Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-11 / 8. szám
Varsányi változások Eredményes évet tudhat maga mögött a varsányi termelőszövetkezet. Igaz ehhez — tán még többhöz is — megteremtették a lehetőséget az elmúlt években, így a várhatóan hétmillió forint körüli nyereség nem is olyan váratlan. Erről beszélgetünk a termelőszövetkezet két fiatal vezetőjével, Molnár Albert elnökkel és Bállá István termelési elnökhelyettessel. Jövedelmező növénytermesztés — Elsősorban a növénytermesztésünk az, amire azt mondhatjuk, megtette a magáét — pergeti vissza az elnök a tavalyi esztendőt. — Búzából az utóbbi évek legnagyobb hozamát takaríthattuk be. repcetermesztésben a megyében elsők lettünk és szépen hozott a napraforgó is. — Az elmúlt években sikerült kialakítanunk az adottságainknak legmegfelelőbb termelési szerkezetet — veszi át a szót az elnökhelyettes. — Megszüntettük a gazdaságtalanul termelő növények termesztését, mint például a dohány, a zöldség, a mustár, vagy a csillagfürt, ugyanakkor növeltük a napraforgó és a repce vetésterületét. Minden bizonnyal ennek is nagy szerepe volt abban, hogy Varsányban nyereségessé vált a múlt évben az alaptevékenység, ami nem volt eddig elmondható. Az intenzív takarmánytermesztéssel pedig újabb és újabb területek szabadulnak fel az árunövények — elsősorban gabonafélék — számára. S ami ugyancsak nem elhanyagolható, kedvezően befolyásolja az állattenyésztés gazdaságosságát is. Amin változtattok A mezőgazdasági tevékenységben bekövetkezett kedvező változásnak egyik elősegítője az a komplex meliorációs munka, amelyet néhány éve kezdtek el, s folytatnak a következő esztendőkben is. — Véleményem szerint, megyei viszonylatban is, az egyik leggyorsabban megtérülő beruházás .— vélekedik az elnök. — Itt nálunk három év alatt minden befektetett forint megtérült. Ez évi tervünk, hogy négymillió forintot fordítunk erre a célra, bár a gazdaság brigádja 6—7 milliót érő munka elvégzésére is kénes lenne. — Mi lesz a fölös kapacitással ? — Szívesen vállalunk 2—3 millió forint értékű megbízást bármelyik megyei mező- gazdasági nagyüzemtől. Ennek érdekében tárgyalunk és bízom benne, hogy nem eredménytelenül. i — Eddig 350 hektáron, a legértékesebb völgyfenéki területeken. fejeztük be a vízrendezést, s már 150 hektáron árunövényt termelünk a korábbi vizenyős rétek helyén. Nem egy újonnan kialakított szántónkon négy és fél tonna gabona termett a gaz helyett. Hogy ez mennyivel hozott többet a közösnek, azt nem nehéz kiszámítani, mert a dudva nemhogy a világpiacon nem kell senkinek, még a varsányi tehenek sem „vették be”. I A telepített intenzív gyepek füvét viszont kedvelik, csakúgy, mint a hybart. amit egykét esztendeje vetnek a nagyüzemben. — Elsősorban a megalapozott takarmánytermesztés teszi lehetővé, hogy az 1985 végére tervezett ötszázas tehén- létszámot már ez év végére elérjük. Ez mintegy 30 százalékos gyarapodást jelent. A későbbiekben a gazdaságosságtól függően növeljük a létszámot, mert területünk körülbelül hatszáz állat eltartására alkalmas. Amin változtatnak — Nem esett szó eddig az ipari tevékenységről. — Nem mintha titkolni akarnánk, de nem vagyunk különösebben elégedettek vele. A bérmunkával foglalkozó részlegek nem hozták a várt eredményt, részben rajtunk kívülálló okok miatt. Alváz- és üregvédelemmel, üzemanyag-beméréssel és motordi- agnosztlkával foglalkozó szolgáltatásaink sem tartoztak a jövedelmezőbbek közé. Ezeket elsősorban a mezőgazdaság erő- és munkagépeinek állagmegőrzésére, gazdaságosabb üzemeltetésére h'oztuk létre, de mindössze két nagyüzem tartott rá igényt, a ber- celi és a nógrádmegyeri termelőszövetkezet — Talán azért, mert hem a legegyszerűbb egy betakarítógépet a megye másik feléből idevontatni alvázvédelemre. — Nem is számítottunk erre. Szakembereink speciális gépkocsikkal a helyszínen is elvégezték a munkát. Azért a múlt idő, mert a varsányiak a tervek szerint a közeljövőben megszüntetik ezt a tevékenységet és helyette újabba, jövedelmezőbbe kezdenek. S ez érthető is. Fiatalokból álló jól képzett szakembergárda irányítja a termelőszövetkezetet, s ezt az adottságot éppen úgy ki kell használni, mint minden talpalatnyi termőföldet. Ennek jegyében készül a közös gazdaság idei terve és készülnek valamennyien arra, hogy az abban foglatiakat maradéktalanul végre is hajtsák. Zifahy Tamás Édesipari vállalatok számára bonbon termékek csomagolásához készít különféle műanyag betéteket az endrefalvi tsz pilinyi üzemága. Közel tizenöt változatban, évente tízmillió dobozt gyártanak, s emellett itt készül a Triton Szövetkezet által forgalmazott közkedvelt játék a „tallértál” is. Az üzem termékeihez havonta hat-hét tonna műanyag fóliát dolgoz fel. —barna1— Tél a mezőgazílaságban Hó nélkül telnek a napok az orsizág nagy részéin , s ennek nem örülnek a mezőgazdászok; egyfelől azért, ment az éjszakai hidegek védtelenül érik az őszi vetéseket, másfelől, mert már legalább 150 miilltrméter- nyi csapadék hiányzik a talajból. A múlt évi aszály hatását a földek azóta sem heverték ki, hiszen lényegében hónapok óta hiányzik a nagyobb rasdvesséígiutánpátlás, s eddig az igencsak várt téli csapadék is elmaradt- A zsenge fiaital növények az időjárás-változásokra érzékenyen reagálnak. A napos, enyhe idő mozgásba hozza anyagcseréjüket, és ilyenkor fejlődésnek indulnak. Ennek köszönhető, hoigy azokon a búzatáblákon is befejeződött a növények kelése és erősödése, amelyek az elmúlt év őszén a csapadékhiány miatt eléggé sivár, vigasztalan képet mutattak. Kuftiiráltabb idegenforgalmi körülményekre van szükség Versesif a vendégekért Beszélgetés Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkárral Az év végi ünnepek az utóbbi időben második idegenforgalmi szezonná léptek elő: ismét megteltek a szállodák külföldi vendégekkel és a hazai lakosság is szívesen utazott. Ezért megkértük Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkárt, válaszoljon néhány, a bel- és a külföldi turizmust érintő kérdésre. — Közismert, hogy az utóbbi két-három évben jelentősen bővült Magyarország fogadókapacitása. Vajon nőtt-e ennek arányában hazánk látogatottsága? — Az elmúlt év elején reménykedtünk abban, hogy a nemzetközi viszonyok enyhülnek, s hogy ez fellendíti az idegenforgalmat. Sajnos, a nemzetközi politikában egyáltalán nem az enyhülés jelei mutatkoznak, s a nyugati világban uralkodó recesszió sem serkentette az utazási kedvet. Ilyen körülmények között jó eredménynek tartom, hogy 10,3—10,4 millió külföldi vendégre számíthattunk az év végéig, ami 4—5 százalékos emelkedést jelent a tavalyihoz képest. Csaknem hét és fél millióan jöttek hozzánk a szocialista országokból, Jugoszláviát kivéve 13 százalékkal többen, mint egy évvel korábban. A tőkésországokból 2,9 millió vendéget fogadtunk, itt 7 százalékod a növekedés mértéke. Ugyanakkor az is tény, hogy a turisták átlagos tartózkodási ideje csökkent, és vendégeink inkább az olcsóbb szolgáltatásokat vették igénybe. Ez voltaképpen természetes következménye annak, hogy a tőkésországokból hozzánk látogató rétegek élet- körülményei megnehezedtek. — Ez azt jelenti, hogy nem tudtuk kellőképpen kihasználni az új, többségében magas besorolású szállodákat? — Az idegenforgalmi értékekben eleve gazdag főváros vonzerejét csak növelte, hogy olyan szállodákkal várja vendégeit, amilyen a Fórum, az Atrium Hyatt, a Novotel vagy a Penta. Azt is mondhatom, hogy ezek az új létesítmények új vendégkört is vonzanak hozzánk, méghozzá fizetőképes, jómódú vendégkört. Kihasználtságukkal nem lehetünk elégedetlenek, az megfelel a várakozásoknak és a realitásoknak. — Mely szocialista országokból érkezett hozzánk a legtöbb vendég? — Különösen a lengyel, kisebb mértékben a csehszlovákiai turisták száma nőtt. Általában azt mondhatom, hogy szocialista idegenforgalmunk tervszerűen alakult, vagyis nem lépte át azt a határt, amelyét befogadóképességünk lehetővé tesz. Ezzel emlékeztetni kívánok azokra az esztendőkre, amikor turisták ezrei,' tízezrei kényszerültek vadkempinge- zésre, vagy verték fel sátraikat balatoni üdülők kertjeiben. Most arra törekedtünk, hogy mindenkit, aki hozzánk érkezik, jó házigazda módjára, kulturáltan el tudjunk látni szállással, étkezéssel, nem utolsó sorban pedig jó programmal, kirándulási, szórakozási, művelődési lehetőséggel. Ez nagyjából sikerült. — Hogyan alakultak a magyar lakosság utazásai? — A hazai lakosság idegenforgalmi keresletében két tendencia figyelhető meg. Az egyik a külföldi utazások számának növekedése, ami a szocialista, s a nem szocialista országokba irányuló utakra egyaránt jellemző. A másik, hogy a közlekedési költségek emelkedése miatt a belföldi turizmus, a hétvégi kirándulás iránti érdeklődése megcsappant. Az állampolgárok, ha már utaznak az országon belül, előnyben részesítik a lakhelyük közelében levő üdülőhelyeket, és inkább a hosszabb tartózkodást választják, mint a gyakori hétvégi kirándulásokat. — A takarékosságra kényszerülő türista számára különösen fontos, hogy megfelelő színvonalú szolgáltatásokat kapjon a pénzéért. Elégedett azokkal a szolgáltatásokkal, amelyeket a magyar utazási irodák, szállodavállalatok nyújtanak? — Nagyobb figyelmet keli fordítani ezekre a szolgáltatásokra, bővíteni szükséges a sportolási, a szórakozási lehetőségeket. Köztudott, hogy még mindig vannak olyan anomáliák a vendéglátóhelyeken, mint a figyelmetlenség, a durvaság a kiszolgálásban, csalás a számlázásban. A környezet tisztaságára, rendezettségére is jobban kell ügyelnünk, mert ezt a vendégek is megkövetelik, és nem jáír különösebb beruházásokkal. Vagyis a szolgáltatások színvonalát anyagi ráfordítások nélkül is javíthatjuk, és ezt el is várjuk mindazoktól, akik a vendégekkel közvetlenül érintkeznek. — Kormányhatározat intézkedik egyik legnagyobb idegenforgalmi kincsünk» a Balaton értékeinek megőrzéséről, a környék tehermentesítéséről. Mit tesznek ennek érdekében? — Az idegenforgalmi hivatalok, az utazási irodák úgy állítják össze ajánlataikat, hogy mind több vendéget vonzzanak az ország más, kevésbé ismert, üdülésre, sportolásra, szórakozásra alkalmas területeire. Ezeknek a tájaknak, amilyen például a Velencei-tó, a Dunakanyar, á Mátra és a Bükk, de még inkább az olyan kevésbé felfedezett helyeknek, mint az Őrség, a Tiszatáj, vagy Orfű, hogy csak néhány kiragadott példát említsek, nagyobb propagandát kell csinálni. Ugyanakkor persze ezeknek a he« lyeknek a vendégfogadó-képességét is növelni, javítani kell. Ez nem csupán a Belkereskedelmi Minisztérium vagy az Országos Idegenforgalmi Hivatal ügye, hanem a helyi államigazgatási és társadalmi szerveké is. — Segíthet ebben a magánszektor is? — Nem idegenkedünk tőlej sőt serkentjük ezt. A szálláslehetőségeket 15 magánkemping és mintegy 49 magán-í penzió bővíti, és ezek jó ré-' sze éppen azokon a vidékeken van, ahol lehet és szükséges a vendégforgalmat nö-j vélni. i — Ügy tartják, hogy az ország legnagyobb „szállodája" a fizetővendéglátás. November végén a Minisztertanács is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és módosította a korábbi ide vonatkozó rendeletet. Mi várható az új szabályozástól? — Mi nem azt kifogásol-’ tűk, hogy a szobatulajdonosok nem veszik igénybe a közvetítő hivatalokat, irodákat, bár, meg kell mondanom, hogy az ilyen üzleti szervek közbeiktatása anyagi és erkölcsi biztonságot jelent mind a vendégnek, mind a szobát kiadónak. Inkább arra törekedtünk, hogy minél többen működjenek közre a hazai és a külföldi vendégek fogadásában, de az így képződő jövedelmükből adózzanak isj Ezért döntött úgy a kormány, hogy az idei évtől fizetőven- déglátásnak minősül, és így egységes elbírálás alá tartozik a magánszemélyek lakásának, üdülőjének idegenforgalmi célú hasznosítása. A jövőben szobát, üdülőt túristáknak kiadni csak működési engedély birtokában lehet. Az engedéllyel rendelkezők a szálláshelyeket közvetlenül vagy idegenforgalmi szervezeten keresztül hasznosíthatják, az egységes adózási rendszer feltételei mellett. Az adó mértéke havi 100—400 forint szobánként, színvonalától, illetve földrajzi elhelyezkedésétől függően. A szobakiadót ezen felül más befizetési kötelezettség, tehát jövedelemadó nem terheli. A szerény mértékű adó, valamint az a lehetőség, hogy a szobakiadók kívánságra étkezést is nyújthatnak vendégeiknek, további szobatulajdonosokat is arra ösztönöz, hogy aktívan bekapcsolódjanak az idegenforgalomba. A magánerő bevonásával tehát tovább bővülhet az idegenforgalmi kínálat, és erősödhet a verseny a vendégért. Gál Zsuzsa Javulás Hányáson Oj termelési-gazdálkodási esztendő kezdődött néhány nappal ezelőtt a Nógrádi Szénbányáknál is. Az első napok termelése (még nem lehet meghatározó az éves teljesítése szempontjából, de nem mindegy, hogy többlettermeléssel, vagy lemaradással kez- dik-e az első napokat. A szén- termelés és elő váj ás eddigi alakulása kielégítőinek mondható. bár- a számok még keveset mondanak, mert a vállalat több mint 35 ezer tonna szenkésziettel rendelkezik. Az elszállított íermel- vényt tekintve a vállalatnál 87,1 százalékos az időarányos teljesítés. Legjobban Tiri- beseu alakult, ahol meghaladja a 125 százalékot. Az üzemeiknél jelentkező készleteket figyelembe véve csak Kény ás-akna nem éri el a száz százalékot. Ára Kárnyason is neménytfceltően emelkednek a fejtési teljesítmények, amire hagy szükség van, mert a napi 900 tonnás előírás teljesítése nem gyerekjáték. Tiri- besen a létszámhoz jobban alkalmazkodó terv túlteljesítése várható ebben a hónapban. Szórospa lakon és Ménikesen is rendelkezésre állnak a fejtések és remélhető, hogy a decemberihez hasonló kiemelkedő teljesítményeket produkálnak a bányászok. A fejtéseket tekintve íren ren.ényt- keltő a helyzet, főleg a két ti- nibasi, a két mér.kési és a 48. számú sízorospatafci fronton. Az elővájások változó képet mu topnak. Időarányosan Kanyáson 13, Ménkesen 11 méter a többlet, Szorospatakon' viszont 12 méter és T-iri- besen 10 méter lemaradás tapasztalható. Remélhető, hogy a kezdeti gondokat a két utóbbi üzemben is lefcüzddk, behozzák lemaradásukat, míg Kányásom és Ménikesen további előny szerzésére nyílik lehetőség. Új hegesztőanyaggal importmegtakarítás A korábbinál lényegesen'nagyobb élettartamot biztosító új hegesztőanyagot dolgozott ki a Vasipari Kutató és Fejlesztő Vállalat (Vaskút). A Rába mosonmagyaróvári mezőgazdasági gépgyárában a közelmúltban fejezték be az új hegesztőhuzalokkal készült ekevasak vizsgálatát és megállapították : éltartósságuk azonos a tőkés importhuzal- lal hegesztettekével, ugyanakkor a hazai huzalok termelési tulajdonságai előnyösebbek. A Vaskút-huzalokkal ugyanis a hegesztés termelékenysége —, mivel magas hegesztőáram mellett is jó a varrat forma - lódása —, nagyobb, s a hegesztőanyag vesztesége kisebb, így az anyagfelhasználás és az élőmunka/költség egyaránt csökken. A jövőben a hazai hegesztőhuzal felhasználáséval mintegy 300 ezer dollár értékű i mportmegtaikarí tás érhető ei az ekevasak gyár- iá sálban. Az új hegesztőanyag hasznosítására más területeken ugyancsak több lehetőség kínálkozik. Az előzetes vizsgálatok szerint például a he- gesztöhuzaiokkal ellátott boronatárcsák élének tartóssága két-háromszor nagyobb, mint a tőlkésimpoirtbó} beszerzett tárcsáké. Ez .további 5—000 ezer dollár import megfafaarí- tásáira nyújt lehetőséget. Az új technológiát alkalmazzák már egyes elhasználódott szerszámok felújításához is. A Vaskút és a rétsági Szovjet—Magyar Barátság Mgtsz hegesztőüzemet hozott létre, amelynek első közös munkája a Csepeli Vasmű hengereinek felújítása volt., Az eddigi eredmények itt is igazolták a várakozást: aíel-’ újított hengerek élettartama nagyobb, minit az újaké. További kísérletek folynak bányászati, téglaipari szerszámok élettartamának — felrakó hegesztéssel történő — nő* velősére, felújítására.
