Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-17 / 40. szám

MIT KÉR AZ ORSZÁG A MEZŐGAZDASÁGTÓL? növekvő igények Az aszály sok tekintetben még az idén is érezteti hatá­sát. _ Drágábbak. gyengébb minőségűek a takarmányok, s ez rontja az állattenyésztés jövedelmezőségét; a bizton­ságos hazai ellátáson kívül kevesebb termék jut export­ra. Ezért az idei népgazdasá­gi terv hangsúlyozza, hogy a várható eredmények enyhít­sék, kedvező időjárás esetén ellensúlyozzák a tavalyi vesz­teségekből fakadó hiányt Több és jobb élelmiszert A terv azzal számol, hogy a mezőgazdasági termelés ér­téke a tavalyához képest 4 százalékkal növekszik, s mintegy 0,4 százalékkal meg­haladja az 1982-es szintet. Ennek teljesítése nehéz fel­adat elé állítja a gazdaságok­ban dolgozókat, hiszen két esztendeje kedvezett az idő a mezőgazdasági termelésnek, kiemelkedő termésátlagokat értek el az üzemek. A nö­vénytermelésben 9,8 százalék­kal, a kiegészítő tevékeny­ségben 6 százalékkal, az er­dőgazdaságokban 3 százalék­kal, az élelmiszeriparban 1,2 százalékkal kell növelni a termelést. Csak az állatte­nyésztés az az ágazat, ahol a termelés szerény mérséklését tervezzük. Most égy tűnik, a növénytermesztők vannak a legnehezebb helyzetben. A célok nehezen elérhetők, ugyanakkor az időjárás idá­ig még nem kedvezett a nö­vényeknek. Az aszály tovább­ra is tart, mintegy 150—200 milliméter csapadéknak meg­felelő nedvesség hiányzik a talajból. A terv teljesítésé­nek pedig egyik kulcsa a ga­bonatermelés sikere. A szán­tóterület 62 százalékán, 2,9 millió hektáron termetünk gabonát. Az állattenyésztőket biza­kodással töltheti el, hogy az országnak soha nem volt ak­kora az állatállománya, mint napjainkban. A sertések szá­ma például egyetlen eszten­dő alatt 900 ezerrel gyarapo­dott, az elmúlt őszön megkö­zelítette a 11 milliót. A szar­vasmarha-állomány valame­lyest csökken, de a termelés színvonala javul. A tejter­melés megközelíti a 2.7 mil­liárd litert, vágómarhából pe­dig 328 ezer tonnát értékesí­tünk. A korábbiaktól eltérő­en viszont csökken a barom­fihús-termelés. A világpiacon túlkínálat van ebből a ter­mékből. Az élelmiszeriparnak vál­tozatlanul fontos feladata a hazai fogyasztók jó ellátása és az export növelése. A ha­zai piacon tovább kell bőví­teni az olcsó termékek vá­lasztékát, alkalmazkodniuk kell a különböző jövedelmű vásárlók igényeihez. Költségtakarékos gazdálkodást Hogyan közvetíti a közgaz­dasági szabályozás a tervben előírt népgazdasági érdeke­ket ? A gazdasági vezetők vé­lekedése szerint is jól érzé­kelhetők a hangsúlyosabb feladatok, a szabályozás vál­tozása egyértelmű útmutatást adott az idei gazdasági ter­vek összeállíásához. Leginkább a termelési költ­ségek és felvásárlási árak viszonya befolyásolja a gaz­dasági döntéseket. A gabona- termelés növelése érdekében áll az országnak, ezért a gabo­na felvásárlási ára az átlagot meghaladó mértékben emel­kedik. A kenyérgabonákért például 7 százalékkal többet fizetnek, mint az elmúlt év­ben. Ennyivel persze nem javul a termelés jövedelme­zősége, de a felvásárlási ár ellensúlyozza a termelési költségek növekedését, így a korábbi gazdaságosság meg­tartható. Más ágazatokban, például a baromfihús-terme­lésben ezt sem érhetik el a mezőgazdasági nagyüzemek. A fehérjetakarmányok, tápok ára ugyanis nagyobb mérték­ben emelkedett, mint a ba­romfihús felvásárlási ára. A jövedelmezőség romlása vár­hatóan mérsékli a termelést, ami egyben célja is a nép- gazdasági tervnek. Az ösztönzésen kívül persze számos feltétele van a terv tel­jesítésének. Közülük is az el­sők közé sorolható az anyagi­műszaki ellátás. A kereske­delmi vállalatok előrejelzése szerint elegendő gép, műtrá­gya, növényvédő szer lesz az idén