Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-10 / 7. szám
J iX számadás klisztüdén A megye, legtöbb mezőgazdasági nagyüzemében nyugodt lelkiismerettel készülhetnek a közelgő zárszámadásokra. Nyugodtan, mert mindent megtettek azért hogy ebben az évben is a lehető legjobb ered- .ményt érjék el. Vannak persze — mint minden esztendőben — olyan nagyüzemek is, amelyekről ' ez nem mondható el, mert nem voltak képesek megbirkózni az egyre nehezebb feladatokkal. Változó szemlélet Összességében — az eddigiek ismeretében — a megye mezőgazdasága 1983-ben a legeredményesebb évet tudhatja maga mögött. Soha ilyen értéket nem állítottak elő a nagyüzemek és soha ilyen eredményes évet nem zártak. Ez látszólag mond csak ellent az esztendők óta állandóan szigorodó körülményeknek, mert éppen ezek ösztönözték arra a gazdaságokat, hogy minden követ megmozgassanak, amely a gazdaságos termelést elősegíti. Olyan új módszerek, eljárások technológiák honosodtak meg és terjedtek el megye- szerte — növénytermesztésben, állattenyésztésben, gépesítésben, ipari tevékenységben egyaránt — amelyek néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlenek voltak. Éppen azért, mert bebizonyosodott róluk, hogy a jelenlegi feltételek, piaci értékítételek, helyi adottságok között ezek alkalmazása hozhatja a lehető legjobb eredményeket. Mind jobban érvényesül a mezőgazdasági nagyüzemekben a közgazdasági szemlélet. Alig egy-két gazdaság akad, ahol még mindig a mennyiségé a termelésben a döntő szerep. Ez megmutatkozik az eredményességükben — pontosabban eredménytelenségükben — is. Sajnos, vannak még nagyüzemek, ahol ma is a napi gondok leküzdése okozza a legnagyobb fejfájást a jobb sorsra érdemes vezetőknek... Döntő az ember Mert 1983-ban is beigazolódott — talán a vártnál kíméletlenebből —, hogy a mezőgazdasági termelésben is a vezetés színvonala határozza meg a termelés, a gazdálkodás színvonalát. Ahol most a számadás előtt nehézségek, gondok jelentkeznek, nem a szárazság, nem a napsütés, nem a forgószél miatt keletkeztek. Egyetlen gabonafajta sem vallott kudarcot a megyében csapadékhiány miatt — ha a ho-; zamok itt-ott a vártnál kissé gyengébbek is lehettek — sehol nem csökkent az állatállomány létszáma és termelése sem, ahol egy kicsit nagyobb gondot fordítottak takarmányozásukra. És — ilyen is van — a megye egyetlen aszály sújtotta termelőszövetkezete több éves vegetálás után éppen most a természeti katasztrófa után állt talpra. Talán ez is segít abban, hogy mindenki, akinek bármi köze Van a mezőgazdasághoz, minden eredmény, vagy eredménytelenség mögött az embert keresse. A hozzáértést, az akaratot, a lelkiismeretességet. Ezek nélkül hiábavaló a legkorszerűbb technika, a szabályozók nyújtotta támogatás, a megyei hozzájárulás. A minap hallottam égy termelőszövetkezeti vezetőtől, hogy „meddő igyekezet a legjobb üzemanyagot és a legjobb kenőolajat tölteni egy olyan traktorokba, amelyik kerekek híján téglákra fölbakol- va áll, mert soha nem lesz képes még sík területen sem megtenni egy métert, nemhogy emelkedőn...” A mezőgazdasági nagyüzem mek döntő többségében nyugodt szívvel állhat az első számú vezető a tagság elé a következő hetekben. Eredményes közös munkáról, sikeres évről adhat számot a kollektívának. Talán szó lesz benne arról is, hogy hány millimé- ternyi esővel maradt adós 1S83, de arról minden bizonynyal, hogy lám megint a tervezettnél nagyobb nyereséggel zártunk. Sok helyütt — s ők a szerencsések —most talált egymásra a vezetés, másutt — s ez a szomorúbb — most hullott szét. Sok gazdaságban sikerült megteremteni a dolgozók, vezetők érdekeltségét — s ez a jó — néhány helyen azonban — s ez a rossz —• még .mindig nem érzékelik kellően a nehezebb gazdasági helyzetet. Legfeljebb most a saját bőrükön... Van néhány termelőszövetkezeti elnök'— s ezt közülük az egyik mondta — akinek most szívesen lennének a bőrében. „Év közben ezt senki nem mondta. Eddig senki nem irigyelt, hogy tizennégy órát dolgozom naponta. Azért sem, hogy három olyan vezetőtársam van, akikből ugyanolyan elnök lehetne, mint én.” Van olyan vezető is, akinek bizony kínos lesz szembenézni esetleg többszáz fős kollektívájával a számadás idején. Kínos lesz, mert értelmüket vesztették a tavalyi tervek, üressé váltak az ígéretek és üres a kassza is. Számadás és tanulságok A számadás egyúttal ä tanulságok levonásának időszaka is. S ebben mindenkinek van feladata, még ott is ahol jól mentek a dolgok. Talán abban mindenki egyetért, hogy olyan jól azért sehol sem ment, hogy annál jobban már nem is mehetne. Idén —• 1984-ben — erre kell megoldást találni. Ügy, hogy egy év múlva mindenki a saját bőrében érezze magát a legjobban.^ Zílahy Tamás ! Hatékonyabb módszerek az árellenőrzésben Ä minap azzal keresett meg egy kollégám, ugyan nézzek már utána, miért adja az egyik bőit hatvan forinttal drágábban aat a műanyag varródobozt, amely mindenütt másutt olcsóbb. Ugyanez a kollégám zokszó nélkül fogadta a központi áremelések sorát, a 'bénáimtól a kenyérig vaiiameninyit. Az a hatvan forint, amivei egy igazam nem fontos, I nem is gyakran szükséges áru megvásárlásaikor meg akarták terhetai, a.z felháborította, de legalábbis irritálta. Azt hiszem, ez a magatartás jellemző szinte mindamnyiunkra, Az ilyen hatvaniorin/tos — vagy akár egykét forintos — önkényes áremelések természetesen csali a szabad árformába tartozó áruk körében fordulhatnak elő, de manapság mór a fogyasztási cikkek mintegy fele ebibe a kategóriába tartoziik. Márpedig a szabad árak ezért szabadok, hogy a vállalatok legjobb belátásuk szerint változtassanak rajtuk, befolyásolván ezzel a termelési kedvet egyfelől, a keresletet másfelől. Hozzáértőbb revizorokat A haitár tehát a csäfflaigos égi? Szó sincs róla: a szabad' árak képzésének is megvaa- miaík a — hihetetleníM bonyolult — szabályai. Termelő és kereskedelmi vállalatok, szolgáltató szövetkezetek tucatját vonták és vonják felelősségre, ha kiderül,, hogy ezeket a szabályokat megsértik. Ha káderül... Mert Ilyen ügyekben tellép- ná, szabálysértési eljárást, netán gazdasági bírság kiszabását kezdeményezni csak atz ár- hiaitóségotonaik van jogúik. És míg mintegy 230 ezer az olyan gazdálkodó egységeknek a száma, amelyek a termelői, a nagykereskedelmi és a fogyasztói árait képezik, addig az országban összesen 1360 árellenőr, árszakértő működik. Jó, ha egy-egy gazdálkodó egység ármunkájának ellenőrzésére úgy háromévente sort tudnak keríteni. Persze nem tehet miniden áirlkailkuíátor mellé áreltanőrt állítani, die lehet az ánefltanőr- aések hatékonyságát javítani Lebet, sőt, kell is: erről a Minisztertanács hozott a közelmúltban határozatot. A tehetséges tennivalókat az Országos Anyag- és Árhivaitalbam három nagy csoportba sorolják. Az első és legfontosabb az, hogy az áme®^ tenorok a korábbinál jobban értsék a dolgraé kát. Mert bár az előbb azt ámítottuk, hogy 1360 árszakértő foglalkozik az ellenőrzéssel, vallójában az ilyen munkát inéigzők többsége nem igazán szakértő, nem képesített revizor. Áz árhiyátai az alkalmazáséiban állító 17 revizorral és külső árszakértők bevonásával évente alig 400 átfogó ellenőrzés elvégzésére képes. Más országos hatáskörű szervek, minisztériumok ennél is kisebb létszámmal folytatják a revízióikat —, még magas szakmai színvonalon. A megyei, a városi és a községi takácsoknál viszont, minél lejjebb megyünk ebben a hierarch iában, annál kisebb á képesített áneűitenőrök aránya. Akadt olyan közsó-; igi tanács, ahol az amyaikönyweizető végezte az áreliler.