Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-14 / 11. szám
/ Ismét olvasópólyézat „Kell a jó könyv '83—85" Lapunk december 31-i számában jelent meg a „Kell a jó könyv ’S3—85” olvasópályázat felhívása. Az országos hirdető szervek harminc könyvből állították össze ajánlatukat, s ezekből választhatnak az érdeklődök a pályázati felhívás előírásai szerint. Az olvasópályázat füzetei a tanácsi, iskolai és szakszervezeti könyvtárakban, valamint a könyvesboltokban szerezhetők be. Olvasóinkat újabb három mű tartalmával ismertetjük meg. A könyvismertetőket a Balassi Bálint megyei könyvtár munkatársai készítették. ANTON PAVLOVICS CSEHOV: SZAKADÉKBAN: Válogatott elbeszélések. Bp. 1983. Európa 404 I. A noveliagyűjtemény időrendben közöl több mint harminc rövid prózai írást az életműből. Megtalálhatók a kötetben a legismertebb elbeszélések (A csinovnyik haldia. Prisibejev altiszt), a roppant tömör lélek- és sorsrajzolatok (Bánat. Fájdalom), és azok a novellák, melyek drámai sűrítéssel jelenítik meg a XIX. század végi orosz társadalom tragikus ellentmondásait (A 6-os számú kórterem, Anna a férje nyakán). E főbb pillérek köré épített gyűjtemény teljes képet ad az író kivételes tehetségéről. Csehovnál. különleges hősök helyett átlagemberek szerepelnek, észrevétlen sorsok, mindennapi jellemek, mindennapi szituációkban, magányukba zárt, tétova, esendő lények, akik a körülmények iróniája folytán arra kényszerülnek, hogy a tragikumot komikus helyzetekben éljék meg. Rezignáeió, a boldogság pillanatnyi káprázata és a hiábavalóság érzése ömlik el történetein, amelyekben az élet egyhangú, az embernek nincs miben megkapaszkodnia. A novelláknak ebben a Vigasztalan világában mégsem vált egyértelművé, egyoldalúvá az ember sorsa: erők, erények tartalékai nyílnak meg előttünk, s ha ezek elvetélöd- nek is, éreznünk kell, hogy minden másképp is lehetne. Csehov nemcsak író volt, de orvos - is. írói tevékenységében ugyanaz a szándék volt jelen, mint az orvosiban: meglelni annak a betegségne«: gyökerét, mely az. embert s a társadalmat sorvasztja. OTAR CSILADZE: MENT EGY EMBER AZ ÚTON. Regény. Bp. 1983. Magvető. 652 l. Csiladze neves. szintén grúz származású írótársához, Okudzsavához hasonlóan, lírikusból lett váratlanul regényíróvá. Mitologikus trilógiája új, szokatlan témavilágával és új stíluselemeivel a szovjet nemzeti irodalmak ki- teljesedésének egyik dokumentuma. Csiladze könyve első részében az argonauták mondáját dolgozza fel. Ez az adaptáció azonban gyökeresen különbözik minden előzőtől: a kirabolt és megcsúfolt kaukázusi királyság, Kolkhisz lakóinak szemével látja és láttatja a történteket. Aia, vagy népi nevén Vani városa az elemi béke, az ősnyugalom állapotában él, míg az erőszakos görög hajósok meg nem jelennek partjainál. A szerző számos mitológiai elemest Pld fel, s tesz a törvényszerűen alakuló „sorstragédia” gyakorlati mozgató rugójává. Más körben. más körülmények közt. de a gyarmatosítás története elevenedik meg előttünk — a meghódoltak perspektívájából nézve. Különösen az első rész végén válik ez világossá, amikor kiderül, hogy az aranygyapjú elrablása lényegében a krétai király több évtizedes provokáló agresszív tervének része. A második rész a gazdag városállam romlását mutatja be, a parasztok, kézművesek. kereskedők teljes kiszolgáltatottságát érzékelteti. Innen, a r Amos Imre és Szalay Lajos rajzai barbár Keletről indul Krétára Pharnaos, a kőfaragó, hogy — immár a harmadik részben — rátaláljon az újjáteremthető élet reményére. VASZILIJ JAN; A JÉGMEZŐK LOVAGJA. Regényes életrajz. Bp. 1983. Móra, Uzs- gorod Kárpáti K., 239 l. Vaszilij Jan hazai és külföldi sikereit a 30-as évektől megjelenő történelmi regényeivel aratta. Hiteles történeti forrásokon épülő müveit gondos környezetrajz és izgalmas meseszövés jellemzi. A jégmezők lovagja történeti háttere a XIII. századi Oroszország. Hőse Alekszandr Nyevszkij, a „névai győző” legendáktól övezett történelmi személy, akinek nevéhez két nagy győzelem fűződik. A fiatal n'ovgorodi fejedelemnek sikerült feltartóztatnia Batu kán tatár seregét. A mongolok támadásaitól meggyengített Oroszországba nyugat felől betörnek a német teuton lovagok. Céljuk az orosz nép teljes leigázása. A lovagok rémtetteinek híre futótűzként járja be az országot, a kereszt jegyében gyilkolnak, pusztítanak. Az ellenség Novgorod felé közeledik. A város lakói elhatározzák: harccal védekeznek a betolakodók ellen. Nyevszkij herceg rövid idő alat erős hadsereget szervez, s fényes győzelmet arat a keresztlovagok: fölött. Nyevszkij a német főpapokat és a parancsnokokat a néo ítéletére bízza, az egyszerű fogoly katonákat szabadon engedi. A kegyetlen ellenségtől megszabadult nép önfeledt mulatozással ünnepli győzelmét A regény Alekszandr Nevsz- kij, a népmesék diadalmas hősének alakját idézi. Fgy olyan uralkodóét aki a megbízhatatlan bojárok helvett a nép egyszerű embereiből toborozza seregét, és e sereg élén, a nagy túlerővel szemben hősiességgel, kitartással és leleménnyel győz. Ä Rákóczi- szabadságharc állama A Rákóc zi -s zabadságh arc állama címmel jelentős kiállítás nyílik február 24-én a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzemuban. Az egy esztendőn át látható bemutatót a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága kiemelt feladatként kezeli. Létrehozásában a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum és a Kubinyi Ferenc Múzeum munkatársai tevékenykednek. Rákóczi állam- szervező tevékenységét a Nógrád megyei eseményeken keresztül kívánják bemutatni, ehhez az említett múzeumok anyagán kívül a Magyar Nemzeti Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum és a balassagyarmati Palóc Múzeum tárgyait, metszeteit használják fel. A kiállítás egyií? terme a Rákóczi-hagyományok címet viseli, ahol többek között ma- gángyűjtők numizmatikai anyagát is felhasználják. Bizalmi válság? Meg kell tanulni a kapcsolatteremtés formáit Örömmel töltött el, amikor a NÓGRAD tollhegyre tűzte a fenti témát. Az iskola és család kapcsolata beszédtéma a szülők között is, nevelők között is, de a közvélemény álláspontja a tömegkommunikációban szinte mindig általánosságokban merült ki. Tóth Elemér vitaindítója — azt hiszem nevezhetem így — a dolgok sűrűjébe vág bele. Egyetértek az újságíróval, abban, hogy nem lehetünk elégedettek az iskolai oktatás és nevelés színvonalával. Ezt az elégedetlenséget mai gazdasági helyzetünk, dolgozóink mai tudásszintje épp úgy megköveteli, mint az, hogy a XXI. századi magyarság milyen helyet tud kiharcolnia magának az európai népek sorában. Abban is azonos a véleményünk, hogy kevés a középfokú végzettségűek aránya, s talán kibővithetném e véleményt azzal, hogy a szak- középiskolák nem pótolhatják a régebben megszüntetett technikumok feladatkörét. A demográfiai hullám is megköveteli, hogy mind a középiskolák mind a szakmunkásképzők száma növekedjen, kapacitása bővüljön. Tudomásunk szerint Salgótarjánban is tervezik további középfokú intézmények beindítását. Amiben nem egyezik véleményünk, az általános iskolák minősége, színvonala. Ügy helyesbítenék: nem csökkent a színvonal, csupán nem emelkedett olyan mértékben, mint az kívánatos lett volna. Természetesen, az igaz, — s ezt mint általános iskolai nevelő magam is tapasztalom —, hogy a szülők bizalma az iskola iránt az elmúlt évtizedekben csökkent. Beszélhetünk-e „bizalmi válságról” ? Tényleg általá- nos-e a szülők rossz véleménye, vagy csak néhány elégedetlen szülőről tehetünk említést? Nem sok időm van hátra a nyugdíj eléréséig, így ebből az is kiderül, hogy elemi iskolai tanulmányaimat, s a polgári iskolát is még a Horthy-rendszer idején végeztem el. Fiatal nevelőként az ötvenes évek elején kezdtem tapasztatni, hogy a kezem alá kerülő gyerekek képességben, akaraterőben, szívósságban meg sem közelítik a mi generációnkat, mégis szép eredmények születtek, mert az a korszak lelkesített bennünket nevelőket is, a szülőket is. inspirált arra, hogy a gyerekét tanulásra szorítsa, mert ha tanul, minden lehet belőle. Azokban az években gyerekeknek, szülőnek szégyen volt a gyenge eredmény, mint ahogyan a munkahelyeken is megkövetelték a magas teljesítményeket. Talán a hatvanas évektől figyelhetjük meg azt az új jelenséget, amikor egvik-másik gyerek hiányos felkészültsége ellensúlyozására némelyik szülő agresszív fellépéssel próbál gyermeke nevelőjére hatni. S még örültünk is. ha csak nekünk mondták el a véleményüket és nem rögtön az igazgatónkhoz, vagy a művelődési osztályon dolgozó felettesünkhöz mentek panaszukkal, feljelentésükkel. Voltunk, akik vállaltuk ennek következményeit, de voltak olyan kollégák is, akik — az újságíró szavaival mondva — nem vállalták a konfliktust a szülőkkel még akkor sem, ha ez egyébként szükséges lett volna. Időközben a negyvenes évek kisebb türőképességű gyerekeiből szülők lettek. A konfliktusokat feloldó. egymásnak igen sok segítséget nyújtó nagycsaládok lassan megszűnnek, és a kialakuló kiscsaládokban a gyerekek nem találják meg azt az eszményt, példaképet, amely az ő jellemüket formálhatná. S egyre több a csonka család is. Nem csoda, ha csökken a szülő konfliktustűrő képessége akár a gyerekével szemben, akár a pedagógussal szemben. Két éve történt, — akkor a nyolcadik osztály osztályfőnöke voltam- Elkészítettem a gyerekek továbbtanulásának egyik szükséges kellékét, a gyerekek minősítését S úgy éreztem, az a demokratikus, ha elmondom nekik, milyen vélemény alakult ki bennem róluk, munkájukról, jellemükről. Az egyik kislányról — aki a Madáchba készült — leírtam, hogy szorgalmas, jó képességű, figyelmét koncentrálni tudó, akaraterős, a kollektívába beilleszkedő gyermekről van szó, aki azonban tevékenységét illetően visszahúzódó, passzív. S ez igaz volt Mindig tudta a leckét, de sohasem jelentkezett. Még aznap délután megkeresett az anyuka, hogy húzzam ki a passzív szót, mert az hátrányos a kislányra. Nem tettem meg. Bepanaszolt az igazgatónál és sírógörcsöt kapott amikor a* is kijelentette, hogy