Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-28 / 23. szám
\ lakótelep kismamái a védett parkban kicsinyeikkel Az itt élők egyik munkalehetősége a PÄVA Ruhagyár Négy tömbben 12 családnak ad otthont a munkáslakótelep. Ncgyvenszemélyes az idősek napközi otthona A három település diákjai együtt tapossák az iskolás- éveket. lio ide, latyak oda, a Mátraterenyei Vasas mindennap edz Három a község — Hol is vagyunk? — Hát... Mátraterenyén — mondja határozottan. mégis az elején egy szótagnyi bizonytalansággal özvegy Ber- ze Jánosné. — Ez az öregek napközi otthona Nádújfaluban van! — Mátraterenyén, ha mondom. — ön ppdig, homokterenyei! — Mátraterenyei, így kell ezt már mondani. f — Hol született? — Hát... Homokterenyén! * Lakóházszerű épület, előtte az út mindkét oldalán tilos megállni. A kanyar is elvonja a figyelmet, így az ismeretlen alig lel rá a tanácsházára. Bent malteros- ládát, téglát kell kerülgetni, állványokon munkások szorgoskodnak. — Csak apró átalakításokat végzünk, a későbbiekben más lesz ennek az épületnek a funkciója — közli Csikó István Béla. a nagyközségi tanács energikus, fiatal elnöke. — No, de nem akarok a kérdései elé vágni! — Mit tud elmondani Mát- raterenye elmúlt évéről? — Az nyilvánvaló, gondolom, hogy Homokterenye, Mátranovák és Nádújfalu közigazgatásilag eddig is ösz- szetartozott. Nos, 1983-ban72 telepszerű, többszintes és 11 családi házzal gyarapodott Mátranovák, 5 családi ház épült Homokterenyén és 1 Nádújfaluban. Egy megyei pályázat révén 450 ezer forintot nyertünk, ugyanennyit sajátunkból hozzátettünk, és végre rendbe tudtuk tenni a nováki Hunyadi utat. Sajnos a vízhálózat nem bővült, erre már nem maradt energiánk, pénzünk. Az egészségügy és a közoktatás kapott még segítséget, műszereket és szemléltetőeszközöket vásároltunk. Majdnem teljesen készen van egy nyelvi labor, rövidesen működni fog, és a zeneoktatás egy különleges formájára is alkalmas lesz. Megoldottuk az intézményesített szemétszállítást, saját sze- métgyűtö telepünk is van már. * K. G. (maga kéri így nevének jelölését) csak legyint arra a kérdésre, hogy ő hová való. — Teljesen mindegy! Ha ez a rang, a nagyközségi, csak néhány új házzal, jobb utakkal, hosszabb vízvezeték-hálózattal, néhány üzlettel hoz többet, már nincs olyan jelentősége a névváltozásnak. Nem volt olyan súlya a három falunak, hogy veszített volna ezzel. — No és, aki, mondjuk ötven. hatvan évig homoktere- nyei volt? — Erre az lehet érvényes, amit legelőször mondtam. — Van itt olydn valami, amihez a világ sok pontján az eredeti név kötődik. __ 7?» — A Ganz-MÁVAG, Mát- ranovákon! — Hát igen... * — Valóban így van, Csak gyorsan mondom, Csehszlovákiában 28, Jugoszláviában 3 hídon a mátranováki embléma díszeleg — mondja Szabó László, gyáregységi főmérnök. — A külföldi partnereknek nehéz lesz megszokni, hogy a név egy része változott, még ha ez a minőséget nem is érinti. Persze a tizenöt év alatt, mióta Mát- rano... Mátraterenyén működik ez a gyár, a hazai piacon is nevet szerzett magának. Szinte az egész országban ott vagyunk emberközelben. Kötődünk például Budapesthez, Tahitótfaluhoz, Csonqrádhoz, Tunyogmatolcshoz és az M—3-as autópályához hidakkal, Pakshoz az atomerőmű speciális berendezéseivel, állványzatai•> val. Kisköréhez, a Sió-csatornához is hidakkal. Ott van az emblémánk a Dunai Vasmű épületszerkezetén, darupályáján, a Lenin Kohászati Művek acélművének öntödei daruin. És még csak a töredékét mondtam el. — Hányán ténykednek ebben a gyárban? — A mai napon — kezdi lassan válaszát Szabó László, miközben gyorsan egy füzetet vesz elő — 854-en. A kör4 nyék 26 településéről szállítjuk a munkásokat, a legnagyobb távolság Istenmezeje, tehát Heves megye. Munkaerővel most nincs fiondunk és egyre többen vannak, akiknek már két szakmájuk van. — Min dolgoznak éppen? — Előbb még azt jegyezném meg, hogy 1983-ban a termelési tervünk 410 miliő forint volt és közel 430 milliót teljesítettünk. Ebben az évben a 480 milliós terv jelzi a feladatokat, de úgy érzem a jó gárdával teljesíteni tudjuk. Készítünk például 5 darab rácsos szerkezetű vasúti hidat Vietnam részére, új technológiával vasúti kocsikhoz forgóvázat Tuniszba; Görögországba, Egyiptomba.’ Tavaly, a szegecselt kivitelű, forgóvázakból, motorvonatokhoz 78 darabot készítettünk Bangladesnek. Ez azért érdekes, mert ez a termék kurrens cikk a világpiacon. De készül a szentgotthárdi Rába-csamok épületszerkezete és számos daruja, valamint az ózdi Haldex-prog-* ramhoz a salakszállító épü- letszerkezete. * — Hány munkahelyen dolgozhatnak a mátraterenyeiek helyben? — folytatjuk a beszélgetést Csikó István Béla tanácselnökkel. — Az említett Ganz, a Páva női ruhagyár és a termelőszövetkezet — Újak? — Egyelőre le van kötve minden munkaerő. Bár néhány munkahelyes foglalkoztató elképzelhető, hiszen, az egyik művelődési ház kihasználatlan részeivel külön terveink vannak, de ezek tényleg csak tervek még. — Egy-egy nagy település bizonyos részei, többnyire a peremterületek, kevesebb törődést éreznek... — Nem, ilyen nálunk nem lesz és nem is volt. Sőt bizonyos esetekben a volt székhelyközség, Homokterenye még háttérbe szorult. — A nagyközségi rang, illetve az abból fakadó lehetőségek, meglódították-e a fantáziájukat? — Nem fantáziálunk. komolyan tervezünk — kapcsolódik a beszélgetésbe Szabó Nándor, a végrehajtó bizottság titkára. Pályázatot hirdettünk az egységes, modern, kisvárosi központ megtervezésére. Nagynevű tervezők ragadták meg a lehetőséget, hogy a vasút vonalában, a beépítetlen részeken, több kilométer hosszon kialakítsák Mátraterenye központját. Több mint száz lakás, busz- pályaudvar, szolgáltatóház és 1000 m2-es áruház, központi rendelőintézet, sportcentrum, általános iskola, tanácsi és más középületek kerülnek ide. — Mikor lehet ebből valami? — Az ezredfordulóra szinte minden. A következő ötéves tervben már elkezdődik az építés. Ez év áprilisában már papíron sok mindent tudunk mutatni. — A megvalósításhoz nyilvánvalóan a helyi üzemeknek és a lakosságnak is sok segítséget kell nyújtania. — Ügy érezzük, ezzel nem is lesz gond. — Végül is miért volt szükség a három település egyesítésére? — Földrajzilag mindenképpen indokolt volt — mondja a tanács elnöke — összeépültek a községek. A közigazgatás szerint már eddig is együvé tartoztunk. így könnyebb lesz a jövő. — A névváltozás körül elültek a viharok? — Ha cinikus lennék, azt mondanám, hogy minden csoda három napig tart. Az az igazság, hogy tényleg nem tartott tovább ennyi időnél. Az emberek látják, hogy a nagyközségi rang már jelenthet pluszt, s mi igyekszünk is. Anró dolog: de már megtudtuk szervezni az utak sózását. kotrását a hóesésben, az ellátási színvonal javul. A közel hatezer embernek jó körülményeket akarunk teremteni. Ez nem csak szándék, de már tett is. Irta: Zengő Arnád Fotó: Kulcsár József t)j utcasorok alakulnak ki a családi házakból