is. Ezzel jórészt egyet­értenek a termelőszövetkezeti, állami gazdasági vezetők, de például a műtrágyák. nö­vényvédő szerek választékát hiányolják. Szakmai érveik is vannak emellett, hiszen a költségtakarékos gazdálkodás­nak elengedhetetlen 'feltétele, hogy a kellő időben a kívánt, s leghatásosabb növényvédő szert használhassák. Az aszálykárt szenvedett gazda­ságokban szűkösek a fejleszté­si lehetőségek, egyes helye­ken a termelési alapokat sem képesek megújítani. Versenyképes exportot Valamennyi népgazdasági ágazattal szemben követel­mény. hogy járuljon hozzá a nemzetközi fizetőképesség megtartásához, a népgazda­sági egyensúly javulásához. A mezőgazdaságban ez azt je­lenti, hogy a külkereskedelmi forgalmat úgy kell bővíteni, hogy még a közismerten ked­vező 1982. évi szintet is meg­haladja 7 százalékkal. A for­galom egyenlegét 5,1 százalék­kal kell javítani. Rendkívüli erőfeszítéseket, a korábbiaknál nagyobb tel­jesítményeket követel mind­ez. A fizetőképes piacokon ugyanis tovább bővül a kí­nálat, éleződik a verseny. Egyes termékeket csak ala­csony árakon lehet értékesí­teni, így több árut kell ad­nunk azért, hogy a korábbi bevételeket elérjük. A világpiacon kialakult helyzet újabb feladatokat ad a termelőknek és a külke­reskedőknek egyaránt. Az ér­tékesítésnek egyre inkább fel­tétele a kiváló minőség, s ezt elsősorban a termelők és feldolgozók szavatolhatják. A külkereskedők pedig újabb piacok felderítésével segíthe­tik az értékesítést. A nem rubelelszámolású piacokon nem is az áru mennyiségé­nek növelésével, hanem jobb piacszervező munkával. az export gazdaságosságának ja­vításával kell nagyobb bevé­teleket elérni. Ugyancsak fontos feladat, hogy a kivi­tel üteme egyenletes legyen. A terv és teljesítésének feltételrendszere ismert a gazdaságokban. Ezekben a napokban veszik számba a saját lehetőségeiket, és mun­kálják ki elképzeléseiket. Minthogy az idei év is ne­héznek ígérkezik, nagyon sok múlik az elkövetkező he­teken. A siker egyik nélkülöz­hetetlen feltétele, hogy atsz- vezetőségek tárjanak megala­pozott tervet a tagság elé és a végreha jtáshoz szerezzék meg a tsz-közvélemény támogatá­sát. Farkas József ELEMES, MÉGSEM LÁDA Befonfal vagy szekrénysor? Bokamintás zokni Bátonvterenvéről Kissé szokatlan megoldás­nak tűnt az Ipoly Bútorgyár­ban tavaly meghirdetett nyil­vános gyártmányfejlesztő sí pályázat. Ilyen még nem volt — ezúttal azonban lennie kel­lett. Kellett, mert a gyár ter­mékei elöregedésnek indultak, márpedig az amúgy sem túl­ságosan pezsgő bútorpiacon áruaggastyánokkal senkinek sem lehet sok keresnivalója. És kellett, mert a gyár pilla­natnyilag nem foglalkoztat külön formatervezőt. (Csízek Ferenc gyárigazga- ló: „Egy jó formatervező nye- rőjátékos lehet ebben a szak­mában. Kialakíthatja a gyár sajátos arculatát, stílusát. Ná­lunk e lehetőségek mindeddig a kívánalom szintjén marad­tak, noha volt már nálunk formatervező, nem egy, nem kettő. Nem jött össze . ..”) A pályázati felhívás nem bizonyult pusztába kiáltott szónak. Vállalati és külső em­berektől szép számmal érkez­tek a használható, sőt egé­szen eredeti ötleteket mutató pályamunkák. Igazából azonban Antalfi Zoltán faipari mérnök eresz­tette ki a szellemet a palack­ból. Azáltal, hogy sikerült összeházasítania az elemes és a rusztikus bútort, egy csapás­ra két, egyenként is hatalmas nyomást jelentő vásárlói igényt ragadott meg. Terve, a Columbia szekrénysor úgy tű­nik, elsöprő sikert arat. (Csízek Ferenc: „Sejtettük, hogy tetszeni fog, ilyen fel­fokozott érdeklődésre azonban nem számítottunk. Ezért az­tán átgondolt reklámkam­pányt indítottunk a Columbia népszerűsítésére, mostani ta­pasztalataink szerint túlzottat, hiszen valóságos vevőözönt zúdítottunk magunkra.”) Az elemes bútort általában a ládaszerű kivitellel azono­sítja a vásárló. Antalfi Co­lumbiája azonban az egysze­rű, sima változatban sem lá­da: a sötét tölgyfurnérborítás igényességet, gondos megmun­kálást sugall, emelve ezáltal a bútorsor esztétikai értékét. A de Luxe kivitel viszont egészen új a piacon, az ele­mes lakberendezési tárgy megjelenése rusztikus stílus­ban, nehéz, komoly díszítőele­mekkel, kicsit a stílbútor han­gulatát árasztva. (Csízek Ferenc: „A sima változatból az első fél évben tízmillió forint értékűt készí­tünk, júliustól ráállunk a rusztikusra. Ügy számítunk, jövő évi termelési értékünk felét már a Columbia teszi ki. Ezzel párhuzamosan csökkent­jük a Nógrád III. és IV. szek­rénysor, valamint némely kis­bútor termelését. Már tavaly is leszálló ágba kerültek, nem fogynak kellőképp.”) Olexa Miklós technikus Éden szekrénysorával jelent­kezett a pályázatra. Mahagóni színt, korszerű, mutatós dí­szítőelemeket gondolt ki, mun­kája ugyancsak sikerszám. Nem egészen rajta múlik, hogy az Éden egyelőre a tar­talék hadrendben áll — előbb a Columbiáért hadakozókat kell kielégíteni. Mindenesetre még az esztendő első felében három-négy mTlió forint ér­tékben az ő terve is valóság­gá válik, az Édent piackósto- lási célzattal szerteküldik a boltokba. Nemrégiben egy lakást ren­dezett be az óbudai lakótele­pen az Ipoly Bútorgyár. Egyedi bútorait is odavitte, az igazán érdekes azonban az a két oldalról használható bú- torsor volt, mellyel egy be­tonpanel elválasztófalat he­lyettesítettek. A térelválasztó szekrényrendszert most ala­kítják ki végleges formájára. (Csízek Ferenc: „Cifra ügy, egyelőre nem Látni még a vé­gét. Egyeztetni kell az építő­ipar, a leendő lakó igényeit, érdekeit a sajátunkkal, s ilyes­mire eddig még nem volt pél­da. Forgalmazása ennél is bonyolultabbnak tetszik, meg­lehetősen kitaposatlan út ele­jén állunk. Viszont sokan és nagy fantáziát látnak benne, s magam is efelé hajlok.”) Az utóbbi években a piaci jelzések érzékeny regisztráló műszerévé fejlődött az Ipoly Bútorgyár. Egykettőre fogták a gyáriak azt a jelzést is, hogy a magánépítkezők köré­ben óriási az igény a szokvá­nyos fehérre mázolttól eltérő, furnérnál borított ajtókra. „Vették” azt is, hogy fa, vagy akár fautánzatú falburkoló elemekre is hatalmas a keres­let. Márpedig a fóliázott bú­torlapból készülő lambériára a gyári gazdasági munkakö­zösség kifejezetten alkalmas szervezet, a vállalkozók csa­pata máris alakulóban van. Jó ötlet — gyors megvaló­sítás. Egyre inkább ez jellem­zi a gyártmányfejlesztést az Ipoly Bútorgyárban. Kivált a megvalósításban tapasztalha­tó tüsténkedő® visz új színt a fejlesztés palettájára, hi­szen tippekben eddig sem szűkölködtek. Csakhogy a piac nem az ötletre, hanem a kész bútorra vevő. Szcndi Márta Nyugdíjasok a BRG-ben minőségi követelmények, ami­hez akkor kevés lakatos szak­ember állt rendelkezésre. Eb­ben az időszakban már 36 éve voltam lakatos és szerszám­kovács, mégis az új munka­helyen sok mindent kellett megtanulni. Emlékszem több ízben voltunk Pesten tapasz­talatcserén. Az elkövetkező időszakban sikerült beillesz­kednem. A munka szépsége és sokrétűsége megkedveltet­te velem ezt a munkát és mint nyugdíjas is szívesen végzem. 