adtak vért. Félelem volt az emberekben, rengeteg előítélet. Azt hiszem nem kell külön szólnom arról, hogy ma hol tartunk a véradásban. Az egykori vöröskeresztes titkárnak a sikerek mellett voltak nehéz percei, álmatlan éjszakái is. Amikor útjára indították a szociális otthon építési akciót bízván a megye lakóinak támogatásában, megértésében, igen nagy volt az ellentábor. A kétkedők serege. Ám a tények önmagukért beszélnek. Több mint hate millió forint gyűlt össze a szociális otthon számláján. S ha minden jól megy, még ebben az évben megkezdik az építését. — Talán életem legszebb pillanata lesz, ha megnyitja kapuit az öregek otthona. S bár olykor letörtek a kudarcok, most mégis azt mondom — megérte harcolni, értelmes célért küzdeni. Felcsörren a telefon. Szoó Bélánét hivatalos ügyben keresik. Mert a szálak nem szakadtak el. A kötődések épp oly erősek mint régen. K. M. „Keil a jó könyv r83—85" Lehet vetélkedni is ,Jö tíz esztendeje szerzeft magyar—orosz szakos tanári diplomát Pozsonyi Anna, a balassagyarmati TIT-szervezet titkára. Változatos élet- úton járt ez idáig. Tanított Tokodon, Cserhátsurányban, dolgozott a balassagyarmati úttörőházban, a járási hivatal művelődésügyi osztályán, mígnem kinevezték a TIT- szervezet élére, egyetlen főhivatásúként. Elődje nyár végén állást változtatott, másodállásban folytatta a munkát, — egy szerződéses segítővel —• a legutóbbi időkig. Pozsonyi Anna az esztendő második napján foglalta el új munkahelyét. Aligha repesett az örömtől, amikor szétnézett birodalmában. A TIT-szerve- zet ugyanis a korábbi zeneiskola egy parányi szobájában kapott helyet. Nincs telefonja, elegendő, az iratok előírásos, megfelelő tárolására alkalmas szekrénye. Az intézményt még cégtábla sem hirdeti, így nem is csodálkozhattam azon, hogy az úgynevezett egyszerű járókelők nem tudtak útbaigazítani. — Örömmel és szorongva fogadtam el a megbízatást — rendezgeti a szavakat a TIT városi titkára. — Több lehetőség közül választhattam s ezt éreztem a leginkább testhezállónak. Persze egyúttal ez biztosította helyben maradásomat is, és nem árulok zsákbamacskát, ragaszkodóm szülővárosomhoz. S hogy miért szorongtam? Azt hiszem, Ismeretterjesztés a „sufniból" minden ember érzi ezt, aki más munkakörbe kerül. Izgatja az új helyzet a körülmények, nincs mindennel tisztában. Mostanában kezdek például megismerkedni a gazdasági ügyintézéssel. Eddig ezzel sosem volt dolgom. — Ahogy egye többet tud a munkáról, szorongása ügy csillapul. — Valóban. És egyre jobban érzem a segítséget. Sokat jelent most az a két év, amit a járási hivatalban töltöttem. Megismertem a körzet tanácsi és intézményi vezetőit, elég jó kapcsolatom alakult ki, s ezt kamatoztathatom. A balassagyarmatiakat pedig, mint helybeli, ismerem. Mind inkább kirajzolódik előttem, kikre számíthatok. A pedagógusokra mindenképpen... — Azzal viszont, gondolom, tisztában van; ennyi kevés. — Legfontosabb dolgom éppen az lesz, hogy szélesítsem az ismeretterjesztésbe bevontak körét, - megismerkedjem az üzemi, vállalati, szövetkezeti vezetőkkel, s egyeztessük elképzeléseinket, lehetőségeinket. — A TIT lehetősége, ahogyan érzékelem, elég szerény. Nincsennek meg az igényes, korszerűen színvonalas munNOGRÄD - 1984. február 18., szómba* ka feltételei, tárgyi és személyi vonatkozásban egyaránt. Az utóbbi esetben arra gondolok, hogy egy városi és kiterjedt területi feladatot ellátó szervezet mozgatására egy személy kevés. Mi erről a véleménye? / — Elődeim szintén egyedül voltak, s amennyire ismerem, azonosan vélekedtek velem. Egy személy valóban kevés. Március közepéig viszont van segítségem. A fiatalasszonynak azonban akkor lejár, az eredetien is átmenetileg kötött szerződése, készül a szülésre. Most rengeteget jelent nekem: adminisztrál gazdasági ügyeket intéz, üzeneteket közvetít. Ds elmegy, és én beleesek a „22- es csapdájába”. Szervezem a munkát, járom a várost, a vidéket, közben a társadalmi megbízottak a helyemen keresnek különféle intézendő ügyeikkel. Én azonban nem vagyok ott. Ha igen, akkor tudnak ugyan velem tárgyalni, tudunk intézkedni, de akkor én nem szervezhetek, ápolhatom a kapcsolatot a területen. Ráadásul ebben az egész épületben nincs telefon. Emlékszem, két-három éve tervezte a városi tanács és az akkori TIT-titkár egy nyugdíjas részidőben való foglalkoztatását. Ügy, hogy a nagyobb üzemek közösen fiA „KeH a jó könyv T3—85” olvasópályázat újabb lehetőségeiről a héten kaptunk tájékoztatást. Ezzel ismertetjük meg érdeklődő olvasóinkat. S egy hét múlva pedig a pályázat újabb három kötetének rövid bemutatásával folytatjuk ismertető sorozatunkat. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Hazafias Népfront együttműködve más állami és társadalmi szervezetekkel, a hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére meghirdetett „Kell a jó könyv ’83—85” olvasópályázat önálló rendezvényeként 1984-ben megrendezi a „Kell a jó könyv” olvásóvetélkedöt. A vetélkedő rendszere: Az ötfordulós versenyben az olvasók 3—3 fős csapatai vehetnek részt. I. forduló (helyi vetélkedők) 1984. március 1—május 20. között. zetik a munkabérét. Vajon ez az út most járható-e? Fábián Jánosné, a városi tanács művelődési, egészségügyi és sportosztályának vezetője, a TIT-szervezet elnöke: — Életképesnek tartom az elképzelést. Kölcsönös érdekeken alapul. A lényeg. hogy ezeket megbeszéljük az üzemek vezetőivel, s konkrétan megállapodjunk a kívánalmakban, kötelezettségekben. Kenyeres Gézáné, a kábelgyár gazdasági vezetője: — Nem a legjobb pillanatban kérdezi tőlem. rengeteg a munka. Annyit mondhatok: keressék meg az igazgatót, s ha ő egyetért, én létszám és bér oldaláról nézve nem látok akadályt. Persze technikai gondja, ha sikerül az egyezséget mihamarabb nyélbe ütni, még jócskán lesz a TIT-nek. — A' járási hivatal volt épületében kapunk egy helyiséget.; A tanácselnök elvtárs megígérte — mondja Pozsonyi Anna. — Ott megfelelőek lesznek a körülmények. — teszi hozzá Fábián Jánosné. — Tisztább, nagyobb a hely, lesz telefon. Az elmúlt. négy évben hétszer költözött Balassagyarmaton a TIT-iroda. Csak remélhetjük. ha nem is végleges. de hosszú távon élő helyet kap a tavasz végén, vagy a nyáron. A január végén újjáválasztott elnökség összetétele igazodik az új közigazgatási rendhez, tagjaiban dolgozik a tettvégy. Sulyok László Szervezik: a helyi könyvtárak. A megyei vetélkedőn a helyi vetélkedők legjobban szereplő csapatai vesznek részt. 11. forduló (megyei döntő) 1984. május 26. (Szervezi: a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és az SZMT központi könyvtára. A megyei verseny első és második helyezett csapatai vehetnek részt a vetélkedő elődöntőiben. A vetélkedőkben a pályázat könyvei közül a következő művek szerepelnek: Ajtmatov: Az évszázadnál hosszabb ez a nap, Csehov: Szakadékban (válogatott elbeszélések), llf—Petrov: Tizenkét szék, Okudzsava: A szegény Avroszimov, Trifonov: Hely és idő. III. forduló (országos elődöntők) 1984. szeptember 1- től—20-ig. IV. forduló (országos középdöntők), 1984. 'október 15—20-ig. V. forduló: (országos döntő) tv-f el vétel, 1984. november. Az elődöntők első és második helyezett csapatai alkotják a középdöntők mezőnyét. A középdöntők négy legjobb csapata vesz részt novemberben, a Magyar Televízióban megrendezésre kerülő döntőben. A döntőben résztvevő csapatok a helyezésüknek megfelelő értékű társasutazásokon vesznek részt a Szovjetunióban. A különböző versenyeken jól szereplő csapatok értékes könyves egyéb jutalomban részesülnék. Az elő, közép' és döntő ve-» télkedőkre a csapatok a további 5 mű megismerésével készülhetnek fel sikeresen^ Dosztojevszkij: Bűn és Bűnhöz dés, Jan: A jégmezők lovagja, Napraforgók — mai ukrán elbeszélők, Rotschild hegedűje — szovjet írók elbeszélései, Szenkovics: Papí- ruszhajóval az Atlanti-óceánon át. A megyei döntő vetélkedőt a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és az SZMT központi könyvtárának közreműködésével a Hazafias Népfront megyei bizottsága koordinálja. A vetélkedőkkel kapcsolatos egyéb tudnivalókról a könyvtárakban lehet tájékozódni. t HNF Nógrád megyei Bizottsága SZMT központi könyvtára Balassi Bálint Megyei Könyvtár Műszak után — kj —