valóban passzív magatartású a kislány. Magam is szülő vagyok, két felnőtt gyerek, meg egy gimnazista fiú apja. Gyermekeim sok örömet szereztek életem során, s mint szülő, én is találkoztam nevelővel, akiből hiányzott a hivatástudat a gyermekek iránti szeretet a megértés, a gyermek gondolkodásával azonosulni tudás. Természetesen, van olyan nevelő, aki azért került erre a pályára, mert nem vették fel orvosnak, mérnöknek. S van olyan is, aki „felkapja a vizet” talán túl gyorsan is. Higgyék el azonban kedves szülőtársaim, hogy a többség. tanáraink zöme nem ilyen! Higgyék el, hogy vannak nevelők, akik 20—25 éves pályafutás után 4200 forintos fizetésért nem csak tanítják, nevelik a kis gyermekpalántákat hanem délutánonként átnéznek 80—100 munkafüzetet javítgatva több száz hibát az írásban, vagy a számtanfeladatokban, s mindezt hivatástudatból, pá- lyaszeretetből. Természetesen engem sem hagy nyugodni, ha arról értesülök, hogy a fiam már megint 200 forintot visz el szakkönyvre, ha tegnap 100- at vitt haneversenybérletre, tegnapelőtt 300-at a nvári kirándulásra előleg befizetésére. Elöntötte a vér az arcomat akkor is, amikor a fiamat hatéves angol nyelvtanulás után a „gimiben” kezdő németre osztották be, „ne üljön négy évig tétlenül a kezdő angolosok között’' jelszóval. Aztán beletörődtem — mondván — hátha igazuk van. Fél éve jár a fiú gimnáziumba. Amikor hazajön a pesti kollégiumból, néha megkérdezi: nem kaptam még meg az osztályfényképet, ami a ballagáskor készült — a bizonyítványosztáskor ugyanis országos matematikai versenyen volt, s így a kép valahogyan elkallódott. Ilyenkor bosz- szankodom. De hát zavarjam újra meg újra a kolléganőt aki a fiam egyik legkedvesebb tanárnője volt? Nem teszem, pedig megtehetném, hiszen- így a gyereket fosztom meg egy1 kedves emléktől. Meg kell tanulni nekünk szülőknek az iskola felé a kapcsolat megteremtésének formáit, s mert az a pedagógus is ember, neki is lehetnek hibái, nézzük el ezt neki. Félretéve az ideges, számon- kérő hangnemet, tárgyilagos beszélgetés során mondjuk ei a problémáinkat, így lehet közös nevezőre jutni. Bizalmi válság? Nem hiszem, hogy az iskola és család között ilyen súlyossá vált volna a kapcsolat Vannak rossz pedagógusok? Néhányan! Vannak ér- tetlen szülök? Néhányan! A többség nem ilyen. A többségnek, akár nevelő, akár szülői az az érdeke, hogy az oktató^ nevelő munka hatékony legyen, hogy gyermekeink, tanítványaink boldoguljanak: Ehhez keresni kell a legjobb, legeredményesebb módszereket. eszközöket, mind a nevelőnek, mind a szülőnek^ egymást nem akadályozva, hanem segítve. Csak így lehet' a konfliktusokat, ellentmondásokat kiküszöbölni. Még most is aktív dolgozó az a postaműszerész szülő, aki egy időben csapatvezető-helyettes volt iskolánk úttörőcsapatában s évi rendes szabadságát áldozta fel a csapattáborban való részvételért. Nem egyedülálló az a példa sem, amikor a szülők besegítenek a tanulmányi kirándulások, iskolai rendezvények megszervezésébe, lebonyolításába. örülünk ennek, s igényeljük is ezt a segítséget. Újabban a szabad szombatok jó kihasználásában kapunk hathatós segítséget, s igazán hálásak vagyunk ezért Bizalmi válság? Nem. Nincsen ilyesmi! Vannak időnként konfliktusok, ellentétes érdekek is kialakulhatnak, de a többséé, a szülők nagyobb része segítőkész, jóindulatú, a problémákat megoldani akaró, s nem ellensége az iskolának. Természetesen az iskolának is törekedni kell a jó módszerek továbbfejlesztésére, szülők-nevelők közötti találkozók rendezésére. osztályszülői közösségi találkozókra, s a családlátogatások fel- használására, egyéni beszélgetések lehetőségének kimunkálására. Jól mondja az újságíró: „Társadalmi érdek a szülők és az iskola kapcsolatának lényegesen szorosabbá és főleg tartalmasabbá tétele”. Ebben a kérdésben az iskolának, szülőnek lépnie kell. így látjuk ezt mi, pedagógusok is. Hódi Mihály A matematika szóbeli felvételi vizsga délelőtt kilenckor kezdődött. Az első csoporttal ment be egy túlkoros felvételiző, név szerint Szkvor- csagin. Húzott az asztalról egy tételt, bemondta a számát, és egyenesen — felkészülés nélkül — leült a vizsgáztató Szuprenyev docenssel szemben. — Nos. mi az első kérdése? — Professzor úr, van magának felesége? — kérdezte kissé fojtott hangon Szkvor- csagin. — Feleségem? — csodálkozott Szuprenyev. — Mi köze a feleségemnek a matematika szóbelihez? — Nagyon sok — mondta a túlkoros felvételiző —, persze csak ha minden költségét nem könyveljük el írásiban. — Tdehallgasson. eiég a viccből, kezdje el! — jött méregbe a docens. — Mondja, mi van ott magánál? — Egy fiam van — mondta csendesen Szkvorosagki —, Vlagyimir Pankov: A felvételiző MÓOKÁD — 1984. jomrar 14, »onthat nagyon szeretne maguknál tanulni, professzor. — Nos, hát akkor vizsgázzon a fia — háborodott fel a docens —, ha egyszer az intézetünkben akar tanulni. — Más dolog akarni és más tudni. Ö akar, én pedig tudok, professzor. Nézze, nekem van egy iparcikktelepem, egy élelmiszer-áruházam, valamennyi autószerviz-állomás itt van — összeszorítot- ta az öklét —, nem beszélve az orvosokról és szűcsökről. .. — Valahogy nem értem magát. — Megmagyarázom — tért át teljesen a suttogásra a felvételiző. — Mondjuk a feleségének szüksége van egy bundára, maga benyújtja az igénylést Szkvorcsagin nevű hallgatójának, ő átadja nekem — azaz az édesapjának —, a papa pedig nyomást gyakorol a .szűcsre. Megye úgy, hogy a bunda már ott van a felesége vállán. Méghozzá árkedvezménnyel, — Milyen árkedvezménynyel? — a docens egészen beleháborodott. — Ügy csináljuk, mintha a felesége a szalonban dolgozna. .. — Hát lehetséges ilyen? — A matematika, kedves professzorom, nagy dolog. Minden kölcsönviszonyban van, és kölcsönösen függ egymástól. .. Most a második kérdés: a kocsi. Van magának? — Van. — Így még jobb. — Miért? — Mert már a saját bőrén tapasztalhatta, mit jelentenek a javítások, szervizelések és az alkatrészek. — Tapasztalom — felelte sajnálkozva Szuprenyev, miközben óvatosan .körülnézett. — A recept ugyanaz: benyújtja az igénylést Szkvor- csagin hallgatónak, ő pedig nekem. .. — Szintén árkedvezménynyel? — érdeklődött a docens. — Soron kívüli — emelte fel az ujját Szkvorcsagin, — Ami azt jelenti: gyorsan, márpedig — mint közismert — az idő szintén pénz. — Logikus — hagyta helyben a docens. — Matematikai — tárta szét a kezét a felvételiző. — Nos, hogy állunk, profes»- szor, pótkérdés lesz? ' A docens még egyszer szétnézett, megvakarta a feje- búbját, és unott egyetemista hangon megkérdezte: — Gondolkozni lebet? — Gondolkozzon, gondolkozzon — nevette el magát a felvételiző —, de nem lenne jobb, ha felkészülés nélkül próbálna meg válaszolni?
