Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-05 / 3. szám
Kiválóan vizsgázott az elmúlt év elején üzembe állított olasz gyártmányú, automata tolópadrendszer, a Romhányi Építési Kerámiagyárban. Az ICSF számítógépprogram által vezérelt gépezet naponta kétszáz csempetartó kocsit irányít, szállít a szárító-, égető-, tárolószakaszokba, emberi beavatkozás nélkül. A modern rendszer elősegíti a folyamatos napi munkát, fokozza a vállalat termelékenységét. Fotó: Barna ÖBLÖSÜVEGGYÁRI GAZDÁLKODÁS Évközi manőverek A korábbi 90 milliós nyereségterv után nem lehetett könnyű a realitást vállalni. A mérleg végül is pozitívra sikeredett. A 15 millió forintos úgynevezett gyári eredmény mellett 3 millió 700 ezer dollár értékű nyugati, valamint 4 és fél millió rubel értékű szocialista exportot bonyolítottak le. A tőkéskivitel — a részletezett gyáron belüli gondok miatt — kevesebb lett a tervezettnél, a rubelelszámolású export pedig — kihasználván a belpiaci „közöny” révén fölszabadult kapacitást — mintegy harminc százalékkal túlhaladta az előirányzatot. Szükségből erény Az év utolsó hónapjában 56—58 millió forint értékű termelést bonyolítotttak le, részint ennek volt köszönhető, hogy a mérleg pozitív oldalra billent. A jelentős produkció azt is mutatja, hogy az év közben hozott intézkedések „beértek”, s ez a jövőre vonatkozólag bíztató. Hasznos továbbá, hogy az intenzívebb piaci munka, a szaporább „kiajánlások” ugyancsak most hozzák meg kedvező hatásukat; várhatólag a tavalyitól több megrendelés érkezik be „dolláros” vevőktől. (molnár) A tavalyi aszályos nyár után megkülönböztetett érdeklődéssel figyel a mezőgazdaságra az ország. Sokan feltettek és felteszik a kérdést: hogyan gazdálkodtak a termelőszövetkezetek,. állami gazdaságok 1983-ban? Miként ellensúlyozták veszteségeiket? Hogyan készülnek a következő esztendőre? E kérdésekről beszélgettünk dr. Magyar Gáborral, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel. — Tavasszal még rekord- termésre volt kilátás a növénytermelésben, a nyári hónapok száraz időjárása viszont szertefoszlatta a reményeket. Mekkora területet érintett az aszály, mekkora a nagyüzemek kára? — A kedvezőtlen időjárás elsősorban az alföldi megyéket sújtotta, összességéiben kétmillió hektárt érintett, ami a szántóterületnek több mint 40 százaléka. A mezőgazdasági termelés mai színvonalát mutatja azonban, hogy ösz- szességében nincsenek olyan terméskiesések, mint amilyeneket a nagy szárazság miatt vártunk. Csak összehasonlításiként néhány adat. A mostanihoz hasonló aszály 1952- hen sújtotta a mezőgazdaságot. Akkor hektáronként 1.2 tonna búza, 1,1 tonna kukorica, 0,7 tonna napraforgó és öt tonna burgonya termett. Most búzából több mint négy tonna, kukoricából öt tonna felett, napraforgóiból pedig megközelítően két tonnát termeltünk hektáronként. Végül is azt mondhatjuk, hogy a növénytermelés eredményei elfogadhatóak. — A kedvezőtlen időjárás károsító hatása azonban nem elhanyagolható. Hogyan befolyásolja ez az év eleji zárszámadásokat. Mennyi alaphiányos nagyüzem várható, milyen segítséget kapnak veszteségeik rendezéséhez? — A növénytermesztés kétségtelenül megsínylette az aszályos időjárást, így az ágazat bevételei is megcsappantak. Az állattenyésztés azonban a számítottnál gyorsabban fejlődött, bővítették a gazdaságok ipari és szolgáltató tevékenységüket is, így összességéiben az ágazat bruttó termelése a tervezett körül átokul. A gazdaságok nyeresége azonban mintegy 20 százallékkal lesz kevesebb, mint 1,982-ben volt. Növekedtek a költségek, a növénytermelésben csökkentek a bevételek, így a pénzügyi hiány várhatóan kétszerese lesz az elmúlt évinek. Az ágazat gondjait azonban mérsékeli, hogy az aszálykárt szenvedett gazdaságok nagy része megfelelő tartalékkal rendelkezik, s ezek az összegek bevonhatók a veszteség rendezésébe, [gy aztán nem mindenütt kei! a veszteséget központi forrásokból fedezni. A Magyar Nemzeti Bank és a gazdaságok előrejelzései szerint mintegy 120 mezőgazdasági nagyüzemnél kell az úgymeIngyenfény a repülőtéren Kockázat és felelősség achoz, kedvezőbben értékesíthető, jó minőségű élelmiszereket termeljünk. A szabályozás módosítása ebbe az irányba tereli a gazdálkodást, fokozza a költség-, és nyereségérdekeltséget, az ipari es szolgáltató tevékenységnél ne- dig az iparvállalatokéhoz hasonló termelési feltételeket teremt. — Néhány gazdaságban úgy fogalmaznak, hogy a közgazdasági szabályozás változása felér egy kisebb aszály- lyal. Ez nyilván túlzás. de az tény, hogy az üzemi számítások szerint tovább csökken a nyereség, a gazdaság goknak kevesebb \ pénze lesz beruházásra. A fejlesztés iite-t mének lassulása nem c.ka- dályozza-e a következő eszJ tendőlcben a fejlődést? — A szabályozók módosításának egyik következménye valóban az, hagy csökken a nyereség. Ennek aiz az oka, hogy a költségeket növelő tényezők között a társadalombiztosítási járulék emelése nem épült be a felvásárlási árakba. Ezzel szemben viszont a mezőgazdaságiban is megszűnik a kötelező tartaléka,lap-képzés, és átlagosan 25 százalékkal csökken a jövedelemadó. Így aztán az alacsonyabb nyereségből is váltó,zatilainul lehetőséig nyílik arra, hogy érdekeltségi alapjaikat megfelelő szinten tartsák a gazdaságok. Az egész népgazdaságra jellemző, hogy a beruházási vásárlóerőt szabályozzuk. A mezőgazdaságban idén a tavalyihoz hasonló nagyság, rendűek lesznek a beruházások. Ez persze egyúttal azt is jelenti, hogy 1982-höz képest mérséklődik a fejlesztés üteme. Megítélésünk szerint ez a mezőgazdafsáig termelését nem akadályozza. Ha a meglévő állóeszközöket jobban hasznosítják a gazdaságok, kihasználják tartalékaikat, akkor még bővíthető az ágazat teljesítőképessége. A szabályozók változása e tartalékok mozgósítására kényszeríti a gazdaságokat, így segítik az eszközhatékonyság javulását,’ ami alapvető érdekünk. — Sokat hangoztatott üzemi panasz, hogy a mezögaz-t daságba beáramló ipari termék ára gyorsabban növekszik, mint a mezőgazdasági felvásárlási ár. Hogyan alakulnak az arányok ebben az évben? — A felvásárlási árak 4.5 százalékkal, a mezőgazdaságban felhasznált ipari termékek árai pedig mintegy hat-; hét száziailéikkail emelkednek. Ez a különbség voltaképpen az egész népgazdaságot érintő intézkedésekből következik. A költségek növekedését ugyanis mindenütt takarékossággal és a termelés hatékonyságának növelésével kell kigazdálkodni. így aztán nem is lenne indokodt az, hogy a mezőgazdaságban a termelőeszközök árának emelését a félvásárlási árak növelésével maradéktalanul ellensú ly ózzuk. — Engedjen meg egy személyes kérdést. A miniszter- helyettes elvtárs hosszú ideig volt üzemi vezető. Hogyan gazdálkodna most egy termelőszövetkezetben vagy állami gazdaságban? — Röviden azt mondhatnám. hagy igyekeznék a népgazdaság szükségleteihez igazodni. A szabályozás ugyanis most azokat a tevékenységeket ösztönzi, amelyek a gazdasági egyensúly megteremtését szolgálják. A gazdálkodás nyeresége nemcsak a termelés bővítésével, hanem takarékoskodással is növelhető. Éppen eziért üzemi veize-' tőként fokozottam figyelnék a technológiák korszerűsítésére és a technológiai fegyelem betartására. Megítélésem ’ szerint ugyanis ebben mintegy 20 százalékos tartaléka van a gazdaságoknak. Természetesen a fáradozás csak akkor jár eredménnyel, ha üzemen belül is megtaláljuk a megfelelő érdekeltséget. Farkas József NÓGRÁD ~ 1984. január 5., csütörtök átállítások mintegy T5—20 milliós kiesést okoztak a tervezett termeléshez viszonyítva» Vissza a realitáshoz 'Mázom belüli" bajok is adódtak az esztendő folyamán. Az egész éven áthúzódtak a különfajta technológiai problémák, amelyek miatt azúgy- nevezett „jó árukihozatali mutató” 3 százalékkal a terv alatt maradt, pénzben mérve ez mintegy 18—20 millió forintos termelés kiesését jelentette. A már említett keverőházi rekonstrukció mellett e problémákat kemencehibák okozták. Fájó, hogy épp az 1982-ben átépített kemencék mondták fel a szolgálatot, azaz az átépítés — egészen finoman szólva — „nem a legjobban sikerült.” Mérhető eredménycsökkenést okoztak továbbá a gazdálkodás hiányosságai. Mutatkoztak; szervezési döccenők, intézkedések megszegései és így tovább. Emellett lefaragtak a nyereségből az úgynevezett „nem tervezett költséghatások” is. Ezen a diplomatikus kifejezésen az áremeléseket kell érteni: a papírnak, az alapanyagoknak — köztük a szódának — valamint az energiának ment föl év közben az ára. Egyedül az energiaköltség tízmillió forinttal haladta túl az előzetes elképzeléseket. Az új helyzet által megfogalmazott gazdasági feladványt szerencsére nem az eredeti tervhez való merev ragaszkodással próbálták megoldani az irányítók. Már az első hónapokban folyamatosan tettek műszaki és szervezési intézkedéseket a ke lő iránymódosítás céljából. Fél évkor pedig átfogó intézkedési tervet készítettek a gyár további működésére. Ekkor már az volt a cél, hogy sikerüljön elkerülni á veszteségességet. li'ánynaódosításra," az előzetes elképzelések megváltoztatására kényszerült 1983-ban a salgótarjáni öblösüveggyár. Mind gyáron kívül, mind gyáron belül nem várt gondokkal találták magukat szemközt. Így állt elő az a helyzet, hogy bár a tervkészítéskor 90 millió forintos nyereségre számítottak, most a 15 millió forintos úgynevezett gyári eredménynek is örülnek. Belpiaci „közöny” Nem látszott túl merész elképzelésnek még az év elején, hogy a termékszerkezetnek mintegy ötvenszázalékos megváltoztatásával és a technológiai feltételek javításával egyidejűleg tekintélyes nyereséggel is kirukkol az üzem. Az előre látható bonyodalmaik, amelyek a kétezer termék közül hozzávetőleg ezernek az átformálásából, valamint a keverőháznak termelés közbeni átépítéséből adódtak, nem okoztak „tervmódosító” fennakadást. ilyen jellegű hatásuk a számításba nem vett — nem vehető — változásoknak voltak. A gyáron kívüli nehézségek közt első helyre a belföldi piac „közönye” sorolható. Ugyanis a hazai kereslet kisebb és másfajta volt, mint amilyenre a kereskedelmi szakemberek számítottak. Az igényelt áruszerkezet összetétele a kevésbé értékes termékek javára változott. Ugyanakkor a terméksorozatok is kisebbek lehettek az optimálisnál. Valamint megrendelési késedelmek okoztak kisebb- nagyobb zavart. Adott körülmények között az is bizonyos fajta sikernek könyvelhető el, hogy nem kellett egyetlen gépet sem kikapcsolni megrendelés hiánya miatt. Ám a „normálisnál” szaporább gépnyét hasznosítva, biztosítják a kifutópálya kellő megvilágítását. Az új világítótestek — a pálya mentén elhelyezett, erős fényvisszaverő és fluoreszcensanyaggal borított felületek — áramot nem fogyasztanak, szerelésük és karbantartásuk egyszerű, és beruházási költségük csak mintegy tíz százaléka a hagyományos repülőtéri világításnak. Különböző színkombinációban készülnek. A repülőtéri kifutópályák világítása nagy viliamos teljesítményt kíván, és nagyon költséges. Forgalmas repülőtéren a világítást sötétben állandóan bekapcsolva hagyják, mert a fel- és leszállás közötti időszakokban való kikapcsolás lehetetlenné tenné az esetleges kényszerleszállást. Amerikai kutatók olyan világítótesteket fejlesztettek ki, amelyek a repülőgépek reflektorainak a íéAmikor tehát a kockázat-, a felelősségvállalást kérjük számon a ■ vállalati középvagy éppen felsőszintű vezetőkön, a munkatársakon, akkor egyúttal azt is vizsgálni kell, adottak-e a feltételek? Ha nem, miért nem, mit lehetne javítani? Ha igen, akkor milyen kötelezettségek párosíthatok a lehetőségekhez? Szerencsére, a negatív tapasztalatok mellett azért a kedvező, az előremutató példák sem ritkák. A hagyományosan vállalkozónak nevezett ismertebb cégek mellett — Medicor, Magyar Vagon- és Gépgyár, Magyar Hajó- és Darugyár, hogy csak a legnagyobbakat említsük — mások is a kezdeményezőbb magatartást választották. A nehezebb gazdasági helyzetben ugyanis nincs más reális megoldás. Wagner Ilona lelősséget. Egy idő után a munkatársak, beosztottak is belefáradnak, s hasonló halogató taktikába kezdenek, ha nekik kell dönteniük. A halogatás, menekülés mindenfajta kockázattól, felelősségtől, persze nem mai probléma. Tény azonban, hogy amikor minden nehezebben megy, amikor minden