Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-28 / 23. szám

Lenni vagy megszűnni? Túl a kritikus ponton Vagy lábra állunk, vagy megszűnünk létezni — nem kevesebb, ennyi volt az el­múlt esztendő tétje a Gelká- ból újraszerveződött Salgótar­jáni Javító Karbantartó Kis­vállalat számára. S még csak nem is afféle elméleti alter­natíva volt e hamleti kérdés, hanem nagyon is veszélyekkel terhes realitás. Félelmetesen zilált körülmé­nyek közepette alakult meg a kisvállalat: vagyonmegosz­tásról még szó sem volt, va­lamikor május táján került sor a kisvállalat számára nem túl előnyös osztozkodásra. A szerelők alig kerestek, elfele készülődött csaknem az egész garnitúra, aki viszont nem foglalkozott ilyen tervekkel, az maga kívánta eldönteni, mikor, hová akar menni sze­relni. A szervizveaetők jobbá­ra tehetetlenül szemlélték az eseményeket, miután befolyá- so' ’sáVa alig-alig volt eszköz a '--’'ükben. Ebben a légkörben a’akult meg a Salgótarjáni Javító, Karbantartó kisvállalat. Ter­vüket annak rendje és módja ezerint elkészítették: tízmil­lió forintos árbevétellel, és —. ami további létüket alap­vetően meghatározza — bő félmillió forintos nyereséggel. Ez az .összeg kellett ahhoz, h-’-’v a hí ink érvényes jöve- d~'•T-'-é'-o-ís érte'mében az -időt befizethessék. A telefonos érdeklődésre a szokott női hang jelentkezik be — a kisvállalat tehát nem szűnt meg létezni. — Igen, vagyunk — igazol­ja a feltételezést Gyetvai György igazgató. — S ha az elmúlt évet átvészeltük, most már bátran merem ' állítani: egyre jobban leszünk! A ta­nulóévet letöltöttük, a szénán­kat rendbe tettük, ezután már csak könnyebb lehet. összevetve a területükön összejött 1982. évi veszteséget a tavalyi nyereséggel — a kis­vállalat egy esztendő alatt egymillió forinttal javította hatékonyságát! Ez már maga felér egy győzelemmel, de, mint minden győzelemnek, ennek is ára volt. Induláskor a bérejr hetven százalékát órabér gyanánt fi­zették ki, most fordított az arány: a teljesítménybér vi­szi a prímet. Így igazságos, a dolgozók mégis nehezen bé­kéitek meg vele. Az órabér, ha szerény is, mégis biztos­nak tűnik, s azért elég pusz­tán jelen lenni. Csakhogy az újonnan alakult szervezet­nek teljesítménty kellett... — A munkadíjak meghatá­rozott százalékát kapják a szerelők, javadalmazásuk te­hát egyértelműen az elvégzett javításoktól függ — mondja az Igazgató. — Égjük embe­rünk például, érti a szakmá­iét és igen sokat dolgozik, megkeresi 8 havi nvo’cezret is. A kevesebb pénzűek, no­ha tudják, a nagy összeg mö­gött munka van, nem tud­Nem volt találós baleset Kismértékben nőtt az üzemi ba'esetek száma tavaly a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemekben. Míg 1982-ben 161, addig az el­múlt évben 172 baleset következett be különböző okok miatt. A terme­lés is megérezte, hogy a táppén­zesnapok száma több mint 13 százalékkal emelkedett és meg­haladta a 3450-et. Szívderítő vi­szont, hogy halálos kimenetelű balesetet ném jegyeztek fél. sú­lyos, csonkulásos baleset is csak egy történt. A gyárrészlegekben a helyzet különbözőképpen ala­kult. A legkedvezőbb eredményt (csökkenéssel) a hideghengermű és az üzemfenntartás produkálta. A kovácsoló és öntöde gyárrész­legben és Kistérén yén viszont nö­vekedett n balesetek száma. Az