Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-12 / 9. szám
Fpárbeszéd baszni Az érdeklődés csendje töltötte be a termet, amikor a szülőfaluja szeretetéröl ismert idős ember kért szót. Röviden beszélt. Ízesen, szépen - szavai mégis tördelésként hatottak a falugyűlést összehívó községi vezetők számára. A felszólaló okkal és joggal sorolta, hogy a lakosság hány és hány javaslatot, ötletet adott a korábbi tanácskozásokon a gondok orvoslására. Szinte záporoztak a vélemények, a felajánlások, ám ezekre a későbbiekben még csak választ sem kaptak, nemhogy megvalósulni látták volna őket. Az egészséges lokálpatriotizmussal megáldott ember bírálata akkor nagy vitát kavart, mi több: általános elismerést érdemelt ki a faluban. Mert — tökéletesen igaza volt! A lakosság és a tanács párbeszédét követően még hetekig téma volt a dolog: némelyek már-már arról beszéltek, bogy a helybeliek véleményének szóra sem méltatása egyenesen o demokrácia megsértése. Tény, hogy volt valami a dologban, Bár a demokrácia nem azt jelenti, hogy mindig és mindenkinek igaza van. S az sem a demokrácia megsértése, ha valaki a javaslatát nem látja viszont a gondok megoldásában. Az viszont valóban sértő és elkeserítő, visszahúzódásra késztető, a közügyektől való elfordulást sugalló vezetői magatartás, ha még köszönetre, válaszra sem méltatják a jó szándékú gondolatot. Akkor üt vissza ez az érdektelenség, a merev elzárkózás, amikor valóban és rendkívüli módon szükség lenne a lakosság összefogására, segítségére, örikéntes munkájára. A lakóhelyi és a lakossági párbeszédek haszna, hogy az elmúlt időszakban lezajlott falugyűléseken már csak szórványosan fordult elő ilyen eset: a tanácsi, a községi vezetés a saját bőrén tapasztalhatta korábban, hogy mennyi kárt okoz az érdektelenség, s mennyi nyereséggel jár a kölcsönös megértésen alapuló tevékenység. Ennek ellenére nem árt hangsúlyozni, hogy a kapcsolattartás egyik legfontosabb pillére: a lakossági felvetésekre adott gyors és hiteles válasz, az úgynevezett „őszinte visszainfor- málás’’ még akkor is, ha a javaslatok egyíke-másika napjaink gondjai miatt megvalósíthatatlan. Mert az udvarias elutasítás, a jpgikus ellenérv is jobb, mint a mély hallgatásba való burkoiózás. A lakosságnak adott válasz, s az ehhez csatolt konkrét feladatmeghatározás nem ellenérzéseket szül, hanem - a sok-sok falugyűlésen való részvétel győzött meg erről — olyan újabb és újabb, lelkes híveket szül a közös helyi ügyeknek, mint az évekkel ezelőtt észérvekkel bíráló idős ember voií... Sz. I. Füiítás - félreértés, ícifOLulás Ha egy lakást úgy újítanak föl. hogy abban a lakó k?nv- telen benne lakni, az nem öröm a fölújítást végzőknek, legkevésbé öröm a lakóknak. Tudják ők, hogyne tudnák, hogy a lakás szebb, korszerűbb lesz, csakhát hónapokon át mégis az ő otthonuk hasonlít egy menekülttáborhoz, por, összetologatott bútorok mindenütt. Salgótarjánban az Ingatlankezelő Vállalat összehívta a Salgó út 3—5—7. számú ház lakóit — még a múlt év végén — és közölte velük, hogy január 9—15 között bármelyik napon megjelenhetnek a munkásaik. Dolguk az öreg épület teljes fölújítása lesz. Azt is hozzátették az illetékesek (köztük Nagy Imre, a házkezelési osztály vezetője): az öt-hat hétig tartó munkák megkezdése előtt három nappal szólnak, legyen idő helyet teremteni a szakembereknek. Mi több, az időseknek, egyedülállóknak segítséget is adnak a pakoláshoz. Aztán január 4-én szólt a házmester a 3-as számú lépcsőházban, miszerint másnap reggel hétkor már jönnek is a vízvezeték-szerelők. Égszafca- dás, földindulás — mindenki rakodni kezdett a lépcsőház- beliek közül néhol egész éjszaka fönnmaradtak. Aztán nem jöttek a munkások. Másnap sem! — Ma kedd van. Ez volt a harmadik időpont, amit megadtak nekünk, de mint látja, a házban semmiféle föiújítás- nak nincs nyoma — mutat körbe Botos Jánosné a lépcső- házban. — Egy hete lassan, hogy föltomyozott bútorok között, bedobozolt, ruhaneműk között élünk — hiába. Gyúr esik Sándor né. Dénes Mihályné és Katona Jánosné is bólogat: — Ez az állandó készenlét kikészíti az embert. Ha egyszer megígérték, hogy jönnek, miért nem Jöttek? Tudjuk, szükséges a fölújítás, nem tiltakozunk ellene. Sőtl De az mégiscsak furcsa, hogy nálunk hadiállapot van napok óta, az egyes számú házban pedig hétfőn megkezdték a munkát a vízvezeték-szerelők. Se lakógyűlés, se háromnapos bejelentés, csak nekifogtak. Kis küldöttségünket — Mégy lakót, meg engem — Csőke Béla, az Ingatlankezelő Vállalat főmérnöke fogadja. Amikor a lakók elsorolják gondjaikat, a főmérnök emi- gyen válaszol: — Higgyék el, nem az önök épülete az első, amit az IKV \ felújít. Ha indulatoskodnak, ha nem lesz meg közöttünk a kontaktus, akkor kinek-ti- nek az idegeire megy a felújítás. Elköltöztetésüket nem tudjuk megoldani. El kell tűrniük a munkálatokat — Miért nem kezdték az ígért időpontban? — kérdi Gyurcsikné. — Kérem, mi elkezdtük. Az emberek dolgoznak. A lakók kínjukban nevetnek. — De hisz nem dolgoznak a házunkban! — A munkásaink dolgoznak! — szögezi le a főmérnök. Lassan kezdem azt hinni, hogy süketek párbeszédét hallgatom. Magam is ott voltam a Salgó út 3—5—7. számú házban, de ott a lakókon kívül más nem akadt. Hogy van ez? — Felújítási ütemtervünk van — hangoztatja a főmérnök —, aszerint haladunk. Ebben az egyes számú ház és az önöké egy „tétel”. Tehát dolgoznak az emberek az egyes számú házban. Egyébként is január 9—J5-e között ígértük a kezdést, de hamarabb hozzáfogtunk. Ennek csak örülhetnek, hisz hamarabb végzünk. — De nem fogtak hozzál Ha nem haragszik az olvasó, ezt a beszélgetést nem idézem tovább. Végül a főmérnök elismeri, hogy szervezetlenségből „kifolyólag” hiba történt a kiértesítésben és ez tanulság az IKV számára. A dolognak utánanéz, megkeresi a felelőtlen felelősöket. — Mikor kezdenek akkor? — kérdi következetesen Gyurcsikné. — Ha ma nem, akkor holnap. — Mikor végeznek? — Ezt felelősséggel pontosan megmondani nem tudom. — Miért nem? — kérdezek közbe. — Látszik, hogy laikus — jegyzi meg (joggal) a főmérnök. — Pontos határidőket az építőiparban ki mondhat ma Magyarországon ? — Hány ember dolgozik a két épületen? — Negyven - ötven. — Anyag van? — Van. — És mégsem lehet gond nélkül szervezni ? Időpontot mondani? — Lehetne. De felelősséggel mégsem állíthatom, hogy zökkenőmentes lesz a három hónap. Mi azért vagyunk, hogy elvégezzük és jól a lakások fölújítását. Nem titkolom- a lakóknak adok igazat! Elhiszem, hogy az építőiparban nehéz a szervezés. de ha anyag és ember egyaránt bőséggel, akkor mi lehet még a gond? A Salgó út 3—5—7. számú épületben az keltett riadalmat, hogy valakik az IKV-tól lelketlenül, figyelmetlenül tájékoztatták a lakókat a munkakezdésről. Idős, rokkant, egyedülálló emberek élnek a házban, többen segítségre szorulnak. Nekik egyáltalán nem mindegy, mikor kezdik és hány nap alatt fejezik be otthonaik fölújítását. Valakinek mégis csak felelősséggel kellene erről nyilatkoznia. Lehetőleg úgy, hogy a „kontaktus” meglegyen, s elsősorban a lakók érdekeit tartsa a nyilatkozó szem előtt. Hortobágyi Zoltán Zárszámadás előtt HSáijyeikkekre keres gyártót a ris’iázsli kereskedelem E hónap 24-től 26-ig rendezi meg a ruházati kereskedelem első önálló „Vevők vagyunk” kiállítását, s ezen olyan termékekre keresnek gyártókat, amelyek eddig gyakorta hiányoztak az üzletekből. Első alkalommal a múlt év áprilisában csatlakozott a ruházati kereskedelem 16 vállalata az iparcikk-kereskedők immár hat éve rendszeresen megrendezett „Vevők vagyunk” kiállításához. Ezt a bemutatót megtekintették a KGST-országok kereskedelmi vállalatainak itt-tar tűzkődé képviselői is, s az eredmény: 400 ezer rubel értékű divatcikk gyártatását, illetve kooperációs termeltetését vállalták. Ezek a termékek a közeljövőén kerülnek a magyar üzletekbe. A múlt évi kiállításon a hazai gyártókkal még rsera sikerült megállapodást kötnie a kereskedelem- íjék. Ezúttal a rövidáru-, textil-^ konfekció- és cipőkercsfcedelem 20 vállalata állítja Iá a hiánycikknek számító termékeket, s ezek részletes leírásával katalógus is készül. A „Vevők vagyunk” kiállításra most a hazai texts:!-,, konfekció- és cipőipari vállalatokat, szövetkezeteket, valamint a magánkástóart hívják meg. A ruházati kereskedelem azt tervezi, hogy ezentúl évente két alkalommal rendezik meg a kiállítást, az egyiken a tavasai-nyári, a másikon pedig az őszi-téli hiánycikkekre kívánnak gyártót keresni. Emlékezés egy magyar partizánlányra Hatvanesztendős lenne ma január 12-én Nagy (Kiéin) Ilona, ha negyven esztendővel ezelőtt a boszniai harcok idején nem gyilkolják meg a fasiszták. Olaszliszkán született, apja pék volt. Pesten lett varrónő, itt ismerkedett meg a munkásmozgalommal is. Tizenhat esztendős koréiban lett tagja a szabós/akszervezetnek, illetve az ifjúsági csoportnak. Akkoriban az ifik a gödi Fészekbe jártak sportolni, szemináriumot hallgatná. Kirándultak, s közben beszélgettek. Tudták-e, vagy sem, de a patrónusuk rendszerint egy- egy illegális kommunista volt. így lett azután szinte törvényszerű, hogy a szabó ifik is részt vettek az 1341/42-es antifasiszta tüntetéseken. Az illegális kommunista pártot nagy mértékben gyengítette az 1942-es lebukási hullám. A hétszóz letartóztatott helyére új emberek álltak, bizonyítván, hogy a rendőrségnek nem sikerült megbénítania a kommunista pártot. így lett Klein Ilona illegális lapterjesztő, röpcédulaszóró és jel- szóíestő. Nehéz, veszélyes munka volt ez, senkiinek sem volt szabad sejteni, hogy hol, merre járnak, mit terveznek és tesznek éjszakai akcióik során. így érkezett el 1943 nyara. A párttól azt az utasítást kapták, hogy várjanak türelmesen, míg felső kapcsolatuk jelentkezik, addig semmilyen akciót ne hajtsanak végre. Klein Ilona és barátai azonban nem tudtak tehetetlenül várni. Akkor már kapcsolat ■ ban álltak a jugoszláv kommunistákkal. Innen már csak szfctvewés kérdése ucíé, hogy hogyan és mikor jutnak el Jugoszláviába, az ottani Petőfi zászlóaljba. Megkezdődött a legmegbízhatóbbak kiválogatása és a felkészülés, 1943 január 30-án indult el a csoport a határon túlra. Tizenegyen voltok, hat lány és öt fiú. Név szerint: Cigler Klára, Nagy (Klein) Ilona, Pál Klára, Vass Jolán, Vass Gitta, Tipold Katalin, Berán Iván, Fehér Sándor, Hengl Lajos, Hegedűs Pál és Vári József. Úgy tervezték, hogy amint arra módjuk lesz hazatérnek és újra itthon harcolnak majd a fasizmus ellen. A Petőfi zászlóaljat csak több hónappal később érték el, majd egy hónap múlton más alakulathoz kerülitek, hazatérni pedig nem lehetett ans eres német hatänräet miatti így a tizenegy magyar fiatol a továbbiakban is a boszniai partizánok oldalán harcolt. 1944 elején a német Balkán hadsereg megindította a 7. offenzívat. A tavaszi boszniai visszavonulásban Nagy (Klein) Ilona két szerb partizánnal ment felderítésbe tűzharcba kerültek a németekkel. A magyar lány — miközben halálosan sebesült parancsnokán igyekezett segíteni —, maga is három lövést kapott. A németek mindkettőjüket megkínozták, megcsonkították, majd sorsukra hagyták őket. A partisánegység már csak holttestüket találta meg a harc helyén. Nagy (Klein) Ilonát 1944 áprilisában a jugoszláviai Rácsán temették el. Húsaesaten- dőis volt. endreffaltfiok — Ha tömören kéne jellemezni az 1983-as esztendőt, mit mondana róla? — Borzalmasan nehéz év volt. Majdnem olyan, mint az 1976-os egyesülés időszaka. Igaz, egészen más jellegű gondokkal kellett meg- küzdenünk. JÖVEDELMEZŐ ÚJDONSÁGOK — Végül is sikerült? — Minden tekintetben valóra váltottuk célkitűzéseinket. Az endrefalvi termelőszövetkezet irodájában beszélgetünk Farkas János elnökkel és Baksa Sándorral, a közös gazdaság állattenyésztési ágazatvezetőjével. Közben jönnek-mennek a nagyüzem vezetői, ami nem is csoda, hiszen a zárszámadást megelőző napokat, heteket mindenütt a nagy nyüzsgés jellemzi a mező- gazdaságban. — Alaptevékenységünk valamennyi ágazata ■— az erdészet kivételével — megállta a helyét. A most már harmadik csapadékszegény év ellenére is jó hozamokat takarítottunk be gabonából és cukorrépából is. Egyedül a takarmánytermesztésben akad javítanivaló. — Több változás történt az állattenyésztésben is — mondja Baksa Sándor, tód „civilben” az ország legjobb kettesfogat-hajtói közé tartozik. — Átmeneti évet zártunk a szarvasmarha-tenyésztésben, ugyanis megszűnt a tejtermelés és átálltunk a hústermelésre. Megkezdtük a marhahizlalást, sőt már útnak is indítottuk az első exportszállítmányt. Az idén száz hízómarhát szeretnénk értékesíteni, a következő években pedig a tehénlétszámot is növeljük. — Az endrefaM termelőszövetkezet a megye legnagyobb juhtenyésztő gazdaságainak egyike. Hogy zárt ez az ágazat? — Ebben is minőségi változás következett be. A magas szintű szakmai munka eredményeként kiérdemelte juhtenyésztésünk a törzstenyészet címet, s ez anyagi- , lag is nagy előnyökkel jár. Nyolcszázas fésűs merinó törzsállományunkból származó tenyészállatok pedig hozzájárulhatnak a megye juhtenyésztésének föllendítéséhez. Az endrefalviak egyébként mintegy 5—6 millióval nagyobb bevételt értek el, mint tervezték, s hat és fél millióra tervezett nyereségüket is jócskán túlteljesítik. Igaz, erről csak any- nyit mondanak — nagy titokzatosan — hétmilliónál biztos több lesz... Mindebben nagy szerepe van — a szakmai hozzáér tésen kívül — a gyümölcsöző ipari tevékenységnek. — A múlt év abban is eltér az előzőektől — folytatja Farkas János, hogy először haladta meg az ipa ri és szolgáltató tevékenységünk a mezőgazdasági árbevételét. Legeredményesebben gumi- és vákuumüzemünk működött, s ez nagymértékben a Dunaplast Gu mi- és Műanyagipari Szövetkezettel való sokoldalú, eredményes kapcsolatunknak köszönhető. A 12 milliós árbevételi tervünket 17 millióra teljesitettük, s ha figyelembe vesszük, hogy mindössze májustól dolgozunk, teljes kapacitással, ez: nem kis teljesítmény. Ez— évre 20 milliós tervet tűztünk ki magunk elé. NEM EGY ÉV EREDMÉNYE Az endrefalviak építőbrigádja cserébe jelentős segítséget nyújt a Dunaplast- nak létesítményei felújításában, korszerűsítésében, bővítésében. — A következő hetekben új termékek gyártását kezdjük meg. Az építőiparnak készítünk burkolásra alkalmas műanyag lapokat. Ezenkívül a MAGÉV-nek gyártunk gumilapokat és a Duna Csokoládégyárnak vákuumbetéteket. Az előbb mér említett univerzális építőbrigád — ugyanis a rragyüaem meliorációs munkálatainak jelentős részét is ők végezték — jelenleg Szilvásváradon serénykedik, ahol több — műemlék jellegi! — épület felújításán dolgoznak. S ez ugyebár ismét csak magas szintű szakmai hozzáértésre utal. A múlt évben ösz- szesen mintegy 18 millió forintot érő munkát végeztek budapesti kollégáikkal együtt, akik ugyancsak mű- emlékjeHegű létesítmények igényes munkálatain tevékenykednek. — A meüoráciő befejeztével mintegy 300 hektárral nőtt a szántóterületünk, s ennek eredménye most valóban megmutatkozott. A kedvezőtlen időjárás ellenére tóért magas hozamok főként erre vezethetők vissza. Ez évre is bátran tervezhetünk a tavalyinál kétmillióval nagyobb bevételt a növénytermesztésben. Ügy vélem vannak még olyan tartalékaink, amelyeket mozgósítani tudunk a termelés érdekében. Az endrefalviak eredményes gazdálkodása a megye mezőgazdasága kellemes meglepetései közé tartozik. A vártnál nehezebb körülmények ellenére is a vártnál nagyobb nyereséggel zárni, nem lebecsülendő teljesítmény. Igaz, hogy ez nem is egy év, hanem több esztendő kemény, és következetes munkájának eredménye. Zilahy Tamás Befejeződött a szeggyári rekonstrukció Befejeződött a rekonstrukció, megkezdte az üzemszerű termelést a. Salgótarjáni Kohászati Üzemek megújult szegigyára. A zömmel csendes járású, modern szovjet gépekkel, valamint zárt rendszerű automata mérő-eso- magoló berendezéssel felszerelt üzem korábbi évi tizennyolcezer tonnás termelését már az idén huszonháromezer tonnára emelik. Ez a meaiy- nyiség nemcsak lehetővé teszi a szegimport megszüntetését, de űz erőből — a hazai igények kielégítés: után — akár exportra is futja. A gyét* vezetői kiegyensúlyozott ellátást ígérnek a választék szempontjából is. A következő hónapok feladaté lesz a gépi szer gezéshez szükséges szeghevederek és tárak gyártásának megoldása. A kétszázmillió forintos rekonstrukciót 1982-ben kezdték meg a Magyar Nemzeti Bank hiteltámogatásával. A szeggyártás — a régi gépeken — egy naoig sem szünetelt, a rekonstrukció tervezett időtartamát mégis legalább egy fél évvel lerövidítették. Rák«»« tofestí j ) WOCÄÄC —• W9JL jamór 12,, csütörtök 3