örzéseket is; aligha kell ecsetelni, milyen, szakértelemmel. A teendő nyilván vas ló: az árellenőrzéssed foglalkozók képzése, szakképesítése, illetve továbbképzése. Ahol árbiztos ügye! a rendre Ez ugyanúgy folyamatban van, mint a mái soddk faladat, az árellenőrzós centralizálása. Amint már utaltunk rá, a helyi tanácsoknál eddig a különböző szakigazgatási szervek — tehát például az ipari osztály, a keneslkedeil- má osztály — munkatársai látták el az árellenőrzést egyéb feladataik mellett. Most arra törekszenek, hogy a tanácsaiknál centralizált, ütőképes szervezet jöjjön létre, amely az áreltenőrzésne speoiaüizállódík. Ez egyúttal kiziárja azt az esetleges szakmai elfogultságot is, amellyel mondjuk az ipari osztály munkatársa élhet, amikor vafaméLyák tanácsi iparvállalat ármunkáját bánállja felül. Végül a harmadik teendő az eileiniőnzések szigorítása, anúmiek nyilvánvaló célja az elrettentés. Finomabban szólva a megelőzés. A követelmény az, hogy a szankciók álljanak arányban az árszabálytailanság súlyosságával! És az —, ami eddig ritkaság volt —, hogy ahol a felelősség személy szerint is felderíthető, ott a szankció ne csupán a vétkes gazdálkodó szervezetet, hanem a személyeket ia sújtsa. Az áirhaitóságoknak a &©ze®mú®tban máit voltak ilyen kezdeményezésied. Nyíregyházád például, ahol a Tempo szolgáltató szovetke^ zet sorozatosan megsértette az árfcialekíitás^ ra és az áralkalmazásra vonatkozó előírásod kát, és kétszeri, nagy összegű gazdasági bíirS sóg kiszabása sem volt elég hatásos, az idéd október elsejétől baitóségáiliag kiküldött ánbiz- tos ügyel a rendre. A Ramoviiltaál, ahol aa elektromos hőtárolós kályháikat imdioikoüiátla- nul drágán helyezték üzembe, személy szerint is felelősségre vonták aiz igazgatót és a vevőszolgálaiti főosztályvezetőt; velük szemben szabálysértési eljárás kezdeményezését javasolták az áreltenőrök, A szabad árnak is van határa Ilyen intézkedésekkel talán elérhető, hogy kevesebb gazdálkodó szervezetnél törekedjenek indokolatlanul magas árbevételire és hogy jobban tanulmányozzák —, merít valóban nehéz megtanulni — az árképzésre, az áralkalmazásra vonatkozó előírásokat. Mert a szabad árakat szabad ugyan emelni, de csak bizonyos koriatokig, bizonyos körülmények között. Sőt,1 csökkenteni is szabad, amint anra napi vásárlásaink aJkaiimáwail — például különböző kedvezményes vásárok, kiárusítások esetébe^ r— látunk is példáikat. Az árak bizonyos mozgását —, méghozzál mindkét irányban — igényli a gazdaság; az árváltozások, ha ésszerűek, jó irányba tere-- lik a termelést és a fogyasztást. Ez az alap-' vető célja az 1980 óta működő mai ármecha-* nizmnsmaik, amelynek funkcionálásáról egyebek között éppen az áneffienőrzésefc tepaszta-; latad révén tájékozódnak az ország gazdaság gi, politikai vezetői. Gál Zsuzsa J Elektrotechnikai kisérieti telep Ä közeljövőben létesítendő moszkvai kísérleti telepen a Szovjetunió és a KGST tagországainak negyven tudományos-kísérleti intézete egyesített erővel dolgozik majd szupravezető energetikai berendezés és szupravezető elektromos távvezeték létrehozásán. A kísérleti telepet a résztvevő országok közösen építik - fel a Moszkva folyó partján. A szupravezetés alkalmazásával lehetőség nyílik új típusú elektromos gépek és távvezetékek létrehozására. A krioturbógencrátorok súlya és mérete a régi berendezésekhez viszonyítva a felére csökkenhet. Ez azzal az előnnyel is jár, hogy csökkennek az erőművek gépházainak felépítésére fordított összegek. Még jelentősebb előnyök várhatók a szupravezető elektromos távvezetékek alkalmazásától. Egyetlen szupravezető kábel annyi energiát továbbíthat, amennyi egy Moszkva nagyságú óriási város szükséglete. Van még egy berendezés, amely — bár ma még csak mérnöki képzelet szülötte — az alacsony hőmérsékletek alkalmazásával megvalósítható. Ez a kriogén energiatároló. Ezeknek a „szupraakkumulá- toroknak” az alkalmazásával megoldható lenne napjaink egyik legégetőbb problémája: az elektromos energia tárolása az éjszakai órákban, amikor a fogyasztás kisebb. Az így tárolt energiát aztán felhasználhatnák a hálózatot igen megterhelő csúcsfogyasztás idején. Nyitott garázs, gázolaj és égő villany J Energiatakarékosság a vasútnál Dübörög az M 40-es mozdony motorja, gyorsan lopja a gép a távolságot. Ködös, párás az idő, úgyhogy Tremmer Ferenc, a vezető, beszélgetés közben csak. igen-igen ritkán fordul felém. Igaz, negyvenhét éves korára már huszonötödik esztendeje ül a mozdony nyergében, ismeri a pályát, mint a tenyerét, talán még becsukott szemmel is, de sohasem lehet tudni... — Iparvasúton vezettem először negyed százada gőzöst, a pásztó-mátraszőlősi mészkőbánya vonalon. De hogy az megszűnt, akkor kerültem igazán a MÁV-hoz. — Mi változott ennyi idő alatt? — Sok minden. Látja, új, korszerű gépeket kaptunk., modernizálódott a vasút is, s másabbak lettünk mi magunk is, korban is, fejben is. Másképp gondolkodunk, mint hajdanán. Érettebbek, megfontoltabbak, s gondosabbak vagyunk mindenben. — A gázolaj-takarékosságban is? — Persze1 Mert ne higgye, hogy ez a takarékosság szó csak mostanában divat. A gőzösön is kellett spórolni a szénnel, s amit nem kellett felhasználni, azért jutalékot kaptunk. így van ez most is. Csak hát a különbség lényegesen nagyobb, hiszen jó párszor annyiba kerül egy liter gázolaj, mint egy kiló szén. — Mennyit fogyaszt az M 40-es? — Nézzél A tartályba kétezer liter fér, s ez 3—400 kilométerre elegendő. Persze a kévés, vagy a több fogyasztásnak rengeteg összetevője van. Legelső természetesen a gép műszaki állapota, úgyhogy nagyon sok múlik a szerelőkön, mert mi legföljebb csak az elfolyást tudjuk befolyásolni. Aztán itt vannak a terepviszonyok. Egyértelmű, hogy ha Somoskőújfaluba megyek, sokkal jobban megcsappan a tartályban lévő üzemanyag, mintha az Alföldön szaladgálnék. Aztán sok múlik. a szolgálaton is. Ha késésben vagyunk, világos, -hogy jobban oda kell „rántani” az embernek, a felgyorsítás meg eszi a motalkót. Ugyanez van akkor is, ha indokolatlanul pirosra állítják a jelzőt, vagy a térközben megállítanak. Mert ez a masina álló helyzetben egy óra alatt megeszik 16—18 liter üzemanyagot. — Sokan meg is jegyezték, hogy gyakorta órákon át dü- börögtetik a motort egyhelyben. — Ez így van, különösen télen. Például, egy személy- szerelvény felfűtése beletelik másfél-két órába is. Ha meg lekapcsolnak, s nem tudoni mi lesz, mikor lesz a következő feladat, inkább járatjuk a motort, mert a hidegben „lefagy” a dízel. Akkor már inkább tíz-húsz liter gázolaj mint egy-két órás kiesés. Salgótarján-külsőn meg nyitott a garázs, szóval a leállással több a kár, mint a haszon. — Ezek szerint nem is igen tudnak takarékoskodni? — De, még ezek ellenére is. Ezt negyedévenként értékelik. Volt már, hogy ennyi időre . 1200 forintot kaptam, igaz, úgy is, hogy csak 3—400- at. Szóval, nekünk sem mindegy. Az M 40-és a reggeli személyvonattal Hatvan falé dübörög. Salgótarján-külsőn mesélem a mozdonyvezetővel történt beszélgetésünket Deák Jánosnak, az állomásfönök forgalmi helyettesének. — Igaza volt Tremmer Ferencnek •— erősíti meg —, amikor az üzemanyag-takarékosság egyik tényezőjének a precíz szolgálatellátást is besorolta, hiszen a fogyasztást korszerű menettel lehet szabályozni. Feltétlenül szükséges az érkezés és az indulási idők szigorúan pontos betartása, mert akkor nemcsak a mozdonyvezető, hanem az utas is jól jár. De ha már az energiatakarékosságnál tartunk, ne csak a mozdonyokkal foglalkozzunk, mert az állomásoknak is megvan a maguk anyag- és energiatakarékossági feladatuk. — A múlt évben — veszi át a szót Takács Istvánná, az anyagellátás vezetője, — korszerű gazdálkodással csaknem 250 ezer forintot sikerült megtakarítanunk. Különösen jelentős, hogy ennek 35—40 százalékát az energia: a fűtőolaj, a szén, a villany és a petróleum tette ki. Ez jelentős eredmény, de a számokat még szebbé lehetne tenni. Elég sok ember még mindig nemtörődöm, hanyag, voll úgy — csak kis példa —, hogy erősen sütött a nap, s fel kellett szólni a laktanyába, hogy kapcsolják le a villanyokat. Sajnos, sok olyan dolgot véghezvisznek, amit odahaza biztosan nem tennének meg. Egy kis „tudati kozmetikázás” még sok emberünkre ráférne, mert a célunk idén is a minél kevesebb költségfelhasználás. Hát, így van ez a vasútnál. Karácsony György Szalagok ellenőre Folyamatosan ellenőrzik a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szalagedzőjébcn a termékek minőségét. A különféle íeiíile- teken alkalmazható edzett szalagok gyártásában és meózá- sában vesz részt — képünkön — Galovics Sándorné.- kj —; MŐGRÁD — 1984. január 10., kedd 3