1981-ben mentem nyugdíjba. Munkatársaira, vezetőim azzal búcsúztattak: „ha úgy érzed, mi visszavá­runk”. És én rövid pihenés után visszatértem. Hiányzott a munkahelyi légkör és nem utolsó szempontként a nyug­díj-kiegészítés lehetősége. Ügy gondoltam, amíg egészségein engedi, szeretném nyugodt; rendezett körülmények kö­zött munkával tölteni nap­jaimat. Lőcsei Lászlóné Fontos témák terítéken A Hazafias Népfront sal­gótarjáni, városi bizottsága fontos témák megvitatását tűzte idei ülései napirendjé­re. A közeljövőben összeg­zik az „Ötvenezer munkana­pot Salgótarjánért” mozgalom eredményeit, megtárgyalják a HNF feladatait a városfej­lesztő és -szépítő munkában, a lakóhelyi életkörülmények javításában. Foglalkoznak az idős korú lakosság helyzetével és életkörülményeinek javí­tási lehetőségeivel, s később, az év vége tájékán, összeg­zik a VI. ötéves terv időará­nyos feladatainak teljesítését. Másokat is mentenek A nógrádi Volán autómen­tő szolgálata csupán a vál­lalaton belül 176 fixplatós, 54 billenthető rakfelületű, 130 helyközi és 41 helyijárati autóbusz „felügyeletét ” látja el. Valamennyi üzemegység­gel közvetlen kapcsolatban áll, s az URH-adó-vevők biz­tosítják a gyors segítségnyúj­tást. Kevesen tudják, hogy „idegen”, nem vállalati gép­járművek mentésére is vál-J lalkoznak. A 10-800-as tele-* fonon éjjel-nappal elérhetők; és készséggel állnak a bajba­jutottak rendelkezésére. Sabin gyógyul Egy kicsit tudok már jár­ni, és hétről hétre könnyeb­ben megy a mozgás — közöl­te az örvendetes hírt telefo­non washingtoni otthonából a Sabin -csep pék feltalálója, a tavaly óta bénuiásos megbe­tegedésben szenvedő 77 éves dr. Albert Bruce Sabin ame­rikai bakteriológus. Az em­beriség egyik nagy jótevője, aki annak idején eredményes módszert dolgozott ki a jár­ványos gyermekparalízis el­len, bizakodva jelentette ki: teljes gyógyulása után foly­tatja tudományos tevékeny­ségét. Elmondta, hogy tavaly má­jusban vált mozgásképtelen­né idegbénulás következté­ben. — Ügy kezdődött, hogy mozgási nehézségeim támad­tak; két-háram hónap eltel­tével teljesen megbénultam. Mindez heves fájdalmakkal járt együtt Sabin most sétalbot segít­ségével ismét láhra tud áll­ni, s bejáró beteg egy mary­landi klinikán. Három hónap, pai ezelőtt még kételkedett abban, hogy valaha is lábra tud-e állni. Sabin szerint a fejlődő or­szágokban még most is éven­te több százezer gyermek szenved gyermekparalízisben. 1 ” IVö4. teuiuur }7., péntek Különleges járműveken szállítják rendeltetési helyére a záhonyi MÄV átrakodó pályaudvarra annak a hatalmas, tizenöt tonna teherbírású bakdarunak a részegységeit, melyek a Ganz-MÁVAG mátraterenyei gyárában készültek. A vállalat kettő darab daru gyártására kötött szerződést, s az utolsó elemek leszállítását február végére tervezik. B. A. s mindaddig gyártják, amíg a vevők keresik. És mert a vállalatnak nemcsak Buda­pesten, de Bátonyterenyén is van már mintaboltja, infor­mációit a keresletről közvet­lenül a vásárlóktól is meg­szerezheti. kötését a budapesti anyavál­lalat végzi, minden további művelet — kikészítés, fes­tés, csomagolás — a bátony- terenyei gyáregység dolga , lesz. Az új termék várható­an március végén április elején jelenik meg a piacon, 'Á festett bokamintás női harisnyanadrágok tavalyi át­ütő sikere nyomán a Buda­pesti Harisnyagyárban már festett bokamintás zokni elő­állításának kifejlesztésén munkálkodnak. A termék Gyáregységünkben, a BRG- ben 59 nyugdíjas van. Har- mincketten dolgoznak, ebből azok akik a gyáregységünk­ből mentek nyugdíjba 5 fő. Közülük Ampli Istvánt ke­restem fel, meséljen életút- járól, munkájáról, nyugdíjas- éveirőL — Munkáscsaládból szár­mazom. Tősgyökeres salgó­tarjáni vagyok. 1940 óta, 14 éves koromtól dolgozom. Az acélgyárban kezdtem segéd­munkásként. Később a laka­tos- és szerszámkovács mű­helybe kerültem, ahol meg­szereztem a szakmunkás-ké­pesítést. A BRG-ben 1972-től dolgoztam 1981-ig, nyugdíj­ba vonulásomig. Az itt eltöl­tött kilenc év szépségeit, ne­hézségeit ha felidézem, eszem­be jut a kezdeti időszak, amely sok feladatot rótt ránk lakatosokra. Ez adódott a gyáregység fejlesztéséből, megnövekedtek a mennyiségi,

Next

/
Thumbnails
Contents