Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-05 / 3. szám

jGromiko-FiscKer megbeszélései A Szovjetunió továbbra is küzd a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért 15 éves a faji megkülönböztetés felszámolását előíró konvenció r Andrej Gromiko, a Szov­jetunió Minisztertanácsa el­nökének első helyettese, kül­ügyminiszter szerdán Moszk­vában, a Kremlben megbeszé­lést folytatott Oskar Fischer- rel, az NDK külügyminisz­terével, aki a szovjet kor­mány meghívására tartózko­dik Moszkvában. Az elvtársi, szívélyes lég­körben lefolyt megbeszélésen a felek véleményt cseréltek a Szovjetunió és az NDK kap­csolatainak továbbfejlesztésé­ről, valamint a kölcsönös ér­deklődésre számot tartó nem­zetközi kérdésről, különös fi­gyelmet szentelve az európai biztonság ügyének. Andrej Gromiko szerdán villásreggelit adott Oskar Fi­scher tiszteletére. A villásreg­gelin mondott pohárköszön­tőjében a szovjet külügymi­niszter méltatta a Szovjetunió és az NDK kapcsolatait. Hang­súlyozta: a Német Demokra­tikus Köztársaságot fennállá­sa óta a testvéri barátság, a kölcsönös tisztelet és bizalom fűzi a Szovjetunióhoz. A két ország kapcsolatai a marxizmus—leninizmus, va­lamint a szocialista interna­cionalizmus elvei alapján fej­lődnek. Andrej Gromiko időszerű nemzetközi kérdésekről szól­va megállapította, hogy a mostani veszélyes feszültség ®ka elsősorban Washington világuralomra törekvő politi­kája. Az európai helyzet je­lentősen kiéleződött annak kö­vetkeztében, hogy az Egye­sült Államok hozzálátott új rakétáinak nyugat-európai telepítéséhez,' és ezzel meg­szakította a közép-hatótávol­ságú nukleáris fegyverzetek­ről szóló szovjet—amerikai tárgyalásokat. A kialakult helyzet érté­kelését és a Szovjetunió to­vábbi cselekvési tervét teljes egészében tartalmazza Jurij Andropov, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége el­nökének 1983. november 24-i nyilatkozata. Az a döntés, amely szerint a Szovjetunió­nak feltett szándéka megfe- felelő választ adni az Egye­sült Államok kalandorpoliti­kájára, nem csupán a szocia­lista országokban talált szé­les körű támogatásra, hanem a többi ország közvéleményé­ben is — mondotta Gromiko, és leszögezte: távol állnak a valóságtól és illúziókba rin­gatják magukat azok a poli­tikusok, akik úgy vélik, hogy az új amerikai nukleáris ra­kétafegyverek nyugat-európai telepítésével az Egyesült Ál­lamok és a NATO fölényre tehet szert a szocialista or­szágokkal szemben. A rakétatelepítés megkez­dése után a Szovjetunió szá­mára a genfi tárgyalásokon való részvétel csupán a NATO fegyverkezési terveinek leple­zésére szolgálna, egyet jelen­tene a népek becsapásával. Ebbe a játékba a Szovjet­unió nem hagyja magát be­vonni. Más lenne a helyzet, ha a NATO-országokban a biztonság kérdéseinek realis­ta megközelítése kerekednék felül, ha készséget tanúsíta­nának majd arra, hogy visz- szatérjenek a rakétatelepítés megkezdése előtti helyzethez. Ez esetben a Szovjetunió ké­szen áll a tárgyalásokra. A Szovjetunió továbbra is határozottan küzd a fegyver­kezési hajsza beszüntetéséért, a nemzetközi feszültség csök­kentéséért, a különböző tár­sadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért. Az európai bizalom- és biz­tonságerősítő intézkedések­kel, a leszereléssel foglalko­zó, küszöbönálló stockholmi konferencián a Szovjetunió, az NDK és a többi szocialis­ta ország továbbra is béke- szeret9 külpolitikai irányvo­nalat képvisel olyan megál­lapodás elérésére törekszik, amely ténylegesen megszilár­dítaná a béke alapjait Euró­pában — mondotta végül Gro­miko. Oskar Fischer válaszában kiemelte: az NDK maradék­talanul támogatja Jurij And­ropov, az SZKB KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke 1983. november 24-i nyilat­kozatát. Az NDK a Szovjetunió­val és a többi szocialista or­szággal vállvetve minden tő­le telhetőt megtesz a szoci­alista közösség gazdasági ere­jének, védelmi képességének és egységének szilárdítása ér­dekében. Az Egyesült Államok és a NATO — ezen belül az NSZK — legagresszívebb körei a ra­kétatelepítés megkezdésével a népek akarata ellenére hoz­záláttak az elsőcsapás-mérő fegyverek európai telepítésé­hez. Ezzel ezek a körök — köztük az NSZK kormánya — súlyos kárt okoz az európai szerződések rendszerének, kárt okoz az NDK és az NSZK alapszerződésének — muta­tott rá Oskar Fischer. Az NDK külügyminisztere végezetül hangsúlyozta: a Szovjetunió és az NDK együt­tesen, következetesen megva­lósítja az Erich Honecker és Jurij Andropov által tavaly májusban, az NDK párt- és kormányküldöttsége moszk­vai látogatásakor aláírt meg­állapodásokat. A meleg, baráti légkörű villá.sreggelin. _ jelen volt a Szovjetunió több minisztere és más hivatalos személyisé­gek. Oskar Fischer szerdán, tár­gyalásai befejeztével haza­utazott a Szovjetunióból. Az Egyesült Államok kor­mánya „sajnálkozását” fejez­te ki a nigériai katonai hata­lomátvétellel kapcsolatban, de sietett biztosítani az új veze­tést, hogy Washington együtt akar működni vele. Az Egyesült ÁMamok az utóbbi időben semmiféle gaz­dasági vagy katonai segélyt sem adott Nigériának. A megbuktatott nigériai polgári kormányzat minidig kemé­nyen bírálta az Egyesült Ál­lamok Afrika-politikáját. Szerda reggel — 24 órán belül másodszor — ismét Szí­riái ellenőrzés alatt álló liba­noni területeket támadott az izraeli légierő. A támadásban részt vevő 16 repülőgép az iráni forradalmi gárdistákkal együttműködő síita szerve­zet, az Iszlám Amal bázisait bombázta a kelet-libanoni Bekaa-vöigyben, Baalbek térségében. Izraeli közlés sze­rint a vadászbombázók fel­adatuk teljesítése után sér­tetlenül tértek vissza támasz­pontjukra. Mint ismeretes, Washingtonban, Párizsban és Tel-Avivban az Iszlám Amalt vádolták az amerikai és a francia csapatok bejrúti szálláshelye, Illetve az izraeli megszálló hadsereg tyri főha­diszállása ellen elkövetett ön­gyilkos bombamerényietek előkészítésével. Libanoni rendőrségi forrá­sok szerint ötven halottja és 300 sebesültje van az izraeli légitámadásnak, amely egy ipari üzemet, egy éttermet, egy élelmiszerboltot, egy ben­zinkutat és egy rendőrőrsöt semmisített meg. Egy Szíriái közlemény 17 halottról és 110 sebesültről számolt 'be, hoz­zátéve azonban, hogy várha­tóan további polgári áldoza­Tunézia Tilos a csoportosulás Tunéziában az élelmiszer- árak emelése miatti tiltakozó megmozdulások kedden a fő­városra is átterjedtek. Tunisz fontosabb pontjait a katona­ság vette ellenőrzése alá. A rendkívüli állapot bevezeté­séről kedden kiadott elnöki dekrétum megtilt minden ut­cai csoportosulást és felha­talmazza a rendfenntartó erőket, hogy fegyverüket hasz­nálják abban az esetben, ha gyanús személyek felszólí­tásukra nem állnak meg. Négy napra felfüggesztik az oktatást az egyetemeken és az iskolákban — jelentette be kedden maga Burgiba elnök. Az államfő kedden elhagyta Tuniszt és a fővárostól 160 kilométerre lévő Monasztir- ba utazott, ahol a szocialista Desztúr-párt megalapításának' ötvenedik évfordulója alkal­mából rendezett ünnepségen elnököl. — X —* Az Ibrahim Tubal vezette tunéziai nemzeti ellenzéki mozgalom kedden Brüsszel­ben nyilvánosságra hozott közleményében elítélte a rendfenntartó erőknek a tün­tetők elleni fellépését. A mozgalom szerint Mohamed Mzali miniszterelnök „ha­nyag” gazdaságpolitikája ve­zetett a lakosság többségé­nek elszegényedéséhez és a kiváltságosok meggazdagodá­sához. A közlemény felszólít­ja a hadsereget: ne engedel­meskedjék az államhatalom­nak, „Ne lépjen fel a nép el­len”. Az illegalitásban működő mozgalom 1955-ben a szoci­alista Desztúr-pártból vált ld. A nigériai legfelsőbb kato­na i tanács kedden katonai kormányzókat nevezett ki a szövetségi államok élére. A Magyarországnál tízszer na­gyabb Nigéria 19 szövetségi álltaimból áll. A nigériai hatóságok ked­den rendeletben szólították fel a lakosságot, hogy két hé­ten belül minden magánsze­mély szolgáltassa be a birto­kában lévő tűzfegyvereket. A beszolgáltatás! kötelezett­ség megszegőit tízévi kény­szermunkával sújtják. (MTI) és sebesült tokát szabadítanak ki a ro­mok alól. Bejrúti vélemények szerint az izraeli kormány egyrészt a Dél-Libanonban elszenvedett súlyos veszteségekről, a drasztikus biztonsági intéz­kedések hatástalanságáról, másrészt a széles körű belpo­litikai elégedetlenséget ki­váltó gazdasági válságról pró­bálja elterelni a figyelmet a megelőző-megtorló légitáma­dások felújításával. A mentési munkálatok elő­rehaladtával tovább emelke­dett a kelet-libanoni Baalbek térségében végrehajtott szer­da reggeli izraeli légitámadás áldozatainak száma. Nabih Berri. az Amal nevű síita szervezet vezetője közölte, hogy nem végleges adatok szerint közel százan vesz­tették életüket Több mint háromszáz sebesültet szállí­tottak kórházba. Berri sür­gős véradásra szólította fel a lakosságot majd a barbár tömegmészárlást elítélve ki­jelentette. hogy a libanoni nemzeti ellenállás folytatja harcát az izraeli megszállók ellen. Az izraeli agressziót más libanoni vallási és poli­tikai vezetők is elítélték. (MTI) Tizenöt évvel ezelőtt — 1969. január 4-én — lépett életbe a faji megkülönbözte­tés minden felszámolását elő­író nemzetközi konvenció. Ez a megállapodás a bőr színé­től és az etnikai hovatarto­zástól független emberi jogo­kért folytatott harc fontos ál­lomása volt. Ezzel tulajdon­képpen a faji jegyek alapján történő bármilyen elnyomást és üldözést a nemzetközi jog­gal ellenkezővé nyilvánítot­tak. Bár az elmúlt másfél év­tized alatt több gyarmati or­szág népe felszabadult a faj­gyűlölő rendszerek uralma alól, a konvenció elvei nap­jainkig megőrizték időszerű­ségüket. A múlt hónapban az ENSZ-közgyűlés meghirdette a fajgyűlölet és a faji meg­különböztetés ellen folytatott harc második évtizedét. Ja­vier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára reményét fe­jezte ki, hogy a fajgyűlölet elleni küzdelem új lendületet kap, és végrehajtják az ENSZ- nek a fajgyűlölet megszün­tetését célzó határozatait. A fajgyűlölet fellegvára a Dél-afrikai Köztársaság, amely a rasszizmus legvisszataszí- tóbb formáját alkalmazza. Az ENSZ-közgyűlés közelmúlt­ban befejeződött ülésszakán ismét élesen elítélték a pre­toriai rezsimet. Az ENSZ- képviselők hangsúlyozták, hogy a dél-afrikai rezsim az Egye­sült Államoknak és NATO- szövetségeseinek köszönheti fennmaradását. A Japán Kommunista Párt lapjában, az Akahatában szer­dán megjelent nyilatkozatá­ban William Arkin, a wa­shingtoni politikai kutatóin­tézet katonai, \ s ezen belül nukleáris kérdésekkel foglal­kozó tagozatának elnöke ki­fejtette: a Japánban állomá­sozó amerikai haderő vezér­kara hadműveleti tervet dol­gozott ki a nukleáris fegyve­rek használatára. Rámutatott továbbá, hogy a közös japán— amerikai katonai akciókra — beleértve a környező tengerszo­rosok blokádját — vonatkozó washingtoni követelések az említett nukleáris háborús terv kiegészítő elemeit alkot­ják. Az amerikai katonai szak­értő név szerint említette a Tokió közelében levő yoko- tai, valamint az Okinawán ta­lálható kadenai támaszpon­tot, amelyek — mint mon­dotta — B—52-es hadászati bombázók, valamint a nuk­leáris rakéták kilövésére al­kalmas tengeralattjárók ellen­őrzésére, illetve irányítására szolgáló berendezés- kel ren­delkeznek. Rodolfo Reguel, a chilei rézbányászok szövetségének elnökét ismételten halálosan megfenyegette a „Commando Area 16 Boa” elnevezésű ti­tokzatos szervezet. Sequel er­ről levélben tájékoztatta Ser­gio Onofre Jarpa belügymi­nisztert. Levelében kifejtette, azért ragadott tollat. hogy megtudja, vajon létezik-e ilven nevű szervezet és ha igen, kik a tagjai. Seguel egy nyilatkozatában utalt rá: nincs kétsége affelől, hogy a Argentínában tovább foly­tatódnak az 1976 óta, tisztá­zatlan körülmények között meghalt, majd titokban, hoz­zátartozóik tudta nélkül elte­metett személyek holttestei­nek exhumálása. Feltételezik, hogy a halottak személyazo­nosságának megállapításával számos eltűnt személy sorsá­ra derül majd fény. A leg­utóbbi exhumálások során az egyik Buenos Aires-i te­metőben ruhadarabjairól Dél-Afrikát barátnak nyil­vánítva, a Reagan-kormány- zat konkrét lépéseket tett a Pretoriával fenntartott kato­nai kapcsolatok, a gazdasá­gi együttműködés megerősí­tése felé. Az Egyesült Ál­lamok ma annak a dél-afrikai rendszernek aktív és követ­kezetes szövetségeseként lép fel a nemzetközi színtéren, amelynek tetteit az ENSZ ha­tározatai az emberiség elleni merényletként jellemzik. Elég emlékeztetni arra, hogy az ENSZ közgyűlésén az Egye­sült Államok a dél-afrikai rendszert elítélő 11 határo­zatból 10-et elutasított. Washington és Pretoria szövetsége nemcsak a közös katonai-stratégiai célok ered­ménye, hanem ideológiai ere­detű is. Dél-Afrika kivételé­vel nincs még olyan ország, ahol a faji megkülönbözte­tés annyira elterjedt lenne, mint az Egyesült Államok­ban. ' Amerikában a feketék fele annyit keresnek mint a fehérek. A színes bőrűek kö­zött a munkanélküliek ará­nya kétszerese a fehérekének. A faji elnyomástól összessé­gében 50 millió színes bőrű szenved az Egyesült Államok­ban. Nincs tehát semmi cso­dálkoznivaló azon, hogy Wa­shington mind a mai napig nem csatlakozott a konven­cióhoz: az általa hirdetett el­vek élesen ellentmondanak az amerikai valóságnak és se­hogy sincsenek az Egyesült Államok vezetőinek ínyére. (MTI) j Az amerikai szakértő el­mondotta még, hogy a Reagan- kormány a japán szigeteket egyfajta falnak tekinti a szov­jet haditengerészettel szem­ben az Ohotszki-, illetve a Japán-tengeren. Ennek kap­csán úgy vélekedett, hogy az Egyesült Államokkal közös hadműveletekre vállalkozó Japán ki lesz téve annak a veszélyes lehetőségnek, hogy — mint fogalmazott — a szov­jet nukleáris elrettentés cél­pontjává válik. William Arkin megerősítet-- te, hogy júniustól Tomahawk típusú nukleáris rakétákkal szerelik fel a 7. amerikai flotta hajóit. Szám szerint 375 rakétáról beszélt, azaz — mint következtetett — a ha­dihajók egynegyedét szerelik fel az említett rakétákkal. Hangsúlyozta, hogy ezzel lé­nyeges változás következik be az amerikai nukleáris csapás­mérő képességben. Ugyanak­kor figyelmeztetett arra. hogy a Japánra, illetve a Távol- Keletre kiterjedő nukleáris háború veszélye ezáltal jelen­tős mértékben fokozódik, (MTI) . fenyegetések mögött ugyan­azok bújnak meg, akik a le­járatására indított sajtókam­pányt is irányítják. A szak- szervezeti vezető meglehető­sen kényelmetlen személy a junta számára. Többek í 1- zött ő kezdeményezte a Pi­nochet-rezsim ellen 1983 mí- iusában és júniusában rende­zett, első tiltakozó napokat. Santiagói források szerint a chilei ellenzék számos kén- viselője is kapott hasonló fe­nyegetéseket. (MTI) azonosították Oscar Smith, az elektroipari munkások szakszervezete főtitkárának holttestét. A szakszervezeti vezetőt 1977 februárjában ra­bolták el és azóta nyoma ve­szett. Az utóbbi napokban több tucat titokban elteme­tett személy sírjára bukkan­tak Buenos Airesben, de több vidéki város hatóságai is je­lezték, hogjr temetőikben is­meretlen, jegyzékbe nem vett sírok vannak. (MTI) Levél Damaszkusznak Az unalmasnak különben sem nevezhető közel-keleti térségnek ismét megvan a maga szenzációja: Ronald Rea­gan amerikai elnök levelet intézett Kafez Asszad Szíriái ál­lamfőhöz. A Fehér Házból érkezett levélnek mind a hang­ja, mind a tartalma figyelemre .méltó, bár különösebb illú­ziót fűzni hozzá aligha volna helyénvaló. Eddig Asszad Szíriája Reagan számára a tőle megszokott merész egyszerűsítéssel „Moszkva keze”, vagy éppen „trójai falova” volt a Közel-Keleten és punktum. Most pe­dig az amerikai elnök a helyzet békés rendezéséhez vezető utak közös keresésére szólítja fel Szíriái kollégáját és azt ígérte, hogy egy esetleges tárgyalásom minden kérdés az asztalra kerülhet és Washington kész ezeket a kérdéseket megújult szellemben megközelíteni ... A dolog minden jel szerint, legalábbis gyanús. A közvet­len előzmény a következő: Jesse Jackson színes bőrű lel­kész, ismert polgárjogi harcos, a demokrata párt egyik el­nökjelölt-aspiránsa elutazott Damaszkuszba és kieszközölte a Libanon felett szíriai ütegek által lelőtt és fogságba esett Robert Goodman (ugyancsak színes bőrű) amerikai repülő­hadnagy szabadon bocsátását. Ez kétségtelenül olyan hu­manista gesztus Damaszkusz részéről, amelyre Washington­nak valahogy reagálnia illett. Csakhogy — és innen az egész ügy egyetlen nagy „csakhogy” — Ronald Reagan egé­szen a látványos siker, a szabadon bocsátás pillanatáig je­ges hidegséggel kezelte Jackson tiszteletes személyét és szíriai akcióját is. Damaszkuszi útja előtt például nem volt hajlandó a néger politikus hívására a telefonhoz jönni, sze­mélyes találkozóról nem is beszélve. Miután azonban a pi­lóta — éppen az elnökválasztási kampány kezdetén — ki­szabadult és a lélektan szabályai szerint ez voksokat je­lenthet, Reagan villámgyorsan (és a tőle megszokott, célra törő cinizmussal) taktikát váltott: megírta damaszkuszi le­velét, s kifejezte készségét, hogy a Fehér Házban fogadja a pilótát és Jackson lelkészt. Vajon csak a szíriai gesztus. okozta ezt a száznyolcvan fokos fordulatot? A válasz egyértelmű, nem. Az igazság az, hogy a pilóta szabadon bocsátása egybeesett egy lénye­ges belpolitikai fejleménnyel. Azzal, hogy nemcsak a köz­véleményben, hanem a törvényhozásban is növekszik az el­lenállás a Fehér Ház libanoni és egész közel-keleti politi­kájával szemben. A szenátus nagy hatalmú külügyi bizott­sága néhány napon belül kezdi meg vitáját erről a politi­káról és Reagannek tudnia kell, hogy pozíciói ebben a vo­natkozásban alaposan meggyengültek. Amerikai közegben legalább olyan lényeges fejlemény ez, mint a damaszkuszi gesztus. Reagan levele ebben az össze- függésben sem az igazi változást, hanem a hirtelenjeben felismert választási érdekeket testesíti meg. Harmat Endre 2 NÓGRÁD — 1984. január 5„ csütörtök (MTI) Katonai kormányzók Nigériában További bombázások Libanonban Sok halott Japán bekapcsolódik a nukleáris stratégiába? Fenyegetések Chilében Exhumálások Argentínában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents