Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-28 / 23. szám
Egyéves a pszichológiai laboratórium Egy éve működik pszichológiai laboratórium a salgótarjáni síküveggyárban. Az eltelt hónapokban kialakult a működési Rendszere, beépült a gyár életébe. Űj, korszerű műszerekkel, szerelték fel és a műszerezettség jelenleg mintegy 70 százalékosnak mondható. Az újabbak beszerzését folyamatosan végzik. Zichy Béla budapesti pszichológus hetente három napot tartózkodik a gyárban. Munkáját két állandó asszisztens segíti. 'A laboratórium tevékenységének célja a személyzeti munka tudományosabbá tétele, különböző olyan felmérések végzése, amelyek emberi eredetű problémákra világítanak rá. Az eddigi felmérések alapján javaslatokat tettek és a vezetés ennek nyomán intézkedett is. Felmérték tpbb kollektívában, hogy ki melyik csoportban tud produkálni a legtöbbet, ki kivel tud jól egvüttműködni. A kezdeti eredmények biztatóak és azt tervezik, hogy főállású pszichológust állítanak munkába a közeljövőben. TA népzene hirdetői Családi együttes A Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosában, Minszkben és más városokban a plakátokon gyakran szerepel a Maiisi család együttes neve. Az együttes évről évre népszerűbb. Mali- siék Zabijaki falucskában élnek. Nemzedékről nemzedékre öröklődik a családban a népzene iránti szeretet. A gyermekek kicsi koruktól kezdve énekelnek népdalokat és játszanak népi hangszereken. A család műsorán belorusz, ukrán és orosz népdalok szerepelnek. Szása és édesapja gépkocsi- vezető, Nyikolaj a falusi művelődési ház módszertani előadója, Vlagyimir, a belorusz állami konzervatórium negyedéves hallgatója, Jura második osztályos tanuló. Nyikolaj felesége, Marina is az együttes tagja. Nincs olyan ünnepség a faluban, ahová ne hívnák őket, hiszen a zenét, a dalt mindenki szereti. Téli esték — falun Pereg a tévében a Lány a levesemben című tizennégy esztendeje készült angol produkció, s főhőse, a népszerű tévériporter ugyancsak kutyaszorítóba került. Félannyi idős kedvese a tengervíz habjai közt lelopja róla a fürdőnadrágot, leereszti a gumimatracot és még több ehhez hasonló stiklit követ el. Nem bosszúból — játékos fiatalságból. Amikor hősünk megelégelte a gyermeki játszadozást, kioktat szelíden: Akit milliók kívánnak látni, nem hagyhatja cserben azokat. Közben reméli, hogy a leány méltányolja kiszabadulási szándékát a kelepcéből.* Hősünk, Peter Sell firs anigol színész cserben hagyta a rá kíváncsiakat. Túlságosan korán, 1980 júliusának végén. Hetek óta megy a televízióban egy sorozat, amelynek ő a főszereplője. Nem remekművek alkotják a programot, de olyan alkotások, amelyeket különösebben nem kell szégyellniük a létrehozóknak: kellő szakmai felkészültségről, művészi érzékről tanúskodnak, s helyenként igen szellemesen -szórakoztatnak. A néző kellemes közérzete elsősorban azonban nem a rendező1 zsenialitásának, a képek, a díszletek, jelmezek szépségének szól — egy kitűnő színész zsongítja el szemlélőit, Peter Sellers. Kicsoda ez a színész? A lexikonok szerint valójában Henry -Richardnak hívták, ez azonban túlságosan köznapi volt a színészi A fiatalabb korosztály tagjait a téli falusi estékről faggatva, ritkán 1.allhat az ember így kezdett mondatokat: „Tollfosztás... szertartásos kukoricamorzso- lás...” Az egykor oly