Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-12 / 9. szám

veszélyesek a Pershingek ?

1

I

r Az új tfpusú amerikai nukleáris fegyverek ’— a Pershing—2-es rakéták és a robotrepülőgépek — telepítésének megkezdésével réndkí- vül veszélyes folyamat van kibontakozóban földrészünkön. Miután az európai biztonságtól nagymértékben függ a világ békéje, a nyugati hatalmaknak ez a tudatosan, előre átgondolt lépése nemcsak kontinensünk népeit, hanem az egész emberiséget veszélyezteti.

Abszurd elgondolások

Hogy némi fogalmat alkottassunk a fenyegetettség nagyságáról és arról, hogy a szocialista közösség országai miért reagálnak olyan érzékenyen a rakétatelepítésre, egy fontos tényezőt tisztán kell látnunk. Nevezetesen, azt, hogy a nemzetközi imperializmus legagresszívabb csoportjai az úgynevezett euro- hadászati fegyverekkel nem egyszerűen csak az egyoldalú katonai fölény megszerzésére törekedtek, hanem arra is, hogy már békeidőben fokozódó politikai nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra és szövetségeseire. Ebben benne rejlik a potenciális ellenfél gazdasági térdrekényszeríté- sének, s fizikai megsemmisítésének alig leplezett szándéka.

Más kérdés, hogy a kölcsönös megsemmisítési képesség

mai szintjén ez az elképzelés teljesen abszurd és irreális. Mégis, a nyugati hatalmi központokban szép számmal akadnak olyan emberek, akik a NATO elsőcsapásmérő erejének meghatványozásával lehetségesnek tartják a két ellentétes társadalmi rendszer történelmi vitájának erőszakos „megoldását”. Ez a katonapolitikai irányvonal kiváltképpen azért veszedelmes, mert a legújabb fejlesztésű rakéta-nukleáris harceszközök megjelenése, európai elhelyezése a hadviselés új elemeinek előtérbe nyomulásával, új doktrinális tételek kidolgozásával jár együtt. Ilyen például az a hivatalosan vallott amerikai nézet, hogy az atomháború elképzelhető, sőt megnyerhető, és hogy ez az összecsapás földrészünkre korlátozható.

Negyedik hadászati komponens

' Ebben az elgondolásukban elsősorban a kontinensünkre folyamatosan betelepített és a szocialista közösség légvédelmi rendszereinek áttörésére alkalmasnak vélt robotrepülő- Képekre. még inkább a Pershing—2-es rakétákra építenek. Rögtön meg kell azonban jegyeznünk: a Pershing- ekkel és az előretolt állomá- soztatású NATO-atomfegy- verekkel szemben felsorakoztatott szovjet SS—20-asok volna tkozásá ban is használatos Lközepes hatótávolság” megje- Dölés korántsem ugyanazt jelenti. Miért? Azért, mert amíg a 2500—2600 kilométerre célba juttatható Pershingekkel a Szovjetunió csaknem egész Európai területe elérhető, ad- Wig az 'SS—20-asokkal az Egyesült Államok egyáltalán Item sebezhető. E tekintetben két fegyver katonai-technikai jellemzői össze sem hasonlíthatók. hiszen a Perishing—2-esekkel a Varsói Szerződés tagállamai ugyanúgy fenyegethetek, mint az USA honi területén lévő hadászati támadó erőkkel. Gyakorlatilag tehát az Egyesült Államok a három, már rendszerben álló stratégiai „triád” — a szárazföldön, az atomtengeralattjárók és a távolsági bombázógépel: fedélzetén elhelyezett nukleáris rakéták — mellett még egy, határaitól közel tízezer kilométerre előretolt negyedik hadászati komponenst is kiépít a szocialista közösség veszélyeztetettségére.

Az utóbbival kapcsolatban figyelembe kell vennünk azt a minőségi különbséget, hogy az interkontinentális ballisztikus rakéták mintegy 30 perces repülési idejéhez képest — ami még módot adhat az esetleges tévedések korrigálására — az NSZK-ból indított Pershing—2-esek mindössze 5—6 perc alatt közelíthetik meg előre beprogramozott céljaikat Ebből legalább két következtetés adódhat. Egyrészt nem lehetne utólag kijavítani a technikai hibából, vagy téves helyzet- megítélésből eredő döntést másrészt — és ez a fontosabb — a védelmi pozícióba levő fél számára az előrejelzési idő a korábbiakhoz viszonyítva szinte a minimumra. alig az ötödére-hatodára csökken. Adott vészhelyzetben tehát kénytelen lenne teljesen automatikus választ adni. Márpedig ez mindenképpen megnövelné a kockázati tényezők szerepét annál is inkább, mivel a Pershingek ilyen földrajzi közelsége értelemszerűen fokozza a potenciális ellenség váratlan, meglepetésszerű támadásában rejlő veszélyeket Ráadásul az első csapás végrehajtására szánt amerikai atomrakéták igen nagy találati pontossá- gúak; a céltól való eltérésük kevesebb 50 méternél. Sajátosságuk, hogy önirányító fedélzeti rendszerükkel — jóval a becsapódás előtt — módosítani tudják repülési pályájukat, mélyen a talajba fúródva robbannak, nukleáris tölteteiket ennél fogva a „legideálisabbnak” találják föld alatti rakétasílók, politikai-katonai vezetési pontok és más „kemény” objektumok megsemmisítésére. NATO- zsargonban ezért nevezik őket lefegyverző, lefejező harceszközöknek.

Serfőző László alezredes

LEMP PB az ifjúságról

Fiatalokat a hatalomba

' A Lengyel Egyesült Munkáspártnak létfontosságú érdeke, hogy a közelgő tanácsa választásokon miinél több fia tail kerüljön be a képviseleti szervekbe. A fiataloknak a hatalom gyaikorfásában való közvetlen részvétele elengedhetetlen feltétel a pályakezdők gondjainak sikeres megoldásához — állapította meg a LEIMP KB Politikai Bizottsága, Ugyanezen okból arra is szükség van, hogy több fiatal kapjon helyet minden szántén az állami és pártszervek vezetőségeiben — hangsúlyozza a politikai bizottság keddi üléséről kiadott közlemény.

A Politikán Bizottság ászt vizsgálta, miként valósul meg a KB 1982. júliusi ifjúságpolitikai határozata. Ez a határozat hosszú távú ifjúságpolitikáit fogalmazott meg (raknak a fiataloknak a mozgósítására, akiket a hetvenes években kiszorítottak a döntéshozatalból, s akik így pasz- szívam félrehúzóditak. A határozatiban a párt szorgalmazta, hogy a fiatalok — elfogadva a szocialista értékeket — vállaljanak részt az ország sorsáért viselt felelősségből. Ezéirt a pánt felajánlotta a párbeszédet, a partneri kapcsolatokat.

A PB-ülésen rámutattak: vannak eredmények a fiatalok mindennapi gondjainak megoldásában ; a fiatalok kezdeményezései aizomban sokhelyütt bürokratikus akadályokba ütköznek. Központi és vajdasági szinten ugyan nagy aktivitással valósítják meg a KB ifjúságpolitikai határozatát, ám nem mindig tapasztalhatók ugyanilyen erőfeszítések a párt- és állami szervek alacsonyabb szintjén — emelte ki a politikai bizottság.

Fidel Castro fogadta Hatjai Józsefet

Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, az állam- és minisztertanács elnöke kedden Havannában fogadta Marjad Józsefet, az MSZMP KB tagját, a Minisztertanács elnökhelyettesét, aki a magyar —kubai gazdasági és műszaki- tudományos együttműködési bizottság XII. ülésszakán vesz részt Kubában.

A baráti eszmecserén kölcsönösein tájékoztatták egymást a két ország helyzetéről és soron következő feladatairól. Megvitatták a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok időszerű kérdéseit, valamint a kétoldalú gazdasági együttműködés fejlesztésével összefüggő legfontosabb teendőket. A találkozón kubai résznői részt vett Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai KP KB tagja, az álltam- és minisztertanács elnökhelyettese, valamint Jósé Ramon Fernandez miniszterelnök- helyettes, az együttműködési bizottság kubai tagozatának elnöke.

Marjad József ezt megelőzően Carlos Rafael Rodrtgiuez- szel tárgyalt.

am

Üzemel a gázvezeték

Az urengoj—ungvári szovjet földgázvezetéket nem érte kár és üzembe helyezését nem kellett elhalasztani amiatt az állítólagos robbanás és tűzvész miatt, amiről a nyugati tájékoztatási szervek írtak — nyilatkozta szerdán Moszkvában a TASZSZ tudósítójának Vaszilij Gyinkov, a Szovjetunió gázipari minisztere.

A miniszter szerint egy urengoji épülő kompresszor- állomáson véletlen tűz keletkezett, de a nem számottevő károkat hamarosan sikerült helyreállítani. Nem felel meg a valóságnak a The New York Times állítása, hogy a szóban forgó kompresszorállomás a legnagyobb. Valójában csupán nyomáskiegészítő szerepe van.

Az exportgázvezeték már üzemel, s közben még folynak a kompresszorállomásokon az építési munkák. Pillanatnyilag a vezetéken 24 óra alatt 37 millió köbméter gáz áramlik. Februárra a teljesítmény napi 70 millió köbméterig növelhető, s a vezeték 1984 második negyedében éri el a tervezett teljes kapacitását. A nyugati sajtó minden olyan híresztelése, hogy a gázvezeték nem készül cl a kitűzött határidőre, nem felel meg a valóságnak — mondotta végezetül a szovjet miniszter.

Vegyifegyver-mentes Európát!

A Varsói Szerződés tagállamai egyeztetett javaslattal fordultak a NATO tagállamaihoz, amelyben indítványozzák: mentesítsék Európát a vegyi fegyverektől. A javaslat jelentősége már első pillantásra is egyértelmű. Európa egyrészt a történelem két legszörnyíibb világháborújának szenvedő alanya volt, másrészt ezen a kontinensen a legtapinthatóbb ma is á két világrendszer és a két nagy katonai szövetség fizikai szembeállása. Végül, de korántsem utolsósorban, aligha kell nagy fantázia annak megértéséhez, milyen pusztulást jelentene adott esetben ilyen fegyverek bevetése a földkerekség egyik legsűrűbben lakott övezetében.

Ezúttal tehát értelemszerűen területileg korlátozott, úgynevezett regionális indítványról van szó. A nemzetközi feszültség egyetemes növekedése elsősorban Európát fenyegeti a vegyi fegyverek esetleges bevetésével — ez az indítvány regionális jellegének egyik oka. A másik ok, hogy a javaslat így kevesebb államot érint, tehát eleve könnyebb — persze kölcsönös jószándék esetén — a megegyezés, mint több résztvevővel. A harmadik ok pedig az a kipróbált történelmi tapasztalat, hogy minden európai megegyezés jótékonyan és hatékonyan sugárzik ki az egész világra. A VSZ-tagállamok nemcsak érzékletesen felvázolják egy ilyen megállapodás előnyeit, hanem kijelölik a megegyezéshez vezető utat is. Mivei a megállapodás a Varsói Szerződés összes tagállamának területét érintené — hangzik mintegy elvi alapvetésként a javaslatnak ez a része —, ki kell terjednie a NATO-tagországok területének megfelelő részeire is. Ezen túl az út lépcsőzetesen vezethetne felfelé: annak tisztázása, hol vannak és hol nincsenek ilyen fegyverek; biztosítani, hogy ahol nincsenek, ott ne is legyenek; c fegyverfajta összeurópai befagyasztása, a készletek kivonása vagy megsemmí- tése, lemondás azok gyártásáról, Importjáról és így tovább. Legalább ilyen gyakorlati mozzanat a javaslatnak az a része, hogy még ebben az esztendőben találkozzanak ez ügyben a két nagy katonai szövetség képviselői.

Bár bizonyos vegyi fegyverek — mérges gázok stb. — használatát már az 1925-ös genfi jegyzőkönyv megtiltja, mind a technika fejlődése, mind egyes hatalmak bűnös felelőtlensége nagyonis időszerűvé teszi e konvenció kibővítését. Elég, ba a sevesói szörnyűségre, a vietnami lombtalanításra.' az Agent Orange nevű hatóanyag által okozott, máig sem gyógyuló sérülésekre, vagy éppen azokra az amerikai tragédiákra gondolunk, amelyeket jól érzékeltetett a Magyar Televízióban nemrég bemutatott „Düh,, című amerikai fiim is.

Es még ez sem minden. A javaslatnak nemcsak tartalma, de időpontja is rendkívül figyelemreméltó: az első fontos politikai gesztus azóta, mióta — nem a Varsói Szerződés hibájából — megszakadtak a genfi, illetve a bécsi tárgyalások. Ráadásul olyan gesztus, ami a stockholmi konferencia küszöbén jól szolgálhatja a megtorpant tárgyalási mechanizmus újraindítását.