elfogadható áUag mögött egyéni tragédiák húzódnak meg, ezért az idén még többet kell tenni az üzemi balesetek csökkentése érde­kében a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. GYEREKARCOK iák lenyelni a számukra hát­rányos különbséget. Hiába a békétlenkedőké a többség, ezen a jövőben sem kívánunk vál­toztatni. Bármennyi pénzt haj­landók vagyunk kifizetni, ha jól elvégzett munkát tükröz! A kisvállalat számára is fel volt adva a kérdés: mi Lesz előbb, a tyúk vagy a tojás? Ami gazdálkodási nyelvre le­fordítva ennyit tesz: követel­jék meg előbb az emelkedő teljesítményeket, s aztán fi­zessenek, vagy ígérjék meg már előre, hagy adott több­let produktumra milyen jut­tatás jár? — Mi úgy gondoltuk, hogy a rizikót a vállalatnak keli viselnie, az embereknek vi­szont tudniuk keli, miért haj­tanak. Ezért már esztendő de­rekán premizálási lehetőséget adtunk a szervi zvezetők ke­zébe: osszák fel ők az arra legérdemesebbek között! És a szerelők hamar meg­szokták, hogy munkájuk alap­ján havonta megmérettetnek. Amennyit és ahogyan végez­nek, annyi pénz jut boríték­jukba. Márpedig ez az összeg egyre hízott: míg a januártól decemberig terjedő időszakban átlagkeresetük alig haladta meg a 2800 forintot, a harma­dik negyedévi átlag már meg­közelítette a 3500-at, az októ­beri átlagkereset a négyezret, a novemberi pedig — ekkor fizették a prémiumokat is — túljutott a 4800 forinton. Ezért a pénzért már lehet követeink Sőt, el is lehet kül­deni azt, aki a nagyobb kö­vetelmények elfogadására nem mutat hajlandóságot, mert nem önti et a vezetőket a hideg veríték a gondolatra: ugyan kit tesznek helyébe?... S miután hivatalos útón is képesek tisztességes összeget keresni a szeretők, nem kény­szerülnek arra, hogy csala­finta módokon borravalót húz­zanak ki az ügyfél zsebéből. Arra sem, hogy maszekban teljesítsék a megrendeflést. — Nekünk az a jó, ha a szerelők minél többet keres­nek, mert az egész kisválla­lat is akkor él jóil — össze­gezi Gyetvai György. — Így tudunk egy Ms pénzt össze­hozni fejlesztésre, profilvál­tozásra, képzésre, miegyébre. Űgy-ahogy láb ráálltunk, de többet szeretnénk. S most, hogy a vészterhes felhők ei- oszolfak, már merünk is. Szendi Márta Sft képviselők felelőssége Interjú idr, Hütter Csabával, az országgyűlés? képviselők Nógrád megyei csoportjának vezetőjével As országgyűlési képviselők általában a parlament ülés­szakainak idején kerülnek a közvélemény figyelmének kö­zéppontjába, pedig a két ülésszak között is szerteágazó te­vékenységet végeznek. Dr. Hütter Csabával, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet elnökével, az ország, gyűlési képviselők Nógrád megyei csoportjának vezetőjé­vel a képviselői munka hétköznapjairól beszélgettünk. — Hogyan értékeli a megyei képviselők, a képviselő cso­port elmúlt évben végzett mun­káját? — Megyénkben az ország- gyűlési képviselők közéleti te­vékenysége továbbra is élénk. Aktívabban vesznek részt az országgyűlés törvényalkotó feladatainak előkészítésében, a törvények és rendeletek is­mertetésében. Egy-egy képvi­selő évente általában nyolc­tíz alkalommal ad választói­nak tájékoztatást a parla­menti ülésszak munkájáról. A képviselői beszámolók mellett igyekszünk erre a célra fel­használni a falugyűléseket, a pártnapokat, a