jellegzetes és általános tevékenység már a múltté, az idők változásával együtt a falu képéhez annyira hozzá tartozó hagyományos foglalatosság is elenyészik. Az egykor magasra vetett ágy vastag dunyhája helyett könnyen mosható huzatba bújtatott paplan sok helyütt a takaró, kisebb lett hét a fosztott toll becsülete is. Néhány idősebb asszony ragaszkodik még a hagyományokhoz, a féltucatnyi libáról tépett tollat azonban elrendezik egy kurta délután, A jó sok gazd- asszonyi türelmet kívánó mákos kukorica főzésével nem is igen bíbelődnek már, a fosztok kínálására megteszi a vegyesboltban vásárolt, mutatós dobozokba csomagolt különféle linzer- és teasütemény Is. A konyhaajtó előtt nem settenkednek a pajkos suhan- cok sem, hogy gyors röptű verebet engedjenek a tollpihe közé — a visító zó lányok bosszantására. Merthogy lányok sincsenek ma már a külsőségeit vesztett fosztóban. Az egykori jeles események közül talán csak a diszótor a régi. S, ha a hízók nem is nagyobbak, az egykor voltnál jóval gyakrabban gyújtják be az üstöket. A gyomor ugyanis nagy úr, az egy-két-három hízó vágásához pedig a lehetőség, 'a tehetség is megadatik. Hogy régi lenne a disznótor? Aligha. Füles kosárral a karjukon nem zörgetik már az. ajtót vacsora közben a ba- kuszok, hogy jó kedvet kerekítő mókázásuk jutalmául rakott kosárral távozzanak. A gőzölgő húsleves, a tormás hús, a töltött káposzta, a sült hurka és kolbász mellől másfajta mutatványt néz a vacsoráié rokonság. Fél szemmel és fél füllel a televíziót figyeli, le ne maradjon e kusza világ valamely fontos eseményéről. S amikor a karcos bor elúsztatja a zsíros falatokat, egy szó nem sok, de annyi sem esik érvényesülésre. Pályafutását a rádióban és a televízióban kezdte, hírességek parodizálójaként. Huszonöt éves korában, 1950-ben lépett először színpadra, egy év múlva filmszerepet kap. Több alakítását emlegetik az élen, többek között az általunk is láthatott Betörő az albérlőm egyik bűnözőjét, a Topáz úr címszea vetésforgóról — ellenben intenzíven politizál a tort ülő szomszédság-rokonság. Mi mást, ha nem az idők változását jelezné a minapi kérés is: „Kihozhatnád Tarjánból a színes diáinkat. Szombaton vágunk, itt lesznek a gyerekek, jól elszórakoanánk az új felvételekkel.” A világ dolgairól szót váltani sok embernek egyébként is csaknem egyedüli alkalom a disznótor. Öreg este van, amikor a távoli városokból befut a munkásokat szállító szerződéses autóbuszjárat. A megálló a kocsma előtt, a féldeci vagy az üveg sor után pedig igyekezni kell haza. Várja az eleséget a fizetéskiegészítésként leszerződött nvúlsereg. Ellátásuk után pedig ideje pihenni, mert a reggeli világosság már igencsak messze éri az újra útnak indult autóbusz utasait. S ha a téli falu megváltozott szokásait vesszük sorra, alább hagyott a zárszámadások egykori láza is. A téesz számvetése az egész falu helyett immár csak keveseket érint, s a rendszeres havi jövedelem kissé megkoptatta a zárszámadás ünnepi fényét. Faluhelyen azonban manapság is a tél a társas összejövetelek, a közösségi fórumok ideje. Ilyenkor aktivizálódik a népfrontbizottság, egyéb szervezeteikről nem is beszélve. A közelmúltban, a tanácstagi beszámolók idején felpezsdült a falusi közélet is, aztán újabb zsongás várható, kis pauza után a falugyűlések és a szövetkezeti részközgyűlések idején. Népszerűek, igen sok ember által látogatottak ezek a fórumok. A lakóhely és a közösség dolgai iránti fogékonyság azonban csak az egyik magyarázata a népszerűségnek, van sokkal prózaibb ok is. Az ember természeténél fogva igényű az együttlétet és a társaságot, faluhelyen pedig sokszor a GYŰLÉS a program. Az esemény. Ahová el kell menni, hogy legyen valami változatosság, hogy ki lehessen szakadni a mindennapok egyhangúságából. A népművelők • a megmondhatói, hogy az ő naptáruk sokkal rövi- debb az esztendőnél, programjuk összeállításakor elsősorban csak az őszi és a téli hónapokra gondolhatnak. Természetesen csak ott. ahol a köz művelésének van gazdája. A kistelepülések jó néhánya „mostohagyerek”, nem terjed (nem terjedhet) ki rá a körzeti művelődési házban dolgozó egy szem népművelő figyelme. S ha az ütött-kopott egykori művelődési házban vagy a KISZ-he- lyiségben néhány fiatal egykét színesen villogó lámpa mellett bekapcsolja a magnót, akkor az már esemény, öntevékeny diszkó. Nem véletlen, hanem a sajátosságokhoz való alkalmazkodás, hogy ilyenkorra időzítik a mezőgazdasági könyvhónapot. Megkockáztatom azonban, hogy a szép elképzelést nagyobb körültekintéssel lehetne aprópénzre váltani; az egy-másfél tucat embert érintő ankétok és találkozók mellett a falun élő emberek túlnyomó többségét is az események körébe kellene vonni. Azokat, akik tudomást sem vesznek a tényről — vagy csak az újságban olvassák a hírt: könyvüranep van a falvakban. Az érintett — és főleg érdekelt — embereket azonban nem kell kötéllel fogni az ilyen eseményekre. A téli falusi estékhez hozzátartozik — egyre jobban anyagias világunkban — a szép számmal működő, termelésre szövetkezett szakcsoportok készülődése: mibe fogjanak tavasszal. Az eszmecsere és a szakiroda- lom nem kevesebbet szolgál, mint a most előkészítendő szerződések majdani maradéktalan teljesítését. Saját maguk gyarapodására, ugyanakkor a nagyobb közösség érdekeit, kifogástalanabb ellátását is szolgálva. S ha ez sikerül, akkor az eredményt a felkészüléssel, a tédS estéken alapozták meg. Kelemen Gábor vetséges és szármivaló, ijesztő és beijedt, meghunyászkodó és hősködő egyszerre. Valósággal belebújik a figurába, átéli azt. Vagyis nem magára, hanem saját magát húzza bele a szerepbe. így lehet egyazon filmen belül „rettenthetetlen” angol tábornok, félelmetes, de ostoba Führer (Puha ágyak, kemény SELLERS-SOROZAT A TÉVÉBEN GUMIEMBER repéét, a Csak ketten játsz- hatják könyvtárosáét, Az or. dító egér hármas szerepéét. Dicsérik humorát, átváltozókészségét, jellemábrázoló tehetségét. Igazat írnak-e a lexikonok, az elemző munkák? A korábban és a sorozatban látott filmek alapján mondhatjuk: Peter Sellers valóban remek színész. Érti a mesterségét, a színészetet. Egy-egy figura megalkotásában rendkívül összetett. NeNÖGRAD - 1984. január 28., wombat csaták), így lehet imádott nagyhercegnő és szerelmes hadvezér (Az ordító egér). Ezért tudja olyan érzékletesen megformálni a nagy kalandra éhes kis könyvtárost (Csak ketten játszatják), a nőhóditó tévésztárt (Lány a levesemben). S ha elgondolkodunk alakján, észre kell vennünk: az általa játszott figurák furán nevetségesek, mulattatóak, mindig van bennük valami méltóság, kesernyés szomorúság, megaragadó elesettség. így aztán még akkor is részvétet kelt nézőjében, amikor nem egészen tiszta embert formál, Peter Sellers igazi down, vérbeli jellemszínész. Hálásak lehetünk a televíziónak, hogy erre ráirányította figyelmünket. Mesélik, annyira sokszínű volt, annyira el tudta változtatni a hangját, hogy sokszor a kollégái sem ismerték fel. Egyetlen figurát sem játszott ugyanazon a hangon. S hogy ebből mi igaz, mi nem, azt nem tudhatjuk meg. A magyar szinkron ugyanis egy- egy filmen belül minden szerepét ugyanazzal a színésszel mondatta, s bizony mi, nézők ezt felismertük. Különben sem tudjuk, Peter Sel- lersnek milyen a hangja, hogyan beszél. Televíziónk mindent szinkronizál. Ismerte-e önmagáit a nagy alakoskodó ? Liv Ullman, a norvég filmsztár nyilatkozta nemrégiben az olasz Arnica című lapnak, hogy nem, s elmesélt egy történetet. Egyszer együtt ebédeltek, s a mókás színész több figurát bemutatott; hogyan eszik például egy angol gentleman, egy vidám amerikai és a többi... Ezután kérdezte meg a színésznő Peter Sellerst,.ő milyen, s a színésznek erről fogalma sem volt. Talán egy csomó szerep vagyok — felelte. Ki volt hát Peter Sellers? Csak ismételhetjük: vérbeli komédiás. Akiben Schiller gondolatával élve — a játék a szépség létrehozására irányuló sajátos emberi ösztönként dolgozott. Sulyok László Közel százhetvenezer kötet könyv, hatszázféle f oly óin. 1 négyezer darab, többségében komolyzenei lemez áll a tagok rendelkezésére a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtárban. Ezeken felül képzőművészeti alkotásokról, írók, költők munkásságáról, helyismereti anyagokról készült dia- és mikrofilmek segítik a témákban érdeklődőket. A könyvtár kölcsönzőjében, fonotékájában és olvasójában a múlt évben tizenöt és fél ezer ember fordult meg. Képeink e három helyiségben készültek. (Fotó: Barna) Múzeumi mozaik A Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága kiadásában, Bagyinszky Istvánná szerkesztésében megjelent a Múzeumi mozaik című kiadvány múlt évi negyedik száma. A kiadvány a Madách-év eseményeivel foglalkozik, a gyűjtőmunkával, a kiállításokkal, s az egyéb rendezvényekkel. Horváthné • Szabó Ágnes Kovács Kálmán Ma- dách-gyűjteményével foglalkozik, amely a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum irodalomtörténeti gyűjtemények számban és tartalmában is egyik legjelentősebb részét jelenti, az intézmény e hagyatékot 1982-ben vásárolta meg. Presits Antal a csesztvei Madách Imre Emlékmúzeum új állandó kiállítását ismerteti. Mint ismeretes, ez az emlékmúzeum Magyarország egyetlen Ma- dách-emlékhelye. A szerző beszámol az új állandó kiállítás technikai előkészítéséről és kivitelezéséről. A kiállítást dr. Kerényi Ferenc rendezte. A csesztvei múzeum felújításáról Szúnyog Ti- borné ad összefoglalót. A Madách-év Nógrádi Sándor Múzeumban szervezett programjait Bagyinszky Istvánná foglalja össze. Az eseményekkel kapcsolatos mu i- kásművelődési rendezvényedről Hídváry István ír. Pesaliftsné Iványi Zsuzsa az ifjúság és a múzeum kapcso - tát tekinti át, különös tek - tettel az ünnepi év esen-. - nyeire. Az ipari szakmunkás- képző intézetek Madách műveltségi versenyéről ugyancsak ő ír. A szécsényi Kubi- nyi Ferenc Múzeum Madácb- rendezvényeiről dr. Kővári Ilona, a balassagyarmati Palóc Múzeum e programjairól Baráth Ferenc számol be a Múzeumi mozaik műit évi utolsó számában.