fillérre szükség lenne, akkor élesebben vetődnek fel a gondok. Amikor a magyar gazdaság élvezte a felfelé ívelő kereslet, az élénk piaci helyzet előnyeit, akkor csak halkan hallatszott egy-két kritikus szó. Most viszont nagyító alá kerültek a bajok, és megszüntetésükhöz valóban másfajta vállalati magatartásra volna szükség. Persze az is igaz, hogy egy zseniális, kiváló eredmény nem jelent hasonló értékű elismerést a véghezvivő számára. Nagy közösségi eredmény — szolid, egyéni haszon? Érdemes akkor egya Italians? Még az országgyűlés őszi ülésszaka előtt, az ipari bizottság ülésén mondta egy képviselő: nálunk csak pozitív. kockázat létezik. A vállalatvezetőnek Ugyanis csak akkor érdemes valami újba kezdenie, ha biztos lehet a sikerben. Csak azért vállalhat felelősséget, ami százszázalékosan bejön. Többen egyetértőleg bólintottak erre, mert az ilyen magatartáshoz vezető szabályozók — ha valóban ennek rovására írandó e jelenség — is hozzájárulnak ahhoz, hogy kevés az iparban az úgynevezett vállalkozó vállalat. Kevés az olyan vezető, aki a bizonytalannak tűnő új mellett kiáll, felelősséget vállal. Az ilyenfajta vezetési magatartás tovagyűrűző hatását nehéz fékezni, egy személyre korlátozni. A beosztott pontosan látja, hogy főnöke megkerüli az esetleges döntést, már he- tek-hónapok óta nem mond határozott választ, nem vállalja a döntésből ráhárútó ievezefct veszteségrendezési eljárást lefolytatni. A felmérések szerint a veszteséges gazdaságok 35—40 százalékánál gyorsított eljárással tudjuk mérsékelni a veszteségeket. Ezekben az üzemekben bevonhatók a saját alapok, de természetesen állami dotációra is szükség lesz. Ahol az aszály miatt fejlesztési alaphiány lesz, ott a pénzügyi szervek lehetővé teszik azt is, hogy a korábban zárolt fejlesztési alapot most felhasználhassák. — Közvéleményünk nagy megnyugvással tapasztalja, hogy az aszályos év után sem akadozik az ellátás. A kisebb termés miatt azonban valószínűleg mérsékelni kell az exportot. Milyen lesz idén a magyar mezőgazdaság külpiaci teljesítőképessége? — Az aszály miatt a növénytermesztés eredményei csappantak meg, így elsősorban a növényi termékek kivitele okoz majd gondot. Agrárexportunk tervezett értéke azonban ez évben is a mostanihoz hasonló lesz. Természetesen ez a célkitűzés ,n,a,gy erőfeszítéseket követel az első fél évben, hiszen a korábbiakhoz képest kisebb árualappal rendelkezünk. Javíthatunk arzénban a külpiaci munkánkon folyamatos üzletkötésekkel, elősegíthetjük a nagy tömegű állati eredetű élelmiszerek forgalmának bővülését. Gondjainkat azonban szaporítja, hogy az élelmi- . szeripiacon a 80-ais években folyamatosain csökkentek az árak, és számottevő fellendülésre a jövőben sem számíthatunk. Az 1984. évi ex- portteirv teljesítése a népgaz- I daság egésze szempontjából i is kiemelkedő jelentőségű, hi- I szén a mezőgazdaságnak is hozzá kell járulnia a küligaz- ; daségii egyensúly javításához, i Azt gondolom, e munkáiban : vannak is tartalékaink. A 1 termelő- és .a külkereskedelmi J vállalatok javíthatnak együtt- 1 működésükön. A termelők a : mostaninál jobban ügyelhet- i nek a piac követelményeire, I a külkereskedők pedig a már < megtermelt árunak találhat- ; nak jó piacokat. — A legutóbbi hetekben 1 vált közismertté a pénzügyi 1 szabályozás módosítása. Mi 1 késztetett a változásokra, és : mit vár tőlük a mezőgazda- J sági kormányzat? 1 — A módosítás irányát a ’ mostani gazdasági helyzet és a népgazdasági terv céiíkitű- * zései határozták meg. Eszerint a mezőgazdaságnak és az ; élelmiszeriparnak jövőre is * el kell látni a hazai lakosságot élelmiszerrel, s ezen tói- ' menően részt kell vállalná a ] népgazdasági egyensúly javí- 5 tásáiból. E két alapvető fel- ' adat meghatározza munkán- : kát, s ebből következően a J termelés ösztön,zését is. Arra ! kell törekedni, hogy a tér- 1 mékszerkezet igazodjon a pi- 1----------------------------------------- —- i A nehezebb helyzetben is helytáll a mezőgazdaság ' Még mindig vannak tartalékaink Beszélgetés dr. Magyar Gábor miniszterhelyettessel