tanácsok, és a népfronttíizottságok fóru­mait. A választópolgárok nö­vekvő érdeklődést tanúsítanak a képviselői beszámolók iránt. Ezt különösen érzékelhettük, mikor gazdaságpolitikai és nemzetközi kérdések szere­peltek napirenden. A képviselői csoport ta­valy négy alkalommal tanács­kozott. Többek között talál­koztunk és megbeszélést foly­tattunk a KISZ Nógrád me­gyei bizottsága vezetőivel, meglátogattuk a Nógrádi Szén­bányák egyik üzemét. A cso­portülések napirendjei jól kapcsolódtak az országgyűlés programjához és segítették a képviselők felkészítését a par­lamenti és bizottsági ülések­re. * — Gyakran mondjuk: nagy felelősség terheli a képviselő­ket. Miben nyilvánul ez meg? — Az országgyűlési képvi­selők felelősségét az 1967 óta funkcionáló egyéni választó- kerületi rendszer kohkrétab- bá teszi. Az adott területen konkrét üzemek, intézmények» az ott élők ügyes-bajos dől-, gaival kell foglalkoznia, olyan tényezőkkel, amelyek a han­gulatot valamilyen formában befolyásolják. Másrészt, a képviselőcsoport keretében folyamatosan figyelemmel kí­sérjük a megye politikai, tár­sadalmi, gazdasági, kulturá­lis életét, egy-egy terület ta­pasztalatait megvitatjuk, a lakosságot közvetlenül érintő kérdések megoldására aján­lásokat teszünk. Jó a csoport kapcsolata a megyei és helyi párt-, állami és társadalmi szervekkel, rendszerint közö­sen beszéljük meg a lakosság felvetéseit és a megoldás módját is együttesen keres­sük. A képviselő felelőssége az országgyűlés plenáris ülését megelőző időszakban is je­lentős, hiszen a bizottsági üléseken az ország jövőjét, a társadalom fejlődésének fon­tos területeit érintő kérdések­ben nemegyszer éles vita bon­takozik ki a képviselők és az ágazati minisztérium képvi­selői között. Példaként em­líthetem a zöldségtermesztést. A képviselő tudja, hogy a zöldségellátás hangulati té­nyező, politikai kérdés, de azt is tudja, hogy a zöldség- export növelése a népgazda­ság helyzetének javítása szem­pontjából nem közömbös. Mi­lyen legyen a kettő közötti arány? Felelős dolog ezt el­dönteni. Vagy itt egy másik kérdés. A mezőgazdasági bi­zottság áttekintette az élelmi­szer-külkereskedelem helyze­tét. A legtöbb állampolgár azt hinné, hogy az élelmisze­reket különösebb gond nél­kül és gazdaságosan expor­táljuk. Tőlem is megkérdez­ték: miért nem ezt az ága­zatot fejlesztjük dinamiku­sabban, ha ilyen szép ered­mények születnek? A kérde­ző nem tudta például, hogy e termékek többsége is kisebb- nagyobb állami támogatással kerül a fogyasztóhoz, felhasz­nálóhoz. — Milyennek Ítéli a nógrádi képviselők kapcsolatát az ál­lampolgárokkal? — A képviselőcsoport tag­jai rendszeres kapcsolatot tar­tanak választóikkal, a helyi szervekkel és velük sokféle­képpen együttműködve jelen­tős politikai munkát végez­nek területükön. A beszámo­lást, a választók tájékoztatá­sát alkotmányos kötelessé­güknek tekintik. A lakosság­gal való kapcsolattartásban ma már nem a hagyományos beszámoló gyűlés az alapve­tő forma, hiszen az ország- gyűlés a sajtón, a rádión, te­levízión keresztül a kfizvéleu mény előtt végzi munkáját. A már korábban említett fó- rumo’k lehetőségeivel élnek a képviselők, rétegtalálkozókon vesznek Készt, más kiscsopor­tos beszélgetéseken találnak lehetőséget az ország és a választókörzet