Harmat Endre j

Stockholmi konferencia

Pirityi Sándor, az MTI hír- magyarázója írja:

Amikor az államok háborúra készülnek, szeretnék, ha e2 ! titokban maradna, ha viszont nem készülnek háborúra, szeretnék, ha efelöl mások is bizonyosak lennének. A váratlanság, a meglepetésszerűség lehetőségének kizárása, a félreértések, a téves következtetések valószínűségének csökkentése korunkban háborúellenes tényező. Ha már a szándékos háború eszköztárát jelenleg lényegesen nem lehet csökkenteni, meg kell akadályozni, hogy a fegyverek befejezett tényék elé állítsák a politikát.

Ilyen gondolatok jegyében ül össze január 17-én a stockholmi értekezlet, 33 európai ország, valamint az Egyesült

Államok és Kanada „európai konferenciája a~ bizalom- és biztonságerősitő intézkedésekről, valamint a leszerelésről”. A részvevőik ugyanazok, akik 1975-ben a helsinki záróokmányt aláírták és vele útnak indították a katonai bizalomerősítő intézkedések első, kísérleti sorozatát. A svéd" fővárosban kezdődő európai kon* ferenciáról a madridi utótalálkozón született döntés. EuAz osztrák kormány munkanélküliségi gondjai

Az osztrák kormány szerdától két napig Steyrben, a felső-ausztriai iparvárosban tanácskozik az ország növekvő gazdasági gondjainak megoldásáról. A helyszín kiválasztása bátor politikai döntés: éppen ebben a városban fenyeget a veszély, hogy elbocsátják Steyr-Daimler— Puch-művek további 900 dolgozóját, mindenekelőtt jól képzett szakmunkásokat, akiket — elég rendelés híján — nem tudnak már a tehergépkocsi-gyártásban foglalkoztatni.

Fred Sinowatz kancellár és kormányának tagjai — a hangsúlyozott takarékosság jegyében — a szolgálati autók helyett vonaton érkeznek Steyr- be. A kabinet zárt ajtók mögött tartott tanácskozásai után a miniszterek a város különböző pontjain, másnap kora reggel pedig az üzemekben találkoznak a nagy iparvidék lakosságával.

A szocialista-szabadságpárti kabinet rendkívül hálátlan feladat előtt áll. Gazdasági okokból feltétlenül indokolt, hogy elbocsássanak a Steyr- művek, Ausztria hatodik legnagyobb vállalata 16 000 dolgozója közül 900-at — ám belpolitikai szempontból az ügy rendkívül kényes. Így nem volna meglepő, ha végül is kompromisszum alakulna ki a szakszervezettel, amely a munkaidő (és a bérek) csökkentésében látja a kiutat. A Steyr esete azonban eltörpül az ország tornyosuló gazdasági problémái mellett, amelyekről a még első évében tartó Sinowatz-kabinet Steyrben két napig tárgyal. A 150—200 ezer osztrák munkanélküli nyugat-európai viszonylatban ugyan kevés, de növekvő gondot okoz, hogy immár harmada fiatal. Különösen az érettségizettek és a kezdő szakmunkások tudnak nehezen elhelyezkedni, de bizonyos diplomások — például orvosok — számára is mind nagyobb gond az állás. A foglalkoztatási helyzetnél is nyomasztóbb problémája a kormánynak a nyugdíjrendszer válsága: jelenleg évi 30 milliárd schillinges hiányt kell pótolni az állami költségvetésből, s ha az eddigiek szerint mennének tovább a dolgok, a deficit 5 éven belül megduplázódna. E helyzetben reformon dolgoznak, amely az állam terheinek egy részét a nyugdíjasokra hárítja át.

rőpá persze nemcsak szárazföldből áll és aligha választható ' el ma már biztonságpo- litikailág akár Ázsiától, akár Amerikától.

A madridi találkozó abban határozta meg a stockholmi konferencia célját, hogy több szakaszban, új, hatékony és konkrét lépéseket foganatosítson, amelyek rendeltetése a további előrehaladás a bizalom és biztonság erősítésében és a leszerelés megvalósításában, a nemzetközi erőszak tétel kizárása, a katonai szembenállás csökkentése felé. A madridi záródokumentum.“ megfogalmazása szerint a b’zaüoiri- és biztonságerősitő intézkedések kiterjednek majd Európa egészére, és a csatlakozó tengeri térségre és légtérre is, katonailag jelentősek, politikailag kötelezőek lesznek, és olyan ellenőrzési formák fogják kísérni őket, amelyek megfelelnék az intézkedések tartalmának.

Emlékezetes módon, a helsinki záróokmány a nagyobb hadgyakorlatok előzetes bejelentését és ezekre külföldi megfigyelők meghívását ajánlotta aláíróinak, hogy a 35-ök időben kapjanak információkat egymás jelentősebb „békés” katonai tevékenységéről és csökkenthető legyen ily módon e tevékenység helytelen értelmezésének valószínűsége.

Az első bizalomerősítő intézkedések nem voltak kötelező jellegűek, nem terjedtek ki az egész kontinentális Európára, még kevésbé a csatlakozó tengert térségre és légtérre. Az Egyesült, Államok és Kanada, jóllehet aláírták a helsinki záróokmányt, nem lévén európai államok, nem vállaltak kötelezettséget erkölcsi értelemben sem a saját területükön valamint az Atlanti-óceánon lebonyolított nagyobb hadgvakorlatok előzetes bejelentésére. A szovjet—amerikai biztonsági egyenlőség az adott esetben úgy érvényesülhetett, hogy a Szovjetuniónak csak egy része vált az európai bizalomerősítő intézkedések övezetének részévé. A helsinki záróokmány kimondta, hogy a csak részben európai államok — a Szovjetunió és Törökország — „Európára néző” határaik mentén 250 km széles sávot iktatnak a szóban forgó övezetbe.

A Szovjetunió az SZKP XXVI. kongresszusán felajánlotta, hogy egészen az Uraiig terjedő nyugati területeit megnyitja a bizalomerősítő intézkedések előtt, ha ezt az engedményt nyugat megfelelően ellentételezi. Moszkva nem igényelte, hogy az Egyesült Államok és Kanada rendelkezésre bocsássa saját területét de azt megkövetelte, hogy az Európához csatlakozó tengeri

és légi térségben megtartandó hadgyakorlatokra is vonatkozzék a későbbi t. i.esitési kötelezettség. Madridban ezt a jogos követelést végül is sikerült érvényesítettni oly módon, hogy például az Atlanti-óceánon és fölötte kifejtendő katonai tevékenységről akkor kell tájékoztatást adni, ha az érinti Európa biztonságát, részét képezi a bejelentési kötelezettség ailá eső kontinentális európai katonai tevékenységnek;

Az a körülmény, hogy

Stockholmban „politikailag kötelező” bizalomerősítő és

biztonságerősítő intézkedéseket kell kidolgozni, különleges felelősséget ró a konferencia részvevőire, egyben előre jelzi a tárgyalások várható nehézségeit. Olyan intézkedéseket kell összehangolni, amelyek egészével és részleteivel szemben egyetlen részvevőnek sem lesz ellenvetése. Olyan ellenőrzési eljárásokat kell kidolgozni, amelyek szavatolják a vállalt kötelezettségek betartását, egyben ugyancsak erősítik a bizalmat — és nem a bizalmatlanságot.

Meglepően jó, tárgyszerű légkörben, határidőre befejeződött a stockholmi konferencia háromhetes helsinki előkészítő szakasza. Lezajlottak az egyeztetők a NATO-ban. a Varsói Szerződés szervezetében, valamint a semleges és el nem kötelezett országcsoportban. Döntés született arról, hogy a svéd fővárosban 1984 folyamán két kéthónapos és két egyhónapos ülésszakot tart a konferencia. Ugyancsak elhatározták, hogy a „j részvevő 1988-ig csak a bizalom- és biztonságerősítő kérdésekkel foglalkozik, majd a bécsi utótalálkozó előtti beszámoltatás után, az addigi eredményektől függően tér át az európai leszerelés kérdéskomplexumának vizsgálatára, elsősorban a hagyományos haderők és fegyverzet csökkentésének problémáira.

Vitán felül áll, hogy a stockholmi konferencia, amely intézményesíteni hivatott az európai biztonságot a katonai enyhülés fontos részterületein, nemcsak Európa számára lesz jelentős, hanem az egész világ számára. Nehéz világ- politikai helyzetben is hozhat eredményt, ha a tárgyalási készség minden részvevőnél megegyezési készséggel párosul, ha sikerül száműzni a konferencia falai közül az egyoldalú katonai előnyszerzési törekvéseket, ha a vita nem irányul harmadik országok ellen és nem hátráltat más leszerelési erőfeszítéseket, ha a problémák megoldásában minden részvevő kész módszeresen, lépésről lépésre haladni, az egyszerűbbektől az átfogóbbak és mélyebbek felé.

5