dolgairól a goaj dolatcserére. — Általában milyen ügyele-' ben fordulnak az állampolgá­rok az országgyűlési képvise­lőkhöz, s milyen lehetőségein vannak orvosolni a problémá­kat? — A képviselők közéleti munkájukat igyekeznek úgy szervezni, hogy a választók szinte bármikor elérjék őket. Az állampolgárok természete­sen, alkalomszerűen keresik fel a képviselőt, van amikor munkahelyükön, lakásukon vagy éppen levélben, telefo­non. A kérések zöme egyénig telefonigénnyel, nyugdíjjal^ iskolai felvétellel, szociális otthoni elhelyezéssel kapcso­latos, de örvendetesen nö­vekszik a közérdekű bejelen., tések, javaslatok kategóriájá­ba tartozó ügyek száma is. Ritkábban fordulnak hozzánk már bírósági ügyekkel, da gyakrabban lakásgondokkal. A képviselők bejelentéseit, jel­zéseit a tanácsok kellő figye­lemmel és körültekintéssel intézik, de egyes szolgáltató vállalatokra ez például nem jellemző. A képviselők az ügyintézés eredményéről a választókat írásban értesítik. — Az idén mely elv' a kép- viselőcsoport előtt álló leg fol­tosabb feladatok? — Ügy vélem, a képviselői csoport betölti szerepét. A parlamenti ülésekre való fel­készülés mellett jelentősen hozzájárul a képviselők köz­életi tevékenységének foko­zásához, aktivitásuk növeke­déséhez, a megyei és fonto. sabb helyi információk meg. szerzéséhez, a fiatal képvise­lők közéleti tapasztalatainak gazdagításához. Mindennek serkentése változatlan célunk. Azt is tudjuk: a képviselő-' nek a saját munkaterületén i9 példamutatóan kell tevékeny, kedrrie, s naponta át kell éreznie a választók bizalmá­val párosuló felelősségét. Ami a konkrét munkánkat illeti: tervünk természetesen az országgyűlés munkatervé­hez igazodik. így többek kö­zött napirendre tűzzük a köz­oktatás helyzetét, s készülő, ben van az új sajtótörvény is — fejezte be a beszélge. tést dr. Hütter Csaba. M. Szabó Gyula —barna— Nagyot zökken az autóbusz, bóbiskoló „padtársam” felri­ad. Kitekint az ablakon, megdörzsöli a szemét, s rám néz. — Elszunnyadtam — mond­ja, szinte magyarázkodva. — De hát nem is csoda: korai az a hajnali négy óra. ami­kor kiugrik az ember az ágyból. Főként akkor, ha ké­sei a lefekvés is. Pedig meg­szokhattam volna már, hi­szen több mint tizennyolc éve utazgatok munkába Egy- házasgergéről Salgótarjánba. Elnyom egy ásitást, s az­tán bemutatkozunk. A negy­venéves Oláh Lajos pedig mesélni kezd. — Tizenketten voltunk testvérek. Hárman közülünk azonban már meghaltak. Ket­ten még a háború után, tí­fuszban. húgom meg később mikor világra hozta a gyer­mekét. Huszonegy éves volt, szegény. Nógrádszakálban laktunk, a cigánvsoron, mon­danom sem kell, hogy ennyien müven körülmények között. Apám, ő Is meghalt már, kőműves volt, de nagyon ke­vesen építkeztek akkoriban, élni meg kellett, így felcsa­pott rortgy- meg bőrszedőnek. Nekem is, éppen csak kijár­tam az iskolát, munkába kel­lett állnom, hogy valami kis pénzzel hozzájáruljak a csa­ládi háztartáshoz. Kőművesek között dolgoztam, téglát, mal­tert hordtam s csináltam min­dent. amit kellett. De ezek alkalmi munkák voltak, nem nagy fizetséggel... No, aztán meguntam ezt, s elhatároz­tam, én is gyári munkás le­szek, fix fizetéssel. A faluból nagyon sokan jártak, járnak ma is be a megyeszékhelyre, a tűzhelygyárba. Hozzájuk csapódtam. Tíz éven át dol­goztam a csiszolóban, de ke­vés volt a pénz és átjöttem az öntödébe, öntvény tiszti tónak. Majdnem háromezer forinttal keresek ott többet. Persze, MUNKÁSARCOK ke szegény. De hál’ istennek, azt hiszem, rám ütött a kicsi. Mert én, higgye el, azt sem tudom, mi az a betegség. Meg nem tudnám mondani, hogy a hivatalos vizitektől eltekintve, mikor látott engem orvos. És csak így is legyen, továbbra is! Egy a tucatból megvan az ára. Piszkos mun­ka ez, szilikózisveszélyes, iszonyúan zajos és nehéz. Né­ha ötven-hatvan kilós alkat­részeket emelgetünk. De csi­nálom, mert muszáj. Tudja, ezt még nem mond­tam, elég fiatal fejjel meg­szöktettem egy leányt, mert a szülei inkább parasztem­berhez akarták volna adni, nem hozzám, s három év kü­lönbséggel két lányunk szüle­tett. 1967-ben aztán hivatalo­san is megesküdtünk. A szü­leimnél laktunk több mint másfél évig, de mivel szeret­tünk volna a magunk urai lenni, hát kölcsönt vettünk fel az OTP-től és Egyházasgergén felépítettünk eev szép, két­szobás Lakást. Nagyon is kel­lett. mert tavaly teljesült az asszony vágya: a két lány mellé megszületett a kisfiú, Lajoska. Most négyhónapos sokat szopik, egészséges, mini a makk. Pedig féltünk, neta­lán baj lesz, mert a felesé­gem eléggé beteges, gyengécs­sítek. Mert gyenge jellem az, iki, ha kézhéz kapja a fize­tését, három napig tájára sem néz a gyárnak, sutba lobja a kötelességet. Aki, ha Dénzt érez a zsebében, egy- 3Ő1, a kocsmában keres vi­gasztalást vélt vagy valós sé­relmeire. Én ezt nem tehe­tem meg, meg sem tenném, túszén ott van a szép csalá­dom, s bizony még az a hat­ezer körüli összeg, amit ha­vonként hazaviszek, az sem mondható soknak ebben a megdrágult világban. A gyere­keket is minden alkalommal a takarékosságra, az ésszerű gazdálkodásra intem, hogy ne legyen az életükben egyszer hopp, máskor meg kopp! Én otthon sem járok el se­hová. Hazamegyek, pihenek egy kicsit, aztán segítek az asszonynak, mindenben, né­ha én mosok ki helyette, ha már nem bírja, leülök a ki­sebbik lány mellé, s amiben tudok, segítek neki a tanulás­ban. Tavasztól meg, mert van egy kétszáz négyszögöles ker­tünk, ott teszek-veszek vala­mit. Azon iparkodunk, hogy minden megteremjen, ne na­gyon kelljen még zöldség- és gyümölcsféléért se a bolt­ba szaladgálni. Egyébként bent a gyárban, is jól érzem magam. Megbe­csülnek, mondhatni, tisztel­nek, jó munkásnak tartanak. Hát, ez az én boldog életem. Kívánom .magának is! Oláh Lajos szedelőzködik. Ö már megérkezett... Karácsony György A két leányom már nagy. Az idősebbik, a Kornélia Sal­gótarjánban, a vendéglátóipa­ri szakmunkásképző iskolába jár jö\£pre végez, a kisebbik, az Észter meg most járja az általános iskola utolsó osztá­lyát. Aranyos két gyerek, megvan . bennük minden örö­möm. A nagyobbikkai gyak­ran utazunk hazafelé egy bu­szon, olyankor egymás mel­lé helyezkedünk, s kölcsönö­sen kifaggatjuk egymást, mi történt aznap. De ezt otthon is mindig megteszem, mert szeretném, ha a gyerekeimből olyan be­csületes ember lenne, mint én vagyok. Mert én cigány létemre is annak tartom magam. Elhi­szi, a mi fajtánkban is na­gyon sok a jó, melegszívű, dolgozni szerető ember. Igaz, tény az ellenkezője is. De én olyanokat szóra sem érdeme-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents